2014. február 28., péntek

A németek - vicces - reakciója

Schweizer Schüler sollen nur noch zugelassen werden, wenn Kapazitäten bestehen: Grenzübergang zwischen Konstanz und Kreuzlingen. (Archiv)
Fotó innen

A bevándorlás korlátozásának megszavazása után minden szinten folynak a találgatások, tárgyalások és reakciók. Ezek közül egyet emelnék most ki. Konstanz a Svájc északi, északkeleti régióiból érkezők kedvenc bevásárló helye. Nemcsak sokféle üzlet található is, hanem hangulatos, szép, tóparti városról van szó, tehát egy kellemes napot el lehet ott tölteni. Mi is nagyon szeretjük. 

Hétvégenként azonban olyan nagy az odaáramló svájciak száma, hogy a városban szinte mozdulni sem lehet. Az egyik kisebb határátkelőt, ahol gyakorlatilag összeér két határ menti település, decemberben le is zárták az autósok előtt,  ott csak gyalogosan és biciklivel lehet átmenni rajta. Az autósok amúgy is csak hosszas dugóban ácsorgás után jutottak előre. A város vezetője ki is írt egy pályázatot a Svájcból érkező forgalom kezelhetővé tételére. Olyan ötletek merültek fel, mint pl. az autók Svájcban való parkolása és onnan egy kiépítendő libegő rendszeren áthozni az utasokat, vagy a Rajnán hajóval juthatnának Konstanzba. Mindkét esetben megkímélnék Konstanz városát a rengeteg svájci autótól.

Fotó innen - Rioban már működik a libegős megoldás
Stau in Konstanz.
Fotó innen
Fotó innen - Ezt a határátkelőt zárták le 2014. áprilisáig Konstanz és Kreuzlingen között

Visszatérve az eredeti témára, azaz a svájciak azirányú döntésére, hogy korlátozni kívánják a bevándorlók számát (Masseneinwanderung). Az SWR (Südwestrundfunk) televízió egy kicsit megviccelte a konstanzba látogató svájciakat, olymódon, hogy a saját fegyverükat fordították ellenük. Jelenleg 23% Svájcban a külföldiek aránya (de sok külföldi Svájcban született és itt felnőtt gyereke sem svájci állampolgár, ők is külföldinek számítanak, ha még nem kérvényezték az állampolgárságot). A fricska lényege abban áll, hogy a németeknek megtetszett a korlátozás ötlete és úgy gondolták, hogy átvennék. A bevásárlóközpont parkolójába egyszerre csak 23 svájci állampolgár parkolhat be, mert szerintük is jó ez a 23-as szám. Ha nincs hely, addig kell az autósnak várnia, amíg egy honfitársa ki nem áll és át nem adja ezáltal a helyét. 
 
Ezt persze csak a tévéfelvétel kedvéért és erejéig csinálták, a svájci rendszámú autósokat megkérdezve, hogy svájci állampolgárok-e, mert csak akkor vonatkozik rájuk a korlátozás és arra is rákérdezett a rendőrnek öltözött riporter, hogy hogy szavaztak ebben a kérdésben. Választ nem kapott ...

A riporter szerintem vicces volt és nem durva, de azt nem tudom, hogy mit érezhettek a feltartóztatott svájciak. A két ország közötti ellentét amúgy is minden adandó alkalommal előkerül. A riport itt nézhető meg.

Megkezdődött a farsang


Eddig valahogy csak a farsangi felvonulásokig jutottam el, több városban is megnéztem már (Baden, Basel, Zürich). Ugyan tudtam, hogy ennél jóval több van mögötte, de még nem jártam utána. Most azonban egy újabb vetületével ismerkedtem meg.

Tegnap este, azaz Torkos csütörtökön (Schmutziger Donnerstag) került sor Badenben a Hieronymus Füdlibürger (Fübü) nevű óriási szalmabáb (ember figura) városon való áthurcolására, tárgyalására és végül kivégzésére. Hosszú évtizedek óta ezzel veszi kezdetét a farsangi időszak.

Fübü viszi el az országban és a városban történt össze kellemetlenségért, bajért a balhét. Egy teátrális tárgyalás keretében a szemére hányják mindazt, ami felkavarta a város polgárainak nyugodt hétköznapjait (többnyire politikai hátterű ügyekről van szó). Így pl. a vád szerint ő korlátozta a svájci légierő bevetéseinek idejét a hivatali órákra, ő cserélte le a badeni vár legmagasabb pontján lobogó badeni zászlót svájci zászlóra, ő fertőzte meg a badeni termálpad vizét gombafertőzéssel és ő állt a dätwilli Spar dolgozóinak sztrákja mögött is. Bevándorló és kriminálturista is egyben. Egyszóval rossz hazafi és rengeteg kárt okozott mind Baden városának, mind az országnak.

