2012. március 29., csütörtök

Spórolási tanácsok - Svájcból

Az egyik internetes hírportálon megjelent ma egy cikk (ezt még szeptemberben írtam, csak a piszkozatok között maradt), hogy hogyan gazdálkodjunk úgy, hogy a szűkösebb években is jusson mindenre. Ők sem újdonságként, hanem (vajon milyen apropóból?) emlékeztetőül adják közre a tippeket. Apropó, apropó: egy londoni befektetési bankár, aki az UBS-nél (az egyik legnagyobb svájci bank) dolgozik, 2 milliárd USD kárt okozott a banknak nem engedélyezett ügyletekkel. Ez a bank számára azt jelenti, hogy a 3. negyedévben veszteséget fognak jelenteni. Ez tovább tépázza a bank jó hírnevét.

Visszatérve a spórolási tippekre (akár kevesebb bevétele van az embernek, akár világkörüli útra gyűjt, ahogy a cikkíró írta): a legfontosabb, hogy az ember mindig átlássa az ügyeit, legyen tartaléka és tudjon fontossági sorrendet állítani.

1. Költségvetés készítése - kiadások, bevételek vezetése (háztartási könyvet is árulnak, ami havi bontásban felsorolja a főbb kiadásfajtákat, ide lehet beírni az adott kiadást)
2. Tartalék képzése olyan nagyobb kiadásokra, amik nem merülnek fel minden hónapban (szja, biztostás, ha féléves, éves díjfizetést választottunk)
3. Biztosításoknál érdemes rendszeresen ellenőrizni, hogy ki nyújtja éppen a legkedvezőbb ajánlatot.
4. Figyeljük az akciókat és vásároljunk akciós termékeket.
5. Írjunk bevásárlási listát, hogy csak azt vegyük meg, amire valóban szükségünk van.
6. Állítsunk prioritásokat. Gondoljuk végig, hogy mire van igazán szükségünk és miről tudnánk lemondani.
7. Nézzük át a fix költségeinket (lakbér, telefon, internetelőfizetés), néha ezekben rejlik nagy megtakarítási lehetőség.
8. Mondjunk le az autóról.

A maradék 2 tipp nagyon svájci, Magyarországra nem alkalmazható.


Dráma


Nem, nem a helyzet drámai - Bogiék egyik választható tantárgya az iskolában a drama, vagyis improvizatív színjátszás. Heti 3 órában foglalkoznak vele. Ez azonban egy speciális színjátszás, szavak nélkül, maszkkal (egy kis oktatófilm arról, hogy kell fel- és levenni, viselni a maszkot a színpadon, ill. hogy a maszk viselője hogy tudja az egész testével kifejezni azt, amilyen érzelmet a maszk, vagyis az arc kifejez). Vannak alap érzelmeket kifejezők és vannak egy kicsit nehezebbek is. Ezekhez a maszkokhoz kell jeleneteket rögtönözniük.

Időnként - okulási céllal - videót is néznek, hogy mások hogy játszanak szavak nélkül (Mr. Bean), vagy hogy rögtönöznek (Colin & Brad Show). 

Ezeket itthon is meg szoktuk nézni, hihetetlenül ötletesek és viccesek. Mi a Beugrót is szeretjük - ez is olyasféle, csak éppen 2 személyes és másképp kreatív. És nagyon eszement!

Itt van pl. a "sideway scene", vagyis ahol fekve játszanak úgy, mintha állnának.

Vagy a "torture game", ami többféle feladat elegye. Van benne a Beugróban játszott Bekérdezőnek megfelelő questions only is. Nekem a legutolsó a kedvencem (letter substitution), amikor az s betűt k betűvel helyettesítik. Nagyon nehéz és elképesztően vicces! Az egész egy szénbányászok által zajló beszélgetésbe ágyazva.

Ebben pedig a közönség csinál hangeffektusokat (a szájával) a színpadon játszódó eseményekhez. A játék neve "sound fx".

A legbetegebb feladat azonban az egércsapdás - "mousetrap". 250 egércsapdát helyeznek el a színpadon, néhányat fel is lógatnak fej és intinzóna magasságban. A cipőjüket leveszik, a szemüket bekötik, így sétálnak a színpadot. Közben van egy szituáció, amiről beszélnek, de minden mondat első betűje az abc-ben egymást követő betűvel kell keződjön. Ja, és mindezt operában előadva...

Aktala vikta! :)

2012. március 28., szerda

A biztos arany (?)



A világ gazdasági és pénzügyi helyzetének drámai romlásával párhuzamosan évek óta folyamatosan nő az arany ára ill. értéke. Aki teheti, aranyba menekíti vagyonát (az más kérdés, hogy ez-e a helyes döntés). Elvégre a pénz elértéktelenedhet, az arany azonban (mégha nem is emelkedne tovább az ára), akkor is érték, nem csupán egy névleges értékkel ellátott papírfecni. 

"A modern pénz (az ősiekhez hasonlóan) lényegében egy emberek között kötött bizalmi egyezmény. Fizikai valójában nem, csak szimbolikusan bír értékkel, értéket csupán az emberek bizalma ad neki (más javakra nem váltható, csak a javak közvetítésére használható, a régebben használt pénzekkel ellentétben)." - Wikipedia

A pénz – és a pénznek köszönhető fejlődés – adósságból van, banki számlákon keletkezik pénzteremtéssel, mint kihelyezett hitel. 

Szóval, az ararny, mint biztosnak, értékállónak tartott befektetés... Állítólag már egy ideje kering az a hír, hogy hamisított aranytömbök is forgalomban vannak. Ezek pedig olymódon hamisítottak, hogy leleményes csalók az ararnytömböket megfúrták és wolframrudacskákat tettek az arany belsejébe. A mai hír pikantériája az, hogy a svájci székhelyű (Neuchatel) és tulajdonosú, egyébként rendkívül jó hírnek örvendő Metalor (nemesfémfeldolgozó cég) által készített aranytömbök is érintettek ebben a botrányban. Eddig ugyanis csak feltételezések voltak, most azonban valakinek eszébe jutott felvágni egy ilyen aranytömböt és láss csodát, nem mind arany, ami kívül fénylik! A wolfram súlya gyakorlatilag megegyezik az aranyéval, ezért alkalmas az arany pótlására (mármint a nem látható helyeken), és a szakértők számára is nehéz az ilymódon hamisított aranytömbök kiszűrése. 

