2012. május 25., péntek

Lakásátvétel

Csengő átmeneti felirattal

Ma megvolt a Nagy Nap I. Átvettem az új lakás kulcsait. Nem volt semmi faxni körülötte. Megmutatták a gépeket, megkaptam a csekkeket és kb. ennyi. Ahol most lakunk, ott kb. 1,5 órába telt, mire a lakás minden zegzugát bejártuk és megtekintettük a már korábban keletkezett karcolásokat, a korábbi használat nyomait. Ezekről készült is egy lista, az ún. Wohnungsbnahmeprotokoll. Ez a lakást kiadók és bérlők legfontosabb dokumentuma. Amikor 1,5 hét múlva átadjuk majd a lakást, amiben most lakunk, akkor a 2 évvel ezelőtt aláírt protokoll alapján sétálunk körbe és nézzük meg, hogy mennyi kárt okoztunk. Előzetesen 2 órával kell számolnunk erre a műveletre. Onnantól pedig csak reménykedhetünk, hogy azok normális elhasználódásnak minősülnek és nem valódi, megtérítendő kárnak. Mivel a parketta puhafából készült, sajnos meglátszik rajta az elejtett és összetört tányér karcolása...

Visszatérve az új lakásra: az ajtón ízlésesen felragasztott felirat fogadott, miszerint a lakás frissen van takarítva. A cédula alján egy cipőre húzható zacskó fityegett. Szükség is volt rá, mert a lépcsőházból még elég sok koszt (fehér építkezési port) lehet bevinni a lakásba.




megkérdeztem, hogy nincs semmi protokoll? Azt mondták, hogy mivel új lakásról van szó, ezért nincs, viszont kaptam egy helyiséglistát, azok berendezéseit, tartozékait felsorolva. Ebbe tudjuk beírni, ha mégiscsak találnánk valami kifogásolni valót és 14 napon belül kell megküldenünk a házkezelőségnek.

Kellemes meglepetés volt, hogy a fürdőszobákban fogmosópoharak és szappantartók is vannak, mint a szállodákban, ill. a tükrös szekrénykékben sminktartó tálka.


A lépcsőházat szép zöldre festették, üdítően hat a sok fehér bérlakás után. 

Itt még nincs kész a lépcső, néhány hete fényképeztem

A környék nagyon csöndes, ill. "madárcsicsergős", ahogy az ingatlanhirdetésekben otthon írni szokták. :)

A lakás hátránya a mostanihoz képest, hogy nincs kertje és saját mosógépe ill. szárítója (Waschturm). A házban csak 5 lakás van, ezekhez tartozik a pincében egy közös mosókonyha, ipari Waschturm-mal. Jövő héten jön a cégtől egy ember, aki egy kis oktatást tart, hogy hogyan kell kezelni. A mosógéphez és a szárító helyiséghez (amiben Secomat van - ez is szárít és ha érzékeli, hogy megszáradt a kiteregetett ruha, automatikusan kikapcsol) van kaptunk elektronikus azonosító kulcsot, innen tudja a rendszer, ha mi használjuk az áramot, ez alapján számlázzák majd hozzánk a fogyasztást. Fura lesz nem saját mosógépben mosni, ill. nem a lakásban mosni akkor, amikor csak kedvem szottyan. A gazdag Svájcban bizony ez nagyon is elterjedt megoldás, legalábbis a bérházakban. Meglátjuk, hogy hogy fog menni. Tulajdonképpen a lakásban is van hely és kiállás saját mosógéphez, de ha nem muszáj, nem veszünk. (Most jöttem rá, hogy egy magyar ember számára talán nem érthető mindez, hiszen otthon sincs minden albérletben mosógép, sőt. Arról nem is beszélve, hogy mosókonyha meg aztán pláne nincs).

Egyelőre gőzerővel pakolunk, aztán kedden jönnek a szállítók.

Bastian Baker

Most tudtam meg, hogy Bastian Baker is svájci, Lausanne-ban született (tehát francia anyanyelvű) és rendkívül szimpatikus. Nagyon fiatal, de maga írja a dalait. Valahogy olyan brit a stílusa.



Tomorrow may not be better eredeti verzió, zongorakíséretes verzió (egész más hangulatú, mint az eredeti)
Lucky
I'd sing for you

Itt pedig a Montreaux-i Jazz Fesztiválon

2012. május 24., csütörtök

Béláim az Úrban...



