2014. április 29., kedd

Fegyveres semlegesség - Gripenek

Winkelrieds Tod bei Sempach: Gemälde von Konrad Grob (1828–1904).
Kép innen

Svájcról - emlékeim szerint - nem sokat tanulunk az iskolában. Ezen dolgok egyike az, hogy Svájc semleges ország, mégpedig már közel 500 éve. Egész pontosan a francia sereg ellen 1515. szeptember 13-án Marignanonál elszenvedett érzékeny vereség másnapján mondták ki először az egyesült svájci kantonok (jóval kevesebben, mint ahányan a mai Svájcot alkotják), hogy nem vesznek többé részt háborúban. A korabeli svájci zsoldosok igencsak híresek, hírhedtek voltak, azonban a 16. században a haditechnika fejlődésével a svájci gyalogság már kevésbé volt ütőképes, ezért visszavonulásukhoz valószínűleg eredményességük megcsappanása is hozzájárult.

Az 500 év semlegességet azonban 500 évnyi harc előzte meg. Egész Európában nem volt még egy nemzet, amely annyi katonát vonultatott volna fel ezidő alatt, mint Svájc (ill. az akkori szövetség, mely a Schwyz katonból érkező leghírhedtebb zsoldosok után kapta a nevét). Számuk - az évszázadok során - meghaladta az egymilliót. Ugyan alapvetően a szükség vitte rá az erejük teljében lévő férfiakat a katonáskodásra (vagy legalábbis ez így szalonképesebben hangzik), de nem lebecsülendő a harci kedv és a zsákmányszerzés öröme sem. Korabeli beszámolók alapján helyenként olyan sok férfi ment - más országokba, pénzért - a harcba, hogy nem maradtak elegen, akik a földeket megművelték volna. 

Svájc ekkor még csak néhány kanton laza szövetsége volt, az Alpok kellős közepén. A kultúra, a diplomácia, a felfedezések és a találmányok más országok, városok jellemzői voltak. A "svájci" államszövetség ekkor még igencsak szegény volt, egyetlen exportterméke az életerős, harci kedvű, gyakran kegyetlen fiúgyermeke volt, zsoldos katona formájában. Brutalitásuk legendás volt.

Mára azonban mindez történelem, sőt, még az sem. Az iskolákban ugyanis mindebből semmit sem tanítanak. A luzerni Oroszlán-emlékmű is csak a francia forradalom alatt - a már elhagyott királyi kastély őrzése közben - 1792-ben elesett 660 svájci gárdistának, tisztnek emel emlékművet. Ha más szemszögből nézzük, mégiscsak vannak emlékművek, amik ugyan valójában kastélyok, elegáns házak, melyek abból a pénzből épülhettek, melyeket az akkori urak a közvetítésért kaptak - alkalmanként akár a zsold 18%-át. Schwyz kantonban pl. jellemzően a hivatalok 3/4-ét hadsereg kiállítására képes családok tagjai foglalták el. A francia és spanyol királyi házakból befolyó "zsoldos nyugdíjak" nagysága megegyezett a kanton éves költségvetésével, ezért a kanton lakosságának 300 évig adót sem kellett fizetnie, így ezek a családok még erősebben bebetonozták magukat a hatalomba.

A mára már mindenki tudatába erősen beívódott semlegesség és demokrácia, no meg a múlt ezen részeinek elhallgatása azonban nem változtatja meg a nemzet lelkületét. Az erőszakra való hajlam (pl. a családon belüli erőszak, a futballhulliganizmus, ill. más formában a pénzügyi spekulációk vagy a világméretű élelmiszernagykereskedelem terén) és a militarizmus változatlanul ott él a lelkekben.

Visszatérve a közel 500 évvel ezelőtti fogadalomhoz, mely szerint semmilyen szövetségbe, csoportosulásba nem lépnek be, ez olyannyira meghatározó eleme lett a dolgokhoz való hozzáállásuknak, hogy a világháborúk és hidegháborúk sem ingatták meg őket abban, hogy letérjenek a fegyveres semlegesség útjáról. Az EU-hoz való csatlakozást több alkalommal visszautasították a választópolgárok, az ENSZ-hez való csatlakozást is csak 2002-ben hagyták jóvá népszavazás útján, de csupán szűk többséggel, és a világ utolsó államaként.

