2011. november 27., vasárnap

Otthon - itthon


Néhány nappal ezelőtt néhány napot otthon töltöttem. Az itteni - novemberre jellemző - állandó köd (magaslati köd) után nagyon vártam már, hogy egy kis napsütést lássak. Otthon azonban hideg és szmog fogadott. Ilyen szürkeséget én még sosem láttam, vagy legalábbis nem emlékszem rá. Hozzájárult ehhez a hosszú, száraz nyár, ami mindent kiégetett, ebből kifolyólag egy szál zöld fűszál nem volt fellelhető széles e határban. A fák már rég lehullatták összes elsárgult levelüket. A világvégét valahogy így tudom elképzelni - látványban, hangulatban.

Itt Svájcban azonban minden zöld. Zöldellnek a legelők, a takarmányrépa méregzöld levele, a fákon még vannak helyenként sárga levelek, sőt még rózsát is látni. Néhol még kint vannak a dísztökök, kicsik és hatalmasak, egyaránt. Üdítő volt visszajönni, ez a szomorú igazság. És még a nap is kisütött, így elhalasztottuk a hegyi túrát, amit arra az esetre terveztünk, ha köd borulna ránk - fölé akartunk emelkedni, kibukkanva a ködtengerből, a ragyogó napsütésbe.

Ebben az albumban a legfrisebb (ma délutáni) képek is megtalálhatók.

2011. november 26., szombat

Lucy 2 éves


Irigylem a zürichiek problémáit. Tavaly már írtam Lucyről, az új karácsonyi díszkivilágításról. Sokan nem voltak elégedettek vele, bár az azt megelőzőnél - amin azóta sem tudtak túladni sem egyben, sem szeletben - még mindig sokkal jobbnak tartják.

Az eredeti koncepció az lehetett, hogy hóesést szimuláljon és ezáltal keltsen kellemes téli, karácsonyi hangulatot. De a tervező nem számolt azzal, hogy a diszkrét led-fény nem érvényesül a világhírű Bahnhofstrasse világhírű üzleteinek mértéktelen díszkivilágítása mellett. Ezért idén egy kicsit följebb csavarták a világítás fokozatát (mind a 11.550 led lámpán), ill. tárgyalnak az üzletházakkal, hogy vegyenek vissza egy kicsit a fényerőből. Nem mindenhol járnak sikerrel.

2011. november 25., péntek

Munkahelyi vegyes

A munkáról még nem írtam, mit is írhatnék? Nem az életem értelme, de jó, hogy van.

Elég nemzetközi a csapat, folyamatosan változik, hogy a környezetemben éppen milyen nyelven beszélnek (német, svájci német, angol, olasz). Sőt, az itteni olasz gyökerekkel rendelkező svájciak vegyes olasz-német (svájci természetesen) beszélnek. Néhány szó, ill. mondatrész olaszul, néhány németül. Érdekes kombináció.

A közvetlen kollégáim: német, svájci (olasz és spanyol szülők itt született gyermeke), luxemburgi, angol, indiai.

  • A két oldalamon ülő kollégák neve: Rosa és Palm (Andy és Anja). Anja Palm mindig úgy mutatkozik be a telefonban, hogy Palm, mint a pálma, "a" nélkül.
  • Rosaval szemben Pirosa ül (Andy és Enzo).
  • Vivian mindig Lilianaval megy ebédelni.

A közvetlen kollégáim gyorsan befogadtak, szerencsére közlékenyek is. Így pl. megtudtam, hogy az egyik elődömet (eredeti svájci - zsidó) gyors úton kirúgták, miután le büdös németezte, majd egy náci kiképzőtiszthez hasonlította a német kolléganőt. Megdöbbentem, hogy ilyen - ma még - létezik. Egy bankban, ahol elvileg nem szakmunkásképzőt végzett emberek dolgoznak.

Közeledik a karácsonyi időszak. Hivatalos vagyok egy egész céges vacsorára és egy kisebb csoportos fondüzésre is. Anja (Palm, mint a pálma) is meg akar hívni magához egy csajos beszélgetésre. Az indiai kolléganővel hétfőn ebédelek. Alakulnak a kapcsolatok.

Nemrég olvastam, hogy a 2009-es válság után a legtöbb cég nem költött céges karácsonyra. Mostanra azonban minden visszaállt a régi mederbe. A megkérdezett cégvezetők (kisebb és nagyobb cégek is szerepeltek a felmérésben) mind természetesnek tartották, hogy a munkatársakat meghívják egy vacsorára. Pedig a svájci gazdaság növekedési kilátásait is drámaian csökkenteni kellett...

