2013. április 30., kedd

Svájc ünnepnapjai, nyitvatartás

 Plakate kündigen den Sonntagsverkauf an. martin rupf

Már Svájc sem a régi... Eddig oly szigorúan vették azt, hogy az üzletek vasárnap és ünnepnapokon zárva tartanak, és hogy a normál munkaidőn túl sincsenek nyitva. Csak a benzinkutakon és a nagy vasútállomáson lévők nyitvatartása tért el ettől (van is forgalom ilyenkor ezekben a boltokban, nem is kevés).

Március közepe óta azonban a badeni vasútállomás (svájci viszonylatban nem minősül nagynak a maga 6 vágányával) Coop supermarketje is nyitva van vasárnap 11-17 óra között (cikk itt). Ez már felér egy forradalommal! Igaz, volt a vasútállomáson korábban egy kicsi Migros élelmiszerüzlet, a Migros Take-Away-jel egy légtérben (a gasztronómiai egységek természetesen hétvégén is nyitva vannak), azonban az átalakítás után ez megszűnt, és az egész légtérben önkiszolgáló étterem lett. Így Baden belvárosában hétvégén egyáltalán nem lehetett élelmiszerhez jutni, csak kijjebb, a benzinkúton.

No de még nagyobb meglepetés számomra az, hogy holnap, május elsején, a munka ünnepén, a Shoppi Tivoli bevásárlóközpont (kb. mint az Aréna Plaza) nyitva lesz. Olyankor még Magyarországon is zárva van minden! Talán az lehet mögötte, hogy - tudomásom szerint - minden áruház számára rendelkezésre áll egy 3-4 alkalmas kvóta a vasár- és ünnepnapi nyitvatartásra, és maguk döntik el, hogy mikor kívánják felhasználni. Eddig - amióta itt vagyunk - ezt egyszer nyáron, ill. a karácsony előtti hétvégéken használták fel. Ezen a honlapon ki lehet választani, hogy mely város vasárnapi nyitvatartásaira vagyunk kíváncsiak.

Ezen felbuzdulva gondoltam, megnézem, hogy nyitva lesz-e még más is holnap.

Így futottam bele egy klassz táblázatba (link itt és itt), ami az egyes kantonok ünnepnapjait mutatja. Ebből tudtam meg, hogy Aargau kanton (ahol mi élünk) az egyetlen kanton, ahol hivatalosan nem ünnepnap a május elseje, de azért többnyire mégiscsak déli 12 óráig tartó rövid munkanapot tartanak (kivétel ez alól Baden, ahol élünk, ill. a nagy áruházak, bevásárlóközpontok - logikus, hiszen ilyenkor tudnak forgalmat generálni, bizonyára hatalmas tömeg lesz). Amennyiben május 1. hétfőre esik, akkor teljes a munkaszüneti nap - igaz, törvényi előírás erre nincs.



















2013. április 28., vasárnap

Hergiswil üveggyára




A tavaszi szünet következő kirándulása Luzernen keresztül Hergiswilbe vezetett. Mivel Luzernben már többször is jártunk, nem időztünk sokat. De mivel Rita még nem járt ott, 1,5 órát azért rászántunk, igaz, így elég rohanósra sikeredett a városnézés. 

Tekintettel az enyhe, sőt, meleg időjárásra, hajóra merészkedtünk és Luzernből egy 1 órás hajókázás után elértünk Hergiswil városkába. A hajóállomás közvetlenül a luzerni pályaudvarral szemben található, Luzern pedig a Vierwaldstättersee bal fölső (ÉNy-i) nyúlványának csúcsánál. A Vierwaldstättersee, mely körül több kanton is található, magas hegyek által ölelt, így a hihetetlen zöldeskék színű vizet mesebeli zöld, a magasabb vidékeken pedig hóföldte táj övezte.Ismét katonákkal utaztunk együtt, ezalkalommal azonban mindenféle csomag nélkül utaztak.







A tó körül található két nevezetes hegy, a Rigi (1.797 m) és a Pilatus (2.128 m) is. A tó területe 114 km2 (összehasonlításképpen a Balaton 594 km2) , alakja különös, több ágú. Az egyes ágakat többnyire attól függően nevezték el, amelyik kantonhoz tartozik.

