2015. január 31., szombat

Ha már pénz

Ausstellung «Geld. Jenseits von Gut und Böse». Was sich nicht mit einem Preis quantifizieren lässt, wie etwa Seilspringen oder angeregte soziale Kontakte, erscheint wertlos.
Fotó innen

A lenzburgi Stapferhausban ismét nagyon érdekes kiállítás látható. Ezúttal a pénz témakörét járhatjuk körül (Geld. Jenseits von Gut und Böse), nyugodtan mondhatom, minden aspektusból és rendkívül érdekes módon. A pénz mindennapjaink része, mégsem nagyon godolkodunk rajta, maximum azon, hogy van-e "elég" belőle, kijövünk-e belőle a hónap végéig, vagy esetleg meg is tudunk takarítani belőle. 

A világ különböző pontjain, az egyes országokon belül, de még az egyes emberek között is nagy eltérések vannak abban, hogy mit tekintenek általánosan elfogadott fizetőeszköznek, értéknek, hogy mit jelent számukra a pénz.

11 különböző témakör, vagy inkább megközelítés során tekinthetjük át a pénz, jobban mondva a fizetőeszköz fejlődését, a dolgok értékét, megvizsgálhatjuk saját viszonyunkat a pénzhez, ill. a világgazdaság alakulását, fejlődési kényszerét. 

Megérkezvén azzal szembesülünk, hogy nincs belépődíj. Pontosabban van, de nem érkezéskor kell fizetni, hanem távozáskor, és nem is fix áras, hanem szabadon választott, attól függően, hogy mennyire értékeli az ember a látottakat. A kijáratnál többféle összeg közül lehet választani, olymódon, hogy letép az ember egy olyan összeget tartalmazó cetlit, amennyit fizetni szeretne. Talán 8 frank a legkevesebb és egész nagy összeg is választható azok számára, akik támogatásukkal szeretnének hozzájárulni a kiállításhoz.

Amíg azonban a kijáratig eljut az ember, rengeteg elgondolkodtató, érdekes dologgal találkozik. Így pl. a különböző korokban élt filozófusok és közgazdászok virtuális párbeszédének lehetünk fültanúi, majd egy kis kiállításon megtudhatjuk, hogy bizonyos dolgoknak mi az ára és mi a valódi értéke, haszna. Mindennek van ára és értéke, az életnek és a halálnak is. Egy szívritmusszabályozó készülék ára, mely valaki számára az életet jelenti, 50.000 frank. Egy lőszer, amivel egy ember életét is ki lehet oltani, csupán 34 rappen. Svájc 2013-ban 71 országba szállított fegyvert és lőszert 461 millió frank értékben, aminek 1/3-a lőszer. A legnagyobb megrendelő Németország 67,6 millió frankkal, de Magyarországra is szállítottak 1,3 millió frank értékben lőszert.




A homok a víz után a leggyakrabban használt alapanyag, nem igazán drága. Azonban nem is olyan kézenfekvő anyag, mint gondolnánk, a sivatagi homok ugyanis nem használható. Ahhoz, hogy legyen mit tenni - többek között - a betonba, az üvegbe, a fogkrémekbe, a hitelkártyákba, a samponokba és a mobiltelefonokba, a tengerpartokról és a tenger mélyéről kell homokot szerezni. Indiában és Marokkóban virágzik a strandokról illegálisan elhordott homokkal való kereskedelem.







És azt tudtad-e, hogy az ókori római légiósok jövedelmük egy részét sóban kapták. A só időszámításunk előtt az arannyal volt egyenértékű. Nemcsak ásványi anyagokban gazdag, hanem segítségével tartósíthatóak az élelmiszerek is. Innen (a salarium szóból) származik az angol salary, vagy a német Salär (fizetés) szó is. Afrika bizonyos területein a sótömbök a mai napig elfogadott fizetőeszközök.