2011. november 24., csütörtök

Egy másik Egerszegi


Mostanában Christine Egerszegi néz szembe velem - egy választási plakátról - reggelente a vonatra várva. Egy kis otthon-feeling, még akkor is, ha ez egy másik Egerszegi. :)

2011. november 14., hétfő

Energiatakarékosság

Svájc hegyvölgyeit összesen 223 alagút szeli át, 225 km hosszúságban. Ezeknek a világítása (ami ugyebár éjjel-nappal szükséges) rendkívül sok energiát és pénzt emészt fel. Egész pontosan évi 145.000 megawatt, vagyis 24 millió frank - nem kevés.

Ami sok, abból mindig lehet lefaragni. A nagy tételek mindig hálás alanyai a takarékossági intézkedéseknek, hiszen már kis megtakarítás is nagy összeg lehet. Az alagutak világításának LED-esre való lecserélése pedig nem is kis költségcsökkentést jelenthet, hanem 50%-osat. Ráadásul nem csupán takarékosabb, hanem világosabb is a LED lámpa. Az autógyártók és a közlekedési lámpák gyártói is elkezdték már használni.

Az első LED-es alagút tesztprojekt már lement, sikerrel. További megtakarításokon is gondolkodnak, mint pl. a mozgásérzékelős lámpák vagy az éjszakai alacsonyabb fényességű üzemmód. Arról nem írnak, hogy az égők (és foglalatok? szóval a rendszer) cseréje mennyibe kerülne...

2011. november 13., vasárnap

A magyar nyelv napja

Ezekben a - gazdaságilag és pénzügyileg - nehéz időkben az Országgyűlésnek arra is volt gondja és ideje, hogy nemesebb célokkal is foglalkozzanak. Így került sor arra, hogy szeptember 26-án egyhangúlag megszavazzák, hogy november 13-a (mellesleg a névnapom, tehát biztos nem fogom elfelejteni) a magyar nyelv napja legyen. Azért pont november 13-ára esett a választás, mert 1844-ben ezena napon írták alá azt a törvényt, mellyel a magyar nyelvet hivatalos nyelvvé tették.

Ez a nap - idézem - lehetőséget teremt arra, hogy évente egyszer a közfigyelem hivatalosan is ráirányuljon a szellemi-kulturális örökségünk és nemzeti identitásunk alapját jelentő magyar nyelvre.

Nem minden nyelvnek van napja - ám vannak olyanok, amelyeknek viszont 2 is. A magyar nyelv napját 2009. óta "ünnepeljük", az Anyanyelvápolók Szövetsége találta ki 2008-ban és napját április 23-ra tette, mert ezen a napon nyílt meg 2008-ban a Magyar Nyelv Múzeuma (nem is gondoltam, hogy ilyen is létezik). Egyébként ezen a napon van az angol nyelv - egyik - napja is, Shakespeare halálának napján.

A különböző nyelvek napjairól és a magyar nyelv hivatalossá tételéről itt lehet egy nagyon érdekes írást olvasni, mindenképpen ajánlom. Ezen írás szerint a magyar nyelv hivatalossá tétele idején az országnak csupán 50%-a volt magyar anyanyelvű és részben ez is hozzájárult ahhoz, hog az ilymódon diszkriminált más anyanyelvű területek később Trianon során elcsatolásra kerültek.

Iskolai értékelés

Az iskoláról már régen írtam, de az értékelésről mindenképpen szeretnék. Nagymértékben eltér az otthonitól és az alsó tagozatétól is.

Egy tantárgyhoz 8 (igen, nyolc) értékelési kritérium tartozik, amik különböző %-ban járulnak hozzá a végső érdemjegyhez. A 8-ból 4 a mi fogalmaink szerinti magatartás és szorgalom (self management fedőnéven effort, organisation, ....). A tantárgyi tudás is több kategóriában jelenik meg, amik tantárgyanként kicsit eltérőek - írás, megértés, kombinációs készség stb.

