2013. augusztus 30., péntek

A legvonzóbb települések Svájcban


Die Stadt Baden klassiert sich in der Studie auf Rang 32.
Fotó innen - Baden

Már több alkalommal írtam róla, hogy Svájc mennyire speciális ország. Hogy annak ellenére, hogy ilyen kis országról van szó, még tovább tagolódik 26 mini-államra, ennek minden lehetőségével és következményével - kivételt képeznek ez alól az országos ügyek.

Nem elég azonban, hogy 26 mini-állam van az országon belül, de a településeken belül is eltérések vannak. Ez nagyon jól nyomon követhető abban a felmérésben, melyet a die Weltwoche készített, és tegnap publikálták (a teljes lista ezen a linken érhető el).

A településeket 5 főbb kategóriába sorolt 20 szempont alapján rangsorolták, a végeredmény az adott település élhetőségét hozta ki.  A település (Gemeinde) a legkisebb közigazgatási egység az országban, jelenleg 2.408 db van belőle, de számuk évente átlagosan 30-cal csökken. Nevezett felmérésben az ország 893 települését rangsorolták, azokat, melyeknek 2000-nél több lakosa van. A szempontok egy része a statisztikák alapján került kiértékelésre. Ilyen adatok pl. a jelenlegi munkanélküliségi ráta, az előző éveké, ezek összehasonlításában a fejlődés.

Az 5 fő csoport a következő:
  1. munkaerőpiac
  1. fejlődés dinamikája (népességszám alakulása)
  1. vagyoni helyzet
  1. adóterhek
  1. szociális intézmények

Ebben az évben a idilli kistelepülések rovására előretörtek a városok (Svájcban jellemzően kisebb városok vannak, Zürich a legnagyobb, a maga közel 400 ezer lakosával, a 2. legnagyobb pedig Genf, 190 ezer lakossal. Baden, ahol mi élünk, a 49., 18 ezer lakossal).

A legvonzóbb városok listájának első 3 helyét Zug kantonbeli település vezeti. Nem meglepő, hiszen Zug kanton az ország adóparadicsoma. Az 5 fő szempont közül pont az adóterhek tekintetében kapták a legelőkelőbb helyezést, ill. a munkaerőpiac is jelentős vonzerőt jelent ezekben a városokban (Zug, Hünenberg, Risch). Adózási szempontból a legvonzóbb a szintén Zug kantonbeli Walchwil, mely az összesítésben a 31. helyezést érte el, a mi városunk, Baden előtt, ami viszont csak a 276. helyen áll adózási szempontból.

A top 5-ös lista kategóriánként


Munkahelyek: 
1. Stans NW, 2. Sarnen OW, 3. Staansstad NW, 4. Zug ZG, 5. Teufen AR
Dinamika: 
1. La Sarraz VD, 2. Geuensee LU, 3. Eglisau ZH, 4. Collombey-Muraz VS, 5. Courtepin FR
Jólét, gazdagság: 
1. Cologny GE, 2. Rüschikon ZH, 3. Collonge-Bellerive GE, 4. Rüschikon ZH, 5. Zollikon ZH/Veyrier GE
Szociális intézmények: 
1. Herrliberg ZH, 2. Uitikon ZH,/Vandouevres GE, 4. Cologny GE, 5.
Crans-près-Céligny VD
Adóterhek: 
1. Walchwil ZG, 2. Wollerau ZG, 3. Zug ZG, 4. Baar ZG, 5. Freienbach SZ, 6. Feusisberg SZ, 7. Steinhausen ZG, 8. Risch ZG, 9. Hünenberg ZG, 10. Oberägeri ZG (és a lista további Zug ill. Schwyz kantonbeli településekkel folytatódik a lista elején) - az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ugyan az adóterhek itt a legalacsonyabbak, de cserébe igencsak magasak a lakbérek

Baden, a mi városunk a kantonban az első helyen áll, jócskán megelőzve a kanton fővárosát, Aarau-t, ami a kantonon belül csak a 10. legvonzóbb település. Vonatkozón cikk itt.

2013. augusztus 29., csütörtök

Újra az iskoláról

Lassan a 3. tanítási hétnek is vége van és Boginak még mindig tetszik a suli. Az előkészítő osztályból a barátnői Bezirkschule-ba (a legjobb tanulóknak fenntartott iskolába) mentek tovább (mindenki a lakóhelyéhez legközelebb esőbe) és mi is szerettük volna, ha Bogi oda megy. Ő azonban - ahogy erről már korábban írtam - úgy döntött, hogy nem akar stresszelni, és hiába mehetett volna ő is, a tanárral konzultálva abban maradtak, majd maradtunk mi is, hogy a német nyelv megszilárdítása érdekében előnyösebb a Sekundarschule, ami kevésbé erős. Hiába, egy kényelmes Bikáról van szó (asztrológiai értelemben természetesen).

A barátnői - akik Bezirschule-ba mentek tovább -, mind ki vannak nyúlva és egyáltalán nem élvezik az iskolát. Ezen a ponton nyugodtam meg, hogy jól tettük, hogy nem erőltettük, hogy Bogi az erősebb iskolába menjen. Mi értelme lett volna, ha csak küzd, de nem élvezi? Így legalább jó erősek lesznek az alapjai, nyelvileg és tantárgyilag egyaránt.

Egy másik blogon is olvastam arról, hogy mennyivel másképp állnak itt a gyerekekhez és az oktatáshoz és én is pont erről szerettem volna újra írni. Mivel Bogi az alsó tagozatot fejezte épp be, amikor kiköltöztünk Svájcba, az otthoni felső tagozatról nincsenek személyes tapasztalataim. Lehet, hogy amiket az itteniről írni fogok, otthon is előfordulnak, de számomra ezek újdonságok.