A hadsereg és a fegyverek (no meg a fegyverek exportja) nagyon is hozzátartoznak az országhoz. A legközelebbi népszavazáson, május 18-án arról is dönteni fognak, hogy a hadsereg vadászrepülő-flottáját kibővítsék-e 22 új Gripennel. 1990-ben még 397 vadászgépe volt a hadseregnek, 2000-re ez a szám 168-ra csökkent, 2010-re 87 maradt, 2016-ban pedig már csak 32 lesz. A meglévő gépek 2025-re mind amortizálódnak. A beszerzést támogatók (Ja zum Gripen) kiadványából a számokon kívül azt is meg lehet tudni, hogy ugyanúgy, mint a tűzoltóságnál, az egészségbiztosításnál (Krankenkasse), vagy a balesetbiztosításnál fontos, hogy fel legyünk készülve a legrosszabbra, abban bízva, hogy sosem lesz szükség rájuk. Mindemellett dupla oldalon ecsetelik a külpolitikai krízisthelyzetet, Európa, a Közel-Kelet és az észak-afrikai országok térképén jelölve a kritikus pontokat. 

Ohne Gripen steht die Sicherheit unseres Landes auf dem Spiel
Fotó innen

A jelenlegi közvéleménykutatások szerint úgy néz ki, hogy a szavazók 52%-a a bővítés ellen fog szavazni. A fő érv az adómilliárdok ésszerűtlen elherdálása. Csak a beszerzési ár több mint 3 milliárd frank, amihez még hozzá kell adni az üzembehelyezést, további felszereléseket, üzemeltetést, a kapcsolódó ingatlanok költségét, így összesen 10 milliárdról van szó. Ráadásul olyan gépekről van szó, amik még nem is léteznek, a svájci hadsereg számára fogják őket kifejleszteni, elkészíteni. A vételár 40%-át ennek ellenére már a szerződés aláírásakor ki kell fizetni. Az ellenzők szerint a Gripenek nem is tartoznak a legjobb vadászgépek közé. A jelenlegi F/A 18-asok jóval erősebbek. Ennek ellenére a Gripenek jóval többe kerülnek. Van érvük a szülők számára is: az iskolákban megszorító intézkedések vannak (nálunk is), miközben az adómilliárdokat fölösleges kiadásokra kívánják költeni. Az ellenzők honlapja itt - Stop Gripen és Nein zum Gripen.

Fotó innen


Az ország teljes költségvetésének 7,2%-a megy el honvédelemre. A szomszédos, kétszer akkora Ausztriának csupán 15 vadászgépe van, Magyarországnak 12 (szintén Gripen) (hadi járművek listája országonkénti bontásban itt), Svájc 54-et szeretne, miközben a jelenlegiek is csak hivatali órákban, hosszú ebédszünettel foghatók hadba. Tényleg ekkora baj van? Tényleg CSAK így őrizhető meg az ország biztonsága?

2014. április 25., péntek

A svájci sör napja

Kép innen

A mai napon, azaz április 25-én, idén 3. alkalommal ünnepli a svájci sörszövetség (Schweizer Brauerei Verband) a sör napját, mellyel egyúttal a sörszezont is megnyitják. Igaz, az időjárás a kora tavaszi kellemes melegről húsvétra kellemetlen hidegre és esősre hűlt le, majd egy rövid felmelegedés után hétvégére ismét erős lehűlés és eső érkezik, egyszer majd csak beköszönt - és remélhetőleg marad is jó darabig - a jó idő.

Ami viszont biztos, hogy lesz, az a foci VB. Nagyon várják a sörgyártók, azt remélik tőle, hogy fellendíti a sörfogyasztást is. A tapasztalat szerint egy ilyen jelentőségű rendezvény az éves forgalmat kb. 0,5%-kal dobja meg. Az elfogyasztott mennyiség egyenes arányban van a svájci csapat eredményességével - minél tovább maradnak bent a VB-n, annál többen követik figyelemmel a játékokat és természetesen a győzelemre is koccintani kell, mi mással, mint sörrel.

A svájci csapat jó teljesítményéhez az időjárásnak is jól kell teljesítenie (már megint visszatértünk hozzá).

