2011. június 22., szerda

Mintha 100 rabszolgánk lenne...

Most olvasom, hogy úgy él egy átlagmagyar, mintha 100 rabszolgája lenne. Fogadni mernénk, hogy ezt velem együtt kevesen gondolták volna! Inkább mi érezzük néha úgy, mintha rabszolgaként dolgoznánk... :)


Persze ez a rabszolgaság kérdés teljesen másról szól, nevezetesen arról, hogy mennyire energiapazarlóan élünk. Buckminster Fuller (életérők bővebben angolul itt), a XIX. század végén született amerikai tervezőmérnök, építész, költő, író, látnok és feltaláló 1944-ben alkotott erőforrás-rabszolga (energy slave) meghatározását alapul véve. Magát egyszerű átlagembernek tartotta, életének központi kérdése az volt, hogy egy olyan ember, mint ő, mit tehet az emberiség helyzetének előmozdításáért. Számos találmány is volt, főként az építészet és a design területén, de élete során több, mint 30 könyvet is írt.


Visszatérve az energia rabszologaság kérdésére: Fuller azt vizsgálta, hogy mennyivel több energiát használ fel egy átlagember annál, mint amennyit napi 8 órában két keze munkájával meg tud(na) termelni. Így jött ki a címben szereplő bűvös 100-as szám, egy átlagmagyarra vetítve. A cikk pontos adatokat is említ a megtermelhető energia és egyes fogyasztók (hűtő, mosógép stb.) fogyasztására vonatkozóan. A nyugati országokban - a magasabb fokú fejlettségnek köszönhetően - nagyobb mértékű az energiafelhasználás, nálunk az elavultság és a gyakran pazarló életmódnak köszönhetően azonban nagyobb az energiaveszteség. Így kb. ugyanannyi energia rabszolgát foglalkoztatunk.


Jóval nagyobb a különbség az amerikai adatokat is elemezve. Ott egy átlagpolgár 200-250 energiarabszolgát igényel.


Érdekesség, hogy a kutatók nem tudnak olyan mai népcsoportról, amelynek életmódja a fogyasztásával egyensúlyban lenne, ugyanis a gyűjtögető-vándorló népcsoportok is valamiféle felhalmozásra törekedtek. A földművelő népek az eke és a szekér elé ökröt, lovat fogtak, befogták a víz erejét is (szélmalmok segítségével), azaz saját erejükön felül kiegészítő erőforráshoz folyamodtak. Ilymódon már egy középkori embernek is átlagosan 3-8 energia rabszolgája volt.


Svájcban lépten nyomon belebotlik a nyitott szemmel és füllel járó ember a tisztább és gazdaságosabb energiafelhasználás kérdésébe. Sok helyen láthatók napkollektorok a házak tetején. Németországban szintúgy (GPS-ünk navigációjának köszönhetően volt szerencsénk közel 100 km-t autópályán kívüli útszakaszon, települések közelében megtenni, így láthattuk, hogy sok településen a házak akár 30%-ának teteje napkollektorokkal fedett). Hazafelé haladván pedig a nyugati határvidéken igencsak elszaporodtak a szélkerekek. Ők is energiarabszolgáink, de legalább tiszta, megújuló energiával látnak el bennünket.


A poszt legelejére belinkelt cikket érdemes elolvasni, ennél ugyanis sokkal többről szól.

Több a milliomos



A válság előttinél több milliomos van most a világon. A válság közben megcsappant bankszámlák újra feltöltődtek. 2010-ben világszerte 10,9 millió személy rendelkezett 1 millió USD-t meghaladó szabadon felhasználható vagyonnal, amit a pénzpiacokon be tudnak fektetni. Ez 8,3 %-kal több a 2009. évinél. Összesen 42,7 milliád USD-ről beszélünk - ilyen sok soha nem volt.


Elsősorban Ázsiából származik ez a növekedés, ami olymértékű, hogy az ázsiai milliomosok száma (3,3 millió ember 10,8 millió USD) mostanra meghaladta az európaiékat (3,1 millió ember 10,2 millió USD). A legtöbb gazdag milliomos azonban változatlanul Észak-Amerikában él: 3,4 millió ember össz szabadon felhasználható vagyona 11,6 millió USD.


A gazdagok több mint fele változatlanul Észak-Amerikában, Németországban és Japánban él. A kíniaiaknak sikerült időközben a 4. helyre felkúszniuk. Ausztráliában és Olaszországban is szép számmal találhatunk milliomosokat. Európán kívül az Öböl-országok, India, Indonézia, Szingapúr, Brazília és Vietnam is egyre több milliomossal rendelkezik. De Sri Lankán és Lengyelországban is nőtt a milliomosok száma.


