2012. január 31., kedd

Lakbérek Svájcban


Ez a hasznos kis összefoglaló a lakbérekről ma jelent meg, gyorsan közzé is teszem, mert tudom, hogy többen olvasnak olyanok, akik a közeljövőben terveznek Svájcba költözni. Mielőtt mi kijöttünk, egyáltalán nem tudtuk, hogy minek hol nézzünk utána és persze fogalmunk sem volt, hogy mi mennyibe kerülhet. Remélem, hogy egy kicsit hozzá tudok járulni ahhoz, hogy más egyszerűbben tudjon felkészülni. Lakáshirdetéseket egyébként itt lehet nézegetni. Nem árt tudni, hogy aki valóban lakásbérlés céljából nézi a hirdetéseket, annak nem érdemes túl hamar, mert általában néhány nap alatt kiveszik a lakásokat (a mi környékünkön legalábbis). Sőt, ma már az a divat, hogy az érdeklődőket csapatostul viszik a házakhoz és konkrétan verseny van a kiadó (de az eladóakért is) házért vagy lakásért. Épp tegnap olvastam, hogy Zürich közelében, a Zürisee partján a hegyoldalon annyira kelendőek - lennének - a házak, hogy egy házaspár pl. 100 ezer frankos jutalékot ígért annak, aki tud szerezni egyet. Állítólag, ha valahol meghal a tulaj, már másnap kopogtatnak, hogy eladó-e a ház.

Visszatérve az eredeti témára és röviden összefoglalva, egy tipikus (100 m2-es, balkonos, átlagos felszereltségű) 4,5 szobás lakás bére Svájcban 1.000 és 4.000 frank között mozog. Érdekes, hogy a szobák számát itt másképp számolják. 1 szoba minden esetben a nappali, 0,5 az étkező és a maradék jelenti a hálószobák számát. Tehát a 4,5 szobás lakás 3 hálószobát foglal magában. A fönti térképen minél sötétebb színt látunk, annál magasabb a lakbér.

A legdrágább természetesen Genf és Zürich, ill. ezen tavak partjai mentén fekvő házak, lakások. Kedvelt és ezért drága még a Zugersee és a Vierwaldstaedtersee partja, ill. az üdülőövezetek, mint St. Moritz, Davos, Crans-Montana és Ascona. Bern és Basel az elfogadható árkategóriában vannak.

Van, ahol a belváros a legdrágább (pl. Genf, 3.900 frank/hó), máshol a város közvetlen közelében lévő település (Zürich, Zürisee - Küsnacht 3.500, Rüschlikon 3.800 frank/hó, ill. Badennél drágább a Limmat folyó túlsó partján fekvő Ennetbaden 2.450 frank/hó).

2012. január 29., vasárnap

Szánkózás


Ebben a téli szezonban most mozdultunk ki először téli sportot űzni. Mivel hármunk közül egyedül Bogi síel (vagyis már vett részt oktatáson), őt még sem engedhetjük egyedül a pályára, ezért inkább a szánkózást választottuk. Felénk még nem volt hó, ill. a mi magasságunkon nem, de a környező hegyoldalak mintha csak porcukorral lettek volna finoman megszórva, már fehérlettek. Az Alpokban azonban rekordmennyiségű hó van, kárpótlásként talán azért, hogy későn érkezett.

A Titlis lábánál lévő Engelbergben parkoltunk, mint a téli sportolásnál általában - ez csupán 1,5 órányi autóúra van tőlünk. Kellően korán indultunk, így még viszonylag jó helyen kaptunk parkolóhelyet - természetesen rendkívül elhivatott emberek irányították a forgalmat, hogy ki hová parkolhat és hány centit guruljon még előre ahhoz, hogy tökéletesen a helyén álljon.

A Titlisen összesen 82 km-nyi sípálya áll egyébként a síelők rendelkezésére, de ez minket annyira nem érdekelt. A szánkópálya a felvonó legelső állomásánál indul (Gerschnialp), 1.300 m-es magasságból és 1.050 méterre visz le, 3,5 km-en keresztül. Ha az ember szánkójegyet vesz, akkor felvonó árán kívül az egész napos szánkóbérlés is benne van olymódon, hogy a szánkót a völgyben le lehet adni és fönt újat lehet elvenni, vagyis nem kell a felvonóba beszuszakolni (felnőtt jegy 34 frank, gyerekjegy 17).

