2016. november 27., vasárnap

A fotózás szerelmeseinek

Fotó David Yarrow FB oldaláról


Már annyiszor említettem, de most sem tudom kihagyni, hogy mennyi program van a városkánkban, annak ellenére, hogy egy 18 ezer lakosú településről van szó.

Most hétvégén a fotózás szerelmesei zarándokoltak ide, a DigitalEvent nevű rendezvényre. Amellett, hogy a fotózáshoz kapcsolódó összes nevesebb termék forgalmazója kiállított (fényképezőgépek, objektívek, statívok, monitorok, fotókönyves cégek, fotós iskolák), számos ingyenes bemutató, fizetős szeminárium és 4 előadás képezte a program részét. A kiállítótás és az előadóterem közötti részen pedig fotókiállításban lehetett gyönyörködni.

A nagy előadóteremben mindig ismert, híres fotósok engednek bepillantást a kulisszák mögé. Idén két előadót hallgattam meg. 

Fabian Oefner svájci fotós, aki fiatal kora ellenére (1984-ben született) már nagyon szép karriert futott be. Alapvetően művészi végzettségű, azonban fotói fizikai és kémiai kísérleteken alapulnak, melyeket sok-sok kísérletezés után művészi formában jelenít meg. Az alábbi képhez pl. egy benzinkúton kapott inspirációt, egy esős napon, amikor a vizes földre hullott benzincseppen érdekesen csillant meg a fény. Otthoni stúdiójában el is kezdett kísérletezni, hogy hogy tudna ebből valami különlegeset előállítani. Szerintem egyetérthetünk abban, hogy sikerült neki. Ahogy a benzin villámgyorsan szétterjed a vizes felszínen, íriszhez hasonlatos forma jön létre. Persze ahhoz, hogy ilyen tökéletesen nézzen ki, rengetegszer el kell végezni a kísérletet és közel 2000 fotót kellett készítenie, hogy a megfelelő pillanatot (is) sikerüljön elkapni.

Fotó innen


Bemutatta még egy érdekes projektjét, amiben a Ferrari kérte fel arra, hogy új modelljéhez, a Ferrari Grand Tourerhez, ami a California T névre hallgat, készítsen valami művészit. Ehhez Fabian elment a Ferrari maranelloi gyárába, végignézte a gyártási folyamatot, minden állomáson meghallgatta, hogy mi hogyan készül. Végül a gyártás egyik utolsó sátdiuma, a szélcsatorna ihlette meg, ahol festéket visznek fel az autóra és a szélcsatornában 100 km/h-s sebességű széllel tesztelik, hogy a festék hogy terjed szét az autón. Így látható, hogy aerodinamikailag is rendben van-e minden az autóval (remélem, jól értettem az ékes dialektusban előadott szöveget). Az eredmény alább látható és igencsak művészire sikeredett. Az autóra festéket fújtak, UV lámpával megvilágították és ráengedték a szelet. Minden egyes kísérlet után lemosták az utót és újabb adag festéket fújtak rá, mígnem el nem készült az összes fotó és felvétel, amivel a művész már elégedett volt. További fotók és videók a projektről Fabian Oefner honlapján.



Ted Talk előadóként is szerepelt már, angol nyelvű előadását itt lehet meghallgatni, itt pedig magyar felirattal.



A másik előadó, David Yarrow, Skóciából érkezett, bár az év nagy részét a világ különböző pontjain tölti. Pályáját sportfotósként kezdte, de ma már fantasztikus természetfotóiról ismert. Alapelve, hogy olyan helyeken fotózik, ahová más nem megy el és minden témához a lehető legközelebb megy - legyen az egy grizzli, egy oroszlán vagy egy elefánt csorda. Teleobjektívet évtizedek óta nem használt, 28-as lencsével dolgozik ... Honlapján több videó is található.

Fotó innen

Jövőre október 28-án lesz ismét DigitalEvent, érdemes beírni a naptárakba! A helyszín Baden AG, Svájc, Trafo Halle.

2016. november 9., szerda

Egy építkezés "melléktermékei"




Egy építkezés leginkább gonddal, kellemetlenségekkel, kosszal/porral, bosszankodással jár együtt. Nincs ez másképp Svájcban sem. Különösen nem egy kisváros legforgalmasabb közlekedési csomópontjának 2,5 évig tartó átépítésénél, ahol a részleges lezárás, ill. forgalomelterelés előtt napi 47.000 autó és 1.470 busz haladt át (további részletek itt).

Ezt az aspektust mindannyian ismerjük. Azonban vannak pozitív következményei, mondhatni melléktermékei is ennek az építkezési projektnek. Ezek közül szeretnék néhányat röviden bemutatni, amikre az elmúlt 1-2 hónapban felfigyeltem.

Nézzük rögtön az építkezést határoló kerítéseket. Ezek egy része street art/graffiti felületté avanzsálódott, sőt, az építkezés mellett közvetlenül egy korábbi konyhafelszerelési bolt street art galériaként nyert új értelmet. Az itt kiállító művészek között találhatóak a londoni street art művész, Christiaan Nagel gombái is, egyikük pedig az úttest fölött átívelő állványzaton is felbukkan. Igaz, hogy az arrajárók 99%-ának fogalma sincs arról, hogy mi az a rózsaszín "izé", ha egyáltalán észreveszik, azt meg végképp nem sejthetik, hogy a világ számos pontján, pl. Londonban, New Yorkban, Berlinben és Barcelonában láthatóak hasonló kisebb-nagyobb méretű gombák, többnyire épületek tetején elhelyezve.