A cégnél nem kívántak reagálni erre a hírre, ami a Silberguru nevű szakértői blog szerzője szerint azt jelenti, hogy valószínűleg maga az aranytömb is hamisítvány, hiszen a cég ilyet egyszerűen nem engedhet meg magának.  

Szokásomhoz híven a cikket követő kommenteket is elolvastam és igen meglepő dolgokat találtam. Vannak, akik azt mondják, hogy a világban ma már senki nem mond igazat (politikusok, reklámok stb.), miért éppen az aranytól várjuk el, hogy az legyen, ami? Vannak, akik megkönnyebbülésüket fejezik ki, mert nem aranytömbbe, hanem aranyérmébe fektettek be (nem egy ilyen kommentet olvastam). A 3. csoport pedig azon tanakodik, vajon mi lehet Svájc aranytartalékával, amit biztonsági okokból az USA-ban tartanak (kérdés, hogy miért biztonságosabb ott, mint itt és ki az a bolond, aki a vagyonát másra bízza?).


Ennek is utánaolvastam egy kicsit és sok érdekes dolgot megtudtam. A világ legtöbb aranyát a Fed föld alatti trezorjaiban őrzik. 36 ország döntött úgy, hogy összesen 7 ezer tonnányi aranyat, 190 milliárd dollár értékben bíz a Fed-re, ez a világ monetáris aranykészletének 22%-a (sajnos nem tudom, hogy ez mikori adat). A tárolásért a Fed nem kér pénzt, ha azonban már hozzájuk kell nyúlni, azért igen. Ezek a föld alatti trezorok a nagyközönség által is látogathatók. Az egyes országok készletein sehol sem látható az ország neve.

Ehhez képest igen különös, amit a német Bild magazin derített ki. Ugyanis a német emberekben is felmerült a kérdés, hogy vajon mi lehet az ő aranytömbjeikkel, aminek nagy része az USA-ban van. Ha ugyanis valaki aranyat vásárol és beteszi a nemzeti bankba megőrzésre, a nemzeti bank azt a további biztonságos tárolás érdekében a Fed trezorjába küldi. Elvileg 3 évente ellenőriznie is kéne azokat, a német nemzeti bank azonban ezt nem teszi meg, ill. legutoljára 2007-ben néztek rá az ottani készletekre, sőt, még jelezték is, hogy a 3 évenkénti ellenőrzési kötelezettség túl ritka (azóta minden évben meg kéne számolni, hogy megvan-e az összes ott elhelyezett arany). A németeknek a nemzeti bankon keresztül 3400 tonna aranytartalékuk van, aminek a nagy része a Fed-nél pihen. Sokan aggódnak, hogy annak bizony már bottal üthetik a nyomát. Ezért kerekedett fel a Bild a CDU külügyi szakértőjével, hogy utánajárjon a dolognak, azonban zárt ajtókkal találták magukat szembe. A külügyi szakértő ekkor azt kérte, hogy rendben, ha már fizikailag nem tekinthető meg ország aranykészlete, akkor - jobb híján - megelégszik egy listával is, amin az aranytömbök sorszáma található. A kérésére először azt a választ kapta, hogy nem létezik ilyen lista (politikus sokkot kapott). Majd aztán mégiscsak került, de szigorúan titkos (újabb sokk). Zárásként azzal bocsátották el a Fed-től, hogy az ilyesfajta kérdezősködés aláássa a Fed és a német nemzeti bank közötti bizalmat. Amikor a nemzeti bank értesült a látogatás eredményéről, megpróbálták a cikk megjelenését megakadályozni. Aggodalomra tehát mégiscsak van ok.

Mindezt azért írtam le, mert nem csak a németek aranytartalékáról van szó, hanem arról, hogy ma már semmi sem biztos. A jövőnkre fel kell készülni - saját magunknak, mert másra úgysem számíthatunk. És ha meg is van az a biztonsági tartalékként vásárolt aranytömb, igazi baj esetén nem biztos, hogy ivóvízre vagy élelmiszerre váltható...

2012. március 26., hétfő

Tavasz - tényleg

Most már tényleg, igazából és visszavonhatatlanul itt a tavasz! Tegnap - az idei szezonban, vagyis idén először - kiengedték a téli szállásukon lévő teheneket és végre újra a látképhez tartoznak a házunk előtt legelésző tehenek. Már nagyon vártam őket! Olyan megnyugtató a látványuk, meg az, hogy hallom, ahogy tépik a füvet - semmi más nem hallatszik, mert egyébként nagyon csöndesek.

És akkor a természetről még nem is beszéltem! A nyári melegnek köszönhetően (az újság szerint tökéletes nyaralóidő van) egyik napról a másikra kizöldült a fű (újra minden harsogó zöld, amerre a szem ellát), kinyílt az aranyeső és néhány gyümölcsfa is virágba borult. A korai bokrok is zöldek, még friss zöldek, de néhány nap és tényleg minden zöld lesz. Na és a magnóliák...!

Az időjárásnak megfelelően öltözködők már rövidujjóban, a túlzók ujjatlanban, a naptár szerint öltözködők pedig még kabátban, sálban járnak. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy reggel még nagyon friss az idő (2-3 fok), tehát a reggeli órákban valóban indokolt a kabát és a sál.

Ne feledkezzünk meg a tavasz megérkeztét jelző nyári időszámításról sem, ami már csak hab a tortán (no persze csak azoknak, akik szeretik a habot...)! Ez is hozzájárul a reggeli csípősebb hideghez, de az este olyan észrevétlenül jön el, hogy csak csodálkozunk, hogy jé, már 8 óra van? Pedig még csak most megy le a nap! Mindezek egyenes következménye, hogy a kerti bútort kitelepítettük a teraszra és a vacsoránkat kint, a naplementében gyönyörködve költjük el.

