2015. május 30., szombat

Fiatal vállalkozók, a jövő reménységei

Auch das Wallis war am Freitag vertreten: Eine Schulklasse produziert ein Walliser Ketchup und Konfitüren aus Aprikosen und Zwetschgen.
Fotó innen

Zürich, a főpályaudvar nagycsarnoka, standok, mosolygó fiatalok, a háttérben színpad, óriási kivetítővel. A 17-18 éves résztvevők már most többet tudnak és tapasztaltak egy vállalkozás beindításáról, mint sok felnőtt. 

Mindez a Young Enterprise nevű programnak köszönhető. Az európai tagozat 39 ország közel 73 ezer iskolájában működik, 150 ezer tanár és 3,2 millió diák részvételével. A program működéséhez természetesen a vállalkozói, gazdasági és oktatási szféra önkénteseire is szükség van. A JA-YE (Junior Achievment Young Enterprise) a legnagyobb európai vállalkozó-képző programja, mely általános és középiskolákban, ill. egyetemek alsóbb évfolyamain nyújt szakmai támogatók segítségével oktatást a fiataloknak iskolai és iskolán kívüli képzéseken, mindenhol az életkornak megfelelő szinten

Svájcban a 3-4. osztályos kicsiket egy adott közösségen belüli feladat- és felelősségi körökkel ismertetik meg, a 8-10. osztályos felsősöket a gazdasági alapfogalmakkal, az álom-állással és a pályázás rejtelmeivel, a gazdaságban fogyasztóként való részvétellel és a pénzzel való bánással.  A végzősök már nemcsak elméleti ismereteket kapnak, hanem saját bőrükön tapasztalhatják meg a cégalapítás és üzemeltetés szépségeit és buktatóit. 

A Young Enterprise Switzerland (YES) program keretében végzős középiskolás diákok augusztusban, a tanév kezdetén országszerte összesen 170 minivállalkozást indítottak. Az 1 év alatt a termékötlettől, az üzleti terven, logótervezésen, gyártáson/gyártatáson, csomagolástervezésen és értékesítésen keresztül mindent maguk csináltak. A döntőbe került 25 minivállalkozás mutatkozott be május 29-30-án a főpályaudvaron megrendezésre került országos döntőn saját standjukon, a nagyszínpadon, interjúkon és üzleti beszámolókon keresztül. A 2 nap végén itt kihirdetett nyertes képviselheti Svájcot a július közepén Berlinben megrendezésre kerülő európai döntőn.

Ők pedig nem más, mint a wallisi csapat, akik a kantonban bőségesen rendelkezésre álló paradicsomra, sárgabarackra és szilvára építették vállalkozásukat. A paradicsomból wallisi ketchupot, a sárgabarackból fehércsokis lekvárt, a szilvából pedig chutney-t készítettek. A helyi piacot látva úgy gondolom, hogy vállalkozásuk valóban életképes lehet. A vállalkozást ugyan minden résztvevő megszüneteti az 1 év elteltével, azonban ha van olyan cég, aki felkarolja ötletüket, akkor az ötlet továbbél.

Az egyik esélyes lehet még a Zürich kantonbeli Hottingen Kantonsschule csapata, azaz minivállalkozása, a házi készítésű szörpökkel. Márkanevük Zirüp, logójukban szerepel Zürich kanton címere - szerintem esélyesek a legjobb logó, vagy marketing díjra. Honlapjukat itt lehet megnézni. A 3 ízben (menta, citrom és bodzavirág) készülő szörpjeiket máris 5 helyi kereskedés forgalmazza.


A svájci versenyzők egyébként általában nagyon jól szerepelnek a nemzetközi mezőnyben. 2001 óta 9 előkelő helyezéssel tértek vissza, melyek között három 1. helyezés, egy 2. és három 3. helyezés volt. Két alkalommal kitüntetésben részesültek. Érdekesség, hogy az Aargau kantonban található Wohlen városka Kantonsschule diákjai 4 alkalommal is a dobogósok között szerepeltek.

