2011. október 28., péntek

Dancing Matt

Ezúton én is hozzájárulok, hogy még nagyobb nézettsége legyen Dancing Mattnek, aki egyszercsak úgy döntött, hogy elkezd utazgatni a világban és minden nevezetes helyen megáll, táncol egy furát (mondjuk örömtáncot lejt), lefilmezteti magát, majd összevág egy filmet a 14 hónap leforgása alatt 42 országban készült felvételekből.

Mára 72 millióan nézték meg a filmjét (filmjeit?) a YouTube-on és ahol megjelenik, ott kisebb-nagyobb tömegek várják őt. Tegnap Zürichben járt, itt is beszámolt a sajtó róla.

Ha még valaki nem látta volna, mert mondjuk Budapesten még nem járt, akkor íme a link (hadd nőjön a nézettsége)! :) A helyszínek igazán szépek, azért legalább érdemes megnézni.

2011. október 27., csütörtök

Kis színes

Mindenféle érdekes hírt olvastam mostanában.

Elkészült a Zürich Legbefolyásosabb Emberei Top 100. Nagy a fluktuáció, 80%-a lecserélődött az előző évhez képest. Így Tina Turner (igen, ő!) is lecsúszott a listáról. Így tudtam meg, hogy a Zürichi tó (Küstnacht bei Zürich) partján - is - él német élettársával. Nemrégiben készített egy CD-t 30 svájci gyerekkel közösen, akik különböző vallású családokból származnak. A cél az, hogy megmutassák, milyen fontos a hit és hogy a különböző vallások békésen megférnek egymás mellett. Tina Turner baptista családban nőtt fel, de ő maga buddhista lett.

Már 2 kantonban (Basel, St. Gallen) is megelégelték, hogy randalírozó fiatalok azzal szórakoznak, hogy a - makulátlanul tiszta - mélygarázsok padlóján szándékosan guminyomot hagynak. Ezt mindenképpen el kell takarítani, mert csúnya, viszont rendkívül makacs szennyeződésről van szó, hiszen a gumi beleég a betonba, ezért speciális takarítóbrigádot kell hívni. Ebben a két kantonban a mélygarázsok biztonsági kamerával követik a tetteseket, leolvassák a rendszámukat, lenyomozzák őket és kiszámlázzák számukra a takarítás költségeit.

Ugyan mindenhol a fejlődés jelei láthatók, hatalmas építkezések, alagútfúrások láthatók, a gazdasági és pénzügyi szakértők folyamatosan aggódnak. Ma olvastam, hogy 0%-os kamat mellett is inkább a számlákon tartják a pénzüket a cégek, nem kezdenek újabb beruházásokba. A Novartis tegnap jelentette be, hogy itt Svájcban 1100 főt bocsájt el - ez az itteni dolgozóinak közel 10%-a.

A zürichi főpályaudvar alatt újabb alagutat fúrnak. A munkások sztrájkba kezdtek, mert a régebbi vonatokból az alagútba szivárog és csöpög a szennyvíz és a fekália. Nem csupán beszüntették a munkát, hanem szórólapot is osztottak az arrajáró utazóknak, amiben az elfogadhatatlan munkakörülményeikről írtak. Már szeptember közepe óta ismertek a körülmények, akkor a sínek közé plexit fektettek, ezzel a problémát 95%-ban meg tudták szüntetni. A fennmaradó 5% azonban továbbra is szivárog, csöpög és bűzlik, jó esetben nem a munkások fejére, kezére... No de azóta aztán olyan komplex megoldások vannak, hogy csak na! Hogy csak néhányat említsek: a 300 méternél hosszabb szerelvények első 4 kocsijának wc-ajtajait a kalauzok a pályaudvar előtt bezárják és csak az indulás után nyitják ki újra. Bizonyos járatokon teljesen, vagyis az utazás teljes idejére lezárják a wc-t, viszont a főpályaudvaron az érintett peronok mellett mobil wc-ket állítanak fel. Akinek ez nem szimpi, az információs pultnál kérhet zsetont, amivel a főpályaudvar területén ingyen használhatja az egyébként fizetős wc-t. Az SBB vagonparkjának 42%-a nyitott wc-s. A munkásokat is kárpótolják visszamenőleg.