A Zürich Oerlikon pályaudvarra tervezett 2 új sínpár építése előtt akadály tornyosult, mégpedig nem is kicsi: egy 6200 tonnás, 80 méter hosszú, 120 éves régi ipari épület.



A rátóti városvezetés nagyjai összeültek, gondolkodtak.
- No Bélám, mondjad!
- Bontsuk le!
- Jó, bontsuk le!

Itt azonban a rátóti polgároknak is van beleszólása a dolgok menetébe, ezért ezen jogukkal azonnal éltek is.
- Akkor most micsináljunk?
- Gondolkodjunk!
- Megvan!
- Mondjad, Bélám!
- Toljuk el!

Hát valahogy így lehetett, hogy ezt az épületmonstrumot, ami egyébként műemléki védelem alatt áll, 60 méterrel arrébb tolták (és nem tolták túl... aki a klasszikust esetleg nem ismerné, itt megnézheti). Európa legnagyobb épületeltolásának lehetett szemtanúja ország-világ. Az akció előkészületei 1 évet vettek igénybe, költségei pedig elérték a 12 millió CHF-et.


A részletekről németül itt lehet olvasni, magyarul pedig egy másik svájci magyar blogon jelent meg alapos leírás. Ha nem látom, el sem hiszem, hogy ilyen létezik.

Akciók (?)



Itt is vannak ám olyasféle akciók, mint a Tesco-nál Magyarországon (a vonatkozó képek szerintem már többször körbejárták az országot az interneten keresztül). A fönti kép tanúsága szerint 3,5 helyett akciósan 4,7-ért lehet hozzájutni a termékhez...

2012. május 23., szerda

"Szedd magad virág"

Pénztár és instrukció, meg az eszköz

Kifigyeltem, hogy az út mellett szép virágok vannak, meg a kis ládikát is felfedeztem, úgyhogy el is határoztam, visszafelé megállok és szedek egy kis virágot. Virág nélkül olyan élettelen a lakás. Az elhatározás könnyű volt, de visszafelé menet elhajtottam a virágföld mellett, és vissza kellett fordulnom. De akkor meg megint túlhajtottam a kis bekötőút mellett. Végül hátulról sikerült megközelítenem, mert természetesen nem adtam fel. 

Megérte a csalinkázás! Gyönyörű törökszegfűt szedtem, jó nagy csokorral.

60 rappen/szál a törökszegfű

1,5 frank/szál a szarkaláb

Könyvek Svájcról


Egy költözés előnye, hogy előkerülnek dolgok, amikről az ember már rég megfeledkezett. A könyvekre ez ugyan nálunk nem vonatkozik, de ha már a kezembe kerültek, akkor most szépen fel is sorolom könyvtárunk Svájcról szóló darabjait. Egy részük érdekes, más részük vicces, a maradék meg hasznos.

Korábban már megemlítettem néhányat, de hogy a lista teljes legyen, most mindent felsorolok. Otthon bizonyára kaphatók magyar nyelvű könyvek is Svájcról (bár ebben mégsem vagyok annyira biztos), itt azonban egész biztos nem kaphatók magyar nyelvűek, ezért az alábbi könyvek mind német vagy angol nyelven íródtak.

Living and Working in Switzerland - Nos, ha valaki Svájcba készül ideiglenesen áthelyezni a székhelyét, annak abszolút kötelező kézikönyv (angol nyelvű). Folyamatosan aktualizálják, jelenleg a 13. kiadását éli (nekünk még a 12. van meg). A munkakereséstől a különböző engedélyeken, biztosításokon, oktatáson át, a szabadidő eltöltéséig és az autóval kapcsolatos minden létező kérdésig szinte minden benne van. Ezt még érkezésünkkor kaptuk, akkor valahogy nem volt rá idő, de most nagyon jól jön, hogy a nemzetköziből helyi szerződésre váltunk. Úgy láttam, pdf formátumban is letölthető az internetről.

Going Local - your guide to Swiss schooling - a 26 kanton oktatási rendszerét mutatja be táblázatok, valamint tanárokkal, szülőkkel és diákokkal folytatott interjúkon keresztül, angol nyelven. Akik gyerekkel érkeznek az országba, azok számára ajánlott olvasmány.

Xenophobe's guide to the Swiss - Szintén angol nyelvű, nagyon viccesen írja le a svájci életet és embereket, a mindennapokat és az ünnepeket, ajánlott olvasmány, ráadásul vékonyka kis könyv.