 



Hergiswilben található Svájc egyetlen ma is működő, 1817-ben alapított üveg-manufaktúrája, a Glasi Hergiswil, ahol még ma is egyedileg készülnek a szájjal fúvott üvegek. Ill. volt az üveggyárnak automatizált időszaka is, akkoriban rengeteg befőttesüveget gyártottak, de a világháború után több gyár is ráállt erre (élelmiszertartalékok felhalmozásához volt erre szükség) és a mind a küsnachti, mind a hergiswili gyár csődbe ment. A küsnachtit le is bontották, a hergiswili azonban megmenekült, az új stratégiának köszönhetően.1975-ben ugyanis Roberto Niederer, Nápolyban született svájci designer új életet lehelt a gyárba. A jellegzetes üvegtárgyakon kívül, amiket neves boltok árulnak, a látogatók is plusz bevételi forrást jelentenek a gyárnak. Van a múzeum, az archívum, az üveglabirintus, egy interaktív kiállítás, 2 üzlet (az egyik amolyan outlet jellegű), játszótér, tóparti étterem.

A gyár jelenlegi kemencéjét 3 milli CHF-ért 2012-ben építették. A magas költség ellenére az élettartama csupán 5-7 év. A nap 24 órájában működik, 1500 fok van benne. Az élettartam végén újra kell építeni.

ofen glasi schema
Kép innen

Az üveggyártást a Fekete-erdőből hozták Svájcba a Siegwart fivérek. Erdős területen telepedtek le, mert az üveggyártáshoz magas hőmérséklet szükséges, ami sok fa elégetésével érhető el. Így azonban rengeteg fát használtak el. Amikor a környék fáit már mind kivágták, továbbköltöztek. Az üveggyártó telepesek mellé egész falvak települtek, az ő kiszolgálásukra. Sok évtized vándorlás után a Vierwaldstättersee partján fekvő Hergiswilben telepedtek le, ahol adott volt a kvarchomok, a víz és a fa (ráadásul a tavon keresztül egyszerűen és olcsón tudtak fát szállítani távolabbi területekről is).








A gyárba és a kiállításra való belépés ingyenes, a nagyon igényes múzeum és az üveglabirintus fizetős (7, ill. 5 CHF, melyek 70, ill. 50 CHF fölötti vásárlás esetén levásárolhatók). A múzeumba való belépéskor megkérdezik, hogy milyen nyelvű audiokommentárt választ az ember. Innentől kezdve egy sötét helyiségbe lépünk be. Mindig azt a témát, kiállítási tárgyat, installációt világítják meg, amelyikről az audiokommentár beszél. Az üveggyártás történetétől kezdve a helyi üveggyártást mutatják be a kezdetektől fogva. Az ember kénytelen végignézni és végighallgatni, mert a sötétben azt sem tudja, merre menjen tovább. De nem is akartunk továbbmenni, mert annyira érdekes volt a tárlatvezetés.






2010 nyarán nyílt meg az üveglabirintus, ami igazán különleges élmény. Belépés (5 CHF) filc papucsban és fehér kesztyűvel, egy fekete forgókabinon keresztül. Belépéskor sötétbe érkezik a látogató, majd sejtelmes, halvány, ámde színes fények kezdenek el villódzni. A zene is rájátszik a sejtelmes hangulatra. Ilyen körülmények között nem is olyan könnyű megtalálni a labirintusból kivezető utat. Bizonyos falak sima, átlátszó üvegek, mások visszatükröződnek. Kesztyűs kézzel kell kitapogatni az utat. Amikor az ember kezdi elbízni magát, hogy már jól kiigazodik és jól halad, akkor biztos beleütközik egy üvegfalba. Mire végigértünk, nagyon belejöttünk, Bogi is élvezte és visszafordultunk, hogy még egy kicsit több időt tölthessünk benne.





A kiállítás részen vannak pl. üveg-hangszerek, poharak, melyeken zenélni lehet, különböző üveg-kísérletek, kemence-szimulátor és még számos érdekes dolog. Gyerekeknek is kifejezetten ajánlható program! 

Az üveggyár bemutatkozó filmje itt látható.

2013. április 27., szombat

Zermatt, Matterhorn, Glacier Express

Egyszer - 2 évvel ezelőtt - már jártunk Zermattban, de akkor csak 1 napos kirándulás keretében (több mint 3,5 órás út csak oda, vagyis oda-vissza 7 óra), ráadásul a felvonó is karbantartás alatt volt, ezért csak a Schwarzsee-ig tudtunk felmenni.
Most úgy döntöttünk, hogy ha már ennyit utazunk egy ilyen gyönyörű helyre, akkor egy kicsit több időt töltünk itt. No nem sokat, csupán 1 éjszakát. Egyébként már az odaút sem egyszerű, minimum 2x kell átszállni, vagyis minimum 3 vonatra kell felszállnunk, hogy eljussunk Zermattba, a Matterhorn lábánál fekvő településre. Az 1608 méter magasságban fekvő Zermatt autómentes övezet, az autósok Täsch vagy Visp településeken tehetik le járművüket. Innen egy fogaskerekű visz tovább; Visp esetében egy óra, míg Täsch esetében 10 perc a menetidő. A zermatti vasútállomástól indul a Gornergratbahn, ami egészen 3000 méter fölé visz (ez egy következő alkalomra maradt, csakúgy, mint a gleccserkert és a függőhíd, ami a sok hó miatt még megközelíthetetlen volt).