Svájcban 243.200 főről beszélünk, ez az előző évhez képest 10%-os növekedés. Ehhez az erős svájci frankon kívül a gazdasági növekedés is hozzájárul.

2011. június 20., hétfő

Bogi levizsgázott

Ezen is túl vagyunk... Nem volt kis dolog. Egyrészt a felkészülés, hiszen a svájci iskola mellett, ami egész napos, még a magyar tananyagot is tanulnia kellett (ráadásul tőlünk szülőktől, akik sem tanári felkészültséggel nem rendelkezünk, sem a gyerekek által tanárként elfogadott kategóriába nem tartozunk), másrészt egy éves tananyagra kellett emlékeznie. Az itteni tanárok mind azzal fogadtak, hogy nem lesz könnyű, sőt, és hogy ez érettségi szint. Mi is tudtunk, de Bogit nem akartuk ezzel terhelni, nyomasztani.


Tegnap már nagy volt az izgalom, mindannyiunkban. Ma reggel 9-től 13 óráig tartott a vizsga, 3 fős vizsgabizottság előtt, 7 tantárgyból! Alapvetően írásbeli volt, de utána szóban is rákérdeztek dolgokra, tulajdonképpen segítő szándékkal. Bogi úgy izgult, remegett az izgalomtól. Úgy gondoltuk, ha ezen túl lesz, egy darabig nem lesz olyan kihívás az életében, amin ne tudna úrrá lenni.


Nem mondom, hogy ez lett élete legszebb bizonyítványa, mert nem, de sikerült a vizsga, önerőből, és most ez a fontos.


A tanárok azt javasolták, hogy legközelebb próbáljuk meg a kinti bizonyítványt honosíttatni és ha van olyan tárgy, amit kint nem tanítanak, itthon pedig igen (pl. magyar nyelv és irodalom), akkor csak abból kell vizsgát tenni, nem az összes tárgyból.

2011. június 18., szombat

Éljenek a GPS-ek!

Országon kívüli útra ma már kevesen indulnak el GPS nélkül, legalábbis, ha nem egy egyszeri utazásról van szó. A GPS ugyanis egy rendkívül hasznos találmány. Viszont nem árt, ha az ember feltétel nélkül hisz benne, különösen, ha nincs papíralapú térképe, különben csak sejtései vannak és reménykedik, hogy a GPS jó irányba viszi.


A mi Marikánk is többször vádak kereszttüzébe került. Első nagyobb megingásunk Strassbourg-i utunk során volt, amikor a visszafelé utat hosszabbnak (és nem is kicsit hosszabbnak) mutatta, mint az odafelé vezetőt. Ekkor megálltunk, és azonmód beszereztünk egy Európa térképet. Így kiderült, hogy Strassbourg és Bázel között a francia-német határ mindkét oldalán, egymással párhuzamosan fut a francia és a német autópálya.


Leginkább azonban a Magyarországra vezető hazaúton ingott meg a bizalmunk benne, amikoris München belvárosát kikerülve (ezt még jó döntésnek gondoltuk, hiszen München belvárosa kb. Bp-éhez hasonló) a körgyűrűre vitt minket, majd onnan Salzburg helyett Passau irányába navigált egy olyan főúton, ahol 80-nal, de időnként csak 60 km/órával lehetett haladni. Mindezt kb. 2 órán keresztül. Nem mondom, a táj szép volt, de amikor összesen 10-11 órás útról van szó, akkor nem biztos, hogy a Németországban a sebességkorlátozás nélküli haladás helyett 60-nal szeretnénk gyönyörködni a tájban.


Másik megfigyelésünk az utakkal és az autópályákkal kapcsolatban a különböző országok alagútépítési hajlandóságával kapcsolatos. Svájcban lépten-nyomon alagutakba botlik az ember. Az utak nemigen emelkednek, kanyarognak, ahol útban állt egy hegy, oda alagutat fúrtak. Ausztriában ezzel szemben egész nagy szintkülönbségeket kell megtenni az autópályán, szinte hullámvasúton éreztük magunkat - a kanyarokat is beleszámítva. Volt, hogy mentünk szembe a hegyekkel és csodálkoztam, hogy vajon hogy fogunk itt átjutni - hát úgy, hogy a 2 hegy közötti völgyben kanyargott el az autópálya.


