2012. szeptember 27., csütörtök

Reggeli jóga

Mai napfelkelte
Olyan régóta tervezem, hogy újra elkezdek jógázni, hiszen, mint már említettem, szinte semmi mozgás nincs az életemben az időnkénti túrázást leszámítva. Igaz, amióta hegyen lakunk, gyönyörű helyen, szinte mindig gyalog megyek le a városba, nemcsak fizikailag, hanem lelkileg és esztétikailag is jólesik.

Amikor Bogi kicsi volt, tehát 11 éve (te jó ég, hogy rohan az idő!!!), akkor jártam jógázni. Egy idős, ámde rendkívül fiatalos úr tartotta, többnyire középkorú és idősebb hölgyek számára, vagy legalábbis ők jártak hozzá, meg néhány kismama. Ennek megfelelően nem is amolyan akrobatikus jóga volt, hanem inkább olyan mindent jól átmozgató, de különösebb hajlékonyságot nem igénylő. Persze dolgoztunk azon, hogy jobban nyúljanak az izmok, alaposan bemelegítettünk, de nem csupa olyan gyakorlat volt, ahol azonnal a nyakunkba kellett - volna - venni a lábunkat. Az óra végén - amikorra már kellően ellazultunk - mindig volt néhány olyan gyakorlat, ami már nagyobb hajlékonyságot igényelt, de addigra az már kifejezetten jól is esett (nekem legalábbis). A levezető meditáció pedig fantasztikus, minden rohanó életet élő ember számára erősen ajánlott.

Szóval azóta csak tervezgetem, tervezgetem, hogy újra elkezdem, végül arra jutottam magamban, hogy leginkább reggeli torna formájában lenne célszerű csinálnom, hiszen akkor még tuti, hogy nem ettem semmit és nem is vagyok benne semmilyen igen fontos és halaszthatatlan munkában. Ráadásul a hálószobánk felől kel fel a nap - mi is lehetne ennél erősebb érv arra, hogy reggel a hálószobában elvégezzek néhány gyakorlatot. Az interneten rákerestem a reggeli jógagyakorlatokra. Nem kerestem sokáig, mert rögtön a 2. találat elnyerte a tetszésemet. Ez a reggeli kundalini jóga lendületes és csupán 10 perces, tehát pont elegendő nekem arra, hogy az éjszaka elmacskásodott tagjaimat egy kicsit felébressze, miközben a nyitott ablak mellett szívom a friss hegyi és erdei levegőt, és jó esetben a napfényt magamba. Ezek már önmagukban feltöltenének, no nem annyira, mint bármilyen mozgás, vagy maga a jóga.

A kundalini jógát a jógák királynőjének is nevezik. Gyors és hatásos, de elsősorban energiával tölt fel. Általa energiához jut az idegrendszerünk, ezáltal beindulnak folyamatok a szervezetben, többek között az öngyógyítás folyamata is. Bővebben itt lehet olvasni róla. A jógát azért is szeretem, mert nemcsak a testre, hanem a lélekre és a szellemre is hat. Találtam egy nagyon szép leírást róla: " Krija sorozataival ( Yogi Bhajan által megteremtett mozgássorok ) a testre, számos légzéstechnikájával ( PranaYama ) a lélekre, mantráival és meditációival a szellemre hat. Test-lélek-szellem harmonikus működtetése kitisztítja és megerősíti az utat feltörni vágyó életenergiánk előtt, és tudatosabbá teszi életünket. Az életenergiánk a lelkünk ereje, s ezzel a gyógyulás, az együttérzés, az önmagunkért és másokért való tenni akarás érkezik el hozzánk. A Kundalíni Jóga az erőfeszítések jógája, melyet fejlődésünk érdekében vállalunk, hogy legyőzzük önmagunkat, s teljes életet éljünk."

Egy kicsit hosszabb és nyugodtabb, inkább napközbeni, amolyan meditatívabb jógagyakorlat ez a 35 perces. Ebben minden gyakorlat előtt elmondja a jógát vezető indiai hölgy (angolul), hogy a gyakorlat mire jó, mit stimulál, erősít a szerveztben, hogyan hat a lélekre. Azt hiszem, ez lesz a következő, amit kipróbálok.

Tegnap láttam egy animációs filmet a halogatásról. Nem értek teljes egészében egyet a tartalmával, de klasszul megcsinálták, és arra mindenképpen rámutat, hogy nagyon gyakran halogatunk. Én pl. azzal az indokkal, hogy általában a tökéletesre törekszem és amíg valami nem az (tehát pl. nem találtam meg a legalkalmasabb időt hozzá, vagy a legmegfelelőbb partnert, esetleg a legjobb gyakorlatot), addig nem is csinálom. Hát ez a legangyobb butaság! El kell kezdeni, aztán majd alakul. A semminél a valami is jobb. :))) Halogatás, adé! :)

2012. szeptember 25., kedd

Helyi pénz

Amilyen irányba a világ egy ideje halad, úgy gondoljuk, hogy nem árt felkészülni a - legalább valamilyen szintű - függetlenségre - legyen szó élelmiszerről, fűtésről, vízről. Az igazat megvallva sokat még nem tettünk az ügy érdekében, hacsak a néhány hete megvásárolt hálózsákok, mint a túlélő-felszerelés része, nem számítanak ide. Viszont ebbe az irányba szeretnénk menni, ez eltökélt szándékunk. Lelkesen nézegetjük a passzív házakat, meg a dombházakat is.

A helyi pénzek is ebbe a témakörbe tartoznak, sőt, már írni is akartam róluk (lehet, hogy meg is tettem, csak nem emlékszem rá). Magyarországon is van már több, pl. a soproni Kékfrank (több itt), ill. cserekörök is működnek. A magyar és a nemzetközi helyi pénzekről és cserekörökről (pl. Bakonyi cserekör) készült egy összefoglaló linkgyűjtemény, itt lehet megnézni. Személyesen egyiket sem ismerem, ezért véleményt nem tudok mondani róluk.

