2013. június 30., vasárnap

Zürifäscht



Nem is tudom, mit javasoljak inkább ... azt, hogy aki teheti, kerülje el Zürich-et július 5-7 között, vagy inkább azt, hogy aki teheti, látogasson el oda. Ezen - vagyis azon - a hétvégén kerül ugyanis megrendezésre a Zürifäscht, az ország legnagyobb népünnepélye. 1951-ben rendezték az elsőt, és 1976 óta működik mai formájában. 1991 óta pedig háromévenként július elején 3 nap teljes felfordulás. Pénteken du. 17 órakor kezdődik és vasárnap éjfélkor zárul. A rengeteg árus és mindenféle program mellett a fő attrakció a péntek és szombat esti tüzijáték, ami Európa 5 legnagyobbja közé tartozik (gondolom, az 5.). Vendégkanton: Tessin.

Ilyenkor a fesztiválozók (a hivatalos résztvevők és a látogatók) veszik át a terepet az autóktól, buszoktól és villamosoktól. A folyó- és a tópart átváltozik fesztiváli területté. 2 millió látogatót várnak erre a "mindent bele fesztiválra": népünnepély, partyhightlight és éves piac egyszerre. Zene, tánc, evés-ivás, árusok, bemutatók (pl. ejtőernyős ugrás, kétéltű járművek, napi 3 alkalommal 230 méter hosszan, 55 méter magasban drótkötélszám), minden, mi szem-szájnak ingere.

Jó tudni, hogy a meglévő 500 nyilvános wc mellé az éttermek illemhelyei is igénybe vehetőek a nagyközönség számára.

Az ország legnagyobb fesztiválja (az ünnepek ünnepe, ahogy ők hívják) a résztvevők számára ingyenes, ezért szponzoroktól kell begyűjteni a megrendezéséhez szükséges pénzt. Idén összesen 4,6 millió frankot házaltak össze a szervezők. Az eddigi bőkezű szponzorok, a nagy bankok (UBS, Credit Suisse) idén azonban már nem járultak hozzá a költségekhez. A Zürich biztosító is kiszállt a buliból, pedig korábban ők állták a tűzijáték teljes költségét.

A közelmúlt tragédiáira való tekintettel (bieli tornaverseny, ahol a rendkívül nagy erejű vihar minden sátrat elvitt és 39-en sérültek meg, ill. a duisburgi Loveparade) 15 árust vissza kellett utasítaniuk, hogy szellősebb legyen a rendezvény és szükség esetén legyen tér a menekülésre.

Érdekesség, hogy a nagy kereskedelmi láncokkal megállapodtak a szervezők arról, hogy nem csinálnak a Zürifäscht ideje alatt italakciót, hogy ne rontsák a helypénzt fizető árusok forgalmát (interjú a főszervezővel itt).

Svájcban a kantonok (városok) között nagy a versengés. Zürich és Aargau viszonylatában a Zürifäscht alkalmából készítettek egy kis útmutatót aargaui szomszédaik számára. Ez jól példázza, hogy mit gondolnak róluk, meg azt is, hogy a Zürifäscht egyik fő programpontja a mértéktelen alkoholfogyasztás. Íme:

Photo: Da bald wieder Zürifäscht isch, schickt eus en ufmerksame Fan s'neue Reglement. Gits na öpis hinzuzfüege?


Nos, hát én előre szóltam ... Mi még gondolkodunk, hogy odamerészkedjünk-e ...

2013. június 27., csütörtök

Ha elmarad a nyár

Fotó innen

Valljuk be, az időjárás mindig ad okot az elégedetlenkedésre. Hol túl meleg van, hol túl hideg, már megint esik az eső, miért nincs hó ezen a télen egyáltalán, nagyon fúj a szél, fújhatna már egy kis szellő, front van ... és a sort még hosszan folytathatnám.

Ezen a nyáron pedig különösen morcosak vagyunk. Míg Magyarországon a most már normálisnak számító 40 fok közeli hőmérséklet teszi elviselhetetlenné az életet, addig itt még mindig nem érkezett meg a nyár. Napok óta 12 fok van, napözben esetleg 17-ig is felmegy. Már az ősz is korán kezdődött, a tél nagyon hosszú és hóban gazdag volt, a tavasz csak nem akart eljönni, de még a nyár sem igazán. Miközben ezen gondolkodtam, mert magamban már le is mondtam az idei nyárról (eddig összesen kb. 7 nap nyári melegben volt részünk), az jutott eszembe, hogy "csak" magunk, a kényelmünk, a jó érzésünk miatt várjuk a meleget, vagy legalábbis egy kis napsütést.

Azonban nem is annyira régen még az emberek életben maradása múlott azon, hogy milyen az időjárás, hogy elég meleg van-e, süt-e eleget a nap vagy esik-e az eső (túl sokat vagy túl keveset). Ma, amikor óceánokat szelnek át az élelmiszerek, csak hogy szezonon kívül is ehessünk valamilyen zöldséget vagy gyümölcsöt, vagy olyasmit is együnk, ami egyébként mifelénk nem terem vagy nem él, nem gond egy-egy gyengébb szezon "kipótlása" - élelmiszer szempontjából - más földrészről. Maximum többe kerül az élelmiszer, de legalább van!

Rákerestem a témának az interneten és azonnal rábukkantam egy témára: 1816-öt a nyár nélküli esztendőként emlegetik. Ekkor ismert volt az extrém időjárás oka, ugyanis előző évben tört ki a Tambura vulkán Indonéziában. "Senki nem gondolta volna, hogy az Indonéziában található Tambora vulkán kitörése Észak-Amerikában és Európában is éreztetni fogja a hatását. A tűzhányó előtte ötezer évig nyugodt volt, és az 1815 áprilisi pusztító működése során 200 millió tonna kéndioxid került a levegőbe, ennek nagy része pedig a sztratoszférába, ahol kénsav aeroszol felhőt képezett. Ez az aeroszol felhő éveken keresztül visszaverte a napsugarakat, ezzel csökkentve a felszíni hőmérsékletet."

