2014. november 29., szombat

Alpesi makaróni

alpine macaroni
Fotó innen

A gasztro rovatot az utóbbi időben nagyon elhanyagoltam, ezért cserébe egy eredeti svájci receptet örökítek itt meg. A makaróni őshazája ugyan nem Svájc, de ügyesen honosították és tették helyi specialitássá (a pásztorok egyszerű, ám igencsak laktató eledelévé) egy érdekes kombináció révén.

Először egy alpesi kirándulás során találkoztunk az alpesi makarónival, helyi nevén Älplermagronen, másodjára azonban már nem volt menekülés, betört a háztartásunkba. Igen, Boginak köszönhetjük, az iskolai főzés órán készítették el, így került a recept hozzánk. Ránézésre bizarrnak tűnik a kombináció, de az ízhatás igazán kellemes és nagyon egyszerű elkészíteni.

Hozzávalók 3-4 fő részére

30 dkg krumpli (nem szétfővő fajta), kb. 2,5 cm-es kockákra vágva
30 dkg makaróni
20 dkg sajt (pl. Appenzeller) nagylyukú reszelőn lereszelve
2 dl főző- vagy kávétejszín
1 dl tej
só, bors, szerecsendió
1 ek repceolaj
1 fej vöröshagyma, vékony karikákra vágva
2 gerezd fokhagyma, vékony szeletekre vágva
720 ml Apfelmus (almaszósz)

A krumplit sós vízben tegyük fel főni és kb. 10 perc főzés után adjuk hozzá a tésztát is. Ha hosszú makaróni, akkor 4-5 cm-es darabokra törjük, de használhatunk szarvacska tésztát is (Svájcban Hörnli). A tésztával együtt további 7 percig főzzük, amíg mindkettő al dente, tehát még nem teljesen szétomlósan puha. Szűrjük le és egy jénai tálba rétegezzük a tésztát úgy, hogy közé kerüljön a reszelt sajtból.

Keverjük össze a tejszínt a tejjel, sózzuk, borsozzuk, szerecsendióval ízesítsük. Az így kapott folyadékot öntsük rá jénaiban várakozó tésztára.

Kb. 15 percre van szüksége 200 fokra előmelegített sütőben, hogy elkészüljön.

Eközben forrósítsunk fel egy kis olajat serpenyőben és süssük ropogósra a hagymakarikákat. Ez kb. 3 percet vesz igénybe. A készre sült makaróni tetejére kerül majd.

Most jön a váratlan fordulat! Mindehhez egy külön kistálkában (vagy közvetlenül a tányéron egy kis halomban) almaszószt kínáljunk! Isteni párosítás!


2014. november 24., hétfő

Rohamosan nő a gyógyszerfogyasztás

Diverse Kapseln und Tabletten in und um Medikamentenschälchen
Fotó innen

Svájc a világ egyik leggazdagabb országa. Nemcsak a jómódot felmérő vizsgálatokban, hanem számos más szempontból is a listák élbolyához tartozik. A "hová érdemes születni" lista első helyezettje, világ legboldogabb nemzeteinek egyike, de az oktatás gyakorlati eredményességét mérő PISA-teszten is remekel.

Azt gondolhatnánk, hogy Svájcban gondtalan az élet, ez azonban természetesen nincs így. Sőt, egy, a legnagyobb betegbiztosító péztár, a Helsana megbízásából készült és most megjelent statisztikából kiderült, hogy az ország 8 millió lakosából több mint 1 millióan szednek valamilyen hangulatjavító gyógyszert (depresszió, szorongásos betegség, egyéb pszichés zavar ellen). 6 millió embernek volt 2013-ban valamilyen gyógyszerre szüksége, míg 4 évvel ezelőtt még "csak" 5,5 milliónak. A hangulatjavítók mellett a fájdalomcsillapítók képviselik a legnagyobb arányt.

A gyógyszerre kiadott pénz az elmúlt 4 évben 17%-kal növekedett és ez nem a gyógyszerár növekedésnek köszönhető, hanem egyrész a fogyasztók számának növekedésének (idősödő társadalom - krónikus betegségek), másrészt az egy ember által beszedett készítmények növekedésének. Ehhez jön még a biotechnológiai eszközökkel előállított gyógyszerek megjelenése, melyeket ugyan egy viszonylag szűk réteg (kb. 7 ezer fő) számára írnak fel (elsősorban daganatos és autoimmun betegeknek), de rendkívül drágák. Az egészségpénztárak attól tartanak, ha ezek használata szélesebb körben is elterjed, nem fogják tudni mindenki számára elérhetővé tenni, akinek szüksége lenne rá.

