2013. február 28., csütörtök

Megint a szegénységről

Újabb cikk (itt is) jelent meg a témában. Pedig Svájcra gondolva - azt hiszem - senkinek sem a szegénység jut az eszébe. Pedig minden 10. ember 4000 franknál kevesebbet visz haza, elsősorban a nők. Ezt az összeget nem szabad átszámolni forintra, noha otthon bárki boldog lenne ekkora fizetéssel, itt azonban jóval magasabbak a megélhetés költségei és ez az összeg nem igazán elegendő hozzá. Egy normális méretű lakás havi bérleti díja pl. 2-3 ezer frank között van, a mi 3-fős családunk egészségbiztosítása havi 680 frank. És akkor még semmire sem költöttünk, még közüzemi díjakra sem, és már majdnem elértük a 4000 frankot. Csak viszonyításképpen.

Mindez a Svájci Szakszervezetek Szövetségének (Schweizer Gewerkschaftsbund) a megbízásából a Genfi Egyetem által végzett kutatásból derült ki. Az eredmény a megbízót is meglepte, nem számítottak rá, hogy ilyen sokan élnek ilyen alacsony jövedelemből. Amit még elszomorítóbbnak találnak, hogy még egy szakmai gyakorlat sem garancia arra, hogy az embernek rendes megélhetést biztosító állása legyen. Itt ugyanis az ügyesebb tanulókat már jóval a szakmunkásképző befejezése előtt levadásszák cégek, a többiek pedig számos cég meghirdetett szakmai gyakorlata között választhatnak. Régebben a szakmai gyakorlat egyfajta garanciát jelentett arra nézve, hogy az ember révbe ért, és akár élete végéig ugyanannál a cégnél dolgozott (a tegnap munkahelyi ámokfutás elkövetője is 17 éve dolgozott ugyanannál a cégnél).

A minimálbér alatt foglalkoztatottak közül legtöbben a kereskedelemben dolgoznak, őket követi a szolgáltatásban (fodrászként, kozmetikusként, takarítóként, ill. a gasztronómiában) dolgozók alulfizetett serege. És még itt is nagy a nemek közötti különbség. A férfiaknak csupán 6,1%-a, míg a nőknek 15,8%-a kap a minimálbérnél kevesebbet. Egy minimálbér alatt foglalkoztatott cipőbolti eladónő pl. 630 frankkal kevesebbet kap kézhez, mint ugyanezt a munkát végző férfi kollégája.

Néhány további példa, ami nem biztos, hogy általános, viszont konkrét (még több példa itt):
  • Egy zürichi agglomerációban dolgozó szórakoztatóelektronikai eladó pl. 3500 frankot keres.
  • Egy Aargau kantonbeli benzinkutas 20 frankot óránként, ráadásul itt éjszakai és hétvégi műszakkal is számolni kell (Svájcban nincs esti vagy éjjel-nappali nyitvatartás, mint ahogy vasárnap sincsenek nyitva az üzletek).
  • A Schuhparadies nevű cipőáruházlánc eladói heti 45 óra munka mellett 3500 frankot visznek haza. Sőt, van olyan eladó, aki csupán 17 frankos órabért kap.
  • A berni fodrászok sem kapnak többet 3500 franknál. Ha gyakornokokat is képeznek, akkor havi 100 frankkal többet kapnak, ami semmiképpen nem arányos a plusz munkával és felelősséggel (egy férfi hajvágás 40-100 frank között mozog).
  • Egy zürichi gyógyszertári asszisztens 3450 frankos fizetésről számolt be, egy másik 13 év egyazon patikában eltöltött idő után is csak 3790 frankot kap.
  • Egy utazási irodában dolgozó utazásszervező - míg másoknak luxusutazásokat ad el - ő maga 3500 frankot keres.
  • Egy st. galleni kertész heti 45 munkaóra után 3350 frankot visz haza.

A szegénységben élők ilyen nagy aránya botrányos a gazdag Svájcra nézve. Svájcra, ahol a topmanagerek 100x annyit keresnek, mint beosztottaik és akkora végkielégítéssel távoznak cégüktől, mint sehol máshol Európában (szerintem magyar esetekről nincs információjuk...). Abban az országban, ahol a lakosság számához képest a legtöbb milliomos él.