Gombás fotók innen

Azonban nemcsak gombák és nemcsak a galériában láthatók. Az építkezésen keresztülvivő átjáró fala is telis-tele van ötletes graffitikkel. Aki pedig az építkezés iránt is érdeklődik, az átjáró falába vágott ablaknyílásokon keresztül kísérheti figyelemmel az építési munkálatokat.




A mű-gombák mellett az építkezési törmelék valódi növényeknek is otthont ad. Meglepő módon a mostoha körülmények ellenére a paradicsom is gyökeret eresztett itt és még nagyobb meglepetésemre még termést is hozott.




Az építkezés a művészeken és a paradicsomokon kívül egy rendhagyó sporteseményt is magához vonzott. Svájcban itt és most rendezték meg először az "Építkezési strongman" (Baustellen Strongman) versenyt. Összesen 155-en vállalkoztak a 4 km-es, mindenféle akadályokkal tűzdelt táv megtételére, ahol a fölfelé és lefelé lépcsőzések között az építkezésen pluszban felállított akadályokon, pl. vizesárkon is át kellett haladni, nem is egyszer, hanem 3-szor. Az egyedülálló spoteseményre más városokból is érkeztek résztvevők, és minden korosztály képviseltette magát. Videó itt nézhető.

Fotó innen



Az ötletet a szükség szülte, ugyanis az építkezés miatt a város jóval nehezebben megközelíthető, emiatt a környező településekről kevesebben jönnek ide vásárolni. Az építkezés vezetői, a városvezetés és a kereskedők képviselőinek egyik találkozóján született meg az ötlet az egyik sportszerforgalmazó üzlet vezetőjében, hogy egy ilyen versennyel ide lehetne vonzani azokat, akik egyébként nagy ívben elkerülik a várost. Tervük bevált, legalább egy nap erejéig ...

2016. október 24., hétfő

Tök jó!



Az évnek ebben a szakában nemcsak a fák lombkoronája pompázik a sárga, piros és zöld minden elképzelhető árnyalatában, hanem sok gazda és ház portája is - a kiállított tököknek köszönhetően. A legnagyobb (vagy legismertebb) tökkiállítás azonban a Pfäffikersee partján fekvő Jucker Farmon található, amit most mi is meglátogattunk.

Korábban egy hétköznap már jártam ott (a Bauernkalender castingon), de akkor nem voltak olyan sokan. A mostani szép időnek és a tökkiállításnak köszönhetően azonban komoly népvándorlás célpontjává vált a farm. A falu főutcáját a falu közepén található útelágazásnál lezárták és elterelték a forgalmat, hogy a várható nagyszámú látogató autói egy ebből az alkalomból parkolóvá alakított réten állhassanak meg. Innen aztán hosszú tömött sorokban zarándokoltak az emberek, köztük mi is, a farmra, ami a modern marketing iskolapéldája (minden létező szociális médián fönt vannak).

Fotó innen

A gazdaságban minden a látogatók igényei szerint lett kialakítva. Az almaültetvény egy része egy 1.500 fából álló, 509 méter hosszú, izgalmas labirintus (felnőtteknek 5 frank a belépő, ezért 1 db alma is jár), szalmabála ház, játszótér, állatsimogató, étterem, kávézó, panoráma terasz, 400 fős rendezvényterem, bolt saját termékekkel és aktualitások várják a látogatókat. Cégek számára akár 2000 fős rendezvénynek is tudnak helyszínt biztosítani. Jelenleg a tök az aktualitás, a téma pedig a rómaiak.








Ennek jegyében készültek hatalmas tök-installációk, mint pl. Julius Ceasar lovasfogattal és a tökfaragó verseny 2. helyezettje is Ceasar-t formázta meg az óriás tökből. Ezek addig láthatók a farmon, amíg még kiállítható állapotban vannak.



Hatalmas tökvásár is van, hegyekben állnak a különböző tökök, minden elképzelhető forma és szín megtalálható közöttük.





Természetesen a gasztronómiai kínálat is a tök jegyében zajlik jelenleg a farmon. Íncsiklandó sütőtökleves bográcsból és sütőtökös sütemények között lehetett válogatni, de a klasszikus ételek sem hiányoztak a kínálatból (raclette sajt, sült kolbász, házi fagyi, stb.). A frissen szüretelt almából pedig frissen préselt almalevet lehetett kapni.


Egy szó mint száz, aki szereti a sütőtököt, akár enni, akár csak a látványát, annak jó szívvel ajánlom a farm meglátogatását. De érdemes sietni, mert elfogynak!

Már hirdetik a november 19-20-án tartandó karácsonyi vásárt, több mint 80 standdal, tevegeléssel, szamárháton való utazással, kutyafogatozással, ami szintén érdekes program lehet.

2016. október 19., szerda

A szemetelés a legnagyobb gond (?)

Fotó innen


Igen, jól írtam, és nem, nem egy szemetelésről elhíresült országról vagy városról van szó.

