2013. november 30., szombat

Nincs svájci sípálya a legjobbak között

Fotó innen

Egy német internetes portál, a skiresort.de összeállított egy listát a világ 500 legjobb sípályáiról, ami a svájciaknál kiverte a biztosítékot, ugyanis a top 10-be egy svájci pálya sem jutott be. Nagy szégyen ez az alpesi országnak, ahol a síturizmusra igen nagy hangsúlyt fektetnek és értetlenül állnak az eredménnyel szemben. Külön bosszúság számukra, hogy az osztrákok viszont 7 helyet is elfoglalnak az első 10-ben (a maradék 3 hely egy kanadai, egy amerikai és egy francia pályáé) - az első helyen Kitzbühel áll. Svájcból St. Moritz/Corviglia-Marguns kapta a legjobb értékelést és ezzel a 12. helyen áll a világranglistán. Nem érti sem a turisztikai hivatal, sem a sírégiók. Hiszen Austztriában egyetlen 4.000 méter fölötti csúcs sincs - mondják, mintha ezen múlna. A zermattiak szerint lepontozták őket, amiért nem ajánlottak fel 5 főre ingyen szállást (gondolom, a tesztelő bizottságnak), illetve nem éltek az internetes portál hirdetési ajánlatával sem.

A skiresort.de azonban visszautasítja ezeket a vádakat, azt mondják, hogy mindenhol elfogulatlanul, korrekten pontoztak, ráadásul a svájci pályák igenis nagyon jó értékelést kaptak. Zermatt pl. 4,2 pontot, ezzel ugyan csak az 53. helyezést érte el. Az osztrákok jó eredményei pedig nem meglepőek, hiszen egyik pályát a másik után építik ki.

Összesen 18 szempont szerint értékelte a pályákat a 10 tesztelő (a portál munkatársai és független újságírók), több éves munkával. A szempontok között a síterület nagyságától a sílifteken és a parkolási lehetőségeken keresztül a környezetkímélésig, a személyzet kedvességéig és a különböző tudásszinteknek megfelelő pályákig tényleg mindent értékeltek. Személyesen mentek el mindenhová, az előző szezonban pl. 129 helyen jártak. 

A cikk végén a kommentek között sok olyat olvasni, ahol maguk a svájciak is Ausztriát részesítik előnyben, a pályák, síliftek minősége, a vendégszeretet és a kedvezőbb árak miatt.

Vonatkozó cikk itt.

Érdekesség, hogy tavaly olvastam egy cikket arról, hogy Európában az osztrákok a legnépszerűbb vendéglátók, mivel nemcsak felkészültek, de kedvességben is felülmúlhatatlanok. A svájciak itt sem kerültek be a top 10-be, sőt, utolsó lett. 23 ország 17.000 válaszadójának válaszait kielemezve állt elő az eredmény, a zoover utazási portálon. A válaszokból az is látszik, hogy melyik ország hogy szavazott. Így látszik, hogy a svájciak Svájcot tartják a leginkább vendéglátónak, de a következő náluk is Ausztria volt. Magyarország nem szerepel a listán. 

A top 10
  1. Ausztria
  2. Spanyolország
  3. Belgium
  4. Görögország
  5. Olaszország
  6. Hollandia
  7. Németország
  8. Portugália
  9. Lengyelország
  10. Skandináv országok

A Schweiz Turismus szerint a felmérés nem reprezentatív, de azért azt belátják, hogy a vendég elégedettsége fontos. Az elégedetlenség oka Svájcban elsősorban a magas ár, de az is igaz, hogy sok hotel még mindig nem felel meg a vendégek igényeinek.

2013. november 28., csütörtök

Elátkozott autómosás

Fotó innen


Ha máson nem is biztos, hogy látszik, de az autónkra nézve azonnal kiderül, hogy nem vagyunk svájciak, ugyanis nem rohanunk hetente kétszer a mosóba. Sőt, már az idejét sem tudom, mikor voltam utoljára. Azért az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy itt nem lesz olyan hamar koszos az autó, mint otthon, mert az utak is tiszták, de azért egy idő után látszik rajta, hogy valahonnan csak jön némi kosz, ami végül megtapad az autón. 

Mivel ma szép napsütés volt, úgy döntöttem, hogy itt az ideje csillogóvá varázsolni az autót. Elmentem egy autómosóba, ahol kártyát vásároltam és beálltam a mosóba. El is készült, de közel menve láttam, hogy csupa hab az egész, nem öblítette le a mosóprogram. Megkérdeztem a mögöttem várakozót, akiről látszott, hogy a néhány méterrel arrébb lévő autószalon dolgozója, meg hát mégiscak férfi, hogy szerinte mit csináljak. Gondoltam, esetleg csak félbemaradt a program és egy gombnyomással megoldható a probléma. Ő kedvesen azt mondta, hogy egy kicsit guruljak kijjebb. Értetlenül néztem rá, hogy miért (még mindig jóhiszeműen azt feltételeztem, hogy esetleg akkor továbbmegy a mosóprogram), de a válasz az volt, hogy azért, hogy ő is lemosathassa az autóját. Nem néztem szépen rá, de láttam, hogy úgyse megyek vele semmire, mert nem érti, hogy mi van, így rövid gondolkodás után megpróbáltam kihajtani, mire lezárult az ajtó. Nem volt mit tenni, kiszálltam és bementem a shopba, elmondtam, hogy mi a helyzet. Elnézéskérések közepette újraindították nekem a programot, plusz kaptam még egy kártyát ajándékba. A sorból az utolsó időközben távozott.

Ez a program is lement, hasonló eredménnyel, vagyis eredménytelenül, ha lehet, még habosabb maradt a kocsi. Ekkor már kiálltam, a shop elé gurultam, megmutattam az eladónak az autót, aki megint nagyon elnézést kért, és még egy kártyát adott. Hm, hát 3 mosás után azt hiszem, csak a habmennyiség nőtt a kocsin. Kénytelen voltam átmenni egy másik mosóba, de ezúttal egy kézimosót választottam, ahol jó alaposan leöblítettem a rengeteg habot ... Mellesleg a 14 frankos teljes mosás helyett 4 frankból megúsztam az egészet.

Azt hiszem, ezek után sem fogok gyakran kocsit mosatni ...