Sajnos elég nagy köd fogadott, de ez nem csökkentette a szánkózás élvezeti értékét. A 2. lecsúszás után már úgy éreztem, hogy tovább egy percig sem tudnám tartani a lábamat, így egy megállóval följebb mentünk a Trübsee-ig. Ez már 1.800 méteren van. Itt jót melegedtünk, svájci módra készített gulyás levest ettünk (nem híg a leve, hanem inkább egy jó sűrű csülkös bableveshez hasonlít az állaga, de az íze igazándiból egyikéhez sem hasonlít). Itt az étterem előtt található egy FunPark nevű hely is, ami nem volt más, mint 2 kisebb lejtő. Az egyiken műanyag készségeken lehetett leszánkázni, a másikon pedig, ami kanyargós vájat volt, gumifánkon. Először nekem kicsit félelmetesnek tűnt, de szuper volt, úgyhogy jó párszor lecsúsztunk (szerencsére fölfelé futószalag vitt). Ezt a hátsó felem bánta, mert azt senki nem mondta, hogy lehetőség szerint ne tegyem le a fenekem, mert akkor nagyot tud huppani - mint ahogy az meg is történt.

Innen nem messze egy iglu található, egy elég nagy jégkunyhó. Az oldalában bár, birkaszőrőkkel lefedve a bárpult, mellette sajtfonüző család. A hóban óriási párnák, amikre le lehet heveredni és napozószékek. Az igluban pedig szobák, gyertyavilágítással. Van egy iglu falu is, ahol bérelni lehet szobát, mint egy hotelben.

Végezetül mégegyszer leszánkóztunk, és már zárták is a pályákat, mert délután 4-től síverseny indult, már gyülekeztek a sorszámos versenyzők és a nézők.

Már délután izomlázunk volt, ma meg alig bírjuk felemelni a lábunkat... :)

Fényképek itt.

Winterthur




Amíg nem jöttünk ki Svájcba, csupán egy biztosító neve volt számunkra, de most már tudjuk, hogy ez bizony egy város és nem is akármilyen. Winterthur Svájc 6. legnépesebb városa a maga 100 ezer lakosával (agglomerációval együtt 123 ezer), Zürich kantonban, csupán 20 km-re északra tőle. A népnyelv csak Winti-nek nevezi. A városban közel 24%-os a bevándorlók aránya.

Ahogy a város turisztikai oldala pozicionálja magát, Winterthur a kultúra és a múzeumok városa, a fotózás központja. Összesen 16 múzeummal büszkélkedhet, köztük a Technorama, ami a Csodák Palotájához hasonlatos, csak sokkal-sokkal nagyobb és profibb. Igaz, még nem láttuk, de már régóta tervezzük, hogy egy teljes napot szánunk rá (azóta már igen és nyitástól zárásig ott voltunk, csak ajánlani tudom!). Családok számára az ezen a linken találhatóakat ajánlják.

Most azonban egy gyors sétát tettünk a városközpontban, kivételesen kifejezetten boltnézés céljából. Nemrég olvastam ugyanis egy felmérést, mely szerint Winterthurban a legjobb a boltok összetétele és nagy területen nincs autóforgalom, vagyis nyugodtan lehet sétálgatni üzlettől üzletig. Meglepő módon sok volt a kreatív-, ill. kézimunka boltok száma, máshol alig találkoztam ilyenekkel. De a legnagyobb meglepetést mégiscsak a Herendi porcelánoknak szentelt kirakat jelentette - eddig Svájcban még sehol nem találkoztam Herendivel.

Egy másik bolt neve szintén Magyarországot juttata eszünkbe: Además (nem ad, konstatáltuk gyorsan).

Szép a nagy forgalmú pályaudvar is és a városnak van egy fából készült ülő óriása is az egyik téren.

Fényképek itt.

2012. január 27., péntek

Spanisch-Brötli



Baden város levédett terméke a Spanisch-Brötli. Az első írásos emlékek 1701-ig nyúlnak vissza, akkor említették először ezt a vajas levelestésztából készült diós péksüteményt. Olyannyira különleges volt akkoriban ez a sütemény, hogy a zürichi uraságok kifejezetten ezért küldték a 25 km-nyi távolságra lévő Badenbe szolgálóikat, hogy a vasárnap reggeli asztalon friss, ropogós Spanisch-Brötli illatozzon. A református Zürichben ugyanis nem volt szabad a pékeknek ilyen "hivalkodó", luxus süteményt készíteniük.