  • A tankönyveket, munkafüzeteket, füzeteket ingyen kaptuk. A tankönyveket év végén vissza kell adni, van olyan, ami már 10 éve forgalomban van, a beleragasztott átadás-átvételi papír tanúsága szerint. A tanár egy kis oktatást tartott, hogy hogy kell bekötni a könyveket (ne érje cellux, mert a csomagolópapír leszedésekor a cellux sérülést okoz a könyvön is).
  • A tanárok kézfogással fogadják és búcsúztatják a gyerekeket, miközben ők egyenként mennek be, ill. jönnek ki az osztályteremből. Odafigyelnek, hogy senki se slisszoljon be csak úgy.
  • Minden szülőknek szóló információhoz van egy kísérőlap, amit alá kell írnunk, hogy elolvastuk, megértettük, tudomásul vettük.
  • Voltak közösen könyvtárban és külön feladat, hogy naponta legalább fél órát olvasni kell (a tanuláson kívül) és ezt egy erre rendszeresített kis papíron a szülőnek igazolnia is kell. Bogi ennél persze jóval többet olvas, ezt a német nyelvű olvasáshoz használjuk. A német tanárnőjétől kapott is egy könyvet, amit el kell olvasnia. Személyre szabottan választotta neki.
  • A tanár koordinálásával egyeztették, hogy betegség esetén ki kinek viszi el a házit, a tanulnivalót. Nem bízzák a véletlenre.
  • Valamelyik nap beaadandó listát kellett írniuk arról, hogy ki mivel tud hozzájárulni ahhoz, hogy mindenki jól érezze magát az osztályban, az iskolában. 
  • Az első 2 hét után minden gyerekről készített az osztályfőnök (földrajzot, történelmet, matekot és franciát tanít nekik) egy rövid értékelést arról, hogy miben látja őket jónak, miben lenne jó, ha egy kicsit tudna fejlődni (Boginak pl. a szóbeli aktivitását tartotta javítanivalónak).

Tegnap itt volt nálunk a szomszéd kislány, aki Bogival egyidős, de a Bezirkschule-ba jár. Mondta, hogy az egyik osztálytársuk kihagyta a 2.-at és rögtön 3. osztályba ment, egy másik meg lejjebb került a Sekundarschule-ba. De van 3 új osztálytársuk, akik osztályt ismételnek. Mindez természetes, minden a gyerek érdekében van. Az a lényeg, hogy meg legyen a kellő tudása, ne maradjon le és ne szenvedje végig az összes évet minimális tudással.

Tetszik az angol nyelvóra tanrendje is. Most egy kis földrajzot tanulnak angolul (vulkáni hegységek kialakulása, előfordulási helyei), aztán a korai modern festészetről, utána az ókori egyiptomról, a Föld vízkészletéről, az építészetről és végül Új Zélandról.

Pillanatnyilag az a helyzet, hogy ugyan Bogi már belátta, hogy a jövője szempontjából jobb neki, ha ezt az osztályt jó eredménnyel lezárva próbál bejutni a Bezirkschule-ba, de most annyira tetszik neki ez, hogy nem szeretne - újból - iskolát váltani ...

2013. augusztus 27., kedd

Úgy mint rég


 

Ma már rengeteg technikai újítás vált mindennapjaink szerves részévé, ami nagyban megkönnyíti a dolgunkat, de közben egyfajta kényszerpályára kényszerít és egyben befolyásolja, sőt meg is változtatja életünket. Olyannyira, hogyha valamelyik cserben hagy, igencsak kiszolgáltatottá, tehetetlenné válunk. Gondoljunk csak a kényelmes távfűtésre, az elektromos áramra, az azonosító kódokkal, jelszavakkal működő mindenféle számítástechnikával összefüggő dologra - hogy csak a legevidensebbek közül említsek néhányat. Annyira bonyolulttá vált az a rengeteg eszköz, amit használunk, amitől "egyszerűbb" lett az életünk, hogy elhanyagolható azon emberek száma, akik értik, meg tudják javítani, esetleg rekonstruálni tudják a működésüket.

És itt bizony eléggé nagy bajban vagyunk, ha egyszercsak valamelyik megszűnik működni. Esetleg egyszerre több is, netalán mindegyik (na jó, mostanában több összeesküvés elméletről is olvastam).

Szerencsére egyre többen vannak, akik menekülnek ebből a kiszolgáltatott és ettől (vagy egyébként is) nyomasztó szituációból. Kalandvágyból, függetlenségi törekvéssel, nosztalgiából? A motiváció most talán nem is érdekes, hanem inkább az, hogy mennyire lehetséges ma még a modern kor vívmányai nélkül élni. Önellátó gazdaságot vezetni. Van-e még hozzá elegendő tudásunk, netán fizikai és lelki erőnk, kitartásunk?

Nemrég olvastam egy cikket, ami egy angol újságírónőről, Fiona J. Houston 1 évéről szól - egy különleges évéről. Egy beszélgetés során azt állította, hogy a 18. századi étkezés egészségesebb volt, mint a mai. Akkor próbálj meg úgy élni, mint akkor! - mondta a beszélgetőpartnere.  Így hát, állítását bizonyítandó 1 éven át hajszálpontosan úgy is élt, mint egy skót család az 1790-es években. Természetesen már korábban is érdeklődött a kor és emberei, valamint azok életmódja és szokásai iránt, így némiképp lerövidült a felkészülősi időszaka.





Vett egy kis házat, amiben az 1790-es években egy iskolamester élt a feleségével. Ők voltak Fiona számára az etalon. Beszerzett a házhoz egy kertet is, melyet a kísérlet előtt egy évvel betelepített azokkal régi növényfajtákkal, melyek akkoriban arrafelé szokásosak voltak, s melyek 1 éven át az ő számára is élelmet biztosítottak. Némi könnyebbséget jelentett számára, hogy az iskolamester rendszeresen kapott lisztet, így ezt legálisan rendelhette magának, jónéhány zsákkal. A gabona termesztésével és a liszt őrlésével tehát nem kellett bajlódnia. Annyi pénzből gazdálkodott, amennyi az iskolamester évi járandóságának felelt meg (kb. 1.400 euro).

A ruházat tekintetében is korhű akart maradni. Maga varrta meg ruháját, a 3 alsószoknyát, egy kötényt és egy köpenyt, valamint 4 alsóruhát, 1 fehérneműt és 2 főkötőt.

