2014. június 30., hétfő

29. Jódliünnep


 image


A Graubünden kantonban található Davos Klostersben, gyönyörű kulisszák között, a néphagyományok nagy része találkozni fog ezen a hétvégén a Jódliünnep (Eidgenössisches Jodlerfest) keretén belül. Jódlizók, zászlólengetők és alpesi kürtösök adnak egymásnak és a közönségnek találkozót. Az előzetes jelentkezés alapján a jódliegyesület kereken 10.000 aktív tagját várják oda, 100.000 látogatóval és 100 újságíróval egyetemben. Vasárnap du. 14 órától ünnepi felvonulás is lesz, amit az SRF1 élőben közvetít.

Davos még soha nem adott otthont ilyen nagyszabású közönségrendezvénynek, noha pl. a Világgazdasági Fórum (World Economic Forum) kapcsán (ahol a világ gazdasági, politikai és pénzügyi vezetői gyűlnek össze minden 2. évben) van tapasztalatuk egy ilyen méretű rendezvény logisztikai lebonyolításában.

Összesen 1.330 előadás lesz a 4 nap során. A szervező az Eidgenössische Jodlerverband (jódliszövetség), amit 1910-ben hoztak létre azzal a céllal, hogy megőrizzék és támogassák a néphagyományokat, úgymint jódli, zászlólengetés (Fahnenschwingen) és alpesi kürt. A szövetségnek csoportok és egyéni előadók is tagjai, csakúgy mint a szimpatizánsok és az anyagi támogatók. Tessin kanton kivételével az összes kantonból vannak tagjaik.


Fotók innen
http://www.jodlerfest-davos.ch/fileadmin/user_upload_jodlerfest/Medienbilder/Alphornblaeser_Fahnenschwinger.jpg

http://www.jodlerfest-davos.ch/fileadmin/user_upload_jodlerfest/Medienbilder/GIGI1178.JPG


A szövetség fennállásának első 10 évében tagjaik a Schwinger- és alpesi ünnepeken léptek fel. Így azonban az ottani szervezőknek és programnak voltak kiszolgáltatva és csak korlátozott fellépési lehetőséget kaptak. Ezért úgy döntöttek, saját rendezvényt szerveznek, ahol minden tagjuk szóhoz (zászlóhoz vagy alpesi kürthöz) juthat. Az ezt követő 50 évben 11 alkalommal gyűltek össze.

A jódli az alpesi országok egy olyan énekfajtája, amiben a mellhangokat fejhanggal váltogatják, eközben értelem nélküli szótagokat énekelnek. Eredetileg a nyáj összehívására használták és más hangon énekeltek a teheneknek, mint a disznóknak vagy a juhoknak. Az énekes hangja messzire elhallatszik, ezért használták kommunikációs célra. A 19. században Tirolban dalok refrénjét énekelték jódli stílusban, ezzel kívánták a vidék hangulatát a városlakók és a túristák számára közelebb hozni.


A piacvezető csokigyár - Frey



A Lindt, Cailler és a Läderach csokigyár után a Frey csokigyárat is meglátogattuk. Tulajdonképpen ezzel is kezdhettük volna, mert ez van legközelebb hozzánk, de jó, hogy mostanáig vártunk, mert - mint kiderült - áprilisban nyílt meg az új látogatói központ (Besucherzentrum).

A gyár az Aargau kantonbeli Buchsban található. A céget 1887-ben a Frey fivérek alapították, 2012-ben ünnepelte 125 éves fennállását.  1950 óta a Migros csoporthoz tartozik és piacvezető Svájcban. Elsősorban a Migros üzleteket látják el csokival és rágógumival, de a gasztronómiában is megtalálhatóak a termékeik, továbbfeldolgozásra is értékesítenek, sőt, forgalmuk 1/3-a exportra megy. Érdekesség, hogy 1984 óta vasúti csatlakozása van a gyárnak, azaz a nyersanyagok vonaton érkeznek, a késztermékek pedig azon keresztül távoznak.

Lássuk, milyen mennyiségeket gyárt a piacvezető (35%-os részesedéssel) csokoládégyár Svájcban!

  • Naponta több, mint 500.000 tábla csokoládé hagyja el a gyárat. 
  • Éves szintre felszorozva ez 42.000 tonnát jelent.
  • 2.400 féle terméket gyártanak (táblás csokoládék, csokiszeletek, csokidrazsék, pralinék, kakaópor és kakaómassza, couverture, rágógumik, szezonális termékek).
  • 900 munkatársa van, éves forgalma 387 millió frank.

Amennyiben megnyerik a Swiss légitársaság tenderét, amire esélyük van, akkor további növekedésre számíthatnak. A Swiss repülőgépeken ugyanis leszállás előtt minden utast megkínálnak egy kis szelet csokival, mely Swiss feliratú és - jelenleg - nincs rajta a gyártó neve. A Swiss tendert írt ki az éves 17 millió (!) 14 grammos szeletre. A pletykák szerint a Lindt és a Frey van még versenyben. A Lindt szállítja a Swiss számára a business class-on felszolgált csokikat, a Frey pedig kis focilabda-csokikat, a foci VB ideje alatt. A tender nyertese duplán nyer, ugyanis szó van róla, hogy a gyártó neve is felkerüljön a csomagolásra, ami nem kis reklámértékkel bír. Cikk itt.

storybild
Fotó innen
Visszatérve a látogatói központhoz. Mivel Aargau kanton nem turisztikai vonzerejéről híres, és az épület sem fogható a Cailler gyönyörű épületéhez, a látogatók sem tolongtak akkora mennyiségben, mint a Cailler-nél. Pedig érdemes megnézni, hétfő kivételével bármelyik nap. A gyár mellet van egy nagy és ingyenes parkoló. A belépőjegy felnőtteknek 12, 6-16 éves korközötti gyerekeknek 6 frank, 6 éves kor alatt ingyenes.