2012. március 24., szombat

Colmar - Franciaország


A jó idő beköszöntével újra útra kelünk minden hétvégén. Nem azért, mert Svájcot már teljes mértékben feltérképeztük volna, de a változatosság kevéért Franciaország felé vettük az irányt. Kevesebb, mint 1 óra alatt már a határon is voltunk (leszámítva azt, hogy 2x is vissza kellett fordulnunk, mert először a pénz maradt otthon, másodjára pedig a kocsipapírok... nekem köszönhetően - ez összességében 1 órás időveszteséget és teljes frusztrációt jelentett... ezt nem számítom bele az 1 óra alatt a határon voltunk kalkulációba).

A határátlépést akkor is észrevettük volna, ha nincs határátkelő - terepasztal-országból átléptünk a "szabad világba". Benne élve észre sem veszi az ember azt, hogy a tökéletes rendezettség, szabályosság és szabályozottság egy kicsit nyomasztó. Viszont ahogy kilépünk ebből, mintha egy kisebb kő esne le a szívünkről és felszabadulnánk a nyomás alól (mert amiben élünk, az minket is kötelez, pl. piros lámpán még akkor sem merek átmenni, ha nem jön autó, pedig otthon ez nem okoz gondot, sőt, meg sem fordul a fejemben, hogy ott ácsorogjak, ha át is mehetnék). Szavakkal talán nem is tudnám megfogalmazni a különbséget, illetve tételesen nem tudnám felsorolni, mindenesetre az biztos, hogy a természetnek egy kicsit nagyobb teret engednek, van hely a gazoknak is, nincs az út mentén kínos precizitással minden fűszál és gyom rövidre nyírva. Colmarba beérkezvén (merthogy Colmar volt az úticél) egyenesen otthon éreztük magunkat. A kertvárosi része akár egy magyar település is lehetne, mondjuk Veresegyház. Hasonlóak a házak, a kertek, még egy tyúkos udvar is volt az út mellett.

A belvárosba érve azonban minden megváltozott, legalábbis, ami a magyarországi hasonlatosságot illeti. Leszámítva a kertvárosi részt, a város többi része komplett óváros, amolyan igazi meseország. Colmar Elzász 3. legnagyobb városa Strassbourg és Mulhouse után, 67 ezer lakossal (a hozzá tartozó környező településekkel együtt 120 ezer). Baseltől és Strassbourgtól kb. egyenlő távolságra található (60-65 km), mindkét irányból autópályán közelíthető meg (a kétszeri hazafordulás előnye, hogy az autópályán bekövetkezett balesetet eltakarították, mire mi odaértünk).

1871-től 1918-ig Németországhoz tartozott, az I. vh. után visszakerült Franciaországhoz, majd a nemzeti szocializmus ideje alatt újra Németország részévé vált, míg végül 1945-ben visszakerült Franciaországhoz, egyelőre véglegesen (?). A város történelme egészen 823-ig vezethető vissza, ekkori az első írásos említés. 1226-ban a Német-Római Birodalom részévé és szabad birodalmi várossá vált (ez számos privilégiumot jelentett, többek között azt, hogy a város egyenesen a császárnak "jelentett", ezáltal nagyfokú autonómiával rendelkezett). A történelmére bővebben nem térnék ki, de mivel határközeli és privilegizált jogú város, ezért elég eseménydúsnak mondható.

A lényeg az, hogy Colmar is megér egy misét! Mintha egy mesébe csöppentünk volna (Elsass Tourismus honlapján életnagyságú képeslapnak titulálják a látogató elé táruló látványt), és csak mentünk, mentünk és még mindig benne voltunk, még mindig nem találtuk magunkat szembe szocreál épülettel, vagy lakóteleppel, szürke külvárossal. Színes, fagerendás, sokszázéves házak sorakoznak vég nélkül, most virágzó fákkal, néhány hét múlva az ablakokat elözönlő virágosládákkal. A városban rengeteg üzlet, étterem, cukrászda és kávéház található, némelyik hasonlóképp mesébe illő, néhol giccsbe hajló, de a helyhez illő dekorációval. Colmaron keresztül folyik egy kis patak (folyó?), ezért azt a városrészt Kis Velencének hívják. Egyelőre még nem indult be az igazi túristaszezon, meg a túristákat szállító csónakok, de pont így volt jó (így sem volt kihalt a város, sőt).

Az első benyomáshoz tartoztak még a házak fölött keringő gólyák is. Na innentől még végképp othhon éreztem magam. A gólya egyébként a város jelképe, a szuvernír boltokban lépten nyomon plüss gólyákba botlik az ember. No meg egy útjelző táblába, amint egyszercsak Győr neve néz szembe, meg az, hogyha a nyíl irányába elindulunk, 1011 km múlva Győrbe érkezünk. Szimpatikus módja a testvérvárosok feltüntetésének, amihez egy EU intézményhez méltó zászlórengeteg is tartozik, természetesen a magyar zászlóval együtt.

A vásárcsarnokban megérkezésünk után azonnal beszereztük a híres elzászi perecet, elvégre hosszú út állt mögöttünk, alaposan megéheztünk. :) Néhány lépéssel később egy árus szalámit kínált - áfonyás szamár szalámit... De nem éheztünk ezután sem, mert több cukrászda kínált helyi macaron-t a járókelőknek, még frisset, langyosat (ez itt a párizsi macaron leírása, ez pedig az elzászi macaron elkészítéséről egy francia nyelvű videó). Leginkább kókuszos csóknak nevezném, különböző ízesítéssel - ettünk áfonyásat, kakaósat, narancsosat. Természetesen nem tudtunk ellenállni, abból is bevásároltunk, majd a nap végén még egy modern, inkább design cukrászdában (Gilg) további süteményeket. Hm, a túra gasztronómiai része nem az egészségről szólt...