Az igazi nehézségek december 31-én kezdődtek, amikor beköltözött a házba. A tüzifát maga aprította, reggelente fagyos lábával nemigen akarózott kibújnia az ágyból, a gyertyát is maga készítette, melyből téli estéken 4 db is elfogyott. A vacsorát gyakorlatilag már gyertyafénynél tudta csak elkészíteni. Facipőben járt, de volt egy bőrcsizmája is. A hóban ez ugyan nem sokat ért, de örült, hogy legalább az volt neki. Korabeli dokumentumok szerint ugyanis a nők egyáltalán nem hordtak arrafelé cipőt. A nyárnak is megvoltak a maga nehézségei, hiszen hűtőszekrény akkoriban még nem volt. A tejet úgy sikerült 2-3 napig frissen tartania, hogy a tejes csuprot hideg vízzel teli vödörbe állította. Ezért kétszer olyan gyakran, hetente kétszer kellett elgyalogolnia az 5 km távolságban lévő faluba, hogy a gazdától friss tejet vehessen. A szomszéd völgyben lakó barátnőjéhez 2,5 órás gyalogút vezetett. Mindig izgatottan várta, hogy otthon van-e, nem ment-e hiába.

Amit különösen élvezett az "időutazás" során az, hogy nem pénzzel oldotta meg a felmerülő problémákat, hanem ötletességgel. Számos kézműves tevékenységet sajátított el, mint pl. gallus tinta készítés, gyapjú fonás, sörkészítés, rongyszőnyeg készítés vagy egyszerűbb asztalosmunkák. Az önellátás is nagy élményt nyújtott számára.

Amit viszont nagyon hiányolt, az a jó meleg paplan és a kényelmes ágy, no meg a meleg vízzel teli fürdőkád. Jólesik újra telefonálnia és e-mail-eket írnia. Meg kellett tanulnia az idő - szubjektíve - lassabb múlását is, hiszen amiatt, hogy sokkal kevesebb inger érte és kevesebb dolgot tudott csinálni, lassabbnak tűnt. Igaz, tennivalója rengeteg akadt.

Az egy év alatt a fentieken kívül megtanulta, hogy az ember rengeteg mindenről le tud mondani és hogy a boldogság nem az általunk felhalmozott tárgyakon múlik, hanem saját magunkon.

Tapasztalatait, élményeit a Garden Cottage Diaries - My Year in the Eighteenth Century című könyben írta és jelentette meg (németül Mein Cottage-Tagebuch címen lehet megtalálni).

 

2013. augusztus 26., hétfő

Tina Turner esküvője

Tina Turner Hochzeit Juli
Giorgio Armani tervezte ruha, Swarowski kristályokkal - fotó innen

Ez a bizonyos esemény igazából már akkor visszhangot keltett, amikor Tina Turner barátnője, Oprah Winfrey is megérkezett a ceremóniára, de előtte még körülnézett Zürichben és szeretett volna megnézni, esetleg megvásárolni egy 35 ezer frankos krokodilbőr táskát, aminek az eredménye, következménye egy jó kis rasszizmusozásos/kövérezős botrány lett. Lásd korábbi bejegyzésem a témában itt.

Na de nem is ez a téma, hanem maga az esküvő, amire elég nagy diszkréció mellett, 2013. július 21-én került sor, Küsnachtban. A menyasszony 73 éves, az vőlegény Erwin Bach 57. 27 éve élnek együtt, úgy tűnik, boldogságban. Már néhány nappal korábban megtörtént a világi esküvő, az egyházi ceremóniát pedig buddhista hagyományok szerint tartották meg.

Kicsi, szűk körű rendezvényt terveztek (120 meghívót küldtek ki a család és a barátok számára). Az előkészületek már több mint 1 héttel korábban megkezdődtek, ekkor a házasulandók átköltöztek egy luxushotelbe (The Golder Grand), hogy ők is nyugodtan készülhessenek, kipihenten álljanak az "oltár" elé. Tina Turner azonban minden nap hazalátogatott, hogy ellenőrizze a munkálatokat. Hollandiából 70 ezer szál rózsát rendeltek a dekorációhoz. A menyasszony kérésére a hölgyvendégek fehér, a férfiak fekete ruhát viseltek, hogy a dekoráció jól érvényesüljön. DJ Bobo (aki ugyebár svájci) volt az egyetlen férfivendég, aki fehérben jelent meg. A vendégek is virággal lepték meg az ifjú párt: estefelé egy helikopterből rózsaszirmokat szóró helikopter jelent meg a ház fölött és borította be a környéket az illatos szirmokkal. A szomszéd szerint az első dal Frank Sinatra "My Way" című száma volt, majd Bryan Adams énekelte élőben az "All for love" című számot.

A rendőrség lezárta az utcát, a kíváncsiskodók és a rajongók csak kordon mögül kukucskálhattak és reménykedhettek, hogy meglátják Tina Turnert, esetleg a neves vendégek közül valakit. Mostanáig nem láttak napvilágot képek a rendezvényről, Tina Turner azonban maga hozott nyilvánosságra néhányat és beszélt is a nagy napról - Oprah Winfrey showjában.

Itt a svájci televízió beszámolója. 

Cikk az esküvőről itt, itt, itt és itt.

2013. augusztus 25., vasárnap

Harangzúgás


Kép innen

Aki Svájcban él, azonnal tudja, miről beszélek. Itt ugyanis rendkívül sokat és irdatlanul hangosan harangoznak. Egyszerűen nem lehet nem észrevenni. Figyelem, aki tervezi, hogy Svájcba költözik, a lakás kiválasztásánál - a rengeteg más szempont mellet - ajánlatos körülnéznie, hogy milyen messze van a legközelebbi templom, ugyanis nagyon meg tudja keseríteni az ember életét, ill. megzavarni nyugalmát, hogyha egy bizonyos (jó nagy) távolságon belül van! Olyat nem lehet találni, ahová nem ér el a harangszó, hiszen pont az a célja, hogy mindenki által hallható legyen, de nem mindegy, hogy milyen messziről hallható. Talán a gyakori és hangos harangzúgás miatt van minden városban legalább 3 nagyothallókészülék üzlet?

Már régóta érdekelt, hogy milyen alkalomból harangoznak errefelé ilyen sokat és egészen fura időpontokban. Tegnap este azonban felkérést (felszólítást?) kaptam, hogy utánanézzek. Nem tudtam ellenállni. (Norbi, remélem elolvasod!) :)

Ezzel a témával egy teljesen ismeretlen területre tévedtem, az egyházi fogalmakkal és szokásokkal egyáltalán nem vagyok tisztában. Szerencsére találtam egy magyar nyelvű oldalt (Magyar Harangok Honlapja), ahol a fogalmakkal megismerkedhettem. Nagyon érdekes, érdemes megnézni. Mivel a magyarországi déli harangszó mindannyiunk számára ismert, sőt tudni is véljük okát, eredetét, ezért kimásolom, hogy valójában mi is a pontos története.