A self management értékelést a negyedév zárása előtt publikálják az interneten (az egész azon keresztül fut, nincs papírozás). Azt mondják, hogy ha az effort, vagyis a tanulásba fektetett energia alacsony, akkor nagy valószínűséggel nem lesz jó a tantárgyi eredmény sem, ezért erre érdemes még a negyedéves értékelés előtt külön odafigyelni. Véleményük szerint a részletes értékelés lehetőséget ad arra, hogy megtervezzük a gyerekkel, hogy miből és milyen módon tud fejlődni (még ahhoz is küldtek segítséget, hogy a gyerekekkel hogyan, milyen segítő kérdésekkel beszéljük meg a bizonyítványt). Minden tanárnak van lehetősége, hogy szövegesen is magyarázza a bizonyítványt, de ez nem kötelező.

Múlt héten pedig 1,5 nap tanítási szünet volt - ekkor került sor a fogadó órákra. Az otthonitól eltérően itt a gyerekeknek kötelező volt részt venniük, mert úgy tartják fair-nek, ha a gyerek tudja, hogy mit mond róla a tanár, ill. a szülő, hiszen róla van szó. Egy-egy tanárnál sajnos csak 15 percnyi idő állt rendelkezésre, ennek legalább a felét a gyerekkel beszélgetve töltötték a tanárok. Arról, hogy mit gondol a teljesítményéről, mit tart az erősségének, hogy tudná ezeket erősíteni és ha nem tud valamit, kitől kérhet segítséget. Mindenki dicsért és biztatta Bogit. Az eredményei a nyelv hiányos ismerete miatt még nem közelítik meg a magyar 5-ös szintet, de fantasztikusnak tartom, hogy már bármelyik tantárgyból tud folyamatosan angolul írni.

2011. november 12., szombat

Slow Food


Ezen a hétvégén rendezték meg Zürichben az 1. Slow Food Market-et, vagyis vásárt. Az ötlet az, hogy a mai globalizált, rohanó világban álljunk meg egy kicsit, adjuk meg a módját az élelmiszervásárlásnak, kerüljenek előtérbe a helyi, regionális termelők, gyártók. Itt, az óriási piacon, ahol összesen 150 kiállító mutatja be portékáit, különlegességeit és mindent meg lehet nézni, fogni, szagolni, kóstolni, beszélni a termelővel. Nagyon jó ötletnek tartom, bár a belépőjegyet egy kicsit sokallom - talán az élelmiszerekhez méltóan ... borsos (20 frank, gyerekeknek 10).

Szerettem volna elmenni, de végül más program mellett döntöttünk. A vásárhoz közeli bevásárlóközpontban kötöttünk ki (oké, nem ugyanaz), de itt is volt egy kóstolási lehetőség.

A Glattcenter nevű bevásárlóközpontban van ugyanis Svájc első bemutató boltja (Try Store). Sokáig egyébként azt hittem, hogy Svájcban nincs is pláza. A hozzánk legközelebbi Baden és Zürich között, Spreitenbach-ban található (Shoppi Tivoli). Nagykövete nem más, mint a világhírű DJ Bobo, aki a környék szülötte. Tavaly karácsonykor majdnem láttuk is, de már épp bontották a színpadot, amikor arra jártunk. Hatalmas méretű mindkét pláza, kb. WestEnd méretűek, a Shoppi Tivoli mégis messziről szinte nem is látszik, mert lapos, viszont hosszú. A Glattcenter viszont olyan díszkivilágításban pompázik, hogy szerintem az űrből is látszik. Mindkét helyen nagyon tetszik az a praktikus megoldás, hogy tömegközelekedéssel nagyon jól megközelíthető (mint Svájcban minden), és az áruházban van az SBB-nek infó pultja, valamint óriási információs tábla, ahol az induló járatok láthatók (melyik járat hány perc múlva indul az áruház mellől).

Visszatérve a Try Store-ra: az ötlet az, hogy legyen egy olyan hely, ahol a termékújdonságokat bemutatják. 3 nagy asztalon összesen kb. 15 termék nézhető, szagolható meg. Mindegyik asztalnál van 2 iPad. Erre be kell jelentkezni és ezután minden termékről láthatóak a termékleírások, ill. hogy hol kaphatóak. Vannak játékok is a gépen. 2 terméket ki lehet választani és a nézelődés után az információs pultnál át is vehetjük őket - ingyenesen. Nem dárga termékekre kell gondolni, csupán üdítőre, joghurtra, tusfürdőre, Lush szappanra (naná, hogy azt választottam, istenien illatozik most tőle a fürdőszobánk). Persze ennek is csak a fogyasztás ösztönzése a célja, mint szinte mindené itt Svájcban - ezt igazán magas szinten űzik.