A sörgyártók természetesen nem ülnek ölbe tett kézzel, várván, hogy szép idő legyen és jól játszanak a svájci focisták, hanem marketing tevékenységükbe is beépítik a foci VB-t. Néhány sörgyár új (nevű) terméket dob a piacra, mint pl. a Samba-Samba sör (Baar Brauerei), vagy a Trainings-Lager (Falken Brauerei, Schaffhausen). Más gyártók versenyekkel és reklámajándékokkal próbálják magukhoz édesgetni a vásárlókat. Nem lesz könnyű dolguk, mert a tapasztalat szerint az új márkanevek nem igazán jönnek be a fogyasztóknak, a focimeccsek alatt általában lágert isznak, ráadásul egyre kevesebb hazai sört.

A szövetség adatai szerint tavaly fejenként 56,5 liter sör jutott minden egyes svájcira. A hazai eladások 4,1%-kal csökkentek, az import azonban 9,1%-kal nőtt.


Kép innen

A svájci sör napján a gyártók gyárlátogatásokat szerveznek, némelyek ingyen sört kínálnak vagy új terméket dobnak a piacra. 

A Feldschlösschen gyár is megnyitja kapuit szombaton (április 26-án), megmutatja oldtimer autóit, ingyenes lovaskocsikázást kínál sörszállító kocsijain, gőzösvonattal is utaztatja vendégeit, kóstoltatókat szervez, meg előadásokat. Igazán sajnálom, hogy nem tudok elmenni, noha a sört egyáltalán nem szeretem, viszont a Feldschlösschen gyárat kívülről már sokszor megcsodáltam, vonattal Basel felé haladva.


Fotók innen

Cikk itt. Korábbi sörös bejegyzésem itt.

2014. április 24., csütörtök

Tanzfest - A tánc ünnepe

Fotó innen

Először 2006-ban született meg a gondolat a reso (réseau danse suisse - Tanznetzwerk Schweiz) háza táján, hogy a tánc van annyira fontos dolog, hogy külön ünnepet érdemeljen, melynek során egy egész hétvége áll az érdeklődők rendelkezésére, hogy a tánc sokféleségével és szépségeivel megismerkedjenek.

Idén 9. alkalommal kerül megrendezésre május 2-4. között és míg az első évben még csak Zürich, ma már 21 város vesz benne részt (20 Svájcban és egy a határ közeli Belfortban, Franciaországban). Több mint 500 tánciskola várja a keződket és a haladókat, gyerekeket és felnőtteket, vagy akár a családokat - a programfüzetek külön jelölik, ha a kurzuson családokra is fel vannak készülve. 70 különféle tánccal lehet megismerkedni a legkülönbözőtt és legváratlanabb helyeken - idén pont az a cél, hogy meglepő, váratlan helyeken bukkanjanak fel táncosok. Így pl. Badenben (olyan büszke vagyok, hogy a mi kis városunk is benne van a buliban!) kirakatokban is lesznek táncprodukciók, a francia nyelvű területeken a zebrákat veszik birtokba a táncosok, de magánlakásokba is meg lehet hívni előadókat. Közel 4.000 táncost és tánctanárt mozgat meg ez a rendezvény.

DanceMob Badenben - Fotó innen


Természetesen a hagyományos helyszíneket sem kerülik el a táncosok, így színházakban, szórakozóhelyeken, szabadtéri színpadokon is fellépnek a könyvtárak, katedrálisok, tömegközlekedési eszközök mellett. Badenben lesz pl. DanceMob is. Szinte minden program (táncórák is) látogathatók egy - az egész ország területére érvényes - 15 frankos belépőjeggyel (16 év alattiaknak nincs rá szükség).

A programok városonkénti bontásban a dastanzfest.ch oldalon nézhetők meg.



Zürich, mint az első szervező, úgy gondolta, hogy az eddigieknél nagyobb hangsúlyt szeretne adni a rendezvénynek. Külön honlapot is létrehoztak a központin kívül és a rendezvényt is átnevezték az országos Tanzfest-ről Zürich Tanzt-ra (Zürich táncol). A programok nagy része itt már fizetős, de nem mind! Részletes program itt.

Naptárba beírni! Május 2-4. :)

Zürich új "jelképe" 2

Fotó innen

Ki kell egészítenem a tegnapi posztot, mégpedig pozitív előjellel. Az egyetlen negatív a témában az, hogy ugyan este én is Zürichben jártam és le is fényképeztem a darut még világosban, hazafelé már nem arrafelé mentem és lemaradtam a látványról.