Egy 2016. május-júniusában végzett felmérés szerint Svájc egyik kedves kisvárosának, Baden-nek (Aargau kanton) a körzetében élők biztonságérzete igencsak nagyfokú. 96%-uk biztonságosnak, vagy nagyon biztonságosnak érzi a régiót, saját lakhelyükön pedig még ennél magasabb a biztonságérzetük (98%). Az éjszakák érthető módon egy kis félelemérzettel töltik el őket, de 82% még akkor sem aggódik a biztonság miatt. 

Mi az, ami miatt viszont aggódnak, vagyis ami a biztonságérzetüket csökkenti? A szemetelés (Littering), első helyen említve! Én ugyan még sosem láttam szemetet a földön, sőt, az az érzésem, hogy a földről akár még enni is lehetne, de lehet, hogy elkerülte a figyelmemet. Az biztos, hogy a rendezvények után szinte azonnal mániákusan takarítanak.

A szemetelési probléma után a futottak még kategóriában megtalálhatók a fegyelmezetlenül közlekedő autósok, a vandalizmus, a betörések, a közlekedésbiztonság, a tömegközelekedési problémák és az utcán sétáló, félelmet kiváltó emberek - a biztonságérzetet csökkentő érzet szerinti csökkenő sorrendben.

Az ember (ha magyar) azt gondolhatná, hogy ennél nagyobb biztonságérzet már a tömény unalommal egyenértékű, de a jó svájci polgároknak még ez sem elég. Szeretnének több rendőrjárőrt látni az utcákon. A lakosság kívánsága a rendőrség számára parancs - hamarosan növelik az egyenruhás járőrök számát. 

Mert csak a legjobb eredmény az elfogadható, cél a 100% ... (ezt már nem az újságcikkben olvastam, saját vélemény)

Fotó innen

 A képet kicsit árnyalandó azért meg kell említenem, hogy egy újabb cikkben arról olvastam, hogy az autóutak melletti parkolókban viszont tényleg nagy probléma a szemetelés. Egyrészt a megálló autósok pottyantanak ki kisebb szemeteket a kocsijukból, másrészt vannak azok, akik szándékosan odahordják a nagyobb szemetüket (errefelé nincs lomtalanítás). Egy magánszemély szemét nagyon bántotta a szemét, több helyen bejelentést is tett, de nem történt semmi változás. Ő azonban nem nyugodott bele a helyzetbe, vásárolt egy infravörös kamerát és felszerelte az egyik ilyen parkoló közelébe. Napi 3 illegális szemétlerakót figyelt meg a kamera.

Fotó innen

A probléma csak az, hogy a megfigyelés is illegális, a személyiségi jogok ellen való. Az illegális szemlétlerakókat csak akkor lehet megbüntetni, ha rajtakapják őket, ők viszont elég elővigyázatosak és csak akkor pakolnak ki, ha senki nem látja őket.

Kísérletképpen az egyik szemétlerakónak használt parkolóból eltávolították a szemetes kukát, ami csodával határos módon a szemétlerakást is megszüntette. Ez azonban a többi teszt helyszínen hosszabb távon már nem vált be és az sem megoldás, hogy a parkolóban ne legyen szemetes, hiszen ha esznek-isznak a megálló autósok, a szemetet ki szeretnék dobni valahol.

Így aztán továbbra is marad a - cikk szerint - áldatlan állapot és az illegális szeméthegyek.

2016. október 1., szombat

Plakáttenger



Svájc is választás előtt áll. Jobban mondva választások előtt és nem is az egész ország, csupán 2 kanton, Aargau és Basel-Stadt. Ebből az apropóból az összes jelölt látható kíván lenni minden lehetséges ponton, szó szerint úton-útfélen. A forgalmasabb helyek, vagy ahol jellemzően hosszabban időznek az autósok (azaz állnak a dugóban) különösen értékesek a plakátok elhelyezése szempontjából. Ember legyen a talpán, aki át tudja tekinteni a kínálatot!

Itt is előfordulnak plakátrongálások, egy-egy apróbb arcdekorálás, esetleg a plakát kidöntése, azonban ez mégis inkább a kivétel.

A kanton helyi lapjában pedig szavazni lehet a legtetszetősebb és a legkevésbé tetsző plakátokra, itt. A választás okt. 23-ára esik.

2016. augusztus 12., péntek

Mennyit ér egy olimpiai érem?



Az olimpián érmet nyerni a legnagyobb dolgok egyike. Azonban nem is gondolunk bele, hogy mennyi minden befolyásolhatja egy sportoló motiváltságát, eredményét. Ezek egyike az, hogy a sportolók kapnak-e pénzjutalmat és ha igen, mennyit.

Márpedig "díjazásuk" országonként igencsak eltérő! Az olimpiai bizottság nem, csak az egyes országok ajánlanak, ajánlhatnak fel pénzdíjazást. Egy becslés szerint a listát 2016-ban Szingapúr vezeti. Olimpiai aranyérmeseiknek fejenként 753.000 dollárt adnak (jelenleg 2 ezüstérmesük van). Ennek csupán felét, de még így is vagyonnal felérő összeget adnak az indonéz nyerteseknek. Az azeri és a kazah (eddig összesen 7 érmet szereztek, ebből 2 arany) sportolók sem panaszkodhatnak, ahogy az alábbi táblázatból láthatjuk (ettől eltérő összegeket tartalmazó táblázatot is lehet az interneten találni, de a sorrend megegyezik).