Németország egyik legnagyobb kiadója, a Weltverlag a német katolikus egyház tulajdonában van. 182 millió euróért vették (az egyházi adófizetők pénzéből). A bibi ott van, hogy ez a kiadó nem kis számú pornó, sátánista és ezoterikus könyv kiadója. A püspük elnézést kért és arra hivatkozott, hogy egy szűrő valahogy rosszul működött... Bort iszik és vizet prédikál..., de már nagyon részeg.

Boris Becker pénteken bíróság elé áll Zug-ban, ugyanis 2009-ben Svájcban (St. Moritz-ban) tartotta az esküvőjét. A pap az előzetes megbeszélésekkor azt mondta, hogy általában 2000 frankot kér egy ceremóniáért. Ehhez képest 9600 frankos számlát állított ki a végén, arra hivatkozva, hogy nagyon sokat kellett készülnie erre a különleges esküvőre, amit a tv élőben közvetített. 175 órabérrel dolgozik...

2011. október 25., kedd

Rapperswil - A rózsák városa


Ide már tavaly el akartunk menni, mert az ország leghosszab fahídja is itt található, de akkor még nagyon nem volt helyismeretünk és térképünk sem, csak egy GPS.

Rapperswil a Zürisee keleti irányában, a déli parton található. Mi a nyugati végén, tehát Zürichben forgolódtunk és a GPS valahogy mindig más irányba térített. Egy idő után megelégeltük, hogy egyszer erre, egyszer arra akar elvinni és hagytuk az egészet, hazamentünk dolgunk végezetlenül. Most már, hogy van térképünk is, tudjuk, hogy a déli parton fekvő Rapperswilt és az északi parton található Hurdent csupán pár száz méter választja el, pont az a fahíd (meg egy rendes, nagy forgalmú híd is, autókkal, vonattal), amit kerestünk. Ezért attól függően, hogy épp merre tévedtünk, irányított (volna) a GPS az északi vagy a déli partra.

Rapperswil területén már 5000 évvel ezelőtt is éltek, de a város csak 1200 körül kezdett kiépülni, amikor a terület ura, a Rapperswiler család kastélyt épített és mellette megalapították a várost. Ez a család alapította meg a - közelünkben lévő - wettingeni kolostort is 1227-ben.

A város címerében két rózsa található - innen kapta a város a rózsák városa nevet. Ehhez kívánnak ma is hű lenni, ugyanis valóban sok rózsa és külön rózsakert is díszíti Rapperswilt. A rózsakert országos hírű, kizárólag illatos rózsákat ültettek, 58 fajtából, 1664 tövet, 1984-ben, 75 önkéntes segítségével. A vakok számára Braille írású, a látók számára hagyományos feliratok nyújtanak tájékoztatást a rózsafajtákról. A kikötőnél már jóval korábban, 1913-ban telepítettek rózsákat. Ezek többsége ottjártunkkor már elnyílt, de még így is láthattuk, szagolhattunk néhányat. A belvárosban és környékén ma kereken 15 ezer tő rózsa díszíti a várost és teszi a várost méltóvá a rózsák városa címre.

A város fekvése fantasztikusan szép - a Zürisee partján, közel az Alpokhoz. Egy kicsit körbesétáltunk, felmentünk a várba, onnan ráláttunk a városra, a tóra, az Alpokra. Ilyen nyüzsgő élettel még szinte sehol nem találkoztunk. Emberek sétáltak, kávéztak, ücsörögtek. Tele volt a város. A vár oldalában, pontosabban a vár alatt, a hegyoldalon őzek legelésztek békésen.