A gyógyszergyártók szövetsége (Interpharma) is rendszeresen készíttett statisztikákat, azonban az ő statisztikájuk más trendet mutat. Emiatt valószínűleg tovább fogják elemezni a helyzetet, de az biztos, hogy eltérést okozhat az, hogy a gyógyszergyártók a saját eladási árukból indulnak ki, az egészségpénztárak pedig a fogyasztói árból. Az egészségpénztár mostani statisztikájában nincsenek benne a kórházi tartózkodás alatt kapott gyógyszerek, a gyógyszercégekében viszont igen.

Visszatérve a pszichés betegségek témakörére, egy korábbi kutatásból kiderül, hogy minden 4. ember szenved valamilyen pszichés zavartól! Csupán a pánikbetegség 710.000 embert érint. A fenti adatokból látszik, hogy sokan nem szednek rá gyógyszert, mert állapotuk nem olyan súlyos, hogy életvitelükben akadályozná őket, vagy igen, de talán még hivatalosan nincsenek is diagnosztizálva, viszont a kérdésekre adott válaszaikból kiderül, hogy pl. rendszeresen szoronganak vagy állandó depresszív hangulatban vannak. Gondoljunk bele, a lakosság 1/4-éről van szó! Ezzel a pszichés zavarok a leggyakoribb népbetegségek közé tartoznak.

A pszichés zavarok, betegségek jelentős költséget rónak a társadalomra. Becslések szerint a GDP 3,2%-át teszik ki. A költségek nagy része azonban nem az egészségügyi szektorban jelentkezik, hanem azok a gazdaság más területén kimutatható indirekt költségek, amik a munkaképtelenség vagy a teljesítménycsökkenés miatt keletkeznek.

Egy 2012-es tanulmány (Obsan 52) szerint a svájci lakosság 74%-a (nagyon) gyakran életerősnek, energikusnak, optimistának érzi magát. Amikor a depresszió tüneteire kérdeztek rá, 3% erősen, 16% közepesen érezte magára nézve igaznak azokat. Mindkét állapot a kezelend kategóriába tartozik. A svájciak 70%-a elégedett az életével, az egészségével már csak 66%.


Mindez a világ egyik legboldogabb országában, ahová - sok szempont értékelésével - a legérdemesebb születni.

2014. november 20., csütörtök

REGA - a "piros angyal"

Fotó innen


Ez a meghatározás tőlem származik és felettébb önkényes, de annyira természetesen jött és maradni is akart, ezért hát használom. Ihletője fejemben a "sárga angyal", a Magyar Autóklub autósegély szolgáltatása. A kapcsolatot a segély hozta létre.

A REGA ugyanis Svájc - sokáig egyetlen, de feltétlenül a legnagyobb, szinte kultikus - légi mentőszolgálata, 1952 óta. Piros mentőhelikoptereire az ország bármely pontján számíthat a bajba jutott síelő, hegymászó, balesetet szenvedett autós, de az Alpok egyébként nehezen megközelíthető legelőin ragadt sérült, beteg, esetleg elhullott tehén is.

A Svájcban élők, különösen a téli sportokat űzők számára szinte kötelezően beszerzendő a tagság. A REGA egy közhasznú privát alapítvány, ami a támogatásokból tartja fenn magát. Jelenleg több mint 2,5 millió támogatója van. A családi állapottól, jobban mondva mérettől függő támogatói díjak vannak: egy fő számára az éves támogatói díj 30 frank, egy többgyerekes család pedig 70 frankot fizet, csakúgy, mint a szarvasmarhatenyésztők.

Ezért az éves támogatói díjért cserébe a REGA vállalja, hogy amennyiben szükséges a kivonulásuk és a betegbiztosító (Krankenkasse) vagy a balesetbiztosítás (amit egyébként minden munkáltató köteles megkötni alkalmazottaira) nem fedezi a mentés költségeit, ők átvállalják. Ez pedig nem kis összeg, ugyanis egy átlagos mentés 39 percig tart, költsége 3.000-3.500 frank.