Nem részletezem, hogy mennyire volt hideg, esős, hogy nyáron is havazott és gyakori volt a jégeső is, hogy a szántóföldek, a takarmány vízben állt, a lényeg az, hogy éhínség tört ki. 

"Számos helyen, de különösen Svájc középső és keleti területein, Dél- és Délnyugat-Németországban, az ausztriai Tirolban és Voralbergben szenvedték meg a hűvös és rendkívül csapadékos időjárást, a gyakori áradásokat a leginkább." A Kárpát-medence is a keményen sújtott területek közé tartozott.  

"Az 1816. év időjárása miatt a gabona- és más élelmisezrek (így a húsé is) árai az egekbe szöktek. Európában 1817 kora nyarán az 1815. évinek a két és fél-háromszorosáért lehetett csak a gabonát beszerezni. Svájcban az emberek éhségüket különféle növényi gyökerekből készített ételek fogyasztásával próbálták enyhítani. Néhány hegyvidéki településen epdig a kecskék tejével tudtak csak táplálkozni. Az éhínséget tífuszjárvány kísérte, amely százával szedte áldozatait a legyengült lakosság körében. Kelet-Svájcban mintegy 5 ezer ember halt éhen. Kilátástalan helyzetükben a lakosok közül több ezren vándroltak a tengerentúlra. I. Sándor orosz cár a svájciak megsegítésére 100 ezer rubel segélyt küldött és gabona szállítmányokat indított útnak az alpesi országba." Oroszország európai részén ugyanis a szokásos időhárás maradt, őket elkerülte a pusztító időjárás. Magyarországon "a makk tarack kenyér valóságos áldás volt az éhező népnek. A szegények éhségüket csillapítandó fekéregből örlött lisztből sütött kenyérrel és az erdei növény-gyökerekkel éltek. A földesurak egy része elengedte a robotot és a tizedet 3 évre".

Svájc történelmében 3 kivándorlási hullám volt megfigyelhető, az első pont ezekhez az évekhez (1816-17) volt köthető. Mindhárom esetben az éhínség miatt hagyták el hazájukat. Valahol azt olvastam még régebben, hogy voltak települések, ahol sorsolással döntötték el, hogy kiknek kell menniük, a többiek életbenmaradása érdekében. Az egy kantonból indulók általában együtt is távoztak, és egy helyen telepedtek le, kolóniában. Nem ritka, hogy új hazájukban (jellemzően az USA-ban) otthoni településükről nevezték el lakhelyüket.

Egyszóval én inkább arra gondolok, hogy legyen elegendő étele mindenkinek, ott, ahol szüksége van rá (és ne menjen közben annyi veszendőbe a szállítás, raktározás, otthoni tárolás során, ha már egyszer megtermett)...

Ricardolino hirdetés

Egy gyors és könnyed poszttal jelentkezem.

Egy youtube-videó előtt játszották le az alábbi reklámot, nem kattintottam tovább a filmre, sőt, meg is osztom a reklámot. Ezt a gyönyörű nyelvet hallgatom már 3 éve ... :)




Ha valakit érdekel, hogy mi is pontosan a Ricardolino (és a Ricardo), ebben a kis oktatófilmben megnézheti.

Egyébként a kiköltöző magyaroknak jó szívvel ajánlom, jó áron lehet kifogni nagyon jó dolgokat. Igaz, én még csak eladtam, de csak jó tapasztalatom volt.

2013. június 24., hétfő

Emmental - művészet és sajt

Két héttel ezelőtt Emmantal hívott minket. No nem a sajt, hanem annak a hazája. Ill. egész pontosan egy galéria-megnyitó, amire egy ismerősöm küldött meghívót. A saját - motoros fűrésszel készült - faszobrain kívül egy festő állatportréi voltak kiállítva. Mindkettő nagyon-nagyon tetszett, de már maga az odavezető út és a környezet is megérte az utazást. Rendesen meg is volt hatódva az ismerősöm, hogy Badenből elmentünk odáig! Mintha legalábbis több ezer, de minimum több száz km-t tettünk volna meg a tényleges 109 km (1,5 óra) helyett.

Emmental Bern kantonban található, Svájc középső régiójának nyugati részében, az Emme folyó völgyében. Jellezetesen dimbes-dombos vidék, az Alpok itt a háttérbe húzódott. A mai napig a "tejipar", a sajtgyártás a meghatározó a környéken.

Nem mondom, hogy a családom induláskor nagyon lelkes lett volna, de amint odaértünk, mindenki örült, hogy hallgattak rám. Miközben a cél közelében kóvályogtunk, ilyen látvány fogadott minket.



A pajta-galéria "parkolója" mellett a tehenek érdeklődéssel fogadtak minket. Az érdeklődés kölcsönös volt, mindannyian szeretjük őket. Amióta elköltöztünk a korábbi házunkból, hiányoznak is - ott az út túloldalán egy kb. 30 fős csorda éldegélt és legelészett nap mint nap. Szerettem a látványukat, a szagukat, a lomha, nyugodt mozgásukat, a fű tépésének a hangját és a gyönyörű szempillájukat.


Kurt, az ismerősöm (Kurt Roth - Art on Wood) ilyen ötletes, vidám padokat készít.