Történelmi példák - Kun János 2006-os tanulmányából, melyet a PSZÁF-nál végzett kutatómunka során készített (a tanulmány jóval bővebb, c. A pénzhelyettesítőkről, innen letölthető)
  1. A pénzhelyettesítőknek a nagy gazdasági válságok alatt, illetve után volt reneszánszuk. A válságok alatt ugyanis az érzékelhető, hogy az áruk, szolgáltatások iránti potenciális kereslet és a potenciális kínálat is jelen van, a tranzakció azonban pénz hiányában nem tud létrejönni.
    • 1930-ban egy csődbe jutott bajor szénbánya tulajdonosa munkásait szénutalványokkal fizette. A környékbeli boltokban elfogadták az utalványokat, s beszállítóiknak is utalványokkal kezdtek fizetni. Az utalványokat minden hónapban a szén tárolási költségére hivatkozva egy bélyeggel érvényesíteni kellett. Végül az utalvány eljutott egy olyan szereplőhöz, aki ténylegesen szénre váltotta. 1931-ben már 2000 vállalat bocsátott ki hasonló utalványt, amikor a német jegybank betiltotta a vállalkozást.
    • 1932 júliusában, a 35%-os munkanélküliséggel küszködő osztrák Wörgl városában az önkormányzat bocsátott ki pénzhelyettesítőt, amellyel közmunkákért fizettek, s amellyel a helyi adókat lehetett leróni. A pénzhelyettesítőt havonta a névérték 1%-ába kerülő bélyeg vásárlásával érvényesíteni kellett, ezért a birtokos érdekelt volt abban, hogy minél hamarabb elköltse. Ennek következtében forgási sebessége 14-szer gyorsabb volt, mint a schillingé. 

      Svájc sem bízta a gazdaságát (gazdagságát) a véletlenre. 

      Az 1934-ben, Zürichben alakult a Wirtschaftsring-Genossenschaft (Gazdasági Gyűrű Szövetkezet) azért méltó a külön említésre, mivel az általa létrehozott pénzhelyettesítő még ma is forgalomban van. (Székhelye jelenleg Bázel, hét svájci városban van fiókja.) A szövetkezet tagjai magánszemélyek, kis- és középvállalkozások. A pénzhelyettesítő (CHW) csak számlapénz formájában létezett, s létezik még ma is. A szövetkezet kezdetben két módon bocsátott ki pénzhelyettesítőt.

      • A szövetkezet tagjai svájci frankot fizettek be, s 5%-kal több pénzhelyettesítőt kaptak.
      • A szövetkezet kamatmentes pénzhelyettesítő hitelt nyújtott. Ez a pénzhelyettesítő-
        teremtési módszer jelenleg is létezik.A pénzhelyettesítővel a szövetkezet tagjai egymásnak fizetnek, a pénz iránti keresletet az tartja fenn, hogy a CHW-ben kapott hiteleket visszafizessék. (A CHW-ben kapott hitelt egyébként svájci frankban is vissza lehet fizetni, de a CHW elfogadása pótlólagos forgalmat is generál.)
        A szövetkezet működésének első éveiben hitelkihelyezéseinél nem volt eléggé körültekintő, ezért pénzügyi problémái keletkeztek, amit a tagok pótbefizetéseivel oldottak meg. 1936 óta áll a Svájci Bankfelügyelet felügyelete alatt.

A Wikipedia szerint a WIR szövetkezetet dán példára hozták létre. Két tanulmányúton is jártak az alapítók Dániában, mielőtt adaptálták volna a rendszert. A szövetkezet 1936-ban nyerte el a bank minősítést. 2009-ben a bank mérlegfőösszege 3,719 milliárd frank volt, ebből 876,3 millió WIR-ben (CHW-ben) nyújtott hitel. Összesen 1,6 milliárd frankot váltottak ki ebben az évben WIR-rel. 2008-ban 70.000 kis- és középvállalkozás kötelezte el magát a WIR-rel való kereskedelem mellett. Belépéskor mindenkinek meg kell határoznia, hogy milyen százalékban fogad el árujáért cserébe WIR-t - a minimum a teljes érték 30%-a. A forgalom elősegítése érdekében évente 4 vásárt rendeznek - Bernben, Wettingenben (ez a szomszéd városunk, a Limmat folyó túlsó partján, tőlünk gyalog max. 20 perc), Zürichben és Luzernben. A zürichire nov. 16-19 között kerül sor. Azokat a látogatókat is várják, akik nem WIR-rel kívánnak fizetni. A belépés ingyenes.

Erről a témáról még rengeteget lehetne még írni, kutatómunkám korántsem teljes, különösen nem a magyar viszonyokra. Most sajnos kicsit letölrt a betegség, de nem akarom, hogy megint feledésbe merüljön és más - aktuális - témák vegyék át a helyét, ezért jelen formájában közzéteszem, hátha van benne újdonság mások számára.

Ezt a képet Badenben készítettem, az egyik bőr-díszmű kereskedés kirakatában. Az igazat megvallva, ez az első alkalom, hogy ilyet látok.