Érdemes megemlíteni, hogy Svájc előkelő helyen áll a találmányok, szabadalmak terén, számos "hidden champion" cég (piacvezetők, de az átlagember sosem hallotta a nevüket) működik az országban, a gazdaság is elég jól teljesít. A fentieket látva talán nem véletlen mindez. Ügyesen megoldották az oktatás és az üzleti élet közötti átmenetet, a szakmai tapasztalat megszerzésének módját.

2015. május 22., péntek

0 pont Svájcnak - Eurovíziós Dalfesztivál

Talán jobban tette volna az Eurovíziós Dalfesztivál svájci zsűrije, ha mégiscsak szóhoz, jobban mondva mikrofonhoz engedi jutni Sammy Frey-t. Önironikus dala talán emlékezetesebb lett volna a tegnap esti elődöntőn, mint a hivatalos svájci indulóé, aki sajnos - jó svájci szokáshoz méltóan - nem jutott tovább a döntőbe.

Pontosan erről szól Sammy Frey, művésznevén Sammy National dala. "Zero points for Switzerland", azaz "Nulla pont Svájcnak". A nulla pont mellett megénekli Svájc Eurovíziós történelmét is, kezdve az első, 1956-ban Luganoban megtartott versennyel és a kezdeti svájci sikerekkel, folytatva Celin Dion svájci színekben való 1988-as győzelmével és a sok sikertelenséggel.


Az idei (ránézésre nem eredeti svájci) versenyző ugyan kiesett, de egy norvég anyukával rendelkező svájci énekesnő még versenyben van Norvégia színeiben, így van még esély arra, hogy Svájc - zenei - jó hírnevét egy kicsit fényezze az ország.


2015. május 21., csütörtök

A pazarlás ellen

Fotó innen

Engem úgy neveltek, hogy ami a tányéron van, azt meg kell enni. Ez túlságosan is mélyen belém ívódott, és még ha nem is esik jól az utolsó falat, mert már tele vagyok, azért legyűröm magamba, mert ételt kidobni - ugyebár - pazarlás.

Ugyanígy gondolkodik a luzerni Hotel Monopol igazgatónője is, csakhogy a szálloda kínai vendégei nem csupán az utolsó falatokat hagyják a tányérukon, hanem miután jócskán megpakolták azt a büféasztalnál, tetemes mennyiséget hagynak ott maradékként (lásd fenti kép). 

Kínában - állítólag, bár a különböző internetes források nem egyöntetűek ebben a kérdésben - azzal fejezik ki a vendégek a vendéglátó felé, hogy köszönik szépen, finom volt az étel és eleget is ettek, hogy hagynak a tányérjukon egy keveset. Ha mindent megesznek, azzal azt fejezik ki, hogy kevés volt az étel, emiatt ez illetlenségnek számít.

Talán sok illemtudó kínai vendég fordul meg a luzerni szállodában, vagy az is lehet, hogy egyszerűen többet kíván a szemük mint a szájuk, és nem tudnak ellenállni a büféasztal bőséges kínálatának. Az igazgatónő azonban már nem bírta tovább nézni, hogy mennyi étel megy pocsékba, ezért angol és mandarin nyelvű táblácskákat állított fel az asztalokon a következő szöveggel:

Jó reggelt kedves vendégeink!

Etikai és morális okokból Svájcban nem dobunk ki ételt. Kérjük, hogy csak annyit szedjen a tányérjára, amennyit meg is eszik. Köszönjük megértését.

Átnevelő kampányát éhező, csontsovány afrikai gyerekek fényképeivel is alátámasztja.

Ezt egy kicsit túlzásnak találom, mert a vendégnek esetleg végképp elmegy az étvágya és azt is a tányéron hagyja, amit eredetileg megehetőnek talált.

Mindenesetre megértem felháborodását és sok sikert kívánok neki ehhez a nemes küldetéshez.

