2015. november 21., szombat

Generációk közötti kapocs

Fotograf: David Biedert
Fotó innen

Régen a világ legtermészetesebb dolga volt, hogy több generáció élt egy fedél alatt. Ez a felállás minden résztvevő számára előnyös volt. A praktikumon, avagy a kölcsönös segítségnyútáson túl érzelmi többletet is nyújt az együttélés, növeli a biztonság- és a valahová tartozás érzését, ezen kívül kölcsönösen lehet egymástól tanulni. Arról nem is beszélve, hogy az ember társas lény, nem szívesen él egyedül.

Ma már minden magára valamit is adó fiatal azonnal önálló életre vágyik, és elköltözik a szülői házból, amint megteheti. De nemcsak külön költöznek, hanem be is darálja őket a rohanó élet, és szüleikkel, nagyszüleikkel gyakran alig marad idejük beszélni, találkozni. Még rosszabb a helyzet, ha más városba, netalán más országba sodorja őket a sors. Ilymódon előfordulhat, hogy az unokák már szinte alig találkoznak a nagyszülőkkel és nem nagyon van kapcsolatuk idősekkel. Az idősebbek pedig pont abban az életkorban maradnak magukra, amikor szükségük lenne a támogatásra, társaságra, segítségre.

Svájcban több jó példát is láttam ennek az űrnek a - legalább részleges - betöltésére.

Létezik pl. egy online platform (www.rentarentner.ch), ahol nagyszülőt lehet örökbe fogadni. Az apropót az adta, hogy ma már egyre később szülnek a nők és bizony mire megszületik az első gyermek, már nem biztos, hogy élnek vagy nagyon aktívak a nagyszülők. A másik oldalról nézve nyugdíjas emberek felnőtt gyermekei csak nagy sokára örvendeztetik meg őket unokákkal, pedig már nagyon vágynak unokázni. Erre kínál megoldást ez a platform. Nagyjából úgy működik, mint egy társkereső portál. A szabad szellemi és időbeli kapacitással rendelkező nagyszülő korú emberek regisztrálnak, feltöltik a fényképüket (ez nem kötelező) és az adatlapjukat - mi a kedvenc elfoglaltságuk, zenéjük, filmjük, milyen nemű pót-unokára vágynak és tevékenységeket csinálnának szívesen velük és milyen gyakran. Van, aki mesét olvasna, énekelne, más az évtizedek alatt építgetett modellvasút iránti szenvedélyét osztaná meg fogadott unokájával.

Ugyanezen az oldalon munkaközvetítés is folyik. Adottak a szaktudással, tapasztalattal és szabadidővel rendelkező nyugdíjasok és a kisebb-nagyobb feladatok elvégzésére segítséget kereső fiatalabbak. Legyen szó egy szekrény összeszereléséről, kutyasétáltatásról vagy a nyaralás alatti viráglocsolásról, bármi meghirdethető. De komolyabb munkákat is kínálnak a nyugdíjasok számára. Egy egyesület pl. sportrendezvényei alatt a büfé üzemeltetéséhez keres segítséget, más irodai asszisztenciához keres kisegítő munkatársat. A nyugdíjasok maguk is feltehetik apróhirdetésüket, megírva benne, hogy milyen típusú munkát vállalnának szívesen. Közben pedig élvezik, hogy hasznosak, hogy emberi kapcsolataik vannak és nemcsak saját korosztályuk tagjaival beszélgetnek.

Zürichben a Projekt Patentgrosseltern (keresztnagyszülők projekt) is kínál "örökbefogadási" lehetőségeket. A nagyszülők 45-69 éves kor közöttiek lehetnek. A kiírás szerint 0-12 év közötti gyerekek mellé keresik őket, mégpedig hosszútávra. 

A Pro Senectute nevű, az idősekért létrejött alapítvány is többféle lehetőséget kínál a generációk közötti együttműködésre.

Van olyan is, hogy egy fiatal még nem költözne el otthonról, de tanulmányai más városba szólítják. A lakbér Svájcban igencsak magas, különösen egy diák számára. Gyakran többen bérelnek egy lakást (Wohngemeinschaft, röviden WG), de van olyan lehetőség is, ami az eredeti családi felálláshoz hasonlít. Idős emberek, akiknek van üresen álló szobájuk és azt szívesen kiadnák fiataloknak, ma már szervezett formában tehetik ezt. Olyan fiatalok veszik igénybe ezt a lehetőséget, akik lakbér helyett  cserébe segítenek a háztartásban. Az általam olvasott cikk szerint igazán szerencsés kapcsolatok alakulnak így ki. A lakásukat megosztók számára nincs többé magány, viszont van társaság és segítség.

Fotograf: David Biedert
Miss Schweiz jelölt az idősek otthonában - Fotó innen


Az idei Miss Schweiz választás mottója a "Szépség és szív együtt jár" ("Beauty and heart go together"). Az egyik fordulóban azt kellett bizonyítaniuk a jelölteknek, hogy szociális kompetenciáik az idősekkel való bánásmódban is megmutatkoznak. Egy idősek otthonába látogattak, ahol minden jelölt kapott egy idős partnert, akivel el kellett tölteniük egy bizonyos időt. A kamera mellett az otthon vezetője is jelen volt a háttérben, ő értékelte a lányok "teljesítményét". Igazán érdekes élmény volt a műsor. A teljes show itt látható.



Végezetül egy elolvasásra érdemes magyar nyelvű cikk, ami egy amerikai antropológus kutatási eredményéről számol be a nagymamaszerep fontosságáról.