10 éves matematika "docens"

 

Él Svájcban egy kisfiú, Max, akiről már korán kiderült, hogy csodagyerek, mégpedig a elsősorban matematika terén. Olyannyira, hogy 9 évesen leértettségizett matematikából, miután 3 év alatt elvégezte az első 6 osztályt és gimnáziumban tanult tovább. A következő - logikusnak tűnő - lépés az egyetem lett volna, és hősünk, ill. szülei valóban ezt is tervezték. Zürich híres egyetemén, az ETH Zürich-en szeretett volna továbbtanulni, ahová azonban - életkorára és a csupán matematikából, nem minden tárgyból letett érettségire hivatkozva - nem vették fel. Felajánlották azonban, hogy bizonyos előadásokon részt vehet, vagy hogy jelentkezzena matematika olimpiára, ill. az egyetem - tehetséges gyerekek gondozására létrehozott - tehetséggondozó projektjére is feliratkozhat, ahol hozzá hasonlóakkal, ill. szaktanárokkal dolgozhat együtt.

Nagy sajtóvisszahangja volt a dolognak, szegény család az olvasóktól is kapott hideget, meleget, miszerint hogy képzelik, hogy ilyesmire kényszerítik a gyereküket, micsoda kegyetlen szülők ők. Itt azért megyjegyezném, hogy a kisfiú apukája nyugalmazott matematika professzor, tehát nem esett messze az alma a fájától.

Időközben rátalált a tehetséges fiúra egy online kurzusokat nyújtó cég, akik jó lehetőséget láttak benne. Mára már közismert, jól ért a számítástechnikához (mint ez a korosztály általában) és tud is szerepelni. Elindítottak vele egy tesztprojektet (egyelőre még hivatalos szerződés nélkül), amelyben 10 perces kis filmek segítségével készítené fel a gimnazistákat a matematika érettségire.

A riporter kérdésére azt válaszolta, hogy élvezi ezt a feladatot, nincs lámpaláza, hiszen tudja, hogyha valamit nem jól csinál, ki lehet vágni, de felnőttként nem kíván matematikát tanítani, inkább magában matekozna. Egyébként teljesen normális 9-10 évesnek tartja magát, aki ha nem tanul, akkor olvas, játszik, szóval mint bárki más, a kortársai közül.

Nagyon helyes kisfiú, természetesen koraérett, ja, és a kiejtéséből ítélve német, nem svájci (bár ennek semmi jelentősége nincs).

Itt egy cikk videóinterjúval, itt pedig egy aktuális cikk, az online oktatásról.

2013. november 26., kedd

Mobil-kérdés, Mobile Aid

Fotó innen


Ma végre rászántam magam, hogy elvigyem a telefonomat szervizbe, ill. először a Media Marktba, ahol vettük, hogy ők küldik tovább a szervizbe. Néhány hónapja kezdett el rendetlenkedni, mégpedig olymódon, hogy észre sem vettem. Mivel itt kint nem sokan hívnak telefonon, nem tűnik fel, ha sokáig nem szólal meg. Mert olyan trükkösen romlott el, hogy olyan, mintha működne, a gmail-es postafiókomba szépen jönnek az email-ek, de nem vagyok hívható, ill. én magam sem tudok hívást indítani. Vagyis látványra tudok, mert olyan, mintha kicsörögne, csak épp nem csörög. Ilyenkor kikapcsolás után magához tér. A rossz benne az, hogy nem veszem észre, mikor válok elérhetetlenné.

Első körben elvittem a Sunrise-hoz, ahol előfizetésem van. Ott machináltak valamit a kártyával, felvilágosítottak, hogy rendszeresen kell frissíteni a szoftvereket, majd utamra bocsátottak. A helyzet nem javult, így következő körben elmentem a Media Marktba. Ott szintén előadtam ékes német nyelven ezt a nem annyira egyszerű sztorit. Az eladó telefonos segítséget vett igénybe, melynek során újraindították a távolból a kártyámat. Azt mondták, ha ez sem segít, a telefon lesz a ludas.

A telefon 1-2 hétig úgy csinált, mintha megszeppent volna, én meg szorgosan frissítgettem, de tegnap megint bemondta az unalmast. Tegnap. Az 1 éves garancia holnap jár le. Meg az 1 évre vásárolt casco is, ami majdnem annyiba került, mint maga a telefon.

Nos, az eladó a hosszú történet után megkérdezte, hogy nem érte-e víz a telefont. A nemleges válasz után elmondta, hogy pedig akkor jogosult lennék egy újra, mivel az nem javítható. Kvázi azt javasolta, hogy dugjam víz alá a telefont, ha már úgyis fizettem a casco-t. Erre sajnos nem voltam képes. Ígyhát szépen kifáradtam az ügyfélszolgálatra, ahol ismét elmeséltem a teljes előtörténetet. Ekkor már trükkösen megkérdeztem, hogy tényleg víz alá kell-e dugnom a telefont, hogy újat kapjak cserébe. Sajnos igen, minden egyéb esetben javítható a készülék. Vívódtam magamban, mert hát mégiscsak kifizettem nem kevés pénzt casco-ra, de szándékosan megrongálni a telefont, az nem ment. 

Így felvette a jegyzőkönyvet az ügyfélszolgálatos és hozott egy butatelefont, a szép okosom helyett. Rutinos játékosként kértem, nézzük meg, hogy működik-e. Nem volt feltöltve, ezért bedugta, hogy töltődjön, de nem akart töltődni. Sebaj, van másik! Kártya ki, kártya másikba be. Ami ezután felszólított, hogy tegyük be a kártyát ... ami már bent volt. Nem esünk kétségbe, van másik cseretelefon. Ez már működött, viszont azonnal feltűnt, hogy az exportálás ellenére nincs minden telefonszám rajta a SIM-kártyán. Újabb exportálás (mindent átengedtem az ügyfélszolgálatosnak, elvégre mégiscsak ő a szakember, én meg egy csekély jártasságú telefonfelhasználó vagyok csupán), ami a kártya megteltét eredményezte, fontosabb számok átmásolása nélkül. Azt javasolta emberünk, hogy töröljek ki névjegyeket, amit én szépen meg is tettem, látván, hogy úgy sem lesz jobb ötlete. Véleménye szerint ugyanis az újabb exportálások során csak a még nem létező névjegyek duplázódnak, amiben nem vagyok biztos, de most már nincs is jelentősége. A legfontosabb számokat manuálisan kijelöltem, átmásoltuk és most itt állok egy kőkorszaki butatelefonnal, amit újra meg kell tanulnom, mert egész másképp működik, mint a mostaniak.

A történet pikantériája, hogy mielőtt megérkeztem a Media Marktba, pont egy interjú ment a rádióban a fiókok mélyén lapuló, már nem használt mobiltelefonokról, amikből Svájcban állítólag 8 millió db van, ill. a Mobile Aid akcióról, ami ezeknek a begyűjtéséről, újraértékesítéséből vagy újrafelhasználásából és az ilymódon keletkezett pénz jótékony célra (SOS Gyerekfalu javára, Etiópiában) való felhasználásáról szólt.
 