2015. május 11., hétfő

Birkák az SBB új fűnyírói

Fotó innen

Mostantól nemcsak a svájci hadseregnek, hanem az SBB-nek is vannak négylábó munkatársai. A több mint 30.000 alkalmazott között most már 80 birka is található. Feladatuk nem kevesebb, mint a sínek melletti, összesen 3800 focipálya nagyságú, 2700 hektárnyi füves terület egy részének"karbantartása" Lenzburgtól Bielig, ill. Baseltől Bernig. A bevetések egy-egy területen max. 2 hétig tartanak. Ez idő alatt áldásos tevékenységüket jóval csöndesebben végzik, mint a fűnyírók. Kötélidegzettel rendelkeznek, mert az elrobogó vonatok sem riasztják el őket. Mondhatni birkatürelemmel viselik ... Állítólag az augusztus 1-jei nagy tűzijáték sem hozza őket izgalomba. Az ember már-már azt gondolná, hogy süketek, de szerencsére nem, mert - mint az SBB blogjából megtudtam - a kutyaugatást ki nem állhatják.

Az ötlet úgy jött, hogy az SBB működésének minden területét átvizsgálták a fenntartható, környezetbarát működés szempontjából. Sok kicsi sokra megy alapon minden ötlet számít. És valóban, a birkák nem fogyasztanak áramot, üzemanyagot és a környezetet sem szennyezik. További előnyük, hogy - ellentétben a fűnyíró gépekkel - intelligensek. Azokat a növényeket nem legelik le, amikbe pl. madár fészkelt, meg egyébként is szelektíven legelnek. Így a biodiverzitás felől nézve is pozitív a jelenlétük.



A fajválasztásnál is példásan járt el a vasúttársaság. Egy ritka és egyébként nagyon hatékonyan legelő fajt választottak (a ProSpecieRara védelme alatt álló Skudde fajt), ami az 1970-es években már a kihalás szélén állt. Napi 10-20 m2 egy birka fűnyíró-kapacitása, ráadásul a nap 22 órájában ébren vannak, csak 2 órácskát alszanak. Időjárástól függetlenül "dolgoznak" (vagyis élik szokásos életüket), és ha azt látjuk, hogy lógatják a fejüket, ne aggódjunk, nem szomorúságukban teszik ezt, hanem azért, mert a földhöz közelebb hűvösebb a levegő.

_K1B6074
Fotó innen

Ha pedig egy területen végeznek, szépen arrébb telepítik őket - mindig csordában, mert egymagában félős, stresszes jószág a birka.

2015. május 9., szombat

2016 naptármodelljei




Közel két éve számoltam be arról (link itt), hogy a hagyományos svájci gazdanaptár (Bauernkalender) - állítólag a nagy versenyre való tekintettel - önmagával ellentmondásba kerülve  görög fehérnemű-reklámfotókat is felhasznált. Ez akkor nagy felháborodást keltett, és valljuk be, joggal. Tavaly is bekerült 3 külföldi, azonban a szomszédos Ausztriából és Németországból, amit a kiadó elfogadhatónak tart, hiszen a naptár ott is kapható.

Tegnap azonban - a kiadótól érkezett meghívásnak köszönhetően - személyesen győződhettem meg arról, hogy a zsűri kik közül választja majd ki a jövő évi naptár modelljeit.

A zsűritagok között idén először egy színész/komikus is szerepelt (Beat Schlatter, a márciusban brutális támadás áldozata volt), ill. a 2005-ös Mister Schweiz, Renzo Blumenthal is (aki viszont tényleg farmer). Mindenki legnagyobb meglepetésére ő is a jelentkezők között volt, de ezt már nem láttam személyesen. Ezen kívül a Bauer, ledig, sucht (farmer társkereső műsor) egyik sztárja (Jeroen Heusser), egy slágerénekesnő (Nadine Eichenberger) és a Schweizer Bauer szerkesztőnője (Pamela Fehrenbach) képezték a zsűrit.


