2012. április 25., szerda

Szélenergia Kínában



Már régóta mondják, hogy vigyázó szemünket ezúttal Kínára vessük. Vannak, akik ezt komolyan is veszik. Bogi iskolájában pl. lehet jelentkezni mandarin nyelvórára, természetesen különóra, különpénzért, de nem ez a lényeg.

Egy nemrég megjelent hír (és egy másik hír) szerint Kínában virágzik a szélenergia-ipar, ill. a szélerőművek telepítése. 2005 óta minden évben megduplázódott a szélturbinák száma és 2010-ben meghaladta az addigi listavezető USA-t is. A 12. 5 éves tervben (!), amit 2011.-ben fogadtak el, további fejlesztések mellett kötelezte el magát a kínai kormányzat.

A világon mára már 80 országban működnek szélturbinák, azonban 2011-ben már minden 2. Kínában. Gombaként nőnek ki a földből mindenfelé. Tavaly világszerte 50 milliárd Eurót költöttek szélturbinák telepítésére, ennek 43%-át a kínaiak beruházásai teszik ki. Európában, ahol egy kicsit nagyobb múltra tekint vissza a szélenergia, 96 600 mW teljesítményt produkálnak a turbinák, Kína a tavalyi évben már majdnem behozta lemaradását 82 00 mW-tal.

Néhány hónapja láttam egy filmet (A hülyeség kora), amiben több szálon fut a történet arról, hogyan tesszük tönkre Földünket. Az egyik szálon egy brit férfi a fenntartható jövő jegyében a szélparkokra tette fel az életét (az 53. perctől néhány perc, aztán 1 óra 3. perctől megint néhány perc). Angliában az országos kutatások szerint 70-80%-os azok támogatottsága. Azonban ha arról van szó, hogy valahol telepítetenének, akkor a helyi lakosok végül mindig az esztétikai szempont alapján döntenek és utasítják el azokat...

Magyarországon 37 szélerőmű van, összesen 172 toronnyal (többségük Mosonmagyaróvár környékén), 330 ezer kW teljesítménnyel.

2012. április 24., kedd

Csirkecomb grillező


Ezt most muszáj... Nálunk a családban egyedül én szeretem a csirkecombot, ill. én a csirkecombot szeretem, a többiek pedig a mellét. Egyrészről szerencse, mert ha egész csirkét vennék, nem vesznénk össze a darabjain, másrészről meg nem, mert vagy combot veszek, vagy mellet, vagyis szinte mindig mellet, mert én kisebbségben vagyok, de ez valójában már részletkérdés.

Ma megláttam az újságban ezt a pompás kis csirkecomb és -szárny grillező készséget. Egyszerűen csak be kell pácolni a húst és a zárt grillben megsütni. Feltételezem, hogy sütőben ugyanúgy használható. Mivel közeledik a grillszezon, mindenféle grillsütőt és tartozékot hirdetnek a legtöbb áruházban. Hiszen az év minden napja be van osztva, valaminek mindig van szezonja! 

Egy picit sajnálom, hogy az új lakásban nem használhatjuk majd a grillsütőnket, pedig olyan helyes kis asztalink van. A társasházakban csak elektromosat lehet használni, amivel nem füstöl az ember a szomszédai orra alá - vége a családi házas jólétnek... 

Ő a mostani grillsütőnk

Lakberendezés


Ez a játékos lámpa nagyon megnyerte a tetszésemet. Kapható asztali és állólámpa formájában is. Tervezője Javier Mariscal, spanyol designer.

A saját készítésű lámpák közül a klasszikus rizspapír lámpa felturbózott változatai tetszenek a legjobban.

Fotó innen


Fotó innen


Cipőtartóból sosem elég. Ráadásul a klasszikus keskeny cipősszekrényekbe a tornacipőkön és papucsokon kívül semmi nem fér be, értem ezalatt a magas sarkú és a kisámfázott cipőket. Ez a cipősszekrény viszont nagyon mutatós, sok cipő fér el benne, és csak remélni merem, hogy a fent említett kivételek is. :)

 
Fotó innen

Bogi következő szobáját a lenti kép inspirálta, ő is teljesen beleszeretett. Mivel végre, sok-sok év után nem földig érő ablak lesz a szobákban, meg is tudjuk valósítani az ablak alá helyezett "olvasókuckót", ami a kifelé ábrándozásra is lehetőséget nyújt. Szerencsére nem a szomszéd házra tud majd ábrándozni, egész távolra ki tud majd nézni anélkül, hogy házba ütközne a tekintete.


Mivel erőteljesen rendszerető vagyok, ezért tetszik a régi utazóbőrönd megoldás is, ami használat után egyszerűen becsukható és a sarokba állítható. Nem mondom, hogy ezeknek a kivitele az én ízlésemet tükrözné, de az ötlet mindenképpen vonzó. Az utazóbőrönd nemcsak ruhákat, hanem mini irodát, vagy bárszekrényt is rejthet magában.