A REGÁ-nak 17 mentőhelikoptere és 3 jet-je van az ország különböző pontján fekvő bázisain. Ezek legkésőbb a hívástól számított 5. percben a levegőben vannak és 15 percen belül kiérnek a helyszínre.  A pilótán kívül egy orvos és egy mentős foglal helyet bennük. 2013-ban közel 14.000 bevetésük volt. Télen a síparadicsomokban - sajnos - gyakori vendégek.

A REGA 2012 óta erős konkurenciával néz szembe, ugyanis a svájci autóklub (TCS) is beszállt a versenybe. Nemigen örülnek neki, mivel így sem teljesen kihasznált a kapacitásuk.

Nemrég sokat cikkeztek a REGA vezetőjének fizetéséről, ami igencsak magas, évi 500 ezer frank, bónusszal együtt. Ő maga teljesen korrektnek tartja, mivel - állítása szerint - 30%-kal alacsonyabb, mint az üzleti szférában, tekintettel arra, hogy mégiscsak egy közhasznú alapítványról van szó.

A REGA neve Schumacher eltűnt és a külföldi médiának 60 ezer frankért felajánlott aktájával kapcsolatban is sokszor szóba került. Egy REGA alkalmazott (csoportvezető) volt ugyanis a tettes ...

Ezzel együtt a REGA egy nagymúltú és valóban hasznos (mi több, közhasznú) tevékenységet folytató alapítvány, szolgálataira minden Svájcban élő ember számíthat, akkor is, ha külföldön érte őt a baj.

2014. november 18., kedd

Tinédzserkori önkárosító magatartás

Fotó innen
Az iskolából nemrég meghívó érkezett. Soron kívüli tájékoztató est a szülők számára a gyerekek önkárosító magatartásáról. Az iskolában ugyanis több eset is előfordult (nem mondták meg, hogy pontosan mennyi) és az osztály-chatekben is szóba került. Mondhatom, meglepődtem! 12-15 éves gyerekekről van szó! A tájékoztató pedig csak a 7.-es szülőknek szólt. 

Nem sokkal később a 20min.ch online napilapban is megjelent egy cikk ebben a témában. Úgy tűnik, valóban létező problémáról van szó, a cikk szerint az elmúlt 10 évben rohamosan nőtt azon gyerekek száma, akik ilyen viselkedésmódot mutatnak. 2008-ban végeztek vizsgálatot a zürichi felső tagozatosok (Sekundarschule) körében. A lányok 27, a fiúk 22%-a legalább egyszer folyamodott ilyen módszerhez az év során. A gyerekeket, fiatalokat ugyanis egyre több olyan inger éri (iskolai stressz, kirekesztés, mobbing, veszekedés, erőszak a családban, szeretett családtag vagy ismerős halála, szakítás, magányérzet), amit nem tudnak feldolgozni, nincs kivel megbeszélniük. A feszültség levezetését úgy próbálják megoldani, hogy pl. cigarettával, öngyújtóval, netalán vasalóval megégetik magukat, valamilyen éles tárggyal vágást ejtenek magukon, esetleg isznak, drogot fogyasztanak. A fal ököllel ütése is ebbe a kategóriába tartozik. Veszélyforrás lehet az is, hogy előbb kezdik el utánozni egymást, mint segítséget kérni.

A lányok jellemzően hamarabb fordulnak segítségért, a fiúk sokkal inkább átfordulnak önpusztításba.

Nálunk az iskolában is vannak szociális munkások és van egy olyan szervezet is a városban, ahová a fiatalok, de akár a szülők és a tanárok is segítségért fordulhatnak. Ők tartották - a megdöbbentő és megrázó videókkal tűzdelt - előadást is a szülőknek, ill. egy héttel később a gyerekeknek is. Természetesen nekik ahhoz adtak tippeket, hogy mit tehetnek, ha ilyen helyzetbe kerülnek, vagy ha valakiről megtudják, hogy ilyesmit csinál. Ennek ugyan többnyire kicsi az esélye, mert az érintettek szégyellik tettüket és titokban végzik a néha csak pár perces, máskor akár több órán át tartó önkárosítást. 