A casting, azaz a válogatás a Zürich kantonban található Jucker farmon zajlott, egy tágas pajtában. A kulisszák tökéletesek voltak, a pajta rusztikus falait néhány szalmabálával és korábbi naptárfotókkal dobták fel és a falnak támasztva várakozott még néhány eszköz, ami egy farmon általában megtalálható. Voltak azonban (kizárólag lányok), akik nem bízták a véletlenre a hatásos megjelenést és saját - négylábú - díszlettel, háziállatukkal érkeztek. A kutyától kezdve a törpe kecskén és a néhány órás (!) borjún keresztül a póni- és normál méretű lóig minden megtalálható volt. Ez igazán látványossá és élvezetessé tette a fotózást.






A pózolás a szóbeli bemutatkozás után következett. Ha esetleg kimaradt volna, a zsűri minden esetben rákérdezett, hogy a jelöltnek mi köze van a mezőgazdasághoz vagy az állattartáshoz. Ebben a tekintetben, vagy stádiumban tehát nem érheti szó a ház elejét. A legbájosabb az az ukrán hölgy volt, aki ugye se nem svájci, se nem gazdálkodó, azonban a férje igen (svájci is és farmer is). Már tavaly is próbálkozott, akkor nem került be. Az idei jelölteket elnézve nagy esélye van, hacsak nem akarnak megint külföldi (külföldön élő külföldi) modellekkel dolgozni.



Mindenki vitt magával valamilyen tárgyat, ami jellemző rá (bakancs, metszőolló), az egyik lány muffinokkal kedveskedett a zsűritagoknak és ami a legfontosabb, fényképeket (Föteli) is prezentáltak magukról. Feltételezem, a fotogenitásukat nézték rajta, bár az egyik fiú gyerekkori fényképeket is vitt, ahol nyuszit simogat, kutyát etet, egyszóval természetközeli életét támaszotta alá velük. A hivatalos fotókat a német Stefan Söll, Európa egyik legismertebb aktfotósa készítette (az itteni képeket azonban mind én készítettem).





Volt néhány igencsak tűzről pattant menyecske, de néhány lány nagyon félénk és szerény volt. Egyikük az izgalomtól minden porcikájában remegett. Ha netalán bejut, nem tudom, hogy fogja viselni azt, hogy nagy valószínűséggel többet kell majd megmutatnia magából, mint amennyit mondjuk a strandon.








A pónilovas lány a bemutatkozás végén elmondta, hogy szeret énekelni, amit rögtön le is tesztelt a zsűri. Igazán jó hangja volt.




Rendben, tudjuk, hogy Svájc nem nagy ország, de azért egy kicsit több jelentkezőre számítottam. A kiadótól úgy tudom, hogy 40-en voltak a castingon, az újságban 50-et olvastam. Ha figyelembe vesszük, hogy külön férfi és külön női naptár készül, máris láthatjuk, hogy nagyon nagy esélye van a jelentkezőknek a bejutásra, a kiadónak viszont nagyon kis kínálatból kell a legmegfelelőbbeket kiválasztania.







Bevallom, első ránézésre sok jelentkezőn csodálkoztam, de egy kis idő után megállapítottam, hogy - szinte - mindenkiben van valami szép. Szóval a szeptembertől kapható 2016-os naptár is egész biztos vonzó képekkel lesz tele - ha más nem, hát a díszlet egész biztosan az lesz!



2015. május 7., csütörtök

Tavaszi kertészkedés, várlátogatással



Nincs is annál jobb, mint a természetben lenni! Legyen szó egy jó kis kirándulásról, túrázásról, vagy a kertben való pihenésről, esetleg kertészkedésről. Svájcban mindegyik népszerű. Ha ehhez még hozzávesszük a helyi és bio zöldségek divatját, máris láthatjuk, hogy a ProSpecieRara (ritka, őshonos fajok és fajták fenntartásáért és elterjesztéséért dolgozó alapítvány) hétvégi palántavására sikerre volt ítélve.

