2012. augusztus 30., csütörtök

Asztalkák .. és más

Kezd az az érzésem lenni, hogy "mission impossible"... Lassan 3 hónapja keresek lámpát az étkező asztal fölé és a nappaliba. Nem mondom, nincs ellenemre a lakberendezési áruházakban való nézelődés, de ugyanazt a néhányat járom körbe 3 hetenként. Igaz, időközben mindet átrendezték, mert megérkezett az új szezon, új katalógussal. 

Most már kezdem érteni, amit először nagyon is furcsállottam. Bementem az egyik kis lakberendezési szaküzletbe, nézelődtem, majd az eladó kedves kérdésére, miszerint segíthet-e, elmondtam, hogy lámpát keresek. Na jó, de milyet? Hát, étkező asztal fölé valót. Jaj, de hát az olyan sokféle lehet, ezért van nekik egy lámpa-tanácsadó szakértőjük, mindjárt idehívja nekem. Nemnem, elég lesz nekem, ha van valamilyen prospektus, katalógus, szóval valami, amit otthon, nyugodt körülmények között nézegethetek. Ó, sajnos a kollegina éppen elfoglalt, de várjam meg, mert meg tudok vele beszélni egy időpontot, amikor kijön hozzánk és a helyszínt, vagyis a lakást és annak berendezését látva tud majd javasolni lámpákat. Sajnos most nem tudom megvárni, köszönöm, viszontlátásra!

Lehet, hogy már rég lenne lámpánk, ha nem visszakoztam volna ezen a ponton...

Viszont túráim során nagyon helyes kis asztalkákba botlottam. Nemrég olvastam valahol, hogy bútort nem lehet keresni, arra egyszercsak rábukkan az ember. És tényleg. Lámpát hiába keresek, nem találok, pedig istenbizony legalább 1000-félét láttam már, asztalkát viszont nem keresek, sőt szükségünk sincs rá, abból meg többet is a hónom alá vágtam volna.

Íme néhány kedvenc, a teljesség igénye nélkül.

A teteje levehető, így az alatta levő rész tálcaként funkcionál.
Gibliz asztalka  - Atelier Pfister


Möbelmarkt Dogern  

Ha jól emlékszem, szintén Pfister a lelőhely

Most két trendet figyeltem meg az itteni áruházakban. Az egyik a fekete-sárga színkombináció, a másik az etno stílus. Ennek jegyében jött szembe velem ez a picikét feltűnő, de nekem nagyon tetsző fotel. Nem mellékesen kényelmes is. 


Interio
Van egy kedvenc lámpám is, ami ugyan nem illik a lakásunkba (bár most, ahogy elnézem, miért is ne?), de imádom. Az ára igencsak borsos.


Mai túrám végén épp kifelé haladtam (konkrétan fölfelé a mozgólépcsőn), amikor visszapillantva megláttam az egyik asztalon az installáció részeként egy Unicum-os üveget is. Errefelé természetesen a kutya sem ismeri és persze kapni sem lehet. Természetesen visszafordultam és megörökítettem. :)


2012. augusztus 28., kedd

Clooney Obamáért Genfben

Fotó innen
Mindig megjelenik valamilyen olyan hír (itt angolul is), amin rendesen meg tudok lepődni. Most éppen az szolgáltatott alapot (a naívságomon és a tudatlanságomon) kívül, hogy George Clooney Genfben gyűjt Obama választási kampányára. Nem is a személye, mert az USA oly távol van, hogy nem követem figyelemmel, hogy ki mennyire vállalható és tisztességes célokat (említettem a naívságom...) tűz zászlajára. Inkább az, hogy milyen módon és hogy más országokban is kalapoznak a választási kampányra fordítandó pénzért.