Tavaly 100.000 készüléket adtak le a svájciak az akció során (évente 1 millió új telefon fogy), a follow up film itt látható. Az adományozók eldönthetik, hogy mire fordítsák a szervezők a pénzt (melet ételre, biztonságos fedélre, oktatásra, önsegélyezésre). Az akció november 25. és december 15. között tart, a már nem használt, de még - lehetőség szerint - működőképes telefonokat a Swisscom üzleteiben lehet leadni.

Más téma, de még a Media Markthoz kötődik: az autópályamatrica-áremelés leszavazása után a mai napon 29,95 frankért árusították a jövő évi (40 frankos) matricákat. Sokan csak ezért mentek el, én meg véletlenül, mondhatni bónuszként futottam bele az akcióba.

Kiegészítés: most olvasom, hogy a hatóság délben leállította az akciót, ugyanis december elsejénél előbb nem lenne szabad az autópályamatricát érétkesíteni (éves matricáról van szó).

Sarki fény Svájcban?

Quelle: ZVG
Fotó innen

A 10 évvel ezelőtti télen már volt rá példa, hogy ez a különleges és meseszép légköri jelenség, nevezetesen a sarki fény (aurora borealis), Svájcban is megfigyelhető volt, noha normál esetben csupán fenn északon látható, késő ősztől kora tavaszig, teljes sötétedés után, leginkább tiszta, felhőtlen égbolton. Nevével ellentétben, a sarki fény nem a sarkokon, hanem attól kb. 23 fokkal távolabb, az északi illetve déli szélesség 70. foka környékén jelenik meg. A megfigyelés legideálisabb helyszínei Skandinávia, Finnország, Szibéria, Kanada.

Úgy tűnik, hogy ezen a télen ismét olyan körülmények állnak elő, hogy a sarki fény Svájc fölé is ellátogathat. Idén ugyanis ismét maximumán lesz a napfoltciklus. 10 évvel ezelőtt 2 nap (október 30. és november 20.) volt látható Svájcban, a fenti kép is itt készült. Nem olyan látványos, mint a skandináv országokban, de azért nem rossz! Lehet,  hogy nagy álmom, a sarki fény megélése, még ha egy kicsit visszafogottabb formában is, de megvalósul?

Ezen a magyar oldalon (Magyar Csillagászati Egyesület) sarki fény előrejelzés is található.

A sarki fény létrejöttéről és a vele kapcsolatos babonákról itt. A reményre okot adó cikk pedig itt olvasható.

2013. november 25., hétfő

Karácsonyi vásárok



Az első havazással egyidejűleg elkezdődött a karácsonyi, adventi vásárok időszaka is. Van, ahol csak 1 napos (pl. nálunk Badenben), máshol egy hosszú hétvégén át tart (pl. Bremgartenben, korábbi posztom erről itt), megint máshol pedig mostantól egészen karácsonyig (pl. Lausanne-ban, Stein am Rheinban vagy St. Gallenben). Luzernben és Zürichben pedig nem is egy, hanem több helyszínen is felállítják a standokat, ugyanúgy, mint Budapesten, ill. ebben a két városban a pályaudvar is otthont ad egy nagy karácsonyi vásárnak.

Ezen az oldalon nemcsak Svájc összes adventi és karácsonyi vásárát gyűjtötték össze (dátummal és a vonatkozó honlapok linkjeivel), de a legtöbb európai országét is. Ezen a linken pedig egy szubjektív lista, az állítólag legszebbekről.



Mi tegnap mentünk el Zürichbe, hogy egy kicsit körülnézzünk, mivel ott már meggyújtották a karácsonyi fényeket és a karácsonyi vásár is megkezdődött, de sajnos szakadó esőbe érkeztünk, mégpedig felkészületlenül, így végül csak a főpályaudvar nagy csarnokában lévő vásárt tudtuk megnézni, amit idén 20. alkalommal rendeznek meg, 150 árus részvételével. Újdonság igazából nem fogadott, mert minden évben ugyanazok az árusok vannak ott, mi több, pontosan ugyanazon a helyen, de a 7.000 Swarowski kristállyal díszített 15 méter magas karácsonyfa minden alkalommal lenyűgöz és a vásár hangulata is nagyon megkapó.






Már "üzemel" az "Éneklő karácsonyfa" is Zürichben (1998-ban volt az első, korábbi posztom a  témában itt), hétköznapokon 17.30 és 18.30-kor van előadás, hétvégenként pedig 14.00 15.30-kor is, felnőtt és iskolai kórusok részvételével. Program itt.

Marad az autópályamatrica ára

Fotó innen

Vasárnap újabb népszavazásra került sor, mely minden témában elutasító eredményt hozott.

- 1:12-Initiative - 65.3 % nem (egy cégen belül a legmagasabb havi bér ne lehessen több, mint a legalacsonyabb 12-szerese) - "az állam ne szabja meg, ki mennyit kereshet" - döntött a nép
- Familien-Initiative - 58.5 % nem - a gyereküket otthon nevelők (tehát akik nem adják bölcsibe, oviba) továbbra is hátrányos megkülönböztetés áldozatai, a többiek ugyanis a gyerekfelügyelet költségét, ami elég borsos összeg, levonhatják az adóalapból
- Autópályamatrica Fr. 100 - 60.5 % nem

Ezek közül egy dolog érint minket is, mégpedig az autópályamatrica, mely már hosszú évek óta változatlan árú, 40 frankos, egy egész évre, az egész ország területére. Kötelező mindenki számára, aki belép az országba, kivétel nélkül. Annak is meg kell vennie, aki csak éppenhogy átlépi a határt és meg sem közelíti az autópályákat, csupán néhány km-t autózik Svájc területén belül (korábbi posztok a témában itt).

A kezdeményezés a matrica árának 100 frankra való emeléséről szólt, amit egyöntetűen leszavaztak a választópolgárok. A pénzre azonban szükség van, hogy az utak minőségét fenntartsák és az infrastruktúrát, az úthálózatot bővítsék, ezáltal tehermentesítve a kritikus útszakaszokat. 2008 és 2012 között megduplázódtak a dugók az ország területén.

Több lehetőség is van a pénz beszedésére. Az első ötlet a benzin árának emelése (a terv szerint literenként 9 rappennel). A másik megoldás a "fejőstehén-kezdeményezés" (Milchkuh-Initiative), amit az autópályamatrica áremelésének ellenző csapata preferál, olyannyira, hogy már ellenkampányukban is erre hivatkoztak. Ennek az a lényege, hogy a matrica árbevételét teljes egészében az úthálózatra fordítsák és ne ebből finanszírozzák a tömegközlekedést és más, külföldi projekteket. Ilymódon elégséges pénz jutna az utakra és az autósok nem a más közlekedési eszközöket használók javára "adakoznának". A népszavazáshoz kiírásához szükséges aláírások állítólag már összegyűltek.