Rendkívül jó a város tömegközlekedése. Napi 400 busz- és vasútjárattal lehet eljutni Rapperswilbe, ahol már 1859-ben volt vonatközlekés, az első gőzmozdony ekkor indult itt el. A legendás Arlberg-Orient-Expressz Bukarest-Budapest-Bécs után Rapperswilen keresztül ment tovább Bázel-Párizs-Calais irányába.

A városnak van egy főiskolája és egy kis állatkertje is. Na és itt található Svájc leghosszabb fahídja (leírás itt is) is. Már a középkorban ismert volt az utazók előtt a város és ismert zarándokút is volt (itt egyesült két út), Santiago de Compostela felé. Az eredeti fahíd 1358 és 60 között épült IV. (Habsburg) Rudolf mebízására és egészen 1878-ig állt. 2001. áprilisában adták át a 841 méteres híd rekonstrukcióját. Nem messze tőle, vele párhuzamosan fut egy rendes híd is, ami sajnos megzavarja a fahídon sétálók nyugalmát. Engem legalábbis zavart, hogy ahelyett, hogy a tó közepén csönd fogadna, az autók zúgását és a vonat suhanását hallom.

Mindannyian élveztük ezt a kirándulást. Fényképek itt.

2011. október 23., vasárnap

Választások


Míg otthon az október 23-i ünnepségek ('56-os cikk az itteni sajtóban), rendszerellenes tüntetések zajlottak, addig Svájc polgárai parlamenti képviselőikre szavazhattak. Itt is 4 évente kerül sor választásokra.

Részletekbe nem mennék bele (még nem is olvastam igazán utána, de az Index-en is írnak róla), csupán annyit akarok mondani, hogy ismét az SVP, a jobbos Svájci Néppárt nyert. Nem igazán külföldi-barátok. Szerintük a külföldieknek köszönhetően nőnek a lakbérek (a svájciak többsége bérli az otthonát), zsúfoltak a tömegközlekedési eszközök és nő a munkanélküliek száma.

Igaz, hogy a sok külföldi nélkül rengeteg betöltetlen munkahely lenne és még így is csupán 2 % körüli a munkanélküliség, de erre azt mondják, hogy ok, jöjjön a munkavállaló, de család nélkül.... A menekültek meg ...

Persze dolgozunk, adózunk, fogyasztunk (vagyis vásárolunk), biztosítjuk magunkat minden ellen (mert kötelező), de érezzük rosszul magunkat, hogy ilyen szívesen látnak (legalábbis hivatalos szinten), és nem is szavazhatunk. Személyesen szerencsére még nem volt ilyen tapasztalatunk.

Más oldalról nézve viszont csökkent az SVP szavazóinak aránya és már "csak" 26%-os a részarányuk a parlamentben. Vagyis a lakosság 3/4-e nem őket támogatja.

Egyébként az idei év választási kampányát minden idők legunalmasabbikának tartják. Nem voltak igazi választási programok és vitatémák. A pártok különböző - egyéb - módokon próbáltak szimpatizánsokat szerezni: sütiosztás, rózsaosztás, ilyesmik.


2011. október 22., szombat

Ami sok, az sok



Én alapvetően toleráns ember vagyok - bár lehet, hogy a családom másképp jellemezne -, de ez már nekem is sok.

Több berni település általános iskolásai a közeli St. Johannsen börtön uszodájába járnak az iskolai oktatás keretében. Egy olyan börtön uszodájában, ahol gyilkosok, erőszakos bűncselekményeket elkövetők és gyermekeket molesztáló rabok töltik büntetésüket. Ráadásul nemrég, ezév nyarán meg is szökött egy gyilkosság miatt bebörtönzött rab innen. A gyerekek elmondása szerint a rabok gyakran figyelik őket az ablakokon keresztül.

Ennek ellenére Gals polgármestere úgy véli, hog a pályaudvaron nagyobb veszély fenyegeti a gyerekeket, mint a börtön uszodájában, hiszen az ajtók be vannak zárva és egy szökésben lévő rab amúgy sem az uszodába próbálna bemenni. Igaz, hogy a szomszédos településen is van egy uszoda, de nem látja indokoltnak, hogy a gyerekek úszásoktatását oda helyezzék át.