Ennek egy sokkal szebb változata a Zauberkasten (varázsdoboz).



Az abszolút kedvencem a következő komód, szigorúan sötétszürke háttérrel (fal előtt) és ezzel a fekete könyvespolccal (szekrénnyel). A komód kapható pirosban is (meg fehérben, feketében, türkizkékben), az is jöhet, szép zöld vagy türkizkék fotellel (mindegyik a Maisons du Monde-nál kapható)! Ilyenünk persze egész biztos nem lesz, mert Józsi a modern bútorokat szereti, fém, üveg, de legalábbis egyenes, tiszta vonalak...


Svájc - Listákban

Ez a címe annak a könyvnek, amit nemrég kaptam. Minden alkalommal, amikor megkérdezik, hogy mit szeretnék ajándékba, azt válaszolom, hogy könyvet. Ez persze nem olyan nagy segítség, bár nagyban leszűkíti a szóba jöhető ajándékok körét, mert a forgalomban lévő sokezer könyv közül mégis milyet, melyiket, mi az, ami még nincs meg és tetszene?

Józsinak azonban tökéletesen sikerült eltalálnia az ízlésemet. Hiába, 20 együtt töltött év...! :)

A könyv nem más, mint a legkülönbözőbb statisztikák gyűjteménye - Svájcról. Címe: Die Schweiz in Listen. Ebben aztán minden feltett és fel nem tett kérdésre benne van a válasz Svájccal és a svájciakkal kapcsolatban. 2000 kérdésre kapjuk meg a választ, listák formájában, 14 különböző kategóriába csoportosítva.

Néhány példa:
  • 10 dolog, ami csak Svájcban van
  • 8 legnépszerűbb hobbi (sport 35%)
  • 7 leggyakoribb halálok (1. keringési rendellenesség)
  • 10 legöregebb fa (kb. 1500 éves vörösfenyő Obergestelnben)
  • 10 legkisebb tó (Oeschinensee - BE, 1,15 km2)
  • 10 legnagyobb tó (Genfi tó - 347 km2)
  • 15 leglátogatottabb múzeum (Kunstmuseum Basel)
  • 10 legdrágább ma is élő művész(Fischli/Weiss, 1,5 millio CHF/alkotás)
  • 6 legnagyobb munkaadó (Migros - 61 600 fő)
  • 10 óra-világrekord (1889, Longines, 1. bejegyzett óramárka)
  • 10 legmelegebb hely/város(Grono - GR, 11,7 fokos éves átlaghőmérséklet)
  • 10 legkedveltebb macskanév (Simba - hím, Luna - nőstény)
  • 5 leggyakoribb káromkodás ("blöde Cheib" - blöder Kerl - hülye)

Nos, hát ez a könyv jó darabig leköt engem, tele van csupa érdekes adattal, információval! :) Csak ajánlani tudom!

2012. április 22., vasárnap

Mainau újra


Mainau szigete azok számára paradicsom, akik szeretik a természetet, a virágokat. Nekem mindenesetre az. És az nem úgy van, hogy egyszer elmész, akkor már láttad, és nem kell többször menned. A szigetet úgy "kreálták meg", hogy kora tavasztól késő őszig mindig virágzik valami, de nem csak úgy elvétve, hanem tömegesen. A mostani tulipán-tenger varázslatos. Olyan mennyiségben és színekben pompázik, amilyet én még sosem láttam. Tudom, Hollandiába kéne mennem, de miután ezt láttam, oda már nem is vágyom - annyira. :) Évente 100.000 tulipánhagymát ültetnek a világ minden pontjáról. Olyan lángoló pirosak is vannak, amiket le sem tudtam fényképezni, mert a képen összemosódtak (most csak saját fotókat tettem fel, mert rengeteg szépet csináltam).

Tavaly április elején voltunk, akkor épp a nárciszoktól sárgállott a sziget. Viszont már virágoztak a tulipánok, így látszott, hogy rengeteg van (lesz) belőlük. Ezért idén tulipánvirágzás idejére időzítettük a látogatásunkat. A sziget honlapján van egy virágzási naptár, vagyis amiből megtudhatjuk, hogy mikor mi virágzik. A tulipánok után jönnek a pünkösdi rózsák, majd a rhododendronok, rózsák, hortenziák, hibiszkuszok, dáliák. Igazándiból nem is tudok választani, hogy melyiket szeretném látni, ezért tényleg jó lenne egy éves bérletet venni.

Mindjárt "megszületik"




A kastélyról idén is lemaradtunk, megint 10 perccel odaérkezésünk előtt zárt be. Viszont újra megcsodáltuk a pillangókat és az orchídeákat. Az időjárás rendkívül kegyes volt hozzánk, pedig hezitáltunk, hogy el merjünk-e indulni. Kora délután még jött egy fenyegető felhőtömeg, ami aztán anélkül távozott, hogy veszélyt jelentett volna közben ránk (magyarul nem áztunk meg). Viszont olyan hihetetlenül tiszta volt az idő, hogy csodálatosan látszottak az Alpok a távolban.