Kaptunk egy írásos összefoglalót is tippekkel és linkekkel. Nem árt odafigyelni gyerekeinkre, mert a legjobb magaviseletű vagy legjobb tanuló fiatalok is önmaguk ellen fordulhatnak.

Jellemzően a csuklón és az alkaron kezdik a vagdosást, égetést, ezután következik a comb, majd a has, később a fej/arc, a mellkas és végül a genitáliák. Épp ezért figyelmeztető jel lehet, ha valaki nyáron is hosszú ujjú pólóban, hosszú nadrágban jár, mindemellett a legnagyobb kánikulában sem megy el soha strandra, hiszen nem szeretné, ha kitudódna, hogy vágás/égésnyomok vannak rajta.

Tippek szülőknek:
  • feltétlenül támogassuk őt (hiszen ez egy segélykiáltás)
  • ezt a magatartást komoly figyelmeztető jelként fogjuk fel és ne valamiféle buta hóbortnak
  • legyünk mellette, ha igényli a társaságunkat, fizikai közelségünket, de semmiképpen ne erőltessük
  • az önkárosító magatartással kapcsolatban beszéljünk a saját problémáinkról és félelmeinkről is
  • ne hibáztassuk
  • hasznosabb kötszereket, fertőtlenító szert és gyógyhatású krémet adni neki, mint elkobozni és kidobni a pengéket, késeket, egyéb eszközöket
  • ne tiltsuk meg az önkárosítást és büntetést se helyezzünk kilátásba - a szeretetmegvonás és a verés biztos hogy nem éri el a kívánt hatást
  • szülőként nézzünk utána az ilyen viselkedésnek a szakirodalomban, interneten, hasonló cipőben járó szülőktől
  • ha rosszul érezzük magunkat ebben a helyzetben, mi magunk is kérjünk segítséget
  • szükőként fogadjuk el, hogy a kamaszok előbb fordulnak segítségért problémájukkal másokhoz, elsősorban kortársaikhoz
A szomszédunkban egy 13 éves lány lakik. Az anyukája már 1 éve adott neki egy névjegykártyát (a fiatalokkal foglalkozó helyi szociális munkásét), hogyha netalán olyan problémája lenne, amit nem tud, nem akar velük, szülőkkel megbeszélni, akkor tudjon róla, hogy van olyan személy, akihez fordulhat.

Német nyelvű honlap az okokról és a terápiás lehetőségekről itt.

2014. november 17., hétfő

Svájcnak nincs több aláaknázott hídja

Säckinger Brücke: Bis vor kurzem eine Sprengfalle der Schweizer Armee
Fotó innen - A Bad Säckingen-i fahíd


Svájc közel 500 éve (1515. óta) semleges ország - így tanítják mindenhol. Az ország biztonsága és függetlensége mindig is fontos szerepet játszott, ezért a pontos meghatározás a fegyveres semlegesség. Ezt bizonyítja a máig élő kötelező sorkatonai szolgálat, a közelmúltban csökkentett hadsereglétszám és haderő, valamint a legális fegyvertartás is. A fegyvergyártásról és -exportól nem is szólva ...

Azonban ezen a téren is vannak még csupán most nyilvánosságra kerülő információk. A német sajtó röppentette fel a legújabb hírt, amit szép lassan kezd átvenni a svájci sajtó is.

A II. világháborút követően, 1947-ben kezdődött a hidegháború több évtizeden keresztül tartó időszaka. Svájc 1975-ben elégelte meg a feszültséget és kezdett el minden stratégiailag fontos úton, autópályán, alagútban és hídon - összesen 2.000 helyen - robbanóanyagot telepíteni azzal a céllal, hogy egy esetleges páncélos támadás esetén azok felrobbantásával állítsa meg a Varsói Szerződéshez tartozó betolakodókat. Az ország északi határát a Rajna folyó képezi, melynek túloldalán Németország található. Ezen a szakaszon az összes híd lábazatába, oszlopaiba robbanóanyag került. Az utolsó adagot a 2006-ban épült rheinfeldeni autópályahídba ... Biztos, ami biztos. Bizonyos vélekedések szerint már a 2. hidegháború időszakát éljük, úgyhogy még akár jogosnak is mondható.