A kikötői daru, mint művészeti alkotás (Kunstobjekt) ugyanis tényleg azzá vált. Este különböző motívumokat vetített rá a Projektil nevű cég, ami igazán látványos volt a fényképek tanúsága szerint.

hafenkran
Fotó ugyanonnan, mint az első

2014. április 23., szerda

Zürich új "jelképe"

Quelle: key
Fotó innen


A napokban Zürichben járva egy ósdi és csúnyácska, ámde igencsak nagy darut láttunk a Limmatparton felállítva, közvetlenül a Limmathof-fal szemben (a Limmathof az óvárosnak egy kis dombján található, ahonnan szép kilátás nyílik a városra, sokan innen fényképezik). El nem tudtam képzelni, hogy mihez állították fel, gondoltam, hogy valamit építenek, mint mindenfelé.

A valóság ettől nagyon is távol áll - a 30 méter magas (karja 36 méter hosszú) kikötői daru művészeti alkotás! Pályázatot írt ki a város, hogy hogyan lehetne hasznosítani a területet és olyan művészeti alkotást szerettek volna, ami felkelti az emberek figyelmét és beszélnek róla. Ráadásul nem kis pénzt, 600.000 frankot szavaztak meg a projektre, ami nem is volt elég, további 120.000 frankkal meg kellett toldani. Az egyik nemrég visszalépett városvezető, aki a politikai életben a projekt atyja volt, a saját zsebéből állta - volna - a hiányzó összeget, azonban a városvezetés többi tagja is gyűjtésbe fogott, így csak 50.000-et kellett fizetnie. 


Im Gegenlicht der strammen Grossmünstertürme: Zürichs Hafenkran.
Fotó innen

Saját kép - itt már egy fotel lóg rajta, meg egy molinó


A rozsdás kikötői darut a németországi Rostockból szállították Zürichbe, ahol a tervek szerint 9 hónapig fogja borzolni a kedélyeket. A zürichi fiatal szocialisták (JUSO) egyenesen azt javasolják, hogy a butaság mementójaként még ennél is tovább, véglegesen maradjon ott a daru, ami időközben Zürich új jelképe, látványossága is lehetne. Más kérdés, hogy csupán a daru miatt az égvilágon senki nem utazna Zürichbe. Most is csak azért fényképezik olyan sokan - szerintem, mert nem hisznek a szemüknek, hogy így el lehet csúfítani a várost.

További cikkek itt és itt.

2014. április 14., hétfő

Biztonsági vésztartalék

Fotó innen

Úgy tűnik, hogy Svájcban még vannak, akik emlékeznek a szűkös időkre. Ma, amikor a boltok polcai roskadoznak az áruhegyektől, a városokban pedig egymás mellett sorakoznak a különböző boltok, még mindig vannak olyanok, akiknek csak a biztos a biztos. Ráadásul ma már lassan az óvóhelyeket (Luftschutzkeller, -raum), föld alatti bunkereket is kezdik felszámolni, még a hadsereg is. Mi lesz így azokkal, akik úgy nőttek fel, hogy a házukban kötelező jelleggel volt légópince, élelmiszer- és italtartalékkal?

A 2010-ben alapított cég (Sichersatt), úgy tűnik, valós piaci rést talált. Ahogy a neve is ígéri, termékeivel biztosan nem marad éhen az ember, akkor sem, ha a boltok polcai már üresen konganak. A boltok ugyanis nem tartanak nagy készleteket, "just in time" rendszerben rendelnek, vagyis ahogy fogyóban van valami, másnapra rendelnek belőle. Ha azonban beüt a krach, nem biztos, hogy megoldható az utánpótlás. Ilyen esetekre hozta létre a cégvezető a céget. 287 frankért pl. olyan élelmiszercsomagot árul, ami 1 felnőtt ember 1 havi ellátásához elegendő, mi több, 10 évig eltartható. Kapható víztisztító is, sőt, húsvéti akcióban a 200 frankot meghaladó rendelési érték esetén egy 59 frank értékű kurblis zseblámpát is kap a vevő ajándékba.