Ennyire azért nincs közel - zoom...

Mivel most nem egyedül voltunk, Boginak voltak játszótársai a szuper játszótéren. A gyerekek számára szerintem ez a sziget igazi attrakciója, kivéve a természet iránt érdeklődő kisebbséget, mert persze néhány gyereket azért lekötnek az orruk előtt billegő pillangók, meg a pillangóház tavacskájában pihenő teknősök, esetleg a gyíkocskák, amik itt-ott előbukannak, ha az ember nyitott szemmel jár.


Érdekes módon az étterem már a sziget zárórája előtt jóval bezárt - hol itt az üzleti szellem? Másik érdekesség (de ez igazán az), hogy a sziget nem konkrét időpontban van nyitva, mint pl. 8-18 óráig, hanem napkeltétől napnyugtáig. Ezeknek az ideje pedig a bejáratnál jól látható helyen ki van téve, naponta krétával felírják az aktuális időpontokat.

Fényképek itt.

2012. április 20., péntek

Bútoráruházak

Még mindig a költözés kapcsán...

Jelenlegi házunk tele van beépített szekrénnyel, olyan sok van, hogy nem tudom elképzelni, hogy van ház, ahol ennyi lenne ezen kívül. Hogy mást ne mondjak, a pincében pl. 17 ajtónyi plafonig érő szekrény van, részben akasztós, részben polcos és kihúzható, rácsos fiókos.

Az új lakásban azonban egy előszoba szekrényen kívül semmi más sem fogad minket, ezért mindenképpen kell szekrényt vásárlnunk, mert rengeteg holmink van.

Így hát nyakamba vettem a várost, ill. először átlapoztam, családilag közösen átlapoztuk a katalógusokat, majd elindultam személyesen is megnézni a kínálatot. Igyekeztem jó előre gondolkodni, de mint kiderült, nem eléggé... (a németeknél 8 hét a szállítási határidő a kinézett szekrényekre).

Svájcban több bútoráruház is létezik, ami nagyjából hasonlít az Ikeához és érdemes körülnézni náluk. Az árszínvonal nem egységes, de mindenhol ki lehet fogni jobb darabokat.

Közel a határhoz
  • Möbelmarkt Dogern - Dogern, Németország (ingyenes házhozszállítás és összeszerelés Svájcba - állítólag! )
  • Butlers - Konstanz (online is, de nem szállítanak Svájcba)
  • Maisons de Monde - Colmar (ők sem szállítanak Svájcba, viszont teljesen más stílusú, mint az előzőek, érdemes megnézni)

A lista a teljesség igénye nélkül készült, én ezeket ismerem.

2012. április 19., csütörtök

Költözés - előkészületek

Rohamosan közeledik a költözésünk időpontja. Mivel olyan házat választottunk, ami még nincs kész, de már majdnem, ezért hetente min. egyszer elmegyek, megnézem, hogy hogy haladnak a munkákkal. No nem ellenőrzésképpen, mert itt nem kell aggódni, hogy határidőre elkészülnek-e, hanem szeretném látni, hogy fog kinézni. Amikor erre a lakásra esett a választásunk, a ház kívülről még fel volt állványozva, belül pedig még a csupasz beton falak voltak. Ezután gyors egymásutánban 3x is elmentem megnézni és mondhatom, rohamos tempóban haladnak. Most már áll a konyhabútor, beépített gépekkel, le van burkolva a lakás, a szegőlécek és a függönysín is a helyükre kerültek, csakúgy, mint a szaniterek és a fürdőszobaszekrények.

Elkezdtem költöztető cégekkel is felvenni a kapcsolatot. Úgy terveztem, hogy 3 cégnek küldök árajánlatkérést, de a 3. cím egy továbbküldő szolgáltatás volt, ami azonnal 7 helyre továbította a kitöltött adatlapomat. Így azonnal rengeteg céggel kapcsolatba kerültem. Az ügy természetéből adódóan, vagyis azért, hogy pontos képet kapjanak az elköltöztetendő holmi mennyiségéről, személyesen is kijönnek felmérni a lakást. Most vagyok túl az utolsón is, akit tulajdonképpen már nem is akartam fogadni, de bekönyörögte magát. 

Első tapasztalatok a lakásmegtekintések után:
  • Ezen a környéken a kurdok, törökök uralják a költöztető piacot. A 7 cégből csak kettő esetben jött hozzám svájci ember.
  • A svájciak nem vették le a cipőjüket, cipőstül sétáltak körbe a lakásban, a többiek már a bejárati ajtón kívül letették.
  • A svájciak tételesen lejegyzeteltek minden szállítandó bútordarabot, a többiek gyors szemrevételezés alapján adtak árat (kérdésemre azt mondták, hogy a sokéves tapasztalat miatt nincs szükség papíron összeadogatni a m3-eket).