A shop-on keresztül lehet eljutni a bejárathoz, ahol több nyelvű audio guide közül lehet választani. A látványosságok egy galériás teremben vannak, végigvezetnek az összetevőktől a késztermékig. A terem szint teljes fala ógy óriáskivetítő, amin bizonyos időközönként látványos multimedia show van a gyártásról és a csokoládéról.

Jópofa a kvíz is, amiben jópár kérdés megválaszolása után megtudhatjuk, hogy melyik csoki illik hozzánk leginkább és receptjavaslatot is kapunk. Be lehet öltözni óriás pralinénak és beülni egy óriás pralinés dobozba. Van fotóautomata, ahol csokipapírhoz tudunk magunkról régies fényképet készíteni, ezt saját e-mail címünkre elküldeni, és igény esetén valódi csokit rendelni saját fényképünkkel (ezt azonban már borsos áron). És persze a kóstolás sem marad el. A running sushi mintájára futószalagon mennek körbe a csokik, pralinék, amikből csipegethetünk. A futószalag két végén egy-egy csokiszökúkút, melybe aszalt gyümölcsöket lehet mártani ...  És ez nem minden, de nem lövöm le az összes poént. :)





Isten a csokival kér elnézést a brokkoliért ...

A látogatás végén a belépőjegy bemutatásával 10%-kal kedvezménnyel vásárolhatunk a kávézóban és a shopban, és ha még bírunk a kóstolás után bármit is enni, akkor az étteremben van lehetőség rendes ételt is enni.

2014. június 28., szombat

Svájc ünnepel (foci)

Az egyébként csendes, rendes, szabálykövető svájciakból előbújik az ember a foci VB kapcsán. Mivel a mérkőzés éjfélkor ért véget, a rendőrség előre jelezte, hogy kivételesen elnézik az utcai hangoskodást, dudálást, de csak 1 órán keresztül.

A Watson.ch internetes hírportál szerkesztősége is hangosan ünnepelte a svájci győzelmet és a Twitteren posztoltak egy rövid üzenetet: "Sorry, Stadtpolizei Zürich". A rendőrség képes válasza az alábbi fénykép és egy rövid "Kein Problem" üzenet ...

Bild auf Twitter anzeigen

A Honduras elleni 3:0-ás győzelemmel Svájc bejutott a nyolcaddöntőben. A mérkőzés után a legtöbb városban eufórikus hangulatban vonultak az emberek az utcára (éjfél után). A zürichi Langstrasse pl. így nézett ki.



A Watson.ch minden svájci mérkőzés után megmutatja, hogy más nyelven hogy közvetítették a meccset (erre a linkre kattintva legfölül). Ez pedig a svéd rádió közvetítése az egyik gólról.

2014. június 23., hétfő

Helyszíni beszámoló a létrás futásról


 

Ma elmentem, hogy személyesen is megnézzem a létrával futást Zugban, melynek hivatalos neve Chriesisturm (szabad fordításban cseresznyeroham). A történelmi háttéeréről már korábban írtam, így ezt most nem ismételném meg.

Az érdekesség kedvéért érdemes volt elmenni, összességében azonban meglepődtem azon, hogy milyen kevesen indultak a versenyen. A felnőtt kategóriában összesen 5 létra, a gyerek kategóriában pedig csak 2 indult. Igaz, hogy azt a kettőt kb. 10 gyerek vitte. 















Úgy tűnik, a programot csupán színesítették a létrás futással, a lényeg az evés-iváson volt. Zugi viszonylatban hatalmas területet fedtek le az ebédelők számára. Az asztalokat szépen díszítették, mindenhová jutott egy kupac cseresznye is, hiszen Zug a cseresznye kantona és mégiscsak a "cseresznyeroham napjáról" van szó. A köré felállított standokon pedig mindenfélét lehetett kapni, ami cseresznye, vagy abból készül (lekvár, pálinka, sütemény, kolbász, sőt, még cseresznye mustár is volt). Minden asztal azonnal megtelt, a standoknál sorok álltak, egyszóval pörgött a biznisz.









2014. június 22., vasárnap

Opera mindenkinek!



Az opera egy olyan speciális zenei műfaj, amivel az ember ma már nem találkozik lépten-nyomon, sőt, tennie kell azért, ha hallani szeretné.

A 16. század utolsó éveiben Olaszországban született az első operának nevezhető dalmű, majd a 17. századtól kezdve indult hódító útjára. A 19. századra az olasz opera egyeduralma teljessé vált (gondoljunk Rossinire, Puccinire, Donizettire, no és persze mindenekelőtt Verdire), de Németország is valódi opera-nagyhatalommá fejlődött (többek között Wagner, Haydn, Beethoven révén), és persze Mozartról sem feledkezhetünk meg.

Ahhoz, hogy élőben hallgathassunk operát, ami a legteljesebb és legélvezetesebb módja, el kell mennünk az operaházba. Ez azonban nem tartozik az olcsó mulatságok közé.

A zürichi operaházban pl. a - földszinti - nézőtéren egységesen 92-320 frank közötti jegyárral számolhat az érdeklődő. Az árak csupán attól függően változnak, hogy milyen kategóriájú előadásra megyünk. A kakasülő legtávolabbi székén azonban már 16-38 frankért is helyet foglalhatunk.