 

A mindenféle népszavazások eredményeit ezen az oldalon lehet megnézni.

2013. november 23., szombat

Svájci-magyar zenész - Liselottes

Ma reggel még nem volt erőnk cd-t betenni, ezért a háttérben a rádió szólt (Radio Argovia), amikor arra lettünk figyelmesek, hogy Magyarországról van szó. Rögtön 100%-os figyelemmel fordultam a műsor felé. Egy Svájcban született, de a magyar nyelvet a mai napig őrző és gyermekének is azt tanító énekesnőt interjúvoltak meg, bár magyar háttere csak menet közben derült ki. Az új albumot Magyarországon, magyar zenészekkel (a Honeybeast zenekarral) vette, ill. vették fel.

És egyszercsak magyarul kezdett el beszélni, megszólítva az itt élő, őt hallgató magyar rádióhallgatókat! Ezt se gondoltuk volna, hogy svájci rádióban magyar beszédet fogunk hallani! Köszönjük! :)

A zenekar neve Liselottes, 2 hölgy alkotja, a magyar származásút Gyimesi Nellynek hívják. Ez pedig az új, Magyarországon felvett videójuk. Sok sikert!



2013. november 21., csütörtök

Ne legyen több kidobott élelmiszer

Legalábbis ez a célja annak az internetes platformnak (foodsharing.ch), ami azzal a céllal jött létre, hogy a felesleget ne kelljen kidobni,  hanem ingyenesen fel lehessen kínálni. A mennyiség nem számít, egy pohár joghurttól a 200 kg krumpliig bármi felkerülhet.

 Bildschirmfoto 2013-11-19 um 11.47.22.png

Az ötlet nem új, de nagyon is időszerű. Svájcban az élelmiszerek 1/3-a nem kerül elfogyasztásra, azaz a szemetesben landol. Ez évente 2 millió tonna élelmiszert jelent! Rengeteg oka lehet a kidobásnak, a nem megfelelő méretű, formájú terméstől és a szállítás közbeni megromlástól a feldolgozás közbeni "lemorzsolódáson" és a polcokon való megromláson át a saját hűtőszekrényünkben penészedésig és a tányérunkon maradt többletig bármi szóba jöhet.



Ételmaradék tehát több helyen is keletkezhet: magánszemélyeknél, gyártóknál, termelőknél és kereskedőknél. Mindannyiuk számára lehetőséget biztosít a most indult foodsharing.ch internetes platform ahhoz, hogy a feleslegüket ingyen felajánlják, ill. hogy azt ingyenesen elhozzák az érdeklődők. De ennél többet is nyújt az oldal, pl. közös főzéshez partnerkeresést, ami több legyet is üt egy csapásra, mert ilymódon az esetleg hiányzó alapanyagokhoz is hozzájuthatunk amellett, hogy nem kell egyedül főzőcskéznünk és jobban megismerkedhetünk a közelebbi-távolabbi szomszédainkkal.

Ha belegondolunk, egész sok alkalom adódik, amikor nem tudunk mit kezdeni az élelmiszerrel. Gondoljunk csak a nyaralás, vagy a költözés előtti napokra, amikor célszerű teljesen kiüríteni a hűtőszekrényt, netalán a kamra tartalmát is egy kicsit lecsökkenteni. Vagy egy nagyobb vendégségre, amikor egy kicsit elszámoltuk a mennyiséget és sok étel megmaradt. De akár egy pékség is felkínálhatja a nap végén megmaradt friss pékáruját, ami másnap már nem lesz friss és eladható, vagy egy őstermelő is a kereskedelem által méret- és formaeltérés miatt nem felvásárolt zöldségeit, gyümölcseit (az élelmiszer 20%-a így megy kárba ill. kukába). Itt mindenki csak nyerhet. Nemcsak az "eladó" és a "vevő" (mivel szigorúan ingyenességről van szó, nem is helyes ezt a szót használnom), hanem a gazdaság és a környezet is.

Egyelőre nincs sok ajánlat az oldalon (pl. Lausanne-ban valaki 8 almát, egy másik személy pedig 8 Snickers-t ajánlott fel), ahol keresőszóval vagy irányítószámmal tudunk keresni, de a szomszéd országokban, Németországban és Ausztriában, ahol már közel 1 éve működik egy hasonló oldal, 30.000 felhasználója van és közel 24.000 kg élelmiszer talált így új gazdára és menekült meg attól, hogy a komposztban végezze.

Bízom benne, hogy gyorsan be fog indulni és talán legközelebb én sem a szomszédra sózom rá a maradék zöldségeimet nyaralás előtt, aki maga is arról számol be, hogy mennyi gyümölcsöt dob ki, mert nem bírják mind megenni, amit a szülőktől kapnak ...

A foodwaste.ch oldalon (angolul is) nemcsak az adatokkal ismerkedhetünk meg alaposabban, hanem recepteket és jótanácsokat is összegyűjtöttek (pl. hogy az érett alma ethylent bocsát ki, ami felgyorsítja a banán és az uborka rohadási folyamatát, ezért sose tároljuk őket egymás mellett).

Német kampányfilm itt. A Taste the waste c. dokumentumfilm trailere itt, maga a honlap itt.


2013. november 19., kedd

Nemzetközi férfinap

Ma reggel a rádióból értesültem a neves napról. November 19-e a férfiak nemzetközi napja. Nem csoda, hogy még nem annyira közismert, mint a nőnap, hiszen 1999-ben rendezték meg először Trinidad és Tobagoban, az ENSZ támogatásával, Magyarországon pedig csak 2009 óta rendeznek a férfinaphoz köthető rendezvényeket.

A Wikipédia a következőket írja a nemzetközi férfinap céljairól:

"A nemzetközi férfinap célja, hogy a fiúk és férfiak egészségére hívja fel a figyelmet és hangsúlyozza a nemek közötti egyenlőséget. Ez egy olyan alkalom is, mely elítél minden a férfiak ellen szóló diszkriminációt és hangsúlyozza az elért eredményeiket a férfiak hozzájárulását a közösség, a család, a házasság és a gyerekekkel való törődésben, valamint elismeri a közösségben betöltött nélkülözhetetlen szerepüket.
A férfiak minden nap áldozatot vállalnak a munkahelyükön, mint férj és apa helyt állnak családjukban. Törődnek és odafigyelnek a barátaikra, részt vállalnak szűkebb közösségük és nemzetüket terhelő gondokból. A nemzetközi férfinap ezért lehetőséget teremt arra, hogy jóakaratú emberek a világ minden pontján elismerjék és ünnepeljék a hozzájuk tartozó férfiakat. Az elmúlt tíz évben különféle módon tartottak nemzetközi férfinapot, többek között nyilvános szemináriumok, iskolai rendezvények, rádió- és tévéprogramok formájában. Ünnepelték templomokban, békés kiállításokon, felvonulásokon. Ennek a napnak az évenkénti megtartása jó lehetőség arra, hogy elismerjék a férfiak érdemeit és odafigyeljenek rájuk."