Készült egy lista a legjobban fizetett svájci topmanagerekről (akik minimum 10x annyit keresnek, mint beosztottaik). A 40. helyen egy nő áll, a Credit Suisse kommunikációs igazgatója. 2011-ben 5,08 millió frankot keresett. 14. helyen az UBS vezérigazgatója található, 6,351 millió frankos éves keresettel. 6,658 millió frankkal a Swatch főembere a 12. helyen áll. 6. helyen az ABB vezérigazgatója, 9,37 milliós fizetéssel, 5. helyen a Nestlé vezére 11,22 millióval. A Lindt&Sprüngli csokigyár vezére ugyan "csak" 10,7 milliót keresett (jó sokan szeretik a csokit!), azonban dolgozóit nem fizeti annyira jól, mint az előbb felsorolt cégek (hiába, a szalag mellett dolgozók kevesebbet kapnak, mint a fehér gallérosok), így ő 230x többet keres, mint amennyi dolgozóinak az átlagfizetése. A lista legelején pedig a Novartis új vezérigazgatója áll, 15,7 milliós fizetéssel, ami a legrosszabbul fizetett Novartis dolgozó fizetésének 266-szorosa.


Mindeközben végjátékához érkezik a részvénytársasági formában működő cégek vezetői fizetésének, bónuszának és végkielégítésének maximálásáról szóló nészavazás (Minder-Initiative, szavazás márc. 3.-án). A megszavazás mellettiek kampányoldala ez, az ellenzőké ez. A látszat ellenére mindkettő ugyanazt szeretné elérni, csak másképp. A közvéleményt nagyon foglalkoztatja a téma, rekord számú szavazóra számítanak (már most adták le levélben szavazatukat, mint a szokásos). A Novartis lemondott vezérigazgatójának megítélt, majd a közvélemény nyomására jótékony célra felajánlott 72 millió frankos végkielégítés (vagy másképp megfogalmazva bánatpénz, amiért 5 évig nem mehet a konkurenciához) Európa-szerte nagy visszahangot váltott ki.

Tegnap a baseli fogyasztói vásáron voltam (amolyan BNV-féle, a neve MUBA). A belépőjegy vonalkódos, amivel a különböző kapukon keresztül lehet ki-be mászkálni. Miután hazafelé indultam, egy idősebb néni megkérdezte, hogy szükségem van-e még a belépőjegyemre, mert ha nem, akkor ő el szeretné kérni. Bevallom, leesett az állam a meglepetéstől (én 8 frankot fizettem érte, mert akinek közlekedési bérlete van, annak félárú a jegy), hiszen nem nagy összegről van szó. A néni pedig nem tűnt olyan lenyúlós típusnak, sőt, bevándorlónak sem. Természetesen jó szórakozást kívánva odaadtam neki.

Nemrég pedig a zürichi főpályaudvar aluljárójában állított meg egy jól öltözött férfi, hogy ki tudnám-e segíteni 4-5 frankkal...

Hát ilyen az élet egy irigyelt, gazdag országban ...

2013. február 25., hétfő

Rekord komor tél, sok hóval

 storybild

Az egyik vezető hír a mai bulvárlapokban az, hogy 17 éve nem volt ilyen szürke, nyomasztó tél, mint ez az idei. Sőt, 30 éves viszonylatban sem sok ilyen volt. Jó tudni, hogy esetleges búskomorságunk, levertségünk, netalán izom- és immungyengeségünk, csonttörésünk és betegségeink egy része (ez utóbbi a D-vitamin hiánya miatt) a kevés napsütésnek köszönhető. 

Még nincs is vége a télnek, de már nem bírták tovább, statisztikát készítettek: december eleje óta átlagosan napi 1,5 órát sütött mostanáig a nap. Ez nem elég ahhoz, hogy megfelelő mennyiségű D-vitamin termelődjön a szervezetünkben, sőt, táplálkozással sem igazán tudjuk a hiányzó mennyiséget pótolni - a cikk szerint napi 2 db zsíros hal, esetleg 20 db tojás szükségeltetne hozzá...

Ami a hideget illeti, hideg volt/van, de nem különösebben. Sőt, január első hétvégéjén Svájc melegházának tekintett Tessin kantonban, Ascona városában 23 fokot mértek (ma viszont rengeteg hó esett, ami szintén különleges eseménynek számít arrafelé)! Akinek azonban a tél egyenlő a hóval, az idén nem panaszkodhat: alig voltak felénk hómentes napok. A sokévi átlagnál 130-150 cm-rel több hó esett, nem csupán az Alpokban. Zürichben pl. 160 cm-nyi, St. Gallenben pedig 320 cm. Vonatkozó cikk itt.