Magyaroszágon pedig ma már földet hordanak oda, ahová alagutat szeretnének építeni... :)

2011. június 14., kedd

Bilderberg konferencia



Idén a svájci túristaparadicsomban, St. Moritz-ban rendezték meg június 9-12. között a világ - talán - legbefolyásosabb személyeiből álló csoportjának, a Bilderberg csoportnak a konferenciáját. Bevallom, én korábban nem hallottam róluk és egy kicsit utánaolvastam. A világ árnyékkormányának is nevezik őket. Az itteni bulvársajtóban csupán annyi áll, hogy hol és mikor és mi, no meg hogy - állítólag - miről és hogy ki nem.


A hol és mikor kérdés tehát már nem kérdés többé, a résztvevők teljes listája pedig az interneten szintén elérhető. Csak néhány név: Beatrix holland királynő, Henry Kissinger, Daniel Vasella, a Novartis vezére - ő egyben a vendéglátó is, aki a teljes 130 fős társaság komplett hotelszámláját állja a St. Moritz-i Kempinskiben. A Bilderberg csoport tagjai tudósok, politikusok, médiaszemélyiségek és befolyásos üzletemberek, tulajdonképpen az összes multinacionális cég és nagy bank.


A mostani volt a csoport 59. találkozója, idén 5. alkalommal került rá sor Svájcban. Az itt megvitatott témák mindig rendkívül titkosak. Idén első alkalommal adtak ki hivatalos információt róluk. Azt, hogy valóban ezekről beszéltek-e, úgysem fog kiderülni. Egy internetes oldal szerint a valódi téma az, hogy miképpen lehetnee interntet cenzúrázni. Sőt, ugyanezen forrás szerint ez a konferencia csupán elterelő hadművelet egy ennél még titkosabb találkozóról. A közlemény szerint idén a témák szinte a teljes világot átölelik, mint pl. a növekedés és költségvetési fegyelem, a görög és amerikai hitelválság, az Euro krízise, Kína és India egészséges növekedése. De szóba került állítólag a Facebook és az arab tavasz, valamint Svájc is (hogyan tud sikeres maradni?).


A bulvársajtó (tekintve, hogy információik általában nincsenek a konferenciáról) azon tűnődik, hogy hogyan lehetséges az, hogy a svájci nagybankok vezetői ki lettek zárva a konferenciáról, miközben több ország vezető bankárai jelen vannak (Deutsche Bank, Citigroup, HSBC, Goldman Sachs, Barclays).

2011. június 13., hétfő

Orvosi kezelés számlája

A héten megérkezett a március 30-i orvosi vizit számlája. Nem siették el. Az összeg 72 frank. Tételesen felsorolják, hogy mi mennyibe került. Az első 5 perc 15,81 frank, a 2. is ugyanannyi, a 3. viszont már csak 7,9. Technikai szolgáltatás 22,6 frank, a laborvizsgálat (vérvétel) díja pedig 29 frank (ezeket még tovább részletezi a számla).


További 30 nap áll rendelkezésünkre a számla kiegyenlítésére.


Rájöttem, hogy alapvető különbség Magyarország és Svájc között (persze több is van), hogy itt előbb megkapja az ember a szolgáltatást és csak jóval (hónapokkal) utána kell fizetni. Az egész éves iskolai ebédet pl. most, a tanév végén kell egyösszegben kifizetni. Otthon többnyire mindent előre. Bizalom, kultúráltság, szabályozottság? Vagy mind együtt?

2011. június 10., péntek

Diszkrimináció

A zürichi közlekedési vállalat (VBZ) hirdetésben keresett motivált villamosvezetőket, ill. olyan embereket, akik nagyon szeretnének villamosvezetőként dolgozni. Thomas H. nem is habozott sokáig, jelentkezett, hiszen gyermekkori álma, hogy villamosvezető legyen. El is ment a felvételi beszélgetésre, ahol a beszélgetés után azt a választ kapta, hogy túlsúlyossága miatt nem alkalmazhatják. 186 cm magas, 98 kg, testtömegindexe 28-as. Azt mondták neki, hogy 30-as testtömegindex fölött nem vehetnek fel senkit. Thomas H. teljesen csalódott, mert 1. az ő testtömegindexe a határérték alatt van, 2. gyerekkori álma nem valósulhatott meg. Azzal biztatták, hogy néhány év múlva újra próbálkozhat, ha egy pár kg-tól megszabadult...

A közlekedési vállalat az esetet nem kívánta kommentálni. Annyit azonban elárultak, hogy a testtömegindex nem az egyedüli kiválasztási kritérium. A tapasztalat viszont azt mutatja, hogy a több műszakban végzett munka testsúlynövekedéshez vezethet, különösen azoknál, akik egyébként is súlyproblémákkal küzdenek. A közalkalmazottak szövetsége ellenben úgy gondolja, hogy legyen az orvos és nem a közlekedési vállalat HR osztályának a dolga, hogy eldöntse, hogy az ember testsúlya megfelelő-e vagy esetleg már egészségkárosodáshoz vezethet. A túlsúly nem feltétlenül jelent betegséget.

