2014. január 30., csütörtök

Kevés nyilvános parkolóhely

storybild
Fotó innen


Egy legújabb statisztika szerint, melyet a TCS (Touring Club Schweiz, a helyi autóklub) Mobilitätsakademie készített, egész Európában nincs még egy ország, ahol 1000 lakosra olyan kevés nyilvános parkolóhely jutna, mint Svájcban. A parkolóhely egyszerűen hiánycikk. Ennek egyrészt az az oka, hogy sok lakóháznak és irodaháznak van saját parkolója. A cégeknél általában korlátozott számban, ezért csak bizonyos kritériumoknak megfelelve parkolhat ott az ember, ill. az autó (pl. megfelelően magas besosztásban vagy nagyobb távolságból autózva), a lakóházaknál pedig - amennyiben bérházról van szó - bérleti díj ellenében mélygarázsban, vagy a ház előtti, ámde szigorúan a lakóknak fenntartott parkolóban.
Grafikon innen

Így 1000 svájci lakosra csupán 84 db nyilvános parkolóhely jut, míg Németországban 183, Magyarországon pedig 250.  Ennek köszönhető, hogy a városokon belüli forgalom kb. 1/3-át a parkolóhelyet keresők teszik ki, ez pedig nem elhanyagolható nagyságrend. Ezzel a helyzettel mindenképpen kezdeni kell valamit, pl. a használaton kívüli magánparkolóhelyek jobb kihasználásával. Erre a célra már két online platform is létrejött (parku.ch és parkit.ch - iPhone-ra és Androidra is letölthető ingyenes applikációval, ami segít a kívánt környéken parkolóhelyet találni, GPS funkciója van és a tarifát is megadja). Ezek segítségével már az indulás előtt lefoglalható a parkolóhely és nem kell aggódni, hogy fogunk-e találni a célállomáson szabad parkolóhelyet vagy sem. Igaz, hogy elég sok parkolóház és mélygarázs van, de ezek általában tele vannak. Az utcákon pedig nagyon kevés parkolóhely van, ami az utcaképet szebbé teszi, de a parkolóhelyet keresők életét megkeserítheti. Arról nem is beszélve, hogy ingyen - szinte - sehol sem lehet parkolni.

A kevés parkolóhelyhez azt is érdemes hozzávenni, hogy Svájcban 1000 lakosra 525,52 személygépjármű jut (a világranglistán ezzel a 15. helyezett), Németországban 573,03 (9. helyezett), Magyarországon pedig 312,98 (46. helyezett). Vagyis jóval több autóra jut sokkal kevesebb parkolóhely. Persze, a tömegközelekedés is jóval fejlettebb, de még így is problémát okoz a kevés parkolóhely. Csupán érdekességként említem meg, hogy a legtöbb autó Andorrában jut 1000 lakosra, ahol gyakorlatilag mindenkinek van autója (926,97). Infó innen és innen.

2014. január 27., hétfő

Szokatlan bírságok 2.

Fotó innen

Ezúttal a Blick am Abend online lepett meg egy kedves kis összeállítással a témában, amit feltétlenül szeretnék magyar nyelven is elérhetővé tenni az itt élő, ide látogató vagy a jót mulatni szándékozók részére.

Engem nagyon emlékeztet arra a listára, ami az amerikai - hasonlóan értelmetlen és nevetséges - büntetésekről szól és már jó pár kört megtett az interneten (de most nem találom, hogy belinkelhessem). Ott sok esetben az az oka a furcsaságoknak, hogy még régről maradtak benne és azóta nem módosították őket a ma már valóban nevetségesnek tűnő szabálysértéseket. Ez a svájci lista azonban nem tűnik ódivatúnak.

Kép innen

  • Az a személy, aki jogtalanul vezet háromnál több, 4 hónaposnál idősebb kutyát egyidejűleg pórázon, Bernben 100 frank büntetésre számíthat.
  • Aki hajnali 3 és reggel 7 óra között közterületen alkoholt fogyaszt Churban, 50 frank büntetést kell, hogy fizessen.
  • Biciklizés közben a pedálok vagy a kormány elengedése 20 frank bírságot ér.
  • A gyalogosoknak is oda kell figyelniük. Ha nem a járdán közlekednek és rajtakapják őket, 10 frankjuk bánja.
  • Basel-Stadt-ban 50 frank "belépő díja" van a parkolóházban, mélygarázsban való indokolatlan időtöltésnek (sétálgatásnak, ténfergésnek). 
  • Luzernben tilos nyilvános helyen könnyíteni magadon, különben 80 frankod bánja.
  • Uri, Glarus, Obwalden, Solothurn és Appenzell Innerrhoden kantonokban a nyilvános táncos táncelőadások ünnepnapokon nem engedélyezettek. Ha valaki mégis az utcán perdül táncra, 150 frankot kell érte fizetnie.
  • Appenzell Innerrhoden kantonban 200 frankos bírságra számíthat, aki meztelenül túrázik vagy biciklizik (ennek arrafelé divatja van).
  • Ha pedig valaki olyan vakmerő, hogy úgy száll ki a kocsijából, hogy a slusszkulcsot bennehagyja és pechjére szerencséjére nem egy autótolvaj, hanem egy rendőr jár épp arra, 60 frankkal lesz szegényebb.

2014. január 26., vasárnap

SIM kártyából új mobil

Kép innen

Tegnap elmentünk a Sunrise (mobilszolgáltató) helyi üzletébe, hogy beszerezzünk egy micro SIM-kártyát. Azt hittem, 5 perc alatt megleszünk, de nagyon alapos és ráérő ügyintézővel akadt dolgunk (igaz, aztán feltorlódott a sor, de a sarokban, ahol voltunk ez nem annyira tűnt fel). Először is, egy micro SIM-kártya 20 frankba kerül, ha az ember a meglévő hagyományos kártyáját szeretné lecserélni, de ez az összeg lebeszélhető. Ebben az esetben megmarad a régi száma, csak a PIN-kód lesz új (az viszont tetszés szerint megváltoztatható). A dolog úgy működik, hogy mivel feltöltőkártyás telefonja volt Boginak, erre töltöttünk fel 20 frankot. 

Igenám, de az ügyintéző szerint jobban járnánk, ha a feltöltőkártyát előfizetésre cserélnénk, mert most van egy olyan akció, ami havi 30 frank helyett 19-ért ad korlátlan hálózaton belüli telefonhívást, SMS/MMS-t és internetezést. Megnéztük, és tényleg jobban járnánk vele. Így hát a váltás mellett döntöttünk. Az új, 20 frankos feltöltés, ami a micro SIM-kártya díja, de lebeszélhető, ill. a meglévő feltöltések mind a számlán vannak, ebből fog menni az első néhány havi előfizetés, amíg az összeg el nem fogy.