A mi utunk most sem volt teljesen zökkenőmentes. A visp-i átszállásnál ugyanis a fogaskerekű vasutat pótlóbusz helyettesítette. Még szerencse, hogy addigra a vasút utazóközönségének jó része a hétvégi eltávozásról hazatérő katonákból állt, akiket Vispben szállítójárművek vártak.



 
Így a megmaradt utasok gond nélkül felfértek a pótlóbuszra, ami menetrend szerint indult is. Nem bántuk, ugyanis olyan hegyi falvakon haladtunk keresztül, ahová egyébként nem jutottunk volna el. Lélegzetelállító látvány nyílik le a völgybe, és az utak is oly szűkek és kanyargósak a falvakon belül, hogy a busz érkezésekor jó néhány autónak vissza kellett tolatnia.

Zermatt vasútállomásán magyarul is üdvözlik az érkezőket

Zermatt a Mattertal magasan fekvő, 3000-4000 méteres csúcsai által körülölelt védett települése, melynek időjárása a védettség miatt meglepően enyhe és csapadékszegény. Az erdőhatár 2200-2300 méter közötti, a csapadék pedig évente csupán 700 mm/év (Magyarország hegyvidékein 800-1000 mm közötti, de pl. Zermatt környékén, más völgyekben 4000 mm fölötti).



 




Másnap reggeli fotók Zermatt főutcáján, tiszta időben

Érkezésünkkor borús volt az ég. Bejelentkeztünk a szállodába, ahol kellemes meglepetésként ért, hogy korábban elfoglalhattuk a szobánkat, valamint az, hogy a bárban elhelyezett süteményből, valamint a galérián lévő étteremben lévő teából ingyenesen lehetett fogyasztani. A tea külön említést érdemel. 5 féle alpesi teakeverék, kb. ugyanennyi gyümölcstea, hagyományos filteres teák, valamint egy helyi gyógynövénytea volt a kínálat. 



Ebédidő lévén gyorsan sütiztünk, teáztunk, és megcéloztuk a hegyet. Akár nagybetűvel is írhattam volna, ugyanis a Matterhorn Svájc szimbólumává vált (mint pl. Párizsban az Eiffel torony, Egyiptomban a piramisok, Londonban a Tower Bridge, vagy Dubaiban a Burj Khalifa). Állítólag a világ legtöbbet fotózott hegye. Nem a legmagasabb, még Svájcban sem, azonban szinte szabályos piramis alakja és az, hogy gyakorlatilag egyedül áll, nagyon fotogénné és látványossá teszi. Ehhez jön még az, hogy a világ egyik legnehezebben megmászható csúcsa.

Családunk egyetlen férfitagja célkitűzései közé bevette a Matterhorn megmászását, de azért még megfontolja, hogy ott is hagyja-e. :)

" 4478 m magas, az Alpok hetedik legmagasabb csúcsa. Az Alpok jelentős csúcsai közül utoljára mászták meg 1865-ben Edward Whymper angol hegymászónak és társainak. Az akkori 7 fős kötélpartiból a megmászás közben 4-en életüket vesztették. Az Alpok egyik leghalálosabb csúcsa: 1865-1995 között 500-an vesztették életüket megmászása közben. Legkönnyebb és legnépszerűbb útja az északkeleti gerince, a Hörnligrat. Tulajdonképpen egy gerinc található a Matterhorn tetején, két szélén a keleti 4477,5 m magas svájci és a nyugati 4476,4 m magas olasz csúccsal. A Matterhornt centiméter pontosan 1999-ben 4477,54 m magasnak állapították meg. Négy fala közül az északit, mely 1200 m magas, csak 1931-ben, július 31 és augusztus 1 között sikerült megmászni a német Franz és Toni Schmidt-nek. Teljesítményükért olimpiai aranyérmet kaptak." (info innen)

A hegymászásról:  http://www.somkutin.hu/results/4000/id39.htm
 
Másnap reggel gyönyörű tiszta időre ébredtünk, így meg tudtam örökíteni a szobánk ablakából.