Van tehát hősünk, nevesen George Clooney, aki repülőre pattant és meg sem állt a világ egyik leggazdagabb országáig, annak is legdrágább városáig. Ez a város attól válik még vonzóbbá, hogy több nemzetközi szervezet és multinacionális cég székhelye is itt található, ill. kellőképpen központi helyen fekszik Európában ahhoz, hogy a kontinensről bárhonnan viszonylag könnyen megközelíthető legyen. Hősünk elég celeb ahhoz (nem is tudom, hogy lehet-e egyáltalán celebebb valaki nála), hogy aki megteheti, bármit megtenne azért, hogy személyesen találkozzon vele. Nos, erre épült látogatása. A helyszín Genf egy elegáns étterme, Genf legelőkelőbb részén. Csekély 15.000 dollár adomány ellenében a szerencsés 35-40 önkéntes itt költhetett el egy közös vacsorát George Clooney társaságában hétfőn este. És akinek még ez sem volt elég (vagy a közös vacsorára nem futotta, esetleg már nem jutott be), mert a klubban ezt nem hinnék el neki, ha elmesélné, az a vacsora előtti fogadáson 1.000 dollárért jelenhetett meg, ill. 5.000 dollár leszurkolásával fényképezkedhetett a sztárral.

A szervezők 500.000 dollár bevételre számítanak, a fő célcsoport pedig a hazájuktól távol élő amerikaiak. Clooney egyébként otthon is szorgalmasan kampányol és gyűjtöget Obama számára. Az otthonában tartott luxus vacsora alkalmával 15 milliót kasszírozott erre a célra.

Hűsítő zuhany



Ugyan a nagy hőségnek most már talán vége, de lesz nyár és hőség jövőre is. Ennek jegyében muszáj megosztanom azt az újfajta zuhanyt, amire ma bukkantam rá egy lakberendezési magazinban.

Egyrészt jópofa, másrészt praktikus, harmadrészt igencsak drága. A korong-szerű zuhany különlegessége, hogy nem fölülről, hanem alulról permetezi a vizet. Danny Venlet belga-ausztrál designer kreációja és Viteo Shower névre hallgat.

Könnyű felállítani, egy slagot kell csak rákötni és szinte bárhol használható: kertben, teraszon, erkélyen. Attól lép működésbe, hogy rálép az ember. A test súlyától kb. 2-4 méter magasságba spriccel föl a víz, majd hullik alá testünkre.

Az ára 580 Euro ... de kreatív magyar ezermesterek szerintem biztos össze tudnak eszkábálni valami hasonlót jóval kevesebb pénzből is. :)

2012. augusztus 27., hétfő

Stadtfest - Tüzijáték

Az igazat megvallva, a 10 napos fesztiválból nem sokat láttunk, pedig nagyon vártam és 10 napos belépőt is vásároltam. A kiírás szerint ugyanis a koncertekre és a zsúfoltabb helyszínekre, sőt, akár a teljes belvárosba csak a belépésre jogosító plakettel lehetett este 6 után bejutni.

Első este le is sétáltunk, de olyan hatalmas tömeg volt, hogy haladni sem lehetett. Elindultunk egy irányba, amerre a tömeg sodort, de aztán meggondoltuk magunkat és visszafordultunk - ez nagy hibának bizonyult, mert abba az irányba teljesen bedugult a forgalom. Még szerencse, hogy korábban, a fesztivál kezdete előtt már körülnéztem, mert így legalább az építményeket jól láthattam. Ezek most mind zsúfolásig tele voltak étkező-italozó emberekkel.

A fesztivál csúcspontját számomra a tüzijáték jelentette, ill. minden program csúcspontját, ugyanis tüzijáték-rajongó vagyok. Minden időjárásban hajlandó vagyok elzarándokolni, akár egyedül is a tüzijátékra. Most azonban lesérültem, emiatt a zarándoklásról szó sem lehetett. Idén először én voltam az egyetlen, aki itthon maradt. Mivel hegyen lakunk (ez itt nem nehéz, mert sok van belőle), volt esély, hogy lássak valamit, de úgy számoltam, ismervén a tüzijáték kilövésének helyszínét, hogy tőlünk pont takarásban lesz. Szerencsére nem volt igazam! Bogi ablakából tökéletesen ráláttam. Korábban a várból lőtték a rakétákat, de mivel idén a vár is fesztiválhelyszínné avanzsált, így onnan idén nem lőhettek. Mi a vár fölött lakunk, tehát azt valószínűleg nagyon jól láttuk volna. Így azonban a folyópartról, tehát mélyről indultak a rakéták, ezért magasra kellet őket lőni, hogy jól láthatóak legyenek. Ez volt a szerencsém. 