A kezek és a Feuerkugel (hogy hívják magyarul?) is az ő művei, csakúgy, mint a nagyméretű emberalakok.



 






 

A festmények pedig szinte megszólaltak, annyira élethűek voltak. Marcus Schmid honlapján érdemes megnézni a többit is.




Miután jól kigyönyörködtük magunkat a tájban, a háziállatokban (a malacok viccesen hűsöltek az árnyékban, annak minden négyzetcentiméterét kihasználva) ...



...  és a művészeti alkotásokban, még volt időnk arra, hogy útba ejtsünk egy emmentali sajtüzemet. Naná, majd elmegyünk Emmentalból anélkül! Marikára (a GPS-re) voltunk kénytelenek hagyatkozni, aki ügyesen el is vezetett minket a megfelelő helyre, egy látványsajtüzembe (Emmentaler Schaukäserei - Affoltern im Emmental). Igaz, hogy a gyártási folyamatból már csak a legutolsó lépésének, a takarításnak lehettünk megfigyelői, de a hely, a régi épületek és a sajt- és vajkészítés évszázados kellékei, a mesés illat és az isteni finom sajtok, melyeket a sajtüzem boltjában vásároltunk, feledtették velünk a kis hiányosságot.

A legrégebbi sajtüzem ebben a komplexumban 1741-ben épült. Ma is működik, naponta 3 alkalommal, a látogatók igénye alapján. Hagyományos módon, nyílt láng fölött,  rézbográcsban (üstben) készül az ún. Stöcklikäse (fogalmam sincs, mi a magyar fordítása, de hálásan fogadok minden javaslatot). Az üstbe 200 liter friss tejet önt a sajtkészítő mester. A folyamat további részében magunk is részt vehetünk (már ha időben érkezünk, ugyebár). 2 óra elteltével pedig 2 db 8 kg-os sajttömb a végeredmény. Erre azonnal le is csaphatunk, darabja 325 frank. Természetesen ez még nincs teljesen kész, mert ezután következik csak a 4 hónapos érlelés. Ha ez is megvan, személyesen is átvehetjük, de ha kényelmesek vagyunk, vagy nincs dolgunk akkortájt arrafelé, postán is elküldik nekünk (természetesen postaköltség ellenében, ami 35 frank). Ha szeretnénk, feldarabolják és vákuumcsomagolják, újabb felár ellenében. Nos, mindebből a kulisszákat és a pakoló bácsit sikerült elcsípnünk, aki viszont készségesen mesélt mielőtt csizmáját végleg felakasztotta volna a szögre, legalábbis aznapra.







A következő épület 1900-ból származik. Ebben ma pékség és cukrászda működik, ahol mindenféle - rendkívül vonzó - helyi specialitást árulnak. A nagybevásárlásnak csak az vetett gátat, hogy a csokitorta nem volt szállítható, hazáig kakaóöntetté olvadta volna magát.

Teltek múltak az évek és egy újabb épületet is felhúztak 1954-ben. Ebben ma helyi specialitások és ajándéktárgyak kaphatók (népviselet, konyharuha, vágódeszka, kés, meg még sokminden más).

A következő építkezéssel már nem vártak 54 évet, 1990-ben, 36 év elteltével nem bírták tovább és egy újabb épületet, a mai látványsajtüzemet is átadták, modern gyártókapacitással. Ebben az épületben a gyártáson kívül a sajtérlelő raktárat is láthatjuk, itt kapott helyet a bolt és egy étterem is.











Rengeteg dolgot megtudtunk az ingyenesen kapható információs anyagokból, szórólapokból (ha már minden másról lemaradtunk).

A legfontosabbak:

  • Az emmentali sajt kizárólag hegyi legelőkön legelésző tehenek friss tejéből készül (legalábbis a nyári szezonban, télen pedig az itt betakarított száraz takarmányt kapják). Tilos a siló takarmány, ill. genetikailag kezelt bármilyen anyag hozzáadása.
  • Történetét egészen a XII. századig visszamenőleg lehet igazolni. Akkoriban azonban csak a nyári hónapokban,  fent az Alpokban, kis mennyiségben, kizárólag saját fogyasztásra, ill. a uraságnak. Maga a sajt még ennél is régebbi "találmány", már Krisztus előtt 2000-rel is ismert étel volt.
  • Nagyobb mennyiségben az 1815-ben nyílt első sajtüzem után kezdték el gyártani. Ekkor terjedt el az Emme völgyén túl az ország többi területén is.
  • Svájc 26 kantonjából 11-ben gyártják. Az emmentali ugyanis nem eredetvédett, bárhol gyárthatják, azonban az AOC (Appellation d'Origin Controlée) 2006 óta jelzi az eredeti, minőségellenőrzött emmentali sajtot.
  • Mérete: átmérője 80-100 cm közötti, magassága 16-27 cm, súlya pedig 75-120 kg között, átlagosan 95 kg.
  • Minimum 45% zsírtartalmú.
  • Jellegezetességét a lyukak adják, amik az érlelési folyamat során keletkeznek, gázok felszabadulásával, amik a sajt kérge miatt nem tudnak távozni, így azon belül képeznek légbuborékokat.
  • Minimum 4 hónapig érlelik, ez a Classis és a Bio változat (diós, enyhe íz). A Réserve 8 hónapos érlelésen esik át (jóval fűszeresebb íz), míg a barlangi érlelésű 12 hónapot vár sorára. 


Azt kell mondanom, hogy itt szerettem meg az emmantali sajtot. Az otthon kapható emmentalinak köze sincs hozzá. Ha valakinek sikerül egy érettebb, eredeti emmentali sajthoz jutnia, feltétlenül vegyen belőle! Ha valamihez hasonlítanom kéne, akkor a parmezán sajthoz hasonlítanám ... (ugye, hogy ez milyen messze van az otthoni emmentali ízvilágtól?).