Miután mindezzel végeztünk (szerintem már jócskán 30 percnél járhattunk az eredetileg tervezett 5 perchez képest), egyszercsak eltűnt az eladó, majd kisvártatva egy dobozzal a kezében tért vissza. Megkérdezte, hogy aznap szerzett-e már nekünk valaki örömöt. Mert ő most fog. Szeretne nekünk ajándékozni egy mobil készüléket, mégpedig egy Nokia Lumia 920-ast, aminek az értéke 499 frank. Néhány darab a nyakukon maradt, ennek lennénk mi most a haszonélvezői. Azt csinálunk vele, amit akarunk, bármilyen kártyával használhatjuk. Hát, egy darabig nem tértem magamhoz a csodálkozástól! Ahhoz képest, hogy csak egy micro SIM-kártyára volt szükségünk, lett egy kedvező előfizetésünk és egy értékes új telefonunk. Köszönjük! :)

2014. január 24., péntek

Globi - a kultikus mesefigura

Kép innen


Globi egy kék színű papagájember, piros-fekete kockás nadrágban, akinek a karrierje 1932-ben kezdődött. A Globus áruházlánc fennállásának 25. évfordulójára rendelte meg az áruház marketing vezetője (Werbechef). Eredetileg Kimbukku névre akarták keresztelni, de a bázeli áruházvezetőnek ez nagyon nem tetszett. Bázelben a Globust Gloobinak nevezték, innen jött az ötlet, hogy a madár neve is legyen Globi.

Kép innen
A reklámszöveget Alfred Bruggmann, a rajzot hozzá pedig Robert Lips készítette. Az újságokban megjelent comic-strip-ek (egysoros képregények) annyira nagy sikert arattak, hogy alig három évvel később, 1935-ben már meg is jelent az első Globi könyv. És innentől máig tartó és egyre nagyobb népszerűsége töretlen. Generációk nőttek és nőnek fel ma is Globi meséin. Globi azonban ennél jóval több. Már 1944-ben egy komplett könyvkiadó jött létre a Globi mesekönyvek kiadására (Globi Verlag, ami 2007 óta az Orell Füssli Verlag-hoz tartozik), miután a Globus áruházlánc már 35 (!) Globi könyvet kiadott, s ezzel jóval túllépett Globi az eredetileg marketing figurának szánt szerepköréből. A számos könyvön kívül rendkívül népszerűek a hangjátékok, Lenzerheideban (Graubünden kantonban) van egy Globi tanösvény (ill. egész pontosan kettő, egy rövidebb és egy hosszabb), amihez 3 korosztály számára játékos kvízt is összeállítottak, amik a foglalkoztató könyvekhez hasonlóak és az internetről letölthetőek, megoldással együtt (külön file-ban). Természetesen kaphatóak Globi plüssfigurák, társasjátékok, számítógépes játékok és 2011 óta internetes játék is van, a globicity.com oldalon. A szintén itt található webshopon keresztül pedig mindent meg is lehet rendelni, van itt Globit ábrázoló törülközőtől kezdve az esernyőn át a hátizsákig minden.



A Globi könyvekből eddig összesen 9 millió példány fogyott.  A 80-as években volt egy kis megtorpanás, amikoris néhány köyvet a rasszizmus, szexizmus és erőszakosság vádjával illettek. Ezeket később átdolgozták. A könyvek egyébként több kategóriába sorolhatók.
  • Vannak a klasszikusok. Jelenleg a 83. kötetnél tart és évente 2 új kötet jelenik meg. Az egyik oldalon szöveg, a másikon képregény.
  • A klasszikusok közül néhány francia és angol nyelven is megjelenik.
  • Megjelent 2 szakácskönyv is - egy zöldséges és egy sütős.
  • A tudományos sorozatban már több témakört körbejárhattak a gyerekek Globi segítségével (kémia, zene, építészet stb.).
  • Szótárak, kifestők és foglalkoztató könyvek sem maradhatnak ki a sorból.
  • Az évszakok megismerésében is segítséget nyújtanak a Globi könyvek.
  • Globi és Svájc - történelmi korok, ill. tájegységek bemutatása.



2005-ben a mozikba került egy rajzfilm Globi főszereplésével, de nagyon sok kritikát kapott anime-szerű szereplői és a Globi történetektől teljes mértékben elütő története miatt.

Természetesen Globinak Facebook oldala is van. Végezetül pedig még szót kell ejtenem a Globi bölcsődékről is ... Azt hiszem, ennél több bőrt már nem lehet lehúzni egy papagájról ... :)

2014. január 21., kedd

Ingyen ital - közösségépítés


Fotó innen

Régebben, amikor még nem volt vezetékes víz, a kút volt a települések egyik központi helye. Itt rendszeresen megfordultak az emberek vizet vételezni, inni, ill. mosni, közben persze társasági életet is éltek, eszmét cseréltek. A kutak megmaradtak, de szerepük átalakult. A régi kutak egy-egy település, városrész díszeként és ivókútként funkcionálnak. 


Az ivókút fogalmát most újrafogalmazta egy testvérpár, akik Zürich-Leutschenbach újonnan létesült lakónyedében (mehr als wohnen, azaz több, mint lakóhely) kaptak megbízást. Ez a terület (Hunziker Area) Zürich északi szélén, közel Oerlikonhoz (a reptérhez) egy ipari övezet, ami mostanában épül be.  Zürichben is él egy olyan szabályozás, ami előírja, hogy a kanton által megrendelt építkezéseknél a költségvetés 0,5%-át művészeti alkotásra kell fordítaniuk (korábbi poszt a témában itt). A projekt részeként létrehoztak egy modern "ivókutat", ami valójában egy fal mögé rejtett italautomata, amiből ingyen lehet forró italokat és levest fakasztani. A projekt célja egy "social-urban-zone", egyfajta találkozóhely létesítése volt, melynek során a közterület is felértékelődik. Olyan helyet akartak létrehozni, ami váratlan találkozások és előre nem látott közös programok kiindulópontja lehet. 

A 2013. június 27-i átadás óta érdeklődéssel figyelik, hogy mennyiben befolyásolja egy ilyen hely a tágabb közösség életét. Kik fordulnak meg a kútnál, mit csinálnak, meddig maradnak? Eddig elégedettek a megrendelők és a kivitelezők, no meg az ingyen ital fogyasztói is, noha - mint szinte mindennek, ennek is vannak ellenzői (feltételezem, hogy a szétdobált elhasznált, feltűnő narancssárga papírpoharak miatt - kezdetben a felhasznált poharak 30%-a hevert szanaszét, egy felhívás hatására már csak 13%-a, ami még mindig nem kevés).

Az automata kínálata természetesen nem végtelen. Óránként van maximálva a fogyasztás, ha a beállított mennyiség elfogyott, az automata leáll, majd az óra elteltével újra indul (mától megemelik az óránkénti limitet). Az első 207 nap alatt 1.800 liter ital fogyott. Az abszolút nyerő a forró csoki, de a hidegebb téli napoknak köszönhetően a húsleves fogyasztása is megugrott. Cikk itt.


Nagyon tetszik ez az ötlet (is), bár a környéke - meglepő módon - elég ápolatlan.



Hogy mit gondolnak róla az ott élő fiatalok? Itt megnézhető. A közeli iskolások tanítás előtt és után hosszú sorokban várakoznak, még a flakonjukat is feltöltik. Néhányan még szünetben is kiszöknek ide. Néhányan elmondták, hogy nem is akartak hinni a szemüknek, hogy valóban ingyen juthatnak forró italhoz.