A városról igazándiból nem is tudok írni, látni kell. Olyannyira, hogy hamarosan újra visszamegyünk, beiktatunk egy múzeumlátogatást is, mert abból is több van és ha belefér az időbe, még egy közeli várba is elmegyünk.

Fényképek itt.

2012. március 19., hétfő

Költözés

Minden jel arra mutat, hogy tovább fogunk kint maradni, mint az eredetileg tervezett 2 év. Sajnos a lakást csak 2 évre tudtuk bérelni (ez akkor nem tűnt gondnak, inkább előnynek, mert a rövid idő miatt viszonylag kedvező bérleti díjat kaptunk), mert a tulajdonosok visszajönnek - ők is külföldön dolgoznak.

Most nem a keresés nehézségeiről szeretnék írni (pedig van az is, ugyanis a meghirdetett lakások 1 hét alatt elkelnek, vagyis nem lehet igazán előre tervezni, ahogy én szeretek, mert most még csak az árpilistól felszabaduló lakásokat hirdetik, és gyorsan kell dönteni), hanem inkább néhány sajátosságról.

Nem tudom, hogy minden kantonban azonos-e az időpont, de Aargauban a hivatalos költözési idő július elseje (azóta megtudtam, hogy a modernebb bérbeadók már nem ragaszkodnak ehhez). A bérlakásokat általában nem magánszemélyek adják ki és nem lehet őket bármikor felmondani. Viszont már most felkészültek az áruházak a költözési szezonra - akciósan lehet kapni különböző spéci csomagolóanyagokat (buborékos fóliákat és a bútorok bebugyolálására alkalmas rongyokat) és dobozokat, valamint a dobozok tologatására szolgáló kiskocsit is.

Az ingatlanportálon (legalábbis azon, amit én szoktam nézni) a költözéshez mindenféle jótanáccsal szolgálnak: hogyan pakolj, takaríts, keress lakást és mire figyelj, ha megnézel egyet. Külön listákkal szolgálnak a költözés előtti különböző időszakokra és a költözés utánra (összesen 6 lista, ami a költözés előtti 2. hónappal kezdődik). Ez egyrész nagyon hasznos, mert sok hivatalos teendő van, amit tanácsos nem kihagyni, másrészt nevetséges, mert még azt is leírják jótanácsként, hogy a költözés utáni napon szépen menj és mutatkozz be a szomszédoknak. A gondolkodásnak és a spontaneitásnak nem sok teret engednek.

A lakhely kiválasztásánál több mindenre kell figyelni, mint otthon, ugyanis itt minden kanton egy miniország, és azon belül a különböző településeknek is sokkal nagyobb a döntési hatásköre. Az adót is helyileg szabják ki. Az ingatlanportálon ezért minden lakáshirdetés mellett van egy adókalkulátor is. Még én is csak ismerkedem ezekkel a dolgokkal, keresés közben bukkantam rá egy másik adókalkulátorra. A svájci adórendszerről, ami alapvetően 3 szintű (szövetségi, kanton és helyi), itt lehet bővebben olvasni (németül).

Találkoztunk egy olyan dologgal is, amire szintén nem számítottunk. Van egy bizonyos hivatal (Betreibungsamt), ahonnan fejenként 17 CHF-ért ki kell kérni az adatlapunkat (Betreibungsauszug), ami arról szól, hogy az elmúlt időszakban minden pénzügyi kötelezettségünknek eleget tettünk, nincs elmaradásunk, hátralékunk semmivel és eljárás sem folyik sellenünk.

Tovább bonyolítja a költözés kérdéskörét az iskola, ugyanis Bogit nagy valószínűséggel átvisszük a nemzetközi iskolából egy helyibe. Ha viszont azt szeretnénk, hogy Badenben járjon iskolába, ahol Józsi dolgozik és ahol már van magyar barátnője (Boginak), meg gyakran találkozhatna a mostani barátnőivel is, mert közel van a nemzetközi iskola, akkor oda nem költözhetünk, ami Bogi és az én kedvencem, mert ugyan közel van (vonattal 10 perc), de már Zürich kanton, vagyis másik "mini ország", másik iskola. Pedig nincs messzebb Badentől, mint ahol most lakunk.

Találtunk egy új kedvenc lakást, amit "megpályázunk", aztán nagyon szorítunk, hogy nekünk ítéljék a több jelentkez közül...


2012. március 18., vasárnap

A jövő iskolája


Az iskola szervezésében több ismert professzor látogatott el az iskolába és tartott előadást az érdeklődőknek. A téma a jövő iskolája, vagyis hogy milyen lesz az iskola 2030-ban.

Én leginkább Sir Ken Robinson miatt mentem el, de az ő személyétől függetlenül is érdekesnek tartottam a témát. Sajnos a zürichi csúcsforgalom miatt (ez egy komplett önálló poszt témája lehetne) 50 perccel később érkeztem, mint ahogy induláskor a GPS előrejelezte, ami 40 perces késést jelentett Ken Robinson előadásáról. Emiatt igencsak frusztrált és csalódott voltam. De szerencsére még így sem maradtam le róla teljesen, 20 percet még hallottam belőle (tőle).

A legérdekesebb gondolata - ebben a rövidke időben - számomra az volt, hogy az iskola jelenlegi formájában nem biztos, hogy fent fog maradni. Nagyon szemléletes példát mondott el arról, hogy milyen módon tud minden fél számára jól működni egy oklahomai idősek otthona épületébe telepített egy osztálynyi elsős kisgyerek, vagyis egy teljesen szokatlan oktatási helyszín és forma. Az idősek már az első nap ott kíváncsiskodtak, hogy mi történik az egyébként csöndes, mondhatni semmi izgalommal, eseménnyel nem szolgáló intézmény falai között. Látták, hogy egy sereg gyerek tanul írni-olvasni. Rögtön visszatért az életkedvük, meg is kérdezték, hogy segíthetnének-e valamiben. Így történt, hogy minden kisdiák mellé került egy "pót-nagyszülő", egy privát tanár, akivel közösen tanult olvasni. De kapcsolatuk ennél tovább mutatott. Beszélgetések alakultak pl. arról, hogy az idősek fiatalkorában milyen volt az élet, az iskola, a tanulás, és szorosabb kapcsolatok szövődtek. A gyerekek szeretnek iskolába járni, gyorsabban taulnak meg olvasni, az idősek pedig hamarosan elhagyták gyógyszereik egy részét - nincs már többé szükség altatókra, antidepresszánsokra. Újra értelmét látják az életnek és reggelente alig várják, hogy megjelenjenek a gyerekek és bemehessenek hozzájuk. Miért választjuk hát szét a generációkat az élet számos területén, amikor a családban sem tesszük?