Iskolai koncert

A karácsonyi koncerthez hasonlóan a félév végén (ill. előtte néhány nappal) sor került egy koncertre, amit a gyerekek tartottak a szülők számára. Már több mint egy hónapja készültek rá. Énekórán gyűjtöttek zenéket az 50-es évektől kezdve és minden évtizedből megszólaltattak 1-2 számot.


Az osztályok egyenként és együtt is énekeltek, az 5.-esek pl. összesen 4 dalt. Az össznépi éneklésen kívül a gyerekek önként is vállalkozhattak egyéni fellépésre. Most is akadtak jó néhányan, akik szerették volna kipróbálni magukat és megmutatni tudásukat. Volt, aki zongorázott vagy gitározott, és volt olyan, aki énekelt. Volt, aki teljesen egyedül, és olyan is, aki párban. Volt, aki határozott és ügyes volt, aztán volt olyan, aki határozott, de kevésbé ügyes és végül olyan, aki se határozott, se ügyes nem volt, sőt bele is sült a dalba. Akármi is volt a végeredmény, én akkor is hatalmas teljesítménynek tartom, hogy egy 7-11 éves gyerek ki mer állni kb. 80 néző elé. Nem ugyanaz, mint a zuhany alatt énekelni...

2011. június 9., csütörtök

Svájci rendszám

Több hónapos papírmunka, szervizbejárás és ügyintézés után tegnap végre lezárult egy fázis, svájci vámrendszámot kaptunk. Fájó szívvel megváltunk magyar rendszámunktól, amit az itteni közlekedési hatóság (Strassenverkehrsamt) a kocsi forgalmi engedélyével együtt, a konzulátuson keresztül eljuttat Magyarországra. A jogsinkkal már korábban ez történt. A gépjárműtörzskönyvet is le kellett adnunk, ezt a közlekedési hatóság magánál tartja 5 éven keresztül, ha közben hazatelepülnénk, tőlük lehet visszakérni (gondolom, azt sem adják majd ingyen vissza).


Korábban már írtam az előkészületekről (svájci biztosítás megkötése az autóra, kipufogóteszt), a héten még elvittem alváz- és motormosásra is, ugyanis a közlekedési hatóság előírása szerint kötelező műszaki vizsga előtt az autót szerviz által tisztára mosott alvázzal és motorral lehet csak elővezetni.


A vizsgára közel egy hónapja adtam be a papírokat (összesen 7-féle szükséges, 2-féle nyomtatvány, igazolványmásolatok, igazolás a biztosítótól, kipufógóteszt és a coc dokumentum).


A blogot olvasó, hasonló cipőben járók kedvéért, közszolgálati jelleggel a kocsi átmeneti honosításával kapcsolatban felmerült költségeket újra felsorolom (ehhez jönne még a vám, amit akkor kellene fizetnünk, ha 2 évnél tovább maradunk, mivel kiköltözésünk előtt 6 hónapon belül vettük otthon az autót - még szerencse, hogy nem kicsin múlik a 6 hónap, mert nem kis összegről van szó).


szemvizsgálat jogosítványhoz - 30 frank


svájci jogosítvány - 85 frank


vámmentesség 2 évre - 25 frank (ügyintézési díj)


Wartungsdokument (szervizkönyv) - 60-85 frank


kipufogóteszt (Abgastest) - 30 frank


coc (certificat of conformity) - a márkakereskedőtől lehet megrendelni, akitől az autót vettük, a kocsi alvázszámának megadásával - 20 e Ft


motor- és alvázmosatás szervizben - 120 franktól, attól függően, hogy milyen koszos az autó


casco és kötelező biztosítás - autótól, biztosítótól és fajtától függően kb. 1.000 frank/évtől


műszaki vizsga, rendszám és gépjárműadó - 557 frank (nekünk legalábbis ennyibe került)


rendszámtartó tok és annak felszerelése szervizben - 10 frank (ugyanis a svájci rendszám mérete eltér a magyar rendszámétól)


A gépjárműadóról bővebb infó itt.