Itt egy fiatal szakmunkás, aki a közelben dolgozik. Neki különösen tetszik az, hogy munkásruhában is nyugodtan odamehet, nem fogják kinézni (mert ugyebár eleve kint van) és közben akár bankárokkal is beszédbe tud elegyedni, akik szintén ott iszogatnak.

2014. január 19., vasárnap

Új himnusz kerestetik

Kotta innen

A Schweizerische Gemeinnützige Gesellschaft (SGG - Svájci Közhasznú Társaság, melyet 1810-ben alapítottak, az ország legfontosabb szocális és szociálpolitikai társasága volt, számos alapítvány kezdeményezője, mint pl. Pro Juventute, Pro Senectute, Pro Mente Sana, a bajba jutottakon segít innovatív ötletek és példaértékű projektek segítségével) gondolt egy nagyot (és magyar szemmel talán szentségtelent), mégpedig a himnusszal kapcsolatban. Azt gondolták, hogy a svájci himnusz már kiszolgált, eredetileg nem is himnusznak készült, a szövege túl vallásos és terjedelmes, nem tükrözi az ország jelenlegi kultúráját és sokszínűségét, és egyébként is aktualitását vesztette, szóval ideje lenne megváltoztatni. Egy újságíró egyszer úgy jellemezte, hogy olyan a himnusz, mint egy templomi dal és egy időjáráselőrejelzés ötvözete. A templomi énekeskönyvekben is megtalálható - a református énekeskönyv 519. dala, a katolikusnak könyvben pedig az 563.

Az SGG ezért 2014. január 1-jén pályázatot hirdetett egy új himnusz szövegére. A zenei alap maradhatna a régi, vagy legalábbis az újban felismerhetőnek kell maradnia a régi dallamnak, a szövegnek pedig a jelenlegi alkotmány preambuluma (bevezetője) szolgálna alapjául. A legfontosabb értékek: szabadság, demokrácia, függetlenség, béke és nyitottság. A művészi szabadságot mind a zene, mind a szöveg tekintetében fontosnak tartják. 

A pályázatokat 2014. június 30-ig várják, melyek közül a zsűri október 15-ig kiválasztja a 10 legjobbat. Mindenki egyenlő eséllyel indulhat, mivel a pályázatokat név nélkül kell benyújtani (ill. közjegyző veszi le róluk a nevet és küldi tovább név nélkül őket). Ilymódon a zsűritagok (a társadalom minden területéről, jódli művész, rapper, professzor, összesen 30-an) nem fogják tudni, hogy egy lelkes és tehetséges amatőr, vagy egy jónevű zenész, zeneszerző, költő, író művét olvassák-e. Ezeket egy nyilvános rendezvényen mutatják be majd 2014 végén, 2015 elején a nagyközönségnek, ahol kiválasztásra kerül a legjobb pályamű. Ezt fogják benyújtani a parlamentnek jóváhagyásra.

A győztes pályamű 10.000 frank pénzdíjban is részesül, a 2. helyezett 5.000-et kap, a 3. pedig 3.000-et. A 4-10. helyezettek pedig fejenként 1.000 frank üti a markát.
Kép innen

A svájci himnusznak egyébként mozgalmas a története. Az uri kantonbeli Alberik Zwyssig nevű zeneszerző (aki a wettingeni kolostorban élt pap) szerezte a zenéjét még a 1841-ben, a szöveg pedig egy zürichi dalszövegíró, Leonhard Widmer tollából származik. Valójában egy zsoltár. A szövetségi parlament csak 1961-ben nyilvánította az ország hivatalos himnuszává. Ezt megelőzően a «Rufst du, mein Vaterland» kezdetű dal töltötte be ezt a szerepet, melyet a jelenlegi angol himnusz ("God save the king") 1745-ben komponált dallamára énekeltek. Az új himnusznak először 3 év próbaidőt adtak. Letelte után 12 kanton fogadta el hivatalos himnuszként az újat, 7 kanton a próbaidő meghosszabbítását kérte, 6-an pedig elutasították. 1961-65, valamint 1979-80 között további konzultációk, közvéleménykutatások és versenykiírások voltak napirenden. Végül 1981. április 1-jén nyilvánították a "Schweizerpsalm"-ot az ország hivatalos himnuszává. Annak ellenére, hogy a rádióban naponta lejátszották, különböző iskolai, egyesületi és mindenféle rendezvényeken is hallható volt, az emberek nem érezték magukénak. A legtöbb svájci még az első 2 versszakot sem tudja kívülről. 1961 óta többen próbáltak új szöveget írni a himnuszhoz, pl. Dürrenmatt is, bár az övé inkább a himnusz keserű gúnya volt.

1981 óta a politikusok közül is többen kezdeményezték egy új himnusz megszövegezését, mégpedig az ország összes hivatalos nyelvén. 2004-ben Margret Kiener Nellen, berni képviselő nyújtott be egy javaslatot arra vonatkozóan, hogy az új szövegnek az 1999-es alkotmányban foglalt célokat és értékeket kéne tükröznie. Kezdeményezése azonban nem kapott nagy visszahangot, ezért vissza is vonta. 2006-ban a "Svájci Himnusz Akcióbizottság" újból nekiveselkedett, hogy a 2008-as foci VB-re legyen az országnak egy új himnusza, melyet mindenki énekelni tud. Ők sem jártak sikerrel.

Így jutunk el a mai napig, ezek a mostani pályázat előzményei. A sok próbálkozás és kezdeményezés ellenére most is vannak érvek és ellenérvek, támogatók és ellenzők. Sokan kételkednek abban, hogy sikerülni fog egy olyan dallamot és szöveget találni, ami fiatalnak és idősnek, progresszívnek és hagyományőrzőnek egyaránt el fogja nyerni a tetszését. Mások elvből ellenzik a himnusz megváltoztatását, szerintük a himnusz értéke éppen változatlanságában áll - egy himnusz szerintük nem lehet mindig az aktuális értkek szerint módosítani.

A külföldi kommentátorok elsősorban azon csodálkoznak, hogy egy nem állami szervezet áll elő ilyen vakmerő tervvel, nevezetesen a himnusz, mint szent tehén lefejezésével. A legtöbb országban a kormánytól várnának ilyesfajta kezdeményezést.

A kezdeményezőkhöz érkező e-mail-ekből kiderült, hogy az emberekhez sok esetben közelebb áll a kanton saját himnusza, mint az országé (micsoda meglepetés ... ). Nem lesz könnyű dolga a pályázóknak, ugyanis Svájcnak kevés nemzeti szimbóluma van: a berni szövetségi parlament épülete, a Matterhorn, az augusztus 1-jei nemzeti ünnep (ezen a napon esküdtek szövetséget 1291-ben az őskantonok - Rütlischwur) és a fondü. Svájc fő jellemzője pont a sokszínűség, a nyelvek, kultúrák, nemzetiségek sokfélesége. Ezt megénekelve mitől fogják egységesnek érezni magukat és magukénak érezni a himnuszt, az kérdéses, de meglátjuk.

Érdekesség, hogy Putyin is új himnuszt szeretne (nem svájcit, hanem sajátot), ráadásul kettőt. Egy klasszikusat az idősebb és egy modernebbet a fiatal korosztály számára. A spanyol himnusznak pedig egyáltalán nincs szövege ...