A zürichi operaház vezetői úgy gondolták, hogy egy ingyenes előadás keretében megismertetik olyanokkal is az operát, akik egyébként nem tudnak, nem akarnak pénzt adni érte. Ezért június 21-én, szombaton este Verdi Rigoletto című népszerű operáját vetítették ki az operaház előtti nagy téren felállított óriáskivetítőre. Az eseménynek az "Oper für alle" nevet adták. A több mint 85 m2-es LED-kivetítő a legnagyobb Európában és tökéletesen látható volt nagy távolságból, ragyogó napsütésben is. A kihangosítás is profi volt. Az előadás 19 órakor kezdődött, de 17 órától a kulisszák mögé engedtek betekintést, szintén a kivetítőn keresztül.

A térre 10 ezer látogatót vártak. Nem tudom, hogy ténylegesen hányan voltak, de a tér, a körülötte lévő járda, sőt még az út túloldala is zsúfolt volt. A nemrég átadott Sechseeläuten Platz csodálatos helyszínt biztosított ennek a dicséretes kezdeményezésnek. Míg az operaház elegáns épületében elegáns ruhákba öltözött közönség élvezte az előadást, addig a téren bárki, akár spontán elhatározásból is ingyenesen részese lehetett az élő közvetítésnek. 

Voltak olyanok, akik pokróccal, székkel, otthoni elemózsiával felszerelkezve érkeztek, de a felkészületlenek számára kinyitható székeket is árusítottak (15 frankért). A legkisebbektől az idősebb korosztályig minden korosztály képviseltette magát.

Akinek tetszett, vagy aki idén nem tudott elmenni, de kedvet kapott hozzá, az jövő év június 20-án az Aidát tekintheti meg ugyanitt.


2014. június 18., szerda

A trükközés ára - nagybankok büntetései

Fotó innen

A pénzügyi és biztosítási szektor igen nagy jelentőségű Svájcban, a GDP 11%-át tette ki 2009-ben és 200.000 embert foglalkoztatott, ebből 135.900-at a bankszektor (az összes foglalkoztatott 6%-a). A pénzügyi szektor 14-18 milliárd frank éves adóbevételt termel, ami az ország teljes adóbevételének 12-15%-a. Becslések szerint 4 billió svájci frank betét található a svájci bankokban, melyek 55%-a nem svájcból érkezik és az EU-ból érkező pénzek 80%-a valószínűleg feketén (részlet egy korábbi posztból).

A svájci bankrendszer a világ legjelentősebbjei közé tartozik. A külföldön kezelt vagyonok 25%-a svájci bankban történik, ezzel Svájc világelső. A bankok 6 fő csoportba oszthatók Svájcban. Az egyik csoportot a nagybankok alkotják: az UBS és a Credit Suisse. Ők globálisan működő univerzális bankok, a legnagyobbak közé tartoznak világszinten is. Sok külföldi pénzintézettel ellentétben ők hazai pályán is jelentős szereplők, piacvezetők (az UBS által kezelt vagyon több mind 2.000 milliárd frank és több mint 77 ezer alkalmazottja van).

Az UBS 1854-ben, a Credit Suisse pedig 1856-ban alakult. Nemzetközi vizekre először 1892-ben evezett az UBS. Ekkor nyitott irodát Londonban, mert a svájci ipari termékek exportja szükségessé tette. Az évszázad végére a kezdeti 16 alkalmazotti létszám 120-ra emelkedett. 1912-ben az amerikai gazdaság gyors növekedése miatt a svájci bankok elkezdték megvetni lábukat az USÁ-ban is, de az 1929-ben kezdődő gazdasági válság visszaszorította őket a hazai piacra. A Credit Suisse eleve az USÁ-ban kezdett terjeszkedni, 1870-ben New Yorkban nyitotta meg első külföldi képviseletét, és 1964 óta működik ott univerzális bankként.

Az 1935-ös év hozott áttörést a banktitokról szóló törvény hozta, ami tulajdonképpen azért született, mert a 30-as években az állandó pénzügyi zavarokkal küszködő német, francia és olasz kormányok pénzügyi kémeket küldtek Svájcba azzal a céllal, hogy a svájci banki alkalmazottakat megvesztegetve lefüleljék országuk adócsalóit. Ezt Svájc nem nézte jó szemmel, ezért törvényileg rendelte el a banki ügyfelek személyes jogainak védelmét. Talán ennek is köszönhető, hogy 1945-től Svájc New York és London után a 3. legfontosabb pénzügyi központtá vált.

Láthatjuk, hogy hosszú nemzetközi múlt áll a svájci nagybankok mögött, mely során rengeteg ügyfelet szereztek és hatalmast vagyont kezeltek és kezelnek ma is. Jó hírük egyrészt a stabil svájci gazdasági és politikai helyzetnek köszönhető, másrészt azonban a banktitok intézményének (melynek lazulásáról szintén nemrég írtam). Ahogy azonban a banktitok létrehozásához is eladósodott államok kétségbeesett tettei vezettek, úgy a banktitok megszüntetésére irányuló törekvések mögött is ugyanez az indok áll. Az adót elkerülni kívánó tisztes és tisztességtelen állampolgárok ugyanis továbbra is - többnyire - svájci bankokban helyezik el pénzüket. Ezúttal azonban az amerikai állam bíróság elé vitte a bankokat, adócsalásban való aktív közreműködésért.