Az emmentaler.ch honlapon felsorolták azokat az országokat, amelyek gyártanak emmentali sajtot, és mindegyiknek a nyelvén van egy kis tájékoztató.

A mindmegette.hu-n van egy nagyon jó kis írás, receptekkel az emmentali sajtról.

Egy kedves honfitársunk 1996-os látogatása alkalmával nagyobb szerencsével járt, mint mi és sikerült a gyártást is látnia. Le is filmezte, jól fel is töltötte a youtube-ra. Neki köszönhetően akár meg is lehet nézni, hogy mi miről maradtunk le. Itt. Szólok, hogy aki nem bírja a jódlit, előre vegye le a hangot, különben kiszalad a világból ... :)

Ebben a kis reklámspotban pedig jól látható a sajt mérete.

Biciklis túrázók számára ajánlott az emmentali túraútvonal, ami 35 km (vagy 78, de az már a 2 napos túra). Elektromos biciklit lehet hozzá bérelni a helyszínen (Burgdorf, Langnau). iPhone-os és Androidos applikáció segít az érdekességek feltérképezésében.










2013. június 23., vasárnap

A következő iskola

Lassan itt a tanév vége - igen, itt - az évközbeni több tanítási szünetnek köszönhetően - jóval később kezdődik a nyári szünet és persze hamarabb is ér véget. Összesen 5 hét adatik ilyenkor az iskolásoknak a regenerálódásra.

Már jó egy hónapja (vagy talán kettő is volt?) behívott minket Bogi tanára, hogy megbeszéljük a hogyan továbbot. Most ugyanis nyelvi előkészítő, ún. integrációs osztályba jár, mivel az első itt töltött évet nemzetközi iskolában töltötte, ahol az angol a tanítás nyelve. Az átmenetet a nemzetközi és a helyi iskola között pedig a nyelvi előkészítő osztály hivatott megoldani.

Korábban már írtam a svájci oktatási rendszerről is. Bogi ugyan már 8. osztályba menne, vagyis az régi otthoni osztálytársai most a 7. osztályt végeznék, itt úgy döntött a tanár, hogy a saját érdekében 6. osztályba fog kerülni. Sokat vívódtunk rajta, hogy erőltessük-e egy kicsit, hogy megpróbálja rögtön a Bezirkschule-t, de akkora volt benne az ellenállás, hogy hagytuk. Amúgy sem tudjuk, hogy mennyi ideig leszünk itt Svájcban, ez okozza a legnagyobb fejtörést. Hiszen ha hazaköltözünk, Bogi már így is 2 évvel le van maradva (ill. a komplett felsős tananyaggal), de ha maradunk, akkor az itteni továbbtanulását meg előkészíteni, megalapozni.

A 6. osztály az tulajdonképpen 1. osztály, mert 5. után a Primarschule (alsó tagozat) tanulói 3 különböző iskolába kerülnek szétosztásra, tanulmányi eredményeik alapján. A leggyengébb tanulók a Realschule-ba, a jobbak a Sekundarschule-ba, a legjobbak pedig a Bezirkschule-ba mehetnek tovább. Gimnáziumba csak a Bezirkschule-ból lehet továbbjutni, de az iskolák között jó tanulmányi eredménnyel van átjárás, de rossz esetén is, csak éppen lefelé.

Die Struktur der Volksschule im Kanton Aargau
Grafikon innen

A Bezirkschule-ról több forrásból is azt hallottuk, hogy nagyon nehéz, még a svájci gyerekeknek is (legalábbis svájci viszonylatban, svájci felkészültséggel, vagyis nem jelenti azt, hogy a magyar iskola ne lenne ugyanolyan nehéz vagy nehezebb). A szomszéd kislány, aki Bogival egyidős, ebben a tanévben kezdte. Külön tanárt fogadtak mellé, hogy felkészítse az új iskola követelményeire. Bogi - aki még nem igazán tudta eldönteni, hogy mi érdekli és hogyan tovább - már év közben úgy gondolta, hogy a Bezirkschule-ba biztos nem szeretne menni. Minek a sok stressz, ha nem muszáj ...

A tanárral való beszélgetés során a tanár elmondta, hogy Bogi ügyes, okos, de egyetért a döntésével, nem baj, ha nem a legerősebb iskolába megy rögtön, hanem egy kicsit megerősödik a nyelvtudása. Sőt, jobbak az esélyei a továbbtanulásra, ha erősek az alapok. Utána még mindig van lehetősége átmenni. Pl. ha jövőre, vagyis a Sekundarschule első osztályában (6. osztály) minden fontos tárgyból minimum 5-öst kap (6 fokozatú az osztályzás). Matekból eggyel lejjebbi szintet fog tanulni, mint most, tehát abból muszáj lesz hoznia a szintet, angolból tuti menni fog és a franciát is már elkezdte idén, jövőre ugyanazt fogja tanulni, szóval annak is mennie kell. Ezekből azt hiszem, csak a matek fog számítani, de sok időt és energiát nem fognak elvenni Bogi életéből. Az kelleni fog a németre, meg a többi tantárgyra (történelem, földrajz, biológia).

A tanár leadta a jelentkezést a Sekundarschule-ba, ahonnan 1 hete megkaptuk a felvételi papírt, a jövő évi osztálynévsorral (névvel, címmel!), ill. az órarenddel. Az osztálytársak címének megadása egy kicsit szokatlan és egyben aggályos is számomra, ha megkérdeznének, nem biztos, hogy hozzájárulnék.Viszont kiderült, hogy egy nemzetközi iskolai osztálytársnő húga is Bogi osztályában lesz, akinek az anyukájával ráadásul jóban is vagyok. Rögtön meg is beszéltünk egy találkát, amire jövő héten kerül majd sor, hogy összehozzuk a lányokat. Így legalább egyvalakit ismerni fog már, nem lesz mindenki - újra, 3. alkalommal - vadidegen.