Március elsejével - a meteorológiai tavasz ugyan csak a hónap végén kezdődik - a hőmérséklet enyhül. Igaz, ez leginkább az Alpokban, 2000 m fölött lesz érezhető, ahol a -15 fok után 0 fokig melegszik fel a levegő.

Jó hír - és ezt nem az újságból tudtam meg, hogy hamarosan itt a tavasz! :)


2013. február 21., csütörtök

Papírszobrok




A baseli farsangra menet - mint mindig - megálltam a játékmúzeum (Spielzeug Welten Museum Basel) kirakata előtt, mely mindig varázslatos. Telis-tele régi, csodaszép babákkal, macikkal - igazi mesevilág, kicsiknek, nagyoknak egyaránt. Évente 6 alkalommal cserélik a berendezést. A karácsonyi időszakban természetesen karácsonyi installáció díszíti, máskor a múzeumban éppen aktuálisan futó kiállításhoz kapcsolódó a kirakat, esetleg az évszaknak megfelelő. 

Most épp szalvétahajtogatás kiállítás van, a kirakatban pedig embernagyságúnál nagyobb papír szobrok, nagyon kifejező arccal. Fantasztikusak, még sosem láttam ehhez foghatót. Ezen a linken rengeteg kép látható elkészültükről. Horta van Hoye belga/flamand művész alkotásai. Itt pedig egy kis performance, ahogy elkészíti a papírszobrokat, bábokat és egy jelenetet is előad velük.


2013. február 19., kedd

Thun


Előre tervezésben még mindig nem fejlődtünk. Hétvégenként felkelünk, ahogy sikerül, meglátjuk, milyen kedvünk van és milyen időjárás, aztán gyorsan ötletelünk, hogy hol nem jártunk még és mit csinálnánk szívesen. Aztán elő a menetrendet és rohanás...

Így jutottunk el Thunba, korai déli indulással. Mivel Bernben át kellett szállni, nagy volt a csábítás, hogy ne is menjünk tovább, hanem belevessük magunkat a berni farsangi forgatagba, de győzött a józan ész.

Thunban ragyogó napsütés, de azért csípős hideg fogadott. Közvetlen közelben magasodtak az Alpok, csillogó fehér ruhában minden egyes csúcs. Már a zsúfolásig telt vonat utazóközönsége is sejtette, hogy síterepek felé tartunk - a vonatnak legalább 2/a-a síelőkkel, sílécekkel és snowboardokkal volt tele. Külön bája van annak, ha az ember csak elugrik a szomszédba síelni és nem határokon kell átkelnie ehhez a sporthoz. Pl. az, hogy síbakancsban közlekednek a vonaton is.

Thun Berntől 30 km-nyire délre található (Bern kantonban) ott, ahol az Aare folyó kilép a Thunersee-ből. Bő 40 ezer lakosú kisváros. Neve a kelta Dunum (erődített város) szóból származik.  Az első lakott település nyomai i.e. 2.500-ból származnak ezen a területen. 1264-ben kapott városi jogokat, de 1384-ben Bern kanton megvásárolta a várost. 1819-ben katonai iskola nyílt Thunban, ami végül az ország legnagyobb kiképzőközpontjává nőtte ki magát.

Legfőbb látványosságai közül - felkészületlenül is - sikerült néhányat megnéznünk. Az első, ami azonnal szemet szúr a látogatónak, a kastély (Schloss Thun), mely 1180 és 90 között épült. Máig tökéletes állapotban áll az épület, melynek lovagterme az ország legjobb állapotban megőrzött ilyen típusú reprezentációs célú terme. A kastély 4 tornyából - melyekben 1920-ig börtön üzemelt - gyönyörű kilátás nyílik a környékre, így az Alpokra is. Jelenleg külső felújítás alatt áll. A belépőjegy vásárlásakor ezért minden jegy mellé egy mini-csokit is adnak, kárpótlásképpen az esetleg okozott kellemetlenségekért. Termeiben történeti múzeum kincsei csodálhatók meg. Érdemes kicsit melegebb időben meglátogatni, különben úgy érezhetjük magunkat, mint a korabeli lakók, akiknek épp elfogyott a tüzifájuk... 