Egy dolgot leszámítva: a németek egyáltalán nem tudtak arról, hogy a két országot összekötő hidak tele vannak TNT-vel. Még a német Bad Säckingen-t és a svájci Rhein-t közötti, műemlékvédelem alatt álló, Európa leghosszabb fedett fahídja is, mely német tulajdonban van! Ezt a hidat idén október végén szabadították meg a robbanóanyagtól. A német oldali városvezető egyrészt megdöbbent, másrészt - diplomatikusan - úgy nyilatkozott, hogy az európai egyesülés időszakában ez több, mint szükségszerű lépés.

A robbanóanyagot eltávolításának kérdése 2001-ben merült fel, amikor a Gotthard alagútban történt egy súlyos baleset, melynek egyik résztvevője egy tanker-kamion volt. A nagy tűzzel és 1.200 fokos hőmérséklettel járó baleset - mint utólag kiderült - pont egy olyan helyhez közel történt, ahol 3 tonnányi TNT-t építettek be a falba. Ennyi szükséges ugyanis ahhoz, hogy nem messze az alagút bejáratához berobbantsák és járhatatlanná tegyék az alagutat. 

A hadsereg szóvivője akkor is és ma is úgy nyilatkozik, hogy semmikor nem állt fenn veszély, mert a sziklában 12 méter mélyen van beágyazva a robbanóanyag. A robbanás beindításához szükséges indító-szerkezet pedig minden egyes robbantásra előkészített objektum esetében külön helyen van elzárva.

Harcászati szakértők azonban attól tartanak, hogy hozzáértő terroristák bármikor fel tudnák robbantani a még fel nem számolt TNT-raktárakat. Ha hihetünk a híreknek, már csak november végéig kell tartanunk ettől, addigra állítólag ugyanis mind a 2.000 objektumból (hídból, alagútból, út alól) kiszedik a robbanóanyagokat.


2014. november 14., péntek

Kihasználatlan nyaralók

 Die Zahl der Zweitwohnungen in der Schweiz betrug 513 000, wovon sich 247 000 in Gemeinden befinden, die vom Moratorium betroffen sind.

Aki járt már az Alpokban, az bizonyára sok faházikót látott. Ezek közül sok az ún. második lakás (Zweitwohnung), ami a magyar nyaraló fogalomnak felel meg. Országszerte félmillió van belőlük, 300 ezer az Alpokban (Graubünden 37,1%-os, Wallis 35,7%-os és Tessin 24,4%-os arány). Kihasználtságuk alacsony, évente átlagosan 30-40 nap. Ezért a "hideg ágyak" (kalte Betten) elnevezéssel is illetik őket.

Többségük svájci tulajdonban van, elterjedésük azonban a gazdag külföldieknek, elsősorban a németeknek köszönhető. 40 évvel ezelőtt kezdtek el gombamód szaporodni, amikor egy német építési- és adómegtakarítási modell következtében sokan svájci házikóba menekítették pénzüket, igaz, hogy elvileg kötelesek voltak távollétük alatt apartmenhotelként kiadni őket (ezt a konstrukciót nem is teljesen értem, de a modell végül megbukott).

Ma a környezetet féltik, akik sokallják számukat, annak idején azonban az ország kiárusításától akarták megóvni az országot. 2012-ben egy népszavazáson (Zweitwohnungsinitiative) 50,6% szavazott amellett, hogy egy-egy településen belül ne haladhassa meg a "hideg ágyak" aránya a 20%-ot. Ez természetesen igencsak rosszul érinti a szóban forgó településeket. Összesen 457-ben már most 20% fölött van a nyaralók aránya. A "legrosszabb" a helyzet a Tessinben található Campoban, ahol az épületek 88,2%-a nyaraló, az év nagy részében lehúzott redőnyű, behajtott zsalugáterű ház. 

A meghatározott arányon felüliekkel már nincs mit tenni, lebontani nem fogják őket, de további nyaralók az elfogadott iniciatíva szerint nem épülhetnek. Még ma, 2,5 évvel a népszavazás után is sok a kérdés és a bizonytalanság a kivitelezéssel kapcsolatban. Elvi lehetőségként az a kiskapu is felmerült, hogy szomszédos települések, melyekben eltérő a nyaralók aránya (az egyikben jóval 20% alatti) összeolvadhatna, ilymódon további nyaralók épülhetnének a turisztikailag vonzóbb településen. Elhelyezkedésben olyanok jöhetnek szóba, ahol az egyik település a völgyben (ez inkább lakóövezet), a másik pedig a hegyoldalon található. Azonban még az is kérdéses, hogy egyáltalán mi minősül második lakásnak. A jelenlegi törvény szerint mindazon lakások, melyek 1 évnél tovább üresen állnak és nincsenek eladásra meghirdetve. De szintén annak számítanak a diákok számára fenntartott lakások, amennyiben a diák nem az adott településen van bejelentve.