2012. szeptember 22., szombat

A kultúra jegyében

A mai napra csupán egy bemutató megtekintését terveztem - az egyik badeni joga stúdió tartott nyílt napot, aminek az aura soma - joga előadására mentem el. Nagyon nagy szerencsém volt, mert - ugyan svájci volt a hölgy - németül beszélt (vagyis érthetően, nem Schwytzerdütsch-öt). Összesen csak 7-en voltunk, de a legvégén, amikor feliratkoztam a hírlevélre, kiderült, hogy rajtam kívül még egy magyar is volt (látta a nevem, ezért odajött hozzám). Sajnos siettem a buszhoz és nagyon meg is lepődtem, így nem volt alkalmam vele beszélni. Ha esetleg merő véletlenségből olvassa ezt az írást, kérem, írjon nekem! :)

Tegnap a Zürichi Magyar Egyesület küldött egy tájékoztatót arról, hogy Zürichben, a Blindekuh (Vaktehén) étteremben játszik Érdi Tamás zongoraművész. Azonnal foglaltam rá helyet. Amióta kint vagyunk, semmilyen kulturális programon nem vettünk részt, már nagyon vágytam igazi élő zenére. A Blindekuh egy olyan különleges étterem, ahol vaksötétben lehet - ill. kell - enni és  időről időre kulturális programok számára is helyet biztosít. Világtalan munkatársak irányítják a vendégeket az asztalokhoz és ők is szolgálnak fel. Most a koncert ideje alatt nem volt kiszolgálás, ezért külön elnézést kértek.
A recepciónál egy rendkívül kedves vak hölgy fogadott minket. Bemutatkozott, megkérdezte hányan vagyunk és hogy egy asztalhoz szeretnénk-e ülni, majd elmondta a szabályokat. Bármikor szólíthatjuk őt és kolléganőjét a darabok közötti csöndben, ha segítségre van szükségünk. A közönség egyébként nagyon jó volt, senki nem köhögött, zörgött, beszélgetett. A kezdés előtt viszont német, magyar és angol nyelvűeket is hallottam soraikból. Annyira sötét volt, hogy szinte vágni lehetett. Fura érzés volt nyitott szemmel sötétet látni, gyakran becsuktam a szemem. A kezdésre várni kellett egy ideig (10 perc lehetett?), közben szívesen megérintettem volna a mellettem ülőt, hogy ott van-e még. A többiek beszélgettek, de ő pont nem. Megnyugtató lett volna tudni, hogy mellettem is ül valaki - ill. tudtam, hogy ott van, de valahogy más érzések jönnek elő az emberből a sötétben. Egy kicsit meghittebb minden és jó tudni, hogy a külsőségek egyáltalan nem számítanak.

Érdi Tamás zongoraművész szintén vak (koraszülöttként egy inkubátorhiba miatt veszítette el látását). 5 évesen került zongoraközelbe, azóta játszik. A bécsi zeneakadémián és Torontoban is tanult. Szülei, Érdi Sándor és É. Szabó Márta televíziós szerkesztők is jelen voltak, a koncert után lehetett mindhármójukkal beszélgetni és CD-t vásárolni tőlük. A koncert ingyenes volt, a recepciós pultra tettek ki egy kis kosárkát, amibe adományt lehetett adni. Érdi Tamás rendkívül virtuóz módon játszott, ma főként Chopin-t és Lisztet. Érdekes megnézni a honlapját és a hozzáértők (pl. Kocsis Zoltán) által róla írtakat elolvasni.

Már az étterem felé haladva láttam, hogy az Operaháznál sokan vannak. Ez napközben nem jellemző, no meg a lufik sem, így visszafelé megálltam megnézni, hogy mi a sokadalom oka. Az operaházban nyílt nap volt, szezonnyitó ünnepség. Egész nap különböző programokkal szórakoztatták a közönséget, amihez külön programfüzetet is kiadtak. Az egész ház szabadon bejárható volt, a jelmez- és díszletkészítő műhelyekbe külön idegenvezetés is. Ottlétemkor a színpadra is szabadon fel lehetett menni, a forgószínpad is működött és a teljes technikát bemutatták (hang-, fénytechnika, műhó és -eső). Kicsit később az egész megnyitó ünnepségi díszletet lebontották és a műszaki igazgató folyamatosan kommentálta az eseményeket. Tőle tudtam meg, hogy összesen 20 munkatárs dolgozik az építésen és a bontáson 4 csoportba osztva, plusz 9 fénytechnikus. A zenekari árok napi berendezéséért 3 fő felel (minden darabnál másképp kell berendezni, külön tervet kapnak hozzá).



A színpadi technikusok reggel 7-kor kezdenek, ekkor bontják le az előző esti előadás díszleteit. Van, hogy már 8-ra kész kell lenniük, de általában 9-ig van erre idejük. Ekkor kezdik felépíteni a próbákhoz a díszletet. A próbák után ezt lebontják, majd felépítik az esti előadás díszleteit. Bemutatták a forgószínpad eltüntetését, a süllyesztő kalitkákat (ez a legutolsó képen látható - sajnos nem volt nálam fényképezőgép, csak telefon), a teljes színpad-építést. Sajnos nem tudtam végig megnézni, mert alapvetően a zongorakoncertre mentem, míg közben a család többi része itthon éhezett betegen és várta, hogy hazaérve enni adjak nekik.

Az első emeleti tükörteremben büfé működött, kamarazenével. Épp Schubert-et játszottak, amikor bekukkantottam és egy kicsit elidőztem. A 2. emeleten a kosztümökből volt egy kis kiállítás, amikbe be is lehetett öltözni és fényképezkedni bennük. Voltak fizetős programok is, pl. a premierelőadások főpróbája, felnőtteknek és gyerekeknek is.

Ha jövőre is lesz ilyen szezonnyitó és még itt leszünk, mindenképpen elmegyünk, és minden lehetséges dolgot megnézünk!