A Credit Suisse, azáltal, hogy beismerő vallomást tett, az elmúlt 20 év legmagasabb büntetését kapta. Svájci pénzintézet ennyit még soha nem fizetett. A 2,6 milliárd dolláros büntetéssel (melynek egy részét valószínűleg levonja az adóalapjából) az amerikai igazságszolgáltatás a több évtizeden át folytatott tevékenységet ítélte el és egyúttal egyértelműen jelezni is kívánta, hogy senki és semmi nem áll a törvény fölött. A cég vezetője - fogcsikorgatva ugyan, de - beismerte a törvényszegést, azonban alkalmazottak egy kisebb csoportjára hárítva, és azt állítva, hogy a cég vezetősége minderről semmit sem tudott. A vizsgálóbizottság jelentésében viszont az áll, hogy kb. 1.800 alkalmazottról van szó, akik aktívan közreműködtek abban, hogy az amerikai adóhatóságtól 10-12 milliárd dollárt 22.500 számlán elrejtsenek. A bank alkalmazottai kifejezetten ügyfélszerzési céllal is látogatásokat tettek az USÁ-ban.

A Credit Suisse nem az egyetlen bank, mely rossz hírbe keveredett. Az amerikai pénzügyi felügyelet összesen 14 pénzintézetet leplezett le, ill. vádol. Jelenleg a kb. 300 svájci pénzintézet 1/3-a vesz részt az USÁ-val automatikus adatcsere-programban, ezzel kívánván elkerülni az esetleges pénzbírságokat.

A Credit Suisse-en kívül valószínűleg a Julius Bär, valamint a Kantonalbank Zürich és Basel is nagy összegű bírságokra számíthat.

Az amerikai pénzügyi felügyelet nem tétlenkedett az elmúlt időszakban. 2013-ban az amerikai JP Morgant büntette meg 13 milliárd dollárra. 2009-ben az UBS maradt alul az adócsalási ügyben és 780 millió dollár büntetést kellett fizetnie. Ez volt az addigi legmagasabb büntetés, amit svájci pénzintézetre kiszabtak. A vád az volt ellene, hogy 19.000 amerikainak segítettek az adóelkerülésben. A büntetés összege viszonylag alacsony volt, ugyanis a Lehman Brothers csődje az UBS-t is érzékenyen érintette és még egy nagybank elvérzése senkinek nem volt érdeke (too big to fail). Cserébe az UBS-nek át kellett adnia amerikai ügyfelei névsorát.

Egy másik cikk szerint az igazi offenzívát 25 éve indították a svájci bankok az amerikai piacon. Az amerikai törvényekbe ütköző tevékenységük eddig összesen 9 milliárd dollárba került.

Az USA adóparadicsoma Delaware állam, állítólag onnan is rendkívül nehéz ügyféladatokhoz jutni. Vonatkozó cikk itt.

2014. június 17., kedd

Csak lőni ne kelljen!

Fotó innen

Pünkösdkor - lakossági bejelentés alapján - a rendőrség rajtakapott egy betörőt, aki a rendőrség kiérkezésekor fegyvert fogott rájuk.  Az egyik rendőr rálőtt a betörőre, akit innentől már rablónak nevezhetünk, hogy megakadályozza a várható lövést. Ezért csupán az alkarjára célzott.

Az amerikai krimiken felnőtt generáció számára, ahol szinte minden sarkon véres tűzharcok zajlanak és minimum 50 lövés dördül, a lövések nyomán pedig halottak hevernek mindenhol, igazából el sem éri az ingerküszöböt egy ilyen hír. A valóságban azonban még egy ilyen - szinte ártalmatlannak tűnő - eset is komoly következményekkel jár.

Először is a rendőrök ellen eljárás indul élet veszélyeztetése és testi sértés miatt, melynek az a célja, hogy kiderítse, jogosan használt-e fegyvert az egyikük. Ez minden esetben kötelező, amikor egy rendőr lőfegyvert használ. Az eset után mindkét rendőrrel pszichológus foglalkozott.

A rendőrök alapképzésében természetesen szerepel a lőfegyver használata. Először elméleti, taktikai, majd gyakorlati képzést kapnak, legvégül valós helyzet szimulációjában használnak veszélytelen lőszert. A kiképzés során legalább ilyen hangsúlyt kap a lőfegyverhasználat elkerülése, a gyanúsított lefegyverzése, kommunikációs, tárgyalás és egyéb fegyverhasználat (pl. bors spray) révén. 

Mivel kötelező sorkatonai szolgálat van, nem ismeretlen a rendőrtanoncok számára a fegyverhasználat. Ezzel együtt is a legtöbb rendőr (a cikk szerint az összes) azt reméli, hogy soha nem kell lőnie. És erre meg is van szinte minden esélyük, mert ritkaságszámba megy, hogy egy rendőrnek használnia kell a lőfegyverét. Ha a találat halálos kimenetelű, az hosszú időn át nehéz teherként nyomja a rendőr vállát, de megterhelő a család és a környezete számára is. Az ezt követő rendőrségi belső vizsgálat sem leányálom, mivel ennek során derül ki, hogy valóban jogos volt-e a lövés leadása. Ezért általában pszichológus támogatja az érintett rendőrt, amíg szükséges.

Tavaly nyáron pedig egy olyan különleges eset történt, amikor a rendőr és egy menekülő tettes között közelharc alakult ki, melynek során mindketten a földre kerültek. A menekülő a dulakodás közben kivette a rendőr pisztályát a pisztolytáskából és lelőtte magát vele (a fegyver meg volt töltve és ki volt biztosítva - csak a filmekben töltik az időt a rendőrök a fegyver kibiztosításával, a valóságban - legalábbis Svájcban - a fegyver mindig meg van töltve és ki van biztosítva).

A rendőrségi honlapon egyébként nyomon követhetők a friss rendőrségi hírek, balesetek és az eltűnt személyek leírása.

