2012. július 31., kedd

Svájci szégyen az Olimpián

Az Olimpia idejére sportrajongóvá váltunk, és óriási izgalommal nézzük a magyar vonatkozású sportversenyeket. Ilyen töménységben ez a sok izgalom már káros az egészségre! :)

De míg mi szép érmeknek örülhetünk, vagy az erős ellenfelek miatt bosszankodunk, addig a svájciak, remélem egy nemzetként szégyenkeznek. 84 év várakozás után a svájci foci válogatott végre kijutott az Olimpiára. A dél-koreaiaktól azonban kikaptak, ráadásul Michel Morganella-t, a Palermo játékosát provokálták is a nézők, amit Morganella olyannyira nem tudott feldolgozni, hogy a Twitteren minősíthetetlen stílusban pocskondiázta és alázta őket. Később törölte Twitter oldalát, de már későn, a botrány kipattant. A svájci sportdiplomácia magyarázkodik, elnézést kér és a játékos akkreditációját azonnal elvették és hazaküldték.

A hír olvastán a svájci olvasók többféleképpen kommentálták a - szerintem - kimagyarázhatatlant. Van, aki azt vonja kétségbe, hogy van-e helye a focinak az olimpián, más azt vizsgálná meg, hogy mivel provokálták a játékost, megint mások pedig túlzásnak tartják, hogy ekkora hangsúlyt kap a svájci sajtóban az eset. Pedig nagyon is példaértékű.

Svájc ugyanis gazdagsága ellenére kis-ország-komplexusban szenved, és ahol csak teheti, meg akarja mutatni, hogy ők legalább olyan jók, ha nem jobbak, mint mások. Na de a mód...

Csak emlékeztetőül az olimpiai eskü szövege:

„A legfontosabb dolog az olimpiai játékokban nem a győzelem, hanem a részvétel, hasonlóan az élethez: nem a diadal, az igyekezet a fontosabb. A legalapvetőbb dolog nem az, hogy legyőzd társaid, hanem, hogy küzdj jól."

2012. július 25., szerda

MIni gasztro-körkép - Budapest

Ahány barát, annyiféle stílus, így sokféle helyre eljutottam az elmúlt hetek során.

Ankert - Budapest legnagyobb belvárosi kerthelyisége. Igazán különleges, ugyanis egy lakatlan belvárosi ház belső udvarán található, de eső estén van hová behúzódni. Nagyon finom limonádét ittam itt. Az ételkínálat korlátozott, néhány szendvics, ill. sült krumplik (hagyományos, ill. steak).


Nyereg Itató - A Városligeti tó Robinson étteremmel szemközti oldalán, de nem közvetlenül a part mellett, óriási fák árnyékában. Semmi pucc, a megáfradt bringások kiköthetik járművüket, és a hajópadlóval fedett füvön pihenhetnek a fák, ill. a napernyők alatt. Frissensült grillételek, saláták képezik az étlap alapját, amit műanyag tányérban, műanyag evőeszközzel szolgálnak fel. Tökéletes helyszín, kedves kiszolgálás, de a tisztaságra adhatnának egy kicsit jobban (lásd mosdók).


Napos Oldal Vegetáriánus Étterem - A VI. kerületben, a Jókai utca napos (páratlan) oldalán található. Biobolttal egy légtérben, picike étterem, viszont ehhez képest egész nagy kínálat, ső napi menü is van. Ezen kívül friss sütemények is kaphatók, teljes őrlésű tönkölylisztből. Én a zserbót és a meggyes pitét kóstoltam, mindkettő isteni! A kiszolgálás sem hagyott kívánnivalót maga után, természetes kedvesség és segítőkészség jellemezte.


Cserpes Tejivó - A Cserpes termékeket már évekkel ezelőtt is vásároltam, de akkor még csak egy-egy helyen találtam, piacokon. Ma már szerencsére sokkal több helyen kaphatóak, sőt, nyár elején megnyílt a saját üzletük is, a Deák téren, közvetlenül a metrófeljárónál lévő Meki mellett. Remélem, néhény Meki-evő át fog térni az egészségesebb ételekre... A megszokott tejtermékek (tej, sajt, joghurtok) mellett kakaóscsiga, pogácsa és szendvicsek is kaphatók, na meg kakaó és turmixok is. Igényes, bájos design jellemzi.