Egy olyan országban, ahol van mit félteni és legendásan túlbiztosítják vagyontárgyaikat az emberek, sokan szeretnének arról is gondoskodni, hogy szükség esetén nehogy éhezniük kelljen. A cégvezető szerint legutóbb pl. az ukrán konfliktus ideje alatt ugrozz meg a rendelések száma, azaz a svájci lakosság nagyon érzékenyen reagál a világ eseményeire. Ugyanígy, ha a környező országokból valamilyen járványról számolnak be a híradások.

Tulajdonképpen nincs min csodálkozni, hiszen Maslow szükségletpiramisában a legelső helyen a fiziológiai szükségletek állank (étel, ital, alvás), rögtön ezután pedig a biztonságra való törekvés áll.

Kép innen

Cikk itt és itt.

2014. április 5., szombat

Vaduz - Liechtenstein



Azt eddig is tudtam, hogy Liechtenstein (vigyázat, nem Lichtenstein, mert az Németországban található!) Svájc és Ausztria közé van beékelve, de hogy ennyire közel van hozzánk, az csak akkor derült ki, amikor egy kb. 1 hónappal ezelőtti kiránduláson túlmentünk a lehajtón, ami oda vitt volna, ahová igyekeztünk és csak kb. 20 km-rel később tudtunk visszafordulni. Ekkor már - kis túlzással - akár gyalog is eljutottunk volna Liechtensteinbe.

Ezen felbátorodva úgy döntöttünk, meglátogatjuk. És milyen jó döntés volt! Azonnal beleszerettem a táj szépségébe és a nyugalomba, ami ott fogadott minket (itt látható egy kisfilm az országról). Mi Vaduzban álltunk meg, ami közvetlenül a svájci határ mellett található. A két országot a Rajna választja el egymástól, a folyó közepén húzódik az államhatár. Formális határátkelő nincs, egyszercsak ott van az ember.

Az első kisfilm német nyelvű, a második angol feliratos, nagyon informatív.
 





Liechtenstein egy ici-pici ország, hivatalos nevén Liechtenstein Hercegség, azaz Fürstentum Liechtenstein, felségjelzése az autókon FL. Európa 4. (Vatikán, Monaco, San Marino után), a világ 6. legkisebb állama. A szintén nem területi nagyságáról híres Svájc 260-szor nagyobb. Területen összesen csupán 160 km2, 12,4 km széles és 24,6 km hosszú. Méretéből adódóan az egyetlen ország, ami csak az Alpokban fekszik, azaz pusztán alpesi ország. Azonban ilyen picike területen is lehetséges nagy szintkülönbség. A legalacsonyabb pontja 430 méterrel fekszik a tengerszint felett, a legmagasabb pedig 2.599 méterrel van magasabban, mint a tenger szintje. Ha már a tengernél járunk: Üzbegisztán mellett az egyetlen ország, melynek csak olyan szomszédja van, amely szintén nem határos tengerrel.

Az országnak 36.000 lakosa van, ebből a fővárosban él 5.000. A kis területnek és a magas hegyeknek, erdőknek köszönhetően csupán 11 települése van Liechtensteinnek, melyek közül Schaan a legnagyobb, 5.700 lakossal. Ez a kis méret azonban nem akadályozta meg az országot abban, hogy a világ egyik leggazdagabbja legyen. Igaz, gazdagságát elsősorban annak köszönheti, hogy adóparadicsomként ismert. A 36.000 helyi lakosra (15.500 háztartásra) 100.000 postafiók jut és nem mellesleg 30.000 munkahely, melyeknek kb. a felét svájci, német és osztrák ingázók töltik be. A liechtensteini cégek kutatás-igényes, speciális termékeket gyártanak, nem egy közülük piacvezető a világon. A legsimertebb liechtensteini cég talán a Hilti. Pénzügyi, biztosítási szektorban a munkavállalók 18%-a dolgozik. 16 bank és 393 vagyonkezelő cég működik itt, melyek 83 milliárd euró értékű vagyont kezelnek (ez 2009-es adat). A munkanélküliség 2,3%-os. Az ország Svájccal gazdasági unióban van, hivatalos nyelve a német, a beszélt nyelv leginkább a svájci dialektushoz hasonlít (meg nem mondom, hogy melyikhez). Pénzneme is a svájci frank.