Svájcban a rendőrség többszintű. A szövetségi rendőrség (Bundesamt für Polizei - Fedpol) nem rendelkezik egyenruhás állománnyal. Ők az ország belső biztonságáért, védett személyekért és objektumokért felelnek, információs, elemző és koordinációs tevékenységet végeznek a kantonok és a nemzetközi partnerek felé. Tevékenységük alapvetően megelőző jellegű, de nagy, országos jelentőségű problémákon is dolgoznak,  mint pl. a szervezett bűnözés elleni küzdelem.

A következő szint a kantonok rendőrsége (Kantonspolizei), végül a városi rendőrség (Stadtpolizei, Gemeindepolizei) és a vonatokon is van rendőri szolgálat (Bahnpolizei), meg még néhány speciális rendőri alakulat is (pl. vízi rendőrség).

2014. június 16., hétfő

Víz, víz, tiszta víz

Kép innen


Az ember legfontosabb tápanyaga a víz, hiszen szervezetünk 60%-a víz (a csecsemőknek akár 80%-a, de a kor előrehaladtával idős korra csupán 50%-a), melyből naponta 2,5 litert (nagy meleg, sport közben még többet) veszítünk, izzadás, légzés és vizelés révén.

“A szervezetben lévő víz biztosítja a vérkeringést, szabályozza a vérnyomást, lehetővé teszi a tápanyagok oldását, felszívódását és szállítását, befolyásolja a vér összetételét, hőszabályozó szerepével biztosítja a szervezet közel állandó belső hőmérsékletét, eltávolítja az anyagcsere során keletkezett felesleges termékeket, rugalmassá teszi az izületeket a csontok összekapcsolásához, és végül víz alkotja a legfontosabb szerveinket védő rugalmas burkot. A veséken naponta kb. 180 l testnedv folyik át. Az agynak 78%-a, a vér 86%-a, a szív 77%-a, a máj 84%-a, az izmok 70%-a víz.” - írja a sportvilag.net. Ha mindezzel tisztában lennénk, talán jobban odafigyelnénk arra, hogy eleget igyunk.

Azt mindenki tudja, hogy élelem nélkül hetekig, akár 21 napig, sőt egyes források szerint még tovább is kibírja egy ember, víz nélkül azonban legjobb esetben is csak 3 napig. A szervezetnek nincsenek víztartalékai, az elveszített folyadékot azonnal pótolni kell a szervezet működésének biztosításához.
Ennek ellenére a legritkább esetben foglalkozunk azzal, hogy mit és mennyit iszunk. Pedig nem ártana. Betegségek, korai ráncosodás és rossz közérzet is megelőzhető a megfelelő mennyiségű és minőségű víz bevitelével.

Svájc egész területén jó minőségű a csapvíz, sőt sokfelé vannak ivókutak is. Egy 2001-es átfogó vizsgálat a megvizsgált minták 94%-át kifogástalannak találta. Az élelmiszertörvény szerint a jó minőségű víz színtelen, szagtalan és íztelen - azon túl természetesen, hogy nem tartalmaz semmi egészségre ártalmas anyagot.

A parlament ülésein egy ideje csapvizet tesznek ki az asztalokra. Ezzel Svájc - állítólag - az első a világon, a parlament ilymódon "blue community"-nek nevezheti magát. A Blue Community mozgalom Kanadából indult, ahol az ivóvíz privatizáció elleni küzdelem és a palackozott víznél jobb minőségű csapvíz fogyasztása melletti kampány fórumaként funkcionál. Hamarosan a berni egyetem és a város összes kantinjában is csapvízet fognak biztosítani az étkezők számára, ezzel is hozzájárulva a fenntartható jövőhöz (a palackozott ásványvízhez palackot kell gyártani és szállítási, raktározási költsége is van, a csapvíz azonban helyben van).

Az ásványvízpalackozók és üdítőitalgyártók szövetségük vezetője révén egyet nem értésüket fejezték ki, mégpedig azért, mert Svájcban - Kanadától eltérően - jó minőségű a palackozott ásványvíz (ez is kérdéses, cikk itt) és - véleményükszerint - ez a kampány rossz színben tünteti fel a palackozott ásványvizeket. A csapvíz fogyasztásával szemben természetesen semmi bajuk nincs, sőt, magával a Blue Communities Project-tel is szimpatizálnak. Úgy gondolják, hogy előbb ki kéne számolni, hogy valóban olcsóbb-e a csapvíz, mint a palackozott ásványvíz, hiszen az ásványvíz a forrás helyén azonnal palackba kerül, a csapvíz azonban előbb kezelésre szorul, mielőtt bekerül a vízvezetékhálózatba.

Fotó innen



Ezt a számítást el is végezték, mégpedig a Viva Con Agua munkatársai. Számításaik szerint ahhoz, hogy egy liter palackozott víz a fogyasztó asztalára kerüljön, 0,3 liter kőolajra van szükség, míg a csapvíz esetében csupán 0,3 mililiter, azaz ezredannyi szükséges.


A “nem minden arany, ami fénylik” mintájára “nem minden víz ásványvíz” - tudhatjuk meg a svájci ásványvizek honlapjáról. A Wikipédia megfogalmazása szerint:  “Az ásványvíz olyan ivóvíz, amely legalább 500 mg/liter oldott ásványi anyagot tartalmaz, és amelyek sajátos ízt és gyakran gyógyhatást kölcsönöznek neki. Az ásványvíz az ivóvízzel azonos beszerzési helyről, védett ártézi kútból, vagy forrásból származik.”

Ásványvíz abból a vízből lesz, ami évtizedeken keresztül csörgedezik a föld alatt, és ez alatt az idő alatt különféle - az emberi szervezet számára hasznos - ásványokat vesz fel.  Mivel a kőzetek összetétele nem egyforma, azért az ásványvízben található ásványok, nyomelemek is eltérő összetételűek, ez pedig az ízt is befolyásolja. Az ásványvizeket forrásuk helyén azonnal palackozzák - Svájcban a 20. századtól kezdődően.