Az amerikai sportolóknak aranyéremét 25.000 dollár, ezüstért 15.000, bronzért pedig 10.000 jár.

"A magyar állam is bőkezű idén. Míg korábban csak az első három helyért, addig most minden helyezésért jutalmazzák a magyarokat. A londoni olimpiához hasonlóan Rióban is 35 millió forintot ér az egyéni arany, az ezüst 25, a bronz pedig 20 milliót, ráadásul még a nyolcadik helyezett is kap kétmilliót." (idézet innen)


Táblázat innen

A táblázatban Svájc nem található, pedig az itteni pénzdíjakról találgatni sem kell. Svájcban ugyanis minden publikus. Az egyéni aranyérmesek eredményét 40.000 frankkal díjazzák, 4-es evezősökét csapatként 60.000-rel, a csapatsportolók pedig 80.000-et kapnak, kapnának. Az egyéni ezüstérmeseknek 30.000-et, a bronzérmeseknek pedig 20.000-et helyeztek kilátásba.

Ezzel szemben Németországban kevesebbel kell beérniük az olimpiai sportolóknak, akik nem igazán elégedettek a meghatározott pénzösszeggel. Markus Diebler, egykori úszó szerint az aranyérmeseknek járó 20.000 eurós összeg mellett egyáltalán nem csoda, hogy nincs német éremeső. Miközben a dzsungelben való túlélő tv-műsor nyertese 150.000 eurót vihet haza. 

Egy másik német sportoló, Barbara Engleder sem tartja fairnek a díjazást, hiszen a világbajnok német focisták 300.000 eurót kapnak.

De ők még szerencsésnek mondhatják magukat, mert a cikk szerint a svéd sportolóknak egy olimpiai kabalaállattal kell beérniük, a britek pedig csupán az erkölcsi elismerésért küzdenek.

Fotó innen

Vigaszuk lehet, hogy az érmeknek önmagában is van értékük.

Aranyérem: 600 dollár (1%-a arany, 92,5%-a ezüst és 6,16%-a réz)
Ezüstérem: 325 dollár (ami az arnyéremnél arany volt, azt rézzel helyettesítik)
Bronzérem: 3 dollár (97% réz, 2,5% cink és 0,5% ón) 

Végül, de nem utolsósorban azt sem szabad elfelejteni, hogy az eredményes amerikai, angol és ausztrál sportolók ennél jóval nagyobb összegű reklámszerződésekre (endorsement deal) tehetnek szert.

2016. augusztus 1., hétfő

Boldog születésnapot, Svájc!

Fotó innen
Svájc szövetségi köztársaság, 26 kanton alkotja, melyek történelmileg mind önálló miniállamok voltak, saját hadsereggel, pénzzel, törvényekkel, vezetőkkel. Születése a 3 hegyi őskanton, Schwyz, Uri és Unterwalden 1291. augusztus 1-jén (de legalábbis augusztus első napjaiban) tett szövetségével kezdődött. Születési helye a festői szépségű Vierwaldstättersee partján, az Uri kantonban található tisztás, mely a Rütli nevet viseli. Azaz a mai Svájc megalakulása a Rütlischwur-ral, a Rütliben fogadott esküvel (Ewige Bund - Örök Szövetség) kezdődött, melyben elsősorban a Habsburgok elnyomása ellen kívántak közösen fellépni Habsburg Rudolf halálát követően. A Habsburgok székhelye ebben az időben a svájci Aargau kantonban volt.

Az ország jelenlegi méretét a francia ajkú Jura kanton csatlakozásával 1979-ben érte el.

Fotó innen

Ma ez a nap az ország legnagyobb nemzeti ünnepe, azonban nem mindig volt ez így. Csupán az 1993. szeptemberi népszavazást követően vált nemzeti ünneppé és munkaszüneti nappá 1994-ben.

Először 125 évvel ezelőtt, 1891-ben ünnepelték. 1889-ben az akkori miniszteri kabinet javasolta, hogy a felettébb fontos történelmi nap 600 éve évfordulójáról méltóan nagy ünnepséggel emlékezzenek meg. A javaslat következtében egy kis nézeteltérés alakult ki, hogy tulajdonképpen mikortól is datálódik a kantonok első hivatalos szövetsége, de végül az 1291-es dátum került be a történelemkönyvekbe.

Ezen a napon országszerte különböző ünnepi programokkal lehet találkozni, melyek között beszédek és a himnusz eléneklése is helyet kapnak, s melynek csúcspontját a tüzijáték(ok) jelenti(k). A miniszterek és az aktuális miniszterelnök országszerte több ponton is megjelennek és beszédet tartanak. A kulturális miniszter pl. Zürichben, a Landesmuseum (nemzeti múzeum) kibővítésének erre az időpontra időzített hivatalos megnyitóján. Ez alkalomból egyébként 26 órán keresztül folyamatosan nyitva tart a múzeum és ingyenes a belépés minden látogató számára.