"Országszerte, széles körökben elterjedt vélelem, hogy délben a Hunyadi János által 1456-ban aratott Nándorfehérvári diadal emlékére szólalnak meg a harangok. A tények azonban mást mutatnak. III. Kallixtus pápa (a mindössze három esztendőn át regnáló Kallixtusz szinte teljes egészében a törökök elleni keresztes hadjárat szervezésének szentelte hivatali idejét) 1456. június 29-én keresztes hadjáratra szólítja fel a fejedelmeket a hatalmas területeket meghódító törökök ellen (egyedül Magyarország és Albánia vette fel a harcot, de ez a közvetlen fenyegetettségnek is tulajdonítható). Ekkor rendeli el, hogy délután 3 óra és napnyugta között fél óránként szólítsák imára a híveket (az ötlet valószínűleg éppen az iszlámból származik, ahol az imám naponta felhangzó éneke hívta imára Allah híveit). 1456. július 22-én megtörténik a neves diadal. Ám a harangozást kihirdető bulla a győzelem előtt 6 nappal, 1456. július 16-án íródott, viszont a győzelemmel egy időben ért Budára. Innen származik a mindmáig élő hiedelem. A harangozás célja tehát a török támadások elleni imádság volt. Az 1490-es években ismét támadásnak indulnak a török csapatok. 1500-ban VI. Sándor pápa rendelte el ismét a délidőben történő harangozást, hogy a török elleni harcok sikeréért imádkozzanak az emberek, ekkor került ennek időpontja déli 12 órára. Ez a gyakorlat szokássá vált mindmáig." Egy másik forrás szerint a harangszó alatt 4 Miatyánkot és 3 Üdvözlégy Mária imádságot kellett elmondani.

A harangozási rend (Läuteordnung) településenként és egyházanként eltérő (Magyarországon és Svájcban is), ezért amit itt most le fogok írni, nem biztos, hogy általános érvényű.

Ahogy utánanéztem, bizony a svájciakat is zavarja a sok és hangos harangozás. Kényes kérdés és egyben nehéz feladat a hagyományőrzés és a nyugalom iránti vágy egyensúlyba hozása. Számos településen érkeznek ezzel kapcsolatos panaszok az illetékesekhez, több helyen bíróságig is eljut az ügy, sőt, van olyan, ami már a Strassburgi Bíróság előtt van (interjú a "károsulttal" itt), mert helyi szinten elutasításra talált. Az ugyanis nincs meghatározva, hogy milyen hangerővel harangozhatnak, csupán az, hogy ez a lakosságot nem zavarhatja (laerm.ch).

"Kisebb csörgőket és csengettyűket már a legrégibb időben, különösen az egyiptomi és görög isteni tiszteleteken használtak, azonban az első nagy harangot a legenda szerint Paulinus csináltatta a nolai templom számára 394 július 13-án. A tiszta rézércekben bővelkedő Nola a legrégibb időkben igen híres volt harangöntéséről. A harangoknak egyházi célokra való használatát 604-ben Sabinianus pápa rendelte el". - Kislexikon

Mivel a harang megszentelt tárgy, ezért a szakrális (egyházi) célokon kívül csak néhány profán (világi) célra lehet igénybevenni.

Az alábbiakban néhány harangozási fajta olvasható, aminek írásos nyomát találtam (Wikipedia, ill. Stäfa község tételes harangozási rendje). Itt egy kis rövid rádióinterjú is a témában.

1. Istentisztelethez, imádsághoz köthető harangozások

Napi harangozások (Angelus/Úrangyala harangozás) - Ez a harangszó hivatott a híveket napi 3 alkalommal emlékeztetni az imádság szükségességére. A hagyomány szerint a harangszó alatt egy kicsit kiszakadnak aktuális tevékenységükből és imádságra kulcsolják kezüket. Világi nézőpontból a reggeli harangszó munkába hív, a déli ebédre (11-kor irány a tűzhely!), az esti pedig a munka végét jelzi, ilymódon strukturálja az ember napját. Munkanapokon (szombaton is) reggel 6-kor (helyenként 5-kor), de. 11-kor (a 11 órát jelző 11 kongatás után - van, ahol ezt hívják déli harangszónak) és du. 15 órakor 5 percen keresztül 1-1 harang, este sötétedéstől függően 17 és 20 óra között egyszer szintén 5 perc

Hívogatás vasárnap - A szertartás kezdete előtt 60 perccel megszólaló harangozás, amely a híveket hívja a templomba. 5 percen át szól 1 harang.

Beharangozás vasárnap -  A szertartás kezdetét jelző harangszó, amely a kezdet előtt szól 15 percen át, minden harang megkongatásával.

Kísérő -  A szertartás befejeztét is harangzúgás jelöli, és kíséri a híveket otthonukba, ezért hívják ezt kísérőnek. Rövid ideig szól, csupán egy harang.

A vasárnap beharangozása (ez lehet, hogy nem ide tartozik, de létezik és ez az egyik legészrevehetőbb harangozásfajta) - szombaton este sötétedéstől függően egy alkalommal 17 és 20 óra között 10 percig az összes harang szól

Vasárnap végét jelző harangszó - vasárnap este sötétedéstől függően egy alkalommal 17 és 20 óra között minden harang 10 percen keresztül szól

2. Profán célú harangozások

Armeseelenläute - 1609-ben Rómából terjedt el az a szokás, hogy naplemente után 1 órával harangozzanak azzal a céllal, hogy azok, akik még nem értek haza, orientálódni tudjanak a legközelebbi település irányába (a harangszót követve odatalálhattak).

Tűz, vihar vagy egyéb vészjelző harang

Heti piac beharangozása

Újévi harangszó - Itt aztán elszabadulnak a harangok. Az összes létező harang megszólal, hogy a trombitákat túlharsogják, a harangozás időtartama 10 perctől 1 óráig tarthat. Éjfél előtt kezdődik, éjfélkor egy-két perc szünet következik, majd újult erővel folytatódik.