Hiába hozta fel védelmére Fübü, hogy nagy rajongója Badennek, hogy Ennetbaden csatlakozása mellett kampányolt és hozzájárult ahhoz, hogy a badeni kaszinó még mindig sikeresebb, mint a zürichi, nem tudta meggyőzni az ítélőszéket. Mint ahogy eddig mindig, most is bűnhődnie kellett, mégpedig a szokásos módon, égetés általi halállal. Ugyan előző nap még volt egy kis esély, hogy megússza, tekintettel arra, hogy bevándroló és a bevándorlók számát korlátozni kívánja az ország (ill. a népszavazáson résztvettek minimális többsége), így fennáll a veszély, hogy nem lesz Fübü-utánpótlás, de végül győzött a tradíció.

2014. február 27., csütörtök

Lakás bérlése, vétele és felmondása

Fotó innen

A Comparis, ami egy olyan internetes oldal, ahol különböző szolgáltatások ajánlatait lehet összehasonlítani, nemrégiben 2000 olyan látogatóját interjúvolta meg, akik éppen lakást kerestek. Az általuk adott válaszok alapján a 2012-13-as évekre a következő megállapításokat vonták le (itt is).

Az átlagos lakáskeresési idő ezen időszakban 5 hónap volt. A városokban akár hosszabb is, vidéken azonban rövidebb. Átlagosan 9 lakást néztek meg, ezek közül 5-öt meg is pályáztak. A megkérdezettek közül 70% járt sikerrel. Vidéken 3 pályázat után már van esély a kiszemelt lakás/ház megszerzésére (kibérlésére vagy megvételére).

A regionális különbségek nagyon nagyok. A városban nézelődök intenzívebben keresnek és több lakást néznek meg (átlagosan 10-et), mint az agglomerációban (8-at) vagy a vidéken (5-öt) keresők. A statisztikák alapján Zürichben és Lausanne-ban kell a legtöbb lakást megnézni és megpályázni, hogy ereménnyel záruljon a keresés.

A kérdések arra is kitértek, hogy mi vitte rá a lakáskeresőket a költözésre. 
  • 33%-ban a család gyarapodása, az életkor (az idő előrehaladtával, amikor már kirepülnek a gyerekek, kisebb lakás is elegendő), ill. a szomszédok adtak okot a költözésre.
  • 29% a lakás (vagy környéke) valamilyen hiányossága, ill. a lakbér miatt költözne.
  • 16% szakmai okra hivatkozik, mint pl. új munkahely.

A hosszas keresés ellenére a bérlők 55%-a nem teljes mértékben elégedett az új bérleménnyel, kompromisszumra volt szükség részükről. 33%-uk magasabb lakbért fizet, mint ahogy tervezte, 23%-uk pedig kisebb alapterülettel kell, hogy beérje.

Az elégedetlenség további forrásai a forgalom zaja, a balkon, a mosogatógép vagy a borospince hiánya.

Egy általánosan elfogadott szabály szerint az az ideális, ha a lakbér nem haladja meg a nettó jövedelem 1/4-ét. Ezt azonban csak a megkérdezettek 35%-a tudta tartani, 31%-uk pedig többet is fizet.

Svájcban nemzetközi összehasonlításban is magas a bérlakások aránya, országos szinten 57%, ami kantononként rendkívül nagy eltéréseket mutat. Basel-Stadt-ban pl. csak 14,9% és Genfben 17,6%, míg Jura kantonban 56%. A bérlakások kínálata nagy, sokszínű és sok jó minőségű, akár luxus lakás is van, másrészt a saját tulajdon teljes vételára igencsak magas. Ugyan relatíve sokan megengedhetnék maguknak (legalábbis sokkal többen, mint ahányan lakástulajdonosok), mégis a bérlés mellett döntenek. 

Saját tulajdonú ingatlanok aránya kantononként

199020002012

Schweiz31.334.637.2
Zürich20.924.829.0
Bern33.036.339.1
Luzern28.432.134.6
Uri44.748.044.8
Schwyz40.544.241.2
Obwalden45.946.849.0
Nidwalden34.937.539.2
Glarus46.549.750.6
Zug29.332.634.7
Freiburg39.441.843.3
Solothurn42.546.848.6
Basel-Stadt11.012.614.9
Basel-Landschaft37.941.545.2
Schaffhausen34.439.142.5
Appenzell A. Rh.42.245.145.6
Appenzell I. Rh.55.457.652.8
St. Gallen34.438.741.0
Graubünden43.546.743.3
Aargau43.547.749.2
Thurgau38.743.346.1
Tessin37.436.538.8
Waadt26.728.331.2
Wallis59.161.457.2
Neuenburg24.926.630.4
Genf13.815.817.6
Jura50.051.556.0


Sokkal szívesebben fektetik pénzüket egy alpesi kisházba (Chalet), vagy egy ilyen házban lévő kis apartmanba. Itt aztán kedvükre pihenhetnek, ill. a fennmaradó időben kölcsönadhatják barátaiknak, kiadhatják nyaralni/telelni vágyóknak.