Ilyen fesztivál 5 évenként van, ill. 10 évenként (azaz minden 2. 5 évben) egy nagyobb. A mostani tüzijáték 20 percig tartott és összesen 1500 rakétát lőttek ki alatta, köztük sok olyat, amilyet még soha nem láttam. A zárókép pl. egy piros szív volt, de több olyan rakéta is volt, ami többféle, akár 5 színben is pompázott. Néhány pedig olyan hatalmasra nőtt, hogy szerintem az egész várost betakarta, igaz Baden csupán 20 ezer lakosú kisváros.

Összehasonlításképpen megnéztem a budapesti, augusztus 20-i adatokat. Ott idén 4 helyszínről 5000 rakéta gondoskodott a felejthetetlen élményről (és mindez 150 millió Ft-ba került).


A film alatt hallható zene Józsi szerzeménye.

2012. augusztus 25., szombat

Repülőshow

Kép innen


Ma du. vadászgépek szokatlanul erős hangjára lettünk figyelmesek. Máskor is hallottunk már, mert Svájc kicsi és időnként hallani, ahogy jönnek-mennek a vadászgépek, de azok jóval távolabb, jóval magasabban. A mai azonban nagyon közelről hallattszott, minden alkalommal oda is szaladtam az ablakhoz, hátha látok is valamit.


Nem volt szerencsém.

Viszont most, a híreket olvasva, kiderült, hogy minek volt köszönhető ez a hangélmény. A Birrfeld-i repülőtér fennállásának 75. évfordulója alkalmából 3 napos ünnepségsorozatot rendeztek a reptéren, melynek csúcspontja az ország legnagyobb repülőshow-ja. Airbus-szal, vadászgépekkel, mindennel, ami ilyenkor kell. Imádom a repülőket... Az előző lakásunk pont szemben van a Birrfeld-i reptérrel... Amíg ott laktunk, inkább csak hátrányát láttuk ennek, mert jó idő esetén napi 20-30 kisgép biztos ott röpködött, aminek bizony hangja is volt. Talán ez az egy hátránya volt annak a lakásnak. Elvétve láttunk, talán összesen 3x műrepülést gyakorló repülőt.

No de sebaj, a vadászgépeknek a hangja is különleges élmény és azt legalább hallottam ma. :)

2012. augusztus 24., péntek

Mit kíván magának Svájc?

 
Mit kívánsz magadnak (Was wünschst Du Dir)? Ezzel a címmel és felszólítással jelentek meg plakátok nyár elején Svájc-szerte. A plakáton lévő kódot smarthphone-nal (okostelefonnal) lefényképezve az ember azonnal egy internetes oldalra került, ahol leírhatta kívánságát.

Mint utólag kiderült, ez a kampány arra akart példát mutatni a felhasználóknak, hogy plakátokról hogyan tudnak okostelefonjuk segítségével közvetlenül az interneten landolni.

A kampány 4 hete alatt 7500 kívánság érkezett bel, napközben akár percenként. A kampányt kitaláló ügynökség szerette volna az egyik kívánságot teljesíteni. Amikor valaki minden gyermeknek boldog gyermekkort kívánt, rögtön tudták, hogy ez lesz a megfelelő. Kiválasztottak egy olyan alapítványt, amely súlyosan beteg gyermekeket támogat és minden kívánság után 3 frankot utaltak a számlájukra - összesen 25 ezret.

A bérkezett kívánságokból egy csokrot pedig újabb plakátokon lehet olvasni. Elgondolkodtató és szórakoztató egyben.


Kommunikációs szemmel tökéletes kampány. Hát még ha még azt is figyelembe vesszük, hogy minden embert a vágyai, kívánságai visznek előbbre, amit most talán jónéhányan újragondoltak.

Új postásaink

Néhány napja arra lettünk figyelmesek, hogy a megszokott 1 helyett 2 postás gördül be a házunk elé zajtalan elektromos motorjával. Csodálkoztunk is, hogy miért van szükség kettőre, meg azon is, hogy milyen fiatalok.