A nemrég megújított és megválasztott szövegű himnusz is most fog először élesben debütálni. Használata opcionális, a szövegváltoztatást kezdeményezők azonban remélik, hogy az ünnepségeken már teret fog kapni. Sikerként könyvelnék el, ha 50 helyen már az új szöveggel csendülne fel a himnusz. Azon a bizonyos Rütli-mezőn mindenesetre az új szöveget hallgathatják a megjelenők. Nem mindenki szimpatizál az új szöveggel, van olyan politikus, aki előre leszögezte, ha az új szöveggel énekelik, ő bizony elhagyja az ünnepség helyszínét ...




Az ünnepség fénypontja, ahogy említettem a tüzijáték. Szilveszterhez hasonlóan 2-3 nappal korábban elkezdik az utcai árusok árulni a házi használatra szánt tüzijátékokat. A petárdázás már dél körül elkezdődik, a tüzijáték pedig este, sötétedés után.

Addig pedig minden, ami létezik piros lobogóban díszeleg, aki épp nem nyaral, az pedig a nemzet két kedvenc elfoglaltságát űzi: túrázik és/vagy grillezik.

Végezetül pedig nézzük meg, mit mond Xherdan Shakiri, a svájci fociválogatott sztár-csatárja (az idei foci EB legszebb góljának rúgója) és az "utca embere" az ünnepről.



2016. június 19., vasárnap

Human-Zoo

Fotó innen

Ez egy olyan téma, amiről Magyarországon nem igazán lehet hallani, de ha egyszer tudomására jut az embernek, egész sok anyagot talál róla az interneten. 1870 és 1940 között Európa-szerte, ill. Észak-Amerikában is nagy divatja volt a "nemzetek bemutatásának" (Völkerschau, Human Zoo). Németországban, Hollandiában, sőt Svájcban is volt ilyen - állatkertben, cirkuszban, szórakozóhelyeken léptek fel, természetesen nem önszántukból és gyakran mindenféle fizetség nélkül, gyakorlatilag rabszolgaként.

A mai Big Brother-hez hasonlóan (elnézést a hasonlatért, de ott is más emberek mesterséges életébe nyerhetünk betekintést) ezeket a más kontinensről származó, egzotikus embereket is nagy érdeklődés övezte. A bázeli állatkertben (Basel Zoo) az 1879-1935 közötti időszakban összesen 21 alkalommal "turnézott" a human zoo (film itt és itt). Az 1896-os genfi nemzeti vásárra (Landesausstellung) is vitt egy kereskedő 230 szudáni embert, akik direkt erre a célra épített vályogviskó faluban laktak és a leírások szerint igencsak fáztak a szokatlanul esős nyáron (a teljes rendezvénynek 2,3 millió látogatója volt és a szudáni falu - "Village Négre" mellett egy idilli alpesi falu is látható volt, amit jóval több kritika ért, mint a szudáni falut). Az ország más városaiban is járt a nemzetközi turné, így pl. Zürichben és Bernben is - ott pl. 1964-ben volt az utolsó  ilyen bemutató. A 2. világháború után azonban már csak cirkuszi keretek között (Zirkus Knie). Bernben 1964-ben 12 marokkói férfi kézműves bemutatóját lehetett megnézni a cirkuszi sátor mellett felállított kisebb sátorban (cikk itt).





Hatalmas vonzerőt jelentettek az idegen népcsoportok - az állatkertben ilyenkor 2-3 hét alatt akár 50 ezren is kíváncsiak voltak rájuk. A megnövekedett érdeklődésen túl további vonzerőt jelentett minden családi esemény, legyen az akár örömteli, akár szomorú. Előre felállított program, bemutatók szerint teltek napjaik, azonban mivel ezek a törzsek, családok a normál életüket próbálták élni még a nem normális körülmények között is, volt ott esküvő, születés és halál, búcsúszertartás is.

Ezeket az embereket (afrikaiakat) vadaknak tekintették és inkább az állatokhoz, mint az emberekhez közelinek kategorizálták. Ezt a vélekedést megerősítette az is, hogy nőket is lehetett félmeztelenül látni - ilyen Európában egy európai nőtől elképzelhetetlen volt, ezért különösen nagy látványosságnak számított.


Az első "Völkerschau" (emberek állatként való bemutatása állatkerti keretek és körülmények között) 1875-ben volt, Hamburgban. Carl Hagenbeck, egy állatkereskedő család tagja, aki az uralkodóházakat is ellátta egzotikus, más földrészekről származó állatokkal, egy alkalommal rénszarvasokat hozatott Lappföldről. Ezek gondozására néhány lappföldi ember is érkezett Németországba. Mivel mások voltak, mint az eddig látott európai emberek, nagy feltűnést keltettek. Hagenbeck azonnal megbízást adott további egzotikus, az európaitól lehetőleg minél nagyobb mértékben eltérő embercsoportok felkutatására és Hamburgba szállítására. Hamarosan jöttek is a "szállítmányok" - núbiaiak, eszkimók, beduinok, etiópok és még sok más népcsoportból - összesen nagyjából 300 helyről. Fizetséget "munkájukért" többnyire nem kaptak, kiadásaikat maguknak kellett fizetni (pl. Zürichben a villamosjegyet, amikor saját esküvőjükre mentek). A vadakról alkotott képnek akkoriban leginkább a pigmeusok feleltek meg, akiket törpéknek tartottak - ők a Föld legkisebb termetű népcsoportja, átlagosan 142,5 cm magasak és 150 cm-nél csak nagyon kevesen magasabbak.