Az építőipar képviselői sem nézik jó szemmel a korlátozást, sok ezer munkahely megszűnésétől tartanak, ha nem épülhetnek új nyaralók. Egyelőre azonban építési dömping van, amíg nem tisztul a kép és születik a megvalósításról törvény. A turisztikai szakemberek azonban örülnek, mert úgy vélik, végre a minőségre tud koncentrálni Svájc és elkezdheti az Ausztriával szembeni 20 éves lemaradás behozását (ott 20 éve született hasonló korlátozás és virágzik a turizmus).

Az alpesi kantonok (noha több város is a 20%-os határ fölött van) azonban nagyon elégedetlenek. Mindig is nagy különbség volt életmód és életszínvonal tekintetében köztük és a "síkvidéki" városlakók között, de egyre jellemzőbb, hogy a fiatalok a városba költöznek, az alpesi települések pedig öregedő lakosaikkal magukra maradnak. Ez nem éppen garancia a pénzügyi túlélésre, tekintve, hogy a kantonok önálló miniállamok, még akkor sem, ha a kiegyenlítési alapból plusz forrásokhoz jutnak. 

Ezért egyre határozottabban állnak ki érdekeikért és elveszőben lévő függetlenségükért, döntési szabadságukért. Ha egy település úgy tudja fenntartani magát, hogy kvázi üdülőövezetté válik, miért akarja neki megtiltani ezt olyasvalaki, aki az ország más szegletében él. Az érintettek a korlátozás alóli kivételek körét próbálják növelni, így egyre elégedettebbek azok, akiket korlátozni próbáltak.



2014. november 12., szerda

Mosogatásból ötös

 

A PISA-teszt, melyben a svájci diákok annyira jól teljesítenek (legutóbb matematikából, korábbi írásom erről itt), azt méri, hogy mennyire képesek a gyakorlatban alkalmazni a matematikából, természettudományokból tanultakat, de a szövegértést külön is értékeli. Röviden: a mindennapi életben használható tudás vizsgálatáról van itt szó.

A mindennapi élettől elválaszthatatlan az étkezés is és mint tudjuk, Svájc rendkívül gyakorlatias ország. Így hát az iskolában a főzést is oktatják, háztartástan óra keretében. Bogiék 6. osztályban még csak nagyon cukros, nagyon egészségtelen édességeket, süteményeket készítettek, bosszankodtam is rajta, idén azonban dupla háztartástan órájuk van, közvetlenül az ebédszünet előtt, ezért van idő komplett menük elkészítésére. Szépen megterítenek (ez is tananyag!), együtt elfogyasztják a maguk által főzött ételt, végezetül elmosogatnak és eltakarítanak.

Ezt megelőzően azonban minden óra elején egy kis elméletet tanulnak. Év elején kaptak egy szakácskönyvet (Tiptopf, itt egy mintaoldal és egy másik az elméletből), amit kifejezetten az iskolai háztartástanórákra állítottak össze szakértők és 1986-ban jelent meg először. Azóta a 21. kiadását éli és 2 millió példányban jelent meg. Ezzel a legnagyobb példányszámban használt tankönyvet tisztelhetjük benne.

Az elméleti oktatás keretében a gyerekek, - esetünkben Bogiék - megismerkednek a táplálékpiramissal, az ételek tápértékével, a vitaminokkal, a konyhai edényekkel és eszközökkel, a főzési folyamatokkal és ezekből időről-időre tesztet is írnak. Legutóbb a mosogatásra kaptak osztályzatot. Nem tudtam visszafogni a mosolygást, amikor az értékelést olvasva megláttam, hogy 7 szempont szerint osztályozták őket. Nemcsak a végeredmény a fontos, nevezetesen az, hogy tiszták legyenek az edények, hanem az egész folyamat, kompletten, ahogy a végeredményhez eljut az ember.