Ma megkaptuk a választ, egy fényképpel ellátott levél formájában - amit ők írtak (mármint a két postás) és persze ők kézbesítettek. Ebben mutatkoznak be nekünk, mint a mi területünkön gyakorlatukat teljesítő kézbesítő (Logistiker!) gyakornokok. Névvel, fényképpel, életkorral (16 és 18 évesek), lakhellyel (csak várost említve) és hobbijaikkal. Azt is elmondják, hogy miért választották ezt a szakmát (szeretnek emberekkel találkozni és a szabadban dolgozni).

Mivel a gyakorlat ideje alatt iskolába is járnak, és nem minden alkalommal ugyanakkora területet kell bejárniuk, elképzelhető, hogy nem mindig ugyanabban az időben kézbesítik ki a küldeményeket. Ezért elnézésünket és megértésünket kérik.

Egyébként pedig büszkék arra, hogy hordhatják a postánkat. Ha bármivel mégis elégedetlenek lennénk, egy megadott telefonszámon tudunk beszélni az oktatójukkal...

Sci-fi ... (sci nélkül, persze).

U.i.: Azt hiszem, most írok a lakásszövetkezetnek, hogy szeretném, ha bokrokat ültetnének a teraszunk elé, mert zavar az előttünk áthaladó forgalom. Svájci módra, mert nekünk ez jár. :)

2012. augusztus 20., hétfő

Villámlás


Fotó innen

Egy hete Svájcba is beköszöntött az igazi nyár, 30 fok feletti hőmérsékletekkel. Ma 30 éves melegrekord dőlt meg. A hőséget azonban estére heves zivatarok követik.

A 20min.ch egyik erről szóló cikkében egy nagyon klassz infografika látható arról, hogy hogy alakulnak ki a villámok és milyen fajtái vannak. Az imént legalább 15-20 percen keresztül statikus elektromosságnak, vagyis felhővillámoknak lehettünk szemtanúi. Ilyenkor nem láthatóak klasszikus (vonalas) villámok, csak nagy, felvillanó fény, mintha az égben nagy buli lenne. Az elektromos kisülés ebben az esetben nem az ellentétes töltésű föld és felhő között jön létre, hanem felhők között (a földfelszín pozitív, míg a felhők alja negatív, fölső része pozitív töltésű).

Néhány - érdekes - adat a villámokról (egyébként itt lehet olvasni róla):

Hőmérséklete: 20-30 ezer Celsius
Sebessége: 10-50 km/ s
Elektromos töltete: 60-230 kA
Feszültsége: 80-100 mV
Magasság: akár 15 km

2012. augusztus 18., szombat

Mulhouse - Franciaország


Baselben olyan sokszor jártunk már, de a határ túloldalán, alig negyedórányi autóútra fekvő Mulhouse-ot most látogattuk meg először. Kalandos történeleme volt a városnak, felváltva tartozott a környező országok egyikéhez és mindegyiket megjárta, hol önként, hol csöppet sem dalolva.

A 12. században említik először írásos források, mint az Elzászi szabad városok szövetségének tagját.  1515-ben csatlakozik a Svájci államszövetséghez, ezidő alatt, a 18. század közepén a gép- és a vegyipar rohamos fejlődése következtében a város jelentős iparvárossá alakult. 1798-ban úgy döntenek, hogy Franciaországhoz csatlakoznak. Az 1870-71-es francia-német háború során azonban a Német Birodalomhoz kerül, majd az I. viágháború után vissza a franciákhoz. A II. világháború ideje alatt 1940-44 között ismét a németek tették rá a kezüket (és alábukat) a városra. Azóta megszakítás nélkül Franciaországhoz tartozik Mulhouse (németül Mülhausen).

A 110 ezres város (a peremvárosokban élőkkel együtt közel 178 ezres) az Elzászi régió 2. legnagyobb városa Strasbourg után. Látnivalói közé tartozik egy autó múzeum (a legnagyobb Bugatti gyűjteménnyel és összesen 500 kiállított autóval) és egy vasúti múzeum is. A látnivalók közé sorolnám a piacot is.