Most elolvastam az interneten a kommenteket is. Sok olyan ember is írt, aki gyerekként vagy felnőttként járt abban az uszodában. Szerintük a börtön uszodája valójában eredetileg is közös használatú, nyilvános uszodának épült és a börtön kerítésén kívül található (hogy mennek akkor oda a rabok?). A odajárt kommentelők mind szerették és véleményük szerint nem is lehet benézni az ablakokon. Ebben az esetben viszont - úgy gondolom -, hogy a gyerekeknek pszichésen rossz a tudat, hogy a börtön uszodájában úsznak és a képzeletük vetíti oda a rabokat az ablakokba.

2011. október 21., péntek

Moziest

Tegnap este a fodrászat meghívására - ahol már 2x jártam, de a meghívó az első alkalom után jött - moziban voltam. Most látom csak, hogy honlapja is van a fodrászatnak, itt a program (ő pedig a fodrászom, Nancy, nagyon helyes lány).

A meghívót már jó előre elküldték. Ez afféle ügyfélmegtartó program, ez volt a 8. alkalom, szóval egész szép hagyománya van. A fodrászat nem nagy, csupán 3 fodrász dolgozik benne, de jó sok vendégük van. Egy kis mozit béreltek ki, ami teljesen megtelt és sok jelentkezőt el kellett utasítaniuk (mert a részvételi szándékot előre jelezni kellett).

A moziban egy catering cég biztosította a finomságokat: paradicsomos tengeri herkentyű leves volt, meg valamivel töltött palacsintakarikák, muffinköltemények és bárpult is volt, borral, pezsgővel, üdítővel.

A fodrászok köszöntötték saját vendégeiket, röviden mindenkivel elbeszégettek. 1 órán keresztül tartott az állófogadás (finger food), aztán a fodrászat tulajdonosa is üdvözölt mindenkit és megkezdődött a vetítés: a Julie és Julia c. film, angolul, német és francia felirattal. Jó választás volt, hiszen női fodrászatról van szó, bár mindenki hozhatott magával egy kísérőt is (így néhány férfi is bekerült a társaságba).

Végül kifelé menet mégegyszer megköszöntük a fodrászunknak a meghívást, és a kijáratnál a tulajdonos mindenki kezébe nyomott egy ajándék fakanalat, szív alakú lyukkal.

Tisztára olyan volt, mint egy esküvő, amikor az ember sorbanáll, hogy köszönthesse az ifjú párt. Végre tudtam egyet beszélgetni az itteni barátaimmal is - amióta dolgozom, minden programból kimaradok, a hétfői túrákon sem tudok részt venni. Egyszóval kellemes este volt.

2011. október 19., szerda

Már megint az energia - a zöld

A mai hírek szerint az Európai Bizottság számára készített és megszellőztetett inforáció alapján a következő 20 évben jelentősen drágulhat az energia, mégpedig a megújuló energiaforrások rohamos elterjedése következtében.

Az 5 felvázolt szcenárió mindegyike a szélenergia nagyarányú térfoglalásával számol - 2050-re az első számú áramtermelő lehet. A tisztán zöld energiával kalkuláló forgatókönyv szerint az áram ára duplájára, míg ha a meglévő atom- és egyéb hagyományos erőműveknek nagyobb teret engednek, akkor a becslések szerint "csupán" 43%-kal fog emelkedni az áram ára.

Az árnövekedés egyrészt az új beruházások költségéből, másrészt a már meglévők várható kihasználatlansága miatti gyorsabb megtérülés érdekében fog bekövetkezni.

Éljen a zöld energia...! De miért ilyen áron?

ZIS

Az iskoláról már régen írtam, de hamarosan újra fogok, mert napokon belül megkapja Bogi a negyedéves értékelését és ennek módja mindenképpen szót érdemel.