Visszatérve azonban az első napra. A felvonóval és Európa legmagasabbra menő drótkötélpályás felvonójával a Klein Matterhorn csúcsáig lehet felmenni. Az ár elég borsos, 64 CHF a teljesárú menetjegy Zermattból a Glacier Paradise-ig, viszont gyerekeknek 16 éves korig ingyenes (Junior Carddal, anélkül 6 éves korig, egyébként 50% a kedvezmény).

Ez 3883 m magasságot jelent. Innen csodálatos kilátás nyílik nem csak a Matterhornra, hanem a környező hegyekre is, feltéve, hogy szép idő van. Érkezésünkkor áthaladtunk a sűrű felhőrégetegn és a csúcsra érve már ragyogó napsütés fogadott a felhők fölött. A végállomáson található egy újabb rekorder, a világ legmagasabban fekvő gleccser palotája (glacier paradise). Innen indul a világ legmagasabban fekvő síterepe - ami egyébként nemzetközi, az olasz sípályákra is át lehet jutni egy bérlettel. Zermattból 200 km-nyi sípálya áll rendelkezésre. A leghosszabb a Glacier Paradise-tól Zermattig futó, 25 km. A többi pálya ill. a további adatok ezen a linken tekinthető meg.



A Glacier Paradise halalmas élmény. Illetve az egész egy hatalmas élmény, azon belül 15 méterrel az örök jég alatti barlangban lenni különös, fantasztikus, de embert próbáló élmény. Lélegzetelállító már maga a gondolat is, de a látvány, valamint a ritka levegő is. Az ujjaink már lefagytak, de nem tudtuk abbahagyni a fényképezést, annyira lenyűgöző volt a látvány. A jégfolyosó után tágasabb barlangokba jutottunk, ahol a mennyezeten nem sima, hanem kristályos jég volt. A sejtelmes, színes megvilágítás is hozzájárult ahhoz, hogy a lehető legszebb arcát mutassa a jégpalota. Természetesen zenei aláfestést is kapott a látvány, és jégszobrokkal is kedveskednek a látogatóknak. Ezek időről időre megújulnak. Jelenleg Zermatt néhány háza, a Matterhorn és kőszáli kecskék díszítik a barlangokat, de van jégből készült pad is, báránybőrrel letakarva, a kényelmesebb ülés kedvéért. A kedvencem a jégkristály csillár. És ha az ember nem venné észre, hogy bizony kezdi nem túl jól érezni magát, tábla figyelmezteti rá, hogy mozogjon lassan - mintha tudna gyorsan... Bevallom, nem csupán a dermesztő hideg miatt "siettünk" (tőlünk telhetően) kifelé, hanem a rosszullét elkerülése miatt is. Nem gondoltam, hogy a ritka levegő ilyen hatással van az emberre, noha már számos természetfilmben láttam hegymászókat.








Innen egy lift visz fel a csúcs közelébe (hiszen 15 méterrel a gleccser alatt jártunk), onnan pedig még egy lépcső vezet fel a csúcsig. Ott aztán jól kipihentük a "mélyben" szerzett fáradalmakat. Hihetetlenül megnyugtató volt a teljes csend. Ilyet még sosem hallottam. Egész nap el tudtam volna ücsörögni és nem nagyon néztem jó szemmel a fémen síbakancsban trappoló és ilymódon zajongó japán túristát. Ez a csönd, a magasság és a napsütés - mint egy elem, töltött fel. Persze azért kellemesen elfáradtunk.


A szállodában felajánlották az 5-fogásos vacsorát, melyet kivételesen féláron megkaphattunk. Nem haboztunk sokáig, annyi pénzért nem sok értelmes ételt kaptunk volna, akárhol is eszünk. Nem bántuk meg, mennyei ételeket szolgáltak fel. A reggeli is élményszámba ment, ugyanis a tojás-ételeket (omlett, tükörtojás, főtt tojás) egy sparherden lehetett személyesen elkészíteni. Este még felkészítettek, hogy másnap reggel egy tv-stáb érkezik a hotelbe, de ha nem szeretnénk, hogy filmezzenek minket, nyugodtan szóljunk. Meg is érkeztek, miközben reggeliztünk, de szerencsére a személyzetet kezdték el filmezni.