És valóban! Ilyen sok embert kevés programon láttam eddig, mint a Wildegg várának udvarában megrendezett palántavásáron. A vár már önmagában is megér egy misét, de legalábbis egy látogatást. Míg a magyarok a mongolok támadása ellen próbáltak védekezni (tatárjárás), addig a Habsburgok már az újonnan felépült várukban gyönyörködhettek (Schloss Wildegg), melyről az első írásos emlékek 1242-ből származnak. A 15. századig az ő birtokukban is maradt, majd néhány tulajdonosváltás után 11 generáción keresztül az Effinger család székhelyévé vált. 2011 óta a kanton tulajdona. Csodálatos, 4.000 m2-es barokk kertje és gyönyörűen berendezett szobái néhány órás programot biztosan szolgáltatnak a látogatók számára.





A palántavásáron már nyitáskor nagy volt a tömeg. Az igazán megszállottak ekkor rohamozták meg a standokat, hogy igazi különlegességekhez juthassanak. Jól is tették, mert pl. a Blaue St. Galler fantázianévre hallgató lila burgonya vetőgumói már egy óra múlva elfogytak (én ezen a standon dolgoztam önkéntesként). A később érkezők elkeseredetten vették tudomásul, hogy lemaradtak róla. Az alapítvány megőrzésében lévő 80 fajtából kb. 16 félét árultunk egyébként, a színesek fogytak el elsőként.

Úgy tűnt, hogy a látogatók nem először járnak ilyen helyen. Műanyag rekeszekkel, ládákkal felszerelkezve érkeztek, hogy a zsákmányt biztonsággal szállíthassák haza. A standokról készült képeket sajnos sikeresen letötöröltem, mielőtt letöltöttem volna őket, de a barokk kert tulipánjairól rengeteget be tudok mutatni.












Ha valakit érdekel a palántavásár, ezen a hétvégén Churban lesz még egy, akit pedig a wildeggi vár, az 14 frankos belépődíj ellenében (gyerekek 6 éves kortól 8 frankért) április 1. és október 31. között tekintheti meg.

2015. május 6., szerda

Mesebeli alkotások

Hosszú téli álmunk után a természettel együtt mi is feléledtünk és útra keltünk. No nem messzire, nem a világ végire, csak a szomszédos Spreitenbachba/Dietikonba (a két település határán), ahol április 4-én újra megnyitotta kapuit a Bruno Weber Park.



Bruno Weber festő- és szobrászművész 1931-ben született Dietikonban és 1962-től kezdve a saját háza építésével megkezdte és folyamatosan bővítgette szoborparkját, mely 20.000 m2-nyi területen terül el. A betonból öntött - gyakran - óriási alkotások egy része építési engedély nélkül jött létre, ami miatt meggyűlt a baja a hatóságokkal, akik végül meghajoltak a művészi nagyság előtt és rábólintottak a művekre.

A művész 2011-ben elhunyt, majd a park 2014. őszén bezárt, ami nagy felzúdulást keltett. A betonalkotások egy része igencsak megkopott és anyagi gondok is felmerültek, a család és a parkot fenntartó alapítvány azonban nem tudtak megállapodni a felújítást illetően. Az anyagi gondok nem szűntek meg, ugyanis a felújítás 1 millió frankba kerülne, az éves üzemeltetés 200.000 frankba, de ebben a szezonban még ki tudnak nyitni, néhány támogatónak köszönhetően. Időközben pedig dolgoznak egy hosszú távú megoldáson.

Szóval aki szeretné megnézni a nemzetközileg is ismert és elismert művész lakóhelyét és a köré épült mesevilágot, az ezen a nyáron még egész biztos megteheti.

Aki pedig lemaradna róla, az se búsuljon olyan nagyon. A Zürich mellett található Uetliberg csúcsára vezető út mellett is Bruno Weber szarvas lámpaoszlopai állnak, de a bécsi Műszaki Egyetem könyvtárának homlokzatán is láthatóak alkotásai. Igaz, ez nem ugyanaz az élmény.