Most azonban az iskoláról készült két filmre szeretném felhívni a figyelmet. Ezeken látszik, hogy ez az iskola tényleg a gyerekekért van és örömmel járnak ide a gyerekek.

Az egyik film az iskola összes campus-ában készült, tulajdonképpen az iskola reklám- vagy image filmje. Az elején az iskolaigazgató beszél, akit mindig szívesen hallgatok, mert - annak ellenére, hogy svájci - tökéletes és választékos angolsággal beszél, mindig az alkalomnak és a hallgatóságnak megfelelően, élvezhetően. Film itt (jobb fölső sarok, Watch Film) a másik pedig a gimnazisták (Upper School) alkotása. Ez itt nézhető meg.

2011. október 15., szombat

Biel/Bienne

Ma a berni magyar konzulátuson jártunk, mivel otthoni ügyintézésre meghatalmazásokat kellett csinálnunk és a konzulátuson hitelesíttetnünk (aláírásonként 39 CHF). Ilyesmit csak szabadsággal lehet intézni, mert a konzulátuson csak 10 és 12 óra között van ügyfélfogadás és az oda-vissza út is időt vesz igénybe. A konzulátus dolgozói üvegfal mögött dolgoznak, mint a postai alkalmazottak és kihangosítással tudnak kommunikálni az ügyfelekkel. Ennek köszönhetően, no meg a helyiség kicsi méretének, minden - a várakozásba már beleunt vagy egyszerűen csak ott ücsörgő - ügyfél tökéletesen hallja, hogy ki mit intéz. A diszkréciót nem nagyon sikerült megoldani.

No, de a lényeg az, hogy ha már elmentünk Bernig, akkor tovább mentünk Biel-be (franciául Bienne), ahol még nem jártunk, de a város honlapja alapján nagyon is érdemesnek tűnt a látogatásra.

Biel/Bienne Svájc legnagyobb kétnyelvű városának a neve, ill. nevei németül és franciául. A két nyelv törvényileg egyenrangú (ez Svájcban egyedülálló), az iskolai oktatásban, a hivatalokban, a közéletben és a tájékoztató táblákon is. A lakosság 60%-a német anyanyelvű, 40%-a francia anyanyelvű. 37% egynyelvű, 33% kétnyelvű, 20% pedig 3 vagy többnyelvű. Valamivel több, mint 52 ezer lakosa van (az agglomerációval együtt közel 100 ezer), az ország 10. legnagyobb városa.

A város honlapja igazán meggyőző, szépen strukturáltan felsorol minden tudnivalót, látnivalót. Ehhez képest nagyon csalódott voltam (én, mint "utazásszervező"), amikor megérkeztünk a pályaudvarra. Először is rossz irányba mentünk ki, ott abszolút ipari övezet volt. De a másik oldal látványa sem nyújtott többet bármelyik magyar szocreál város látványánál. A leírás szerint a XIX. század elején épült ez a városrész, Bauhaus stílusban. Azért is csalódott voltam, mert Rita is velünk volt és nem szerettem volna, ha a Svájcban töltött néhány napját lepukkant városok látogatásával töltené. Végigsétáltunk néhány utcán, kanyarodtunk jobbra-balra, aztán egyszercsak megpillantottunk egy templomtornyot (egész pontosan a XV. századból származó gótikus templomtornyot). Az mindig jó jel, mutatja az irányt. És igen, ott volt a város gyönyörű gyöngyszeme, a középkori óváros! Megnyugodtam, hogy mégsem jöttünk hiába. Nem találtunk meg mindent, amit a honlap felsorolt, de így is csodaszép és nagyon hangulatos volt. Érdekes módon itt nem az óváros az élet központja, nem ide koncentrálódnak az üzletek és a vendéglátóhelyek, noha egy-kettő azért megtalálható.

A leírásból tudom, hogy Biel egyben órametropolisz is. Számos világhírű svájci órát (Swatch, Omega, Rolex, Tissot, Movado) itt készítenek. Egyben kommunikációs város is, többek között a Sunrise mobiltelefontársaság székhelye. Tetszik, hogy városok, régiók így specializálódnak.