Költözést tervezők számára hasznos lehet tudni, hogy a legtöbb költöztető cég vállal költözés utáni nagytakarítást is, kombi szerződés esetén valamilyen kedvezményt is adnak, mondjuk ingyen adják a dobozokat a költözéshez.

A takarítást pedig nem lehet elmismásolni. Az ember tökéletesen tiszta állapotban kapja meg a lakást (minden olyan, mintha vadi új lenn), és úgy is kell visszaadni. Listák forognak közkézen, hogy mi mindent és milyen állapotúra kell ilyenkor letisztítani. Itt Svájcban pl. a régi parasztházak kivételével mindenhol lamellás redőny van az ablakokon (ez olyasmi, mint a reluxa, csak erős fém és kívül van az ablakon). Ezeket is le kell takarítani költözés után, minden egyes lamellát egyenként.

A takarítást vállaló cégek átvételi garanciát nyújtanak (Abnahmegarantie), vagyis, ha a bérbeadó nincs megelégedve a minőséggel, akkor - az eredetileg vállalt árért - kötelesek pótolni a hiányosságot. Biztosításuk is van a takarítás során esetleg okozott károk megtérítésére. Így történhetett pl., hogy miután ideköltöztünk, néhány nap múlva jött egy szaki és lecserélte a mosogatócsapot, mert volt rajta néhány karcolás, amit a végtakarításkor ejtettek a dörzsölő szivaccsal.

Na persze az élet mindig hoz egy kis izgalmat számunkra. A munkaszerződésünk meghosszabbítása folyamatban van, de még nincs aláírva, ezzel az ígérvénnyel béreltünk új lakást, amit 1 éven belül nem lehet felmondani. A pontot az i-re egy tegnapi bejelentés szolgáltatta azzal, hogy Svájc korlátozza a kelet-európai országokból bevándorló munkavállalók számát olymódon, hogy kvótát határoz meg (évi 2000 fő), ami május 1-től lép életbe. A mi tartózkodási engedélyünk pont most nyáron jár le...

2012. április 16., hétfő

Fazer Mignon



A neve alapján nem is gondolná az ember, hogy miről is van szó tulajdonképpen. Én sem tudnám, ha nem kaptam volna egyet ajándékba finn barátnőmtől.

A Fazer Mignon nem más, mint egy igazi tojás, mandulás mogyorókrémmel töltve. A Fazer gyár 1896 óta gyártja, évente 2-2,5 millió darabot. Mivel törékeny dologról van szó, a gyártás teljes egészében manuális. A gondos válogatásnak köszönhetően minden egyes töltött tojás 52 gr-ot nyom. A tojáshéjat az alján kilyukasztják, a tojássárgáját és fehérjét kieresztik (Bogit leginkább az érdekli, mit csinálnak azzal a rengeteg tojással, ami így héj nélkül marad), kimossák, megtöltik, majd szárítják, a lyukat vizes porcukorral betapasztják és csomagolják.

Húsvéti szezonális csoki, nagy kedvence a finneknek. Lehet kapni 1 db-os csomagolásban (én ilyet kaptam) és 4-es tojástartó kartonban is (lásd fönti kép).

Bevallom, kicsit bizarrnak tartom az ötletet, egyelőre még csak nézegetem a tojást, a repedéseit, azt sem tudom, hol fogjak hozzá...

2012. április 15., vasárnap

Colmar Húsvétkor

Szolíd dekoráció

Colmar legutóbb annyira elvarázsolt, hogy újra meglátogattuk. Még mielőtt nyári virágpompába öltöztették volna az ablakokat és a korlátokat, minden húsvéti dekorációt kapott. Ez persze nem volt mentes a giccstől, de ennek a mesebeli városnak ez is jól áll.

Ideiglenes virágágyás

Nárcisz mindenfelé
Alapot szolgáltatott ehhez a tavasz, minden virágládában sárga nárciszok pompáztak buján, ezen kívül további virágágyásokat telepítettek az óvárosba, kisebb fákkal, nárciszokkal, tulipánokkal. Ezt tetézte a húsvéti dekoráció, ill. a húsvéti vásár, sok-sok árussal (őstermelőkkel, kézművesekkel, igazi ínyencségekkel, de lévén Colmar híres borvidék része, egy árusnál különböző borfajtákhoz szőlőt termő szőlőtőkéket is be lehetett szerezni).


További attrakcióként egy elkerített helyen kiscsibék (mini baromfiudvar) és bárányok is fokozták a húsvéti hangulatot, ill. egy húsvéti tojás kiállítás, kb. 30 kézműves mester alkotásaival. Volt ott áttört, festett, hímzett, gyöngyökkel díszített, kicsi, nagy, igazi tojás, fatojás, és féldrágakő tojás is. Fényképezni sajnos tilos volt, ezért csak egyetlen képet készítettem (csak utána vettem észre, hogy mindenhol áthúzott fényképező van kitéve).