Vonatkozó cikkek, írások itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, angolul itt.

Ez a jelenlegi himnusz, minden hivatalos nyelven, kotta és szöveg itt.
 


2014. január 16., csütörtök

Fantasztikus hang - Ira May

Már 5 évesen énekesnő szeretett volna lenni. Elvégezte a bázeli zeneakadénia klasszikus ének kurzusát és a bázeli jazziskolát. Otthon édesanyja (így ő is) operákat hallgatott, apja pedig az afro-amerikai zene teljes spektrumával ismertette meg. Az iskolai kórusban együtt énekelt Baschi-val (szintén bázeli popénekes). 15 évesen részt vett - egy akkor még újdonságnak számító - casting showban (Musicstar), de már a 2. körben kiesett. Most 25 éves, kereskedelmi végzettséget is szerzett, mivel sem az operaéneklésben, sem a klasszikus jazzben nem látta a maga útját és végre felfedezték, mégpedig egy bázeli rapper, Black Tiger kezdeményezésére létrejött projekt (1 city, 1 song) kapcsán.

A rapper a leghosszabb rap-track-et akarta elkészíteni, amit valaha is játszottak az országos rádióban. 148-an énekelnek rajta, 11 gyártó és 8 DJ 32 különböző beatjére. Itt azonnal felfigyeltek Irára, még ebben a tömegben is kitűnt elképesztő hangja (mondjuk a rapperekre egyébként sem a szép hang a jellemző, így nem volt könnyű kitűnni, de ő bármilyen mezőnyben feltűnő lenne). Ira (eredeti nevén Iris Bösiger) a legutolsó az 1 óra 23 perces mega-tracken.



Ez az első kiadott dala és őszre várható a teljes album. Egyébként nemcsak tanfasztikusan énekel, hanem dalait is maga szerzi, így végre a saját stílusát (soul, hip-hop és R&B között valahol) képviseli, amivel szívesen áll a nagyközönség elé. Cikk itt és itt.

Hangját Amy Winehouse-éhoz és Lauryn Hill-éhez hasonlítják. Nem tudok betelni vele ...




2014. január 14., kedd

A Svájci Nemzeti Bank veszteséges

Fotó innen

Eredetileg csak egy aktuális érdekességet szerettem volna lejegyezni, de utánaolvasva több érdekességre is bukkantam a Svájci Nemzeti Bankkal (SNB - Schweizerische Nationalbank) kapcsolatban.

Következzék hát egy kis rövid áttekintés a részvénytársasági formában működő, központi bank szerepét betöltő nemzeti bankról, melyet 1907-ben alapítottak. A részvények (25 millió frank) 55%-a a kantonok és a kantonalbankok tulajdonában van, a többi magánszemélyekében. Maga az államszövetség nem részesedik belőle. Kereken 600 munkatársa van, ezzel Európa egyik legkisebb központi bankja. A főépület Bernben található (Svájc fővárosában) a Szövetségi Parlament épülete mellett, de Zürichben is van egy székhelye, további képviseletek pedig Basel, Genf, Lausanne, Lugano, Luzern és St. Gallen városokban. Ezekhez jön még 14 ügynökség, melyeket a kantonalbankok vezetnek.

A bank aranytartalékai 1040 tonnára rúgnak (Németországé 3396 tonna, Ausztriáé 280 tonna, Magyarországé 3 tonna), melynek 70%-át Svájcban, 20%-át a Bank of Englandnél, 10%-át pedig a Bank of Canadanál őrzik. Ellentétben pl. a német vagy az amerikai jegybankkal, az SNB piaci érték alapon tartja nyilván az aranytartalékát. Ez azt jelenti, hogy ha az arany piaci értéke nő (mint pl. 2012-ben és az azt megelőző néhány évben), akkor az SNB aranytartalékainak értéke és ezáltal nyeresége is nő, míg ha csökken (mint 2013-ban), akkor bizony az aranytartalékok értéke is csökken.

A jegybanki törvény szerint a részvénytőke nyereségének max. 6%-a fizethető ki a részvényeseknek. Az efölötti rész 1/3-ad része a bankot illeti, 2/3-a pedig a kantonokat.

És akkor jöhetnek a hírek. A jelentős mennyiségű aranytartalék miatt, aminek egy részétől (250 tonnától) megszabadult a bank 2004-2008 között, az arany árának esése nagy "kárt" tud okozni a bank mérlegében. 2013-ban pontosan 15 milliárd (!) frankos veszteséget könyvelhettek el az ararnytartalékoknak köszönhetően. 2012 végén az aranytartalékok értékét 50,7 milliárd frankban állapították meg. Mindez a veszteség nem az aranykészletekkel való kereskedelem, vagy spekuláció következménye, az arany csupán ott csücsült (és csücsül most is) és folyamatosan veszített 2013-ban az értékéből. Igaz, a korábbi években is pusztán a megléte hozott nagy nyereségeket, hiszen akkor a pénzügyi válság miatt mindenki (aki tehette) biztonságos befektetést keresett, így az arany igencsak felértékelődött.

Wo ist das Schweizer Gold? SNB schweigt
Fotó innen

Az SNB tavalyi vesztesége összességében 9 milliárd frank. Az aranytartalékokon elszenvedett veszteség ugyanis olyan jelentős volt, amit nem tudott ellensúlyozni a devizatartalékon keletkezett 3 milliárd frankos, és a UBS Bank megmentését szolgáló stabilizációs alap eladásából származó több mint 3 milliárd frankos nyereség. A bank 1907-es fennállása óta ez az első év, amikor nem tud osztalékot fizetni a részvényeseknek és a kantonoknak. Az államszövetség sem kap kifizetést, 1991 óta először. Már 2010-ben figyelmeztetett az akkori jegybanki elnök, hogy 2012-ben jelentősen csökkenhetnek (a korábban megszokott 2,5 milliárdhoz képest 2011-ben már csak 1 millliárd volt), sőt akár meg is szűnhetnek a kifizetések, s lám, így is lett.

Mindeközben az SVP már korábban benyújtott egy népszavazási javaslatot az aranykészlet további kiárusításának megelőzésére. Az elmúlt 10 évben 1500 tonna aranyat adott el a jegybank és a bevételt szétosztotta az államszövetség, valamint a kantonok között. Az SVP szerint az aranytartalékok rendkívül fontosak a frank stabilitásának megőrzéséhez. Úgy vélik, hogy a jegybank eszközeinek legalább 20%-át kellene aranyban tartania, a mostani 10% helyett.

Ratio Gold to Balance Sheet  SNB
Grafikon innen

A svájci központi banknál korábban közölték, hogy a változások akadályoznák a bank munkájának elvégzését. A bank eszközeinek nagyjából 10 százaléka van most aranyban, így jelentős vásárlásokra kényszerülne a nemzetközi piacokon, ha kötelezővé tennék a 20 százalékos aranytartalék-rátát.