Nosztalgia Étterem - Hazajövetelünkkor első utunk általában Kistarcsára szokott vezetni, hogy végre újra finom magyaros, hazai ételt együnk (én személy szerint a Jókai bablevesre szavazok). Az adagok hatalmasak, a 2 személyes Nosztalgia-tálat pl. hárman sem tudjuk megenni.

2012. július 17., kedd

Fővárosi Állatkert


Az ember akárhány éves is, az állatkert mindig nagy élmény számára. És ez így van rendjén. Nem is hagytuk ki a Fővárosi Állatkertet (most kivételesen Budapestről van szó!) idén sem, hiszen az elmúlt években hatalmas változáson, nagy felújításon esett át. A rekonstrukció ősszel fog befejeződni a bejárat előtti résszel.

Ezért egy kicsit elszámoltuk magunkat, mert az új attrakciók bizony sokkal több időt vesznek igénybe, mint a korábbiak (én egy teljes napot szánnék rá legközelebb). Már nem elég csak körbesétálni és rápillantani a - szerencsés esetben éppen kint tartózkodó - állatokra. Ma már nagy szerepe van az interakciónak is.

A teljesség igénye nélkül néhány az újdonságok közül:

Varázshegy - A nagyszikla belseje rengeteg látnivalót és interaktív játéklehetőséget kínál. Ez a 1,35 milliárd Ft-os beruházással elkészült látványosság 100 éves álmot vált valóra, ugyanis már az akkori igazgató is zoológiai múzeumot álmodott ide. A 3200 m2-es labirintusban szükség is van a bejáratnál kapható térképre, mely az összes terem látnivalóit felsorolja. Mindegyiknek neve van, mely utal arra, hogy ire számíthatunk benne. A Darwin teremben pl. kis kutató-játék várja az érdeklőődőket. A kiállított preparátumok, csontok, tojások, tollak, valamint a nagyítók és mikroszkópok alatt elhelyezett metszetek, darabkák alapján kell a játékos kérdőív kérdéseire válaszolni. Természeteen segítő is rendelkezésre áll. Az Óriások csarnokában a tengerek óriásairól tudhatunk meg testközelből sokmindent. A méreteket is könnyen elképzelhetjük, hiszen a mennyezetről lóg a látogatók feje fölé egy 20 méteres ámbráscet, oldalán a víz tükröződését imitálták. Ide belépve az ember valóban vizivilágban érzi magát. A Varázshegyből közvetlenül át lehet jutni az emberszabású majmokhoz (közben az ősember életkörülményeit és barlangrajzait is megcsodálhatjuk).

Tigris a platón - A tigrisek nagyon jól megfigyelhetők a nagy plexi kerítésen keresztül. Az anya 3 serdülő gyermekével nagyon aktív volt ottlétünkkor. A plexi egyik oldalába beépítettek egy terepjárót. A látogatók beülhetnek a kerétés látogatók felőli részében lévő vezetőülésbe, a plató pedig már bent van a tigriseknél. A kettő szintén erős plexivel van elválasztva. Szerencsére a tigrisek előszeretettel ugranak fel a platóra, így tényleg közelről csodálhatók meg. Igazi izgalom ez a gyerekek, de talán még a felnőttek számára is.



Madagaszkár ház - Ki ne ismerné a Madagaszkár c. filmből Julien királyt? Ilyen közelről, mint a Madagaszkár házban azonban sehol sem láthatóak gyűrűsfarkú makik! A házon belül 3 példány szabadon sétál, leülnek a látogatók mellé/mögé a padra, maguk köré tekerik hosszú, csíkos farkukat, vagy éppen eszegetnek a kirakott gyümölcsökből. Gondozójuk úgy beszél hozzájuk, mintha a gyerekei lennének. Nagy élmény! Madarak, hüllők, kétéltűek, sőt a madagaszkári őslakosok élete is bemutatásra kerül, de ezektől sajnos teljesen elvonták a makik a figyelmet (és ki is lettünk küldve, amikor egy másik gondozó jött, mert kürtőskalács volt nálunk). A házat már 2010. júniusában átadták, ekkor volt ugyanis az 50. évfordulója, hogy kikiáltották Madagaszkár függetlenségét.




Széchenyi termálvíz - Eddig csupán csak a vízilovak élvezhették a szomszédos Széchenyi fürdő termálvízét, mostanra azonban a teljes állatkertet ezzel fűtik a hidegebb napokon.

Sok kölyök - Az állatkertben most sok állatkölyökkel lehet találkozni: orángután, gorilla, szurikáták, kiscsikó, boci, tigrisek (biztos van több is, mi ezeket láttuk).