Az útikönyv a látványosságok közé sorolja a XVI. században épült városházát is, mely közvetlenül az Aare partján áll.


A 3. látványosság a Thunersee (Thuni tó), a Berni Alpokkal (a Niederhorn, Niesen, Stockhorn és Jungfrau hegycsúcsaival). Ezen közül a Niesen volt számunkra a legjellegzetesebb, szinte tökéletes piramis alakjával.

A Wocher-panoráma festményhez nem volt szerencsénk, pedig a világ legelső máig meglévő körképéről van szó. 1814-ben festette Marquard Wocher (innen a neve), aki sajnos nem jól mérte fel az igényeket, ugyanis senki nem vette meg, nem volt kíváncsi - akkor kicsinek számító - festményére, mely egy unalmas kisváros eseménytelen életét mutatja be (7,5 m magas, 38,3 m széles - összehasonlításképp a Feszty körkép 15x120 méteres). 70 évesen teljesen elszegényedve halt meg.


Az Aare folyó most is, mint mindig lenyűgöző volt, kékeszöld, áttetsző színével. Vadkacsák és sirályok hadakoztak a bedobott falatokért. A folyón átívelő fedett fahíd pedig már szinte kötelező eleme a folyóval rendelkező svájci városoknak (ettől még persze nagyon szép és különleges mindegyik).


Érdekesek a belváros házai, melyek a hegyoldalba való építkezésnek köszönhetően helyenként két sor (két emelet) utcafronttal rendelkeznek (ez a képeken pont nem látszik).




Ebbe a rövidke napba ennyi fért bele, legközelebb majd jobban felkészülünk és a hajókázást is kipróbáljuk, esetleg az egyik közeli hegycsúcsot vesszük be.

A pápa lemondása előre meg volt írva

A pápa február 11-i lemondása nem mindenki számára volt újdonság. Azok, akik megvették a berlini Espresso Kiadó 2013-as naptárát (minden napra egy karikatúra), azok már egy nappal korábban értesültek a hírről, Katharina Greve berlini karikatúristának köszönhetően. Elmondása szerint már 2011-ben megszületett a fejében a pápás karikatúra-ötlet. Ami azonban pillanatok alatt világhírűvé tette, az a következő karikatúra (a tv-ben a 6-os lottó nyerőszámai, a pápa kezében a nyertes lottószelvény):


"Szent szalmaszál! Holnap felmondok!"

A karikaturistának eszébe sem jutott, hogy ez bekövetkezhet, hiszen az elmúlt 500 évben nem fordult olyan elő, hogy egy pápa lemondjon tisztségéről. "A római katolikus egyház kétezer éves története során eddig öt pápa mondott le: IX. Benedek (1045), VI. Gergely (1046), V. Celesztin (1294), XII. Gergely (1415) és XVI. Benedek (2013)." Wikipedia

Ebben a naptárban jelent meg a hír először. :)

    

Kapcsolódó (német nyelvű) cikkek itt, itt és itt.

2013. február 15., péntek

Schwarzwald, síelés, függőhidak



Le kell szögeznem, hogy az eltelt 2,5 év, pontosabban 3 síszezon ellenére Bogi az egyetlen - az iskolai sítábornak hála - aki valamennyire tud síelni. Igaz, én is voltam már egy 2 alkalmas oktatáson sok évvel ezelőtt és tavaly Bogi miatt rámerészkedtem a baby-pályára, de akkor is igencsak halálfélelmem volt. Annyira csúszik a hó, meg a léc... :)

Másik lehetőség a szánkózás, ha már itt a sok hegy, meg síparadicsom, de azért ahhoz, hogy igazán szép és jó helyre menjünk, egy kicsit nekünk is utazni kell. Na, nem sokat, forgalom nélkül kb. 1-1,5 óra alatt ott vagyunk pl. a Titlisnél, Engelbergben. Azt a helyet nagyon szeretjük, több szintre visznek fel a felvonók, mindenhonnan indulnak sífelvonók is, de egyszerű túristaként is el lehet jutni a csúcsra - mármint a hegy csúcsára, ahonnan jó esetben fantasztikus kilátás nyílik. Ráadásul most készült el Európa legmagasabban fekvő gyalogos-függőhídja Engelbergben (3.000 méter fölött). 1 m széles és 100 m hosszú, 1,3 milliárd CHF-be került a megépítése, de hosszú távon nyereséggel kalkulálnak. A leghosszabb függőhidat is nemrég adták át Sattelben, az 374 m hosszú. Svájcban egyébként jó pár függőhíd található, ezek ezen a linken megtalálhatók.