Mulhouse egyébként nem igazán turisztikai célpont, az óvárosi rész elég kicsi és nem annyira szép. Azért, hogy igazságos legyek, az óvárosban látható egy szép templom és a városháza is nagyon szép (1553-ban épült rajnai reneszánsz stílusban), de kb. ennyi. Nem is csoda, hiszen iparváros, már több mint 200 éve. Mulhouse a francia autógyártás egyik központja, itt gyártják a Peugeot-kat (és itt található a Peugeot múzeum is). Az óvárosban épült az Európatorony is, 1972-ben, ami egy háromoldalú épület, a hármashatár szimbolizálandó (francia-német-svájci). Eléggé meghatározza a városképet, a kicsike óváros kellős közepéből bukkan elő ez a relatíve modern épület.


Az autóműzeumot mindenképpen érdemes megnézni. A dimenziói egyszerűen lenyűgözőek, 18 ezer m2-nyi területet foglalnak el egy régi malomépületben az autók, melyeket 900 régimódi lámpa világít meg. Már a bejárat is gigantikus, de a vörös bársony (színházi jellegű) függönyön belépve hatalmas csarnokban találtuk magunkat. A legrégebbi autó egy 1878-as Jaquot és egy 1893-as Benz Victoria. A kb. 500 autó között mindenféle, több mint 100 autómárka megtalálható, ezek közül 300 csak itt, 60 pedig nagyon ritka, de itt megtekinthető. Minden idők valószínűleg legdrágább autója a Coupé Napoleon, ami a Bugatti Royal prototípusa volt. Ezekből egyébként mind a 6 elkészült példány 1990 óta itt található a múzeumban.

A legérdekesebbek számomra mégis a hűtőrács díszek voltak. A múzeumban egy 343 db-os, állatfigurás gyűjtemény látható. Az 1920-as években több ezer díszítette az autók hűtőrácsát, elsősorban Franciaországban és az USA-ban. Ma már csak a Bugatti és a Mercedes követi ezt a tradíciót. Ezeket a figurákat művészek alkották és autófelszerelési üzletekben voltak kaphatók. Az egyedibb darabok bronzból készültek, míg a nagyobb szériásak nem.


Az autók mellett kisfilmeket is vetítenek az autózás és autóversenyzés hőskorából, sőt, a szabadtéri részen élő autóbemutató is látható (van egy kis pálya) - ezt nem láttuk, nem jutott már rá idő, ill. energia.

A kijáratnál - szokás szerint - shop található. Itt aztán tényleg minden kapható, köztük rengetek autós könyv és a múzeum saját kiadványa is, több nyelven (The most extraordinary cars of the century - 74 untold stories).



Legközelebb a vasúti múzeumot nézzük meg, már megvettük rá a jegyet (kombi jegy az autómúzeummal együtt), sőt, a város közelében van egy tapétamúzeum is, ami szintén nagyon érdekesnek ígérkezik.

A mostani program része volt a piacozás is. Rengeteg zöldség-gyümölcs és egyéb árus is van. Az "egyéb" szekcióban többnyire arab árusok kínálják portékájukat és a vásárlóközönség soraiban is sok a kendős. A piac épületében tejtermékek, húsok sora várja az érdeklődőket. A legnagyobb sajtárusnál szerintem közel 100-féle sajtot árultak. Miután - találomra - kiválasztottuk, hogy melyikből vásároljunk és leadtuk a rendelést, még mindegyikből kaptunk kóstolót (pedig akkor már döntöttünk). A szőlővásárlásnál is arra biztatott az árus, hogy kóstoljam meg a szőlőt. Így hát kóstolgattunk és alaposan feltöltöttük az éléskamránkat zöldséggel-gyümölccsel és rengeteg sajttal. Az autónk erősen illatozott hazafelé.

Rengeteg fénykép itt.

2012. augusztus 17., péntek

A biztonságról és a pénzről

Ideérkezésünk előtt és utána is az volt a képem és a tapasztalatom Svájcról, hogy egy nagyon biztonságos országról van szó. A közlekedésben mindenképpen, hiszen a gyalogos az úr. De ittlétünk alatt már másodszor olvasok arról, hogy Svájc és azon belül Zürich a világ egyik legkevésbé biztonságos városa, ami a betöréseket illeti. 2010-ben 50 ezer betörést regisztráltak, ebből csak minden 8. került felderítésre.