Óriási volt az érdeklődés és a bemutató először németországi, majd európai turnéra indult. Az embereket gyakoraltilag állatokként, ketrecben mutogatták a közönségnek. Carl Hagenbeck nevéhez pozitívum is kapcsolódik - ő hozta létre az első olyan állatkertet, ahol az állatok természetes élőhelyükhöz hasonló környezetben és nem szűk ketrecben kerültek bemutatásra. Ez az állatkert (Tierpark Habenbeck) Hamburgban a mai napig üzemel.

A "vadak" ilyeténvaló bemutatása nem véletlenül volt ilyen népszerű. A világ minden kontinensén gyarmatokkal rendelkező nagyhatalmak gyarmatosítói, akik ezidőtájt vonták szinte egész Afrikát ellenőrzésük alá, azt kívánták bemutatni, hogy a más kontinenseken élők mennyivel alacsonyabbrendűbb népek, akiknek "leigázása" szinte természetszerű.

Svájcnak nem voltak gyarmatai, sőt, nem is voltak hivatalosan ilyen irányú törekvései - ebben különbözött más kis országoktól, mint Belgium, Dánia és Hollandia. Ez azonban nem jelenti azt, hogy elítélték volna a gyarmatosítást - a modern világ természetes részének tartották. A vállalkozók, elsősorban Genfből, Neuenburgból és Bázelből maguk is befektettek rabszolgakereskedésbe, sőt, némelyek saját hajókon szállítottak rabszolgákat Afrikából Európába. Ilymódon indirekt módon részesültek a gyarmatosításból. A rabszolgakereskedelmből származó bevételekkel finanszírozták egyéb üzleteiket, ill. rabszolgamunkával kitermelt, előállított nyersanyagokat, elsősorban gyapotot importáltak és dolgoztak fel (forrás itt).

Afrika gyarmatbirodalomként való felosztása - forrás itt

Az első állatkert 3000 évvel ezelőtt, Kínában létesült. A középkorban vadászat céljából tartottak vadállatokat. A legrégebbi, ma is üzemelő álaltkert (Menagerie) Bécsben, Schönbrunnban található - 1752-ben nyílt. Eredetileg az uralkodó és udvartartása részére hozták létre, mint ahogy akkoriban mindenhol, a hatalom demonstrációjának részeként. 1778-ban megnyitotta kapuit a nagyközönség számára is.

2016. június 7., kedd

Mennyibe kerül egy gyerek Svájcban?

Fotó innen

No nem megvenni, hanem felnevelni ... A statisztikai hivatal számításai szerint sokba, olyannyira, hogy az alacsony keresetű családoknak azt javasolják, hogy gyermekvállalás előtt feltétlenül készítsenek költségtervet, ha nem akarnak eladósodni.

Számszerűsítve a dolgokat a helyzet a következő. Minél idősebb egy gyerek, annál többet kell rá költeni. Átlagosan havi 942 frankkal kell számolni. 11 éves koráig ez alacsonyabb, csupán 691 frank, majd ehhez hozzájönnek olyan költségek, mint hobbik, iskolai kirándulások, iPad és mobiltelefon (akinek nem iPhone-ja van, azt szinte kinézik és nem csak a nagyobbakról beszélek, már alsósoknál is látni). A gimnáziumi tanulmányok pedig még tovább dobnak a költségvetésen (számítógép, tábor, külföldi nyelvtanulás költsége - pl. itt).

Ilymódon egy gyerek 18. életévéig 200.000 frankjába kerül a szülőknek. Jó hír, hogy minden további gyerekkel csökken az egy gyerekre eső átlagos kiadás. 2 gyerek esetén az egy gyerekre eső havi átlagköltség pl. már csak 754 frank, 3 gyereknél pedig csupán 604.



A gyermek megszületése sok azonnali kiadással jár, a bútorok, babakocsi, gyerekruhák azonban jóval olcsóbban, jó állapotban, használtan is megvehetők (ricardo.ch, tutti.ch, helyi ruhabörzék). Ezeket általában nem sokáig használják a gyerekek, tényleg jó állapotban lehet hozzájuk jutni. Érdemes a július eleji nyári és a december végi/január eleji téli leértékeléseken is körülnézni - ekkor új holmikat lehet jóval olcsóbban beszerezni.

A többi dologgal kevésbé lehet spórolni. Egy újszülött esetében havi 300-410 frank többletkiadással kell számolni, ami a következőképpen áll össze.
  • Krankenkasse (egészségbiztosítás) Baby: 70 frank
  • Pelenka: 80-100 frank
  • Étel (tápszer): 60-150 frank
  • Háztartási pluszköltség (mosószer, tisztálkodószerek): 40 frank
  • Ruházat: 50 frank
Nem szabad megfeledkezni a gyerekfelügyelet költségeiről sem. Az anyukáknak 12 hét szülési szabadság jár. Ezután vagy feladják átmenetileg a munkájukat - ekkor kiesik a fizetésük, vagyis gyakorlatilag feleződik a család bevétele, vagy újra munkába állnak - ekkor viszont a bölcsi (Kinderkrippe, Kita, Hort, Spielgruppe, Tagesmutter) költségével is számolni kell (napi költség általában 100 frank körül mozog). Ha esetenként el akarnak menni a szülők este, akkor babysiterre is kell pénzt félretenni. Előfordul, hogy az anyukák részmunkaidőben mennek vissza a szülés után dolgozni, ilyenkor bizony nem sok marad meg a fizetésből (természetesen annak nagyságától függően), mert nagy része elmegy bölcsire. Két gyerek esetén pedig már egyáltalán nem éri meg az anyukának visszamenni dolgozni, amíg a gyerekek kicsik.