Beyond chocolate - Understanding Swiss culture - Ahogy a címe sejteti, angol nyelven íródott - tulajdonképpen szociológiai tanulmány Svájcban élő külföldiek, vegyes házaspárok és echte svájciak meginterjúvolása után, sok példával, esetleírással illusztrálva.

Swiss Watching: Inside the Land of Milk and Money - Ezt a könyvet nem olvastam, csak a linken található néhány oldalnyi részletet, de nagyon tetszik. Elnyerte a Financial Times Book of the year díját is. 2010-es kiadás, tehát viszonylag új, aktuális információkkal, szórakoztató stílusban.

Slow Train to Switzerland - ugyanaz a szerzője, mint az előzőnek (amit viszont azóta elolvastam és rendkívül élveztem). A múltba, a tömegtúrizmus kezdetének idejébe visz vissza, természetesen a svájci Alpokba. Egy 1863-as túra útvonalát követi az egyik résztvevő útinaplója alapján. Angol nyelvű.

Kultbuch Schweiz - Két svájci kabaré művész (humorista?) - német nyelvű - önkritikus műve Svájcról, ill. mindenről, ami itt "kultikus" - ABC sorrendbe szedve és az alpesi kürttel kezdve. Szórakoztató és érdekes.

Die Schweiz in Listen - Svájc listákban, a Top 10 minden elképzelhető témakörben, németül. Adatmániásoknak (mint amilyen én vagyok).  

Merian Reiseführer - Schweiz - Német nyelvű útikönyv sok tippel, fényképpel, kivehető térképpel.

Schweiz - Früher und Heute - Ez is nagyon érdekes album. Svájc jellegzetes tájait, városait, eseményeit, termékeit mutatja be 1-1 fotóval: régen és ma. Így pl. nagyon szemléletes, hogy mennyit olvadt az Aletsch gleccser néhány évtized alatt. A fényképeken van a lényeg, de minden kép alatt van rövid, 3 nyelvű (német, francia, olasz) leírás is.

Hoi zäme - Schweizerdeutsch leicht gemacht - Azt hiszem, ezzel kellett volna kezdenem. Annak, aki szeretne a semminél többet megérteni a svájci németből, jó szívvel ajánlom. Élethelyezetek szerinti kategóriákba csoportosították a szavakat, példamondatokkal illusztrálva. Kapható német-svájci német és angol-svájci német változatban is (ennek Hoi - your Swiss German survival guide a címe).

1001 Ausflugsziele - Vagyis kirándulási ötletek, úticélok, németül, rengeteg színes fényképpel. Ezt a könyvet még nem vettem meg, mert a költözés előtt már nem akarok vásárolni, de muszáj lesz. A linkre kattintva az oldal alján egy rövidke bemutató film is van a könyvről.

KIDS - 1001 Ausflüge für die ganze Familie - Végül pedig ez a könyv, ami gyerekes családok számára készült azzal a céllal, hogy utat mutassanak a szabadidő házon kívül való eltöltésére. A svájci határ túloldalán lévő, de még közeli érdekességek is szerepelnek benne.

CultureShock! Switzerland - A Survival Guide to Custom and Etiquette - Angol nyelvű könyv, ami az idelátogatók, átmenetileg itt dolgozók, vagy az ide költözők számára enged mély betekintést az élet minden területébe, rengeteg gyakorlati útmutatóval. Még csak most vettem, de nagyon átfogónak tűnik.


2012. május 22., kedd

A svájci "Vatera"

Ugyan otthon sosem jártam a Vaterán, de hallottam róla, ezért feltételezem, hogy a svájciak internetes adok-veszek portálja hasonló lehet. A neve ricardo.ch és gyakorlatilag mindent meghirdetnek rajta. Újat, régit, használtat, kicsit, nagyot, olcsót és drágát.

A költözés előtt elkezdtünk selejtezni és néhány dolog kiesett a rendszerből. Az egyik szomszéd ajánlotta, hogy hirdessem meg a ricardo-n. Szépn be is regisztráltam magam, a másnapi postával már jött is a kódom, lefényképeztem az eladandókat, megnéztem, hogy hasonló termékeket mennyiért kínálnak mások és feltettem a hirdetéseket. Összességében ez persze jó pár órát elvitt, leírni jóval gyorsabb.