Gyorsan összepakoltunk, kijelentkeztünk, mert még nagy út állt előttünk. A Glacier Express-szel Zermattból Churig utaztunk (a végállomás egyébként St. Moritz vagy Davos lett volna, 7,5 órás vonatúttal, de úgy már nagyon messze kerültünk volna otthonról, ezért nem mentünk végig vele). A Glacier Express egy újabb leg, mégpedig a világ leglassabb gyorsvonata. Elképesztően ki van találva. 1889-ben nyílt meg az első szakasz, a teljes hossz pedig 1930-tól járható. Már építésekor a turizmus fellendítése volt a cél! Így vált az addig mezőgazdaságból élő Zermatt településből turisztikai központ. 291 km-es útja során a vonat 291 hídon és 91 alagúton halad át az Alpokon hosszában, összekötve az ország délnyugati (2. legnagyobb) kantonját Wallist Uri őskantonon át a délkeleten található Graubünden kantonnal (ez a legnagyobb területű kanton). Több helyen fogaskerekű üzemmódban tud csak haladni. Zermattból 1604 m-ről indul, 658 m-re ereszkedig Vispig, majd 2033 m-en éri el legmagasabb pontját az Oberalppassnál. A legmélyebb pont Chur 585 m-en, innen ismét felfelé kapaszkodik (Davos 1540 m-en, St. Moritz 1775 m-en fekszik). Ennek megfelelően váltakozik a táj: zöldellő, virágzó fák és sziklás, vakítóan fehér, havas csúcsok, majd fenyvesekkel borított hegyoldalak váltják egymást.







 Egyik nevezetes szakasza a Rajna völgye, ami úgy alakult ki, hogy 10.000 évvel volt egy hatalmas sziklaomlás, amikoris 10.000 millió köbméter szikla zúdult le, eltorlaszolva a folyó útját. Ilymódon egy tó alakult ki, azonban az idők folyamán a folyó újra utat tört magának a sziklán keresztül. Így alakult ki Svájc Grand Canyon-ja, a jellegzetes meredek, helyenként 400 m magas mészkő sziklafalakkal, 13 km hosszan.

 
A vonat egyébként panorámaablakos, vagyis a tetőre felfutnak az ablakok, lehetővé téve, hogy a fölénk magasodó hegycsúcsokat is lássuk. A kiszolgálás is első osztályú. Lehetséges az étkezés előzetes megrendelése, ebben az esetben már terítő és poharak vannak az asztalon. A vonatra ugyanis helyjegy foglalása kötelező (télen 13, nyáron 33 CHF, viszont a GA, Halbtax Abo, vagyis a bérletek, plusz a Swiss Pass érvényesek rá - árak itt), tehát tudják, hogy melyik helyre kell előre teríteni. A vonat indulása után körbemennek a pincérek (ital és étel), bemutatkoznak és felveszik az esetleges rendeléseket. Komplett meleg ételt is lehet rendelni, aminek azért van létjogosultsága, mert gyakorlatilag egész napos az út, ha valaki végigmegy az egész szakaszon. 

Az asztalokon mindenhol 6 nyelvű tájékoztató van az útról, személyre szóló, elvihető fülhallgatók, amikkel az érdekesebb helyekekről szóló, előre rögzített idegenvezetést lehet hallgatni. Külön tetszett, hogy nem kellett a fülhallgatót állandóan a fülben tartani, mert diszkrét jelzés szólt, hogy mikor érdemes felvenni. A fülhallgatókat az ülés mellett lehetett bedugni, itt nyelvet is lehetett választani (6-ot), ill. az utolsó 2 csatornán folyamatosan zene szólt (az egyiken modern, a másikon népzene).

Az út második felében hoztak egy prospektust, melyben a Glacier Express emléktárgyak láthatóak, ezeket később meg is lehetett vásárolni. Nemsokkal később pedig egy utaskísérő jött egy nagy kosárral, amiből mindenkit megkínált Glacier Express-es csomagolású keksszel.

"Csinálhatok egy fotót?" - "Ha a gép bírja, akár kettőt is!"
Jó tudni, hogy a végállomásokon (Zermatt, Davos, St. Moritz) kérhető emléklap az utazásról. Mi erről már csak a vonaton értesültünk, és mivel nem mentünk végig, már nem volt alkalmunk kérni.

Felejthetetlen élmény ez a két nap!

A napokban jelent meg egy kamu projektről szóló cikk, azzal a felhívással, hogy Tegyük színesebbé a Matterhornt! Ez többek fantáziáját megmozgatta, az elkészült javaslatok a belinkelt cikkben találhatók. (cikk)