2012. szeptember 20., csütörtök

Az Apple is koppint

Fotó innen
Az Apple tegnap este mutatta be a sokak által várva várt új operációs rendszerét, az iOS 6-ot. Ezzel világszerte 80 millió iPad használó látja új, szembetűnő módon az időt is készülékén (ez egy olyan alapból integrált óra, ami ébresztőként is működik). De nem akármilyen órán ám! A svájci vasúttársaság, az SBB állomásain látható órát koppintották le (cikk itt és itt), design-jában 100%-osan, működésében azonban nem, ugyanis az eredeti órák minden perc letelte előtt 1,5-re megállnak, hogy az órákat szinkronizálni lehessen és így mind teljesen egyformán járjon (legalábbis ez volt a tervező mérnök eredeti terve).

Az SBB egyik szeme sír, a másik nevet, vagyis egyrészt rendkívül büszkék, másrészt bosszúsak, mert tőlük senki nem kért erre engedélyt. Ez az óra márpedig egy design ikon, melynek szerzői joga és védjegye az SBB tulajdona. 1944-ben tervezte Hans Hilfiker, és ez a terv szolgált mintául egész Európa számára a pályaudvari órákhoz. Itt olvasható egy magyar írás róla.
Néhány évtizeddel ezelőtt a Mondaine Group megvásárolta a jogot az SBB-től ilyes design-ú karórák gyártásához, melyeket világszerte forgalmaznak. Most ők is peren gondolkodnak. Az SBB is tárgyalni kíván a design használatának jogi és pénzügyi vonatkozásairól. Ők azonban - amennyiben lehetséges - nem ragaszkodnak a jogi úthoz.


Ez a téma jó apropó ahhoz, hogy végre közzétegyem azt a képet, amit az olimpia ideje alatt a zürichi főpályaudvaron fényképeztem.



U.i.: Október 12-én jelent meg a hír, hogy az SBB és az Apple licence-szerződést kötöttek egymással, így most már jogszerűen használja az Apple az iPhone és az iPad készülékeken az órát.

Erről meg lemaradtunk




Ha még nem mondtam volna, imádom a felhőket. Különösen a különleges formájúakat, no meg a naplementekor megjelenő fantasztikus színkombinációkat. Az előző lakásunk nappalija nyugati tájolású volt, így szebbnél szebb naplementékben gyönyörködhettünk és több száz fényképen meg is örökítettük őket.


A mai kivételes jelenségről azonban lemaradtunk. A 20 Minuten Online olvasóinak hála azonban legalább képeken láthatjuk. Ennek a nagyon ritka jelenségnek a angol elnevezése van: sky punch vagy más néven hole punch cloud. A meteorológus elmondása szerint ilyen felhő hirtelen keletkező jégkristályok hatására alakul ki. A jégkristályok magukba szívják a környezetükből a nedvességet, így a közelben lévő felhők feloszlanak. Ilymódon nehezebbé válnak a jégkristályok és ezért lekezdenek süllyedni. A jelenség relatív kis területen kezdődik, majd kör formában terjed. 

Önmagától azonban nem alakul ki ilyesmi, kell hozzá pl. olyan folyadék, ami -40 foknál még folyékony halmazállapotú. Ha ezen keresztülrepül egy repülőgép, akkor hirtelen megfagy. "A lyukas felhő olyan cirrocumulus vagy altocumulus felhő, melyben nagy méretű, kör alakú nyílás látható. Ilyen lyuk kialakulása előtt a felhőben a hőmérséklet a fagypont alá esik, azonban nincs elegendő szilárd részecske ahhoz, hogy jég alakuljon ki. Emiatt a felhőnek ez a része túlhűtött folyadéknak tekinthető." (idézet innen). Ez itt egy kisfilm egy ilyen "lyukas felhőről".

Ha valaki ilyesmit lát, általában a világvégére gondol. Vagy a HAARP-ra...

Ezt megúsztuk...

Korábban már írtam róla, hogy az integrációs osztály, ahová Bogi most jár, a város által finanszírozott azon külföldiek számára, akik még nem tudnak németül. A résztvevők számára ingyenes, azonban a városnak gyerekenként 10.000 CHF-be kerül.

A 2 hetes őszi szünetet részben otthon - Magyarországon - fogjuk tölteni, ezúttal vonattal utazunk. A jegyet már jó előre megvettem, a szünet előtti péntekre. Ezen a napon Boginak csupán reggel vannak órái, 9.50-kor már végez is ... ill. csak végzett, mert múlt héten megváltozott az órarend és 10.10-kor kezdődik a tanítás. A vonatunk pedig 10.08-kor indul. A dolog hiányzás nélkül megoldható lett volna az eredeti órarenddel, mert az iskola és a vasútállomás között kb. 6 percnyi gyalogút van.

Ma írtam egy sms-t a tanárnak (mert nem vette fel a telefont), hogy Bogi jövő pénteken nem fog menni, mivel elutazunk. Felhívott, hogy ez nem így működik! Írjak az iskolaigazgatónak - és tervezett utazás esetén ezt mindig jó előre tegyem meg - és kérjek engedélyt tőle a távolmaradásra. Ellenkező esetben akár 2.000 CHF bírságot is fizethetünk!

Így hát s.o.s. írtam egy e-mail-t az iskolaigazgatónak, amiben vázoltam a helyzetet és hangsúlyoztam ártatlanságunkat, valamint jóváhagyását kértem a 2 óráról való távolmaradásra. Ugyan pusztán formaságnak gondoltam az ügyet, azért egy kicsit mégis izgultam. Szerencsére nem volt okom rá, a jóváhagyás megérkezett.

2012. szeptember 19., szerda

Ezt már szeretem!


Már több mint 2 éve élünk Svájcban, de még mindig nem tudom megszokni, hogy itt nemcsak kötelességei, hanem jogai is vannak az embernek. Hogy itt működnek a dolgok. Hogy nem kell trükközni és kiskapukat keresgélni.