Óratorony - A középkorban még nem volt minden háztartásban óra (ill. egyikben sem), ezért az idő múlását az óratorony mutatta, a harangozás pedig hallhatóvá is tette. Ezért alap esetben 15 percenként jelzik is azt: óra 15-kor egy, 30-kor kettő, 45-kor három, egészkor pedig négy harangozás tudatja, hogy mennyi az idő, illetve egészkor a négy kis kongatás után annyi kongatás következik, ahágy óra van. Ez 1-12-ig, 0-24 óráig. Vannak helyek, ahol a lakosság nyugalma érdekében csak a feles és az egész órás harangozás van érvényben, a számítógép-vezérelt harangoknál pedig az éjszakai harangozás halkabbra vételére is van lehetőség.

3. Regionális és helyi haranozások

4. Ünnepi események tiszteletére szóló harangozások - az esemény előtt 60 perccel 15 percig szól az összes harang

5. Egyházi ünnepek beharangozása - Az adott ünnepnap reggelén 6-kor minden harang megszólal és 15 percen át zúg. Olvastam olyan településről, ahol nem reggel 6-kor, hanem 4-kor van ez az örvendetes esemény (pl. dec. 25-e reggelén is).

Ha már a harangoknál tartunk: Svájc legnagyobb harangja a berni katedrálisban található (1611-ben Zürichben öntötték és 9.940 kg-ot nyom). Harangozási rendje ezen a linken olvasható. A legnagyobb harangok listája itt érhető el.


A berni katedrális nagy harangja szólóban



A karácsonyi ünnepi harangozás


Magyarország legnagyobb harangja a Szent István Bazilikában található Szent István névre keresztelt harang, melyet 1990-ben öntöttek és 9.250 kg súlyú. Kizárólag ünnepek alkalmával szólal meg. A legnagyobb magyar harangok listája itt található.


Szent István harang felszentelésének 20. évfordulója



Szent István bazilika - Újévi harangszó

2013. augusztus 23., péntek

Rendelés Németországból Svájcba, német címre

Grafika innen

Egyre népszerűbbek a csomagküldő szolgálatok. Az ember csak leül a gépe elé, végignézi az interneten a kínálatot, sokszor jóval kedvezőbb árat talál, na meg nagyobb kínálatot, mint az üzletben. Azt is tudjuk, hogy Svájc nem olcsóságáról híres. Sokkal jobban megéri a szomszédos Németországban (vagy a többi határvidéken Franciaországban vagy Olaszországban) vásárolni. Ha ezt a kettőt kombináljuk, máris rájövünk, hogy a legkedvezőbb megoldás Németországból interneten keresztül rendelni. Számos cég azonban csak országon belül vállal házhozszállítást (többnyire ingyenesen), vagy ha mégiscsak szállít Svájcba, akkor borsos áron.

Mit lehet ilyenkor tenni? Létezik erre is megoldás. Mi ugyan még nem éltünk vele, de jó tudni. A határ túloldalán van néhány hely, aminek a címére lehet bármit rendelni, miután - ingyenesen - nyitottunk ott magunknak egy virtuális postafiókot. A küldemények tárolása, raktározása természetesen már pénzbe kerül, legyen szó akár csak egy levélről, vagy nagyobb küldeményekről. A csomag max. 14 napon belül elhozandó (nagyobb árunál már korábban), ill. azon felül napi felár van.

A cég neve Deutsche Lieferadresse. Továbbra is toboroznak olyan jelentkezőket, cégeket, akiknek van bármilyen tárolókapacitásuk, amivel csatlakozni tudnának ehhez a hálózathoz. Minél több helyen lehet ugyanis felvenni Németországban a küldeményt, annál több svájci ügyfélnek lesz kényelmes és érdemes odáig elutazni és onnan elhozni.

További ilyen cég a Grenzpaket, a Fairpreis24 ill. a MyPaketshop (nekik csak egy raktáruk van, Bad Säckingenben). Aki keresgél, biztos talál még hasonló cégeket, én alapvetően a lehetőséget szerettem volna bemutatni.

U.i.: A Deutsche Lieferadresse nevű céget kipróbáltuk waldshuti szállítási címmel, minden rendben, gyorsan és zökkenőmentesen ment. 

Cipőt a cipőboltból, gyógyszert a ... honnan is?


 


Svájcban jónéhány dolog az általunk megszokottól eltérően működik. Ráadásul a kantonok önállósága folytán rengeteg dolog más kantonról kantonra.
Grafikon és a fenti kép innen


Így van ez a gyógyszerellátással is. A 26 kantonból 9-ben teljesen különválasztják a gyógyszerfelírást az értéksítéstől (többnyire a francia nyelvterületen és Ticinoban, a fenti grafikonon szürkével jelölve). 3 kantonban (Bern, Graubünden, Schaffhausen) vegyes rendszer van érvényben. Az összes többi kantonban jogosultak az orvosok gyógyszer kiadására. Aargau kantonban azonban nem engedélyezett az orvosok számára gyógyszer értékesítése, csupán sürgősségi esetben adhatnak gyógyszert a betegeknek. Viszont azokon a településeken, ahol az orvos és a patika között nagy a távolság (pl. az adott településen nincs patika), akkor az orvos igényelheti a gyógyszerkiadási engedélyt. Az alábbi grafikonon ezek a települések kékkel vannak jelölve, míg fehérrel azok, ahol nincs patika, de az orvos nem ad gyógyszert. Csupán a zölddel jelölt településeken van gyógyszertár.


Grafikon innen

A kanton parlamentje (Grosser Rat) a kantonális egészségügyi törvénybe iktatta nemrég a fentieket. Erre válaszul az aargaui orvosok szövetsége 8.000 aláírást gyűjtött, melyben azt kezdeényezik, hogy ők is adhassanak betegeiknek gyógyszert (tehát ne csak a receptet írhassák fel, hanem azonnal a gyógyszert is oda tudják adni). A gyógyszerészek sem maradtak tétlenek, ők 51.000 aláírást gyűjtöttek az orvosok ellenében (Gegeninitiative). Ők azt szeretnék, ha a jelenleg hatályos törvénykezés az alkotmányba is bekerülne. A Grosser Rat mindkét kezdeményezés elutasítását javasolja a szeptember 22-i népszavazáson.

Érthető módon mindkét fél erőteljesen igyekszik képviselni az érdekeit, sőt, mindkettőt meg is lehet érteni. 