Az újság körkérdése alapján az emberek biztonságérzete változatlanul nagy, de néhány megkérdezett (bevándorló!) azt mondta, hogy ahogy nő a bevándorlók száma, úgy romlik a közbiztonság és a nő a kriminalitás.

A bevándorlók egyébként rekord összegű pénzt utaltak át hazájukba az elmúlt évben: 21 milliárd frankot, ami 1,75 milliárddal több, mint az előző évi. A statisztika szerint ez több, mint amit a Németországban (16 milliárd), vagy Franciaországban (5 milliárd) élő bevándorlók hazautalnak. Úgy gondolják, hogy a válság hatására ez az összeg idén tovább emelkedik.

Elemzők szerint azonban nem kell aggódni, hogy Svájc elszegényedik, ugyanis a bevándorlók adójukat Svájcban fizetik, vagyis ez egy tipikus win-win szituáció, amin mindkét fél nyer. Hogy egy kicsit megveregessék saját vállukat a svájciak, még hozzáteszik, hogy Svájc ilymódon tud hozzájárulni a válságba került országok pénzügyi nehézségeinek csökkentéséhez.

A külföldön élő svájciak révén (akik szintén nem kevesen vannak), 2,9 milliárd frank érkezett svájci bankszámlákra.

2012. augusztus 15., szerda

Stadtfest Baden



Baden egy nagyon bájos kisváros, Zürichtől alig több, mint negyed órányira. A középkorban természetesen ez az idő még jóval több volt. Ez arról jutott eszembe, hogy ma délelőtt sétálgattam a városban és alaposan megnézegettem a pénteken kezdődő nagy ünnep helyszíneit, építményeit. Természetesen nem mentem el csak úgy a helyi látványosságok mellett sem. Így újra (?) elolvastam a régi fedett fahídon látható feliratot is. Ebből tudtam meg, hogy az ugyanezen a helyen álló híd volt annak idején az első híd a Limmat folyón Zürichtől. Akkor még jó sokat kellett zarándokolnia annak, aki a folyó északi partja felől közelített Zürich irányából a Badenen túl fekvő települések valamelyikére.

A Stadtfest Baden előkészületei most már valóban gőzerővel folynak. Néhány nap leforgása alatt az óváros minden létező és elképzelhető helyén pavilonokat ácsoltak, most pedig már ezek csinosítása, arculatának kialakítása és berendezése van folyamatban. Meglepő számú építmény készült és még ennél is jóval több stand kerül felállításra. Hihetetlen munka és pénz lehet benne, az ötlettől a megvalósításig. A Theaterplatzon lévő faépítmény (egyébként a legnagyobb az összes közül) pl. 250.000 frankba került. Összesen kb. 5.000-en dolgoznak a saját standjuk/építményük felépítésén, melyek közül több emeletes is van. Ha jól vettem ki a híradásokból, 10 évente kerül megrendezésre az ún. Badenfahrt, ez Baden legnagyobb fesztiválja, 5 évente pedig az ilyen - elvileg - kisebb, mint ez a mostani Stadtfest.

Az ünnep/fesztivál 10 napig fog tartani. A programfüzetből (ami egyébként egy 66 oldalas színes újság) kiderül az is, hogy különböző egyesületek és klubok összesen 71-en képviseltetik magukat, közülük sokan kulturális programmal is. Ezen kívül 36 étterem és bár is kitelepült, valamint 85 standon fognak árulni elvihetős ételeket. Lángosos is lesz. Az egyes pavilonoknak vannak szponzorai és sok önkéntes (pl. az egyesületek tagjai) is segíti a munkát. Rengeteg zenei és színházi program lesz, egyes helyeken moderált beszélgetések, máshol alkotás fog zajlani. Egy rádiós pavilont is felállítottak.

A csúcs - szerintem - a luxux wc, aminek az ötlete 2 nőtől származik. Abból indultak ki, hogy ők nyilvános helyen nem szeretnek wc-re menni, mert mindig koszos, büdös. Így a fesztivál alatt egy frekventált helyen (melyik hely nem az?) felállítottak egy nagy rózsaszín pavilont, ami egy "Arany trón" nevű óriás utánfutóban berendezett wc-t takar.  Bekukkantottam, belül otthoni fürdőszobához hasonló, csempézett fürdőszobák találhatóak. Minden ember után kitakarítanak. A belépő 3 frank és lehet bérletet is vásárolni (az erről beszámoló újságírónak elmondták, hogy szerintük ez nagyszerű ajándék lehet a férjek részéről kedves feleségük számára).