Innentől kezdődött az izgalom, ugyanis naponta többször megnéztem, hogy hányan kattintottak már rá a hirdetésre, hányan jelölték be megfigyelőként és hányan licitáltak már. Az értékesítés kb. 70%-os eredményességgel zárult. Eladtam az étkező székeinket, az autós gyerekülést, amit Bogi már jó ideje kinőtt, egy fölösleges zongoraszéket, gyerek szőnyeget és egy gyerek forgószéket is. A kávédarálótól nem sikerült megszabadulni. A legnagyobb licit az étkező székekért és a zongoraszékért volt, a vevő mindkét esetben nagyon boldog volt, hogy milyen jó minőségű termékhez sikerült hozzájutni milyen kedvező áron.

Szóval aki itt él Svájcban és vannak már nem használt holmijai, csak biztatni tudom, hogy próbálja ki, tényleg meglepő, hogy néhány nap alatt meg lehet szabadulni tőlük. 

A vásárlás opciót még nem használtuk, de ha szeretnénk, akkor a keresőbe csak be kell írni, hogy mit szeretnénk és azonnal kilistázza a meghirdetett vonatkozón termékeket. Itt még tovább lehet szűrni, hogy új vagy használt legyen az áru. Az is látható, hogy mikor fog lezárulni a licit. Felárért a hirdető megadhatja, hogy ha valaki mindenképpen szeretné megvenni a terméket, licit nélkül, akkor mennyi az a fix ár, amennyiért ezt megteheti.

Szóval irány a www.ricardo.ch! :)

2012. május 21., hétfő

Lakberendezés folyt.


Már csak 1 hét van hátra a költözésünkig, de még mindig hiányzik egy csomó bútor.

Ellenben rendeltem egy szép széket (a kedvenc dán lakberendezési boltomban - Bent Sorensen, Konstanzban), ill. Bogitól egy festményt, egy ugyanitt látott festmény mintájára. Vállalta. :) A vásznat már megvettem hozzá...





2012. május 20., vasárnap

Luzern Svájcban van?


Ez a kérdés tegnap merült fel bennem, amikor Luzernben sétáltunk, egy kicsit becsuktam a szemem egy padon ülve, majd a pihenésből felpillantva japán túristák hosszú, tömött sorokban vonultak mindkét irányba. De a táj visszarázott a valóságba és ezáltal megbizonyosodhattam róla, hogy igen, még mindig Svájcban vagyunk. Viszont hirtelen ötlettől vezéreltetve elkezdtünk követni egy csoport japánt. Két lehetőség volt: vagy egy óraboltban kötünk ki (de oda nem megyünk be, mert úgysem értenének meg, hiszen az eladók is japánok!), vagy egy turisztikai látványosságnál, ami viszont jó.



És tényleg így is lett, így találtuk meg az Oroszlán-emlékművet (Löwendenkmal). Ez egy sziklába vájt óriási oroszlán, amit az 1792-ben Párizsban elesett 760 svájci gárdista emlékére készítettek. (A francia forradalom idején 1100 svájci gárdista szolgált XVI. Lajos udvarában, akiknek az volt a feladatuk, hogy őrizzék a királyi család által már elhagyott, kiürült Tuilerien kastélyt.)

Az Oroszlán-emlékmű mellől néhány lépcsőn keresztül fel lehet jutni a Gleccser-kertbe (Gletschergarten) is. 1872-ben fedezték fel, itt 20 millió éves földtörténeti emlékekre bukkantak. Erre a látványosságra most nem volt időnk, talán majd legközelebb.

Egyébként Luzern változatlanul a kedvenc városom. A Vierwaldstaettersee északnyugati partján található. A városon látszik a több száz éve fennálló gazdagság, mind építészetileg, mind az itt megforduló autók sokaságán. A Reuss folyó Luzernnél lép ki a tóból, ez választja ketté óvárosra és újvárosra a várost. Rengeteg hattyú látható a tóban és a folyóban. Sok kis híd köti össze a két partot (2 fahíd, melyek közül az egyik a világ legrégebbi fahídja, a Kapellbrücke). Igaz, hogy 1993-ban teljes mértékben leégett, de mivel nem sokkal korábban restaurálták és minden egyes darabját lajstromba vették, ezért rekonstruálni lehetett.