Bogi már most szomorkodik egy kicsit, hogy az új barátnői mind más-más iskolába kerülnek, de remélem, hogy sikerül tartaniuk a kapcsolatot, hiszen senki sem lakik nagyon messze innen.

A héten volt egy cikk az újságban az iskolákról, hogy ma jóval kevesebb az időn túl végző diák, ugyanis nem divat már az osztályismétlés, ami nem oldja meg a problémát. Az osztályismétlők az új osztályban is a lista végén kullogtak. Ehelyett felzárkóztató órákat tartanak számukra olymódon, hogy valamilyen kevésbé fontos tantárgy helyett járhatnak rá.

Egyébként az integrációs osztályból kikerülők, tehát Bogi is visszajárnak még egy ideig német nyelvórára a korábbi nyelvtanárukhoz, az új iskolából.

2013. június 21., péntek

Svájcban élő külföldiek és secondok


Fotó innen - secondos-plus.ch

Svájcban Secondo néven illetik azokat, akiknek a szülei a 60-as, 70-es években - többnyire Olaszországból és Spanyolországból - érkezett bevándorlók, de már itt születtek és itt élnek az országban. Alapvetően pejoratív értelemben használják, különösen, amióta egy 2002-es május elsejei zürichi zavargást az ő számlájukra írtak. Ekkor 14-en sérültek meg és 100 embert vettek őrizetbe, többségük Secondo. A szó egyébként nyelvtanilag sem helyes. Hivatalosan 2. generációnak, külföldi hátterű fiataloknak nevezik őket.

Egy kutatás nemrég rámutatott arra, hogy alaptalan a velük szemben támasztott gyanú. A 2. generáció általában jól képzett, jó munkaerő (hosszabb ideig és jobb eredménnyel tanul), aki ráadásul sokkal összetartóbb családban él, mint a svájciak többsége. Egyedül az állami hivatalokban alulreprezentáltak, mint munkavállalók. Számuk összesen 330.000!

Annak ellenére, hogy Svájcban születtek, nem kapnak automatikusan állampolgárságot,  és többségüknek (80%-nak) még svájci útlevele sincs. Nemrég csökkentették le a 12 évet 8 évre - ennyi idő után kérvényezhetik a svájci állampolgárságot. Az állampolgárság megszerzése azonban egyrészt nagyon drága (7 évvel ezelőttig jövedelemarányosan kellett érte fizetni, így akár több 10 ezer frankba is került, ma már csak 1000 frank körüli, attól függően, hogy mennyit dolgozott vele a hivatal), másrészt körülményes, nyelvvizsgával és állampolgári ismeretek teszttel. A nem itt született, de régóta itt élőknél pedig még az is közrejátszik, hogy érzelmi okokból nem feltétlenül szeretnének lemondani saját hazájuk állampolgárságáról.

És itt jön képbe a Svájcban élő külföldiek aránya. Állandó téma, hogy ez milyen magas, 22,4%. Európán belül Luxemburgban és Lichtensteinben magasabb csupán, mert ott sem könnyű állampolgársághoz jutni. Igenám, de mást tekint Svájc külföldinek és mást a legtöbb ország. Ha azonos alapon végezzük az összehasonlítást, kiderül, hogy azokban az országokban, ahol hamarabb kérvényezhető (és meg is szerezhető) az állampolgárság (ilyen pl. Anglia vagy Németország), ott is van olyan magas az ott élő külföldiek aránya. Ha így nézzük, Svájcban csupán 6,9%, nagyjából annyi, mint Angliában, és alacsonyabb, mint Németországban, ahol 8,2% külföldi él (a többiek már helyi állampolgárnak számítanak, amit 5 év után kérvényezhetnek).

Ennek ellenére soha nem így végzik az összehasonlítást, legalábbis én ilyet még nem láttam, ellenben olyan cikkeket és hivatalos oldalakat igen, ahol azt hangsúlyozzák, hogy Svájcban az egyik legmagasabb a bevándorlók száma (a 2. világháború óta kb. 2 millióan jöttek az országba). Ez, vagyis a 22%-nyi külföldi - érthető módon - másképp hat az emberekre, mintha a közel 7%-os arányt emlegetnék. Más kérdés, hogy valósabb képet mutat a 22%, hiszen attól még német, olasz, szerb, magyar stb. az ember, hogy Svájcban (vagy bármely más országban) él 5-10-40 éve. Csupán a retorika szintjén van tehát jelentősége a %-os aránynak, ill. ennek más országokéval való összehasonlításának. A retorika pedig már a politikához és az emberek külföldiekhez való hozzáállásához vezet ...

Az állampolgárság megszerzése azért nagyon fontos, mert jogok (és kötelezettségek is) járnak vele. Az itt élő külföldieknek, de még az itt született gyerekeiknek sincs választó- és szavazati joguk, még helyi szinten sem (kivétel néhány kanton, ahol részleges szavazti joguk van). Megfigyelhető, hogy a francia nyelvű kantonok liberálisabbak e tekintetben (is). Régóta tartó polémia ez, erős érvek állnak mindkét oldalon. Pl. aki itt él már 12 éve, itt fizet adót, elvárják tőle, hogy integrálódjon (különben hiába fizeti ki a sok pézt, hiába beszéli jól a nyelvet és hiába tud mindent Svájcról, amit elvárnak tőle, hogy megkaphassan az állampolgárságot), nem szólhat bele a helyi ügyekbe. Mivel Svájcban közvetlen demokrácia van, egy ütős érv, ugyanis mindenkinek mindenbe van beleszólása, és javaslattételi joga, feltéve persze, hogy svájci állampolgár. Itt olvasható egy aktuális cikk, ami Zürich kantonról szól e témában, leginkább a próbálkozásokról és az érvekről.