Ilyen és ehhez hasonló példák után egy különleges teremben vizsgálhatjuk meg saját viszonyunkat a pénzhez. Egy kis szobában 4 millió darab 5 rappenest terítettek a földre, látványukat a falon körbefutó tükörrel sokszorozták meg. Ebben a szobában egy 15 perces "vezetett meditáció" keretében gondolhatjuk át, hogy mit jelent számunkra a pénz: szabadságot, lehetőségeket, hatalmat?



Párnát és cipőzsákot is kaptunk
Még egy elgondolkodtató tábla, amin számtalan dolog fel van sorolva. Fehér alapon azok, amik örömöt okoznak (tehát értékesek), fekete alapon pedig azok, amik hozzájárulnak a fejlődéshez, növelik a GDP-t (tehát értékesek).


Az alábbi képen az látható, hogy milyen sok pénz fér el kis helyen. Míg egy cigarettásdobozban 40.000 frank (12 millió forintnak megfelelő összeg), addig egy aktatáskában már 10 millió frank is, ezer frankos címletekben.



A kiállítás honlapjára be lehet küldeni, hogy ki mit tart a legértékesebbnek, mi az, amitől a világ semmi pénzéért sem válna meg. Van, akinek a barátaitól kapott kaktusza, másnak a sportteljesítményéért járó aranyérem, a gyermekei, vagy a kutyája kedvenc frizbije a legértékesebb. A hónap legértékesebb tárgya egy olyan füzetke, amibe tulajdonosa minden pozitív élményét feljegyzi.

Végezetül egy kiadvány is készült, amit akár a webshopban is meg lehet venni. A pénz témáján továbbhaladva esszék, érdekes kutatási eredmények (a pénz motiváló hatásáról) és tesztek olvashatóak benne.

Gyerekek és felnőttek számára egyaránt van mondanivalója a kiállításnak, jó szívvel ajánlom. 2015. november 29-ig látogatható.

2015. január 29., csütörtök

Az árfolyamgát feloldásának azonnali hatásai

storybild
Fotó innen

A Svájci Nemzeti Bank által 2011. szeptembere óta ("A frank minden közgazdasági modell alapján túlértékelt, és további erősödése súlyos gondokat okozna az exportfüggő svájci gazdaságnak" - Thomas Jordan jegybankelnök) mesterségesen fenntartott 1,2-es EUR/CHF árfolyam szabadon engedésének napján az emberek lassan, de biztosan megértettek egy dolgot, mégpedig azt, hogy most kell váltani eurót, mert jóval többet kapnak érte, mint addig. Ez pontosan két hete, csütörtökön történt. A szeznzációra éhes sajtó már másnap felkészülten figyelte, hogy a svájci bevásárlóturisták által kedvelt határmenti városokban (Koblenz, Waldshut, Weil am Rhein stb.) mennyivel nőtt a forgalom, és meginterjúvolták az ottaniakat, hogy fel vannak-e készülve a svájciak megerősödött rohamára.

A pénzváltás valóban megkezdődött, némely helyeken hosszú sorok kígyóztak az automaták előtt (vannak olyan ATM-ek, ahol a frank mellett eurót is lehet kivenni), sőt, több helyen ki is ürült ezen automaták euró-készlete.

Im Trippelschritt: In vielen Banken in Basel bot sich gestern das gleiche Bild. Kunden warteten – wie hier in der Migrosbank – auf ihre Devisen.
Fotó innen - Pénzváltásért sorbanállók
Közgazdászként mi már aznap láttuk szemeink előtt, ahogy az exportorientált cégeknél válságstábot hívnak össze, ugyanis a svájci valuta ilyen mértékű - ráadásul váratlan - felértékelődése ezen cégek bevételeit egyik pillanatról a másikra minimum 20%-kal csökkentette.

Azóta számos elemzés és magyarázat jelent meg az okokról és a következményekről. A nemzeti bank magyarázatába ne menjünk bele, elemzők szerint állítólag csak rossz lehetőségek közül tudtak választani. Az árfolyam elengedése elsősorban a svájci exportőrök és a turizmus számára negatív, azzal együtt, hogy az 1,2-es árfolyam 2011-es bevezetésekor tudható volt, hogy átmeneti intézkedésről van szó, hogy időleges biztonságot nyújthassanak a gazdaságnak ahhoz, hogy az érintett cégek megerősödhessenek és felkészülhessenek a kiszámíthatatlanabb, kedvezőtlenebb jövőre.