Fotó innen

Ha valaki hosszú távra tervez Svájcban, az előbb-utóbb elkezd foglalkozni a lakásvásárlás gondolatával. Egyrészt magyarok vagyunk, tehát nekünk jóval természetesebb igényünk van a saját ingatlanra, mint egy svájcinak, másrészt olyan magasak a lakbérek, hogy adott esetben kedvezőbben jövünk ki a havi költségek szintjén, ha a hosszú távú kölcsön havidíját fizetjük, mint a havi lakbért. A kalkulációhoz segítséget nyújtó honlap itt érhető el. Vásárláskor a minimális önerő a vételár 20%-a.


Kép innen

A bérlemény felmondására jó néhány szabály vonatkozik, ezek közül most csak néhányat emelnék ki. Szintén fontos lehet, bár nem mindenhol érvényes, hogy Svájcban két hivatalos felmondási időpont (offizielle Auszugstermine/Zügeltermine) van: április 1. és október 1. (és ne feledkezzünk meg a 3 hónapos felmondási időről sem).
  • A felmondásnak mindenképpen írásban kell megtörténnie. Ha postán adjuk fel, akkor ajánlott levélben (per Einschreiben) tegyük, ha személyesen adjuk át, akkor egy nálunk maradó példányt írassunk alá, hogy átvette az illetékes.
  • Ha házaspárként bérlünk lakást, mindkettőnknek alá kell írni a felmondást (Kündigung), akkor is, ha csak egyikünk nevére szól a bérleti szerződés.
  • A felmondást legkésőbb az általában 3 hónapos felmondási idő legutolsó napján lehet megtenni.
  • Ha idő előtt kívánunk felmondani, két lehetőség áll előttünk. Vagy kifizetjük a hátralévő hónapok bérleti díját, vagy keresünk új bérlőt magunk helyett (Nachmieter), akinek változatlan feltételekkel köteles a bérbeadó kiadni a lakást.
  • Ezen az oldalon található a felmondáshoz szükséges minta-felmondólevél.

Amennyiben a bérbeadó mond fel, csak a kanton által elfogadott formanyomtatványon teheti meg, különben nem érvényes a felmondás.
Családi ház és házastársak esetén mindkét házas fél részére, külön levélben kell elküldenie a felmondást.

Ezen és ezen az oldalon még rengeteg tipp található a felmondással kapcsolatban.

2014. február 25., kedd

Hidak útja

Nem írtam el, nem Hadak útja, mert az az égen található (Hadak útja a Tejút székely megnevezése), hanem valóban Hidak útja (Brückenweg, Bridge trail). St. Gallen Haggen vasútállomástól indul, 7,5 km hosszú és 18 hidat érint ez a túraútvonal a Sitter folyó mentén, azt át meg átszelve.

Térkép innen


Egy napos, de eső utáni napon vágtunk neki. Az első hídig volt egy kis könnyű séta, hóhiány miatti használaton kívüli sífelvonóval, helyes kis templommal, szép házakkal.





Már a túra elején, a parkoló mellett álló útjelző táblánál örömmel konstatáltuk, hogy egy darabon a "Solarweg"-gel, azaz a napos túraútvonallal esett egybe a Hidak útja, így élvezhettük is a napsütést - legalábbis az első 2 hídig. Rögtön az első egy hatalmas, a maga nemében rekorder. 355,6 m hosszú, 98,6 magas - ezzel Európa egyik leghosszabb gyalogos hídja. A magasságát nem említik rekordernek, pedig igencsak nagy mélységbe lehet letekinteni róla.

 A túra érdekessége, hogy túraajánlat szerint nem kell átmenni rajta, mert az útvonal a kiindulási oldalon folytatódik, le egész a folyóvölgybe, ahol egy egyszerű kis kőhíd és 2 szép, 1787-ben épült fedett fahíd bújik meg a magasban ívelő híd alatt. Innen - ha lehet - még látványosabb a nagy híd. Viszont innentől meredeken emelkedik az út, ugyanis a nagy híd másik oldalához kell felkaptatni. Kisgyerekes vagy fáradékony túrázóknak, babakocsit tolóknak tehát azt ajánlom, hogy rögtön menjenek át az első nagy hídon. Így ugyan kimarad 3 kis híd, és nem látják alulról ezt a nagyot, viszont megkímélik magukat a nagy emelkedőtől. Amilyen szerencsénk volt, itt újból kibukkantunk az árnyékból a napra - azt kell mondjam, egyikünk sem fázott (fenti kép).

A folyóvölgyet megjárva a zöldben kaptattunk föl

Ugyanaz a híd alulról


Itt aztán észrevétlenül átléptük a kantonhatárt és Appenzell Ausserrhoden (AR) kantonban találtuk magunkat, mely tényre az ott parkoló autók rendszámtáblájából következtettünk, éles logikával.