A másodrangú (nem)állampolgárként kezelt 2. generáció egy honlapot indított a panaszkodás helyett. Nem igazán up to date, de azért jelzi a problémát.

A svájci útlevél történetéről ill. az állampolgárság megszerzéséről korábban már írtam, itt.

Fotó innen

Kutatók kíváncsiak voltak arra, hogy hogyan szavaznának az itt élő külföldiek, ha szavazati jogot kapnának. Ebből a célból létrehoztak egy honlapot (11 nyelven), ahol virtuálisan lehet szavazni. Ez egy pilot projekt volt, 2010-2011-ben. A baloti.ch-n azonban ma is meg lehet nézni, hogy a virtuális szavazók, vagyis az itt élő külföldiek hogy szavaztak volna és emellett látható az is, hogy a svájciak hogy szavaztak az adott témában. Sok esetben hasonlóan, igaz, csupán 1270-en éltek ezzel a lehetőséggel és nem reprezentatív a felmérés.

Egy 2010-es cikkben bukkantam egy statisztikai adatra, ami a Svájcban élő külföldiek kriminalitásáról szól. A listát az Angolából érkező menekültek vezetik, őket a Nigériából és Algériából érkezettek követik. A 18 és 34 éves férfi elítéltek között végzett felmérés szerint 6,3-szor annyi bűntényt követnek el, az angolaiak, mint a svájciak. Az itt élő németek azonban csak fele annyit. Az alábbi grafikonon az látható, hogy az adott évben mekkora a külföldiek aránya a teljes lakossághoz képest (fekete vonal), ill. hogy ehhez képest az összes elítélt között mekkora az arányuk (kék terület). Ebből jól látható, hogy jóval több bűneset írható a számlájukra, mint amennyit a létszámuk "indokolna". 2008-ban már a svájci börtönökben ülők közel 70%-a külföldi volt. Nem tudom, h valóban ennyivel több bűneset köthető-e hozzájuk, vagy esetleg kevésbé tudják tisztára mosni magukat, vagy esetleg súlyosabb, hosszabb büntetéssel járó bűnesetek köthetők-e hozzájuk, azért ülnek többen, mindenesetre ez azért megdöbbentően magas arány.

Grafikon innen


Grafikon innen - első oszlop: külföldiek lakosságon belüli aránya kékkel, 2. az összes elítélt aránya kékkel

Ill. a statisztika azt is megmutatja, hogy a svájciak elsősorban a szexuális visszaélésekben (az összes eset 78%-a köthető hozzájuk), valamint a - többnyire közlekedési baleset során bekövetkezett - gondatlan emberölésben/testi sértésben jeleskednek (70%), az itt élő külföldiekhez a verekedés és a könnyű testi sértések tartoznak a legnagyobb arányban (39, 36%), a menekültek pedig leginkább lopott áruval való kereskedés (17%), orgazdaság (22%) és lopás (16%) miatt ülnek. A leültetett drogkereskedők 37%-a menekültként tartózkodik itt. Érdekes kategória a kriminálturizmus, ami nagy gondot jelent az itteni rendőrség számára, mert csupán a bűncselekményt elkövetni jönnek ide külföldiek, aztán a rablást, betörést stb. elkövetve máris távoznak az országból, ami lássuk be, nem olyan nehéz, az ország méretét tekintve. Ennél súlyosabb bűncselekmények köthetők azonban hozzájuk, mégpedig pénzmosás (43%) és szándékos emberölés (36%).

Míg a svájciak főként szexuális bűncselekmények miatt ülnek (de a szexuális erőszak nem tartozik ide), addig a külföldieket elsősorban erőszakos bűncselekmények miatt zárják be.

A 2011-es adatok szerint az összes bűncselekmény 56%-át külföldiek követik el, noha arányuk a teljes lakosságon belül csupán 23%. Közülük 40 ezer menekült státuszú. A elkövetett bűnesetek száma mind a svájciak (28%-kal), mind a külföldiek körében (60%-kal) nőtt 2000 óta. Itt azt is megemlítik, hogy 2000 óta sok külföldi svájci állampolgárságot szerzett, ezért ők - amennyiben bűncselekményt követnek el és el is kapják őket - már a svájci bűnelkövetők számát gyarapítják.

Grafikon innen - 2011-es adatok



Egyéb cikkek, írások a témában:

 http://schweizblog.ch/uncategorized/secondo-plus-schweizer-sollen-sich-in-die-neue-schweiz-integrieren-nicht-die-auslander/

 http://www.secondos-plus.ch/

 http://www.tagesanzeiger.ch/leben/Bekenntnisse-eines-deutschen-Secondo/story/27609279/print.html

 http://www.augenreiberei.ch/2011/06/28/sich-besser-gleich-einburgern-lassen/

 http://www.zeit.de/2011/12/CH-Armee
 

2013. június 20., csütörtök

A legismertebb svájci márkák

 

Svájc gazdasága nem véletlenül olyan erős. Amit maguk elő tudnak állítani, azt elő is állítják. Ha kapható hazai termék a boltban, akkor a hazait veszik. Többnyire. Vagy sokan a biót, mert az jobb. Mindenkinek. Mert tudják, hogy a saját gazda(g)ságuk - is - múlik azon, hogy ne import terméket vásároljanak, hanem saját maguknak adjanak munkát. No meg azért is, mert erősen marketingelt a Swiss made, és a Swiss Quality, mint fogalom.