Minden egyes építménynek saját üzenete és karaktere van. Van pl. egy Dionysos Recycle Bar, ami - részben - PET palackokból készült, vagy legalábbis azokból készült a dekorációja. Ebben lesz PET-workshop is a gyerekeknek, itt PET palackokból készíthetnek különböző állatkákat. Aztán van egy másik, ami gömb alakú és bádoglemezek borítják. Ebben a számos koncert mellett nehéz sorsú, ámde jó útra tért emberek vallanak majd és mutatnak fényt az alagút végén azok számára, akiknek erre van szükségük ("Mondd el te is a történetedet" - biztatják a látogatókat). Ez az egyik kedvencem.



A másik kedvencem a templom tőszomszédságában ácsolt építmény, amit minden létező fából készült anyaggal, többnyire azért mégiscsak deszkákkal borítottak. Ami mégsem az, az viszont nagyon is feltűnő: szánkó, szék, régi ajtó, elhasznált szék-ülőke, kakukkosóra.






Alig néhány lépésnyire raklapokból ácsoltak össze egy pavilont, ami előtt modern kori (vagy inkább svájci típusú) köcsögfa áll.


A nagy híd sem maradt érintetlenül, alatta nagy színpadkészült.


A vadnyugat is betört a városba. A legtöbb építményben egyébként a programokon kívül bár, ill. étterem is működik. Eddig a vadnyugati tűnik a legszellemesebbnek: STEAK AWAY. :)




Majdnem megfeledkeztem az információs standról, ami szintén jópofa szóviccre épül. Baden szlogenje a "Baden ist" (vagyis Baden van, magyarul kicsit furán hangzik). Az információ egy strandbódé, Badenmeister, azaz fürdőmester felirattal, ami magában foglalja a város szlogenjét.


Nos, ízelítőnek ennyi is elég, még sokáig folytathatnám a sort. A mi településrészünk pl. 2 hónapja felhívást intézett az itt lakókhoz, hogy menjenek fényképezkedni, mert a Stadtfest-en kivetítik majd az itt lakók portréit. Na, erre (is) kíváncsi leszek. A 10 napos ünnepségsorozatot hatalmas tüzijátékkal fogják majd megkoronázni.



Az esti programok úgy látogathatók, hogy az ember vesz egy napijegyet 10 frankért, vagy egy 10 napos plakettet 40 frankért. Ezzel a környéken ingyenesen használhatók a tömegközlekedési eszközök is. Lesz "shuttle bus" járat is a különböző helyszínek között. A menetrendszerinti járatok egyébként már hetek óta terelőútvonalon közlekednek és a fesztivál beindulása további tereléseket fog eredményezni. No de sebaj, ez legyen a legkevesebb!

Még több fénykép itt.

Csillaghullás

Nem mi fényképeztük, de mi is ilyennek láttuk

Ma már sajnos annyira elszakadtunk legtöbben a természettől, hogy még a nagyobb csillagképeket sem ismerjük. Ezek pedig őseink számára fontos tájékozódási pontokként szolgáltak. Én is csak néhányat ismerek fel az égen. Valahogy úgy vagyok ezzel is, mint annyi minden mással, ami adottság: ráérek még utánajárni, hiszen mindig ott van. Aztán rosszabb esetben sosem kerül rá sor...