Svájcban van babysitterképzés is, 13-16 év közötti fiatalok pl. akár a Vöröskeresztnél is elvégezhetik a 10 órás képzést, 100+32 frank ellenében. Ezért cserébe megismerkednek a gyerekek fejlődésével, igényeivel, ápolásukkal, etetésükkel, játékokkal és szórakoztatási lehetőségekkel, a betegségekkel és a vészhelyzetekkel, valamint saját jogaikkal, mint babysitter. A kurzus elvégzéséről bizonyítványt is kapnak (Babysittingausweis).

Természetesen a nagyszülőkre is rá lehet bízni alkalmanként a gyerekeket, amennyiben a közelben élnek, sőt, bérelni is lehet (erről - is - szóló bejegyzés itt).

Talán kicsit költségcentrikusnak tűnik a gyermekvállalás ilymódon való megközelítése, de ezzel azt kívánják elérni, hogy a friss szülőket ne érje meglepetésként a hirtelen költségnövekedés.

2014-ben átlagosan 1,54 gyerek jutott minden egyes svájci nőre (Geburtenziffer). Átlagéletkoruk a szüléskor 31,7 év volt.

2016. június 2., csütörtök

A Zene Háza, mint design inspiráció

Fotók innen


A Doris Leuthard svájci közlekedési miniszterasszony tegnap, a Gotthard vasúti alagút ünnepélyes átadásán viselt lyukakal "díszített" ruhája legalább annyi kritikát kapott, mint a Magyar Zene Háza

Nem véletlen, ugyanis a svájci divatcéget (Akris) ez az épületterv ihlette - az egyébként potom 5000 frankba kerülő - szett megtervezésére (kabát 3000, nadrág és top egyenként 1000). Albert Kriemler, a cég divattervezője nagy rajongója az építészetnek és idei tavaszi kollekciója inspirálójául azt a Fujimotot választotta, aki a Magyar Zene Házát is megálmodta.

Az alábbi képeken láthatjuk, hogy a Zene Háza által ihletett kabát hogy néz ki egy modellen és hogy a miniszterasszonyon.







Doris Leuthard im «Kleid», das eigentlich ein Mantel ist.
A kabát, illetve annak lyukai szinte senkit sem hagytak hidegen (kivéve talán viselőjét). A legáltalánosabb komment szerint legalább annyi lyuk van rajta, mint magán az Alpokon. Volt aki alagút-kabátnak nevezte el, az alagút átadása apropóján, más pedig inkább az emmentáli sajtra asszociált róla, megint más szennyeszsákot vélt felismerni benne. Ráadásul mindehhez fehér zoknit vett fel - de tekintve, hogy aargaui, ezen már meg sem lepődnek az emberek (a klisé szerint az aargauiakat arról lehet felismerni, hogy fehér zoknit viselnek és rosszul vezetnek).

Én mindenesetre örülök, hogy Magyarország neve végre nem negatív kontextusban került a hírekbe ...

Cikkek itt, itt, itt és itt.

2016. június 1., szerda

Gyors átkelés észak-dél között

Fotó innen

Nagy nap ez a mai. A svájci média szerint nem csak Svájc, hanem egész Európa számára - a hírek egész nap szinte csak erről szólnak, legyen az tv, rádió, FB vagy online hírportál. Az esemény nagyságát és jelentőségét nagy ünnepséggel és csúcspolitikusok meghívásával is erősítették. A szomszéd országok államfői (Francois Hollande, Angela Merkel, Matteo Renzi) mind jelen voltak a megnyitón és spontán mini csúcstalálkozót tartottak az első utasok egyikeként a vonaton. De nagyon előreszaladtam a történetben ...

Az Alpok Gotthard masszívumának átszeléséről van szó. Ez a nagy tömb régóta az egyik legnagyobb akadály észak és dél között, de egyben a legegyszerűbb átjutási lehetőséget is biztosítotja, mivel csupán egy hegygerincen kell áthaladni. Legmagasabb pontján 2300 méter, vagyis az alagút  azon a szakaszon 2,3 kmrel a felszín fölött halad.

Az ember azt hinné, hogy egy hegy belsejében futó alagútban hideg van, azonban a valóság pont az ellenkezője. Már a munkálatok során is nagy feladat volt a hűtés, ugyanis akár 50 Celsius fok is lehet. A vonatok azonban majd kitolják a meleg levegőt és frissebbet "húznak" be maguk után, így kb. 40 fokos üzemi hőmérséklet lesz.

Az első skicceket 1947-ben vetette papírra egy bázeli mérnök és jó pár évtizednek kellett eltelnie, míg 1992-ben népszavazás útján döntöttek a megépítéséről.