Ottjártunkkor nagyon hideg volt (3 nappal előtte Luganoban még rövidujjúban sétáltunk, kb. 24 fok volt árnyékban), Bielben pedig 10 fok körül. Így mivel eleve dél után érkeztünk, nem jártuk be az egész várost és a tópartra sem sétáltunk el. A Bielersee partján található a legmodernebb városrész.

Hazafelé ismét Bernen keresztül utaztunk, úgyis át kellett volna valahol szállni. Jó okunk volt rá, ugyanis este 7-től a parlament épületére kb. 20 perces fényjátékot vetítettek. Egy kis - közel 10 perces - csúszással kezdtek (hol a híres svájci pontosság?!), de megérte a várakozást. Igaz, így lekéstük a vonatunkat, csak egy későbbivel tudtunk elmenni, de még Boginak is tetszett, ami igazán nagy szó. Mi a vetítés első napján jártunk ott, de november 26-ig minden este megtekinthető az előadás. A fényjáték (itt egy videófelvétel róla) először is a kantonok csatlakozásának sorrendjét és idejét mutatja be, majd a parlament építését helyes kis manócskák segítségével, akik húzzák-vonják, leeresztik-feltolják a téglákat. A többi már csak látványelem, stílusos zenei aláfestéssel (az operaáriától a Yello-ig mindenféle stílusban).

2011. október 12., szerda

Zöld energia

Németországban évi 8,5 milliárd euróval támogatják a nap- és szélenergia előállítására alkalmas beruházásokat. Már írtam róla, hogy Németországon áthaladva a falvakban is a lakóházak 60-70%-ának tetején napelemek (-kollektorok) láthatók. Ez a nagymértékű szubvenció, valamint az a szabályozás, hogy új lakóház már nem épülhet megújuló energia előállítására alkalmas berendezés nélkül, ahhoz vezetett, hogy Németországban jelenleg túlkínálat van zöld energiából.

A problémát az okozza, hogy az így termelt energia "rossz" időben és "rossz" helyen keletkezik, vagyis ott és olyankor, amikor nem tudják felhasználni, a tárolása pedig egyelőre nem megoldott. A fölös energia pedig káoszt és összeomlást eredményezhet a rendszerben. Ennek a fura helyzetnek a szomszédos országok, Svájc és Ausztria a nyertesei, akik ingyen megkapják Németországtól azt a zöld energiát, amit nem tudnak sem felhasználni, sem tárolni, ők pedig arra használják ezt (felebaráti szeretetből, nagy szívességet téve ezáltal német szomszédaiknak), hogy a vízerőműveikben felpumpálják a vizet a magasba, ami másnap a mélybe lezuhanva további energiát állít elő - amit a németeknek extrém esetben pénzért adnak el. Mert nem arról van szó, hogy összességében van sok zöld energiája Németországnak, hanem arról, hogy nem jó helyen, vagy nem jó időpontban. Egy szép nyári napon, amikor a napelemek és napkollektorok rengeteg energiát nyernek a napsütésből, az emberek általában strandolnak, nyaralnak, vagyis kevés energiát fogyasztanak (pl. nem sütnek-főznek, mosnak, takarítanak).

Mivel a nap- és szélenergia kiszámíthatatlan, ill. az kiszámíthatatlan, hogy mikor süt a nap és mikor fúj a szél, a hagyományos erőműveket nem tudják kikapcsolni/leállítani, mert az hosszadalmas és költségigényes művelet. A folyamatos áramellátás érdekében állandóan működnek. Egyetlen megoldás az, hogy tárolókat kell létesíteni, olyan vízerőműveket, mint a svájci és osztrák erőművek (amik jelenleg ingyen részesülnek a németek zöld energiájából). Ezek csupán arra jók, hogy a fölös energiát valahol le lehessen vezetni, ugyanis 75 kw előállításához 100 kw-ot használnak fel a víz felpumpálásához.