Az orvosok érvei (abban a sorrendben írom, ahogy ők is): Svájc német nyelvű kantonjai közül (19-ből 17-ben) nincs ilyen tilalom, csupán Basel-Stadt és Aargau kantonok orvosaira vonatkozik. Ezen kantonok betegeinek nincs joguk saját orvosuktól gyógyszert vásárolni (az orvosi vizit részeként). Véleményük szerint a gyógyszerészek azt próbálják elhitetni a lakossággal, hogy az orvosok nem értenek a gyógyszerekhez, csak a gyógyszerészek. Céljuk az, hogy az aargaui betegek is könnyen és egyszerűen hozzájuthassanak a szükséges gyógyszerekhez, nem csak sürgősségi, hanem hétköznapi esetekben is. Ez a jog elsősorban az idős, mozgásukban korlátozott emberek, valamint a kisgyerekesek számára lenne különösen fontos. A betegek privátszféráját is szeretnék védeni azzal, hogy ha olyan gyógyszerről/betegségről van szó, ne kelljen a patikában mindenki füle hallatára erről értekezniük a gyógyszerésszel, lehessen az orvosi rendelő falai között megoldani. Ezen kívül olcsóbb is, ha egy szereplő kimarad az értékesítési láncból, ráadásul a gyógyszertárak a nem kért tanácsadásért is jogosultak felszámolni díjat (LOA). Aargauban jelenleg monopolhelyzetben vannak a gyógyszertárak. Azonban ha az orvosok is adhatnak gyógyszert, akkor egészséges verseny alakulhatna ki az orvosok, gyógyszertárak és csomagküldő gyógyszertárak között.
 

A gyógyszerészek érvei: Ők az orvosi szövetség népszavazási javaslatát "jövedelemkiegészítő-javaslatnak" nevezik. Szerintük a betegek biztonságát veszélyeztetné annak elfogadása, valamint a költségek emelkedését, ezáltal a betegbiztosítás (Krankenkasse) díjainak emelkedését is. Mindezt kockára tennék a magasabb jövedelem érdekében. Véleményük szerint az csupán a látszat, hogy a betegek számára kényelmesebb lenne, ha közvetlenül az orvostól kapnák, vagyis vennék a gyógyszert. Azon túl, hogy az orvos döntenene a beszerzés módjáról (nem receptet adna, amit a beteg ott vált be, ahol akar), az a szabadsága sem lenne meg a betegnek, hogy eldöntse, mikor és milyen kiszerelésben veszi meg a gyógyszert. Azokon a vidéki településeken, ahol nincs a közelben patika, az orvos már így is jogosult gyógyszer kiadására, sürgősségi esetben pedig mindegyik. Nem véletlen a nemzetközi gyakorlat, mely különválasztja az orvos és a patikus hatáskörét - a páciens érdekében, védelmében, másrészt az orvos védelmében, akit a korrupciótól védenek ilymódon. Az sem utolsó szempont, hogy a komplikációk között első helyen áll a nem megfelelő gyógyszerezés. Ez pedig a végzetes, életveszélyes mellékhatások, ill. a magas költségek számlájára írható. A betegek különböző betegségeikkel különböző szakorvosokat keresnek fel, akik nem tudnak arról, hogy a beteg milyen más gyógyszereket szed. A gyógyszerész azonban igen, így elkerülhetők a végzetes  kereszt-kölcsönhatások. Ezt hívják gyógyszermenedzsmentnek, amit a patikák kínálni tudnak a betegeknek. A jelenlegi 110 gyógyszertárból legalább 40-et be kell majd zárni, ha az orvosok is adhatnak gyógyszert. Miért duzzasztanák tovább a már most is jól kereső 1000 orvos pénztárcáját, hogyha ennek az lenne az ára, hogy 500 gyógyszerész munkahelye megszűnik? Másrészről lehet, hogy nem kéne megfizetni a patika felárát, viszont fizetni kéne minden orvosi vizitért, amikor gyógyszerért megy a beteg (perc alapú a számlázás az orvosnál).

Szóval alapvetően a pénzről van szó, hiszen a gyógyszer nem csak a gyógyszergyártóknak nagy üzlet, miközben a betegek érdekeinek védelme terén is teljesen valid érveket hoznak fel mind az orvosok, mind a gyógyszerészek.

Cikk itt.


2013. augusztus 22., csütörtök

Jelmoli villamos - marketing fogás

Fotók innen

Egykor marketingesként dolgozóként nem tudok szó nélkül elmenni a hír mellett. A Jelmoli áruház alapításának 180. évfordulója alkalmából egy villamost "ajándékoz" Zürich számára. A Jelmoli "reklám- villamos" 1 éven keresztül fog a Bahnhofstrasse-n közlekedni. Nem lehet majd nem észrevenni, mert a Jelmoli jellegzetes zöld színében tündököl. A villamost belülről is átalakították. Az áruház nagy részlegeinek megfelelő szekciók vannak a villamosban is. A sport részlegen pl. futópad található (ezt muszáj lesz személyesen is megnéznem, mert nem tudom elképzelni), a női divatosztályt képviselő szakaszban pedig a legújabb modellek közül mutatnak be néhányat. Ezzel a villamossal kíván a Jelmoli köszönetet mondani a városnak és lakóinak. (Micsoda blabla, de azért mégiscsak ügyes marketing húzás, mert nem lehet nem észrevenni és mégiscsak hasznos. Két legyet egy csapásra.). Itt egy kisfilm a villamos felmatricázásáról, 32 mp-esre rövidítve a több órás folyamatot.

A Jelmoli Zürich patinás áruháza, melynek története még 1833-ban kezdődött. Alapítója, Peter Jelmoli-Ciolina azzal az ötlettel rukkolt elő, hogy egy olyan áruházat szeretne létrehozni, melyben - az akkori szokással ellentétben - nem lehetett alkudni a termékek árára, hanem minden - a ma már megszokott - fix áron legyen kapható. Ez akkor forradalmi gondolat volt, de bevált.


 

A csomagküldő szolgálat bevezetése is a Jelmoli nevéhez fűződik. Az első csomagküldő katalógus 1897-ben jelent meg.
 