Ezek a cégek azonban sokkal inkább a kényelemre és a biztonságra rendezkedtek be, örültek, hogy legalább egy biztos pont van az életükben - a gazdasági környezet többi eleme amúgy is teljesen kiszámíthatatlan. Így most sok helyen felmerülnek a különböző megtakarítási tervek, hogy továbbra is versenyképesek maradhassanak. Megtakarítani pedig leginkább és leggyorsabban a munkaerőn lehet, hiszen ez az egyik legnagyobb költségtényező. 

Így a közeljövőben olyan intézkedésekkel lehet számolni, mint a fizetéscsökkentés, hosszabb munkaidő, egyéb megtakarítások bevezetése, a január 27-e óta ismét engedélyezett rövidített munkaidő (Kurzarbeit), de sajnos elbocsátásokra is sor fog kerülni. Néhány cég a bérek eurósításában gondolkodik - a határ menti cégeknél talán kevésbé vészes, mert sokan úgyis átjárnak Németországba vásárolni (ugyanaz a bevásárlói kosár ott 48%-kal olcsóbb), ill. a munkatársak nagy része onnan jár át nap mint nap, azaz a lakbérük is jóval kedvezőbb.

Svájcban egész pontosan 290 ezren dolgoznak olyanok, akik a határ túloldalán élnek. Ők - egészen addig, amíg nem csökkentik a fizetésüket - nagy nyertesei az árfolyam megváltozásának. Az egyik graubündeni szállítmányozó cég, ahol a munkatársak nagy része Olaszországból jár át, ma SMS-ben tájékoztatta a munkatársait, hogy jövő havi bérüket már euróban kapják (ez persze teljesen illegális lépés). Vesztesek azonban azok a külföldiek, akik expatként élnek Svájcban és a fizetésüket euróban határozták meg, de frankban fizetik ki őket. Fizetésük értéke így egyik napról a másikra ötödét veszített az értékéből, költségeik azonban változatlanok maradtak.

Ill. ez sem teljesen igaz, mert a két nagy hazai élelmiszerlánc, a Coop és a Migros, valamint néhány más cég (pl. autóimportőrök, utazási irodák - eurorabatt révén) azonnali árcsökkentéssel reagáltak (heti magazinjukban egyébkéntis hétről hétre tájékoztatnak az aktuális árváltozásokról).

Máris csökkentették 1000 cikk árát

Migros

Coop
Persze nem ezek a legnagyobb költségtényezők egy háztartás költségvetésében és nem is minden forgalmazó adja tovább az árcsökkenést a vásárlók felé. Így pl. a nagy márkakereskedők, ruházati láncok, kozmetikai cikkek forgalmazói továbbra is - legalábbis egyelőre - a Svájcban használatos felárral dolgoznak. És ami sokak számára a legnagyobb bosszúság, az import gyógyszerek árát sem csökkentették, pedig egy számítás szerint ez évi 800 milliós megtakartás lenne, ami az egészségbiztosítás 2,8%-os csökkentését tenné lehetővé.

Megjelent az első - 1000 fős, reprezentatív - közvéleménykutatás eredménye is, amiből kiderül, hogy az emberek annyira nem látják rossznak a helyzetet. Sőt, 27%-uk úgy gondolja, hogy a frank erősödése pozitív hatással lesz az életükre. 44%-uk szerint az ő életükben nem lesz érezhető hatása az árfolyamváltozásnak és csak 22%-uk tart attól, hogy negatívan fogja őket érinteni az újonnan előállt helyzet.

Eközben a gazdasági elemzők csökkentették az országos konjunktúra előrejelzést, sőt vannak akik recesszióval is számolnak.