Most éppen a lakás apropóján konstatáltam ezt újfent. A lakásunk egy lakásszövetkezet tulajdona, ami a legnagyobb a kantonunkban. Ők építtették, bérbeadás céljából. Nekünk, mint bérlőknek, kötelességünk a lakásban észlelt mindennemű hibát jelenteni. Néhány dolgot 2 hete be is jelentettem (nem lendületesen csukódó ajtó, kis zúgás néha a hálószobában), plusz, azt is megírtam, hogy a teraszunk előtt nagyon nagy időnként az áthaladó gyalogosforgalom (na persze csak ahhoz képest, hogy erdő mellett lakunk) és ha megoldható, jó lenne, ha ültetnének elénk néhány bokrot. Válaszul azt kaptam, hogy már ők is realizálták, hogy a teraszunk eléggé kitett és már korábban felvették emiatt a kapcsolatot a kertépítő céggel.

A vendégparkolóban "parkoló" gyerekcsoport
Jön az út balról...
... rajta néhány túrázó - a terasz és közéjük kapjuk a hőn áhított bokrokat :)
Az ajtószerelő már másnap hívott, hogy megbeszéljünk egy időpontot (rákövetkező nap már jött is), az építésvezető pedig tegnap csöngetett be, hogy megnézze, mi zúg (pont nem zúgott semmi, így nem tudta megnézni) és a kertépítési tervekről is beszámolt. Ígérte, hogy másnapra az írásos tervet is megkapom. És tényleg, a postaládában a teljes lakópark komplett kertépítési terve figyelt, A3-as méretben, színesen. Annak a bokornak a képe, amit elénk fognak ültetni néhány hét múlva, külön kinyítva, szintén A3-as méretben kinyomtatva (na ezt már egy kicsit túlzásnak tartottam). A terven az erkélyünk nyíllal jelölve, arra az esetre, ha nem ismerném fel a saját lakásunkat. :)

Ebből a tervből tudtam meg azt is, hogy miért volt olyan nagy a "fű", miután hazaértünk Magyarországról (derékig ért). Ez ugyanis nem pázsit, hanem virágzó rét fűkeverék. Így már az is magyarázatot nyert, hogy miért láttunk pipacsot a fűben. Mi ugyan az egészet gaznak néztük és még csodálkoztunk is, hogy miért dolgoztak annyit a kertészek rajta, hogy előkészítsék neki a terepet - hát ezért.

A terv szerint valahogy úgy fog kinézni tavasszal a fű a házak között, mint a képeken (már máshol is láttam ilyet, de bevallom, nekem a virágos rét a virágos rétre való, nem ilyen helyre).


2012. szeptember 18., kedd

Ékszerkiállítás

Fotó innen

Egyik pénteken (a múlt hét előttin) Bogi már de. 10-kor végzett az iskolában, ezért úgy gondoltam, mivel az időjárás is pompás volt, hogy kihasználjuk az időt és elmegyünk valahova. Itt jött a dolog neheze, mert Bogi nem szívesen megy sehova, se kirándulni, se várost nézni, se múzeumba. Ezért nagyon megörültem, amikor találtam egy ékszerkiállítást Zürichben, bíztam benne, hogy ez őt is érdekelni fogja. Ezzel sem sikerült lázba hoznom, de hajthatatlan voltam és elmentünk.

Szerencsére! Ugyanis ez nem egy hagyományos ékszerkiállítás volt, hanem amolyan alternatív: csupa olyan dologból készült ékszert állítottak ki, amiből egyébként az embernek esze ágában sincs ékszert készíteni (cipzár, fülhallgató, tipli, horgolás stb.). A kiállítás címe is az: Ékszer határok nélkül (Schmuck ohne Grenzen). A Museum Bellerive épületében, a Zürichsee tó partján található, még néhány napig, szeptember 23-ig, mivel csupán időszaki kiállítás.

Rögtön a bejáratnál egy interaktív rész köti le a látogatót. Nyakláncterveket (rajzokat) vágtak 3 részre (medál rész, lánc és a fölső rész kapoccsal), és kemény műanyaglapokra nyomtatták őket. 3 különböző rekeszbe helyezték őket, a falra pedig kampókat, amire a saját kreációkat, kombinációkat lehetett felrakosgatni.


Annyira szokatlan és meglepő dolgok voltak! Mint pl. a fönti képen - egy dísztányér, mint medál, ill. a belőle kivágott kis körök egy láncra felfűzve. A legextrémebb mégis egy kisfilm volt, ami egy nőt mutatott, aki a szájából kivett rágógumit formázgatta és helyezte el a pulóverén különböző alakokban, mint bross. Az újraformázás előtt mindig újrarágta...



A múzeum mellett egy óriási füves park terül el, néhány gyönyörű ősfával. Egyik oldalról a tó, másik oldalról pedig a Chinagarten (Kínai kert) határolja. A fű olyan fantasztikusan szép és hívogató volt, hogy nem tudtam megállni, ledobtam a cipőmet, Bogi követte példámat és fel-alá sétáltunk rajta. :)


A Chinagarten kívülről kínai fal/épület, belülről gyönyörű park, étterem és rendezvényhelyszín. 1993-ban épült a délnyugat-kínai Kunming testvérváros ajándékaként, köszönetképpen a kunmingi ivóvízellátás és vízhálózat kiépítésében nyújtott technikai és tudományos segítéségért.

A képek itt láthatók.

2012. szeptember 16., vasárnap

Süpercross Baden

Badenben mindig történik valami. Alig lett vége a 11. nemzetközi animációs filmfesztiválnak (Fantoche), ami a Stadtfest után jött közvetlenül, ma a sportolóknak kedvezett a programbeosztás.