A legutolsó szempont pedig az, hogy mennyire környezettudatosan, környezetkímélően mosogatott, azaz pazarolóan bánt-e a mosogatószerrel vagy a vízzel.

Egy-egy ilyen óra után Bogi itthon is megfőzi azt, amit órán főztek. Így pl. azóta már kétszer is ettünk teljesen házi készítésű hamburgert, amihez ő sütötte a bucit és a húspogácsákat is. Egyedül a mosogatás és az elpakolás terén van még mit javulnia - itthon ...

2014. november 11., kedd

Milyen gyakori a neved?

<p class="legend">Die beliebtesten Männernamen nach Kantonen und Geburtsjahr.</p>
A legnépszerűbb férfinevek kantononként - Kép innen


Az interneten bóklászva rengeteg érdekes dologra lehet bukkanni. Svájcban ráadásul valami miatt úgy érzik, hogy minden információnak nyilvánosan hozzáférhetőnek kell lennie és a legabszurdabb dologról is készítenek statisztikát.

Nomen est omen, értelem szerinti fordításban a név maga az ember, legalábbis a Wikipedia szerint: A név intő jel (figyelmeztet arra a rosszra, ami valakivel történt, vagy történhet, amire a neve utal). Szó szerinti fordítása: a név végzet. Értelem szerinti fordítása: a név maga az ember...

Talán ezért is találták fontosnak, hogy a statisztikai adatokból egy szoftvert készítsenek, egészen 1902-ig visszamenőleg feltöltve az adatokat az adatbázisba, hogy megtudhassuk, mennyire gyakori a keresztnevünk.

Szilviából pl. eddig 126-an éltek az országban, ezzel a gyakorisággal az összesített listán a 2259. helyet foglalja el a nevem. Ebből 107-en a német nyelvű országrészben, 12-en a franciában, 7-en az olaszban. A rétoromán nyelvterületen nem élt egyetlen névrokonom sem. Ha azonban a Sylviára keresek rá, rögtön nagyobb számot kapok! 5532-en viselték 1902-2013 között ezt a nevet az országban.

De jó, hogy már ezt is tudom! :)

2013-ban a legnépszerűbb keresztnevek az alábbiak szerint alakultak:


Rang    Férfi nevek
   Női nevek
1    Noah 437
   Mia   386
2    Luca 390
   Emma   376
3    Liam 319
   Sara   316
4    Gabriel 318
   Lara   309
5    Leon 313
   Alina   292
6    David 297    Laura   283
7    Julian 276
   Nina   272
8    Samuel 263
   Julia   271
9    Leandro 255
   Lea   270
10    Matteo 254
   Anna   267



Az összesített top 10-es lista 1902-től 2013-ig


Rang    Férfi nevek
    Női nevek
1    Peter 62119
    Maria   87404
2    Daniel 61550
    Anna   43846
   Hans 58432
    Ruth   37402
4    Thomas 52229
    Elisabeth   37100
5    Christian 42813
    Ursula   36430
6    Martin 40980
    Sandra   34388
7    Andreas 40795
    Monika   32339
8    Michael 39553
    Verena   31741
9    Markus 38630
    Claudia   30342
10    Walter 32725
    Nicole   29232

2014. november 3., hétfő

Sokan segélyből élnek

Térkép innen


Az anyagi javak egyenlőtlen elosztása Svájcban is erősen megmutatkozik. Még egy gazdag országnak is vannak szegény lakosai, olyanok, akik a szociális juttatásokra kénytelenek hagyatkozni és nem csak a sokat emlegetett külföldiek, bevándorlók és menekültek között. Közülük sokan dolgoznak, de fizetésük nem elegendő a család fenntartására, megint mások szívesen dolgoznának, de nem kapnak munkát.