Forrás és bővebb infó itt

Ahogy - a fenti, 10.000 férfi megkérdezésével készült - német közvéleménykutatás eredménye is mutatja, a férfiaknak talán nehezebb ma a dolguk, mint 50 évvel ezelőtt. A nők elvárása feléjük ugyanis kettős. Az anyagi és fizikai biztonságot nyújtani tudó alfahímet, ill. az ezzel ellentétes, kedves, megértő, házias, magára adó férfit egy személyben szeretnék megkapni. A fenti kép ugyan nem ezt mutatja, hanem néhány olyan adatot, amit talán nem is gondolnánk. Pl. 74%-uk dühös lesz attól, hogy a nők nem mondják meg, hogy pontosan mit is akarnak. 67%-uk szeretne ott lenni gyermekük születésénél, 63%-uk pedig hisz abban, hogy létezik szerelem első látásra. 51%-uk szívesen belebújna George Clooney bőrébe egy napra, 40%-uk már volt kolléganőbe szerelmes, de 39%-ukat lelombozza, ha egy nő érdeklődik az ezotéria iránt (hű, mekkora hátrányom van!:) ). Viszont 34%-uk szexinek találja az ápolónőket és 20%-uk irigyli a nőket, amiért nincs teljesítménykényszerük szex közben.

Visszatérve a reggeli háttérrádiózáshoz, ott tartottam, hogy bemondták, hogy ma van a férfiak napja, majd arra lettem figyelmes, hogy a Männer sind Schweine (Ausnahmen gibt's leider keine. In jedem Mann steckt doch immer ein Schwein ...), azaz A férfiak disznók című dalt játszák. A dal végén a férfi műsorvezetők jót szórakoztak, hogy a Die Ärzte nevű együttes talán egy kicsit túlságosan is őszinte volt ...



Hát, boldog férfinapot! :)

2013. november 14., csütörtök

Nemzeti "jövőnap"


Kinder und Jugendliche schnuppern Zeitungsluft: Am 14. November 2013 besuchen sie die NZZ und bekommen Einblick in die Arbeit der Mutter, ihres Vaters oder ihres Lieblingsgöttis.
Fotó innen

2001-ben rendezték meg először a Nationaler Zukunftstag-ot (mindig november 2. csütörtökén és talán szerencsésebb lenne pályaválasztási napnak nevezni), aminek az a célja, hogy az 5-7.-es korosztály betekintést nyerhessen a munka világába, elsősorban a saját szülők (keresztszülők, egyéb közeli rokonok) munkahelyre kísérésével. Ez volt a klasszikus modell, amit annyival lehet variálni, hogy a lányok az apuka, a fiúk az anyuka munkahelyét nézhették meg, ezáltal olyan munkát látva, amiben az ő nemük esetleg még nem igazán képviselteti magát (tipikus női, ill. férfi szakmák). 

Úgy tűnik, hogy a pályaválasztás megkönnyítéséhez nemcsak úgy próbálnak hozzájárulni, hogy a szülő munkáját megismerhetik a gyerekek, hanem kifejezetten támogatják, hogy olyan szakmát is megnézzenek a fiatalok, ami hagyományosan a másik nem által űzött. A műszaki dolgok iránt érdeklődő lányok számára főiskolák és cégek bevonásával rendeznek ezen a napon (november 14-én) programokat a technika, az informatika és az építkezés témakörében.

A fiúk számára 2 speciális program van. Az egyik a tanári, a másik az ápolói pálya iránt próbál kedvet csinálni számukra. 

A "jövőnap" céljai:
  • A gyerekek arra való  ösztönzése, hogy a nemük számára nem tipikus szakmákat is megismerjék, ezáltal tágítsák horizonjukat és választási lehetőségeiket.
  • Erőt és önbizalmat ad a gyerekek számára, hogy nyugodtan menjenek a szeterotípiákkal szembe.
  • Arra is ösztönös, hogy újat, ismeretlent, mást is megismerjenek.
  • Összességében a határok és a sztereotípiák lebontása a cél, hogy ezek ne álljanak többé a gyerekek pályaválasztása és önmegvalósítása útjában.
 
Magyar szemmel ezek a célok talán egy kicsit furcsának, értelmetlennek tűnnek, itt azonban a lányok nagy része úgy gondolja, hogy gyermekszülés után jó néhány évre fel kell adniuk karrierjüket. Az általános iskolások nagy része ugyanis hazajár ebédelni, ezért sok nő maximum csak részmunkaidőben dolgozik, azt is csak akkortól, amikor már iskolás a gyerek. Ez különösen érvényes vidéken, a városokban jobb az arány. A másik jellegzetesség, hogy a lányok sokszor nem valódi érdeklődésüknek, erősségeiknek megfelelően tanulnak tovább, hanem inkább a tipikus női szakmákat választják, ami később káros hatással lehet szakmai- és személyiségfejlődésükre. Gyakran alacsonyabb beosztásba kerülnek és kevesebbet keresnek, mint a férfiak.

Az érem másik oldala a fiúknál mutatkozik meg. Náluk ugyanis a pályaválasztásnál az érdeklődésnél sokkal többet nyom a latba, hogy jól lehessen az adott szakmával keresni és legyen lehetőség a karrierépítésre. Sok fiú abból indul ki, hogy nekik maguknak kell majd az egész családot eltartaniuk, noha ez ma már csak a családok egynegyedére igaz. Ez rossz hatással lehet a párkapcsolatra is. Sokakban, különösen magas pozícióban, fel sem merül, hogy pl. gyerekszületés után részmunkaidőben is dolgozhatnának.

Ma már több modell is létezik, ami mind a nők, mind a férfiak számára lehetővé teszi, hogy a család és a karrier terén is kiteljesedhessenek, akár részmunkaidőben is, kompromisszumok nélkül.

Találtam egy 83 oldalas útmutatót a témában, amit az iskolák és a tanárok számára készítettek. Több kanton honlapján is van tájékoztató (AR, Bern, Zürich).