A közlekedési hatósághoz kb. a határidő lejárta előtt kb. 6 héttel kell leadni a kérvény-csomagot, mert olyan 4 hét múlvára tudnak időpontot adni (legalábbis Argau kantonban). Jó előre elküldik a levelet az időponttal. Ebben már azt is megadják, hogy a 6 sávos szervizcsarnok D sávjához legyek szíves az időpont előtt 5 perccel felsorakozni. Itt aztán elegáns, majdnem öltönyös, de legalábbis sötétkék nadrágos, világoskék inges, elegánsan nyírt urak várnak, clipboard-dal (csíptetős irattartóval) a kezükben. Megnézik a még nálam lévő papírokat, bemérik a lámpákat, a szerelőaknában alulról is megnézik (ezért szükséges az alvázmosatás), a motor fölött is ácsorognak egy darabig (majdnem nem tudtam kinyitni a motorháztetőt), majd átveszik az autót és 30-40 perc múlva látja viszont az ember. Mennek vele pár kört, tesztelik a féket, meg még fogalmam sincs, mi mindent csinálnak.


Egy körben azonban nem sikerült mindent elintéznem, mert a járműtörzskönyv itthon maradt (mint kiderült, nálam volt), és a biztosítótól is új igazolást kellett kérnem, mert új törzskönyvi számot adtak a kocsinak és ennek kell szerepelnie az igazoláson. Az ügyintézőnek egyébként van egy dossziéja, amiben minden ország gépjárműhöz kapcsolódó okmányaiból szerepel egy mintapéldány. Ugyanis amikor leadtam a forgalmit, kérdezte, hogy nincs-e más okmány a kocsihoz. Természetesen azt mondtam, hogy nincs (és őszintén hittem, hogy így is van). De neki gyanús volt a dolog, fellapozta a dossziéját és megmutatta, hogy minek kéne még lennie.


Így hát még egy kört tettem, a biztosítót felhívtam, szerencsére ők elektronikusan küldik az igazolást, az 10 percen belül ott volt a közlekedési hatóságnál. Nekem viszont ennél sokkal nehezebb dolgom volt: a rendszámot kellett - volna - leszerelnem. Az eső szakadt, de ez igazából közömbös abból a szempontból, hogy azt se tudtam, hogy álljak hozzá. Az ügyintézőnek (zárás előtt 2 perccel érkeztem) elmondtam, hogy itt vagyok, várjanak meg, csak mondja meg, hogy kell leszerelni a rendszámtáblát. Elküldött egy másik ablakhoz, ahol - igazolvány ellenében - kaptam egy szerelőládát, mindenféle csavarhúzókkal. Ha már láttatok magyar rendszámot, tudjátok, hogy ott nincs csavar! Két albán kinézetű férfi beszélgetett az esőben, őket kértem meg, hogy ugyan segítsenek már. Próbálták feszegetni, de nagyon nem merték, mert féltek, hogy eltörik. Aztán jött egy szerelőruhás férfi, gondoltam, ő majd biztos tudja. És tényleg, ő egy kicsit erőteljesebb, csavarhúzós rásegítésű feszegetéssel megoldotta a problémát (igaz, az egyik tartó eltört). Később derült ki, hogy nem baj, mert a svájci rendszám mérete teljesen más, tehát ahhoz új rendszámtartót kellett vennem. Azzal a lendülettel indultam is a szervizbe, ahol a kipufogótesztet csináltattam. 5 perc alatt lecseréték és ezzel - egyelőre - lezártnak is tekintem az autókérdést.

2011. június 7., kedd

Haszontalan

Ha még nem tűnt volna fel, imádom a statisztikákat, adatokat, érdekességeket. Fura vonzalom ez, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy semmit sem vagyok képes megjegyezni. Elolvasom, rácsodálkozom, esetleg megörökítem itt, aztán annyi. Most is épp haszontalan információkat olvasok, de annyira érdekesek! :)

A Titanic-kal együtt 40 tonna krumpli is elsüllyedt.


Egy tubus fogkrémből átlagosan 2,8 méteres fogkrémkígyót lehet kinyomni.


A japán nők várható élettartama a legmagasabb: 86,4 év.


A mélyhűtött termékek hamarabb kiolvadnak hideg vízben, mint a meleg levegőn.


Az európai országok közül Németországban gyártják a legtöbb fajta kenyeret, kb. 300 félét.


A jegesmedvék 9 napig tudnak megállás nélkül úszni.


Minden 2. egyiptomi 25 évnél fiatalabb.


Az USA-ban a házasságok 5%-át Las Vegas-ban kötik.


A zebrák csíkjai gondoskodnak a hűsítő levegőcirkulációról.