A Baldegg-en (ez annak a hegynek a teteje, amin mi is lakunk) rendezték meg a 2. Süpercross nemzetközi kerékpáros versenyt. 13 országból 220 felnőtt és 150 gyerek résztvevő tette meg a távot ott, ahol pontosan egy héttel ezelőtt még a diófa alatt heverésztünk, olvasgattunk (akkor is gyönyörű idő volt, mezítláb sétáltunk s fűben, csakúgy mint ma, mármint ami az időjárást, nem a fűben sétálást illeti). A versenyről szóló cikk itt olvasható.

 

 Kerékpáros versenyen még sosem voltam, így rövid időre felmentem körülnézni. Rögtön a "box-utcában" találtam magam, Itt álltak a versenyzők autói (transporterei). Feltételezem, hogy ebben szállítják a csapatok biciklijeit, a szereléshez és az edzéshez szükséges eszközöket.



Az orvosi sátor előtt pedig egy terepen való mentésre alkalmas mentő-quad parkolt - remélhetőleg nem volt rá szükség. A kicsik számára kis ügyességi pályát állítottak fel. Tényleg minden korosztály talált magának elfoglaltságot. A kicsik még csak gyakoroltak, a kicsit nagyobbak azonban már komolyan versenyeztek, ugyanúgy, mint a nagyok.

"Mentőautó"
Ügyességi pálya az apróknak
Várakozás
Kb. 10-12 éves korosztály versenyének befutója
Az erdőből kiérve ezen a terepen mentek végig
Bicikli-mosó
Sajnos a nagy versenyt nem tudtam megvárni, mert programunk volt, de a gyakorlás hangulata is izgalmas volt. Az igazi attrakciót a férfiak versenye jelentette, ahol külföldi és svájci világsztárok is versenyeztek. Pl. a cseh világbajnok Zdenek Stybar, a francia Francis Mourey (a világranglista 5. helyezettje), vagy az olasz Enrico Franzoi (többszörös országos bajnok), mellettük a helyiek: Simon Zahner, a Flückiger fivérek, Marcel Wildhaber és Martin Gujan. Ezek a nevek nekem persze az égvilágon semmit sem mondanak, csupán a tényszerűség és a teljesség igénye miatt írom le őket. :)

2012. szeptember 13., csütörtök

Nyeremény - köszönet


Júniusban egy kedves blogger-társam (szóval egy másik Svájcban élő magyar, aki blogot ír az itteni életükről, mégpedig nagyon színvonalasan), nyereménysorsolást hirdetett az olvasói között abból az apropóból, hogy 2 éve élnek kint, ráadásul a blogja elérte a 100 ezer kattintást. Mivel én is rendszeren olvasom, mert hát nagyon szeretem a leírásait és a fotóit, részt vettem a sorsoláson.

Életem első nyereményét köszönhetem Orsinak és ezért, a doboz csokin kívül, nagyon hálás vagyok neki! Fantasztikus érzés nyerni, különösen, ha az ember egyébként még sosem nyert, még a tombolán sem. Marcel, a kisfia húzta ki az én nevemet is.

Orsi és Marcel, ezúton is nagyon köszönöm nektek a csomagot! Csupa olyan csokit válogattatok össze, amilyet mi sosem veszünk - ez külön pozitívum. Nálunk valahogy a Lindt-imádat alakult ki, talán azért, mert azt már otthon is ismertük és szerettük, no meg azért, mert a közelben van a Lindt gyár, ahol nagy tételben szoktunk olcsóbban vásárolni.

Gyorsan le is fényképeztem, hogy az emlék vizuálisan is megmaradjon. A csoki nem lesz hosszú életű, bár igyekszünk majd beosztással élni. A családunk ugyanis szoros rokonságban lehet valamilyen felmenői ágon Gombóc Artúrral... :)

Így tárult elénk a doboz tartalma
A ballenbergi csokira különösen kíváncsi vagyok


Asaf Avidan

Asaf Avidan izraeli folk/rock énekes dala (One day) meghódította a német és a svájci slágerlistákat és hetek óta vezet. Első hallásra furcsa volt (a cikk szerint is hihetetlen, de végre karakteres hangú), de másodjára már jólesett. A hangját leginkább Janis Joplin-éhoz és Robert Plant-éhoz hasonlítják (figyelem, férfiról van szó!). Ez a dal egy berlini DJ (Wankelmut) remixének köszönhetően vált világhírűvé. Az eredeti dal zongorával itt hallgatható meg (érdemes).

Hazájában már régóta befutott. 2008-ban az MTV Music Award-on Izrael legjobb énekesének címére jelölték "The Reckoning" című albumával, sőt, játszott Bob Dylan előzenekaraként is.


 Ez (Different Pulses) pedig a legújabb dala.


Talán ebben a dalban hasonlít a leginkább Janis Joplin-éhoz a hangja (gyönyörű a cselló-kíséret).


2012. szeptember 12., szerda

A túrázás csodákat tesz

Fotó innen
 Ennek a hírnek speciel nagyon örülök! Ugyanis az egyetlen mozgás - a itthoni takarításon kívül - az életemben az időnkénti túrázás. Most, hogy felfedeztem, hogy a tőlünk induló kiránduló útvonal igencsak erősen emelkedős, még a hatását is érzem, nem olyan séta jellegű.