Arról is szó esett, hogy mennyire fontos a tanárok munkája. Mindenki emlékszik egy-egy tanárra, aki meghatározta a tanuláshoz, az iskolához való viszonyát. Egy jó tanár emléke örök életen át elkísér (sajnos, egy rosszé is). Sok ember van, aki nem szereti a munkáját, de a tanárok ezt nem engedhetik meg maguknak, mert túl fontos a munkájuk, túl sok ember életére van óriási hatással. Magyarországon ez a gondolat valahogy nem épül be a rendszerbe. Kb. 1 éve német órán beszélgettünk az oktatásról, amikor a lengyel csoporttársam elmondta, hogy náluk a tanárok és az orvosok fizetése elég alacsony. Ezen a svájci német tanár teljesen meglepődött. Nem értette, hogy két ilyen fontos területen, ahol emberek életéről, testi, lelki egészségéről van szó, hogyan lehet alulfizetett munkaerő.

A következő előadó Ausztráliából érkezett, professzor Erica McWilliam. Tőle is két gondolatot idéznék. Az első, miszerint igazándiból a klasszikus kávéházi élet sokkal inkább az egész életen való tanulás mintapéldája, mint az iskola. A kávéházakban zajlott régen a szellemi élet, ott vitatták meg az írók, tudósok, művészek az élet nagy dolgait, véleményt cserélték, megosztották egymással elméleteiket, gondolataikat. Mindeközben rengeteget tanultak egymástól, vagyis bővült az ismeretük a világról. Az iskolában is ez történik (mármint az utóbbi), csak éppen az ismeretek beépülése kérdéses (ez a saját véleményem, nem a professzorasszonyé).

A másik gondolata a kreatív gondolkodás képességéről szól. Arról, hogy mennyire fontos, hogy az ember képes legyen a megfelelő kérdést feltenni. Ez pedig gyakorolható, a következőképpen. Mi lehet a kérdés, ha a válasz .... - és itt a lehető legtöbb kérdést fel kell tenni a cél elérése érdekében. Nagyon jó gyakorlat, tényleg megmozgatja az ember agyát, és nem csak a sablonokban gondolkodást támogatja. Érdemes kipróbálni.

Majd Wade Davis, a National Geographic felfedező munkatársa, szerzője, fotós, antropológus következett. Előadása alatt folyamatosan mentek a háttérben a fotói, fantasztikusan szépek voltak. Ő inkább a különböző kultúrák értékeiből, szokásaiból villantott fel egyet-egyet. Elmondása szerint Borneón pl. nincs szó a köszönömre, mert a segítségnyújtás természetes (tehát megköszönni sem kell). A vagyont sem tárgyakban mérik. Összes "ingóságukat" a hátukra tudják venni, ha menni kell. Az értéket az emberi kapcsolatok jelentik számukra.

Nemrég hallgattam Balogh Béla egy előadását, ami pont kapcsolódik ehhez a témához. Képzeljük el, hogy mi maradunk az egyetlen ember a Földön, miénk minden, amit az ember eddig elért, előállított, minden vagyon. Boldogok lennénk? ....

Összefoglalva: az iskola jelenlegi formájában a 19. századi ipari fejlődés által megnövekedett igényekre alapult (kellettek tanárok, orvosok, mérnökök). Első helyen mindenhol a matematika, majd a természet- és társadalomtudományok, a művészetek és a testnevelés. Ezeknek azonban egyenrangúnak kellene lenniük, mert csak úgy tud harmonikusan fejlődni a személyiség. Ráadásul ma már túlképzés van a világ nyugati felén. Egy generációval korábban az egyetemi diploma még tuti állást jelentett - csak az a diplomás nem dolgozott, aki nem akart. Ma már egy egyetemi végzettség szinte semmit nem jelent. Aki tutira megy, az MBA-t, sőt leginkább PHD-t szerez. Magyarországon is megfigyelhető, hogy már egy egyszerűbb irodai munkához is a jelentkezők közül azt veszik fel, akinek diplomája van, noha a munka maga nem követeli meg a felsőfokú végzettséget.

Az előadók véleménye szerint addig nem fog megváltozni ez a rendszer, amíg azok döntenek róla, akik a jelenlegi iskolarendszerben nőttek fel és hisznek annak mindenhatóságában. A következő generáció feladata lesz a mostani rendszer megreformálása.

2012. március 14., szerda

Fényes égbolt


Szombaton este szülinapi buliból jöttünk haza, amikor észrevettük, hogy az égen a megszokott Esthajnal csillag (Vénusz bolygó) mellett még egy fényes pont ragyog. Gyorsan körülnéztem az égen, hogy mihez tudom viszonyítani, milyen ismerős csillagképhez, hogy meg tudjam nézni itthon, mi is lehet az (jobbra tőle a Kassziopeia, kb. azonos távolságban még tovább jobbra pedig a Nagygöncöl kocsijának nyitott része). Szerencsére különösen tiszta már napok óta az ég, ezért nagyon jól látszanak a különböző csillagképek. Az itthoni nyomozás elmaradt, azonban ma a hírek között rábukkantam a megfejtésre és fotókra is. Nem más az a fényesség, mint a Vénusz és a Jupiter!

Érdemes megnézni őket.