2011. november 11., péntek

11.11.11.


Akárhonnan is nézzük, különleges ez a mai dátum.

Számmisztikailag, ezoterikus nézőpontból és önmagában is, mivel rendkívül ritkán előforduló, különleges számkombinációról van szó. Rengeteg írás található erről az interneten (magyarul ez, angolul pl. ez, vagy ez németül: 11 dolog, amit a 11-esről tudni kell).

Itt Svájcban szinte mindent felhasználnak az üzlet előmozdítására. Így pl. a Migrosban ma mindenre 11%-os kedvezményt adtak. A The Body Shop pedig 11+11+11, azaz 33% engedménnyel vonzotta magához a természetes kozmetikumok kevelőit.

A házasulandók számára különösen vonzó volt a mai nap. Rekordmennyiségű ifjú pár mondta a ki - a dátum különlegessége miatt még boldogítótt - boldogító igent. Egy házasulandó férfi szerint azért nagyszerű ez a dátum, mert ezt egyszerűen nem lehet elfelejteni (feltételezem, hogy a házassági évfordulókra gondolt). :) Schwyz (ős)kanton az egyetlen, ahol 11-e ünnepnap és ehhez tartották magukat idén is, hiába szerettek volna ott is sokan ezen a napon házasodni.

A gyermekek születését sem akarják sokan a véletlenre bízni. Miért szülessen 12-én, ha - megindított szüléssel - akár 11-én is születhet? ... no comment


2011. november 9., szerda

Fegyvertartás

Korábban már írtam róla, hogy Svájcban kötelező sorkatonai szolgálat van és a leszerelő katonák megtarthatják a fegyverüket.

A reggeli hírekben jelent meg, hogy az SVP azt szeretné, ha a fegyvereket - a jelenlegi gyakorlattal ellentétben, amikor is a fegyverek átalakítási költségét ki kell fizetni - ingyen kapnák meg azok, akik a katonai szolgálat után szeretnék megtartani azt. Ez egyébként nem sok, csupán 170 frank (egy pisztoly esetében pedig csak 30).

Hazafelé a délutáni hírekben pedig egy olyan hír, ami szerint egy nemrég leszerelt katona egy veszekedést követően főbelőtte a kedvesét (már amennyiben ez a szó egyáltalán értelmezhető ebben a szövegkörnyezetben). Az apja szerint egy pszichopata a fia és soha többet nem is akar szóba állni vele. Állítólag már korábban is volt gond vele, megfenyegette a családját és bűnügyi eljrás is folyt (folyik) ellene. Kérdés: hogy lehet, hogy egy ilyen ember megtarthatja a katonai fegyverét? A katonaság vezetője szerint nincs hozzáférésük a folyamatban lévő rendőrségi ügyekhez, így lehetséges. Hm.

2011. november 5., szombat

Halloween


Megettem az összes cukrodat! Egy amerikai showman felhívására amerikai szülők tömkelege fogadta ezzel a hírrel gyermekét, majd a reakciót lefilmezték és feltették a világhálóra. Hogy reagálnak erre az amerikai gyerekek? Így.

Errefelé is vannak próbálkozások a cukorkagyűjtésre, és töklámpásokat is kitesznek a házak elé, de ennél sokkal jellemzőbb a tojásdobálás. Kevésbé kedves és barátságos szokás, ami inkább bosszúsággal jár.

Egyedül Zürich kantonban 110 alkalommal kellett a rendőségnek kivonulnia, mert gyerekek és fiatalok házakat, ablakokat, autókat dobáltak tojással. Wintherturban fiatalokat fogtak el a rendőrök, akik 80 tojással felfegyverkezve indultak útnak. A tojások jelenleg a rendőrség hűtőjében hűsölnek. Több helyen voltak gyújtogatások is. A mi falunk buszmegállójában is voltak nyomai az estének, másnap reggel tojásnyomok a földön és a busz oldalán is. Az egyik vonatot szép Halloween mintával dekorálta ki egy (vagy több) graffity "művész", persze nem a vasúttársaság megbízásából. A cikket olvasók azt kérik, hogy hadd maradjon így a vonat, olyan szép lett. A híreket olvasva úgy látom, hogy Németországban is ez a tojásdobálós módi dívik.