A Spanisch-Brötli úgy vált ismertté, hogy a zürichi tehetős polgárok gyakran jártak Baden gyógyfürdőibe, ill. politikai összejövetelekre, és hamar megszerették ezt a különlegességet. Erről a későbbiekben sem kívántak lemondani. És mit ad Isten, Svájc első vasútvonala 1847-ben pont Zürich és Baden között épült, ennek köszönhetően a sütemény immár 45 perc alatt eljuthatott Zürichbe - vasúton, nem kellett többé éjfél után nem sokkal útra kelniük. Ez a vonat hamar megkapta a Spanisch-Brötli-Bahn nevet, ami máig ismert és használt fogalom. Nosztalgiajáratként még ma is üzemel. Akkoriban egy vonatjegy egy inas napi bérével volt egyenértékű, ma már egy legrosszabbul kereső embernek sem kerül többe, mint amit fél órányi munkával meg tud keresni.

Ezt az egészet pedig azért írtam le, mert ma végre, 1,5 év kintlét után elérkezettnek láttam az időt arra, hogy mi is megkóstoljuk és nosza, vettem is 3 db-ot. Majd elfelejtettem, hogy hosszú ideig nem volt kapható és ma sem mindenhol. 2007-ben keltették újra életre.

2012. január 25., szerda

Autópályadíj


A 2012-es autópályamatria változatlanul 40 frank/év, amit minden autósnak kötelező megvásárolnia, aki az országhatárt átlépi. Természetesen nem csak a határátkelőkön kapható, hanem postán, benzinkutakon, közlekedési hatóságoknál (Strassenverkehrsamt) is. Színe világoszöld és 2013. január 31-ig érvényes, összesen 14 hónapig tehát, mivel mindig előző év december 1-től kapható. Matrica nélküli autózás büntetési díjtétele 200 frank, ezt idén emelték meg 100 frankról. Azt is megbüntethetik, aki nem helyesen, nem az előírt helyre ragasztja. Előírás szerint az első szélvédő szélére kell ragasztani.

Svájcban 1985 óta kötelező az autópályamatrica használata (ezen a linken az autópályahálózat is megtekinthető). Szóba került, hogy jövőre 100 frankra emelnék a 40 frankos éves autópályadíjat, ezáltal forrást biztosítva az autópályák fejlesztésére, ilymódon pedig csökkentve a helyenként állandósult közlekedési dugókat.

Urban Farmers Box


Új kezdeményezés jutott el hozzánk az iskolán keresztül. A ZIS egyik campusának udvarán holnap elhelyeznek egy konténert, ami a városban nyújt kertészkedési, önellátási lehetőséget. A neve Urban Farmers Box. A Zürichi Alkalmazott Tudományok Egyeteme (remélem, jól fordítottam) fejlesztette ki (angol nyelvű TED előadás itt), a ZIS pedig támogatta. A dolog úgy néz ki, hogy egy közönséges konténerre építenek üvegházat. A konténer aljában halat tenyésztenek, fölötte zöldségeket termesztenek. A kettő szerves egységben van egymással. A halak által termelt anyagok táplálják a növényeket, a növények pedig ezek felvétele által tisztítják a halak vizét (akvapónia magyarul, aquaponics angolul - ez sokkal bővebb információt tartalmaz, mint a magyar). Hasonló elven készített egy debreceni fiatalember is üvegházat saját kertjében, erről itt lehet olvasni. Itt pedig egy kanadai kísérlet.

Itt látható egy rövid kisfilm arról, hogy hogyan készül egy ilyen Urban Farmers Box és hogy néz ki kívül-belül.

Egy ilyen konténer egy családot teljes mértékben ki tud szolgálni. Egy szezon alatt kb. 60 kg hal és 200 kg zöldség kerülhet a család asztalára. Megvizsgálták, hogy Bázelben mennyi szabad tetőfelület van (2 millió m2!), ahová konténereket lehetne telepíteni. Ha ennek a szabad tetőfelületnek csupán 5%-át használnák ki, már akkor is 400 ezer embert tudnának hallal és zöldségekkel ellátni az Urban Farmers Box módszerrel.

Az iskola tájékoztatása szerint ezt a témát beépítik a gyerekek tanrendjébe is és hamarosan bővebb tájékoztatást kapunk mi is.

