2016. június 19., vasárnap

Human-Zoo

Fotó innen

Ez egy olyan téma, amiről Magyarországon nem igazán lehet hallani, de ha egyszer tudomására jut az embernek, egész sok anyagot talál róla az interneten. 1870 és 1940 között Európa-szerte, ill. Észak-Amerikában is nagy divatja volt a "nemzetek bemutatásának" (Völkerschau, Human Zoo). Németországban, Hollandiában, sőt Svájcban is volt ilyen - állatkertben, cirkuszban, szórakozóhelyeken léptek fel, természetesen nem önszántukból és gyakran mindenféle fizetség nélkül, gyakorlatilag rabszolgaként.

A mai Big Brother-hez hasonlóan (elnézést a hasonlatért, de ott is más emberek mesterséges életébe nyerhetünk betekintést) ezeket a más kontinensről származó, egzotikus embereket is nagy érdeklődés övezte. A bázeli állatkertben (Basel Zoo) az 1879-1935 közötti időszakban összesen 21 alkalommal "turnézott" a human zoo (film itt és itt). Az 1896-os genfi nemzeti vásárra (Landesausstellung) is vitt egy kereskedő 230 szudáni embert, akik direkt erre a célra épített vályogviskó faluban laktak és a leírások szerint igencsak fáztak a szokatlanul esős nyáron (a teljes rendezvénynek 2,3 millió látogatója volt és a szudáni falu - "Village Négre" mellett egy idilli alpesi falu is látható volt, amit jóval több kritika ért, mint a szudáni falut). Az ország más városaiban is járt a nemzetközi turné, így pl. Zürichben és Bernben is - ott pl. 1964-ben volt az utolsó  ilyen bemutató. A 2. világháború után azonban már csak cirkuszi keretek között (Zirkus Knie). Bernben 1964-ben 12 marokkói férfi kézműves bemutatóját lehetett megnézni a cirkuszi sátor mellett felállított kisebb sátorban (cikk itt).





Hatalmas vonzerőt jelentettek az idegen népcsoportok - az állatkertben ilyenkor 2-3 hét alatt akár 50 ezren is kíváncsiak voltak rájuk. A megnövekedett érdeklődésen túl további vonzerőt jelentett minden családi esemény, legyen az akár örömteli, akár szomorú. Előre felállított program, bemutatók szerint teltek napjaik, azonban mivel ezek a törzsek, családok a normál életüket próbálták élni még a nem normális körülmények között is, volt ott esküvő, születés és halál, búcsúszertartás is.

Ezeket az embereket (afrikaiakat) vadaknak tekintették és inkább az állatokhoz, mint az emberekhez közelinek kategorizálták. Ezt a vélekedést megerősítette az is, hogy nőket is lehetett félmeztelenül látni - ilyen Európában egy európai nőtől elképzelhetetlen volt, ezért különösen nagy látványosságnak számított.


Az első "Völkerschau" (emberek állatként való bemutatása állatkerti keretek és körülmények között) 1875-ben volt, Hamburgban. Carl Hagenbeck, egy állatkereskedő család tagja, aki az uralkodóházakat is ellátta egzotikus, más földrészekről származó állatokkal, egy alkalommal rénszarvasokat hozatott Lappföldről. Ezek gondozására néhány lappföldi ember is érkezett Németországba. Mivel mások voltak, mint az eddig látott európai emberek, nagy feltűnést keltettek. Hagenbeck azonnal megbízást adott további egzotikus, az európaitól lehetőleg minél nagyobb mértékben eltérő embercsoportok felkutatására és Hamburgba szállítására. Hamarosan jöttek is a "szállítmányok" - núbiaiak, eszkimók, beduinok, etiópok és még sok más népcsoportból - összesen nagyjából 300 helyről. Fizetséget "munkájukért" többnyire nem kaptak, kiadásaikat maguknak kellett fizetni (pl. Zürichben a villamosjegyet, amikor saját esküvőjükre mentek). A vadakról alkotott képnek akkoriban leginkább a pigmeusok feleltek meg, akiket törpéknek tartottak - ők a Föld legkisebb termetű népcsoportja, átlagosan 142,5 cm magasak és 150 cm-nél csak nagyon kevesen magasabbak.

Óriási volt az érdeklődés és a bemutató először németországi, majd európai turnéra indult. Az embereket gyakoraltilag állatokként, ketrecben mutogatták a közönségnek. Carl Hagenbeck nevéhez pozitívum is kapcsolódik - ő hozta létre az első olyan állatkertet, ahol az állatok természetes élőhelyükhöz hasonló környezetben és nem szűk ketrecben kerültek bemutatásra. Ez az állatkert (Tierpark Habenbeck) Hamburgban a mai napig üzemel.