2 újabb fahíd következett, egyikük közvetlenül a Sittelviadukt lábánál, szinte eltörpül. A Bodensee-Toggenburg (ma Südostbahn) vasút viaduktja ugyanis 100 m magas és 365 m hosszú. Európa legmagasabb kő-acél konstrukciójú normál nyomtávú vasúti hídja, 1910 óta van használatban.




Ezután 3 látványos viadukt (az egyik az SBB-é, azaz vasúti) alatt, majd egy gyaloghídon haladtunk át. A folyómederben alig találtunk vizet, nyugodtan gyalogolhattunk a kavicságyon. A következő állomás egy látványra jelentéktelen, sőt, mondhatni csúnya építmény, funkciójában azonban különlegesség, ugyanis nem más, mint egy aquadukt, melynek 53 m hosszú betonvályúján keresztül szennyvíz folyik. Még egy hétköznapi betonhídon kellett átmennünk ahhoz, hogy újabb érdekességhez érkezzünk. A változatosság kedvéért egy 1882-ben épült függőhíd várta, hogy megringasson minket. Innentől nyílt terepen, mezőn keresztül folytattuk utunkat, a már nagy távolságból látható viadukt alatt, amin az autópálya forgalma zajlik. Érdekessége, hogy az autók alatt közvetlenül van egy szint a nem motorizált utazók, azaz a gyalogosok és biciklisek számára is. Ezt igazából csak a leírásból tudtam meg, a helyszínen nem vettem észre, valószínűleg a nagy magasság (64 m) miatt (meg azért, mert nem is feltételeztem, hogy keresnem kéne a tekintetemmel).


Hová tűnt a folyó?






A függőhíd


A függőhíd függesztésén át az autópálya-viadukt

Innen nem látszik a gyalogosoknak és bicikliseknek kiképzett szint


Menet közben még belebotlottunk egy szennyvíztisztítóba és egy tervezett geotermikus távfűtőközpontba.





Ilyen, amikor egy hód elkezd "kivágni/kirágni" egy fát
Egy "tanya" mellett is elhaladtunk

Végezetül még 2 kis jelentéktelen (hagyományos) betonhíd és 1 fedett fahíd következett. Ezen a ponton egy buszmegállóban pihentünk meg, amíg a pontosan az orrunk előtt elment - emeletes! - busz után 30 perccel érkező következő be nem állt a megállóba. Ezzel a St. Gallen belvárosában lévő főpályaudvarra buszoztunk, ahonnan egy pár perces vonatúttal jutottunk vissza a parkolóhoz (St. Gallen-Haggen állomásra).

A túra fiatalabb gyerekek által is teljesíthető, van benne emelkedő, ereszkedő, erdei út és házak között vezető is, mely hidak alatt és hidakon át vezet. Kiépített pihenőhellyel nem találkoztunk, de útközben néhány farönkre le tudtunk telepedni, hogy elfogyasszuk magunkkal vitt elemózsiánkat.

Ha valaki nem bírná az egész túrát, útközben több ponton is van menekülési útvonal.

Német nyelvű túraleírások itt és itt.

2014. február 20., csütörtök

Svájc is "Happy"



Pharell Williams Happy című dala a Gru 2 című filmhez készült, majd 2013. november 21-én önállóan is megjelent. A hozzá készült videóklip nagyon sokakat megihletett és nem sokkal ezután már meg is jelentek az egyes városok "We are happy from ..." videói, melyekben lelekes amatőrök táncolnak. A klipek hangulata nagyon hasonlít az eredeiéhez, de természetesen minden esetben tükrözi az adott ország/város sajátosságait (már csak azért is, mert a városokból láthatóak szép vagy kevésbé részletek, jól látható, hogy hol milyen emberek élnek, stb.). A svájci filmeken belül legalábbis nagyon jól látható, érezhető, mekkora különbségek vannak ennek a kis országnak a különböző részein. Persze nem egy ország/város image film, nem is célja, egyszerűen jó móka egy ilyen film elkészítése, és happy az alkotó és a néző is.

Pharrell Williams is SO happy ... and now so are we (image via soulculture.co.uk)
Kép innen


Tegnapelőtt jelent meg a zürichi film, ennek apropóján gyorsan körülnéztem, hogy mely svájci városok kaptak még ihletet. Íme a lista.

 http://www.youtube.com/watch?v=bjzIH1yG6xM Lugano

Zürich - az ötlet megszülesétől számított két napon belül el is készült. Az ötletgazdák nagy rajongói a "We are happy" mozgalomnak (cikk itt). 
Az én kedvencem - természetesen - a budapesti film. :)



A "We are happy" mozgalomnak van egy saját gyűjtőoldala is. A mai napig nem kevesebb, mint 299 videó került fel rá. Követni fogom és ha van új svájci, frissítem ezt a posztot is.