Breaking news február 12-én: Egy nagy, tőzsdén is jegyzett cég, a GF bejelentette, hogy a heti munkaidőt 44 órára növeli. Svájcban 5.000, világszerte 14.000 alkalmazottja van. Elsősorban a gyári munkásokra vonatkozik ez a változás, de a kutatás-fejlesztésen dolgozók és a management is részesül belőle. A vezetőség évi 1 heti szabadságról mond le, mert ők nem kötelező munkaórában dolgoznak. Ez a változás - egyelőre - 2015 végéig tart, hogy versenyképességüket megtarthassák. Rövidített munkaidőt és az elbocsátásokat még nem terveznek. Jövő hétfőtől a Bühler cégnél is hosszabb munkaidőben fognak dolgozni. A 2.500 alkalmazottnak heti 45 órát kell majd dolgoznia.

2015. január 22., csütörtök

A svájci lobogó

Fotó innen

Hivatalos nevén Schweizerfahne, esetleg Nationalflagge. Különlegessége, hogy a Vatikán lobogója mellett az egyetlen négyzet alakú zászló. Továbbá, hogy sokan nem csak a nemzeti ünnepek alkalmával tűzik ki, hanem kertjük, balkonjuk állandó dekorációjaként funkcionál. Svájc nemzeti ünnepén, augusztus 1-jén pedig elönti az országot a zászló, illetve a nemzeti lobogó színeibe, mintájába burkolt mindennemű tárgy.

A zászlókat régen háborúkban, csatákban használták a csapatok elkülönítésére és vezénylésére. Már messziről is jól látható volt, egyértelművé tette, hogy barát vagy ellenség közeledik. Ugyan az egykori szövetségesek nem egységes zászló, hanem szűkebb hazájuk, kantonjuk lobogója alatt vonultak harcba, a svájci kereszt története mégis a középkorig vezethető vissza. A 13. században a német császár keresztes zászlót, ami a kereszténység védelmezőjeként tüntette fel őt, illetve egy vörös zászlót vitt a háborúba. A vörös zászló azt jelezte, hogy aki ez alatt száll harcba, az élet és halál ura. Ezekhez a speciális zászlókhoz keveseknek volt joga, csupán néhány, önállóságot kivívott városnak és völgynek, de pl. a Savoyai gófoknak és Bécs városának, míg a skandináv államok és Nagy-Britannia is feltüntethette a keresztet a zászlaján. A kereszt gyakran egyéb privilégiumokkal is együttjárt, pl. a császárnak való közvetlen alárendeltséggel, a hercegek kihagyásával.

Ilyen jogot kapott Schwyz kanton is (az egyik őskanton, melynek neve végül az egész szövetségre "ráragadt") 1240-ben és a 13. század közepétől már vörös zászlóval indultak harcba, ám ekkor még fehér kereszt nélkül. A század végén Habsburg Rudolf mellé álltak egy háborúskodásban Burgundia ellen és elismerésként felhatalmazást kaptak a királytól, hogy zászlajukon a keresztet és kínzóeszközöket is feltüntessék.

Swiss - Orginal - Alte Schweizer - Fahne - 1.2 x 1.2 m
Fotó innen
Az idő múlásával egyre több kanton csatlakozott a szövetséghez és egyre nagyobb problémát okozott, hogy a nem egységesen öltözött és saját kantonjuk zászlaja alatt harcoló szövetségi katonák nem ismerték fel egymást a csatatéren. Ezért először az 1339-es laupeni csatánál harcoltak egységes, fehér keresztes megjelöléssel a mellkason, háton, vállon, karokon, lábon, kalapon, ill. a pajzsokon.

A 15. század közepén a kantonok zászlajának közepébe is beintegrálták a fehér keresztet. Ekkortájt még ezeken a zászlókon is a zászló széléig ért a kereszt, csakúgy, mint ma a skandináv országok zászlóján.  Kezdetben még gyakran volt látható olyan zászló, ahol a középpontból, lángnyelvek indultak ki a zászló szélei felé.

 Az ország első egységes lobogója a Helvét Köztársaság (1798-1803) alatt keletkezett, Napóleonnak köszönhetően, aki megtiltotta a fehér kereszt, mint az ancien-régime szimbólumának használatát és a zöld-sárga-piros trikolórt kényszerítette az egész országra. A megszállás végével, vagyis a Helvét Köztársaság bukásával azonban az egységes zászló is elbukott.