2012. április 13., péntek

Alapjövedelem

Már egy éve olvastam erről az ötletről, most újabb stádiumba (még egy cikk itt) lépett. Az alanyi jogon járó alapjövedelemről szóló népi kezdeményezés (Volksinitiative) indult.

Ez tulajdonképpen egy egész régi, már 500 éves ötlet (Thomas Morus Utopia c. latin nyelvű filozófiai értekezésében említi - "1516-ban kiadott Utópia című könyve komoly érdeklődést váltott ki, több nyelvre lefordították. Ebben jelent meg a polgári utópisztikus szocializmus első koncepciója, és sok utána következő szociális utópia példaképének számít, gondolatai messze túlmutatnak saját korán."), ami a világ számos országában felbukkant már, mindenhol más-más néven (angol nyelvterületen pl. Social Credit, Basic Income Guarantee), és más aspektusból megközelítve, eltérő modellt kidolgozva. Két fő megközelítési mód létezik: az egyik a humanitárius, a másik a gazdasági.

A humanitárius indoklás úgy szól, hogy minden ember alapvető joga az emberhez méltó élet. Az alanyi jogon járó alapjövedelem lehetővé teszi, hogy olyan tevékenységekben is kiteljesedhessenek emberek, amellyekkel egyébként nem tudnának pénzt keresni. A gazdasági fejlődés következtében ugyanis sok tevékenység már nem minősül munkának, legalábbis fizetett szakmaként nem űzhető. A szociális területen végzett munkák (gyereknevelés, idősek, fogyatékosok ápolása) pl. többnyire nem fizetett tevékenységek. Aztán a gazdasági rendszer természetéhez hozzátartozó munkanélküliség "kárvallotjainak" sem kellene az alapjövedelem bevezetése után értéktelen embernek érezniük magukat. Az alanyi jogon járó alapjövedelem következtében javulna a közbiztonság, nem lennének többé a társadalomból kirekesztett emberek és alternatív életpályák is tervezhetők lennének olymódon, hogy a munkahelyről kilépve bármely életkorban új szakmát lehetne tanulni anélkül, hogy közben anyagilag csődbe menne a család a kieső kereset miatt (itt egy svájci munkapszichológus német nyelvű cikke a témában).

A gazdasági aspektus legalább annyira fontos. A jóléti társadalmakban a lakosságnak legalább a fele mások anyagi támogatására szorul. Ez az arány még tovább fog romlani a lakosság öregedésével (a népességpiramis változásával) párhuzamosan. Ezen kívül a modernizáció (a technikai fejlődés és racionalizáció) hatására egyre kevesebb élő munkára lesz szükség, vagyis egyre többen maradnak munka nélkül. A szociális kiadások nagyok, de szervezésük, kontrolljuk hatalmas bürokráciát igényel. Az erre költött pénz mind fölöslegessé válik az alanyi jogon járó alapjövedelemmel.

Mellette szól, hogy aki szeretné megtartani jelenlegi életszínvonalát, vagyis inkább az, aki jól szeretne élni, az továbbra is dolgozni fog, az ellenzők viszont attól félnek, hogy az alacsony presztízsű munkákra nem lesz jelentkező (ezt magasabb jövedelemmel kívánják majd vonzóbbá tenni). Ezen kívül az adott ország minden bizonnyal vonzóbbá válna a bevándorlók számára. Az alanyi jogon járó alapjövedelem bevezetésének munkaerőpiacra és az árakra gyakorolt hatása egyik modell esetében sem megjósolható.

Brazíliában, Alaszkában, Namíbiában már megtörténtek az első lépések (részben, vagy alacsonyabb, tehát a létminimumot el nem érő összegben már történtek alanyi jogon járó kifizetések). Erős háttere van Németországban, Svájcban, Ausztriában is, de Spanyolországban és Franciaországban is téma.

Németül beszélőknek érdemes az erről a témáról 2008-ban készült filmet megnézni - itt.

Ezt a hosszú - ámde korántsem teljeskörűen tájékoztató - bevezetőt azért írtam, mert Svájcban a parlament elé került a téma. A kezdeményezést elkészítők elképzelése szerint minden egyes ember, aki az országban él, függetlenül életkorától és vagyoni helyzetétől, egységesen kb. 2.500 frankot kapna havonta, a gyerekek ennek negyedét. Azok, akik dolgoznak és jelenleg ennél többet keresnek, ugyanannyit kapnának kézhez, azonban a munkáltatótól csupán az alapjövedelemmel csökkentett összeget. Számítások szerint az alanyi jogon járó alapjövedelem bevezetése 200 milliárd frankba kerülne. Egyelőre még nem teljesen tiszta, hogy honnan lehetne a teljes összeget előteremteni, de első körben csak az elvet szeretnék elfogadtatni, aztán azt is kitalálnák, hogy miből valósítsák meg. Svájc elmúlt 50 éve sikersztori, a fejlődés azonban törvényszerűen munkahelyek megszűnésével jár (igaz, most még csupán 3,2 %-os a munkanélküliség). Az alapjövedelem bevezetésével egy új rendszer (új időszámítás) kezdődne, melyben minden ember végre emberhez méltóan élhetne (nemrég megjelent cikk szerint Svájcban minden 13. ember szegény, elsősorban az idősek és a gyerekeiket egyedül nevelők). A kezdeményezők szerint nem az alanyi jogon járó alapjövedelem az utópia, hanem az, hogy 2050-ben is még teljes foglalkoztatottság lesz, alanyi jogon járó jövedelem nélkül.