100 évvel ezelőtt az éves ásványvízfogyasztás csupán 2 liter volt fejenként. A 20. század közepére már fellendült a fogyasztás, de még mindig nem érte el a 10 liter/fő/év mennyiséget. Ma már jóval 100 liter fölött van. Csúcspontját 2005-ben érte el, amikoris 121 liter ásványvíz jutott egy főre, ez mára visszaesett 111 literre. Ugyan üdítőitalokból is sok fogy, de “csak” 80 liter/fő, azaz még mindig a víz a listavezető. Magyarországon ezzel szemben töretlen az ásványvíz hódító útja, 2013-ra elérte a 116 liter/fős forgalmat.

1964-ben haladta meg az éves fogyasztás Svájcban a 100 millió litert, és annak köszönhetően, hogy azután 2005-ig folyamatosan növekedett, ma 900 millió literes forgalomról beszélhetünk. A megnövekedett fogyasztás miatt az itt elfogyasztott ásványvizek közel 1/3-a importból származik.

Svájcban 20 forrásból palackoznak ásványvizet.

A forgalmazók piacrészesedése becslések alapján a következő:







Erre igyunk - egy pohár tiszta vizet!

Kíváncsi jószág a tehén

Fotó innen

Az alpesi lejtőkön túrázva, az országot átszelve a vonatablakból kitekintve, a "nagyvárosokon" kívül gyakorlatilag szinte mindenhol megszokott a legelésző, kérődző tehenek látványa. Nem csoda, hiszen az ország szarvasmarhaállománya meghaladja a 1,5 millió példányt. Csak összehasonlításképpen: Magyarország több mint kétszer akkora területén fele annyi tehén él.

Egyszóval Svájcban lépten nyomon tehénbe botlik az ember. Van, akinek csak 2 db van, hogy mindig legyen friss teje (?), és a kertjében tartja őket.

És mivel a tehén igencsak kíváncsi jószág, néha meglepő szituációkba és helyszínekre keveredik. Most április végén egyikük az autópályára tévedt (a Bern és Lausanne közötti szakaszon), emiatt az autópályát egy szakaszon teljesen le kellett zárni, mert megzavarodva rohangált az autók között szerencsétlen állat. Ezen a linken néhány "szorult helyzetben" lévő tehenet csodálhatunk meg.




Fotó innen
Fotó innen

2014. június 12., csütörtök

Cseresznyemagköpő verseny

Kirschsteinspucken
Fotó innen

Gyerekkoromban még kevésbé kötöttek a szabályok, így nyár elején, cseresznyét a szabadban eszegetve nem a tenyerembe vagy kistálkába gyűjtöttem a magokat, hanem annak rendje és módja szerint szépen kiköptem.

Aztán szépen felcseperedtem és megtanultam, hogy ilyet nem csinál az ember. Vagy mégis?

Vannak olyanok, akik úgy igyekeztek legalizálni a cseresznyemag köpést, hogy versenyt rendeztek belőle. Mi több, világbajnokságot (Kirsch-Kern-Weitspucken)! Az 1974-es müncheni foci vb alatt jutott eszébe egy német tévébemondónak/riporternek (K.G.Breuer) és az Annakirmes nevű düreni rendezvény akkori szervezőjének, a bárpultnál iszogatva ez az ötlet (Schnapsidee). A képtelen ötletből valóság lett. Azóta minden évben megrendezik, idén a 40.-re kerül sor július 26-án, a németországi Dürenben.

Die Weltmeisterschaft im Kirschkernweitspucken findet auf der Hundesportplatzanlage hinter dem Standort der Alpina-Bahn statt.
Fotó innen

A jelenlegi rekordot 2003-ban állították fel, 21,71 méterrel. Úgy néz ki, hogy magasra tette a lécet a versenyző, mert 11 éve a közelébe sem került senki. Kezdetben csupán férfiak mérkőztek meg egymással, időközben azonban nők és a gyerekek is indulhatnak. A női csúcstartó a svájci Conchita Kohler (yesss)!

A jó eredmény eléréséhez fontos, hogy alaposan megtisztogatott cseresznyemagot használjon a versenyző, és elsősorban nem a köpés ereje, hanem a technikája számít. A szabály szerint csak a pályán landoló cseresznyemag érvényes. A leguruló cseresznyemag érvényes próbálkozásnak számít, a nyertes 2x3 próbálkozás után kerül ki a versenyzők közül. Az első helyezett 100 euró készpénzzel és egy serleggel térhet haza.

Még lehet gyakorolni, a következő világbajnokságig bő 1 hónap van hátra! Aki azonban nem bír addig várni, az Svájcban is benevezhet a június 29-én a Zug kantonbeli Baarban tartandó cseresznyemagköpő versenyre. A nézők 13 órától sorakozhatnak fel a látványosságra. Itt láthatjuk, hogy a svájci bajnoknő hogyan csinálja.


A női egyenjogúság mellékvágánya


Fotó innen

A németországi Drezda városában már 2004 óta örülhetnek a nők a gyalogos jelzőlámpák területén elért egyenjogúságuknak. Azóta már több német, angol és belga városban irányítják a gyalogosforgalmat kis piros és zöld női figurák.