Bogi sajnos az évi kétszeri megfázását általában az osztálykirándulások vagy speciális programok idejére időzíti, így most is. Ezért sajnos lemaradt erről a lehetőségről, viszont vásárlás közben láttunk egy kisfiút, aki az anyukájának segített árurakodásban, egy másik pedig a kóstoltatást végző anyukájával volt együtt, szépen, öltönybe felöltözve, ugyanolyan kitűzővel, mint az anyuka.

 

2013. november 12., kedd

Kampány a szemetelés ellen

 

A svájci vasúttársaság (SBB) - ismét - megelégelte az irdatlan mennyiségű szemetet, amit nap mint nap a vonatokból kitakarítanak. Az utasok ugyanis gyakran a vonaton esznek és a gyorséttermi dobozokat, poharakat, üdítős dobozokat az asztalka alatti kis szemetesbe tuszakolják be, vagy hagyják az asztalon, esetleg a földön elgurulva. Ezen kívül az otthagyott újságok is elég nagy mennyiséget tesznek ki. Kisfilm itt (a "köszönetet mondó szemetesről) és itt. Mivel naponta 1 millió utas fordul meg a vonatokon és a pályaudvarokon, irdatlan mennyiségű szemétről van szó - napi 100 tonnáról. A sínek között naponta 300.000 cigarettacsikk végzi. Ezek feltakarítása az SBB-nek tavaly 3,5 millió frankjába került.




Engem megdöbbentett az az adat, hogy egyedül a zürichi főpályaudvaron 3,6 tonna szemét gyűlik össze 3 nap alatt. Ezt hordták össze 1 évvel ezelőtt a pályaudvar csarnokában egy kupacba és ezelőtt fényképezkedve jelentették be új, szemetelés elleni kampányukat. Nem tudom, mennyire volt sikeres, mert most újabb kampányba fogtak. Amik újszerűek - számomra - közülük, az pl. a ma Baselben kihelyezett enyves felületű óriásplakát, melyre oda lehet nyomni a csikket, ahelyett, hogy lazán eldobnák, ill. a szemeteskuta, ami kis dallamot játszik, amikor valaki szemetet dob bele.

Die beiden fünf Meter hohen Müllberge symbolisieren die 3,6 Tonnen Abfall, die alleine im Zürcher Hauptbahnhof innert drei Tagen anfallen.
Fotó innen

Több mint 1.200 dolgoznak ugyanis azon, hogy a vonatokat és az állomásokat tisztán tartsák és az évi 32.000 tonna szemetet eltakarítsák. Ez a szemétmennyiség 1/3-dal több, mint 2006-ban volt. Tavaly kezdtek el szelektív gyűjtőket telepítetni a nagyobb pályaudvarokra, kezdve a bernivel, ahol 128 szelektív egységet helyeztek el. Úgy tűnik, ez még mindig nem elegendő, mert most arra próbálják felhívni az utasok figyelmét, hogy lehetőség szerint ne hagyják a vonaton a szemetüket, hanem inkább az állomáson dobják ki azt. A hirdetés szövege - az erős képi elem mellett - a "köszönöm, hogy nem hagyja a vonaton szemetét", "köszönöm, hogy nem a vágányok közé dobja a csikket". A szelektív gyűjtők mostanra binyára már ott vannak a legtöbb helyen...

128 solcher Recycling-Stationen sind am und  im Bahnhof Bern neu installiert worden.
Fotó innen

Cikk itt és itt.

2013. november 10., vasárnap

Basel vidámparkká változott


A svájciak nagyon értenek ahhoz, hogy mindenben megtalálják a "leg"-et. És tulajdonképpen igazuk is van, mert minden valamiben a "leg". 

Az aktuális "leg" Baselhez kötődik. Október 26-a és november 10-e között tartják Baselben az ország legrébebbi és legnagyobb vurstliját (Herbstmesse, itt is). Hivatalos nevén Őszi Vásár, amit idén 534. alkalommal rendeztek meg! Te jó ég, akkor még Colombus el sem indult felfedezni Amerikát, Magyarországon pedig éppen Mátyás király írta be magát a történelemkönyvbekbe. 1471-ben III. Frigyes császár adott örök életre szóló engedélyt Regensburgban az odalátogató baseli polgármesternek a vásárhoz, mely minden évben - nagyjából - 14 nappal Szent Márton napja előtt kezdődik. A vásár első napja hagyományosan az október 30-a előtti szombat, déli 12 óra. Ekkor a Szent Márton templom harangjai jelzik a vásár kezdetét. 

A 2 hét alatt  idén 1 millió látogatót várnak (a városnak kevesebb, mint 200 ezer lakosa van), nemcsak belföldről, hanem a hármashatár miatt (Németország, Franciaország) külföldről is. Ez a rengeteg ember nem egy helyen koncentrálódik, a város szinte minden pontján, a Rajna mindkét partján, összesen 9 helyszínen várják a látogatókat az árusok és a vidámparkot üzemeltetők.

A pályaudvar előtt, ill. minden helyszínen plakátok tájékoztatnak a helyszínekről, feltüntetve azt is, hogy az adott helyszínen milyen programok vannak és milyen tömegközlekedési eszközökkel lehet eljutni oda.


 
A 9 helyszínből csak 4-et tudtunk meglátogatni. Érkezésünkkor még nem volt nagy tömeg (délben érkeztünk), és főleg gyerekesek voltak kint. Du. 4 óra körül indultunk vissza, akkorra már kezdett besűrűsödni a város. Sajnos az igazi vásári árusokat nem találtuk meg, csak a vidámparki részt és az  ételárusokat, de látványnak ez sem volt rossz. Különösen az óriáskerék, amit a Münsterplatz-on, a katedrális közelében állítottak fel. Szédítő magasságba vitt fel, ahonnan az egész környéket jól be lehetett látni. Végre nem kellett felmászni a katedrális tornyába a jó kilátásért! :)

 





A sok-sok pörgő-forgó masina minden képzeletet meghaladó sebességgel és irányba forgott. Meglepő módon leginkább a 6-14 éves korosztály ült rajtuk, és nagyon jól bírták a kiképzést. Mi végül a szellemkastélyba mentünk be, ahonnan hatalmas sikítások hallattszottak ki. Ezek egyrészt az ijetszgetés részét képezték, másrészt a látogatók reakciói voltak. A műcsontvázak és zombik mellett élő embereket is bevetettek a frászthozás érdekében, azokon a helyeken, ahol az ember egyáltalán nem számított rá. Bogira igazán nagy hatással volt. :)



2013. november 7., csütörtök

10 tévhit a téligumikról


Fotó innen

Tekintettel arra, hogy elég félős vagyok a csúszós utakon, no meg a várakozást sem nagyon szeretem, amikor mindenki egyszerre megy lecseréltetni a nyári gumit télire, az első - egyébként időben érkező - nagyobb lehűlésnél időpontot kértem a cseréhez. Igaz, hogy utána szokatlanul enyhére váltott az idő - és ez már 3 hete így van. Ma pl. 18 fok. No de sebaj, úgyis ritkán használjuk az autót és legalább már fel vagyunk készülve a hideg idő érkeztére. Mert jönni fog, az biztos ...