2012. január 23., hétfő

Az életet adó víz


Hogyan változik a víz pénzzé? Van egy cég, amely ezt a receptet nagyon jól ismeri - olvasható a filmkésztők honlapján.

Tegnap volt a bemutatója a Solothurni Filmfesztiválon annak a svájci dokumentum-filmnek, ami a Nestlé ásványvíz üzletágát mutatja be. A címe: Bottled Life. A Nestlé a világ legnagyobb élelmiszer konszernje és az ásványvíz az egyik legnagyobb üzlet a cég számára, évi 9 milliárd CHF-es forgalmával.

2007-ben kereste meg a céget egy svájci újságíró (Res Gehriger) azzal, hogy csapatával filmet szeretne forgatni ásványvíz témában és interjút szeretnének kérni tőlük. Szépen elhajtották azzal, hogy "rossz film, rossz időben" és azóta sem álltak szóba vele. Mindenhol akadályt gördítettek a munkája elé, a gyárakba nem engedték be, a munkások "no comment" felkiáltással hagyták faképnél. A film ennek ellenére elkészült, és tájékoztatása nem mondható egyoldalúnak. Az USA-ban, Nigériában és Pakisztánban is forgattak, több szakértőt megszólaltattak. Az ENSZ vízügyi főtanácsadója úgy jellemezte a Nestlé-t, mint egy ragadozót, ami vízre vadászik. Van olyan város, ahol a Nestlé-t mind munkaadót és adófizetőt üdvözlik, máshol azonban megmozdulásokat szerveznek ellene.

A mai rádióriportban néhány részletet kiragadtak a filmből, pl. hogy a nigériai Lagosban olymértékben kiaknázza a Nestlé a forrásokat, hogy azokból a helyi lakosoknak egyáltalán nem jut és kénytelenek megvenni ennek a palackozott formáját, természetesen a Nestlé-től. Mindez teljesen legális. A cég állítólag a törvényesség határáig elmegy üzletei során. Az, hogy valami legális, nem jelenti azt, hogy etikus is. Egy átlag lagosi a fizetése felét palackozott vízre költi. Akinek pedig nem futja palackozott (vagyis tiszta) vízre, az a szennyezett vizet kénytelen inni, ami számos betegség forrása és okozója. A palackozott víz literje 2.000x annyiba kerül, mint a csapból jövő (ez persze országonként eltérő, sajnos Magarországon drága a víz).

Nagyon kíváncsi vagyok a filmre. Itt látható a Svájci TV beszámolója, háttérinformációja a filmről. És ha már itt tartunk, érdemes megnézni A palackozott víz története című kisfilmet is.

2012. január 22., vasárnap

Válság - Svájcban is

A gazdasági válság Svájcot is utolérte.

A szociális hivataloknál végzett felmérés alapján számos városban növekedett a szociális segélyért jelentkezők száma. Baden is ezek közé tartozik, itt 2011-ben 9%-kal többen keresték fel a hivatalt, mint előző évben. Különösen a 45 év felettiek veszélyeztetettek, ők - ha elveszítik állásukat - nehezen találnak újat.

Nem érinti a válság - ilymódon - a svájci nagyvárosokat: Zürich, Basel és Genf városokban változatlan a szociális segélyért folyamodók száma.

2012. január 18., szerda

A kapitalizmus vége?

Jövő héten újra sor kerül a Davosi Világgazdasági Csúcsra (hivatalos honlap itt). A 2600 résztvevő között a 40 legbefolyásosabb állam- és kormányfőt várják ide, valamint számos szintén rendkívül befolyásos üzletembert, értelmiségit és tudóst. A megnyitóbeszédet Angela Merkel tartja majd. Az Occupy Mozgalom sem kíván távolmaradni, hiszen a világ legfontosabbjai gyűlnek itt össze.

A csúcs idei mottója: A nagy átalakulás - Új modellek létrehozása. A mai hírekben (a rádióban) egyenesen a kapitalizmus jelenlegi formájának csődjéről beszéltek a világgazdasági csúcs kapcsán.

Kíváncsi vagyok, mit fognak kitalálni ebben a minden szempontból válságos időszakban. Meg tudják-e állítani, fordítani, változtatni a helyzetet? Megmenthető-e még a világ? Meg kell-e egyáltalán menteni?

Az események összefoglalása itt olvasható.