A másik fahíd, ami ugyanúgy fedett és fa táblaképeket tartalmaz, mint a világhírű Kapellbrücke, az óvárosban található Mühlenplatzra visz át.  Itt vízimalmok álltak, a túloldalon pedig a város péknegyede. A híd a XIII. században épült, a neve Spreuerbrücke. A Kapellbrücke leégése után 1996-ban a Spreuerbrücke táblaképeiről biztonsági okokból fényképeket készítettek, ezek itt megtekinthetőek.


A hidakon kívül az én figyelmemet a víz (Reuss folyó) kötötte le nagyon. Olyan hihetetlenül tiszta és olyan csodás világoskék színe van, amilyet Magyarországon sehol sem lehet látni.

Egy luzerni fiatalember és az ő drónja jóvoltából fölülnézetből is megnézhetjük Luzernt (nem a teljes várost, mert a lezuhanás-veszély miatt emberek fölé nem irányítja a drónt, ami 7 kg-ot nyom).
Végül még egy kép, egy kerékpár szakbolt előtt készítettem.


2012. május 16., szerda

Ha nem esik


A sok esős nap között mindig akad egy-kettő, amikor kisüt a nap és ki lehet menni a természetbe. Ki is használjuk a lehetőséget. Szerencsére nem kell messzire menni, gyakorlatilag bármikor néhány perc alatt erdőn, mezőn, hegyen, völgyön találjuk magunkat.

A képek magukért beszélnek...


2012. május 14., hétfő

A hadsereg modernizálódik


A megfogalmazás helytelen, hiszen nem magától teszi - modernizálják, mégpedig a kerékpáros hadosztályt, annak is a járműveit, magukat az immáron a nagykorúságon is túl lévő katonai kerékpárokat. Az első széria 1905-ben került bevetésre. Ezek a kerékpárok csupán egysebességesek voltak (hiszen talán nem is létezett másmilyen abban az időben), és rendkívül nehezek (22,5 kg). Ráadásul kezdetben még fék sem volt rajtuk, aztán kontrát szereltek rájuk, majd "súrlódó" féket (ez a klasszikus gumifék, ami a kerék tetejéhez nyomódik), s végül 1944-ben a hátsó kerékre dobféket szereltek. 

Sokáig szolgálták a hadsereget, de 1993-ban lecserélték őket az alig könnyebb (21,5 kg-os), viszont 7 sebességes újabbakra. Ez a modell azonban már nem volt olyan hosszúéletű, mint elődje, hiszen jön a frissítés. A legújabb "flotta" kerékpárjai már csak 15 kg-ot nyomnak, alumínium vázuk van, 8 sebességesek és darabonként 2500 CHF-be kerülnek (az ár 10 év garanciát is tartalmaz). Rögtön 2800 db-ot rendelnek belőlük. Az újak, csakúgy, mint a 93-as modell, első és hátsó csomagtartóval rendelkeznek (akár páncélököl is szállítható rajtuk) és rendkívül stabilak.

Az 1905-ös modell


A '93-as modell
Ő a '12-es

A kiképzés állóképességet növelő részén máig fontos szerepet töltenek be a kerékpárok, ezért a hadsereg legkülönbözőbb területén szolgáló kiválasztott csapat tesztelte őket, többek között a légierő pilótái is.

A kerékpárok gyártója - természetesen, ahogy a cikkíró is fogalmaz - egy svájci cég.

A régi modellek a túrakerékpárosok körében nagy sikernek örvendenek (gondolom a nagy terhelhetőségük miatt), a kiárusításokon könnyen értékesíthetőek.

Gotthard alagút felújítása


A Gotthard alagút (Gotthard Strassentunnel) gyakorlatilag velem egyidős (1970. májusában kezdődtek az építési munkálatok, de csak 1980-ra készült el). Viszont ellentétben velem, ő már felújításra szorul (és ami engem illet, remélem, ez így is marad).

A Gotthard alagút nagyon fontos Svájc és talán Európa életében, hiszen az Alpok átszelésének legegyszerűbb módját biztosítja, ezáltal lehetővé téve az Alpoktól északra és délre fekvő vidékek összeköttetését.. Ezen kívül vannak a hágók, amik rosszabb időjárási körülmények között (általában ősztől tavaszig) le vannak zárva). A maga 16,92 km-es hosszával a világ 3. leghosszabb közúti alagútja (Norvégiában van egy 24,5 km-es, Kínában pedig egy 18 km-es), ebből egyenesen következik, hogy az Alpokat átszelő leghosszabb alagút is egyben.