2014. február 19., szerda

Hírportálok Svájcban



Az internetes hírportálok száma január 23-án egyel bőrült. Az induló cég vezetője a 20 Minuten Online egykori főszerkesztője, aki 40 régi kollégával kezdett hozzá a Watson felépítésének. A név a "what's on" angol kifejezésből származik, ill. arra akar utalni. Célcsoportjuk a touchscreen generáció, akik a smartphone segítségével informálódnak a világ dolgairól. Megfogalmazásuk szerint tipikus/ideális olvasójuk nőnemű, 25 éves, mobil (azaz sokat utazik, miközben a smartphone-ján tud olvasgatni), bevándorló vagy secondo, érettségizett és tetovált (forrás).

Saját tartalmat gyártanak, de a szövegek tekintetében együttműködnek a Spiegel online-nal. A két piacvezető (20min és Blick) nem érzi fenyegetettnek magát, mindketten nagyon nyugodtan nyilatkoztak. Igaz, én továbbra is olvasni fogom őket, a watson.ch nem helyettesíti, hanem kiegészíti őket. Tartalmában, megjelenésében azonban sokkal fiatalosabb mindkettőnél.





Napi olvasói adatok

20 Minuten Online - 587 ezer
Blick Online - 557 ezer
SRF - 296 ezer
Newsnet - 287 ezer

A reklámszakember szerint nem lesz könnyű dolga a Watsonnak, az első 4 évben meg kell majd küzdeni minden egyes hirdetőért (márpedig a hirdetők tartanak fenn minden médiát, kivéve, ha az állam támogatja). Az Ogilvy helyi ügyvezetője szerint nagyon gyorsan kell növelniük az olvasói számokat, hogy a médiaügynökségek ajánlani tudják a hirdetőknek, mint hirdetési felület. Véleménye szerint ezt erős tartalmi differenciálódással tudják elérni. Egyelőre van tőkéjük, ugyanis egy aargaui befektető 20 milliót szavazott meg a cégnek a következő 3 évre, de sietniük kell, mert hasonló jellegű konkurencia megjelenésére lehet számítani a közeljövőben. És ugye még mindig a hirdetők és ezáltal a hirdetésből származó bevételek megszerzéséről beszélünk.

A Watson-on látszik, hogy nem áll nyomtatott újság mögötte, hanem kifejezetten online hírportál, rövid cikkekkel, sok képpel, gif-ekkel. Lehet megosztani, kommentálni is. Ez természetesen könnyebbség anyagi szempontból, hiszen a nyomdai költség tetemes (lenne), míg a többi konkurens mögött nyomtatott újság is áll.

Egy picit hasonló a decemberben indult blickamabend.ch is, szintén fiatalos, rengeteg képpel, listákkal, cukiságokkal.



Aki tehát Svájcban vagy Svájcról szeretne híreket olvasni, annak elsősorban ezeket az oldalakat érdemes megnézniük. Jó olvasást!

2014. február 18., kedd

Vadászgépek csak hivatali órákban - "Bürozeitluftwaffe"



A tegnap kora reggeli repülőgépeltérítés kapcsán, mely során egy Etiópiából indult és Rómába tartó gépet a másodpilóta eltérített és Genfben tette földre, ismét terítékre került a vadászgépek korlátozott bevethetőségének kérdése.

Az FA 18-as vadászgépek ugyanis csak a hivatali órákban (Bürozeiten) teljesítenek szolgálatot (8 és 17 óra között, 1,5 órás ebédszünettel), azaz ha ezen az idősávon kívül, mondjuk este 10-kor egy idegen gép engedély nélkül az ország légterébe repül, nincs, aki onnan kitessékelje. Legalábbis svájci részről. Nemzetközi egyezményekkel azonban megoldották saját biztonságuk védelmét, elsősorban a francia és az olasz légierővel, annyi korlátozással, hogy a fegyverhasználat nem engedélyezett számukra. 

Az eltérített gépet az olasz légierő gépei már Szicília légterébe érkezve fogadták, később átadták francia kollágéiknak, akik szépen elkísérték Genfbe. A dolog nem is érdemelne több szót ennél, hiszen Genf Svájc dél-nyugati csücskében, teljes mértékben a francia határon fekszik, tehát valójában (laikus megítélésem szerint) teljesen fölösleges lett volna emiatt svájci vadászgépeknek is felszállniuk, viszont felveti a korábban már tárgyalt, aztán - a médiában - feledésbe merült kérdést, hogy mi van akkor, ha tényleg szükség lenne rájuk? Miért van szüksége egyáltalán egy ilyen kis országnak drága vadászgépekre? Természetesen szükségállapot esetén, vagy előre elrendelt szolgálatban bármikor bevethetőek, de pl. a Davosban évente megrendezésre kerülő Világgazdasági Fórum ideje alatt is tartanak egy kis pihenőt éjfél és reggel 6 óra között olymódon, hogy ha szükséges, azonnal fel tudjanak szállni.