No de a csillaghullás, az más tészta! A Perseida meteorraj évente csak egyszer találkozik a Földdel (vagy fordítva), ezért ezt feltétlenül meg kellett néznünk. Csupán az okozott kis nehézséget, hogy sokáig fent kellett maradni, hogy valamit láthassunk. Bogi volt a leglelkesebb, őt egyáltalán nem zavarta a késői óra. Melegen felöltöztünk (ez egyénenként változott, én még kabátot is húztam, mert fázós vagyok - mint kiderült, jól tettem), kocsiba ültünk és felmentünk a hegytetőre. Nem voltunk egyedül, már több kis csoport ember kucorgott a mezőn és az úton. Leginkább csak sejteni és hallani lehetett őket, mert közvilágítás ott természetesen nem volt. Gyorsan kiderült, hogy nagyon felkészületlenek voltunk. Valahogy úgy gondoltuk, hogy fölmegyünk, fölnézünk az égre, látjuk a hullócsillagokat, aztán már jövünk is haza. Mi voltunk az egyetlen ácsorgók. Gyorsan hazamentünk (szerencsére 5 percnél nem tartott tovább a út hazáig), felkapkoltunk egy sporttáskát pokrócokkal, amiket le tudtunk teríteni, meg amivel be tudtunk takarózni és még párnát is vittem. Így már mindjárt más volt!

Szépen egymás mellé heveredtünk a csillagos ég alatt, sőt, hogy pontos legyek, a Tejút alatt. Először nem akartam hinni a szememnek, de tisztán kivehető volt. Nem kellett sokáig várnunk, hamarosan megláttuk az első hulló csillagot. A legügyesebb csillagvadász Bogi volt, ő 25-öt látott. A vége felé már csak azért maradtunk, hogy nekem is legyen egy kis sikerélményem, így sikerült felhoznom magam 10-re. Ugyan valahol azt olvastam, hogy látszólag egy pontból érkeznek, ez egyáltalán nem igaz. A teljes égboltot kellett kémlelni - ez volt Bogi sikerének a titka. Míg én igyekeztem egy bizonyos területet szemmel tartani (állítólag északi irányba kellett figyelni), addig Bogi mindig máshol látott valamit. És nem kamuzott, mert a többi csillagvadász felől hallható hangos huhogások igazolták, hogy valóban látta.

Igazán látványos volt a csillaghullás, bár időnként jó sokáig kellett várni, amíg a következő megjelent. Végül a hideg és a késői óra zavart minket haza - Bogi már kishíján elaludt (nem csoda, hisz késő volt és ráadásul feküdtünk). Viszont abban maradtunk, hogy ilyen csillaglesést akár csillaghullás nélkül is csinálhatnánk... :)

A Perseidákról itt egy cikk. 

Ez pedig egy magyar fotó (véletlenül bukkantam rá, mert olyat kerestem, amin a Tejút is látszik).

2012. augusztus 11., szombat

Konstanz - sokadszor

Konstanz megunhatatlan, de mivel már annyit írtam róla, most csak néhány aktuális érdekességről teszek említést.


A város ünnepi lázban égett, ma este kerül megrendezésre a "Seenachtfest", a "Tó Éjszakai Ünnepe", (pongyola fordításban). A part környéke emiatt le volt zárva, szokásos parkolóhelyünket sem tudtuk megközelíteni. A Rajnán folyamatosan érkeztek a különböző méretű, kisebb-nagyobb hajók (inkább kisebbek). A parton rengeteg strandolót láttunk, ami nem csoda, mert a Rajna gyönyörű kék színű, tiszta vízű. Jó néhány fiú az egyik közeli híd korlátjáról ugrált be a folyóba, kb. 10 méter magasból.



Belefutottunk még egy motorcsónakoknak szánt benzinkútba is, ami a jól csengő MIZU GAS névre hallgatott. Nagy forgalma nem volt, de hát a vízi forgalom még egy forgalmasabb napon sem közelíti meg az autóforgalmat.



Ezen kívül sokkal többet nem nagyon láttunk a programból, mert a partra most nem mentünk le, csak a belvárosban sétálgattunk, viszont ott is számos utcai zenész gondoskodott a jó hangulatról. A legkülönösebb attrakciót egy lebegő jógi szolgáltatta, alaposan meg is néztük, körbefotóztuk, majd itthon az internet segítségével a trükköt le is lepleztük. Trükk ide vagy oda, érdekes látvány egy ülve (vagy akárhogy) "lebegő" embert látni, akkor is, ha tudjuk, hogy ez nem lehetséges.




Ehhez képest a fém kutyus a bejáratnál, az eper táska és a hableányos szappantartó már igazán csak hab volt a tortán. :)