Az utolsó svájci földön zajló belháborúnak és Henri-Guillaume Dufour tábornok javaslatának köszönhető végül, hogy az ország első, 1848-as alkotmányban bennefoglaltatik az egységes zászló is. Ezzel egyidőben vált az államok szövetségéből szövetségi állam (Staatenbund helyett Bundesstaat).

Svájc a "leg"-ek országa, így a nemzeti lobogóból is készült "leg". A legnagyobb zászló 2001 óta a Rigi hegy egyik sziklafalát díszíti Vitznauban, júliustól szeptemberig. Kereken 750 kg-ot nyom és 31x31 méter nagyságú.

Fotó innen
A zászlónak címer megfelelője is van. Ezt használják pl. az autók rendszámtábláján, vagy a hivatalos szövetségi leveleken. A szövetségi parlament 2003-ban döntötte el a szövetségi corporate design ("Corporate Design Bund") bevezetését, melyre egy tervezési, előkészítési szakasz után 2007-ben került sor. Azóta minden szövetségi hivatal egységes fejlécű levélpapírt, borítékot, névjegykártyát használ.

A zászló ill. a címer pontos színe törvényileg nincs szabályozva, ezért a piros számtalan árnyalatát használják. Az azonban megfigyelhető, hogy a sötétebb árnyalatok ritkábban fordulnak elő. Elsősorban a címerből képzett logók szoktak sötétebbek lenni, mint maga a zászló, vagy a címer, így pl. a Swiss légitársaság logója. A fent említett, 2007-ben bevezetett corporate design az arculati kézikönyvben a Pantone-485-ös színt határozza meg "svájci-pirosnak" (ez 100% magenta és sárga szín keveréke).

Svájc zászlaja adta a Nemzetközi Vöröskereszt zászlajának ötletét, egész pontosan a svájci zászló negatívja, tisztelgésül a Vöröskereszt megalapítójának nemzetisége előtt. A nem keresztény országok a keresztet saját vallásuk - piros színű - szimbólumára cserélték le. Az eredeti - keresztes - zászló egyébként pont megegyezett Tonga korabeli zászlajával, ezért 1875-ben Tonga megváltoztatta a nemzeti jelképét.

2015. január 20., kedd

Az év embere

Fotó innen


Az iskolai történelem- és földrajzdolgozatok utolsó kérdése Bogiéknál mindig valamilyen aktualitás. A mostaninál kézenfekvő lett volna a párizsi Charlie Hebdo szerkesztősége elleni tragikus terrortámadás, ezért Bogit fel is készítettük a legfontosabb részletekből, vagyis mivel ő nem olvas újságot, elmondtuk neki a történéseket.

Igenám, de mivel a párhuzamos osztály pont előttük szokta megírni a dolgozatot, ezért, hogy ne tudják egymásnak elmondani a kérdéseket, az utolsó kérdés is mindig más. A paralell osztály kapta a Charlie Hebdo-s témát, Bogiéknak pedig azt kellett volna tudniuk, hogy ki lett 2014-ben az év embere Svájcban.

Ez a hír valahogy az én figyelmemet is elkerülte eddig. De ami késik, nem múlik, most pótoltam a hiányosságot és utánanéztem.

Az év emberét a Swiss Awards keretében választják meg 2003. óta minden év januárjában, idén tehát 13. alkalommal. 6 kategóriában, úgymint politika, gazdaság, kultúra, showbusiness, sport (ez külön ágon fut) és társadalom összesen 18 jelölt van. A jelölteket a tévénézők és különböző médiák szerkesztőségei javasolják. Közülük egy 26 fős zsűri (hochkarätige Jury) választja ki azokat, akiket valóban érdemesnek tartanak. Ezt követően pedig egy 100 tagú grémium (Academy)  választja ki kategóriánként azt a hármat, akik közül végül a győztesek kikerülnek. Az Academy tagjai az ország minden régióját és érdekcsoportját képviselik (cégvezetők, nagy egyesületek vezetői, zenészek, fesztiválrendezők, egyszóval mindenki, aki számít) és köztük vannak korábbi kitüntettek is. A zsűri szempontjai a bátorság, innováció, kreativitás és az akaraterő, ezeket kell felmutatnia azoknak, akik a kategóriánkénti top 3-ba be szeretnének kerülni.