A kezdeményezőknek 2013. októberéig van idejük, hogy a népszavazás kiírásához szükséges 100.000 aláírást összegyűjtsék. 

Nagyon izgalmas lenne ezt megélni, látni-olvasni az érveket, látni a gazdaságot, a társadalmat átalakulni. Hajrá alanyi jogon járó alapjövedelem! :)

2012. április 11., szerda

Gerilla kertészkedés

Fotó innen
Néhány éve már a világ számos pontján népszerűvé vált és elterjedt a gerilla kertészet, Zürichben azonban már 1984 óta hagyomány. Maurice Maggi ugyanis azóta szórja városszerte a virágmagokat, elsősorban mályvamagot - ez azóta a védjegyévé vált. Az így létrejövő virágágyásokat virág-graffity-nek nevezi. Az éj leple alatt minden lehetséges helyre (természetesen olyan helyre, ahol van esély arra, hogy a virágmag kikeljen) virágmagot szór, amik aztán szépen kizöldellnek és kivirágoznak, ezáltal szebbé, élhetőbbé teszik a várost.

Idén a Grün Stadt Zürich (Zöld Város Zürich - Zürichi Kertészeti Vállalat?) is beszáll a zöldítési hadműveletbe olymódon, hogy virágmagokat oszt azoknak az érdeklődőknek, akik szeretnének hozzájárulni a város még zöldebbé tételéhez.

Fotó innen
Kétféle magot fognak osztani április 21-én (Wollishofenben): az egyik egy vegyes-színes virágmagkeverék, a másik pedig mályva, de egy alacsonyabb fajta, ugyanis a Maurice Maggi által vetett mályvák túlságosan magasra nőnek és helyenként eltakarják az autósok elől a kilátást (nem látják a járdáról lelépő gyalogosokat). 

Nekem nagyon tetszik ez a mozgalom és a lelkesedésen túl "csak" a virágmagba kerül (azt viszont az előző évben elnyílt virágokról ingyen lehet gyűjteni).

Kinek van kedve otthon gerilla-kertészkedni? :)

Elvesztett mobilok

Mivel Magyarországon kocsival közlekedtem, nemigen vettem észre, hogy a tömegközlekedési eszközökön utazók az utazással töltött időt mobilozással próbálják kellemesebbé tenni. Itt azonban alapvetően tömeg-, ill. közösségi közlekedünk, így nap mint nap feltűnik, hogy minimum minden 2. utas kezében mobil (mit mobil, iPhone) van.

Annak ellenére, hogy drága készülékeket használnak (még a gyerekek is!), nem vigyáznak rájuk eléggé. A zürichi "BKV" (VBZ) híradása szerint havonta 250-350 mobilt hagynak a buszon/villamoson a zürichiek. Eddig csak kabátok, sálak és kulcsok tornyosultak a Talált Tárgyak Osztályán, az utóbbi években a mobiltelefonok is csatlakoztak a díszes társasághoz, egyre növekvő arányban és mennyiségben.

A furcsa az egészben az, hogy annak ellnére, hogy a SIM kártya alapján értesítik a készülék tulajdonosát arról, hogy megtalálták és átveheti a telefonját, az elveszett mobilok tulajdonosainak 30%-a még így sem jelentkezik. Ezeket, csakúgy, mint a többi talált tárgyat, amiért nem jelentkezik a gazdája, elárverezik.

(a kép egy "No Pants" akció alkalmával készült, de ezen is látható, hogy mindenkinek a kezében mobil van)

2012. április 5., csütörtök

Kinderzoo - Rapperswil




Bogi javaslatára (aki nem a kirándulás és a séták élharcosa) a rapperswil-i fahíd helyett az állatkertet néztük meg. A megnevezése gyerekállatkert (Kinderzoo), ami a látványosságokat tekintve nem az állatok, hanem sokkal inkább a látogatók életkorára utal. Felnőtt önmagában gyakorlatilag nem fordult elő az állatkertben, viszont néhány hónapos és babakocsis gyerekek annál inkább, nagy tömegben.