2011. június 4., szombat

Strasbourg - Franciaország

Hányatott sorsú város, amennyiben az évszázadok során ide-oda (Német-Római Birodalom, Franciaország, Németország) tartozott. Utoljára a II. világháború során tartozott Németországhoz. Franciaország keleti határán, a Rajna bal partján fekszik, ahol az Ill folyó a Rajnába torkollik. Ill szigetén található a történelmi belváros (Petite France), ami az UNESCO világörökség része, csatornarendszer hálózza be. A város modern részében pedig néhány EU hivatal, úgymint az Európa Parlament, az Európa Tanács és az Emberi Jogok Európai Bírósága (erről gyakran hallunk otthon is, amikor valaki nagyon bír az otthoni szervekkel, igazát bizonyítandó ehhez az bírói szervhez szokott fordulni).


Bázelből válaszhatunk, hogy a német vagy a francia autópályán közelítjük meg, ugyanis a határ mindkét oldalán autópálya vezet oda.


Strasbourg, melyet időközben Európa fővárosának neveztek ki, történelme az ókorig vezethető vissza, amikor a település helyén kelta falu volt. Az 5. században alemannok, hunok és frankok foglalták el. A XV. században itt élt Gutenberg, akiről teret és utcát is elneveztek az óvárosban, sőt a róla elnevezett téren szobra is áll. A híres, homokkőből épült katedrális helyén korábban is templom állt, a jelenleginek az építése a XII. században kezdődött és 1439-re készült el. 142 m magas tornyával egészen 1874-ig a világ legmasabb építményének számított. Az akkor már álló bázeli katedrálist akarták lepipálni. Mára a 6. legmagasabb templom, igazán gigantikus és még inkább annak tűnik amiatt, hogy viszonylag közel állnak hozzá a körülötte lévő épületek. Mivel építése több évszázadon át tartott, az ezidő alatt megjelent és divatos építészeti stílusok mindegyikének stílusjegyét magán viseli. Rendkívül díszes, minden részletében kidolgozott. Belül is rengeteg látnivaló van, látogatja is túristák tömkelege. A párizsi Notre-Dame-hoz hasonlóan ez is inkább túristalátványosság, mint eredeti funkcióját betöltő templom. Bent a menetirány is ki van táblázva. Francia neve egyébként Cathédral Notre-Dame-de-Strasbourg. Itt található egy 18 m magas asztronómiai óra és az angyalok oszlopa is.

A sziget további látványosságai a jellegzetes fagerendás házak, no meg a több évszázados épületek mellett elsuhanó hipermodern villamosok. Mi a városba érkezvén jó érzékkel rögtön a főpályaudvar melletti parkolóházban álltunk meg, így az első megcsodálnivaló maga a főpályaudvar volt. A régi épületet meghagyták, viszont egy modern üvegbúrát toldottak hozzá, ami érdekes módon szervesen illeszkedik, de legalábbis nekem tetszik. :) Előtte hatalmas park. Errefelé nagyon sok feketebőrűt lehet látni. Innen tulajdonképpen 10 percnyi sétával a katedrálisnál voltunk, bár nem egyenesen oda mentünk. Útba esett még egy Lafayette áruház is (itt minden kapható, már ha van az embernek pénze, hogy megfizesse). Engem leginkább a gyerekruhák kínálata nyűgözött le, mind mennyiségileg, mind minőségileg. Azt hiszem, a teljes vagyonunkat el tudtam volna ott költeni. Benéztünk egy másik templomba is, ami jóval kisebb és belülről sokkal szebb volt a katedrálisnál, ráadásul épp orgona-muzsika szólt bent. Sétáltunk a hangulatos kis utcácskákon, ettem bazsalikomos citromfagyit - isteni volt! A helyiek közül angolul senki sem beszélt. Persze nem értem, miért csodálkozom ezen. Még azt is kijavították, amit angolul mondtam, de nemzetközi szó, tehát biztos voltam benne, hogy megértik (pl. joghurt, tonhal). A McCaffé-ban pedig, ami otthon elég magasra van pozícionálva és tényleg igényesen készítik és szervírozzák a kávét, sütit, itt szalvétára bírták tenni a süteményt és a kávét is csak hányaveti módon készítették és futólag egy kis kakaóporral meghintették (máshová is jutott belőle).

Fényképek itt. Ez pedig egy - más által készített - diashow a városról, ez pedig egy kisfilm. Ezen pedig valaki a katedrális harangzúgását rögzítette, de a képen az is látható, milyen hatalmas épületről van szó, mennyire uralja az egész látképet.