2012. január 17., kedd

Tájékoztató tábla


A zürichi főpályaudvaron változatlanul zajlanak az építési munkálatok. Ilyen helyes Lego-emberke mutatja, hogy az építkezés ideje alatt hogy lehet eljutni a pályaudvari üzletekhez. Svájcban ugyanis az a koncepció, hogy a vasútállomásokon és pályaudvarokon különböző üzletek sokasága sorakozik (RailCity néven), vagyis a bevásárlást azon nyomban el lehet intézni, hazafelé menet már nem kell - elvileg - sehol megállni.

2012. január 15., vasárnap

Sebességrekorder TGV



Múlt héten a zürichi főpályaudvaron egy TGV mellé siklott be a vonatunk, mégpedig nem is akármilyen TGV mellé. A 2007-es sebességrekorder mellett álltunk meg. Felirat hirdeti rajta, hogy ő az és azt is, hogy mennyi volt a sebességrekord: 574,8 km/h. A rekordkísérlet 2007. április 3-án történt, a Strassbourg-Párizs szakaszon. Eredetileg az 540 km/h-s sebességet célozták meg, de az időjárás is a pártjukon volt és menet közben kiderült, hogy bőven meg tudják haladni azt is. Így csupán 6 km/h sebességgel maradtak el a mágnesvasút akkori rekordjától (nem tudom, hogy van-e azóta új).

A rekordkísérlet nagy elővigyázatossági intézkedések mellett zajlott. Nem sokkal korábban egy másik TGV is végigment a szakaszon és 100 rendőr állt őrt. A hidakat is lezárták. Semmi váratlan dolog nem jöhetett közbe, egy vészfékezés végzetes lehetett volna, mivel a féktáv a csúcssebesség esetén több mint 15 km.

A rekordkísérlet 30 millió euróba került, amit a gyártó Alstom, a francia vasúttársaság és a vasútpálya fenntartója finanszírozott. A tét a jövendőbeli üzletek elnyerése volt - a következő 20 évre 6000 vonat, több milliárd értékű megrendelése. A fő vetélytárs a német ICE. Az Alstom többek között kínai és brazil érdeklődőket is meghívott az eseményre.

A vonat láttán azonmód elhatároztuk, hogy legközelebb ezzel a vonattal megyünk Bázelbe (Párizs felé ott is megáll).

2012. január 11., szerda

Novartis - gyógyszervisszahívás

A kevésbé jelentős hírek között fedeztem fel egy számomra sokkal jelentősebbet (itt és itt). Amúgy sem vagyok gyógyszerpárti, de ez a hír abszolút elborzaszt.

A Novartis egyik amerikai gyárában, Nebraska-ban ugyanis a vény nélkül kapható gyógyszereket ugyanazon a gyártósoron készítik, mint a vényköteleseket, pl. morfium készítményeket is. A kettő közötti tisztítás úgy tűnik, nem tökéletes. A hírmagyarázat szerint ez olyasmit eredményez, mint amikor a csokigyárban egyszer mogyorós csoki, majd sima tejcsoki készül a gyártósoron, de a sima tejcsokira is ráírják, hogy nyomokban tartalmazhat mogyorót. Csak itt éppen morfium a tét.

A gyár természetesen visszahívta az érintett gyógyszereket, de valóban mindet? És máskor, máshol nem fordul/fordult elő ilyen? A gyógyszereknek amúgy is rengeteg mellékhatása van, még a vény nélkül kaphatóknak is. Ezentúl még jobban meg fogom fontolni, hogy azt a minimális gyógyszert, amit nagy ritkán beveszünk, arról is inkább lemondjunk-e...

2012. január 10., kedd

Leértékelések

A töménytelen mennyiségű árut, ami az üzletekben található, most szinte mind leértékelik. Az ember be sem tudja fogadni és egy idő után telítődik a kínálattal. Ráadásul tényleg jelentős, 50-70%-os az árcsökkenés. Így már itt is érdemes vásárolni.

Már tavaly karácsonykor elgondolkodtam azon, hogy vajon mit csinálnak az üzletek dekorációjával? Ugyanis nem csak karácsonyfák, meg karácsonyfadíszek díszítik az áruházakat, hanem sokkal inkább enteriőrök, könyvszekrények, fotelek, étkezőasztalok, no meg csaknem mérethű szarvasok. A Globusban járva megoldódott a rejtély. Ott ugyanis (legalábbis Zürichben) felállítanak egy sátrat az áruház mellett (ma már bekukkantottam) és jan. 11-12-én itt árusítják ki az összes karácsonyi dekorációt.