Hetek óta figyeljük az időjárást, hogy mikor nem havazik, mikor nincs iskola síszünet és mikor van kedvünk... Legutóbb, amikor az időjárás miatt nem mentünk, kiderült, hogy jól tettük, mert a Titlishez vezető úton valamilyen baleset volt, ami hosszú időre blokkolta a forgalmat.

Viszont kaptunk egy ötletet, hogy miért nem megyünk át Németországba, a határtól nem messze van egy síparadicsom, ami nagyon szép és kevesen járnak oda. Kaptunk is az ötleten. Józsi ugyan sajnos lebetegedett, így ő itthon maradt, ráadásul nekem kellett vezetnem (hegyen-völgyön nem az én világom vezetni), de megérte. Szűk 1 óra alatt ott voltunk a Fekete-erdőben fekvő Feldbergen, azon belül is Altglashüttenben. A honlap szerint itt van szánkópálya is, igaz, csak 100 m hosszú. Hát igen, nem összehasonlítható az engelbergi több km-essel, de legalább így meg tudtunk oldani, hogy Bogi síeljen, én szánkózzak. A gyakorló pálya és a szánkópálya ugyanis közvetlenül egymás mellett van, csupán a mozgójárdás felvonó választja el a kettőt. A táj pedig egyszerűen fantasztikus volt és az időjárás is kegyes volt hozzánk. Ragyogó napsütés és -8 fok fogadott. Besétáltunk a faluba, hogy sífelszerelést kölcsönözzünk, de üresség fogadott minket. Bogi méretében még szerencsére volt bakancs (a lécét még nem nőtte ki, vittük magunkkal), de nekem már nem jutott semmi. Így maradt a szánkózás.

Az ételhez jutás sem volt egyszerű, mert hosszú sor kígyózott az étteremben. Kívülről viszonylag nagy épületnek tűnt, de mint bent kiderült, annak 2/3-ában a kecskéket téliesítették és a fennmaradó 1/3-on osztozott a konyha és a kb. 6-7 db asztal. Sebaj, kiültünk a napra a jó forró gulyáslevessel (Bogi burgonyakrémlevesnek keresztelt krumplifőzeléket evett virslivel, miután hosszú vitát folytattunk arról, hogy miért nem ehet sült krumplit ... ami mellesleg el is fogyott, mire sorra kerültünk).

Hazafelé mégegyszer megcsodáltunk a tájat, a végtelen hómezőket, ahol sok sífutót láttunk a hótenger közepén legyalult pályán, a fekete fenyőket (tényleg feketék, méltó a terület a nevére) és a Schluchsee-t, melynek nagy része a nagy hidegre való tekintettel befagyott. Lehet, hogy legközelebb nem is kell tovább mennünk, mert a határhoz közelebb eső Schluchsee mellett is lehet szánkózni, síelni. Megér egy, de akár több kirándulást is. Ráadásul útközben az Alpok vonulata is látszott, vagy inkább sejlett. Csodaszép volt, mintha felhő húzódna végig Svájc látképe felett (ereszkedtünk lefelé, ezért láttunk jól rá).










2013. február 14., csütörtök

Focus Terra kiállítás


A 2 hetes iskolai síszünetet - a mértéktelen pihenésen kívül - valamivel ki kell tölteni, így végre újra eljutottunk egy kiállításra. Olyat kerestünk, ami gyerekeknek is érdekes, így esett a választás a Zürichi Műszaki Főiskola (Eidgenössische Technische Hochschule - ETH Zürich) Földtudományi Kutató- és Információs Centrumának (Das erdwissenschaftliche Forschungs- und Informationscentrum der ETH Zürich) Focus Terra nevű kiállítására. A főpályaudvarról gyalog is megközelíthető, a belépés pedig díjtalan.

Az átriumos épület óriási átriumában található maga a kiállítás, egyrészt a földszinten, másrészt az átrium belsejébe épített 2 szintes felépítményben.