Nincs lazsálás

Svájcban minden változtatást népszavazás előz meg. Múlt hét végén arról szavazhattak, hogy szeretnének-e a jelenlegi 4 hét szabadság helyett többet (Blick), 6 hetet. A válasz első ránézésre megdöbbentő, mert ki ne szeretne több szabadságot? A svájciak 66,5%-a NEM. Különösen ellenzik az ország szívében lévő kantonok lakói (Nidwalden, Obwalden, Schwyz, ill. Appenzell), a szavazók 80%-a szavazott ellene.

Második ránézésre sokan. Pl. azok, akik a jelenlegit sem tudják kihasználni, mert annyi a munkájuk és annyira nélkülözhetetlenek (vagy annak hiszik magukat). Esetleg azok, akik a mezőgazdaságban dolgoznak, a saját gazdaságukban és úgyis annyit dolgoznak, amennyit a föld, meg az állatok megkövetelnek.

A 6 hetes szabadságot megszavaztatók honlapján az érveket is el lehet olvasni (mai rohanó világunkban egyre nagyobb nyomás nehezedik az emberekre és ezt valahogy ki kéne heverni), hogy miért is kell több szabadság ma az embereknek, mint korábban. Természetesen az ellenzőknek (Ferieninitiative NEIN) is van honlapja, érvek felsorolásával (a több szabadság veszélyezteti a munkahelyeket és a gazdaságot).

A 36 órás munkahét sem nyert megfelelő támogatottságot (a francia szomszédoknál már az a gyakorlat) és megszavazták azt is, hogy a jövőben korlátozni fogják a nyaralók számát, ill. arányát. Egy településen max. minden 5. ház/lakás lehet nyaraló. A kivitelezés nem teljesen világos, a jellemzően üdülőkkel rendelkező településeken jóval rosszabb az arány, és nem tudják, hogy rájuk hogyan fog vonatkozni az új törvény. Emellett persze a hegyvidéki települések fekete napjának nevezik a népszavazás napját, félnek a turizmus visszaesésétől is. Az alpesi kantonokban nagyobb arányban szavaztak nemmel, vagyis ők nem korlátozták volna a nyaralók számát, mint máshol. Szoros volt a verseny, de a korlátozás hívei nyertek. Tudjuk, hogy Svájc egyik fő bevételi forrása a turizmus.

Nem tartozik szorosan ide, de most szavaztak a könyvek fix árassá tételéről is. Az eredmény alapján a könyvek továbbra is szabad árasak maradnak (a német nyelvű kantonokban 2007 óta van így).

2012. március 9., péntek

Név nélkül nem megy

Mesélték, de nem hittem, hogy egy svájci nem tud köszönni neked, ha nem tudja a neved. Azóta megfigyeltem, és valóban így van, minden szomszéd, ismerős Hoi/Hallo Szilvia köszöntéssel üdvözöl, sohasem csak úgy magában sziázik.

A legerőteljesebb példát azonban telefonon keresztül volt "szerencsém" megtapasztalni. Amikor a már említett hőszivattyú miatt hívtam a Stiebel Eltron-t, akkor addig nem jutottunk tovább a beszélgetésben, amíg meg nem adtam a nevem. Ez volt az első kérdés (a Xenophobes' Guide to the Swiss c. könyv szerint a játék lényege, hogy a beszélgetés végéig emlékezni is kell a névre, hogy elköszönéskor is használhassák). Megkérdeztem, hogy az én nevemet szeretné-e tudni. Igen. Verstehen Sie? Wie heissen Sie? (vagyis ismét megkérdezte, hogy hogy hívnak engem). Még egyszer megpróbálkoztam azzal a kérdéssel, hogy az én nevem kell-e neki, vagy a ház tulajdonosáé, mert balga módon azt gondoltam, hogy esetleg ha azt beüti a rendszerbe, rögtön látja, hogy milyen típusú gép van nálunk és hogy milyen garancia jár rá. De nem. Emberünk a vonal túlsó végén most már igencsak ingerülten kérdezte, hogy Wie heissen Sie? Was ist Ihr Name? What's your name???!!! Mire én is ingerültem válaszoltam, hogy tökéletesen értem, már először is értettem és végül megmondtam a nevem. Erre hallhatóan megnyugodott és onnantól kezdve elkezdődhetett az érdemi beszélgetés is, amiben a nevemet, amire frissen szert tett, máris használni tudta.

Mellékszál, hogy mindig bajban vagyok, hogy a saját nevemet használjam-e vagy Vargiét ilyenkor, második esetben Frau Varga leszek, ami csak nagyon hivatalosan vagyok, papíron, de lassan átállok rá a hivatalos ügyintézésnél, mert egyszerűbb így a dolog (meg a kiejtése is). :)

Itt a tavasz!


Már 1-2 hete tavasz illatot érzek, annak ellenére, hogy a hőmérséklet még nem indokolná a tavaszi hangulatot. Napközben azonban már egyre többször tavaszias meleg van, ugyan éjszaka még fagy. A hóvirágok még rég előbújtak, mostanra már a tulipánok és a nárciszok is kidugták első leveleiket.

De nem csak az időjárás, hanem a kinti munkák elkezdése is jelzi a tavasz beköszöntét. Akármilyen irányba is induljak, mindenhol útépítésbe botlok. A közvetlen közelünkben 6 utat bontottak fel. Hiába, fontos az állagmegőrzés, a prevenció, no meg fejlődni is kell. Arról nem is beszélve, hogy csak a tökéletes minőség, szolgáltatás az elfogadható, a közlekedés és az utak állapota tekintetében is.

Egy kis kitérővel itt most megemlíteném, hogy azért korántsem tökéletes ám minden! Kb. egy hónapja a hőszivattyú ismét elárasztott minket vízzel, az 5 vödörnyi vizet 2 órán keresztül sikerült feltörölnöm. Ha működik, akkor nagyon jó, mert észre sem veszed, hogy van, nincs vele semmi tennivaló, se télen, se nyáron, de 1,5 év alatt 4x volt nálunk a szerelő (ill. különböző szerelők). Néhány hete pedig a pince egyik falán vettünk észre púposodást. Ma kijött egy nedvességelhárító szakember, aki egy pillanat alatt megállapította, sűrű bólogatások közepette, hogy ezt a házat bizony rosszul építették, hiányzik a rendes vízelvezetés a bejárat előtti kis teraszon, így a két ház összeillesztése között szivárog le a víz a falon. Hát ennyit a szuper tökéletes svájci minőségről...