A svájci nemzeti bank azonban nemcsak - az értékéből mostanában sokat veszített - aranytartalékokkal rendelkezik, hanem részvényekbe is befektet, melyek értéke 70 milliárd frank. Ez egy mostanáig szigorúan titkos lista volt, azonban az amerikai tőzsdefelügyeleti szerv (SEC) honlapján található egy lista, ami 2482 amerikai céget tartalmaz, ahol az SNB is részvényes. Az amerikai tőzsdetörvény értelmében ugyanis az intézményi befektetőknek nyilvánosságra kell hozniuk azon befektetéseiket, melyek az amerikai tőzsdén forgalomban lévő részvények 100 millió frank összértéket meghaladó vásárlásaira vonatkoznak. Így vált publikussá azon cégek jó része (az amerikai része), ahol az SNB is részvényes. Igencsak széles spektrumban mozogtak a részvényvásárlásnál, de látni fogjuk, hogy nem akármilyen cégekbe fektettek be és nem is igazán válogatósak. Néhány a sok közül:
  • McDonald's - 205 millió dollár
  • Weight Watchers - 0,9 millió dollár
  • Walt Disney - 119 millió dollár
  • Visa - 116 millió dollár
  • Philip Morris - 153 millió dollár
  • Pfizer - 216 millió dollár
  • Google - 259 millió dollár
  • Microsoft - 329 millió dollár
  • Apple - 485 millió dollár
  • Johnson and Johnson - 369 millió dollár
  • Chevron - 300 millió dollár
  • Coca Cola - 208 millió dollár
  • Yahoo, Exxon Mobil stb., General Electric, Boeing,  Lockheed Martin, General Dynamics, New York Times, Washington Post
(további részletek itt)

Cikk itt és itt. Itt és itt pedig magyarul.

2014. január 13., hétfő

Boldog régi újévet! - Silvesterchlausen


Fotó innen

Appenzell kanton a helyiek (értsd svájciak) számára is egyfajta különc - bár sokszor úgy tűnik, hogy mindenki annak számít, aki más kantonból származik. Itt még pl. él a népgyűlés (Landsgemeinde) hagyománya és a nők szavazati jogát is itt vezették be Svájcban és egész Európában utolsóként, 1971-ben. Appenzellből rögtön kettő is van, a svájci reformáció során ugyanis nem tudtak megállapodni abban, hogy melyik vallást is kövessék, így 1597-ben kettévált a kanton Appenzell Innerrhoden (AI) és Appenzell Ausserrhoden (AR) félkantonokra. Az előbbi megmaradt katolikus, míg az utóbbi protestáns - az egész folyamat nem volt híján a háborúskodásnak sem.

Ahogy Appenzellből kettő van, szilveszterből is kettő van náluk, ill. ma már csak Appenzell Ausserrhodenben. Ők ugyanis nem akarták átvenni a Gergely naptárt (katolikus kezdeményezés) és egy ideig megmaradtak a Julian(us) naptárnál, amit még Julius Caesar vezetett be kr. előtt 46-ban és ami szerint az új év a mostani január 13-án kezdődik. "A julián naptár bevezetésétől a 16. századig nagyjából 12 napos "túlszámolás" történt, ami leginkább az egyházi időszámításban okozott gondokat, ezért az egyház igényelte a változtatást. Végül XIII. Gergely pápa 1581 februárjában, azaz a mai átszámolás szerinti 1582 februárjában rendelte el az időszámítás kiigazítását és az új rendszer bevezetését. A Gergely-naptár szinte országonként más és más időpontban került bevezetésre. " (Wikipédia)

A Silvesterchlausen népszokása tehát az új év kezdetéhez kapcsolódik, amikoris kisebb csoportok 3 különböző típusú (szép - die Schöne: női vagy férfi népviselet, hatalmas fejdísz életképekkel, csúf - die Wüeschte: a szép-csúfakhoz hasonló, de kevésbé finoman kidolgozott jelmez, fejükön csak szép kalap vagy sisak, szép-csúf - die Schö-Wüeschte: fenyőágakkal, mohával, termésekkel díszített, fejdíszük is termésekből, természetes anyagokból) jelmezbe öltözve, kolompokkal és fejdíszekkel felszerelkezve, álarcban jártak hajnalban házról házra, hogy az újvre szóló jókívánságaikat átadják a háziaknak (netalán mellékesen egy kicsit kolduljanak is). Az álarcok és a népviselet női és férfi verzióban is léteznek, de csak férfiak viselik őket, mert igencsak nehezek a kosztümök, a kolompok és a fejdíszek (összesen 20-30 kg). A női ruhások tök alakú csörgőket viselnek a testükön, a férfi ruhások pedig elöl-hátul egy-egy óriási kolompot (ezek súlya darabonként 10-12 kg). A résztvevő gyerekek nem hordanak álarcot. Útjuk során nemcsak kolompolnak, hanem énekelnek is (chlausen), egyfajta jódlit (Naturjodeln), ami így hangzik, és így néz ki.

File:Urnaesch Alter Silvester 1.jpg
Fotó innen
Fotó innen
Silvesterkläuse in Urnäsch, Switzerland - 2013
Fotó innen
Silvesterkläuse in Urnäsch, Switzerland - 2013
Fotó innen

A Silvesterchlausen első írásos emlékei 1663-ból származnak, de az egyházi hatóság egyáltalán nem nézte jó szemmel ezt az éjszakai hangoskodást, ezért először 1776-1808 között pénzbírsággal büntették, majd ennek következtében Appenzel Ausserrhoden kantonban szépen ki is halt.

Első ránézésre akár pogány népszokásnak is nézhetnénk, de ma azt feltételezik, hogy nem az, hanem a 15. században elfajult (egyre vadabbá, farsangibbá váló) ünnepségek nem tetszettek az egyháznak és inkább újévre száműzték azokat.

Olvasnivalók a témában: itt (angolul), itt (németül) és itt (angolul).

Ahol bárki maga is részese lehet a néphagyománynak (idén már nem, de mondjuk jövőre): Urnäsch.

2014. január 12., vasárnap

Winterthur - múzeumlátogatás

Bejegyzés a vendégkönyvből

Az idei év első múzeumlátogatásán vagyunk túl. Winterthurban, a Gewerbemuseum-ban nyílt december 1-jén 2 új kiállítás (belépőjegy 8 frank, 16 év alatt ingyenes). Az ember (én) nem is gondolná, hogy milyen témákból lehet látványos, átfogó és élvezhető kiállítást készíteni. Ebben az esetben a bőrről van szó - a kiállítás neve Skin to Skin. Minden, amit a bőrről tudni kell és tudni lehet, megtalálható itt. 


A bőr a legnagyobb érzékszervünk, területe kb. 2 m2, súlya 10 kg. Legvékonyabb a szemhéjon, ahol csupán 0,1 mm vékony, a legvastagabb pedig a talpunkon, ahol 5 mm-nyi. Cm2-enként átlagosan 200 fájdalmat érzékelő idegvégződés van, hideget 12, meleget pedig 2 receptor érzékel ekkora felületen. A teljes bőrfelületen kb. 3 millió izzadságmirigyünk van, amik a hőháztartásunkért felelnek.