Az állatkert területén működő kisvonatra is érdemes felszállni (valójában nem vonat), fejenként 400 Ft-ért körbevisz kb. 20 perc alatt az állatkerten, közben a sofőr idegenvezetést tart és mindenféle érdekességet meg lehet tőle tudni az állatkertről és az állatokról. Tőle tudtuk meg pl. azt is, hogy a vízilovak nagyon szeretik a termálvizet, és nagyon jól szaporodnak itt az állatkertben. Ebből kifolyólag az euróőai állatkertek nagy részében innen származó vízilovak élnek.

Összefoglalva: érdemes elmenni, akkor is, ha már többször járt ott az ember.

Közösségi kertek - Magyarországon is!



Nagyon nagy örömmel olvastam, hogy a közösségi kert mozgalom, melyről korábban már írtam, Magyarországon is elindult és az első szüret is megkezdődött.

Egyre többen vagyunk, akik úgy látjuk, hogy gondoskodnunk kell magunkról, mert a világ nem abba az irányba megy, hogy mindenki jólétéről, vagy legalábbis tisztességes megélhetéséről gondoskodjon a nap mint nap - másoknak és másokért - elvégzett kemény (rabszolga)munkáért cserébe. A legfontosabb, ami a Maslow piramis legalján szerepel (vagyis az emberi élethez leginkább szükséges) többek között pont az étel.

Maslow motivációs piramisa
Ezen felül, aki egy kicsit is utánanézett, pontosan tudja, hogy "az leszel, amit eszel", vagyis nagyon nem mindegy, hogy agyonkezelt, a valódi, tápláló, vitamindús gyümölcshöz, zöldséghez nem sok köze van a hipermarketekben vásárolt terméknek. Arról már nem is beszélve, hogy ezek legtöbbször nem is magyar földön teremnek, más ország termelőinek adnak munkát és a sok-sok szállítás miatt nem éppen a környezetkíméléshez járulunk hozzá ezek fogyasztásával.

És végül, de egyáltalán nem utolsó sorban (sőt, a sort még lehetne folytatni tovább), remek dolog saját magunkról gondoskodni, látjuk saját munkánk gyümölcsét (és most szó szerint értve is), megtanuljuk jobban értékelni magunkat, munkánkat, mások munkáját is, miközben csökkentjük kiszolgáltatottságunkat a rendszertől, építjük emberi kapcsolatainkat a közös munka során. 

Ez egy annyira összetetten pozitív dolog, hogy akinek van igénye és lehetősége rá, ne habozzon sokáig, keressen a közelében egy ilyen közösséget, vagy ha nincs, próbáljon saját maga indítani egyet! Ez - kivételesen - nem pénz kérdés!

Bővebb információ a közösségi kertekről itt olvasható.

2012. július 9., hétfő

Vadlovak

Apu emberemlékezet (Szilvi-emlékezet) óta szereti a sportközvetítéseket. Teljesen mindegy, hogy foci, síugrás, kerékpár vagy fogathajtóverseny, nálunk mindig sport, vagy természetfilm ment a tévében és ez ma sincs másképp. Így volt szerencsém tegnap egy egyedülálló sport/természetfilmet látni.

A Németországi Dülmen városában van Európa egyetlen természetes körülmények között, emberi beavatkozás nélkül élő vadlópopulációja (Dülmeni vadló). Az első írásos emlékek 1316-ig vezetnek vissza. Ekkor még egy 4.000 hektáros terület állt rendelkezésre halászat, vadászat és a vadlovak számára. A terület felosztásával és a települések növekedésével azonban az 1800-as évek közepén gyors zsugorodásnak indult a vadon maradt terület. Croy hercegeinek köszönhetően megmaradt egy 3,5 km2-es érintetlen terület, ahol a vadlovak a mai napig szabadon élnek. 



Szabadságuk évente egyszer szenved némi csorbát (ilyenkor persze azonnal jelentkeznek is az állatvédők), amikor befogják őket és az 1 éves csődöröket (kb. 50-ről van szó) elkülönítik a csoporttól, ezzel helyettesítve a természetes kiválasztódást és megakadályozandó a belterjesség kialakulását. A 300 lóból álló ménesben csupán 1 fiatal 1 éves csődört hagynak meg, fedezési céllal.