Közben ma olvastam, hogy Magyarországon újra meghirdettek egy kisebb összeget fűtéskorszerűsítésre - ezúttal 3 milliárd Ft-ot. A gond az, hogy ezek a keretek pillanatok alatt ki szoktak merülni. Lehet, hogy Magyarországon előbb a tárolókapacitást teremtik meg és utána jön majd a zöld energia előállításának valódi támogatása?

2011. október 10., hétfő

Áradás


Tegnap ismét "elkirándultunk" (ez nem túl szép kifejezés) az Aareschlucht-hoz, ahol már egy éve jártunk, de most Ritának is megmutattuk. Ismét megcsodáltuk az utunkba eső gyönyörű tájat és a természetellenesen, hihetetlen szép színű Lungern-i tavat (Lungernsee).

Az Aareschlucht, ahogy a neve is mutatja, az Aare folyó által képzett szoros. Tegnap délután még minden nagyon békés volt, még a szoros legszorosabb részén is viszonylag nyugodtan zubogott át a víz. Igaz, hogy nem győztünk elugrálni a mindenfelől csöpögő víz elöl és fölfelé nézve olyan volt a látvány, mintha vízpermet hullott volna az égből. Konstatáltuk is, hogy a magasabb részeken elkezdett olvadni a néhány napja lehullott hó és az teszi ennyire vizessé a túránkat.

Mindezt azért írtam le, mert most olvasom a hírekben, hogy a tegnap éjszakai nagy esőzés, plusz a hóolvadás hatására azon a környéken, sőt egész pontosan Meiringen településen is, ahol a szoros bejárata van, kilépett az Aare folyó (és több más folyó is) a medréből. 3 vasútvonalat, ill. szakaszt is le kellett zárni, a tűzoltók pedig szorgosan pumpálják a vizet az elárasztott pincékből. Olyan hihetetlen, hogy délután 5-kor még minden békés, este meg már mindent elárasztott a víz és ma már talán meg sem közelíthető a szoros. Az áradás utáni takarításról itt írnak.

2011. október 6., csütörtök

Rendőri ellenőrzés

Az ősz - nagy valószínűséggel - utolsó szép, nyárias napján a szabadban (a Zürich Altstetten vasútállomás előtti téren) fogyasztottam az ebédemet. A nap ragyogóan sütött, sokan hozzám hasonlóan kint ültek a padokon, a szökőkút peremén, az éttermek teraszán, mások szaporázták léptüket a vonattól a buszhoz, vagy épp fordítva. Egyszóval teljesen idilli volt a kép.

Egy kis részletet leszámítva. A rendőrség 3 autóval vonult ki a vasútállomás és a buszmegálló közötti térre. Kb. 8-10 rendőr lehetett kint. Épp egy színesbőrű fiatalt bilincseltek meg szép komótosan, szó szerint kesztyűs kézzel, amikor észrevettem őket. A nála lévő papírokat többen is alaposan átnézték, majd egy nejlonba gyűjtötték, végül a fiút az egyik transzporterrel elvitték. A figyelmemet ismét másfelé tudtam fordítani, mert persze folyamatosan rajtuk tartottam a szemem, mert kíváncsi voltam, hogy mi történik (közben élveztem a napsütést és az ebédet).

A buszmegállóba beérkező buszt minden ajtónál két ember (ellenőr, civil ruhás rendőr?) fogadta. Addig senki nem szállhatott le, amíg - az ajtóba álló - embereknek nem mutatta be az iratait (vagy a jegyét?). Pechére egy ázsiai középkorú nő épp a vonathoz akart rohanni a buszról leszállva, de rögtön belefutott a rendőrökbe. Nem nagyon zavarta, hogy meg akarják állítani, erősebb volt a vonat elérésének vágya. Rögtön 3 rendőr lendült utána, az egyik a lendülettől el is esett. Végül sikerült elkapni, ő gyorsan előszedte a papírjait, és rohant tovább a vasútállomásra.