3 fő téma köré épült a kiállítás:
  1. Letűnt korok lenyomatai (Archive der Erde)
  2. A Föld kincsei (Schätze der Erde)
  3. A Föld dinamikája (Dynamik der Erde)
Természetesen ez is interaktív kiállítás. Az őstengerekből származó lenyomatokról, fossziliákról az eredetihez hű, nagyméretű lenyomatok készültek, melyek így már szabadon tapogathatók.

Egy lenyomat-részletet, melyen többféle élőlény lenyomata látható, rekonstruáltak, így a régmúlt egy pici szelete megelevenedett előttünk. Középen egy sirály-szerű madár, körülötte egyéb növények és állatok által hagyott lenyomatok. Ezek alatt felnyitható az installáció, alattuk maga a feltételezett élőlény, rajza, 3D-s figurája és szöveges leírása. 

Azt is megtudtuk, hogy a régmúltban élt élőlények maradványai csak kivételes esetben maradtak, maradhattak meg.

"Csak bizonyos, meghatározott körülmények és feltételek mellett játszódik le a fosszilizálódás folyamata, melynek révén módunkban van az évmilliók előtti tengerek és szárazföldek élőlényeinek megvizsgálása. Amint a geológiai mult jelenségeinek magyarázásánál a föld színén a jelenkorban lejátszódó fizikai és chemiai folyamatok megfigyelése nyújt biztos támpontot, ugyanúgy a jelenkori körülményeket kell megfigyelnünk, ha azt akarjuk megtudni, hogy milyen körülmények segítik elő egy növényi, vagy állati szervezet maradványának fosszilizálódását. A fosszilizálódás első és legfontosabb feltétele az, hogy az állatok teteme az elpusztulás után minél előbb olyan anyagba ágyazódjék be, amely azt teljesen körülveszi s minden külső mechanikai és chemiai hatástól megóvja." - Dr. Kutassy Endre (Ősmaradványok gyűjtése, konzerválása és preparálása)

Lenyomatot a látogatók több módon is hagyhattak - természetesen a múlt lenyomataitól teljesen eltérő módokon, és persze szándékosan.




Két nagy táblára lehetett a kikészített lábnyom alakú kis cetlikre üzenetet írni az utókor számára (Leave your trace). Egy óriási, felállított "szögeságyba" is készíthettünk magunkról lenyomatot. Végül, de egyáltalán nem utolsós sorban Braille-írással is írhattunk. Korábban még sosem láttam, hogy készül a Braille-írás, itt azonban ki is próbálhattam. Ezt az írásmódot Luis Braille-nek köszönhetjük, aki 1821-ben fejlesztette ki. Szükséges hozzá egy író-tábla, ami 2 részből áll és felnyitható, hogy papírt lehessen közé tenni. Az alsó rész dominó-szerű, homorú kis pöttyöket tartalmaz, a fölső pedig kis téglalapokat minden betűnek/karakternek számára. Egy téglalapban 6 pötty található, ezek különböző kombinációi adnak ki egy betűt vagy karaktert (számot, írásjelet). Egy ár-szerű eszközzel lehet a karaktereket létrehozni és visszafelé kell írni, vagyis a tábla/lap jobb oldalától balra haladva, ugyanis a lapot megfordítva kapjuk a domború oldalt. Minden elismerésem a vak emberek számára, hogy ezt el tudják olvasni! A Wikipedia szerint aki idősebb korában veszíti el látását, az már nemigen képes megtanulni, mert tapintási érzéke már nem eléggé érzékeny.

Felsorolni is hosszú lenne, hogy mi minden látható még ezen a viszonylag kis területen. Néhány, a teljesség igénye nélkül: az Alpok kialakulása, földrengés-animáció (18 percbe telik, hogy a földrengés hullámai körbeérjék a Földet), kőzetek, ásványok, drágakövek kialakulása és rengeteg kiállított gyönyörűség, az időjárás alakulása és hatása a Föld múltjában és jövőjében.


Ezüst


2013. február 4., hétfő

Sina, hó és a wallisi dialektus

 Willkommen

A tél újra, meg újra támad. Hóból ezen a télen igazán nincs hiány. Tegnap reggel is havazott, délutánra már a déli lejtőkön el is olvadt, ma reggel azonban újra 10-15 cm-nyi friss hóra ébredtünk.