Aztán, a tavaszt jelzi a már korábban is megkezdett, de most már tömegesen végzett trágyázás (és az ebből fakadó tömény trágyaszag terjengése), amit már a fagyos, havas földre is szórtak, valamint a kerti munkák, fák, bokrok metszése is. Minden menetrend-szerűen halad. Én is beszereztem az idei primulákat és tavasziasítottam a bejárat előtti, meg a teraszon lévő cserepeket.

Ma pontosan 6.12-kor tűnt el a nap a szemközti hegy mögött. Minden alkalommal meglepődöm, hogy milyen pillanatok alatt történik ez meg. Egész nap fönt van az égen, látszólag mozdulatlanul, aztán sutty, már le is bukott.

2012. március 8., csütörtök

Előadók a ZIS-ben

Már régen írtam az iskoláról, de most újabb "papírra" kívánkozó dolgok vannak, melyek gyűjtőneve Innovative ZIS ThinkTank.

A témakör a jövő iskolája, részletesebben:
  • Hogy fog kinézni az oktatás 2030-ban?
  • Mi a kreativitás szerepe az iskolában?
  • A jövő bizonyítványában milyen fontosabb tárgyaknak kellene lenniük?
  • Hogy fog kinézni a jövő iskolája?
  • 2030-ban hogy fognak alakulni a szociális kapcsolatok az iskolában?
Az iskolának a munka világára kell-e felkészítenie a gyerekeket?

A program keretében több híres, nagytudású előadó érkezik az iskolába.

Educational Futurist, Ken Robinson via TelePresence
Technological “Guru”, Scott McLeod
Anthropologist, Wade Davis
Futurist, Erica McWilliam

Sir Ken Robinson-t néhány hete láttam, hallgattam az internetről (Az iskola megöli a kreativitást c. előadását), és nagyon tetszett, ezért nagyon izgatott vagyok jövő pénteki előadása kapcsán. Igaz, hogy nem lesz itt személyesen, csak TelePresence (videóhívás?) révén, de az majdnem olyan, mintha ott lenne (távolról van ott). Scott McLeod pedig egyenesen a gyerekekhez megy be az iskolába.

Folyt. köv., az előadások után.

Női egyenjogúság?


Van egy terület, ahol csak nem akar eljönni, pedig ott aztán tényleg indokolt lenne, ez pedig a keresetek területe. Svájcban szerintem már eltűnt a női munkakör, férfi munkakör megkülönböztetés: szobafestő-mázoló, teherautó- és buszsofőr is lehet nő, saját szememmel láttam őket. Ugyanazért a munkáért azonban Svájcban is 18%-kal kevesebb fizetést kapnak, mint egy férfi, annak ellenére, hogy az alkotmányban már 30 éve rögzítették az azonos bérezést. Arról nem beszélve, hogy ők ezután még a háztartást is vezetik, mert az igazat megvallva, még ott sem igazán teljes az egyenjogúság, a nőkre hárul az otthoni teendők nagy része (beleértve a gyereknevelést is).

Egy szemléletes számítás szerint a nők Svájcban minden év március 7.-ig ingyen dolgoznak, Németországban március 23.-ig, Ausztriában április 13.-ig, Olaszországban és Franciaországban pedig április 15-ig - ők 29%-kal kevesebbet kapnak azonos munkáért.

Az adatok szerint Svájcban 400.000 ember havi bére nem éri el a 4.000 frankot (Svájcban létezik a részmunkaidő intézménye is, 40-60-80%, természetesen a munkabér is ezzel arányos), és ezek 3/4-e nő.

Szóval a nőnap ismét felvetette ezt a kérdést, ezért a világ számos pontján tüntetnek a nők az azonos munkáért azonos bérért (a magyar hírportálok valahogy nem írnak a tüntetésekről, de az egyenlő bérezés törvénybe iktatásáról számos helyen lehet olvasni - most már írnak itt pl.). Ezen kívül külön kérdéskört képez az, hogy a mind a politikában, mind a gazdasági életben alulreprezentáltak a nők. Az ENSZ statisztikája szerint a világ 500 legnagyobb cége közül csupán 12-t vezet nő. Ez azonban már nem olyan egyértelmű szerintem, mint a kereseteké, ugyanis a nők ambíciói között kevésbé szokott ilyen irányú karrierterv tartozni, mesterségesen betolni őket ilyen pozícióba pedig teljesen értelmetlen (ez az én magánvéleményem, nem a cikkíróé).

Ezen kívül még annak is külön műsort szenteltek a rádióban, hogy milyen "fura", hogy pont a nőnapra esik a férfitársadalom számára egyik legfontosabb nap, a Genfi Autószalon nyitónapja. Ráadásul a férfiak egy része, nem csak az autók, hanem a csinos hostess lányok miatt is szívesen látogatja az autószalont. Több hostesst is meginterjúvoltak, akikről megtudhattuk, hogy nemcsak szépek és csinosak (mert az ugye alapkövetelmény), hanem okosak is. Bölcsész-, orvostanhallgatók, egyéb egyetemisták. Elmondásuk szerint naponta több ajánlatot kapnak a férfi látogatóktól, megpróbálják elkérni a tel. számukat, elhívni őket vacsorázni, szállodai szobájukba stb. Külön felkészítik őket ezért arra, hogy hogyan hárítsák el kedvesen a nyomulós férfiakat. Az erősebb nem ráadásul meg van győződve róla, hogy az autókhoz csak ők értenek és nem is feltételezik a csinos hostessekről, hogy nem csak a szépségük miatt állnak ott, hanem az autókból is felkészültek.

2012. március 7., szerda

Micsoda különbség!