Állatfajta nincs sok, de ami van, abból elég sok. Így pl. van kb. 7-8 elefánt, ugyanennyi zsiráf és zebra, különböző méretekben, tevék, szurikáták, flamingók, lovak (ezekből jóval több). Egész nap követik egymást a programok: etetés, lovaglás, többféle állaton is (természetesen lovon, aztán tevén és elefánton is). Van elefánt fürdetés és fókashow, fényképezkedés a felsorolt állatokkal, ill. ezen kívül papagájokkal is.

Az óriási játszótér és kalózhajó is a gyerekek szórakozását szolgálja. A területen körbe lehet nézni lóvontatta vasúton is, vannak a már jól megszokott grillezőhelyek és egy étterem is, közvetlenül a tó partján, ahonnan jól szemmel lehet kísérni a flamingók viselkedését (néha elég fura mozdulatokat tesznek, pl. amikor egyfajta mérlegállást mímelnek, vagy amikor a fejüket lefelé lógatják, ill. egész pontosan a nyakukat, majd a fejüket felfordítják és lentről néznek felfelé).

Nekem legjobban az tetszett, hogy a zsiráfok és zebrák etetője egy kilátótorony oldalában van, ahonnan fölülnézetből lehet megnézni az állatokat. Így máshol még nem volt lehetőségem látni őket, ezért most fedeztem fel, hogy a zebrák valójában nem is oldalról, hanem felülről különböztethetők meg egymástól.

Itt a rendőrök izgultak jobban

Néhány hete olvastam a hírekben, hogy az állatkertben speciális bevetésen volt a rendőrség, ugyanis az ő segítségüket kérték az elefántok leméréséhez. Mivel nagy súlyú állatokról van szó, nem lehet akármin mérni őket, ezért olyan mobil mérlegeket használtak, amin a teherautókat, kamionokat is mérik. Már hetekkel előtte gyakoroltak - pallókat helyeztek a földre, amire rá kellett állniuk az elefántoknak. A rendőség híradása szerint az elefántok sokkal nyugodtabbak voltak, mint némely teherautó-sofőr. Az állatkert célja, hogy mostantól évente ellenőrizze az elefántok súlyát és az alapján egészséges diétát állítson össze számukra. Aki túlsúlyos, annak pl. nincs több nasi...

Az úszóház

Azért levezetésképp még sétáltunk egyet a városban, az időjárás nagyon hívogató volt és tudtuk, hogy ez nem tart sokáig, mert jön a lehűlés, így töltekeztünk a napsütéssel. A kikötőben álló úszóház szín- és formavilága varázsolt el leginkább.


Salon du Chocolat


Festett csokoládé műalkotás
Idén először, 12. helyszínként Zürichbe (Svájcba) is megérkezett a világ számos pontján már ismert  Salon du Chocolat ("csokiszalon"). Nem tudom, mi lehet az oka, hogy a világ legnagyobb csokifogyasztó országa (évi 9,4 kg/fő) még csak most került sorra, de a lényeg az, hogy itt volt.

A rendezvény több részre osztható. 


  • Először is háttérinformációként meg lehetett ismerkedni a kakaó termőhelyeivel (az Egyenlítő mindkét oldalán, forró, magas páratartalmú helyen, a világ 45 országában, melyekből 8 adja ki a teljes kakaótermés 90%-át - Elefáncsontpart a teljes termés 39%-át, Ghána 18%-át, Indonézia 13%-át, Nigéria 6%-át), a kakaó termesztésével (a fa 2-5 éves korában virágzik először, 12 évesen éri el felnőtt korát és 30 éven át terem, 1 évben 50-100 ezer virágot hoz, melyből végül 100 termékenyül meg és lesz belőle termés, ami 15-25 cm hosszú és 20-40 kakaóbabot rejt, egy fán 1-1,5 kg-nyit, ebből nyerik ki a kakaót, évente kétszer szüretelik, tavasszal és ősszel, rengeteg kézi munkát igényel a szüret, a termés felnyitása és a kakaóbabok kiszedése, a fán párhuzamosan vannak virágok és termés) és útjával a csoki állapotig (magyarul itt, sok érdekes információ angolul itt).
  • 2 egymástól kellő távolságra eső színpadon bemutatókat tartottak egy nagy pódiumon olymódon, hogy fölöttük óriási tükör volt, hogy a közönség jól láthassa, mi történik a "varázsüstökben".
  • A kicsik számára (4-10 éves korig) felállítottak egy csokiműhelyt (Chocoland), ahol kreatív és játékos formában ismerkedhettek a csokikészítés folyamatával. Elkészíthették saját csokijukat, maguk csomagolhatták és természetesen haza is vihették.
  • A kiállítóterem középpontjában a csokiruha-kreációk kerültek kiállításra, próbababákon, egy kicsit távolabb pedig a csokoládé díszítésű kalapok.
  • Megnézhettünk csokiszobrászt és csokifestő művészt (műanyag fél tojás belsejét festette éppen vékonyka ecsettel csokival, amibe később más színű csokit öntött és végül leszedte a műanyag héjat, így láthatóvá vált a csoki külső felületén a gyönyörű minta) munka közben is. 
  • Végezetül pedig ott volt sok-sok kiállító, kis- és nagyüzemi csoki-, praliné-, trüffel- és bonbongyártó (és még a csokoládé számos formáját felsorolhatnám itt), nagyrészt kóstoltatással és értékesítéssel egybekötött termékbemutatóval.