A légteret természetesen éjjel-nappal felügyelik, elektronikusan. A légierő anyagi megfontolásokból nincs állandóan szolgálatban, melyért a politikusokat hibáztatják, akik állandóan csökkentik a hadsereg költségvetését. Tervben van azonban, hogy újra visszaállítsák a 24 órás szolgálatot. Ennek a kidolgozására hozták létre az Ilana projektet, ami legkorábban 2020-ra teszi lehetővé a váltást. Ekkorra selejtezik le a Tiger típusú vadászgépeket Gripenekre és fejlesztik fel a személyzetet megfelelő létszámúra.

A kommentek a nevetséges munkaidőtől kezdve a hadsereg költségvetésén és az új Gripenek beszerzésének szükségességén át az EU-val való kapcsolatig (beleértve a legutóbbi népszavazás eredményét is, melyben ismét ujjat húztak az EU-val) mindenre kitérnek. Ez a hír ismét nemcsak az ország lakosságának, hanem a külföldi sajtónak az érdeklődését is felkeltette.

Cikkek itt, itt, itt és itt, itt, itt és itt pedig angolul.

2014. február 17., hétfő

Pénzbírság iskolai hiányzásért

Karikatúra innen


Amikor Bogi az első svájci iskoláját kezdte, az első hazautazásunk alkalmával (az órarend időközbeni módosítása miatt) hiányzott volna fél tanítási napot. Ezt úgy mellesleg említettem a tanárnak, aki azt tanácsolta, hogy azonnal írjak az iskola vezetőjének egy kérelmet, ellenkező esetben megbüntethetnek.

Kicsit kételkedve fogadtam a tanácsot és túlzónak is gondoltam, de természetesen megírtam és alaposan megindokoltam a kérelmet. A tanulók egyébként tanév elején kapnak egy kis füzetet (Absenzenbüchlein), amibe az órákról való távolmaradásokat be kell írni, indokkal és a kihagyott órák számával. 

A füzetke belső borítóján a szabályok is fel vannak tüntetve. Az első kategóriába az előre nem látott hiányzások tartoznak.
  • Minden egyes hiányzást (iskola utáni választott sportról - Schulsport - és zeneoktatásról is) fel kell benne tüntetni (schriftliche Entschuldigung) a szülők aláírásával, amit a szaktanár aláírásával nyugtáz. A hiányzást követően azonnal alá kell íratni vele.
  • Az elfogadható indokok közé tartozik a betegség, ill. közeli hozzátartozó halála. Ilyen esetekben 1 héten belül kell a tanárral aláíratni.

Az előre látható hiányzások esetén további kategóriákat képeztek.
  • Ha a tanuló csak egy óráról hiányzik (pl. orvosnál, fogorvosnál volt), akkor az engedélykérelmet (Bewilligung) a tanárnak kell bemutatni.
  • Ha egynél több óráról hiányzik, akkor már a titkárság az illetékes.
  • Negyedévenként egy fél nap hiányzás engedélyezett, de ehhez is ki kell tölteni az engedélykérelmet és a titkárságon kell leadni.
  • Vannak úgynevezett céglátogatási napok (Schnuppertag), amikor a tanulók a pályaválasztást megelőző években szüleik munkahelyén tölthetnek egy napot, esetleg az erre a napra szervezett speciális szakprogramon vesznek részt. Természetesen ennek is nyoma kell, hogy legyen a füzetben, a titkárságon leadva, a cég igazolásával egyetemben.
  • A nyaralás miatti több napos távollétet legkésőbb egy hónappal a tervezett szabadság megkezdése előtt kérvényezni kell az iskola vezetőjénél.

Ezek a szabályok a mi iskolánkban érvényesek, nem tudom, hogy más iskolákban, városokban, kantonokban mi a helyzet. Azonban ma olvastam egy hírt, ami Zürich kantonban (Wetzikon) történt eseményekről számol be. A családot összesen 4200 frankra büntették, mert gyerekeik 1 héttel korábban kezdték meg a nyári szünetet. A szülők természetesen kérvényezték az engedélyt, ugyanis a nagyobbik lányukat befizették az USÁ-ban egy űrtáborba (SpaceCamp). Mivel Svájcban csupán 5 hét a nyári szünet és elég későn kezdődik, ezért 1 héttel korábban kívántak elutazni. Az iskola azonban nem adta meg az engedélyt. A szülők ezután az utazás előtti napon azt jelentették az iskolának, hogy a kimaradt anyagot ők megtanítják a gyerekeknek, mivel Zürich kantonban engedélyezett az otthoni tanítás (Heimunterricht), igaz, csak korlátozott ideig. Az iskola ezt sem fogadta el. A család elutazott, az iskola pedig beperelte őket. A bíróság meg is ítélte a bírságot. Talán elvből (elfogadhatatlannak és törvénytelennek találták), talán azért, mert későbbi időpontra is lett volna szabad hely még a táborban. A család nem fogadja el az ítéletet, magasabb szintre viszik az ügyet.