A média még csak most kezdett el foglalkozni a téligumikkal (vagy inkább téli gumikkal? melyik a helyes?) Most pl. egy összeállítással rukkoltak elő, mely szerint sok - itt konkrétan 10 - tévhit van a téligumikkal kapcsolatban. Lássuk őket!

1. A jobb gumikat kell előre rakni, különösen az első kerék meghajtású autóknál. Nem igaz. A jobb gumiknak - biztonsági okokból - hátul kell lenniük. Ezzel csökkenteni lehet a hátsó kerék kitörésének az esélyét.

2. A téligumikat nyáron kell bejáratni. Téves. A téligumik más gumikeverékből készülnek, mint a nyáriak és nem alkalmasak a nyári kocsikázásra. Az itteni autóklub (TCS) tesztjei szerint száraz úton 100 km/óráról 0-ra való lefékezés 20%-kal hosszabb fékutat eredményez nyáron téligumival, mint nyári gumival.

3. A téligumi használata Svájcban kötelező. Ez sem igaz. Nincs erre vonatkozó törvényi előírás, azaz azért nem fog télen megállítani a rendőr, mert nincs téligumi az autón. A sofőrnek azonban kötelessége, hogy az autóját minden körülmények között uralni tudja. Ha nem megfelelően felkészített kocsival balesetet okoz az autós, akkor gondja lehet a biztosítóval a kárrendezésnél.

4. Meg kell várni az első havat a téligumi felszerelésével. Nem így van. Már a hó megérkezte előtt le kell cserélni a gumikat. Alapvetően októbertől húsvétig (O-tól O-ig, vagyis Októbertől Ostern-ig) téligumival érdemes autózni, de ha az időjárás hamarabb hidegre fordul, vagy tovább zord marad, nem kell ragaszkodni ehhez.

5. A 4 évszakos gumi a tökéletes kompromisszum, ha valaki nem akar 2 szett gumiba beruházni. Téves. Ugyanis ezek a gumik valóban kompromisszumok árán használhatók minden évszakban, mert sem télen, sem nyáron nem olyan jók, mint a szezonális gumik.Ráadásul jobban kopnak és magasabb velük az autó fogyasztása. 

6. A legdrágább gumik a legjobbak. Újabb tévhit, amit már sokszor megcáfoltak a tesztek. A döntést a teszteredmények és az igények, elvárások alapján kell meghozni, nem az ár alapján. A TCS azt javasolja, hogy több helyről kérjünk be árajánlatot, mégpedig teljeskörűt, szereléssel és tárolással együtt és ezek összehasonlítása után döntsünk. 

7. A téligumik előnye elsősorban hóban mutatkozik meg. Ez sem igaz. Sokkal biztonságosabbak hideg, nedves idő és síkos, jeges út esetén is, mint a nyári gumik. 

8. Elég, ha elöl cseréljük le a gumikat télire. Tévhit. Hátul még fontosabb, hogy téli gumik legyenek, mert ezek biztosítják az autó stabilitását. 

9. A téli gumik nyugodtan lehetnek különböző profilúak. Nem igaz. Legalább tengelyenként meg kell egyeznie a márkának, méretnek és a profilnak, ráadásul az elhasználtsági fokuk is legyen hasonló. A különböző/egyenlőtlen gumik esetén a legjobb rásegítőrendszer sem segít. 

10. Az interneten keresztül mindig kedvezőbb áron lehet vásárolni. Téves. Ugyanis az interneten rendelt gumik árára rájön még a szállítási költség, a centírozás, szerelés. Csak így összehasonlíthatóak az árak. 

Az autógumik a biztonságos autózás fontos építőelemei. Ezért a TCS grancia és felelősségvállalás szempontjából azt javasolja, hogy egy helyen intézzük a vételt és a cserét, vagyis autószervizben (Garage), vagy gumisnál (Penuhaus). Ezt én is meg tudom erősíteni, bármit is vásárolunk pluszban az autónkhoz. Ha nem a saját márkakerkedőnknél tettük ezt, széttárják a kezüket, hogy nem ők csinálták, vigyem ahhoz, akinél vettem. Ha viszont náluk vettem, kutya kötelességük még szégyellni is magukat, ha rossz munkát végeztek, azon felül, hogy kijavítják a hibát.

2013. november 4., hétfő

Ahol a nők keresnek jobban

 storybild

Svájc sem különb sok más országnál a női egyenjogúság tekintetében, noha már 1981-ben bekerült a svájci alkotmányba, hogy azonos munkáért azonos bér jár (Lohngleichheit). Különösen igaz ez a bank- és a biztosítási szektorban, ahol az azonos végzettségű, szakmai tapasztalatú és azonos pozíciót betöltő férfi és női munkaerő fizetése közötti különbség 20%.

Az eredmények alaposabb elemzése azonban meglepő eredményt hozott. Vannak ugyanis olyan szakmák, ahol a trend pontosan fordított. A HR szakmában (Personalwesen) 10%-kal, ápolónőként (Pflegebranche), fordítóként és könyvelőként pedig 8%-kal keresnek többet a nők, mint a férfiak. Már egy év eleji felmérésben is felfigyeltek rá, hogy az IT szektorban a nők - ha hajszálnyival is, azaz 0,73%-kal - többet keresnek, mint a férfiak. 

Érdekes módon eddig senki sem magyarázkodott (vagy csak én nem találkoztam ilyennel), hogy a férfiak miért keresnek lényegesen jobban, mint a nők, most azonban a trend bizonyos szektorokban, foglalkozásoknál való megváltozása magyarázatra kényszeríti a szakembereket. A nemek egyenjogúságáért (is) küzdő szervezetek (Unia, EBG - Eidgenössisches Büro für die Gleichstellung von Frau und Mann) képviselői szerint ez csupán egyes esetekre lehet igaz, általánosan semmiképpen sem. Egyedül a könyvelők szövetségének (VEB) elnöke tudott némiképp magyarázattal szolgálni, miszerint a nők jóval régebb óta dolgoznak ebben a szakmában, mint a férfiak, ez lehet esetleg elfogadható indok a valamivel magasabb fizetésre.