A "vadak" ilyeténvaló bemutatása nem véletlenül volt ilyen népszerű. A világ minden kontinensén gyarmatokkal rendelkező nagyhatalmak gyarmatosítói, akik ezidőtájt vonták szinte egész Afrikát ellenőrzésük alá, azt kívánták bemutatni, hogy a más kontinenseken élők mennyivel alacsonyabbrendűbb népek, akiknek "leigázása" szinte természetszerű.

Svájcnak nem voltak gyarmatai, sőt, nem is voltak hivatalosan ilyen irányú törekvései - ebben különbözött más kis országoktól, mint Belgium, Dánia és Hollandia. Ez azonban nem jelenti azt, hogy elítélték volna a gyarmatosítást - a modern világ természetes részének tartották. A vállalkozók, elsősorban Genfből, Neuenburgból és Bázelből maguk is befektettek rabszolgakereskedésbe, sőt, némelyek saját hajókon szállítottak rabszolgákat Afrikából Európába. Ilymódon indirekt módon részesültek a gyarmatosításból. A rabszolgakereskedelmből származó bevételekkel finanszírozták egyéb üzleteiket, ill. rabszolgamunkával kitermelt, előállított nyersanyagokat, elsősorban gyapotot importáltak és dolgoztak fel (forrás itt).

Afrika gyarmatbirodalomként való felosztása - forrás itt

Az első állatkert 3000 évvel ezelőtt, Kínában létesült. A középkorban vadászat céljából tartottak vadállatokat. A legrégebbi, ma is üzemelő álaltkert (Menagerie) Bécsben, Schönbrunnban található - 1752-ben nyílt. Eredetileg az uralkodó és udvartartása részére hozták létre, mint ahogy akkoriban mindenhol, a hatalom demonstrációjának részeként. 1778-ban megnyitotta kapuit a nagyközönség számára is.

2016. június 7., kedd

Mennyibe kerül egy gyerek Svájcban?

Fotó innen

No nem megvenni, hanem felnevelni ... A statisztikai hivatal számításai szerint sokba, olyannyira, hogy az alacsony keresetű családoknak azt javasolják, hogy gyermekvállalás előtt feltétlenül készítsenek költségtervet, ha nem akarnak eladósodni.

Számszerűsítve a dolgokat a helyzet a következő. Minél idősebb egy gyerek, annál többet kell rá költeni. Átlagosan havi 942 frankkal kell számolni. 11 éves koráig ez alacsonyabb, csupán 691 frank, majd ehhez hozzájönnek olyan költségek, mint hobbik, iskolai kirándulások, iPad és mobiltelefon (akinek nem iPhone-ja van, azt szinte kinézik és nem csak a nagyobbakról beszélek, már alsósoknál is látni). A gimnáziumi tanulmányok pedig még tovább dobnak a költségvetésen (számítógép, tábor, külföldi nyelvtanulás költsége - pl. itt).

Ilymódon egy gyerek 18. életévéig 200.000 frankjába kerül a szülőknek. Jó hír, hogy minden további gyerekkel csökken az egy gyerekre eső átlagos kiadás. 2 gyerek esetén az egy gyerekre eső havi átlagköltség pl. már csak 754 frank, 3 gyereknél pedig csupán 604.



A gyermek megszületése sok azonnali kiadással jár, a bútorok, babakocsi, gyerekruhák azonban jóval olcsóbban, jó állapotban, használtan is megvehetők (ricardo.ch, tutti.ch, helyi ruhabörzék). Ezeket általában nem sokáig használják a gyerekek, tényleg jó állapotban lehet hozzájuk jutni. Érdemes a július eleji nyári és a december végi/január eleji téli leértékeléseken is körülnézni - ekkor új holmikat lehet jóval olcsóbban beszerezni.

A többi dologgal kevésbé lehet spórolni. Egy újszülött esetében havi 300-410 frank többletkiadással kell számolni, ami a következőképpen áll össze.
  • Krankenkasse (egészségbiztosítás) Baby: 70 frank
  • Pelenka: 80-100 frank
  • Étel (tápszer): 60-150 frank
  • Háztartási pluszköltség (mosószer, tisztálkodószerek): 40 frank
  • Ruházat: 50 frank
Nem szabad megfeledkezni a gyerekfelügyelet költségeiről sem. Az anyukáknak 12 hét szülési szabadság jár. Ezután vagy feladják átmenetileg a munkájukat - ekkor kiesik a fizetésük, vagyis gyakorlatilag feleződik a család bevétele, vagy újra munkába állnak - ekkor viszont a bölcsi (Kinderkrippe, Kita, Hort, Spielgruppe, Tagesmutter) költségével is számolni kell (napi költség általában 100 frank körül mozog). Ha esetenként el akarnak menni a szülők este, akkor babysiterre is kell pénzt félretenni. Előfordul, hogy az anyukák részmunkaidőben mennek vissza a szülés után dolgozni, ilyenkor bizony nem sok marad meg a fizetésből (természetesen annak nagyságától függően), mert nagy része elmegy bölcsire. Két gyerek esetén pedig már egyáltalán nem éri meg az anyukának visszamenni dolgozni, amíg a gyerekek kicsik.