Az áruházat 1898-ban építették és Zürich első nagyáruháza lett. 2010-ben adták át a modernizált épületet. Svájc legnagyobb áruházáról van szó, melynek 8 szintjén 2 millió árucikk, több mint 1000 világmárka és 1000 eladó várja a vásárlókat. Az igazat megvallva az áruház olyan nagy és áttekinthetetlen, hogy nem is szívesen megyek oda. Na nem mintha az árak megfizethetőek lennének számomra, de még a nézelődés sem esik jól benne. A Globusba (a szomszédjában lévő nagy konkurens áruházba) azonban annál gyakrabban benézek, nagyon szeretem, ahogy a "portékát tálalják".

Jelmoli régen
... és ma


2013. augusztus 18., vasárnap

Homokszobrok és Hundertwasser


Idén 15. alkalommal került sor Rorschachban a Nemzetközi Homokszobor Fesztiválra. A Bodensee partján készültek az alkotások, 1 héten keresztül. Az érdeklődők figyelemmel kísérhették, hogy egy kupac homokból hogyan készül el a - nyugodtan mondhatjuk - igazi műalkotás. Az idei év mottója: "Mindig van nagyobb vagy kisebb nálad, még az istenek és a hangyák is tudták ezt".

A 8 homokszobor a mai naptól szeptember 8-ig várja a látogatókat. Hogy az időjárás viszontagságainak hogyan fognak ellenállni, arról fogalmam sincs, mert szabad téren, minden fedél nélkül állnak a vízparton. Igaz, se a szobrok mérete, se azok mennyisége nem közelíti meg a Belgiumban rendezett homokszobor kiállításét, mely a világon a legnagyobb, 150 alkotással, de így is nagyon érdekes és egyedülálló élményt nyújtott a megtekintésük. 






Utána még sétáltunk egy kicsit a városban (Rorschach), ami egy közel 9 ezer lakosú kisváros. Egy kicsit szedett-vedett, elég sok csúnya épületet is láttunk, de a régi, középkori épületek, illetve a tóparttól följebb lévő villák nagyon szépek voltak. Ilyen sok gyönyörű kaput pedig még sehol sem láttam.





Csupán 5 km-rel arrébb pedig van egy Hundertwasser ház Staad-ban. Funkcióját tekintve: általában múzeum, azaz 5 frank ellenében be lehet menni és megnézni belülről is. Aki szereti ezt a stílust, annak érdemes megtapasztalnia, hogy milyen egy Hundertwasser-féle belső tér hangulata, színvilága, terei. Egyébként pedig szabadon kibérelhető családi, céges vagy zenés rendezvényekre. 350 fő befogadására alkalmas.







Ezen az épületen is megfigyelhető a Hundertwasserre jellemző összes stílusjegy: aranyozott hagymakupolák, élénk színek, lendületes vonalak, szabálytalan ablakok, egyenetlen padló, színes kerámiaoszlopok és zöld tető.

2013. augusztus 17., szombat

"Udvari bolond" fesztivál


Erre a hétvégére is több érdekes program jutott. A közelünkben van Lenzburg (egy közel 9 ezer lakosú kisváros), aminek várában - Schloss Lenzburg - már 2x is jártunk (Svájcban élőknek vagy ide látogatóknak jó szívvel ajánlom - kedvcsináló kisfilm itt, korábbi vonatkozó poszt itt). 

Ez alkalommal azonban lent az óvárosban van péntektől vasárnapig nemzetközi "udvari bolond", vagyis udvari mutatványos fesztivál (Gauklerfestival). Nagyon stílusos, hiszen maga a városközpont is középkori, a városháza pl. valamikor az 1600-as évek 2. felében épült. A programok egy része közben egész középkori hangulat fogott el, mások azonban modernek, de persze ettől függetlenül szórakoztatóak voltak. A lényeg az, hogy olyan művészet, szórakoztató műfaj legyen, mely az utcán zajlik, nem négy fal között.



Az akrobatikus kategóriában 2 mutatványt láttunk:

 


A Starbugs csapata ritmikus sportkomik-nak nevezi azt, amit művelnek és számos nemzetközi versenyen szerepeltek és értek el előkelő helyezést. Nekik volt a legnagyobb nézőközönségük és a sikerük is zajos volt. Igazán látványos és vicces volt a produkciójuk.




A gólyalábasok természetesen nem hiányozhatnak egy ilyen rendezvényről. Az utóbbiak egyfajta pszichedelikus zenével és kántálással is megtoldották produkciójukat. Kinézetük alapján az ördög és egy erdőtündér (elf?) volt, amiket megjelenítettek.




Összességében nagyon hangulatos, emberközeli és szórakoztató volt a program. A kisváros 6 helyszínén oszlottak el, egy-egy fellépő egy nap többször is látható volt, így aki több időt töltött el, akár mindenkit megnézhetett.
 

2013. augusztus 13., kedd

Elkezdődött az iskola

Augusztus elsején 4. évünket kezdtük meg Svájcban. Bogi pedig a 3. iskoláját. 6. osztályban, amibe 2 évvel ezelőtt is járt, csak épp akkor még nemzetközi iskolában tanult, angolul. Most svájci iskolában, németül. Az átmenetet a nyelvi előkészítő integrációs osztály jelentette. Vagyis ez az első alkalom, hogy nem nemzetközi összetételű az osztály, hanem svájci osztálytársai vannak. Na persze ez nem azt jelenti, hogy csupa echte svájciról van szó. A bemutatkozáskor kiderült, hogy nagyon sok vegyes házasságból született gyerek van, de az osztálynévsorból is egyértelműen látszik, hogy hány külföldi hangzású név van. Viszont Bogi az egyetlen, aki (még) nem beszéli a svájci dialektust. Attól tartok, óhatatlanul rá fog ragadni. A korábbi német tanárnő még visszajár Bogihoz, amíg a többieknek német órája van (mint otthon a magyar), addig Bogi a nyelvtudását fogja csiszolni.

Az első napon megkapták a tankönyveket. Igen, nem kellett tankönyvcsomagot vásárolnunk - a tankönyveket év elején kiosztják, év végén pedig beszedik. A belső borítón van egy kis karton, olyasmi, mint a könytárakban. Ezen minden korábbi tulajdonos (használó) neve rajta van, ill. az átvétel és a leadás dátuma is. Munkafüzeteket is kaptak, ezek természetesen újak, hiszen írnak beléjük. Ezen kívül tollat, ceruzát, vonalzót, radírt, ragasztót, egy fémdobozos színes ceruza készletet (Caran d'Ache, svájci gyártmány) és füzeteket is kaptak. 