Unia-Gewerkschafterinnen verlangen vor dem Bundeshaus in Bern den Stopp der Diskriminierung von Frauen.
Fotó innen
Általánosságban a férifak továbbra is 11%-kal többet kapnak ugyanazért a munkáért (ugyanolyan végzettség és szakmai tapasztalat mellett), vezető beosztásban pedig 16%-os a különbség a férfiak javára. A tipikus férfi szakmákban még ennél is nagyobb, akár 30%-os is lehet a különbség. Igaz, hogy ma már az élet szinte minden területén megtalálhatók a nők (pl. buszvezető, szobafestő-mázoló), de az egyenjogúság a fizetésekre csak papíron, az alkotmányban létezik.

Az egyenlőség tehát még várat magára.

Cikk itt, korábbi poszt az egyenjogúság hiányának témakörében itt.

Ismerkedéshez - csajozós duma


 

Kicsit körülnéztem a számos megkezdett, de be nem fejezett poszt között és úgy gondoltam, hogy ezen a borús, esős napon ezt fejezem be, mert talán jókedvre deríthet néhányakat. :)

A kedvenc online újságom csokorba szedte a legbénább megszólításokat, amivel férfiak nőket próbáltak "felszedni", vagy legalábbis megismerkedni velük. Jaj, hát nem is tudom! A cikk szerint egynémely annyira ciki, hogy akár működhet is. Némelyik azonban kifejezetten bántó, legalábbis szerintem. Pl. ez: "Ismerlek valahonnan? Vagy azért gondolom, mert úgy nézel ki, mint 100 másik?". Na és ez? "Biztos örülsz, hogy valaki végre megszólít!"

Persze humorral fogadva akár jól is elsülhet. Nem lehet könnyű a fiúk/férfiak dolga, ha meg szeretnének szólítani egy lányt/nőt.

Néhányat megosztok, hátha valaki épp inspirációt keres ... :)

  • "Tudtad, hogy a lengyelek és az indiánok a legjobb szeretők? Egyébként én Winnetou Koslowski vagyok ..."
  • "Alhatok nálad, tönkrement az ágyam ...?"
  • "Nem fájt nagyon, amikor az égből lepottyantál?"
  • "Kölcsönadnád a telefonodat? Megígértem anyának, hogy azonnal tájékoztatom, ha álmaim nőjével találkozom."
  • "Helló, én festőművész vagyok és épp egy telefonkönyvet festek. Megadnád a számod?"
  • "Helló szépségem, nincs nálad véletlenül térkép? Teljesen elvesztem a szemedben..."
  • "Elvesztettem a tel.számomat, megkaphatnám a tiédet?"

A csúcs:
"Hű, szép lábak! Nyitva vannak ma?" - Na ez már egy kicsit direktebb (vagy mondjuk inkább úgy, sértőbb) az előzőeknél és nem hagy kétséget a kérdező szándékait illetően.

2013. november 1., péntek

Madame Tussaud (Marie Grosholtz) is svájci

 Fájl:Madame Tussaud, age 42.jpg

Ki ne hallotta volna Madame Tussaud nevét, a róla elnevezett panoptikum kapcsán? És Marie Grosholtz-ét? 

Madame Tussaud Anna Marie-ként látta meg a napvilágot 1761-ben, Strasbourgban. Apja német katona volt, aki még Marie születése előtt meghalt. Anyja Bernbe költözött lányával (volt még 3 fia is, akik - nem bizonyíthatóan - a svájci gárda tagjai voltak), ahol dr. Curtius házvezetőnője lett. Egyes források szerint nem elképzelhetetlen, hogy valójában ő volt Marie édesapja. Mindenesetre igen közel álltak egymáshoz, Marie is svájci állampolgár lett (Svájcban természetesen svájcinak tekintik őt) és megtanulta tőle a viaszszobrászatot is. Dr. Curtius igencsak járatos volt ebben, tanítványai számára anatómiai modelleket készített, privát vevői számára pedig miniatűr erotikus jeleneteket.

Dr. Curtius híre eljutott a francia udvarba is, ahol akkortájt XVI. Lajos uralkodott. A tőle kapott meghívásnak köszönhetően a család 1767 körül Párizsba költözött, ahol 1770-ben nyitották meg első kiállításukat. Marie 1778-ban készítette el első önálló viaszfiguráját, Rousseau-ról, a híres filozófusról, majd Voltaire-ről is. Rendkívül tehetséges volt, könnyen emlékezetébe tudta vésni az emberek arcvonásait, sokakat ez alapján formázott meg. Ha lehetősége nyílt rá, skicceket készített, ugyanis a viaszfigurákat megszokott, jellemző környezetükben állították ki. Másik módszer a mintavétel volt. 

Kiállításuk a francia forradalom ideje alatt vált igazán népszerűvé. Gyorsan követték az eseményeket, az aktuálisan fontos figurák néhány nap, 1-2 hét alatt már kiállításra kerültek. Tehetsége (és talán a család diplomáciai érzéke) miatt sok híres ember megfordult náluk, sőt, a királyi udvarba is bekerült, mint a király hugának, Elizabeth hercegnőnek művészeti oktatója. A francia forradalom 1789-es kitörése után mint királypártiakat őket is bebörtönözték és guillotine általi halál várt rájuk, de a börtönben kiderült, hogy híres viaszszobrász, így megmenekült, ugyanis azt a feladatot kapta, hogy a kivégzés bizonyítékául örökítse meg a lefejezett hírességket, köztük XVI. Lajost és Maria Antoinette-et is. Ők lettek leghíresebb modelljei.

Fotó innen

Bibliothèque
Fotó innen
1795-ben ment hozzá Fracois Tussaud-hoz. Az elsőszülött kislányuk meghalt, majd 2 egészséges fiúnak adott életet, akik átvették munkásságát. A család 1802-ben Londonban költözött és vándorkiállítóként éltek. Csak 1835-ben, a Baker Street-en nyitotta meg első önálló kiállítását.  1838-ban megírta emlékiratait. 1842-ben elkészítette saját arcmását, mely a múzeum bejáratánál ma is látható. Marie Tussaud 1850. április 16-án Londonban álmában halt meg, 88 évet élt. Múzeuma ma is a leglátogatottabbak közé tartozik, sőt, ma már a világ több pontján nyílt Madame Tussaud panoptikum. Európában Londonon kívül Amszterdamban, Bécsben, Berlinben és Blackpoolban, de Amerikában is 5 városban, Ázsiában 6 helyen és Ausztráliában Sydney-ben.

Ha valaki a történelem iránt is érdeklődik, jó szívvel ajánlom Michelle Moran Madame Tussaud - A francia forradalom regénye című történelmi könyvét. Marie Grosholtz elbeszélésén keresztül mutatja be saját sorsát ill. a forradalom eseményeit.


Források itt, itt (németül) és itt (angolul).