12 milliárd frankos költséggel, 2600 ember 17 évnyi munkája után ma adták át a Gotthard Bázisalagutat, ami a maga 57,1 km-vel rögtön a világ leghosszabb vasúti alagútja címét is megkapta, maga mögé utasítva ezzel az eddigi címvédő japán Seikan-alagutat +3 km-rel (a 3. leghosszabb pedig a Franciaország és Nagy-Britannia közötti Csalagút, 50,5 km). Az alagútrendszer összesen 151,8 km hosszú az összes járatot és összekötő alagútat is beleszámítva, 4 vészkijárattal, amiken keresztül kimenthetik szükség esetén az utasokat. A vonatok irányonként saját alagúttal rendelkeznek, azonban két átjáró is van, ahol szükség esetén a vonatok áthajthatnak az ellenkező irányú alagútba.

Kép innen

Az új vasúti alagút 30 km-rel rövidebb, mint a jelenlegi vasúti szakasz a Gotthardon át, ami nem csoda, mivel az a hegyeket kerülgetve kanyarog, fordulókörökkel is tarkítva, hogy a nagyobb emelkedőkkel is meg tudjon küzdeni. Az új alagút azonban többnyire egyenes és sík, ami nagy sebességű vonatok közlekedését is lehetővé teszi.



A személyvonatok elvileg akár 250 km/óra sebességgel is száguldhatnának benne, a gyakorlatban azonban "csak" 200-zal fognak haladni. A német nyelvű Uri kantonban található alagútbejárattól az olasz nyelvű Tessin kantonban található kijáratig 20 perc alatt jutnak el. A Zürich-Bellinzona (vagy Milánó) távolság az alagútnak köszönhetően 45 perccel rövidül.



Az alagút jelentőségét tulajdonképpen az áruszállítás adja. A hollandiai Rotterdam kikötőjében megpakolt tehervagonok egészen az olaszországi Genova kikötőjéig haladhatnak most már akadálytalanul és gyorsan az Alpokon keresztül. Sebességük egyelőre ugyan nem fogja meghaladni a 100 km/órát, de ha belegondolunk, hogy 850 méter hosszú szerelvényekről van szó, ez is jelentős sebességnek mondható. A későbbiekben akár 160-nal is mehetnek majd. Mivel az alagútban nincs szintkülönbség, 1 mozdony is elég lesz a szerelvények vontatására a jelenlegi 2 helyett. Ezzel 33%-os energiamegtakarítást tudnak elérni.

A tehervonatok elsőbbséget élveznek az alagútban. Törvénybe iktatták, hogy óránként 5 tehervonatra 2 személyvonat eshet ezen a vonalon. Erre azért volt szükség, mert az Alpokat átszelő másik alagútban a személyvonatok kiszorították az tehervonatokat. Figyelembe véve, hogy Svájcban az áruszállítás 2/3-a vasúton történik, ez érthető is. 

Naponta 325 vonat fog majd áthaladni az alagúton - 260 (a jelenlegi vonalon csak 180 tud) teher- és 65 személyvonat. A jelenlegi vonalat nem zárják be, nosztalgia járatokat fognak indítani rajta. A hosszabb menetidőért cserébe az utasoknak szép látványban lesz részük.

A régi/jelenlegi vonal melletti települések életében új időszámítás kezdődik, kikerülnek a vérkeringésből. De ez egy másik történet, a mai nap az ünneplésé és az eredmények elismeréséé, mint ahogy azt a meghívott csúcspolitikusok nagy szavakkal meg is tették. A nagyközönség számára a hétvégén lesznek ünnepségek országszerte - elsősorban az alagút két végénél, de a nagyobb pályaudvarokon is (pl. Aarau, Bern, Biel, Zürich).
Az alagút építéséről a hegy belsejében, Erstfeld felől megközelíthetően 400 m2-nyi területen kiállítás nyílt, mely ingyenesen látogatható.

Az utasoknak egyelőre még várniuk kell, a 2016. decemberi új menetrenddel egyidejűleg kezdődik meg a vonatok menetrendszerinti közlekedése az új alagúton át.

Az Origo.hu-n nagyon jó összefoglaló cikk jelent meg. Az ünnepélyes megnyitó összefoglalója németül itt.

Számos film készült az alagútról, ez és ez pl. angolul.




2016. május 17., kedd

Ismét Schwingen, birkózás - majdnem testközelből

Korábban már írtam a Schwingen történetéről és mibenlétéről, erről a jellegzetes svájci birkózásról. Most személyesen is láthattam egy helyi versenyt és beszívhattam a verseny és a fűrészpor illatát.

A versenyzőket a helyszínen sorsolják ki, a nyertes az, aki kétvállra fekteti az ellenfelét, de legalábbis a hát 2/3-a földet/fűrészport ér úgy, hogy a fölül lévő egyik kezével fogja a ledöntött nadrágját. A nadrágon, ahogy látható, jócskán van fogás.

Ezúttal a képek beszéljenek tovább helyettem. Hamarosan film is lesz, amint elkészül, posztolom.
A legfiatalabbnak tűnő versenyző - bizonytalanul várja, hogy kit sorsoltak ellenfeléül



Egyenlőtlen küzdelem












A hagyomány szerint a győztes lesöpri a fűrészport a vesztes hátáról, akit ugye kétvállra fektetett


A főnyeremény - egy 1000 frank értékű borjú



További hasznos nyeremények