1905. óta minden év májusának utolsó szombatján kerül sor erre az eseményre. Erre a célra kialakítottak egy arénát a természetvédelmi területen belül, ahová behajtják a lovakat. Erre a rendkívül látványos és egyedülálló élményre évente 20-25 ezer néző kíváncsi. Már a tévén keresztül is lélegzetelállító, ahogy a 300-350 vadló hatalmas robajjal bevágtázik az arénába, majd ott elkezdenek körbe-körbe örvényleni, míg végül megnyugszanak. Ekkor jönnek a vadlovak befogására specializálódott legények (Faenger). Puszta kézzel kapják el a csikókat (az 1 éves csődöröket), raknak rájuk kantárt és különítik el őket a többiektől. A csikók kezdetben természetesen igencsak makrancosak, de néhány percen belül teljesen megnyugszanak és elfogadják az ember közelségét. Ekkor számot kapnak, azonosítót és egy chip-et a bőrük alá. Egyet közülük kisorsolnak, a többieket pedig elárverezik (kikiáltási ár 200 Euró, ha jól emlékszem és az egyik, amit mutattak, 800-ért kelt el). Igen hamar szelíddé válnak és nagyszerűen lehet rajtuk lovagolni, ill. kocsik elé is befoghatóak.

Az esemény végén, amikor már az összes fiatal csődört befogták, újra szabadon engedik a ménest. Fantasztikus élmény!

Itt látható egy videó az idei eseményről, melynek 15. percében kezdődik vadlovak "berobogása", előtte különböző lovasprogramok láthatók.

2012. július 7., szombat

Art Moments - Budapest


Itthon mindig lelkes megrendelők vagyunk a Bookline-nál és mint ilyen, rendszeresen kapjuk is a Bookline/Shopline hírleveleit. Most egy különleges hírlevél érkezett, amiben egy kreatív alkotóprogramra invitáltak meg. Mivel már 2 hete itt vagyunk, de a hőség miatt nem merészkedtünk be a belvárosba, gondoltam egy nagyot és azt mondtam, mit nekünk hőség, irány az Erzsébet tér! Mivel Bogi nálunk a kreatív alkotó, ezért nem kellett sokáig győzködnöm, egyedül az odajutással járó némi gyaloglást nem fogadta kitörő örömmel.


Aki budapesti, az tudja, hogy nincs Budapesten olyan program, amit ne vonzana legalább annyi embert, hogy rendesen oda lehessen férni az adott programhoz (színpadhoz, kiállítási darabhoz, alkotó asztalhoz). Ezért is ért meglepetésként, hogy érkezésünkkor egy család alkotta a látogatóközönséget, majd közel 2 órán keresztül mi voltunk az egyetlenek (és tegnap állítólag még ennyien sem voltak). Azt hiszem, ez is jól példázza, hogy a szavakkal le nem írható és hosszú ideje fennálló tikkasztó hőség mire képes. A budapestiek mind valamilyen vízpartra utaztak a hétvégére, aki a városban volt, az vagy túrista (mert ők vannak szép számmal), vagy a Gay Parade-re jött (akár mint érintett, akár mint Jobbikos tüntető, esetleg a helyszínt biztosító rendőr).


Ezt az egyik Bookline-os lány készítette, nekünk adta (csipesz van a feje alatt)


A program egyébként abból állt, hogy az Erzsébet téren felállítottak egy Bookline pavilont (ahol nincs értékesítés, csak néhány könyv van kiállítva), meg a fák alá kihelyeztek néhány asztalt és széket (ezeket az onnan induló városnéző buszra váró külföldi túristák magukénak érezték és köszönettel kisajátították). A múzeumpedagógusok rendkívül kedvesek voltak. Voltak színes fénymásolt festmények, ezek közül a tájképeket nagyobb üres lapra felragasztva ki lehetett egészíteni színes ceruza vagy zsírkréta segítségével, a portrékat pedig a rendelkezésre álló színes papírokból felöltöztetni. Nem is olyan könnyű feladat ez a felnőttek számára! A gyerekeknek még nincs megfelelési kényszere, ezt az ott lévő példák remekül szemléltették.



Ezek már a szemetesben pihentek...

A Deák téren egyébként a Fővárosi Vízművek felállított egy nagy sátrat, ahol ballonos vízautomaták sorakoznak, ezekből pohárba lehet vizet nyerni, ill. 3 nagy ládában zacskós víz is volt. Mondanom sem kell, hogy ez a remek ötlet a mi programunknál sokkal több embert vonzott. A környéken mindenki ezekkel a zacskókkal hűtötte magát, nyakon, vállon, alkaron hűtötték magukat az emberek.