Egy kis kitérőt itt még teszek, mielőtt rátérnék a svájci minőségre. Nem sokkal azután, hogy kiköltöztünk, olvastam egy kis írást, ami amolyan körlevél formájában terjedt, a témában. Akkor még nevettem rajta, hogy ez kamu, nem lehet igaz, valaki csak kitalálta. Ma azonban már úgy gondolom, hogy elég sok az igazságtartalma, bár a történet természetesen eltúlzott formában szemlélteti a valóságot.

" Svájcba emigrált magyar tanárnő fia szájából hallottam, hogy amikor a mamát befogadta a helyi iskola, azzal tüntette ki az igazgató, hogy ő intézhette az iskola számára szükséges eszközök beszerzését.
Persze bizonyítani akart, és összeállította a listát, amit izgatottan vitt a bemutatásra.
Az igazgató vetett rá egy pillantást, majd elmondta, az úgy rossz, ahogy van, lehet újraírni. Az értetlen arcot látva, jóindulatúan elmagyarázta:
- Először meg kell nézni, hogy a városban gyártják-e ezt a cikket ?
- Ha igen, meg kell venni, mert az a legolcsóbb, hiszen a város lakóinak munkát biztosítunk és a későbbi minőségi problémák kizártak.
- Ha nem, meg kell nézni, hogy a tartományban készítenek-e ilyesmit, mert ez a második legolcsóbb, minőség vitára itt sem kell számítani.
- Amennyiben a tartományban nem készül, megnézzük, hogy Svájc területén előállítják-e a terméket. Ha igen, jöhet.
- Végül felmerül a kérdés: mi a teendő akkor, ha nem gyártják Svájcban ?
- Ekkor hátra kell dőlni és behunyt szemmel, (esetleg egy rövid szunyókálás után) pihent állapotban azon lehet elgondolkodni, hogy egyáltalán - kell nekünk ez a szar?"

Szerintem elgondolkodtató. Annyi mindent vásárolunk, amire egyrészt nincs is igazán szükségünk, ill. ami indokolatlanul nagy utat tesz meg hozzánk. A sok szállítási költség, a szállítás során a környezetszennyezés, a rengeteg értéket hozzá nem adó munka, a szállítás közben megromló áruk stb. mind feleslegesek. Nem mondom, hogy nem vásárolok mangót, meg ananászt, de ha nem lenne, azt is túlélném.

Svájcinak (Swiss Made, Swiss Quality) tekinthető az a termék, aminek az előállítási költségeinek min. 50%-a helyi, ill. a legfontosabb részét Svájcban gyártották. Az ötlet nem számít, ha ez alapján külföldön gyártatják le az alkatrészeket vagy az egész terméket, attól még nem svájci a termék a törvény szerint. Leginkább az óragyártók járnak elöl a szabályozásban, a többi iparág eléggé le van maradva, sokszor helyi törvénykezések alapján hoznak döntést egy termékről.

Magyarországon a legerősebb márkák sorrendje (Forrás: B&P Consulting)

 

Látható, hogy a top 10-be egy igazi magyar terméknek, márkának sikerült bekerülnie, a Pöttyös Túró Rudinak. Utána még elvétve található egy-egy, a Pick és az Unicum, naná (a szerintem csak magyarok által ismert hungaricumok, legalábbis az itteni mindenféle nemzetiségű ismerőseim soha nem hallották se a hungaricum szót, se ezekről a termékekről).

Nézzük, mi a helyzet Svájcban (Forrás: Brand Asset Valuator, ebben a cikkben).


Számomra már nem meglepő, hogy pont fordított. Az első 10-ben alig van külföldi márka, összesen 4. A top 20-as listán pedig összesen 14 svájci márka található! A legismertebb márkák a listáról leszorultak közül a Nivea, Cailler, Ricola, Appenzeller és Emmentaler.

Migros - az egyik vezető kiskereskedelmi lánc
Toblerone - a csokit nem kell bemutatnom, mindenki ismeri
Rega - mentőhelikopter
Rivella - egy másik blogban nagyon jó leírás található erről a tejsavó alapú gyógynövényes, szénsavas üdítőitalról
Gruyére - sajt
Ragusa - szintén csoki

Külön lista készült korosztályonként is. A 18-29 évesek körében az a trend figyelhető meg, hogy a digitális világ képviselői kerültek jobban előtérbe (Google, Wikipedia, Youtube), no meg a Coca Cola is az élvonalba került, ahol világszinten általában van.



A listán legtetején szereplő márkákon kívül a helyi márkák erősségét jelzi pl., hogy szinte minden háztartásban V-Zug márkájú háztartási gépek vannak (hűtőszekrény, mosogatógép, mosógép, sütő és főzőlap). Szerintük ez a legjobb. Korábban sosem hallottam róla.

Vagy itt van a Freitag táska és egyéb kiegészítők. Boldog-boldogtalan ilyet hord, legyen fiatal, középkorú vagy öreg. Nem szép, viszont drága és újrahasznosított anyagból készül - kamionponyvából, biztonsági övből, légzsákból és bicikli gumibelsőből. A kedvenc történetem velük kapcsolatban, hogy 15 évvel ezelőtt az egyik cégtulajdonos egy Migros üzletből ellopott egy táskát - életében először és utoljára. A Migros ugyanis ellopta az ötletüket, és hasonló táskákat kezdett el gyártatni, Donnerstag (csütörtök) néven. A Freitag tulajdonosa úgy gondolta, hogy így vagy úgy, úgyis a bíróságon fogja végezni. Ha elkapják, azért, ha nem, akkor pedig azért, mert bepereli a Migrost. Végül bíróságon kívül megegyeztek és a Migros lemondott az utánzatok gyártatásáról és azt is megígérte, hogy semmilyen termékét nem nevezi el a hét semmelyik napja után (a Freitag pénteket jelent). Backstage videó itt.