Autóeladási rekordok

Annak ellenére, hogy hosszú ideje gazdasági és pénzügyi válságtól hangos a világsajtó, a most nyilvánosságra hozott adatok szerint rekord évet zárt a Vokswagen és a Rolls Royce. Minden eddiginél több autót értékesítettek 2011-ben mindkét márkából. Volkswagen mellett voksolt 8,156 millió ember, míg Rolls Royce-ot 3.550-en vásároltak - érthető okokból jóval kevesebben.

A Volkswagen gyár álma a 8 milliós eladási szám volt, de még ezt is sikerült überelni. Ezzel több mint 14%-os növekedést értek el az előző évhez képest.

Nem mindenhol ilyen rózsás a helyzet, ugyanis a svéd Saab gyár december közepén jelentett csődöt (hír magyarul és németül). Egyébként pont a mai hírekben jelent meg, hogy Svédország az előző évet 7,7 milliárd eurós szufficittel, azaz többlettel zárta, míg az azt megelőző évben még deficites volt az államháztartás.

2012. január 7., szombat

A nyugalom szigete

Tudom, túl sok ingatlanhirdetést olvastam az elmúlt hónapokban - ott szokták előszeretettel írni, hogy a csönd és nyugalom szigete... De ezúttal Svájcra értem.

Otthon folyamatosan a híreket hallgattuk az ünnepek előtt, alatt, közben, sőt, Boginak azt mondtuk, hogy próbáljon meg egy kicsit ő is odafigyelni, mert néhány év múlva tanítani fogják ezt az időszakot történelemből. Ehhez képest itt Svájcban a hóhelyzet, az időjárás és hasonló kaliberű hírek vannak. Ma pl. arról olvastam, hogy túl meleg a tél (legalábbis eddig, no persze nem az Alpokban, mert ott meg túl sok hó van és lavinaveszély), és a normál esetben téli álmot alvó sünik nem érzékelték, hogy itt az ideje téli álmot aludni, és még mindig ébren kóborolnak, de élelmet már nem találnak. Az ébrenlét azonban sokkal több energiát igényel, így ők szegénykék nagyon legyengülnek és lefogynak. Az állatvédők szerint ez maga a katasztrófa! Instrukció is van a kódorgó sünivel találkozóknak: vigyék be őket a házba, adjanak neki vizet, meg száraz macskaeledelt, majd haladéktalanul hívjanak egy állatmenhelyet.

2012. január 5., csütörtök

Repülőút és Andrea

A visszautunk ezúttal egy kicsit "rázósra" sikeredett. Kb. félúton erős turbulenciába került a gép. A helyzetet színezte, hogy több kisgyerek utazott a gépen, az egyiket az anyukája nemigen tudta kordában tartani, ezért a gépen szabadon sétálgatott. A stewardessnek határozottan kellett közbelépnie (a hangosbeszélőn kicsit hisztérikusan parancsolt a szülőre), hogy azonnal szedje össze a gyerekét és kösse be. Ezen kívül volt még egy nagy pocakú várandós anyuka is, aki ebben a turbulenciában elindult a mosdó felé, hogy ő már nem bírja tovább, de őt is visszaparancsolták. Egy kicsit később megjelent a stewardess egy köteg hányózsákkal... Szerencsére - az előzetes jelzés ellenére - nem tartott a leszállásig a hánykolódás, mert a pilóta talált egy kevésbé rázós magasságot.

Az indulás sem volt teljesen eseménytelen, mert bemondták, hogy az egyik utas, akinek a csomagjai már a gépen vannak, nem érkezett meg, ezért késve indulunk, mert a csomagokat le kell szedni a gépről. Kisvártatva megjelent az utas, az utastársak meleg üdvözléssel és tapssal köszöntötték.

Nem tudom, hogy az erős turbulenciának köze volt-e a tegnap este érkezett Andrea nevű viharhoz (karácsony előtt Joachim tarolt). Az Alpok térségében 160-190 km/órás sebességgel, a sík területeken (pl. Zürich térségében) 80-110 km/órás sebességgel tombol. Ennek köszönhetően ma reggel már 3 gép adta fel a próbálkozást (délutánig 44 járatot töröltek), hogy Zürichben leszálljon (Milánóba, Münchenbe és Stuttgart felé vettük útjukat). Szerencsénk volt, hogy a vihar érkezte előtt pár órával szálltunk le.