Svájcban van babysitterképzés is, 13-16 év közötti fiatalok pl. akár a Vöröskeresztnél is elvégezhetik a 10 órás képzést, 100+32 frank ellenében. Ezért cserébe megismerkednek a gyerekek fejlődésével, igényeivel, ápolásukkal, etetésükkel, játékokkal és szórakoztatási lehetőségekkel, a betegségekkel és a vészhelyzetekkel, valamint saját jogaikkal, mint babysitter. A kurzus elvégzéséről bizonyítványt is kapnak (Babysittingausweis).

Természetesen a nagyszülőkre is rá lehet bízni alkalmanként a gyerekeket, amennyiben a közelben élnek, sőt, bérelni is lehet (erről - is - szóló bejegyzés itt).

Talán kicsit költségcentrikusnak tűnik a gyermekvállalás ilymódon való megközelítése, de ezzel azt kívánják elérni, hogy a friss szülőket ne érje meglepetésként a hirtelen költségnövekedés.

2014-ben átlagosan 1,54 gyerek jutott minden egyes svájci nőre (Geburtenziffer). Átlagéletkoruk a szüléskor 31,7 év volt.

2016. június 2., csütörtök

A Zene Háza, mint design inspiráció

Fotók innen


A Doris Leuthard svájci közlekedési miniszterasszony tegnap, a Gotthard vasúti alagút ünnepélyes átadásán viselt lyukakal "díszített" ruhája legalább annyi kritikát kapott, mint a Magyar Zene Háza

Nem véletlen, ugyanis a svájci divatcéget (Akris) ez az épületterv ihlette - az egyébként potom 5000 frankba kerülő - szett megtervezésére (kabát 3000, nadrág és top egyenként 1000). Albert Kriemler, a cég divattervezője nagy rajongója az építészetnek és idei tavaszi kollekciója inspirálójául azt a Fujimotot választotta, aki a Magyar Zene Házát is megálmodta.

Az alábbi képeken láthatjuk, hogy a Zene Háza által ihletett kabát hogy néz ki egy modellen és hogy a miniszterasszonyon.







Doris Leuthard im «Kleid», das eigentlich ein Mantel ist.
A kabát, illetve annak lyukai szinte senkit sem hagytak hidegen (kivéve talán viselőjét). A legáltalánosabb komment szerint legalább annyi lyuk van rajta, mint magán az Alpokon. Volt aki alagút-kabátnak nevezte el, az alagút átadása apropóján, más pedig inkább az emmentáli sajtra asszociált róla, megint más szennyeszsákot vélt felismerni benne. Ráadásul mindehhez fehér zoknit vett fel - de tekintve, hogy aargaui, ezen már meg sem lepődnek az emberek (a klisé szerint az aargauiakat arról lehet felismerni, hogy fehér zoknit viselnek és rosszul vezetnek).

Én mindenesetre örülök, hogy Magyarország neve végre nem negatív kontextusban került a hírekbe ...

Cikkek itt, itt, itt és itt.

2016. június 1., szerda

Gyors átkelés észak-dél között

Fotó innen

Nagy nap ez a mai. A svájci média szerint nem csak Svájc, hanem egész Európa számára - a hírek egész nap szinte csak erről szólnak, legyen az tv, rádió, FB vagy online hírportál. Az esemény nagyságát és jelentőségét nagy ünnepséggel és csúcspolitikusok meghívásával is erősítették. A szomszéd országok államfői (Francois Hollande, Angela Merkel, Matteo Renzi) mind jelen voltak a megnyitón és spontán mini csúcstalálkozót tartottak az első utasok egyikeként a vonaton. De nagyon előreszaladtam a történetben ...

Az Alpok Gotthard masszívumának átszeléséről van szó. Ez a nagy tömb régóta az egyik legnagyobb akadály észak és dél között, de egyben a legegyszerűbb átjutási lehetőséget is biztosítotja, mivel csupán egy hegygerincen kell áthaladni. Legmagasabb pontján 2300 méter, vagyis az alagút  azon a szakaszon 2,3 kmrel a felszín fölött halad.