Megirigyelték ezt a svájci nők, pontosabban a Svájci Női Jogok Egyesülete (Schweizerische Verband der Frauenrechte) is. Elvégre haladni kell a korral és az egyenjogúságra való törekvést a gyalogos jelzőlámpákon is feltétlenül jelezni kell. Akár úgy, mint Belgiumban, ahol a férfi és a női alak egyszerre jelenik meg. Ha viszont külön női és külön férfi jelzőlámpák lesznek, akkor feltétlenül figyelni kell arra, hogy egyenlő számú legyen mindkettőből. (!) 

Az USA-ban Stop és Go feliratokkal oldották meg ezt a kérdést, ez azonban ugye az analfabéták jogait helyezi háttérbe (noha a szín elvileg egyértelmű). Ha azonban tovább megyünk ezen a gondolatmeneten, előbb-utóbb több csoport is jelentkezhet, hogy ő is szeretné, ha képviseltetve lenne a gyalogos jelzőlámpákon. Mint pl. a kerékpárosok (Kelet-Németországban már van ilyen lámpa), vagy a kerekesszékesek, a gyerekek ...

És persze arra is figyelni kell, hogy a női figura ne a régi kliséket használja, Berlinben legalábbis ezt követelik a lányok, asszonyok. Ne legyen copfja, szoknyája a figurának. De miniszoknyát és magassarkút sem horhat, az túl szexista lenne. Akkor hát mitől nőies egy figura? Pl. a lépéshosszától...


Svájcban az SP (szociáldemokrata párt) soraiból támogatókra talált a kezdeményezés, az SVP azonban nevetségesnek találja ("nincs más probléma az országban, hogy ilyesmikkel kell foglalkozni?"). Az illetékes hivatal (Astra) úgy gondolja, hogy a jelenlegi jelképek semlegesek, funkciójukat tökéletesen betöltik, és ez a legfontosabb. Az egyéb jelzőtáblák modernizálása azonban folyamatban van, ezeknél már figyelembe fogják venni, hogy ne csak férfialakok szerepeljenek rajtuk.


Eddig nem gondoltam, hogy a nők másodrangú szerepét jelezné, hogy a jelzőlámpákon és -táblákon csak férfi alak int megállásra, vagy jogosít fel az áthaladásra. Bevallom, véleményem még mindig változatlan ...

2014. június 11., szerda

Eltévedt bankszámlakivonatok

Fotó innen

Svájc a pénzügyi világ, a bankszektor egyik központja. A világ összes vagyonának 1/4-e  Svájcban található, nincs még egy ilyen ország, a vagyon többi része több ország között oszlik el. A svájci bankokba vetett bizalom oka az ország politikai és gazdasági stabilitása, no meg a most éppen eltörölés előtt álló banktitok, ami az adóelkerülést és ne adj isten, a pénzmosást is lehetővé tette. 2011-ben összesen 312 bank (nem bankfiók) volt az országban.

És akkor egyszercsak történt egy baki, mégpedig a Coop Banknál ezév januárjában. "A körülmények szerencsétlen összjátéka" eredményeképpen 272.000 ügyfelük közül 43.000-nek az éves bankszámlakivonatát más ügyfeleiknek postázták (31.000-en kapták meg a sajátjuk mellett mások bankszámlakivonatát is). Felmerül hűtlen kezelésből adódóan a banktitok megsértése, ami miatt rendőrségi eljárás, kivizsgálás indult a bank ellen. Amennyiben ez beigazolódik, akár 250.000 frankos bírságot is kiszabhatnak rá. A pénzbírságnál azonban sokkal nagyobb kárt okozhat a bankot ért image-veszteség.

Ügyfeleik 90%-a állítólag megértően viszonyult a helyzethez, sokan azonban - lássuk be, okkal - felháborodtak és azonnal ki akarták venni megtakarított pénzüket a bankból. Ez nem ment azonban egyszerűen, ugyanis első körben a bank jogászai úgy vélték, hogy a történtek nem szolgáltatnak megfelelő alapot a felmondási idő kihagyásával történő azonnali számlabezáráshoz. Érthető módon a feldúlt ügyfelek nem kívántak további 6 hónapot várni, hiszen a bank felelőtlensége miatt megingott a bizalmuk a pénzintézetben. Végül a jogászok aludtak még egy párat az ügyre és rábólintottak arra, hogy a károsultak felmondási idő nélkül is megszüntethessék a bankszámlájukat.

A felháborodásra az is okot adott, hogy sokan csupán a médiából értesültek a galibáról, mások pedig szomszédos településen élők bankszámlakivonatát kapták meg, ami azt jelenti, hogy nagy az esélye annak, hogy ismerik is egymást.

A belső vizsgálat 18 pontos listát állított össze annak érdekében, hogy ne fordulhasson többé elő hasonló eset. A bankfelügyelet pedig ellenőrizni fogja, hogy ezeket be is tartsák. 

A bank pedig nemrég ismételten elnézést kért ügyfeleitől, mégpedig SBB utazási utalványok formájában. Ezek 10 frankos díj ellenében vehetők át, 150 különböző szabadidős ajánlatra használhatók fel és akár 300 frank értékűek is lehetnek.

További cikkek a témában itt.

2014. június 10., kedd

Svájc nemzeti kutyája, a bernáthegyi

network.hu
Fotó innen

Néhány évvel ezelőtt az engelberi szánkópályán baktattunk lefelé - gyalogosan, mert a szezon még nem kezdődött meg, noha hó fedte a pályát. Nem voltunk egyedül, több kis csapat hozzánk hasonlóan ezt az utat választotta a hegyről lefelé. A pályát kisebb-nagyobb kanyarok tarkították, egy-egy nagyobb ívű hajtűkanyarral. Volt néhány fiatal az előttünk menő csapatban, akik úgy döntöttek, hogy a hegyoldalon lecsúszva az egyik kanyart levágják. Történetesen a társaságukban volt egy bernáthegyi kutya is, aki azonnal szolgálatba helyezte magát. Ahogy a lecsúszni szándékozó leült a hóba és elkezdett lefelé csúszni, rögtön odaszaladt hozzá és megpróbálta visszatartani. Nagyon érdekes jelenet volt.