Jelentőségéhez mérten hatalmas forgalmat bonyolít le. 2009-ben 6,1 millió autó haladt át rajta, ami óránként 700 autót jelent. Egy 2001-os tűz után, amiben 11-en vesztették életüket, változtattak a biztonsági előírásokon. Azóta a max. megengedett sebesség 80 km/ó, a min. követési távolság pedig 15 méter. Az autókat már az algútba való beérkezés előtt lámpa fogja meg. Ez a szabályozó rendszer  napi 3000-3500 autó áthaladását teszi lehetővé, szemben a korábbi 5500 autóval. Hétvégenként, ünnepek előtt gyakoriak a több órás és km-es dugók az alagút bejáratánál (azon az oldalon, ahonnan éppen vonulnak a tömegek - ünnepek előtt jellemzően dél felé, vagyis az északi bejáratnál, utána pedig visszafelé). Az alagút használata ingyenes, ill. mivel az autópályahálózat része, ezért a minden Svájcba belépő autós számára kötelezően beszerzendő 40 CHF-es autópályamatricával használható (vagyis semmi extra teendő nincs).



Néhány évvel ezelőtt, 2008-ban már kitűzték a célt, hogy az alagutat fel kell újítani 2018 és 2020 között. Több lehetőség is van, de mindegyik nagyon költséges. A környező kantonok (mint önálló döntési hatáskörrel rendelekző miniállamok) egyelőre még jutottak közös nevezőre a megoldással kapcsolatban. Az egyik lehetőség, hogy az alagutat teljesen lezárják és az addigra megnyíló Gotthard bázisalagúton (a gyorsvasutak számára épülő 2. Gotthard vasúti alagút, aminek átadását 2016. végére tervezik és amin keresztül a Zürich-Milánó szakasz 2 óra 40 perc alatt lesz megtehető, a mostani 3 óra 40 perc helyett, és a világ leghosszabb vasúti alagútja lesz) keresztül, vasúti kocsikra téve szállítanák át az autókat a hegyen át. Ehhez terminált kéne építeni az alagút bejáratához közel, amit az ottaniak elleneznek, hiszen rendkívül megnőne a településen átmenő forgalom. A másik megoldás szerint csak nyáron zárnak le, több egymást követő évben is, amikor a Gotthard hábó szabadon járható. 

Valahol azt olvastam, hogy új alagút fúrása is szóba került, ami 2 milliárdba kerülne, míg az alternatív megoldások 1 milliárdba. A 2. is nagy összeg, viszont nem lenne maradandó eredménye, csak átmeneti megoldást nyújtana, míg egy 2. alagút nagyban hozzájárulna az alagút előtti gyakori dugók felszámolásához.

Szellemvárosok


Kolmanskuppe, Namíbia

Az egyik internetes hírportál - csuda tudja, milyen apropóból - ma összeállítást jelentetett meg Földünk szellemvárosairól (fényképek is itt láthatók). Nagyon érdekes összeállítás, ritkán van szó ezekről a helyekről. Mi leginkább Csernobilra gondolunk, ha elhagyott városról van szó, esetleg valamilyen ősi romvárosra. De az romváros, ahogy a neve is mutatja, nem egy modern, 20. századi elhagyott város.


Varosla, Ciprus

Oradour-sur-Glane, Franciaország

Ezek a települések különböző okokból váltak lakatlanná. Egy dolog közös bennük: mindig valamilyen tragédia, baj áll a háttérben. Van, ahol a világháború alatt irtották ki a lakosságot és azóta háborús emlékműként funkcionál a város. Máshol atomkatasztrófa tette lakhatatlanná a környéket. Szerencsésebb esetben (ez persze idézőjeles) csupán gazdasági okok állnak a háttérben, pl. elfogyott a befektető pénze és nem tudta befejezni a gigantikus beruházást, esetleg elfogyott a nyersanyag (szén, arany, gyémánt), aminek a kitermeléséhez telepítettek oda embereket, esetleg költöztek oda maguk. Meglepően sok ilyen hely van.

Egy magyar blogra is rábukkantam, ahol részletesen bemutatják a világ különböző szellemvárosait, kastélyait. Itt pedig 30 további fotó, mindenhonnan.