Nézegetem a lakáshirdetéseket, mert úgy alakult, hogy költöznünk kell. Azt már írtam korábban, hogyha az ember lánya 0,5 szobát lát a hirdetésben, az nem a magyar fogalmak szerinti semmire sem használható fél szobát jelöli, hanem a nappalival egy légtérben lévő étkezőt.

Most épp egy 4,5 szobás, vagyis 3 hálószoba + nappali-étkezős lakás hirdetését nézem. A hirdetés szövege szerint a lakás, ami 150 m2-es, 2 fürdőszobás, 2 teraszos, egy 1 gyerekes, esetleg gyermektelen házapár számára ideális. Tessék? Jól értettem? Nem túlzás ez egy kicsit? Nem mondom, hogy a mi 1 szem gyerekünkkel hármasban nem tudunk megtölteni bármekkora teret és akárhány szobát, na de azért mégis.

2012. március 6., kedd

Időskor

Finn barátnőm mesélte, hogy a nagypapája most 97 éves. A Finnországban cudar kemény teleket Spanyolországban tölti, most vele van 85 éves barátnője is. Egyébként kocsit vezet, ellátja magát és szellemileg is teljesen friss, olvassa az újságokat, követi a világ eseményeit. A mozgása már egy kicsit lassabb, néha fáj a térde, meg a csípője, de ettől eltekintve teljesen jól van.

A barátnőm férjének a nagymamája is 94 éves, tehát nem egyedi esetről van szó. Igaz, a születéskor várható élettartam "csupán" 79 év, de ez azért van, mert a mi korosztályunk már nem fog olyan sokáig élni, mint a mostani idősek, akik még kemény fizikai munkát végeztek, nem voltak kitéve (életük első felében) környezeti ártalmaknak és rendes ételt ettek, nem gyorséttermi kajákat, meg készételeket.

Apropó, érdemes megnézni a Foodmatters c. filmet a táplálék fontosságáról (Azzá leszel, amit eszel - mondta Hippokratász i.e. 400-ban). Ehhez kapcsolódik Villás Béla előadása is.

2012. március 5., hétfő

Könyvajánló


Ha valaki Svájcban készül dolgozni, vagy már Svájcban él, de "furának" tartja a svájciakat és szeretné egy kicsit jobban megérteni őket, jó szívvel ajánlok 2 könyvet. Mindkettő 1,5 évvel azután került a kezembe, hogy Svájcban vagyunk, ezért csak utólag tudom konstatálni, hogy jé, tényleg így van, tényleg ilyenek! Még jó, hogy nem előtte olvastam, mert akkor lehet, hogy ki sem merek jönni... :)

Az egyik könyv jó régen, az 1970-es évek végén íródott, egy magyar diplomatafeleség összeállítása, aki 7 évig élt Svájcban. A legmegdöbbentőbb az egész könyvben az, hogy ma ugyanúgy rá lehet ismerni az általa több, mint 30 éve tapasztalt dolgokra!

A másik könyv angol nyelvű. Xenophobe's guide to the Swiss a címe (a magyarokról is íródott egy hasonló). Könnyen érthető, szórakoztató kis könyv, tipikus brit humorral. Lehet, hogy magyar nyelvű kiadásban is megjelent, ezt sajnos nem tudom.

Ha valaki szeretné megérteni a svájciak beszédét, akkor a Hoi! Your Swiss German survival guide című szótárt ajánlom figyelmébe. Kapható német és angol változatban is (vagyis a svájci-német, svájci-angol szótár). Kategóriákba szedve, témakörönként találhatók a szavak, teljes mondatok, képekkel illusztrálva.

Persze számos útikönyv, képeskönyv kapható, de azok inkább az ország látnivalóiról és nem az emberekről és szokásokról szólnak.

Lavinaveszély


Ezen a télen a szokásosnál sokkal több a lavina a hegyekben. Ilyen súlyos helyzet csak 30 évente áll elő. A lavinákat megelőzendő rekord mennyiségű robbantást hajtottak végre a katonaság segítségével (ezen a linken egy mesterségesen kiváltott lavina látható). Egész pontosan 10x annyi robbanóanyagot használtak fel január végéig, mint tavaly egész évben. Ezeknek az a célja, hogy biztonságos helyen zúduljon le a nagy mennyiségű hó. Ennek ellenére állandó téma a lavina. Most hétvégén pl. a Titlis sípályáján tarolt. Ez alkalommal nem volt halálos áldozat, de évente átlagosan 25-en veszítik Svájcban életüket lavinának köszönhetően. A lavina ugyanis akár 300 km/órás sebességet is elér, ebben pedig nincs az az ember, aki talpon tudna maradni.

Minden egyes sípályán áthaladó, taroló lavina esetében órákig képesek a rádióban beszélni az adott lavináról és a lavinákról általában. Arról, hogy hogyan keletkezik a lavina, ez most pontosan melyik fajtája volt, hogy elkerülhető lett volna-e a baleset, teljesen le kellett volna-e zárni a pályát stb. Az idei sok lavinát állítólag alapvetően az enyhe november okozta. A föld még nem tudott kellőképpen lehűlni és átfagyni, erre a relatíve meleg talajra esett a hó. Aztán rekord mennyiségű hó érkezett, most pedig az enyhe időjárás dönt rekordokat, ami a nagy mennyiségű, a meleg talajhoz nem odafagyott havat könnyen elindítja. A sípályákra zúduló lavinák nagy részét egyébként maguk a síelők váltják ki, azok, akik letérnak a pályáról és azon kívül síelnek. Gyakori, hogy a lavinaveszélyre figyelmeztető jelzést sem veszik figyelembe. Kb. 2 hete a holland Johan Friso herceg sem vette figyelembe egy osztrák sípályán, és sajnos lavinabalesetet szenvedett. 20 percig volt a hó alatt és súlyos fejsérüléseket szenvedett, azóta kómában van.

Svájcban van egy kutatóintézet, a Hó- és Lavinakutató Intézet (Schnee- und Lawinenforschung). Honlapjukon minden információ fellelhető a témával kapcsolatban.