5 hónapos baba kezének viaszból készült mása

Mivel az emberi testről van szó, igencsak bizarr dolgokkal, információval is találkoztunk. Itt tudtuk meg, hogy a 15-18. században az emberből nyert "anyagokat" is használtak gyógyítási céllal - és ez nem számított különlegességnek. A patikustól emberi vért, zsírt és bőrt is lehetett venni. A bőrnek fájdalomcsillapító hatást tulajdonítottak - elsősorban szülés közben, de arthritis esetén is - és kisebb darabokban lehetett kapni. Emberi bőrt tartalmazó amulettek is léteztek. A bőrt a hóhérok szolgáltatták, akiknek kvázi monopóliumuk volt ezek értékesítésére.


De nem ez volt az emberi bőr egyetlen "felhasználási területe". Bármilyen morbid, de könyvkötésre is használták, még a 20. század elején is. A világ könyvtáraiban jelentős mennyiségű ilyen könyv található, melyek szakmai elnevezése angolul "anthropodermic bibliopegy". Néhány önéletrajznál a "főszereplő" bőrébe kötötték be a könyvet, de a bőrkötésű könyvek többsége orvosi tartalmú, pl. Hippocrates összes műveinek 2. kiadása.


Ehhez a témakörhöz tartozik az ujjlenyomatok kérdése is, ami a daktiloszkópia tudományágához tartozik. Közismert, hogy nem létezik 2 egyforma ujjlenyomat. Először 1877-ben használták a tenyérlenyomatokat az indiai kolóniákon a nyugdíjvisszaélések kiküszöbölésére. Az itt elért sikerek alapján 1894-ben Angliában bevezették a kriminológiai célú ujjlenyomatok azonosítási rendszerét, majd 1902-ben fogtak el ez alapján bűnözőt. Nagy visszahangja volt világszerte az ujjlenyomat alapján történő azonosítás 1907-es magyarországi sikeres alkalmazásának (infó a Wikipedian).

Nekem nagyon tetszettek a dél-afrikai Nandipha Mntambo alkotásai, aki tehénbőrt formáz női test különböző pózaiban (általában saját maga a modell).





Itt kapott helyet a kicsit korábban, de szintén június 9-ig tartó tetováló kiállítás is, ami nem kevesebb meglepetéssel szolgált, mint az emberi bőrrel kapcsolatos. Bemutatják a tetoválás múltját, történelmi hátterét, különböző korokban és kultúrákban betöltött szerepét.




A fenti képen egy tetoválópad látható, de kiállítottak rengeteg tetováláshoz használt eszközt is, a legprimitívebbektől (tövis, faág, csont, teknőspáncél stb.) a strasszköves modernig. Az eszközök nem változtak lényegesen az évszázadok során. Az egyetlen nagy lépést az elektromosság felhasználása jelentette a 20. század elején, ami új tetoválási technikák alkalmazását és új minták létrehozását tette lehetővé. Az elektromos motor a tű ritmusos fel-le mozgását teszi lehetővé, ami gyengédebb és biztosabb munkavégzést tesz lehetővé. Ez a tetoválandó alany számára is kisebb fájdalommal jár.

Engem meglepett, hogy a múlt század első felében milyen tetoválások készültek, nőkre is. Német nyelvű cikk a kiállításról itt.

Herbert Hoffmannn tetováló saját készítésű fotója
Maud Stevens Wagner - tetoválónő

Új Zélandon a  maoriknál jellemző volt az arc tetoválása (tulajdonképpen felmetszése, melynek során barázdákat ejtettek az arcon), mely a családi állapotról, hovatartozásról és a közösségben betölttött szerepről tájékozatott, de a személy különleges képességeiről is hírt adott. Az arc minden része bizonyos információnak volt fenntartva. A homlok közepén pl. csupán néhány ember hordott jelet - ez a magas státusz jele volt. A férfiak egész arcukon tetoválhatták magukat, a nők csak az állukon. Miután hosszú ideig be volt tilva, most újra reneszánszát éli a "ta moko".


Wahine tā moko
Fotó innen

A kiállítás június 9-ig látogatható, jó szívvel ajánlom.

A földszinten egy jelentős óragyűjtemény található, az 1907-ben született Konrad Kellenberger gyűjteménye. A legrégebbi óra 1600-ból származik, de minden évszázadból láthatók itt - 11 különböző kategóriába sorolt - órák. 







A legfelső szinten a város "Material Archiv"-ja van, amit igazából nem is tudok lefordítani. Az ilyen jellegű gyűjtemények a 19. század 2. felében alakultak a párizsi és londoni világkiállítások hatására. Ezeken mutatták be a különböző anyagokat, félkész és kész termékeket azzal a céllal, hogy a szakmai közönséget tájékoztassák és képezzék a lehetőségekről. A legtöbb ilyen gyűjtemény azonban már a 20. század elején részben vagy teljesen megszűnt, így a winterthuri is, ami 2009-ben újra megnyílt és bárki által látogatható, sőt, elektronikus adatbázis is kapcsolódik hozzá (materialarchiv.ch).







Csoportokat is szívesen látnak, óvodás kortól kezdve, de a szomszédos főiskoláról érkezők is hasznos információkat találnak minden elképzelhető anyagról és annak felhasználási lehetőségeiről. Rengeteg videó film is megtekinthető különböző gyártási technológiákról (mi a japán kések kézi gyártásáról szóló 23 perces filmet néztük meg).

A nap megkoronázásaként pedig betértünk egy vegetáriánus étterembe, a Tibits-be. Nagyon hangulatos, büfé-jellegű, a kiválasztott ételeket a pénztárnál kell leméretni és kifizetni. Ilyen finom vegetáriánus ételteket még nem ettem és a választék is bőséges. Több városban is található Svájcban Tibits, Winterthur mellett Baselben, Bernben és Zürichben is. Az árak - itteni pénztárcához mérve - megfizethetőek. 10 dkg étel 4,2 frank, édességből pedig 3,3 (elvitelre pedig csak 2,8). Igazán versenyképes árak, nagyon finom ételekért.


2014. január 11., szombat

A legnépszerűbb mozifilmek

A világ legnagyobb filmadatbankja, az Internet Movie Database (IMDb) publikálta - a világ minden pontján - regisztrált felhasználói filmekről adott értékelését. Max. 10 pontot adhattak a filmeknek. Cikk itt

Az így előállt lista első 20 helyezettje a következő:

  1. A remény rabjai (1994)
  2. A keresztapa (1972)
  3. A keresztapa 2 (1974)
  4. Ponyvaregény (1994)
  5. Batman - A sötét lovag (2008)
  6. A jó, a rossz és a csúf (1966)
  7. Tizenkét dühös ember (1957)
  8. Schindler listája (1993)
  9. Gyűrűk ura 3 (2003)
  10. Harcosok klubja (1999)
  11. Gyűrűk ura (2001)
  12. Csillagok háborúja - A birodalom visszavág (1980)
  13. Eredet (2010)
  14. Száll a kakukk fészkére (1975)
  15. Forrest Gump (1994)
  16. Nagymenők (1990)
  17. Csillagok háborúja (1977)
  18. Gyűrűk ura 2 (2002)
  19. A hét szamuráj (1954)
  20. Mátrix (1999)

A következő 8 film kapta a svájciak közül a legjobb pontszámot:



 Az egyes országok saját gyártású, saját helyszínjein forgatott filmjei közül pedig ezek a nyertesek:

http://www.20min.ch/content/IMDBEuropakarte.jpg

2014. január 9., csütörtök

Anyából vállalkozó

Mompreneurs: Karriere dank Selbstständigkeit nach der Geburt?
Fotó innen

Kívülállóként az az érzésem, hogy itt viszonylag sok részmunkaidős állás van. Persze minden csak viszonyítás kérdése. A magyarországi lehetőségekhez képest sok, de az itteni megítélés szerint még mindig nagyon is kevés. Különsen a gyermekvállalás után álló nők, a friss anyukák, de az idős szüleiket ápolók számára is. Nekik ugyanis lenne igényük a munkára, de olymódon, hogy gyereküket ne csak a reggelinél és a vacsoránál lássák és rugalmasan oszthassák be az idejüket . Arról nem is beszélve, hogy milyen iszonyúan drága a kisgyerekek számára szervezett felügyelet bármelyik formája (akár a részmunkaidőben dolgozó nő fizetésének nagy része is rámehet, ha nem kifejezetten jól fizető állásban dolgozik valaki).

Már korábban is írtam róla, hogy az egész iskolarendszer azon alapul, hogy a nők otthon vannak. Vagyis az iskolában 2 órás ebédszünet van, de mivel ebédlő többnyire nincs, a gyerekek hazajárnak ebédelni, ahol anyuka várja őket friss meleg étellel és jó szóval. Hát így igencsak nehéz munkába állni, igazság szerint még részmunkaidőben is. Nekem szerencsém volt, amikor így dolgoztam, mert nem volt jelentősége, hogy napi, vagy heti x órában dolgozom, ezért az utazással töltött idő minimalizálása érdekében heti 3 napon nagyjából teljes munkaidőben dolgoztam, 2 napon pedig otthon voltam.


Kép innen


Ez azonban nagyon kevés helyen kivitelezhető és a kisgyerekeseken, beteget otthon ápolókon nem is segít. Így egyre több anyuka, nő válik "kényszervállalkozóvá", ami itt azt jelenti, hogy ha már a munkahely rugalmatlansága miatt nem tud dolgozni, létrehoz egy saját vállalkozást, amiben ő maga a saját főnöke (és persze mindenes is egyben, egészen addig, ami ki nem növi magát a vállalkozás). Külön neve is van az ilyen vállalkozóknak, vállalkozásoknak: a mompreneur szó a mom (anya) és az entrepreneur (vállalkozó) szavak összevonásával keletkezett. Németre lefordítva: Mutternehmerin, de ők is az angol kifejezést használják. Egy 2009-es statisztika szerint évente 12-15 ezer vállalkozást indítanak, melyek 20%-át nők hozzák létre. A 2013-as adatok szerint már minden 4. vállalkozást nő alapít, ezek fele lehet körülbelül anyukáké. A kutatások szerint azonban a nők által alapított vállalkozásoknak nagyobb az esélye, hogy az első 5 évben fennmaradjanak, mint a férfiak által alapítottaknak. Ehhez az is hozzájárul, hogy a nők általában kisebb méretű, kevesebb kockázattal járó, jobban előkészített vállalkozásokat hoznak létre, mint a férfiak. Nem is annyira a profit maximalizálása, mint az értelmes munka, ami rugalmas időbeosztásban, otthonról is végezhető, vonzza őket. Nem ritka, hogy kevesebbet keresnek a saját vállalkozásban, mint korábban, alkalmazottként, de elégedettek, mivel így a munkát és a gyereknevelést össze tudják egyeztetni egymással. A vállalkozás sikere azonban ugyanolyan helyzetbe sodorhatja a nőket, mint az alkalmazotti lét - teljes munkaidőben kénytelenek dolgozni és másra bízni gyermeküket.

Cikk itt és itt (rádióriporttal), meg itt.

2014. január 7., kedd

Fogadalmak - hogy boldog legyen az új év


Kép innen


Szilveszterkor, de legkésőbb az új év első napjaiban legtöbben szinte kötelességünknek érezzük, hogy az elkövetkezendő évre legalább egy fogadalmat tegyünk arról, hogy mit fogunk másképp, jobban, többet csinálni, saját jól felfogott érdekünkben.

Nagyon nem mindegy azonban, hogy hogy történik ez a fogadalomtétel - sokáig kerestem az ide megfelelő szót, mert tulajdonképpen igazából nem teszünk fogadalmat, az jóval komolyabb, nem is fogadkozunk, mert az megint más, sőt, még csak el sem köteleződünk, mert az is többet jelent. Pont erről szeretnék most írni.

Hiszen, ha őszinték akarunk lenni, többnyire a kívánságunkra mondjuk azt, hogy megfogadtuk, hogy elérjük, vagy legalábbis törekszünk rá. A leggyakoribbak talán a következők:
  • Le fogok fogyni (De jó lenne lefogyni!)
  • Leszokom a cigiről (Le kéne már végre szokni!)
  • Többet fogok sportolni (Muszáj lenne mozognom)
  • Megtanulok angolul/németül/bármilyen nyelven (Most már tényleg tarthatatlan, hogy nem tudok megszólalni angolul/németül/bármilyen nyelven!)
  • Türelmesebb leszek (Jó lenne nem mindig felkapni a vizet!)
  • Új munkahelyet találok (Olyan munkát szeretnék végezni, ami örömöt szerez nekem)
Kép innen


Nagyon fontos, hogy már az elején higyjünk abban, hogy el tudjuk érni azt, amit szeretnénk, vagyis hogy bízzunk magunkban! Ez az aspektus fontosabb, mint gondolnánk, ugyanis - ahogy Lao-ce mondta - "aki nem hisz, annak mások sem hisznek". 

A hétköznapokban is rengeteg apró fogadalmat teszünk: ma nem fogok elkésni, ma csak egy kekszet eszem a kávéhoz, evés közben nem nézem meg, hogy jött-e üzenetem stb. Aztán vagy sikerül betartanunk, vagy nem. Azt gondolhatnánk, hogy igazából nincs jelentősége, eltekintve attól, hogy elkéstünk, nem tudunk fogyni vagy nem az evésre, vagy a családunkra figyelünk evés közben. Valójában azonban az történik, hogy egyre kevésbé vagyunk hitelesek saját magunk (és a környezetünk) számára. Ha a számunkra legfontosabb személy (saját magunk) sem számít annyira nekünk, hogy betartsuk a neki (magunknak) tett fogadalmunkat, ígéretünket, akkor mire számíthatnak mások? Mire számíthatunk magunktól?

Nem kell elkeseredni, van megoldás! Prakikus és látványos ötlet, hogy állítsunk jól látható helyre egy befőttes üveget (akár szépen ki is csinosíthatjuk), és minden alkalommal, amikor betartjuk, amit megfogadtunk saját magunknak (tehát nem más kérését teljesítjük), akkor jutalomképpen dobjunk bele egy kétszázast. Így láthatóvá válik és emlékeztet is minket arra, hogy szavahihetőek vagyunk, számíthatunk magunkra (és akár többre is képesek vagyunk, ha ezeken már túl vagyunk). Hónap végén aztán ebből a pénzből vegyünk magunknak egy gyűrűt, ami később is emlékeztet minket arra, hogy igenis bízhatunk saját magunkban. Meglátjuk, hogy mire lesz elegendő az összegyűlt pénz: műanyag vagy akár egy ezüst gyűrűre?