2014. február 16., vasárnap

Läderach csoki és a svájci csokigyártás

A Läderach látványüzeme

Svájc a tejcsoki őshazája (1875) és egyben a legnagyobb csokoládéfogyasztó is. Ehhez persze hozzájárulnak az olyan édesszájú külföldiek is, mint pl. mi, és persze a nagyszámú turista, akik szuvenírként svájci csokit - is - visznek haza. Az egy főre jutó 12 kg/év fogyasztást mi is simán hozzuk ... (a csokival kapcsolatos korábbi bejegyzéseim itt). Nem szeretném ismételni magam, amit a csokiról és annak előállításáról eddig megtudtam, az a korábbi bejegyzésekben szerepel. 

Svájc korántsem a legnagyobb csokielőállító, sőt, azt sem lehet mondani, hogy a svájci csoki a legfinomabb a világon (a belga, angol, német, osztrák csokik is kifejezetten híresek), viszont a mai napig elég sok csokoládé gyártással foglalkozó kicsi vagy éppenhogy nagy gyártó üzemeiből kerül ki csoki, melynek ma már 61%-a, közel 110 ezer tonna, exportra megy. A teljes termelés közel 180 ezer tonna.

Wichtigste Exportmärkte im Jahr 2012
Grafikon innen - az exportpiacok megoszlása

A svájciak büszkék kreativitásukra, találékonyságukra. A csokoládégyártás technológiájának fejlődéséhez is hozzájárultak néhány találmánnyal:
  •  a cukor és a kakaópor összekeverésére szolgáló mixer
  • "konsírozás" vagy "konsolás" ("kenőgyúrás) - krémesebb, selymesebb csoki előállítását teszi lehetővé azáltal, hogy órákon, esetleg napokon át préselik és keverik a csokimasszát, ami eközben felmelegszik, emiatt a kakaóvaj és a szilárdabb összetevők (cukor, kakaópor) alaposabban összekeverednek (Lindt találmány)
  • egy olyan melegítési technológia, ami megakadályozza a csoki felületén a kikristályosodást 
  • A csokoládészeletet 1847-ben találták fel. A svájci Nestlé fivérek 1876-ban készítettek először tejcsokoládé-szeletet.
  • tejcsoki
  • töltött csoki
  • mogyorós csoki
No persze más nemzetek fiai is nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a csokoládé olyan legyen, mint ahogy a mai formájában ismerjük. A holland Coenrad Johannes van Houten 1828-ban feltalált egy hidraulikus prést, amivel a folyékony csokoládé (kakaóital) minőségét akarta javítani olymódon, hogy a nehezen emészthető zsíranyagot kisajtolja a kakaóbabból. Az újítás azonban sokkal jobban sikerült, mint ahogy tervezte, ugyanis ilymódon evésre alkalmas csokoládé jött létre. A prés ugyanis a kakaóvaj nagy részét eltávolította a kakaóbabból, így egy olyan massza keletkezett, amit jóval könnyebben lehetett porrá őrülni. Így született meg a tejben oldódó és könnyen emészthető kakaópor. Visszatérve a melléktermékként keletkezett kakaóvajhoz: ez az anyag vált a csokoládé előállításának alapanyagává, amit a holland prés feltalálása után 20 évvel az angol Joseph Fry használt először erre a célra (a Fry cég később a ma is létező Cadbury cégbe olvadt be).

A Svájci Csokigyártók Szövetségének honlapján (Chocosuisse) iskolák számára is kínálnak oktatási segédanyagot: könyvet, szórólapot, DVD-t és diashow-t ...