Fura járművekkel is találkoztunk, amik a túristák újszerű belvárosi fuvarozására jöttek létre. Elöl bicikli a sofőrnek, hátul pedig félbevágott kispolski az utasok részére.

Az Erzsébet téri buszpályaudvar műemlékké nyilvánított épületében pedig távollétünk alatt kiállítóterem létesült, Magyar Design Központ Terminál néven. Sajnos nem tudtunk bemenni, mert - szerintem - a meleg felvonulás miatt az orrunk előtt zártak be. Oldalát két óriás fém dobermann őrzi (Szőke Gábor Miklós 4 méter magas alkotásai), ők Dante őrei.




"Valamikor, valahol, a világegyetem egy sötét zugában, egy élhető vagy élhetetlen bolygón egy Dante névre hallgató dobermann birodalmat alapított. A rendkívüli képességekkel megáldott hódító elképesztő sebességgel leigázta szinte az egész univerzumot. Dante Szőke Gábor Miklós visszatérő múzsája, a művész négyéves dobermannja, a Dante kultusz elindítója és teljhatalmú ura. Dante életének és uralkodásának történetei szobrokban, festményekben, installációkban válnak valósággá. A Budapest Art Fair ideje alatt, a Műcsarnok bejáratánál Szőke Gábor Miklós kettő, egyenként 4 méteres szobra állt. A két monumentális ülő dobermann Dante kutyái közül való, ők őrizték 2010 november 25. és 28. között a Műcsarnokot."


2012. július 6., péntek

Egyenlőség a különbözők között


Svájcban létezik egy "pénzügyi kiegyenlítési alap" (Finanzausgleich). Vannak nettó befizetők és vannak olyan kantonok is, akik ebből a keretből kapnak, ilymódon próbálják kiegyenlíteni az országon belüli különbségeket. Most jelent meg az a lista, amelyből kiderül, hogy jövőre melyik kantonnak mennyit kell befizetnie (itt egy másik cikk is erről a témáról).

Változatlanul Zürich kanton a legnagyobb befizető, 382 millió CHF-fel, noha a gazdaságilag legerősebb kantont egy kicsit lejjebb minősítették, így 47 milióval kevesebbet kell majd jövőre fizetnie, mint idén. A lista túlsó végén sem történt változás, változatlanul Bern kapja a legtöbbet, jövőre 1,165 milliárd CHF-et.

Összesen 9 befizető kanton van, a többiek a haszonélvezői ennek a rendszernek. A tehetősebb kantonok összesen 3,697 milliárd CHF-et fizetnek a szegényebbeknek ezen a kiegyenlítési alapon keresztül (ez az összeg 39 millióval magasabb a 2012-esnél).

Összességében kevesebb pénz áll rendelkezésre, mint a szükséges, a hiányzó összeget központileg pótolják ki.

Az ember azt hinné,  legalábbis, ha Magyarországról jön, ahol aztán tényleg óriási különbségek vannak a megyék anyagi és gazdasági lehetőségei és teljesítőképessége között, hogy milyen jó, hogy létezik egy ilyen kiegyenlítési szándék. Azonban ennek is, mint minden éremnek, két oldala van. A  kommentekből kiderül, hogy ez a rendszer sem az egység érzését erősíti a svájciakban, ahol nagyon nagy ellentétek vannak a kantonok között. Természetesen a legtöbben a legnagyobb összeget kapó Bern kantont szidják, hogy hogyan is tanulna meg spórolni, ha a semmiért több, mint 1 milliárdot kap. Bern amúgy is arról ismert, hogy ott sokkal ráérősebbek, nyugodtabbak, lassabbak az emberek.  Van, aki egyenesen a tücsök és a hangya hasonlatot hozza fel Bern esetében, ahol a tücsök, aki egész nyáron csak muzsikál (lazsál) lenne Bern, aki végül mégiscsak segítséget kap a túléléshez. Más pedig Görögroszághoz hasonlítja Bernt (aktuálpolitikai hasonlat), megint más Svájc Szicíliájának nevezi.

Zug kantonban köztudottan a legkedvezőbbek az adóterhek az egész országban, és ugyan nem ők fizetik a legnagyobb összeget a kiegyenlítési alapba, azonban az egy főre eső befizetés mégis náluk a legnagyobb.