Az újévi fogadalmakra visszatérve alább olvashatóak egy coach tanácsai, amik abban segítenek, hogy meg tudjuk valósítani a fogadalmainkat.

Legyünk konkrétak! - Ahelyett, hogy megtanulunk végre angolul/németül/bármilyen nyelven, mondjuk azt, hogy napi 20 percet töltök nyelvtanulással, vagy naponta 10 új szót tanulok meg. A mérhető célokat könnyebb megvalósítani.
Kis lépésekben haladjunk! - A nagy célt bontsuk le kisebb falatokra, hogy nehogy a falat nagysága rémisszen el minket a beleharapástól. Ha pl. összesen 12 kg-ot szeretnénk fogyni, akkor bontsuk le hónapokra és máris megvalósíthatónak tűnik a terv. Havi 1 kg fogyás már nem is hangzik olyan nehéznek.

Írjuk be a naptárunkba is! - Kevés ember mondhatja el magáról, hogy sok szabadideje lenne, átalában egy túlzsúfolt napban kell időt találni a sportoláshoz, nyelvtanuláshoz, bármihez. Ezért gondoljuk át, hogy melyik napszakban kívánunk diőt szakítani és ez alapján alakítsuk át a napirendünket. Lehet, hogy egy kicsit korábban kell felkelnünk, de az is lehet, hogy csupán a tévézési vagy netezési időnket kell egy kicsit csökkentenünk. Mindenesetre tudatosan gondoljuk át és tervezzük meg, hogy mikor szánunk időt a tervünk megvalósítására.

A kitartás fontosabb, mint a sebesség! - Egy egyszeri nagy nekiveselkedés ugyan jó érzés és nagyon hatásos tud lenni, de gyorsan elfogyhat a lendületünk. Ismét a kis lépésekben elvhez térünk vissza, mert könnyebb kitartónak lenni, ha nem maratont futunk minden nap, hanem csak 800 métereket. A lakást se muszáj egy alkalommal lomtalanítani, haladhatunk kuckóról kuckóra, szobáról szobára, mígnem 1 hónap alatt szépen végzünk mindennel.

Kövessük az eredményeket! - Mivel kis lépésekben haladunk, nem biztos, hogy azonnal látható lesz az eredmény. Ezért célszerű naplót, táblázatot vezetni (mennyit adtunk már le, mennyit gyűjtöttünk össze, hogy növekszik a táv, amit le tudunk futni).

Pihenni is szabad! - Nem muszáj tökéletességre törekednünk és teljesen elrugaszkodni a valóságtól. Egy-egy szünnap, vagy édesség nem a világ vége, viszont jót tesz a lelkünknek és a lelkiismeretünknek, ha előre elhatározzuk, hogy mennyi fér bele. Akkor nem rossz lelkiismerettel tesszük és a magunkba vetett bizalmunk sem szenved csorbát.

Pozitívan fogalmazzunk! - Ne tiltó mondatokkal legyen tele a listánk, hanem alternatívákkal a megoldásukhoz. Valójában sok esetben az alternatíva megtalálása a nehezebb. Pl. ha fogyni szeretnénk, akkor ott állunk tanácstalanul, hogy jó, de akkor most mit egyek, mit csináljak, mit kell változtatnom, hogy el is érjem a célomat? Az nem elég, ha azt mondjuk, hogy nem eszem több édességet és nem is cseng túl jól. Viszont sokkal jobban hangzik, ha azt mondjuk, nassolás helyett zöldségeket, magvakat fogok rágcsálni.

Azonnal fogjunk hozzá! - Nincs mire várni! A mai nap éppoly alkalmas bármi új elkezdéséhez, mint bármely másik. Nincs futófelszerelésünk? Nem baj, kezdetnek a régi tréningruha és sportcipő is megteszi (arra a pár száz méterre pl., amennyit én kezdetben le tudnék futni, igazán kár lenne azonnal beruházást eszközölni). A hvg.hu szerint "72 órán belül bele kell vágni, és 21 napot kell kibírni, hogy valóban történjen változás az ember életében, mondják a tapasztalt fogadkozók. Ha ugyanis nem teszünk eleget az elhatározásunknak a fogadalomtételt követő három napon belül, a negyedik napra már elmúlik az eufória, és visszasüppedünk a kényelmes, de utálatos megszokásba."

Osszuk meg tervünket/fogadalmunkat másokkal! - Ez motiváló hatású. Így is fel lehet adni, de kellemetlenebb és mások előtt is hiteltelenné válunk.

Leljük örömünket a megvalósításban! - Már közben gondoljunk a sok előnyre, amit sporttal, kevesebb súllyal, nyelvtudással el fogunk érni.

Kép innen

Másik technika a "kívánságfal". Készíthetünk egy nagy kollázst olyan képekből, amik azokat a dolgokat szimbolizálják, amiket el szeretnénk érni. Ha lefogyni szeretnénk, akkor pl. egy olyan képet keressünk magunkról, amin annyi volt a testsúlyunk, amilyet újra szeretnénk. De szimbolizálhat más is minket. Ha futni szeretnénk, kocogókról keressünk képet. Nem árt, ha vidámak, vagyis látszik rajtuk, hogy élvezik a futást és majd kicsattannak az egészségtől. Ha végre szeretnénk megszabadulni a sok fölösleges holmitól, akkor a lakberendezési magazinokból keressünk egy képet, ami kicsit hasonlít a mi stílusunkhoz, de nyugalom árad belőle, rendezett és szellős elrendezésű lakást mutat. A sort folytathatnám, de példának ennyi is elég.

Abraham Hicks Focus Wheel ("fókuszálás kerék") technikájával most találkoztam, de már a róla szóló bemutató videó megnézésétől is jobban éreztem magam. Arról szól, hogy legtöbbször olyan dolgokra vágyunk (és fogadjuk meg, hogy elérjük őket), amik túl nagy falatok, valójában elérhetetlennek tartjuk őket, ezért megmaradnak a vágy vagy fogadalom szintjén, amit sosem valósítunk meg. Ezt a vágyat kell a kör középpontjába beírni. Majd az óránkénti bontásban berajzolt küllők közötti szeletekben kisebb állításokat felsorakoztatni a témával kapcsolatban, amik hihetőek, elfogadhatóak, vagyis elménk is befogadja, elhiszi őket. Ahogy haladunk a kerék legfelső szeletéhez (a 12 órához, ahol elkezdtük a kerék kitöltését, az óramutató járásával megegyező irányban), folyamatosan növelhetjük az állítások erősségét. S láss csodát, mire idáig elérünk, már sokkal jobb energetikai állapotban vagyunk, hihetőnek, s így teljesíthetőnek tartjuk vágyunkat, fogadalmunkat. Érdemes kipróbálni!

Az új célok kitűzéséhez és megtartásához sok sikert és örömöt kívánok mindannyiunknak!

der Neujahrsvorsatz - újévi fogadalom