Ha egy kicsit kutatunk az emlékeink között, biztos fel tudunk idézni egy képet, melyen egy bernáthegyi szerepel, nyakában apró hordóval. A történetünkben szereplő bernáthegyi nyakában nem lógott hordó, sőt, valójában egyik bernáthegyi nyakában sem lóg és nem is lógott soha. A hordós ötlet valószínűleg egy whiskey-reklámhoz készült, aztán be is ívódott az emberek emlékezetébe.

A bernáthegyi kutya, vagy ahogy németül hívják, Bernhardiner, a 17. század közepétől szerepel a híradásokban. Az olasz-svájci határon található Nagy Szent Bernát hágó (Grosser Sankt Bernardiner Pass) a Római Birodalom idején az egyik legfontosabb alpesi hágó volt, sőt maga Bonaparte Napóleon is itt kelt át az Alpokon 46.000 katonájával 1800 májusában. A hágó a nevét egy Bernhard von Aosta nevű báróról kapta, aki maga is szerzetes volt és aki 1050-ben kolostort és menedékházat hozott létre a hágón, 2.469 méter magasságban. Az itt élő szerzetesek tenyésztették ki - jó néhány évszázaddal később - a bernáthegyit kutyát, melynek származása tisztázatlan, azonban azt feltételezik, hogy a bernáthegyi őse a környékről származik (feltehetően alpesi masztiff), amit néhány generáció alatt nyerte el mai formáját.

A szerzetesek élelmet és menedéket nyújtottak a vándoroknak, kereskedőknek, kóbor lovagoknak, kutyák segítségével felkutatták és megmentették a hóban, ködben eltévedteket. Ezért a feladatra olyan kutyákat választottak ki, amelyek jól tűrték a hideget és a havat, nagy termetűek, erősek, hűségesek és értelmesek voltak. Hírüket Napóleon katonái vitték tovább Európa-szerte, akik közül sokan rászorultak a segítségükre. Az akkori híradásokban Barry-kutyaként (Barry-Hund) szerepeltek.  I. Barry ekkor kölyökkutya volt, és kiváló keresőösztöne már egész korán megmutatkozott. (Itt már látszik, hogy Barryről szóló történetek egy része csupán legenda, ugyanis hogy keresztelhették el Napóleon katonái a fajtát Barrynek, hogyha a valódi Barry, azaz I. Barry jó esetben is még csak kölyök volt akkortájt, ha egyáltalán megszületett). Én élnék a gyanúperrel, hogy a Barry-Hund nevet a derék francia katonák későbbi elbeszéléseikben a Szent Bernát hágó után használták a bernáthegyi megjelölésére, hiszen ott találkoztak vele. Erre persze sehol nem találtam utalást.

Fotó innen

Barry volt a leghíresebb, hovatovább legendás bernáthegyi. 1800-tól 1812-ig a menedékházban élt és élete során több, mint 40 embert mentett meg a fagyhaláltól. Kétségtelen, hogy a bernáthegyik jó híre nagyrészt neki köszönhető, noha a róla szóló történetek egy része nem bizonyítható, csupán legenda. Azóta mindig van egy Barry nevű kutya a menedékházban, ahol a mai napig tenyésztik a bernáthegyiket. Amikor I. Barry megöregedett, levitték Bernbe (de van más végről szóló történet is), ahol még két évig élt, mielőtt végelgyengülésben elpusztult. Halála után - 1815-ben - bekerült a berni természetrajzi múzeumba. 1923-ban felújították és a kor ízlésének megfelelően modernizálták kitömött változatát.

Most, halálának 200. évfordulóján állandó kiállítás nyílik, melyben a teljes történelmi háttérrel megismerkedhetnek a látogatók. Az azóta eltelt 200 évben több, mint 2.000-en köszönhetik életüket a soronkövetkező Barryknek és társainak. Ezen a linken található a kiállításhoz kapcsolódó nagyon szép, informatív és sok képet tartalmazó prospektus.

Fotó innen

Az első származási bizonyítványt a berni Heinrich Schumacher von Holligen állította ki kutyáiról 1867-ben.  1884. feburájában hozták létre a svájci törzskönyvet (Schweizerische Hundestammbuch - SHSB), amiben a legelső bejegyzés egy Leon nevű bernáthegyi volt, csakúgy, mint a további 28 kutya is. 1884. március 15-én alapították Baselben a Svájci Bernáthegyi Klubot (Schweizerische St. Bernhardsclub). 1887. június 2-án nyilvánították a bernáthegyit önálló fajtának és fajtajellemzőit is lefektették. Azóta a bernáthegyi kutya Svájc nemzeti kutyája

A felújított Barry-preparátum - ma már nem pont így néznek ki a bernáthegyik

Európában kevésbé, Amerikában inkább elterjedt fajtáról van szó. Svájcban kb. 600 példány él belőle, évente 100 kölyök születik. A Barry Alapítványnál idén márciusban pl. 12. Áruk igencsak borsos: 2.400 frankot kell letennie annak, aki közülük kíván választani, de még így is várólista van. Mivel nagytermetű kutyáról van szó, az élelmezése sem kis költség. 

Hiába, ha valaki Svájc egyik nemzeti jelképét, egy igazi nyugodt, szerethető, családbarát kutyát szeretne, annak mélyen a zsebébe kell nyúlnia.