Forrás itt

2012. május 10., csütörtök

Egy kis India

Talán már írtam korábban, hogy leginkább az indiaiakkal jövök ki itt Svájcban. Illetve valószínűleg máshol is kijönnék velük, csak itt viszonylag sokan vannak a közvetlen környezetemben. Bogi legjobb barátnője is indiai (volt, már elköltöztek). Ma az egyik volt kolléganőmmel ebédeltem, aki utána meghívott magukhoz.


Azonnal készített is egy Indian chai-t (fűszeres chai, indiai masala chai, chai latte - sokféle névvel illetik). Először kimért kettőnk számára 1 bögre vizet és egy bögre tejet, ezt az elegyet megcukrozta és  felforralta 2 karika felszeletelt gyömbérrel és 3 db egész kardamonnal.  Én ilyet még sosem láttam, meg kellet kérdeznem, hogy mi az. Az egészhez 4 filter fekete teát adott (2 bögrényi chai-hoz). Ezt egy kicsit sokalltam, de azt mondta, hogy a capuccino-t is espresso kávából készítik, nem híg kávéból, így van ez a chai-jal is - intenzívnek kell lennie a teának, hogy ne higítsa íztelenre a tej. Végül még töltött hozzá egy kicsi vizet, az egészet leszűrte és már kész is volt. Nekem nagyon ízlett, fogok ilyet itthon is készíteni, csak a fűszereket kell hozzá beszereznem. Az internetes források szerint ahány ház, annyi recept, mindenki másképp készíti a masala chai-t (más sorrendben teszi bele a hozzávalókat, más-más fűszert használ hozzá). Az alapnak számító gyömbér és kardamon mellett gyakran tesznek bele fahéjat, csillagánizst, köményt, fekete borsot is.

Megtudtam azt is, hogy Indiában nagyon nagy a versengés. A tehetősebbek a pénzüket egyrészt ingatlanba fektetik, mert az a biztos, másrészt félretesznek pénzt gyermekeik továbbtanulására. A jól fizető szakmákat oktató egyetemek (pl. műszaki, orvosi) nem olcsók, ráadásul utána még ajánlatos MBA diplomát szerezni az USÁ-ban hozzá. Ha mindez megvan, szinte garantált a jó állás, akár külföldön is. Ehhez gyakran a tágabb család segítsége szükséges, mivel nagyon költséges. Az anya sokszor megy a gyerekével együtt. Aztán ha megvan a diploma, meg a jól fizető állás, már ők is segíteni tudnak a következő tanulni vágyónak.

Az ő gyerekei (legalábbis az egyik) itt születtek, és úgy gondolja, hogy Indiába visszamentve biztos nem tudnák megállni a helyüket. Svájcban kevésbé szerteágazó és mély a megszerzett tudásanyag (ez szerintem Magyarországra is igaz).

Ha jól elmlékszem, az arany színű volt az esküvői szárija
Aztán megmutatta a szárijait is. ami az indiai nők népviselete, a mai napig ez a legjellemzőbb öltözetük. Vannak ünnepi szárik, amik valódi hernyóselyemből készülnek, esetenként akár valódi aranyszállal hímezve. Ezek nagyon drágák és csak egyszer veszik fel őket. Ráadásul folyamatos karbantartást igényelnek, mert a selymet időnként szellőztetni kell, illetve áthajtani, mert ha sokáig van ugyanúgy összehajtva, akkor a hajtásnál elszíneződik és előbb-utóbb elgyengül az anyag. A gazdag családok, akik személyzetet tartanak, ha nagyon meg vannak elégedve az alkalmazott munkájával, akkor időnként ajándékoznak nekik egy szárit. Aztán vannak a pamut szárik (ezek családi rendezvényeken viselendők), és a közönséges vászon szárik.

Kérésemre a felvételét is megmutatta kedves ismerősöm. Neki nem tartott egy percnél tovább, de elmondta, hogy a fiatalok bizony gyakran kérnek segítséget, mert nincs még tapsztalatuk abban, hogy hogyan csinálják. Ki kell kísérletezni, hogy mennyi ráncolást csináljanak rajta. A szári alatt szűk szoknyát viselnek (ebbe tűrik bele körbe a szárit, tehát itt van rögzítve, fölül pedig egy szép topot, ami a hasat szabadon hagyja. Ez így szexi. Aki csinos, az úgy viseli a szárit, hogy ki is látszódjon a hasa, dereke, aki kevésbé csinos, derékban kicsit erősebb, az inkább eltakarja ezeket a részeket. Az ismerősömnek legalább 20 szárija van, egyik szebb, mint a másik. A hagyományos szári közel 6 méter hosszú. A hossz testalkattól függően változik. A karcsúbbaké rövidebb, a testesebbeké hosszabb. Terhesség esetén megtoldható, a legbelső része úgysem látszik, bár ugyanolyan anyagból toldják, mint amilyen a teljes szári, csak ott nem díszes. A legdíszesebb egyébként a szári külső széle, amit a vállon átvetnek.