2011. június 2., csütörtök

Zermatt - Matterhorn



Svájc egyik szimbólumának tekinthető a Matterhorn, ami egy 4478 m magas hegycsúcs, az Alpok 7. legmagasabbika, melynek déli oldala Olaszországhoz tartozik. A lábánál fekvő legismertebb település Zermatt, egy apró, csupán 5 ezer fős lakosú kisváros, régi-régi faházakkal, lábon álló terménytároló faházakkal (a falábon kőlap, hogy az egerek ne tudjanak felmászni) és rengeteg hotellel, vendégfogadóval, no és túristával, télen síelővel. Síelővel nyáron is lehet talákozni, ugyanis vannak egész évben használható sípályák is (gleccseren). Zermatt első látogatói nem a Matterhorn és nem a síelés miatt keresték fel a környéket, hanem gyógynövények gyűjtése miatt. A Ricola gyógynövénycukorkák 13 gyógynövény-alkotóeleme is itt terem, melyet egy látványkertben (Kräuter Schaugarten) 1773 m magasban meg is lehet tekinteni. Két módon lehet ide eljutni: az egyik, hogy Zermatt településről indulunk fölfelé gyalog (30 perc), a másik, hogy a felvonóval Zermattból felmegyünk Furiba és onnan sétálunk lefelé (15 perc). Nagyon sajnálom, hogy nem volt időnk megnézni, biztos pompás illatok szállhattak a levegőben!


A túránk egyébként is igen rövidre sikeredett és csupán azért indultunk útnak, mert a 4 naposra hosszabbított hétvége miatt Badenből mentesítő járat indult Visp-be, onnan meg keskeny nyomtávú fogaskerekű vasúttal mentünk tovább Zermattba (visszafelé ezt az útvonalat többszöri átszállással tudtuk csak megtenni). Az út így is 3,5 óra (lett volna), de a fogaskerekű (amin jelezni kell, ha az ember fel- vagy leszállni szeretne) a cél előtt 2 km-mel megállt, mert az előttünk haladó vonat műszaki okok miatt nem tudott továbbmenni. Mivel itt már csak egy pályán haladnak a vonatok, nem volt menekülési út. 10 percenként bemondták, hogy még mindig fennáll a hiba, türelmünket kérik. Kb. 50 perc elteltével a fogaskerekű visszafordult az előző megállóhoz. Itt ingyenes minibuszjáratok várták az addigra feltorlódott kb. 3 vonat utasait, több száz embert. El lehet képzelni a tömegjeleneteket. Mi teljesen reménytelennek láttuk, hogy feljussunk egy minibuszra, ráadásul iszonyú tülekedés volt (elsősorban az ilyen helyzetekhez szokott indiaiak voltak rutinosak és agresszívek a feljutásban), amit nem igazán kívántunk. Végül úgy döntöttünk, nekivágunk gyalog az útnak. A tábla szerint 1,5 óra gyalogút állt előttünk. A cél előtt 5 km-rel már nem fordulhattunk vissza, különösen ennyi vonatozás után! Szép volt a táj, de egyszercsak elkezdett cseperegni az eső és láttuk, hogy elég sűrűn mennek a minibuszok, ezért visszafordultunk, remélvén, hogy addigra már simán feljutunk egyre. Csalódva láttuk, hogy mégjócskán vannak felszállásra vágyók. Isteni szerencsével egy minibusz pont előttünk állt meg, így habozás nélkül felszálltunk és kb. 8 perc múlva már Zermattban voltunk. Ide fut be a Glacier Express is, ami Saint Moritzból induló panorámavonat.


Oda egyébként kocsival már nem lehet behajtani, hogy az autók kipufogógáza ne szennyezze a levegőt, mert akkor a Matterhorn nem lenne jól látható. Zermattban elektromos autók, taxik járnak, azokkal lehet közlekedni. A településen a túristák zsibongásán túl fantasztikus csönd van, hiszen nincs az autók által keltett állandó zúgás és fent a magas csúcsok közötti völgyben egyébként sincs semmilyen zajforrás. Számos túraútvonal indul innen, több felvonó is különböző irányokba. Itt található az egyetlen olyan sípálya, ami átlépi a határt (svájci-olasz). Összesen 185 km-nyi sípályával rendelkezik Zermatt, a Matterhorn "glacier paradise" 313 km-nyivel, nyáron pedig még mindig 20 km sípályával számolhatnak a síelni vágyók. Mi is találkoztunk néhánnyal. Nyáron a Zermatt/Täsch/Randa környéken 400 km-nyi túraútvonal várja a természet szerelmeseit, akikből még többet láttunk.