Ebből a többszörösön szűkített listából, a 18 főből választják ki a show fénypontjaként a nézők az év emberét (Schweizer des Jahres). Ez a legnagyobb elismerés, amit valaki kaphat.

Az év embere 2014-ben Didier Burkhalter Bundesrat, 2012 óta külügyminiszter, a tavalyi miniszterelnök (Bundespräsident), az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) elnöke lett, a szavazatok 46,43%-át megszerezve. A jelenlévő nézőközönség vastapssal köszöntötte. A 2. legtöbb szavazotot Beatrice Egli énekesnő szerezte meg (8,24%), aki tavaly a Deutschland sucht den Superstart nyertese volt.



Tavaly Stanislas Wawrinka teniszező volt az év embere. Roger Federer idén lemondott a jelölésről, mondván, hogy 2003-ban egyszer már volt év embere, köszöni szépen, másnak is szívesen esélyt adna. Elképesztő a szerénysége.

2015. január 19., hétfő

A "mackósajtot" is Svájcnak köszönhetjük

 Gerber assortiert mit Kräuter

Na jó, nem konkrétan a "mackósajtot", hanem az ömlesztett sajtot (német neve Schmelzkäse). Már meg sem lepődtem, csak egy bólintással konstatáltam eme újonnan felfedezett tényt. Mint annyi minden más, ez a találmány is a kényszerűség szülötte. A sajt ugyanis már évszázados exportcikke Svájcnak. A hosszabb utak alatt, nevesen az Amerikába útnak indított nagy sajtgurigák egy része azonban nem bírta a meleget és már útközben megromlott. Ez pedig - lássuk be - tarthatatlan.

A thuni Walter Gerber és Fritz Stettler közel 6 éves kísérletezés után rátalált arra a módszerre, amivel a sajtot tartósabbá tudták tenni. Ez nem más, mint egy olvasztásos eljárás, melynek során a hő hatására elpusztulnak azok a baktériumok, amelyek a sajt érésért felelősek. Kezdetben az így keletkezett ömlesztett sajtot is nagy guriga formába töltötték és alufóliába csomagolták, de hamarosan (1930-ban) áttértek a falatnyi porciós, kartondobozos megoldáshoz (lásd "mackósajt"). Újabb 20 év elteltével, az 50-es években pedig a szeletelt változat ("lapkasajt") is napvilágot látott.

A magyar "mackósajt" összetételét nem ismerem, mert az összetevők között a sajt, mint sajt szerepel (ráadásul nem a minőségéért szokták szeretni otthon), a svájci ömlesztett sajt azonban ennél jobban körülírt. Különböző svájci sajtok, úgymint Emmentaler (ebből van benne a legtöbb), Gruyere, Tilsiter és Appenzeller kerülnek bele, ezeknek is a 3-6 hónapos érettségű változatai. Fontos, hogy jó minőségű sajt legyen. Ezeket aztán lereszelik, ha ízesített sajtról van szó, akkor hozzáadják a fűszereket is, meg vizet és vajat. 

Az ilymódon előállított sajt rendkívül tartós, akár egy évig is eláll hűtés nélkül. Évente 2.700 tonna készül belőle hazai fogyasztásra és további 3.900 tonna exportra.

Ha már az exportnál tartunk, megemlíteném, hogy az EU Oroszország elleni szankcióinak Svájc, mint nem EU-tagország, feltétlenül haszonélvezője, sajtexport terén legalábbis mindenképpen. Egész pontosan Oroszország döntött úgy az EU szankciók hatására, hogy nem importál az EU-ból élelmiszert. A sajtellátás azonban az EU-n kívül álló Svájcból gond nélkül pótolható - az orosz rendelés 1 éven belül megötszöröződött (26-ról 128 tonnára nőtt).