Állítólag még mindig az az általános közvélekedés, miszerint csak az olyan sportok, mint a kocogás vagy a kerékpározás mozgatják át jól a testet. Pedig ma már számos tudományos kísérlet igazolta, hogy a túrázás milyen rengeteg módon járul hozzá egészségünkhöz. A cikkben 12 pontban sorolják ezeket. Néhány kedvcsinálónak:
  • anyagcsere: növeli a jó- és csökkenti a rossz koleszterin szintjét
  • túlsúly: hatékony és hosszú hatású súlycsökkenés
  • rák: a mell- és bélrák rizikóját csökkenti (részben más daganat fajtákét is)
  • immunrendszer
  • diabetes: csökkenti az inzulinszükségletet és a kapcsolódó betegségek kockázatát
  • csontozat: erősíti a csontokat, ízületeket, szalagokat, megelőzi a csontritkulást
  • reuma: csökkenti a krónikus ízületi panaszokat

És természetesen a lelkünkre is pozitív hatással van a túrázás. Aki túrázik, az egyrészt kiszakad a taposómalomból, ráadásul jó levegőn van, gyönyörű kilátásban lehet része, szóval csupa jó dolog történik vele (legalábbis a túra alatt, de a pozitív érzés pozitív történéseket vonz).

Egyszóval, fel a túrabakancsot, akármilyen időben! Mert a testünk és a lelkünk szomjazza az ilyen kényeztetést, aminek valójában az alapprogram részének kéne lennie... (sajnos nálam sem az)

Svájcban egyébként több, mint 60 ezer km-nyi kiépített túraútvonal csábítja a természetbe vágyókat,  és ezek közül némelyeken valóságos forgalmi dugó alakul ki hétvégenként. Növeli a túrázási kedvet az is, hogy számos helyen vannak grillező helyek, ahol a megfáradt vándor gondoskodhat a meleg ebédjéről.

Ezen a linken túraútvonalak találhatók.

2012. szeptember 11., kedd

Passzív dohányzás ellen


Az éppen aktuális népszavazásra buzdító kampány a passzív dohányzás elleni védelemről szól (Schutz vor Passivrachen). Szeptember 23-án lehet ezügyben az urnák elé járulni. Arról van konkrétan szó, hogy megtiltsák-e minden beltérben, ami munkahelyként szolgál, vagy nyilvánosan látogatható, a dohányzást.

A parlament a kezdeményezés elutasítását javasolja, azzal az indokkal, hogy már több mint 2 éve érvényben van az a szövetségi törvény, ami megtiltja a munkahelyeken való dohányzást, viszont vannak vendéglátó helyek, ahol lehet dohányozni. Ez a törvény tiltotta meg a sportlétesítményekben, iskolákban, idősek otthonában, bevásárlóközpontokban is (még belegondolni is rossz, hogy mi lehetett itt 2 évvel ezelőtt, azaz egész pontosan 2010. május 1. előtt). A jelenlegi javaslat szerint az egyszemélyes vállalkozás is munkahelynek minősül, ilymódon túlságosan merev lenne a törvény. Ami viszont törvénybe van iktatva, annak megszegése büntethető is.

A jelenlegi kezdeményezés tehát minden munkahelyre és minden vendéglátóipari egységre kiterjesztené a dohányzási tilalmat. Elsősorban a vendéglátóipari egységekben történő dohányzás vált ki vitát. Jelenleg akár 1000 CHF büntetéssel büntethető, aki megszegi a tilalmat. Kivételek egyébként vannak a gasztronómiában, ugyanis 80 m2 alatti terület esetén üzemeltethetnek külön dohányzóknak kijelölt helyiséget, a nagyobbak pedig létrehozhatnak fumoir-okat, azaz dohányzó helyiségeket. Magam is sok ilyet láttam, van ahol egész szép dohányzószalont alakítanak ki (pl. az Ikeában is van ilyen, meg egyes vasútállokon és a volt munkahelyemen is, bár ott csak egy kabin, aminek a tetejében elszívó működödtt).

További indok, hogy a szövetségi törvénynél szigorúbb szabályozást maguk a kantonok is bevezethetnek, saját hatáskörben. 15 kanton már élt is ezzel a lehetőséggel. Ma már a legtöbb nyilvános helyen, tömegközlekedési eszközön és kávézóban nem dohányoznak (a 2 évvel ezelőtti helyzethez képest ez nagy előrelépés). Állítólag kevesebb szív- és érrendszeri betegség miatti kórházba szállítás van azóta.

Fotó innen
Svájcban meglepően sokan dohányoznak és meglepően fiatalok is. A 20 Minuten Online olvasói válaszai alapján ezek közül kevesebb, mint a fele gondolja, hogy a dohányfüst káros lehet a nem dohányosokra is (ennyire tájékozatlanok lennének?). A leszokáson sem igen gondolkodnak, az ár sem befolyásoló tényező és a cigis dobozokon látható óriási figyelmeztető felirat sem érdekel gyakorlatilag senkit. Akit kezdetben zavart, már az is megbarátkozott vele.

Érdekességként egy összehasonlítás, hogy Európa más országaiban hogyan szabályozzák a gasztronómiában a dohányzást (a szürkével jelölt országokban üzemeltetnek dohányzó egységeket - ide tartozik Magyarország is, míg a sötétzöldekben teljes a tilalom, itt a felszolgálóknak sem kell passzív dohányosokká válniuk).

Fotó innen

2012. szeptember 8., szombat

Gyanús a csoki és a sajt is

Fotó innen
Fotó innen
Az USA - félelme vagy képmutatása - ebben a tekintetben sem ismer határokat. Az Amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerbiztonsági Hivatal (FDA) munkatársai Svájcban járnak, mégpedig azért, hogy Svájc ismert exporttermékeit, a sajtot és a csokit is ellenőrzésük alá vonják, nevesen, hogy nem kerül(het)-e beléjük a gyártás során mérgező anyag.

Korábban csak az ország határaink belül volt lehetséges ez a fajta ellenőrzés, azonban Barack Obama 2011-ben jóváhagyását adta arra a régen elkészült törvényjavaslatra, miszerint az országba bekerülő élelmiszerek gyáróit is ellenőrizni kell (vagy lehet, erre nem tér ki a cikk), a bioterrorizmus elhárítása végett.