Zermatt honlapján még arra is választ kapunk, hogy mit csináljunk, ha csak 2 óránk, fél napunk, 1 napunk van. Ott van pl. a Zermatt múzeum is, ha épp rossz az idő és a 2 órát nem sétálással akarjuk eltölteni. De van 2 látvány sajtüzem és egy gleccser "palota" is (glacier palace). A település főutcájá végig üzletekkel van tele, mindenféle márkás holmik, a kirándulásokhoz szükséges ruházat, cipő, sífelszerelés és sok órabolt, valamint szuvenírárusok várják a túristákat.


Érdekesség, hogy 2009 ősze óta Vanessa Mae, világhírű cross-over hegedűművész is itt él, persze nincs itt az év minden napján. Ilyenkor nagyban készül az olimpiára, ugyanis szeretné magát valamelyik síelős számban kvalifikálni - Thaiföld színeiben.


Fényképek itt.

2011. június 1., szerda

Felkészülés a felső tagozatra

A nemzetközi iskolában az osztályok, ill. tagozatok beosztása egy kicsit eltér a magyartól. Az alsó tagozat az 5. osztállyal ér véget, addig egy tanár van (a rajzot, zenét, könyvtárat és a testnevelést leszámítva). 6.-tól kapnak minden órára más tanárt.


Az elnevezések is mások:

Lower School - 1-5. osztály

Middle School - 6-8. osztály

Upper School - 9-12. osztály


Bogiék - 5.-es - osztályát elkezdték megismertetni a 6. osztállyal, vagyis egy kicsit elkezdik őket hangolni a felső tagozatra. Néhány hete körbevitték őket a felsősök szintjén, múlt héten fél napot a 6.-osokkal töltöttek, megismerkedtek a melléjük rendelt 6.-os párjukkal (body), együtt ebédeltek és együtt játszottak a szünetben. Egyébként nem nagyon találkoznak, mivel a felsősök reggel korábban kezdenek és így a szüneteik sem egyszerre vannak. A felső tagozat jelenleg nagyon kicsi, csupán 38-an vannak, jövőre azonban már 60 gyerek iratkozott be (ne felejtsük, csak 3 osztályról van szó, azaz átlag 20 fős osztályok lesznek).


Tegnap délután pedig a szülőknek volt egy kis bemutatkozó előadás. A 6.-osok osztályfőnöke mondta el nekünk, hogy körülbelül mire számíthatunk jövőre. Minden reggel vele találkoznak először a gyerekek, de csak 10 percre. Megnézi, hogy mindenki megvan-e, rendben van-e minden, egy kicsit szocializálódnak és a közös osztályügyeket is ilyenkor beszélik meg. Pl. olyasmit, hogy az ovis pártfogoltjaikkal mikor lesz közös tevékenységük - mert ilyen is van (az iskolához tartozik 2 ovis csoport is). Pl. együtt festenek, játszanak, vagy olvasnak a kicsiknek.


Nagy hangsúlyt fognak fektetni az önállóságra és arra, hogy a szervezettséget megtanítsák nekik. Bogiék a múlt heti látogatás alkalmával kaptak a 6.-osoktól egy kis szórólap formátumú irományt, amit ők készítettek és az időgazdálkodásról szól: hogy tervezd megy egy napod, hogy rangsorold a feladataidat, hogy ellenőrizd és szervezd újra, ha nem sikerült mindent megvalósítanod és aztán hogyan élvezheted nyugodtan a fennmaradó szabadidődet annak biztos tudatában, hogy nem feledkeztél meg semmilyen kötelezettségedről.


Kapnak majd az év elején egy agendát, szép vastag gyűrűs füzet, ami szintén erre tanítja és kényszeríti őket - ide kell írniuk a házi feladatokat, a szakköröket, mindent. Ez egy szép színes kiadvány, iskolai fényképekkel tarkítva (tehát abszolút személyreszabott) és a borítóján az iskola értékeit is feltüntetik.


Félévenként 2-2 választható tantárgy lesz, összesen 9-ből lehetett választani. Bogi a festészetet, a szobrászatot, a filmkészítést és az improvizációs előadást választotta. Látható, hogy a kreativitásra és az önkifejezésre nagy hangsúlyt helyeznek.


Nemrég mutattak be a felsősök egy színdarabot az iskola színháztermében, minden tekintetben nagyon profi volt. A gyerekek hihetetlenül jól játszottak, zökkenőmentesen ment a gyakori díszletváltás is és persze a marketingje is jól meg volt tervezve. Már egy hónappal előtte kiplakátolták, 2 előadás volt (mindkettő teltházas) és a próbákon és a kész előadásról is készítettek dvd-t, amit meg lehetett rendelni. Bogi már várja, mert nagyon tetszett neki az előadás, annak ellenére, hogy a felét nem értette, sőt, bevallom, én sem mindent...