Az ember azt hinné, hogy egy hegy belsejében futó alagútban hideg van, azonban a valóság pont az ellenkezője. Már a munkálatok során is nagy feladat volt a hűtés, ugyanis akár 50 Celsius fok is lehet. A vonatok azonban majd kitolják a meleg levegőt és frissebbet "húznak" be maguk után, így kb. 40 fokos üzemi hőmérséklet lesz.

Az első skicceket 1947-ben vetette papírra egy bázeli mérnök és jó pár évtizednek kellett eltelnie, míg 1992-ben népszavazás útján döntöttek a megépítéséről.

12 milliárd frankos költséggel, 2600 ember 17 évnyi munkája után ma adták át a Gotthard Bázisalagutat, ami a maga 57,1 km-vel rögtön a világ leghosszabb vasúti alagútja címét is megkapta, maga mögé utasítva ezzel az eddigi címvédő japán Seikan-alagutat +3 km-rel (a 3. leghosszabb pedig a Franciaország és Nagy-Britannia közötti Csalagút, 50,5 km). Az alagútrendszer összesen 151,8 km hosszú az összes járatot és összekötő alagútat is beleszámítva, 4 vészkijárattal, amiken keresztül kimenthetik szükség esetén az utasokat. A vonatok irányonként saját alagúttal rendelkeznek, azonban két átjáró is van, ahol szükség esetén a vonatok áthajthatnak az ellenkező irányú alagútba.

Kép innen

Az új vasúti alagút 30 km-rel rövidebb, mint a jelenlegi vasúti szakasz a Gotthardon át, ami nem csoda, mivel az a hegyeket kerülgetve kanyarog, fordulókörökkel is tarkítva, hogy a nagyobb emelkedőkkel is meg tudjon küzdeni. Az új alagút azonban többnyire egyenes és sík, ami nagy sebességű vonatok közlekedését is lehetővé teszi.



A személyvonatok elvileg akár 250 km/óra sebességgel is száguldhatnának benne, a gyakorlatban azonban "csak" 200-zal fognak haladni. A német nyelvű Uri kantonban található alagútbejárattól az olasz nyelvű Tessin kantonban található kijáratig 20 perc alatt jutnak el. A Zürich-Bellinzona (vagy Milánó) távolság az alagútnak köszönhetően 45 perccel rövidül.



Az alagút jelentőségét tulajdonképpen az áruszállítás adja. A hollandiai Rotterdam kikötőjében megpakolt tehervagonok egészen az olaszországi Genova kikötőjéig haladhatnak most már akadálytalanul és gyorsan az Alpokon keresztül. Sebességük egyelőre ugyan nem fogja meghaladni a 100 km/órát, de ha belegondolunk, hogy 850 méter hosszú szerelvényekről van szó, ez is jelentős sebességnek mondható. A későbbiekben akár 160-nal is mehetnek majd. Mivel az alagútban nincs szintkülönbség, 1 mozdony is elég lesz a szerelvények vontatására a jelenlegi 2 helyett. Ezzel 33%-os energiamegtakarítást tudnak elérni.

A tehervonatok elsőbbséget élveznek az alagútban. Törvénybe iktatták, hogy óránként 5 tehervonatra 2 személyvonat eshet ezen a vonalon. Erre azért volt szükség, mert az Alpokat átszelő másik alagútban a személyvonatok kiszorították az tehervonatokat. Figyelembe véve, hogy Svájcban az áruszállítás 2/3-a vasúton történik, ez érthető is. 

Naponta 325 vonat fog majd áthaladni az alagúton - 260 (a jelenlegi vonalon csak 180 tud) teher- és 65 személyvonat. A jelenlegi vonalat nem zárják be, nosztalgia járatokat fognak indítani rajta. A hosszabb menetidőért cserébe az utasoknak szép látványban lesz részük.

A régi/jelenlegi vonal melletti települések életében új időszámítás kezdődik, kikerülnek a vérkeringésből. De ez egy másik történet, a mai nap az ünneplésé és az eredmények elismeréséé, mint ahogy azt a meghívott csúcspolitikusok nagy szavakkal meg is tették. A nagyközönség számára a hétvégén lesznek ünnepségek országszerte - elsősorban az alagút két végénél, de a nagyobb pályaudvarokon is (pl. Aarau, Bern, Biel, Zürich).
Az alagút építéséről a hegy belsejében, Erstfeld felől megközelíthetően 400 m2-nyi területen kiállítás nyílt, mely ingyenesen látogatható.

Az utasoknak egyelőre még várniuk kell, a 2016. decemberi új menetrenddel egyidejűleg kezdődik meg a vonatok menetrendszerinti közlekedése az új alagúton át.

Az Origo.hu-n nagyon jó összefoglaló cikk jelent meg. Az ünnepélyes megnyitó összefoglalója németül itt.

Számos film készült az alagútról, ez és ez pl. angolul.