Még egy termék, amiről életemben nem hallottam, de itt nagyon népszerű a konyhai cuccok terén - a Kuhn Rikon. 1899-ben alakult a cég Zürich közelében. Tőlük már jó pár terméket vettem (többek között kuktát, amiben a marhahúsleves 1,5 óra alatt készül el, meg avokado kést és nyomót), mert vannak tényleg nagyon jók közöttük (nagyon tetszenek a kis kuktáknak készült termékek), ráadásul nem messze tőlünk van az outlet ... most van végkiárusítás, szóval konyhai kiegészítőkből nagyon jól állok ... :) Állításuk szerint termékeik egy életen át tartanak (mármint a tulajdonos életén át, nem a sajátjukén), hiszen Swiss Made... Nézegetve a honlapjukat, rengeteg díjat elnyertek velük.




               

Szintén konyhai eszközök, kisgépek gyártója a Bodum. Igaz, 1944-ben Dániában alapította id. Bodum, de 1974-ben ijf. Bodum áthelyezte a cég főhadiszállását Svájcba. Világszerte 52 üzletük van.

 


Az Interbrand globális felmérése alapján készülő 100-as listában egyébként van néhány svájci márka is: Nescafé, Nestlé, Credit Suisse, UBS, Zürich. A legjobb svájci márkák (Best Swiss Brands) listája ezen a linken látható. És még mielőtt elfelejtem: a Logitech is svájci cég. Szintén svájci a Caran d'Ache nevű irószergyártó, gyönyörű tollakat, írószereket gyárt.

 
Fotó innen

Az órákról nem igazán írnék, azok azonnali asszociációk, ha svájci termékről van szó, csakúgy, mint a svájci bicska, aminek már a neve is svájci. Két gyártója a Victorinox és a Wenger.

A ruházati márkák közül a Vögele és a Tally Weijl ismertek Magyarországon is. Sport- és túraruházatban a Mammut a helyi márka. Aki igazi svájci, csak Mammut-ot hord, pedig - az én ízlésem szerint - nem a legszebb, viszont elég borsos árú.


Most bukkantam rá egy webshopra, a swissmade.ch-ra, ahol csupa különböző kategóriákba rendezett svájci terméket lehet vásárolni. Már a kategóriák is beszédesek: természetesség (ételek, csoki, fondü), pontosság (órák), precízió, innováció, hegyekkel kapcsolatos termékek stb.

Úgy gondolom, ezen a téren példát vehetne sok ország Svájcról. Ha valamit gazdaságosan elő tudsz állítani, tedd, viszont vásárláskor is a helyit keresd, különben az egész semmit sem ér. Minden, ami svájci termék, arra jól láthatóan ráírják, hogy Swiss Made, lehetőség szerint svájci zászlóval együtt.

 



2013. június 18., kedd

Baden

Fotó innen

Néhány hete a buszon (a buszhíradóban) figyeltem fel egy rövidke image filmre, Badenről. Most utánanéztem az interneten és találtam egy sokkal hosszabbat (21 perceset), ami embereken, az ő történetükön, élethelyzeteiken keresztül mutatja be a várost. Ha nem élnék itt, ezek után biztos kedvet kapnék ahhoz, hogy ideköltözzek! A filmkészítők nálam célba találtak, valóban megérintett a film. :)

A film több mint két évig készült és az - átmenetileg vagy állandóan - itt élők tulajdonképpeni szerelmi vallomása a város iránt. A filmkészítés legnehezebb része pont ennek a 10 szereplőnek a kiválasztása volt. Fontos volt, hogy minden korosztályt képviseljenek és személyes, sokszor intim történetükön keresztül a város kulisszái mögé is be lehessen tekinteni.

A film kettős céllal készült, és - szerintem - mindkettőnek az az oka, hogy több nagy cégnek Badenben van a központja (ABB, Alstom, Axpo), ami sok embert vonz nemcsak a környékről, hanem külföldről is. Elsősorban ezek számára szeretné közelebb hozni Badent. Másodsorban pedig a cégek kezébe szeretne egy olyan eszközt adni, amivel a munkaerőkeresés során újfajta módon tudják a céget a városon keresztül vonzóbbá tenni.

Baden egy kisváros, csupán 18 ezer lakosa van, kb. annyi, mint Monornak, Gödnek, vagy Mohácsnak. Hegyek által övezett, folyókanyarban lévő fekvése szépsége mellett hátránya is, ugyanis nincs merre fejlődnie. Régi fürdőváros, ma is működő termálfürdőkkel. Ezen a helyen 2000 éve használják a termálvizet, ma 18 forrásból napi 1 millió liter termálvízet termelnek ki.  Svájc ásványi anyagokban leggazdagabb vizéről van szó. Emellett nemzetközi fesztiváloknak is otthont ad (Fantoche aminmációs filmfesztivál (trailer itt), Blues Festival, Baden Magisch bűvészfesztivál (trailer itt) stb.)

A film itt nézhető meg (itt angol felirattal), ezen a linken a filmről készült híradó beszámoló látható. Ezen a linken pedig egy korábban készült, hagyományos, 2 perces kisfilm látható Badenről. A filmet egy ünnepélyes mozivetítéssel indították május 16-án útjára.