Az i.e. 1500-400 között élő olmék indián törzs volt valószínűleg az első embercsoport, amely kakaót termesztett és fogyasztott. A maják voltak az elsők, akik rájöttek, hogyha a kakaóport vízzel keverik, kellemes italt kapnak eredményül. A kakabab azonban ennél sokkal fontosabb szerepet töltött be. Magasrangú hivatalnokok sírjában felajánlásként, de esküvőkön, gyermekszületésen is megjelent, sőt fizetőeszközként is használták. Később is fontos árucikk volt.

A kakaó, ill. a csoki íze, zamata nagymértékben múlik azon, hogy milyen éghajlatról, milyen termőterületről száramazik a kakaóbab, csakúgy, mint a szőlő/bor esetében. A csokigyártásnak is többféle technikája van. A számos feltalálás, modernizáció hatására a 18. század második felére egyre inkább elérhető árucikké vált a csokoládé. Az első egy angol geológus találmánya 1778-ból, a hidraulikus energiával működő kakaóbab-őrlő, ami lehetővé tette a nagymennyiségű kakaóbab feldolgozását. 1811-ben egy francia mérnök egy kakaóbab keverőgépet talált fel, ami szintén forradalmasította a csokoládégyártást és egész Európában elkezdték használni. Ettől kezdve már nem volt megállás. 1817-ben alapították meg Svájcban az első csokoládégyárt, a Cailler-t. A legnagyobb találmány azonban egy holland gyógyszerésznek köszönhető, aki olyan kakaóport állított elő, ami a kakaóitalhoz legalkalmasabb, ill. sikerült a kakaó alkotóelemeit is különválasztania.

A nagy csokoládégyártó országok mind más receptúrákat és részben más technológiákat fejlesztettek ki, ezekről itt lehet olvasni angolul. 

De visszatérve a szalonra: péntektől vasárnapig tartott, mi vasárnap délután tudtunk időt szakítani rá. Várhatóan ez volt a legzsúfoltabb nap, mert pénteken még a többség dolgozik, szombat a bevásárlás napja, vasárnap pedig irány a csokiszalon! Mivel nem nyitásra érkeztünk, voltak olyanok, akik már nagy, csokival megpakolt szatyorral távoztak éppen a helyszínről (apró kellemetlenség volt, hogy nem lehetett kártyával fizetni, amit csak a pénztárhoz érve vettem észre, ezért el kellett menni pénzt kivenni és újból sorba állni). A rendezvényre bejutva azonban azonnal elfelejtettük minden bánatunkat: már belépve elkábított a mennyei csokiillatt (vigyázat, súlyos csokifüggőkkel áll szemben az olvasó személyünkben, értem ezalatt a teljes családot). Elsőként a két legnagyobb, a Sprüngli és a Cailler standja fogadta a látogatót. A Sprünglinél óriási tömeg tülekedett, talán részben azért, mert viszonylag nagy standjuk volt, aminek az egyik szélén macaron-t (igen, már megint macaron) kóstoltattak, középen egy cukrászmester egy óriási csokitojást díszített nagy műgonddal, a másik szélén pedig bonbont készítettek és kóstoltattak. 

Kötelességünknek éreztük, hogy végigkóstoljuk a kínálatot. Családunk kényes ízlésű zsűritagjainak leginkább a Sprüngli macaron-ja, Jean-Claude Hochstrasser Chocolat Artisanal (Pavés Glacés) nevű csokikészítménye (20 frank/20 dkg), Philippe Pascoet étcsokis mazsolás drazséja (16 frank/10 dkg) és Honold epres fehér csokija (7,8 frank/10 dkg) nyerte el az ízlését. Az áraknak köszönhetően csak visszafogottan vásároltunk, ám a macaron annyira lázba hozta családom többi tagját (Bogit és Ritát), hogy hazaérvén azonnal nekiestek az internetnek, hogy utánanézzenek az elkészítésének. Tegnap már elkezdtek hozzá tojást öregíteni (!) és ma megszületett az eredmény: mondhatom, pompás finomság és rendkívül mutatós, igazi cukrászdai kinézetű. Egy kissé pepecs (ezért én csak a kóstolásban segédkeztem), de alapvetően annyira nem bonyolult (fogyasztóként nézve a dolgot), mint amilyennek az ember képzelné.
Saját készítésű macaron, még töltetlen

Ó, még egy fontos dolog, amit szintén most tudtam meg: a csokoládé nem nagyon szereti az extrém hőmérsékletet, így a hideget sem, ezért leginkább szobahőmérsékleten érdemes tárolni.