Tovább már nem szemlélhettem az eseményeket, vissza kellett térnem a munkába.

2011. október 5., szerda

Integráció...

... vagy inkább diszkrimináció? Az iskola honlapján egyszercsak megjelent egy írás arra vonatkozóan, hogy az iskolába a következő tanévtől jelentkezők csak akkor nyerhetnek felvételt, ha írásos nyilatkozatot tesznek arról, hogy nem kívánnak Svájcban letelepedni.

Itt hagyok egy kis hatásszünetet...

Ez minden nemzetközi, vagyis nem svájci (állami vagy magán) iskolára vonatkozik, de csupán Zürich kantonban. Ill. Zürich kantonban élőkre. Svájcban ugyanis a kantonok önálló joggal rendelkező miniállamok. Így előfordulhat, hogy valaki Zürichben él és nem járathatja a nemzetközi iskolába a gyerekét, míg más, aki más kantonban lakik, nyugodtan beírathatja a zürichi nemzetközi iskolába csemetéjét.

Ugyanez volt a helyzet 1998-ig. Addig csak azok jogosultak a nemzetközi iskolában taníttatni a gyereküket (egyébként nem kevés pénz a tandíj), akik hitelt érdemlően bizonyítani tudták, hogy "nemzetközileg mobilok". De 2005-ben életbelépett egy új törvény, ami a következő tanévtől az iskolákra is érvényes. Hosszas egyeztetés folyt - állítólag - az oktatási hatóság és a nemzetközi iskolák között, és az iskolák több javaslatát is figyelembe vették, de így is csak finomítani tudtak a dolgon, néhány kiskaput nyitva hagyva. Pl. nem pontosítják azt, hogy mennyi is az átmeneti idő, amíg a család Svájcban él, nem vonatkozik ez a rendelet (törvény, szabály, mittudoménmi) azokra, akik már az iskolába járnak és a 10. osztály fölöttiekre sem. Akkor is járhat nemzetközi iskolába a gyerek, ha folytatni szeretné a nem német nyelvű kantonban vagy országban megkezdett idegen nyelvű oktatást. Viszont nem tesz különbséget a szabályozás aközött, hogy milyen útlevele van a gyereknek, ill. milyen nyelvet beszélnek otthon (sok a vegyes házasság, a svájciak körében is).

Bogi iskolájába elég sok olyan gyerek jár, ahol a család már bizony jó sok ideje Svájcban él (persze mindenki csak 2-3 évre jött, eredetileg), és a nagyobb gyerekek már a suliba járnak, a legkisebbek pedig még csak most kerülnének oda. Na ők pl. bajban lesznek. Hacsak nem költöznek át más kantonba, vagy a 8 év Svájcban eltöltött idő átmenetinek minősül...

Nem tudom, mi lehet Zürich kanton vezetőségének a célja ezzel a változtatással. Az itt élő külföldiek integrációját próbálják ezzel - erővel - ösztönözni? Egyébként a nemzetközi iskolában minden angolul jól beszélőnek kötelező a német nyelv tanulása, 6. osztálytól pedig mindenkinek. Ha pl. mi idén érkeztünk volna, Bogi párhuzamosan 2 idegen nyelvet kellene, hogy elkezdjen tanulni. Izgalmas lenne, ahogy az angol-német szótárból próbálna tájékozódni, hogy mégis miről van szó! :)

2011. október 4., kedd

Gergely naptár

A Gergely naptár, mely a legelterjedtebb naptár-típus a Földön, 1582. október 4-én került bevezetésre, olymódon, hogy az azt követő nap október 15-e lett.

XIII. Gergely pápának köszönhetjük azt a változtatást (a szökőévek számának csökkentését), amit a Julius Caesar által i.e. 45-ben bevezetett Julianus naptáron eszközölt, így hozva létre az általunk használt naptár mai formáját. Bővebben erről itt lehet olvasni.