Külön kis füzetke van a hiányzások bejelentésére. Az előre nyomtatott bejelentőlapot a szülő kitölti (betegség, szabadság, egyéb), aláírja, de szükséges a tanár és az iskolavezető aláírása is. Szülői kérésre negyedévenként fél nap jár a gyerekeknek - közvetlenül szünet előtt vagy után.

Fogászati kontrollhoz is van egy füzet, ugyanúgy, mint Magyarországon, csak épp itt kötelező a résztvétel. Minden tanévhez tartozik egy oldalpár. Az egyiken a fogsor, amin a fogorvos bejelöli, hogy mit látott (tömés, gyökérkezelés, húzás), a másikon az információk a szájhigiénéről és az esetleges kezelések szükségességéről. Dátum, aláírás, pecsét. Ennek az oldalnak a széle perforált, a fogorvos tépi le (majd küldi tovább a helyileg illetékes hivatalnak, hogy kifizessék a munkáját).

Az első nap körbevezették az elsősöket (6.-osokat) az iskolaépületben és volt egy énekóra is. Egy kicsit meglepődtem, hiszen otthon népdalokat tanultunk és emlékszem, mindig nagyon vártam a tankönyveket, és elsőként az ének könyvet kerestem ki belőle. Anyuval végigénekeltük, amiket ismertünk belőle. Itt első órán egy Adele és egy Xavier Naidoo dalt (Dieser Weg) énekeltek, a szöveget fénymásolva megkapták.

Bogi kezdeti félelme, aggodalma a 2. nap után eltűnőben van, még senki nem harapta le a fejét és a tanárok is kedvesek. Azt mondja, hogy nagyjából mindent megért. Ma úgy jött haza, hogy tetszett neki a földrajz óra. Remélem, hogy ez így is marad!

A tanítás 7.30-kor kezdődik, kelés 6-kor. Hm, egy kicsit sokkoló, így a nyári szünet után, no meg az előző 3 év után, amikor elegendő volt 7-kor kelni. De ezt is meg fogjuk szokni ...

2013. augusztus 12., hétfő

Programdömping iskolakezdés előtt



A rövidke - 5 hetes - nyári szünet után ma kezdődött a mi kantonunkban az iskola. De hogy még véletlenül se ücsörögjenek otthon a gyerekek nagy unalmunkban azon busongva, hogy másnap kezdődik az iskola, a legkülönfélébb programok közül lehetett válogatni.

A mi közelünkben 2 programot néztem ki, de az egyiket megakadályozta egy harmadik ... Hogy ne rébuszokban beszéljek, íme a részletek:

Péntek-szombat-vasárnap a közeli Birmenstorfban (imádom ezeket a neveket, van Birmenstorf, Birmensdorf és Gebenstorf, ezeket rendszeresen keverem), szóval ennek a kis településnek a külterületén, az Aare folyó partján került megrendezésre a 6. Convoy to remember, nemzetközi military show. Ahogy a neve is sejteti, a résztvevő autók konvojt alkotva tettek egy jó nagy, 35 km-es kört a környéken, a téma iránt érdeklődők legnagyobb örömére. Mi kiesünk ebből a körből (felénk leginkább a gyalogos túrázók járnak, viszont néha ők is tömegesen), így kénytelenek voltunk elmenni oda. Leginkább a Patrouille Suisse, a svájci légierő vadászgépei vonzottak, akik bemutatót tartottak. Már pénteken délután hallottam őket, nem győztem odaszaladgálni az ablakhoz, hogy lássak is valamit, de csak egy pillanatig láttam egy gépet elsuhanni. Szombaton alighogy leparkoltunk a kijelölt szántóföldön, máris megkezdődött a bemutató. Lélegzetelállítóan precíz, látványos bemutató volt, csodálatos, ahogy hasítják az eget és a vadászgépek gyomorig hatoló hangját is nagyon szeretem. Szerencsére mi csak légibemutatókra asszociálunk, békés légibemutatókra ...


Lesétáltunk a folyópartra, hogy megnézzük a harci járműveket, tankokat, egyebeket, de a 30 frank/fős belépő visszatartott a belépéstől, így csak kintről csodáltuk azt, amit látható volt. Olyan ügyesen választottak ugyanis helyszínt, hogy a lényeg a folyó völgyében volt, ami a kerítésen kívülről egyáltalán nem volt látható. Viszont jöttek-mentek a kis katonai járművek, szigorúan terepszínűbe öltözött utasokkal. Láthaóan sokak hobbija a fegyvertartás (és az oldtimer autó) mellett az oldtimer katonai jármű tartása.

A kapun túl csak belépőjeggyel



Ők kicselezték a szervezőket, a dombtetőről valószínűleg leláttak a folyóvölgyben zajló eseményekre



Belépőjegy nélkül láttuk még az ún. Super Puma helikopter bemutatóját. Ez a helikopter a 2 pilótán kívül 18 személy szállítására alkalmas, de harci övezeten kívül. Bevetési területei: szállítás, mentés, katasztrófaelhárítás. Nagyon klasszul tud manőverezni, minden irányban, előre-hátra, föl-le és ezek kombinációjában. 



Ezután tulajdonképpen még belefért volna, hogy a délután hátralévő részében elmenjünk Rapperswilbe, a Zürichsee partjára, de ahhoz Zürichen keresztül kellett volna mennünk, ahol pedig épp a Street Parade tombolt. Nem akartuk megkockáztatni, hogy belefussunk a parádézó (bulizó, italozó) emberek tömegébe (a szervezők szerint 950 ezer látogató vett részt) a vonaton és a pályaudvaron, ezért inkább lemondtunk a rapperswili fesztiválról (Seenachtfest Rapperswil-Jona).

A Steet Parade-en kívül mindkét program vasárnapig tartott, ehelyett azonban inkább fogtuk magunkat és elmentünk a Fekete-erdőbe. Nem bántuk meg, tömegnek nyoma sem volt, sőt, alig láttunk teremtett lelket, a táj viszont csodaszép vot, a természet hihetetlenül illatos, szóval jól döntöttünk. :) És áfonyát is itt láttam életemben először "lábon" ...