A 2012-es statisztikai adatok alapján (ez a legfrissebb az elérhetők közül) közel 154 ezer család (250 ezer fő) kapott rövidebb-hosszabb ideig segélyt (a tend az, hogy egyre hosszabb ideig). Kantononként nagyon eltérő a segélyből élők aránya - a legalacsonyabb elsősorban az alpesi kantonokban (Uri, Nidwalden, Obwalden, Glarus, Graubünden, Schwyz, Wallis, Zug - 0,9 és 2% között), a legmagasabb a nagyobb városokkal rendelkező kantonokban (Zürich, Bern, Basel Stadt - 3,1 és 6% között). Ezen kívül még magas Waadt (5,1%) és Neuenburg (7%) kantonokban. Városokra lebontva a Jura hegység déli oldalán lévő városokban, úgymint Biel és La-Chaux-de-Fonds (11,4%). Ezen a környéken az ipar alacsonyan képzett és elsősorban külföldi munkaerőt vonz, akik a válság első jelére hamar elveszítik a munkahelyüket és utána nem tudnak újra ringbe szállni. Biel esetében ehhez még az is hozzájön, hogy a város átlagon felüli számban fogad menekülteket és menekült státuszért folyamodókat, ill. az ingatlakbérleti díjak is kedvezőek arrafelé. 

Országos szinten az össz lakosság 3,1%-a él segélyből. Általánosságban elmondható, hogy minél nagyobb egy település, annál többen szorulnak segélyre.

A statisztika minden létező szempontból vizsgálja a segélyben részesülőket. A nemzetiség szerinti bontásból egyértelműen kiderül, hogy bizony igencsak hátrányos helyzetben vannak a külföldiek. A teljes lakosságon belül 23% az arányuk, a segélyben részesülők között azonban 46%. Máshonnan nézve: a svájci állampolgárok 2,2%-a, a külföldiek 6,3%-a kap segélyt.

A segélyre szorulók felének nincs semmilyen szakképesítése, csak a kötelező iskolát végezték el, ami Svájcban 9 év. Azonban a felsőfokú végzettséggel rendelkezők közel 7%-a is osztozik ebben a sorsban képzetlen társaikkal. 

Az itt élő külföldi népcsoportokat is megvizsgálták, ebből megtudhatjuk, hogy az Afrikából érkezőknél a legnagyobb a segélyből élők aránya - valószínűleg ők menekültként érkeztek ide. Az összes segélyen élő közül közel 30%-ot ők tesznek ki.

Az 1 évnél hosszabb ideig segélyre szorulók aránya minden korcsoportban 80% körül mozog.

Időről időre előfordul, hogy egyes települések panaszkodnak, hogy túl költségvetésükből túl sokat kell segélyre fordítaniuk (Bielben pl. a város adóbevételeinek 80%-a megy el segélyre), egy Zürich kantonbeli település pedig egyenesen az adóterhek növelését helyezte kilátásba egy eritriai menekültcsalád magas költségeire hivatkozva. Azt azonban nem mondják el ilyenkor, hogy a szociális segélyt nem egyedül a településnek kell kigazdálkodnia, hanem a kantonális kiegyenlítési alapból is kapnak hozzájárulást, ami sok esetben még meg is haladja a segélyekre fordított összeget.

Mások azt is árgus szemekkel figyelik, hogy a segélyből élők hogyan élnek, azaz egyáltalán szükségük van-e a segélyre ahhoz, hogy alapszükségleteiket kielégítsék. Zürich kantonban pl. most született meg a döntés, hogy a segélyre szorulóknak csak akkor lehessen autója, ha arra munkájukhoz van szükségük, esetleg betegség vagy mozgáskorlátozottság miatt. Aki ugyanis fent tud tartani egy autót, annak nincs szüksége segélyre. A végső szavazás még hátravan és az is kérdéses, hogy törvényes-e egy ilyen korlátozás.

Ezzel egyidejűleg Basel Stadtban viszont újra engedik az autó birtoklását (2011-ben tiltották be), de csak abban az esetben, ha az nem drágább 4 ezer franknál.

A segély mértéke is vita tárgyát képezi. Van, aki sokallja, arra hivatkozva, hogy egy kétgyerekes házaspár anyagilag jobban is járhat a segéllyel (alapellátásra, lakbérre, betegbiztosításra), mint egy szintén kétgyerekes, ámde munkából származó jövedelemmel rendelkező család. A fizetés  után adót is kell fizetni, míg a segély után nem, ezen kívül a segélyt kapóknak nem kell állniuk a betegbiztosításnál az önrészt, ha betegek és a fogászati kezelésért sem kell fizetniük. Szükség esetén az iskolai tábort is fizetik helyettük.

A fentieket látva egész biztos, hogy még jó ideig porondon marad a téma.