A rádióban Sina Schnee (Hó) című számát adták (az új, duett verziót, ami sajnos még nem elérhető az interneten, pedig csodaszép - imádom a duetteket). Sina svájci énekesnő Wallis kantonból, de már évek óta Aargau kantonban él a Hallwylersee partján (ezt a minap tudtam meg szintén a rádióból, ahol szinte semmilyen témáról nem tudnak a kantonok említése nélkül beszélni - hiába, miniállam mindegyik). Itt interjúval együtt lehet meghallgatni.



Áldozzunk mi is ezen a helyen a kantonok közöttü különbségek, jelesül a dialektusok oltárán olymódon, hogy megtekintjük ennek a gyönyörű számnak a szövegét wallisertiitsch-ül (haladók a Wikipedia-n dialektusban is elolvashatják a dialektusról szóló írást, bár az sokkal kevésbé részletes). Ez az a dialektus, melyet még a svájciak sem igazán értenek, mert nagyon sok saját szava van, valamint a nyelvtan sem egyezik sem a német, sem az egyéb svájci dialektusok nyelvtanával. Összesen kb. 80 ezer, az Alpok és az egyéb nyelvek által elszigetelt népcsoport beszéli ezt az ősi dialektust, ráadásul ők is annak többféle változatát. Két fő csoportra osztható, keleti és nyugati dialektusra, melyek szintén nagyban eltérnek egymástól. Hajdanán minden falunak saját nyelvjárása volt, ami alapján beazonosítható volt az ott élő ember, ma már a nagyobb mobilitás miatt nincsenek ekkora különbségek, de az még mindig megmondható, hogy valaki melyik völgyből származik!

I ha dänu Hüät a, weisch no wellu; weisch sus no?
Är het mi so gheimisvoll gmacht uf miinä Haar
I ha bitz üsgseh wiän ä Schönheitskönigin
Und jetzt stahn i am Fänschtär und ich lüägu numu gradüs

Ghersch mi, ds isch so still, säg warum is still
Wil schniju tüät's ja nit
Säg, losusch mr no züä, ibrall isch Rüäh
Abär schniju tüät's ja nit
Wa isch dr Schnee wa alläs vil weichär und schönär macht
Schniju tüät's ja nit

Hesch mr gseit mit däm Hüät bisch ä Star
Jetz han i nu a und chumu mär zimmli blöd vor
I wartu uf du Morgu abär vorhär isch d'Nacht
Jetzt stahn i eifach hiä an däm Fänschtär und ich lüägu üs

Ghersch mi, ds is so still, säg warum is still
Wil schniju tüät's ja nit
Säg, losusch mr no züä, ibrall isch Rüäh
Abär schniju tüät's ja nit
Wa isch dr Schnee wa alläs vil weichär und schönär macht
Schniju tüät's nit

Und alli sind mr na xi
Hängi alli chännu ha
Därbii chunnts mr so vor, als wäri's geschtär xi
Was mach i mit däm Hüät und miär in dänu nechschtu Jahr
Keis Auto uf dr Strass, äs isch so still
Wänn's schniiti wissti warum

Ghersch mi, ds isch so still, säg warum is still
Wil schniju tüät's ja nit
Säg, losusch mär no züä, ibrall isch Rüäh
Nur schniju tüät's ja nit
Wa isch dr Schnee wa alläs so weich und so schön macht
Schniju tüät's ja nit
Schniju tüät's nit
Schniju tüät's nit

Ezen a linken Sina saját honlapján megtekinthető néhány video a dalaival.

Ez volt a korábbi kedvencem tőle (szintén duett), Ich schwöru a címe.


2013. február 1., péntek

Hó - bármi áron?

Fotó innen

Egy olyan országnak, amelynek az egyik legfőbb turisztikai vonzereje az Alpok sípályáiban rejlik, fontos, hogy azok a sípályák a szezonban valóban sípályaként tudjanak működni. Ennek azonban nagy ára van. A pályák 40%-án ugyanis csak hóágyúkkal tudják biztosítani a havat. Ehhez olyan sok áramot használnak fel, ami a közel 52 ezer lakosú Biel város éves áramfogyasztásával egyenlő. A környezetvédők számára csekély vígasz, hogy a modern hóágyúk 90%-kal takarékosabbak, mint az első generációsak voltak.

Cikk itt.