A nagyobbik fiú 17 éves és nagyon jóképű. Kérdeztem, hogy van-e már barátnője (Bogi osztályában, vagyis 12 éves gyerekekről van szó, már 2-en "jártak" egymással). Kiderült, hogy náluk nincs olyan, hogy barátnő. Különben is, ebben a korban a tanulás a legfontosabb. Majd ha önálló lesz, akkor lehet lányok után nézni. A lakásba barátok nem mehetnek, ha a szülők valamelyike nincs otthon, mert ki tudja, hogy mit csinálnak. Sok szempontból sokkal szigorúbbnak láttam a nevelési elveiket, mint a miénket, vagy mondjuk az európai átlagot (ha lehet egyáltalán ilyet mondani).

Elmondása szerint Indiában nagyon nagy a korrupció. Mindehol "kiskirályok" vannak, akiknek nem érdeke, hogy beosztottaik, vagy épp az általuk irányított település lakói tájékozottabbak, műveltebbek legyenek, mert akkor nem lehet úgy uralkodni fölöttük. De a szegények sem igazán látják át az oktatás jelentőségét. A tehetősebbek fel szokták ajánlani háztartási alkalmazottaiknak, hogy fizetik a gyerekük oktatását, esténként foglalkoznak, tanulnak velük, de ezzel ritkán élnek a szegény szülők, fölsöleges hívságnak tartják. Rendkívül nagy a különbség a szegények és a gazdagok között.

Természetesen még ma is él az előre elrendezett házasság intézménye. A házasság, ill. az esküvő a mai napig tradícionálisan a család életének legnagyobb fontosságú eseménye. Ebbe most nem mentünk bele jobban, de az ő esküvőjükön pl. 1300 vendég volt (egy egész falu?). ...

Kb. ennyit sikerült ma megtudnom, dióhéjban összefoglalva.

2012. május 7., hétfő

Eső után




Svájc idén még gazdagabb lesz, mert nagyon sok eső esik (májusi eső aranyat ér....). Ilyenkor nagyon szép felhőképződmények láthatók. Nem messze tőlünk folyik a Reuss folyó, efölött pedig a mostani záporok, zivatarok után pára gomolyog. Hamar megtanultam Svájcban, hogy ahol hosszan ködöt, párát látok, ott folyó húzódik alatta.



A cserepes eperültetvényemet meg hernyó tizedeli... :(

Szuperhold


Izgatottan vártam, hogy vajon a napközbeni - időnként igencsak erőteljesen - felhős ég sötétedésig kitisztul-e. Ugyanis ma éjszaka jött el az ún. szuperhold ideje, az az esemény, amikor a Telihold (ez fontos, tehát nem akármilyen Hold, hanem pont Telihold) a legközelebb van a Földhöz. Ebből kifolyólag a legnagyobb és leglátványosabb Hold élményben lehet részünk, feltéve, ha az időjárás is kegyes. "Az átlagos Föld-Hold távolság hozzávetőlegesen 384 400 km, ezzel szemben ma éjszaka mindössze 356 955 kilométerre, azaz 7,2%-kal közelebb halad majd el kísérőnk a Föld mellett (space.com)". A Hold fényessége ráadásul 16%-kal (más forrás szerint 30%-kal) lesz nagyobb az átlagosnál.

Aztán a sötétedéssel együtt egy hatalmas zivatar (dörgés, villámlás és sok sötét felhő) is érkezett. De a zivatarok általában gyorsan el is vonulnak és ez ma esti is így volt. Az így előbukkanó Telihold valóban nagyon fényes volt, ám korántsem akkora, mint a képeken (sőt, nem is tűnt sokkal nagyobbnak, mint általában, bár olyan alaposan nem szoktam megfigyelni). 10 óra után felkerekedtünk, hogy kimenjünk megörökíteni a jelenséget. Így sikerült.