Liechtenstein alkotmányos monarchia, hiszen hercegségről van szó. A hercegi család az egyik legrégebbi és legtehetősebb uralkodó család. A II. János Ádám herceg magánvagyona mintegy 2 milliárd dollárra tehető. Az LGT Group (private banking és vagyonkezelés) a hercegi család cége, maguk is részt vesznek a vezetésében. Jelentős mennyiségű földjük is van, főleg Ausztriában. 



A parlament (Landtag) 25 tagú, a kormány pedig 5 miniszterből áll. Ők felelősek a mindennapi kérdésekben. A nők csupán 1984. július 1. óta szavazhatnak, kivéve az önkormányzati választásokat. 2003.-ban megreformálták a demokratikus alkotmánylevelet is, amely kibővítette, illetve megerősítette az uralkodó jogköreit. Ezenkívül amelyik község megszavazza, az kiléphet az államból. Hadsereg nincs, az ország védelmét Svájc biztosítja, ill. a kis létszámú rendőrség.


Bal oldalon a Parlament, jobb oldalon a Kormányhivatal épülete

A Parlament épülete (25 fő számára ...)

Liechtenstein Landtag inside.jpg
Fotó innen

A főváros - is - igencsak kicsi, 5.000 lakos mellett mekkora is lehetne? Tulajdonképpen van egy sétálóutcája és egy főutcája. Az egész város elfér egy A3-as méretű térképen olymódon, hogy minden épület felismerhető rajta. Ilyen térképre és egyéb más információs anyagra a sétáló utcán  (Städtle) található turisztikai irodában (Liechtenstein Center) lehet szert tenni.




Szintén ezen az utcán található a város összes nevezetessége, a Parlamenttől és Kormányhivataltól kezdve a városházán és a múzeumokon keresztül szinte minden. Gyalog kb. 8 perc az utca egyik végétől a másikig, feltéve, hogy nem állunk meg fényképezgetni, vagy bemenni a múzeumokba, üzletekbe. Ez utóbbiakba nem igazán érdemes, mert az árak igazán csillagászatiak, bár az órák szerelmesei sok óraüzlettel találkozhatnak. A múzeumok viszont érdekesek. A posta- és bélyegmúzeumba ingyenes a belépés. Igaz, elég pici, de a bélyeggyűjteménye nagy. Liechtenstein a bélyegek országa, a bélyeggyűjtők nagyra értékelik az itt kiadott bélyegeket, ami egyébként nem kis bevételt hozott korábban az országnak. A 75 éves jubileumi évben (1987-ben) pl. 21 millió frank értékben értékesítettek bélyeget. Mára csökkent a jelentősége, 2002. januárjában ugyanis érvénytelennek nyilvánították az összes, 1967 és 1995 között kiadott bélyeget. Ekkor volt először több a kiadás a bélyegekkel kapcsolatban, mint a bevétel. Évente ma már 150-300.000 bélyeg kel csak el.





A Liechtenstein Center másik oldalán a Nemzeti Múzeum (Landesmuseum) található, az utca túloldalán pedig a Művészeti Múzeum (Kunstmuseum) antracitszürke kocka épülete (svájci tervező munkája). Itt időről időre megújuló kiállításon a hercegi család - nemzetközi szinten is jelentős - magángyűjteményéből is bemutatnak jó néhány darabot.

A sétálóutca másik végén a városháza épülete fogadja a látogatót. Emögül indul délutánonként (16.30-kor) a kisvasút, ami 30 perc alatt körbeviszi a látogatókat a városon. A hercegi vár a hegyoldalról néz le a városkára, de 1938 óta nem látogatható, ugyanis azóta lakik benne a hercegi család. Az 1791-es önálló állam fennállása után az első két herceg a lábát sem tette be az országba, főként Bécsben, valamint cseh- és morvaországi birtokaikon laktak (a 2. világháború után 1.600 km2-nyi területüket államosították csehországban). 



A sétálóutcáról letérve a hegyoldal felé gyönyörű zöldövezetbe, kertes házak közé érkeztünk. Egy picikét tovább pedig a régi városmagban találtuk magunkat. A régi házak között szőlősföldek zöldellettek.




Fantasztikusan hangulatos, különösen a hóföldte alpesi csúcsokkal a háttérben!