Számomra meglepő, hogy mennyi agresszió van itt Svájcban. Rendszeresen lehet ilyen híreket olvasni. Hol egy focimeccs fullad botrányba és kell emiatt félbeszakítani, hol az éjszakai illegális party után viselkednek vandál módon, máskor az aluljáróban történt késelésről olvasom a híradást, most meg Halloween éjszakáját használják ki randalírozásra. Gyakori és igen nagy probléma a mozdonyvezetők és repülőgéppilóták lézerpointerrel való elvakítása. Erről nem ír a világsajtó. Ha Magyarországon lenne ilyen (mondjuk autó felgyújtása a városban), rögtön címlapon lennénk.

2011. november 4., péntek

Fondü


Beköszöntött a fondü-szezon. Ezt onnan tudom, hogy a boltok polcai roskaroznak a fondü-készletektől és a fondü-sajtoktól. Be is ruháztunk egy kétszemélyes kis fondü-edénybe. Amikor elővettem, hogy vacsorára fondüt együnk, akkor derült ki, hogy a dobozban nincs benne, amivel alá lehet gyújtani (Brennpaste). Ezért gyorsan elszaladtam a boltba, vettem is két dobozzal. Otthon, kibontás után derült ki, hogy nem jó méretet.

Nem estünk - nagyon - kétségbe, alátettünk egy mécsest.
Olyan méretű "pasztát" azóta sem találunk sehol, viszont beszereztünk egy családi fondüt is, amivel már vendégeket is tudunk fogadni. Na, ez alá legalább jó a nagyobb méretű "paszta" is.

A sajtokkal is érdemes kísérletezni, mivel elég nagy különbségek vannak. Van kész, amit csak melegíteni kell és olyan is, ami reszelt sajt és még pálinkát kell hozzá önteni. Nemrég olvastam, hogy olyat is árulnak, ami reszelt sajt, és ízléstől függően lehet hozzáönteni bármiféle alkoholt (pezsgőt, pálinkát, sört, bort).


Egy sajtfondüs könyv pedig sokféle recepttel szolgál, mindenféle sajtból. Meglepődtem, hogy a hozzávalók listája minden esetben hosszú, legalább 10 összetevős. Maradok a kész föndü-sajtnál. No meg a raclette-nél (
receptek itt, itt meg raclette és fondü-receptek, tippek), az nagy kedvencünk, már otthon is az volt, csak itt árulnak hozzávaló sajtokat is.

2011. november 2., szerda

"Gyorshajtás"

Kb. 3 hete - valamilyen okból kifolyólag - Zürichen keresztül autóztunk - talán a GPS irányított arra, mert úgy vélte, még Zürichen keresztül is gyorsabban érünk haza, mint ha a - mindig zsúfolt, 3300 méter hosszú - Gubristtunel (Gubrist alagút) előtt álló dugóba sorolunk be. Zürichbe bemenni kb. olyan, mint ha Budapesten keresztül mennénk, leszámítva azt, hogy Zürich jóval kisebb, ámde ugyancsak forgalmas.

Szóval szépen haladtunk az úton, figyeltük, hogy jé, milyen lassan megy mindenki, majd egyszercsak elvakított egy villanás - igen, a trafipax. Nekem még sosem volt ilyenben részem, ill. lehet, hogy Magyarországon nem ilyen módszerrel fényképeznek. Ez tényleg vakító volt.

Hazaérve az volt az első, hogy Vargi egész este az internetet bújta, hogy mennyi volt azon az útszakaszon a megengedett sebesség, ugyanis itt könnyen elveszítheti az ember a jogosítványát, ha gyorshajtáson kapják. No meg arra sem emlékeztünk, hogy pontosan mennyivel mentünk. Ezért hát az elmúlt hetek izgalommal teltek, minden nap vártuk a büntetést tartalmazó levelet, ami "végre" megérkezett.

A trafipax szerint 57 km/h volt a sebességünk, a mérési hibahatár ennél a sebességnél 4 km/h, ezt levonták, így jött ki, hogy a megengedett 50 helyett 54 km/h sebességgel száguldottunk. A büntetés 40 CHF. Ha 6 km/h-val haladtuk volna meg a megengedettet, akkor már 120 CHF-et kellene fizetnünk.

Ezen a linken utána lehet nézni, hogy milyen közlekedési vétség milyen bírságot von maga után, itt pedig konkrétan a gyorshajtási tételek láthatók.