Ilyen ellenőrzéseket Kína, Oroszország és Dél-Korea is végez svájci gyártóknál, ezek azonban a piacnyitás következtében, vagyis azt megelőzően, hogy egy svájci (ill. más nemzetiségű) termék országukba való exportját (felőlük nézve importját) engedélyeznék.

Most szeptember 20-ig 21 csokigyárat és 18 sajtüzemet látogatnak meg. Egy-egy ilyen ellenőrzés során az ellenőrök a gyártósorok mellett figyelik a gyártást. Az FDA elsődleges indoka az, hogy évente milliónyi amerikai betegszik meg élelmiszerek által, és százezrek kerülnek kórházba hasfájással, rosszulléttel. Egy ennél sokkal nyomósabb indok azonban az, hogy már a gyártás helyén szeretnének megbizonyosodni arról, nem lehet-e eszköze a bioterrorizmusnak az élelmiszer. Hiszen ott a legegyszerűbb bármilyen vegyi fegyvertnek minősülő anyagot belekeverni a finom csokimasszába, vagy a sajt alapanyagául szolgáló tejbe.

Ez a közvetlen kontroll azonban felveti azt a kérdést is a gyártókban, hogy nem nyílt ipari kémkedésről van-e szó. Hiszen az ismeretek birtokában bármikor előállhatnak ugyanolyan termékkel azok, akik megismerkedtek a gyártási eljárással.

Most folynak az egyeztetések az USÁ-val arra vonatkozóan, hogy betekintsét nyerhessenek az FDA jelentésébe. Egyébként svájci ellenőrök nem dolgoznak más országokban.

2012. szeptember 6., csütörtök

Az új iskola

Lassan - egész pontosan holnap - 1 hónapja jár Bogi az új iskolába. Már korábban írtam róla, hogy ez tulajdonképpen egy nyelvi előkészítő, integrációs osztály. Mindenki max. 1 tanévnyit járhat oda, vagyis ha októberben kezdte az osztályt, akkor következő év októberéig, ha márciusban, akkor márciusáig tanulhat itt.

Úgy tűnik azért, hogy a többség inkább a tanév eleje felé érkezik, legalábbis most ez a helyzet, bár a munkaszerződéseket a legritkább esetben igazítják a tanévkezdéshez.

Az idei tanévben Bogi volt az első új diák. Azóta azonban minden héten további kettő érkezik, pl. pont ma is egy. Így most már összesen - Bogival együtt - 8 új gyerek van. Még mindig Bogi a legfiatalabb, bár ezt szerintem már kezdhetné megszokni, mert az első osztályt is alig 6 évesen kezdte, mivel májusi születésű.

Az iskola gyakorlatilag egyetlen célja a német nyelv oktatás. Ennek megfelelően rohamtempóban haladnak, komplett párbeszédeket tanulnak meg. Most pl. azt kellett megtanulniuk, hogy el tudják mondani kik ők, honnan jöttek, mi a lakcímük és a telefonszámok, hiszen erre bármikor szükség lehet.

Az osztály összetétele rendkívül vegyes, mind életkorra, mind nemzetiségre. Az újak között van szerb, görög, portugál, szíriai (az ismert helyzet miatt jöttek vissza Svájcba, ahol korábban már éltek jó néhány évig), fülöp-szigeteki, indiai, amerikai. Szerencsére az osztálynak legalább a fele beszél - jól - angolul, így Bogi frissen szerzett angol nyelvtudása sem szorul háttérbe, folyamatosan tudja használni. Ez nagyon fontos, mert nemrég jutott el arra a szintre, hogy nagyjából probléma nélkül, gördülékenyen tud a kortársaival beszélgetni.

A németen kívül tanulnak még matekot is. Az eddigiek alapján úgy látom, hogy mindenből vesznek egy kicsit, ami az idősebbeknek (16 vagy 18 éves korig vannak az osztályban) lehet, hogy már ismétlés, viszont így megtanulják németül is a matematikai fogalmakat. Ezt heti 2x2 órában teszik. Heti egy alkalommal van testnevelés, itt is minden alkalommal más sporttal ismerkednek meg. Először fociztak, aztán kosaraztak, utána baseball-oztak, legutóbb pedig tollasoztak.

Bogi kedvenc órája a főzés, ami heti egy alkalommal van a lányoknak, mialatt a fiúk valahol máshol technika/barkács órán vannak. Elég light-osan kezdtek, mert első alkalommal koktélt készítettek, másodikon gyümölcssalátát, a harmdikon pedig muffint sütöttek. Viszont mindennek nagyon megadják a módját. A koktélnál szépen díszítették a poharat, a muffinnál pedig a hazahozandó adagot szépen becsomagolták celofán zacskóba, amit szép szalaggal átkötöttek és a tanár által előre elkészített kis etikettel felcímkézték. Ez az etikett volt hivatott tájékoztatni a fogyasztókat, hogy szilvás muffint fognak fogyasztani. :)




Ezen a héten - Bogi legnagyobb bánatára elmaradt a főzés, de házi feladatul azt kapták, hogy le kell írniuk egy receptet németül.

Összességében kevesebb órájuk van, mint egy hagyományos iskolában lenne. Hétfőtől szerdáig fél 4-ig tart a tanítás, csütörtökön csak fél 12-ig,  pénteken pedig csupán 9.50-ig. A hét első 3 napján pedig le kell vonni a tanítási időből a 2 órás ebédszünetet, úgyhogy nem olyan vészes a délután fél 4-ig tartó tanítás, mint ahogy az első ránézésre hangzik (legalábbis kívülálló szemmel nézve).