A csoki egyébként a 16. században került Európába és legkésőbb a 17. században már Svájcban is készítették, fogyasztották. A 18. századból még nem nagyon vannak információk a csokikészítőkről, de azt lehet tudni, hogy Tessin kantonban és a Genfi tó környékén voltak megtalálhatóak. A 19. századtól kezdve azonban sorra alakultak a csokigyárak.
  • 1819 – Cailler - Vevey (ma Nestlé)
  • 1826 – Suchard - Neuchâtel (ma Kraft Foods, ill. Mondelez), a Milkával
  • 1826 – Favarger - Genf
  • 1830 – Kohler - Lausanne (ma Nestlé)
  • 1845 – Sprüngli - Zürich (ma Lindt & Sprüngli)
  • 1852 – Maestrani - St.Gallen (ma Flawilban)
  • 1856 – Klaus - Le Locle
  • 1867 – Peter - Lausanne (ma Nestlé)
  • 1879 – Lindt - Bern (ma Lindt & Sprüngli)
  • 1887 – Frey in Aarau (ma Migros)
  • 1899 – Tobler - Bern (Kraft Foods),  Toblerone
  • 1901 – Chocolat de Villars - Villars-sur-Glâne
  • 1902 – Cima - Norma - Bleniotal
  • 1908 – Felchlin - Ibach Schwyz
  • 1929 – Chocolats Camille Bloch - Bern (ma Courtelaryban)
  • 1932 – Bernrain - Kreuzlingen
  • 1933 – Chocolats Halba - Wallisellen (ma a Coop-hoz tartozik)
  • 1957 – Chocolat Alprose - Caslano (ma Barry Callebaut)
  • 1962 - Läderach - Ennenda
  • 2012 – Läderach - Bilten
Tegnap a listán utolsóként szereplő Läderach látványüzemében jártunk. Sajnos, mint ahogy eddig minden csoki- és sajtgyár-látogatásunknál, hétvégenként itt sincs gyártás, így csak a gyártósort és a kiállítást láttuk, na meg jól bevásároltunk. A belépőjegy 6 frank, amiből 5 levásárolható. A pénztárnál mindenki kap egy porcelán kiskanalat, amit meg lehet tartani. Ezzel tudtuk megkóstolni a folyékony, meleg csokoládét. Mennyi volt!


 
Ez a látványüzem viszonylag kicsi (akár a Cailler gyárhoz, akár a magyar Budapest Csokigyárhoz, ma már Bonbonetti, hasonlítjuk), egy üvegezett galériáról lehet nézelődni (ha épp van mit). A galérián a gyártási folyamat egyes lépéseit leírásból is megismerhetjük, ill. a csokoládé köztes állapotaival is találkozhatunk, mint pl. kakaóbab, pörkölt kakaóbab, folyékony natúr csokoládé (ez igencsak keserű, gondoljunk csak a 99%-os táblás étcsokira). Az egyik állomásnál plexi hengerekben látható, hogy melyik csokiban milyen összetevők találhatók. Így pl. a fehér csokiban nincs kakaópor, viszont van cukor és kakaóvaj.




Családi vállalkozásról van szó, és ma 240-en dolgoznak benne. 2004 óta országszerte kaphatóak termékeik saját csokiszalonjaikban, miután megvették a Merkur bolthálózatot.



Csokijaiknál a legfontosabbnak a frissességet tartják. Amit lehet, a környékről szereznek be, így pl. a tejet is a környékbeli gazdáktól vásárolják. Máig vannak olyan munkafolyamatok, melyeket manufakturális módszerrel végeznek. A mogyorót, melyet kizárólag az olaszországi Piemontból hoznak, maguk pörkölik és rézüstben karamellizálják, hogy finom roppanós legyen. Táblás csokijaikat csomagolatlanul, óriási táblából törve, kimérve lehet vásárolni. Ezekből kb. 30 féle van (különböző ízesítésű fehér-, tej- és étcsokoládék). Áruk igencsak borsos, a Lindt a Läderach termékekhez képest kifejezetten olcsónak mondható. A gyár boltjában egy 500 g-os vegyes csomag 22,80 frank. Az online shopból rendelve 100 g 6,9 frank (azaz 500 g 34,5 frankba kerül). Csak ne fogyna olyan gyorsan ...!


Ezen kívül kb. 80 féle trüffel és praliné, valamint mindenféle alkalomra (Valentín nap, Húsvét, Karácsony, évszakok stb.) több száz innovatív termék is szerepel a kínálatukban. Céges megrendelőik között szállodák, hotelek is vannak, akik félkész termékeket is rendelnek. A széles termékskálának köszönhetően nem is tudnának mindent automatizálni, emiatt is szükséges a gyártósorok mellett a kézi munka. Mindez az alábbi bemutató filmből is kiderül.


Az alábbi animációban a csoki gyártási folyamatával ismerkedhet meg, akit az ilyesmi érdekel.



Ennek a kisfilmnek rövidebb változatát (lásd alább) a gyár bemutatótermében is láttuk. Viccesnek szánták. :)



A látványüzem Glarus kantonban található, gyönyörű környezetben, noha az autópálya közelségében. Az osztrák/liechtensteini határ irányában továbbhaladva a Walensee-t érdemes még meglátogatni. A gyár irányából szinte végig alagútban lehet haladni, csak 2 ponton bukkan ki az út a tó partján álló településhez. A tó gyönyörű kék színű és az északi partján magas sziklás hegyek állnak. Az egyik kis település, Quinten csak gyalog vagy hajóval közelíthető meg. Speciális mikroklímájának köszönhetően szubtrópusi növények is megélnek itt a déli oldalon, miközben nem is olyan távol az egyik kedvelt síparadicsom, Flumserberg található. A közelben van még Heidiland, szintén népszerű kirándulóhely.

Az alábbi fotók Murgban készültek.