2011. május 28., szombat

Bierbike - söröző bicikli

Épp békésen ücsörögtünk Konstanz egyik terecskéjén, amikor hangos kacagások közepette egy fura járgány haladt el előttünk: a Bierbike. Hogy is magyarázhatnám el, miről van szó? Mintha fogtak volna egy bárpultot, aminek mindkét oldalán ülnek és ezt felszerelték volna egy kocsi vagy egy szekér alvázára, majd az egészre ráapplikáltak oldalanként 5-6 biciklipedált, a legelejére pedig egy söröshordót.


Oké, értem én, hogy ez alapján lehetetlen elképzelni, ezért lássunk egy képet, ill. a cég hivatalos honlapja is megtekinthető itt. Itt pedig egy kisfilm. Akár 18-an is utazhatnak, ill. tekerhetnek rajta. Lábizmaik erősítése közben pedig a bicepszüket is erősítik, mialatt a söröskorsókat emelgetik.


Németországban 36 városban és Európában is bérelhető néhány helyen, közöttük Budapesten is, a Hősök terén (én még nem láttam, biztos újdonság)!

2011. május 26., csütörtök

Alternatív energia Badenben



Néhány hete a villanyszámla mellé kaptunk egy jelentkezési lapot is arra az esetre, ha az atomerőműből származó energia helyett drágább, de megújuló energiát szeretnénk használni. A prospektusban tájékoztatnak arról, hogy mennyivel környzetbarátabbak ezek az energiaforrások és hogy minden egyes ember döntése hatással van a környezetre. A már meglévő vízerőmű mellett 2010 telén Badenben létrehoztak egy fotovoltaikus erőművet is, ami a nap energiáját használja fel.


3 opció van, ha valaki környezettudatosabb szeretne lenni.


- a helyi vízerőműből jövő áramra váltás - 2 rappen plusz kWh


- a fotovoltaikus napenergia használata - 80 frank/100 kWh-os cella (megadhatod, hogy hány ilyet szeretnél igénybe venni)


- kombi ajánlat - ez esetben a 100 kWh-os cella féláron, 40 frankért




A felárat pedig további fejlesztésekre fordítják.

Mikor megy le a Nap



Mostanában nagyon későn fekszik le Bogi, itt ugyanis jóval később megy le a Nap (a baloldali oszlopban a piros betűs Feiertage alatt a Sonnenaufgang, Sonnenuntergang feliratra kell kattintani, ill. a fölső sorban kiválasztani, hogy melyik kantonra vagyunk kíváncsiak - ezután látjuk csak az adott nap napfelkelte és naplemente időpontjait), mint otthon. Hol van még a leghosszabb nap, és már most 9 óra után van naplemente. Ez azt jelenti, hogy fél 10 körül sötétedik. Nagyon nehéz elképzelni, hogy már este van, ha este 8-kor még hétágra süt a nap és még éget is!


A napokban olvastam valahol, hogy hogy lehet megállapítani, hogy mennyi idő van még hátra a naplementéig. Hasznos tudásnak gondolom, ezért közkinccsé teszem. Két tenyerünket emeljük magunk elé olymódon, hogy a bal kezünk legyen alul, fölötte pedig a jobb. Tenyerünket fordítsuk magunk felé és helyezzük úgy, hogy a bal, vagyis ami alul van, alul (a kisujjunknál) a horizontot érintse. Most keressük meg, hogy melyik ujjunkat felemelve pillantjuk meg a napot. Ha ez megvan, nézzük meg, hány ujjunk van még hátra a horizontig (vagyis lefelé, amerre a nap halad). Egy ujj 15 percnek felel meg. Vagyis ha még 6 ujjnyi távolság van a nap és a horizont között, akkor 6x15 perc van múlva megy le a nap.

Atomenergia

A Szövetségi Kormány tegnap úgy döntött, hogy Svájc fokozatosan kiszáll az atomenergiából. A japán atomkatasztrófa óta folyamatos a lakosság erre irányuló figyelme és ellenállása. Szinte naponta jelennek meg ezzel kapcsolatos hírek.

A döntés azt jelenti, hogy Svájcban nem épül több atomerőmű. Besnau1 (1969), Beznau2 (1971), Mühleberg (1971) és Gösgen (1979) és Leibstadt (1984) atomerőművei közül egyedül a mühlebergi bezárását tervezik 2012-ben, a meglévő atomerőműveket pedig kibővítették volna, 2025-ös üzembehelyezéssel. Ezt a tervet fújták most le. A 4 atomerőműből 3 viszonylag közel van hozzánk, ideköltözésünkkor a városházán kaptunk is egy doboz káliumjodidot (Armeeapotheke!), amire rá van írva, hogy akkor szabad bevenni, ha a hatóságok elrendelik és egyébként a radioaktív sugárzástól véd. Itt egy szimuláció, hogy hogyan hat a radioaktív sugárzás az emberre. Ebből az is látszik, hogy milyen mennyiségű sugárzás éri az embert normál körülmények között is (2,5 mSv) a levegőből, ill. pl. egy computer-tomográfiás vizsgálatnál (10 mSv) vagy egy gyomörröntgennél (10-18 mSv). 1000 mSv-től válik kritikussá a sugárzás mennyisége.

Az atomenergia pótlására azonban még nem dolgoztak ki tervet, sok a nyitott kérdés. Különböző környezetvédelmi szervezetek (WWF, Greenpeace, ProNatura, Enegia Alapítvány és VCS) prezentálták nemrég Bernben az elképzelésüket. Ők alapvetően a nap- és a geotermikus enegiával számoltak. Az erről szóló cikkben van egy kis bemutató, hogy hogy lesz a napfényből napenergia. Egy nagyon izgalmas táblázatot is mellékeltek, ami egy listát tartalmaz, hogy melyik országban mennyi napenergia állítható elő ideális körülmények között. Ez egy 2008-as adat. Az 1. helyen Németország áll 5.351 MW-tal, Magyarország a 20.-on 0,5 MW-tal. Fogalmam sincs, hogy hogy számolhatták ki. Először azt gondoltam, hogy talán az ország mérete számíthat a napsütéses órák számán kívül, de Belgium pl. az 5. helyen áll 71 MW-tal, pedig az sem egy nagy ország.

Ugyanezt a szimulációt megcsinálták a geotermikus energiára is. Ebből azt is megtudhatjuk, hogy a föld mélyén a hőmérséklet 100 méterenként 3 fokot melegszik. A föld hőjét hasznosító "erőmű" (Hot-Dry-Rock eljárás) esetén 3 db 5 km mély fúrást kell végrehajtani. A technológiát nem írnám le, viszont ilymódon a rendszerben (ebben a 3 db 5 km-es csőben) mp-enként 150 l víz cirkulál. 200 fokos víznél 55 MW-os teljesítménnyel lehet számolni, ennek 90%-át fűtésre, a maradékot pedig elektromos áram termelésére használnák.

A Szövetségi Kormány döntése azonban még korántsem jelenti azt, hogy ez a döntés végleges. Ezt követően vitatják meg a témát és a törvényjavaslatot a parlamentben. És természetesen a népszavazásról se feledkezzünk meg, mert a végső szó az övék. Előreláthatóan 2015-ben kerülhet erre sor.

2011. május 25., szerda

Verebek 2.




Megoldódni látszik a helyzetünk, 2 napja nyugodtan tudunk aludni. Anyu és a tulajdonos javaslatára alufólia csíkokat aplikáltunk a rolóra, ami fényes, lobog és zörög. Ez elegendőnek bizonyult - eddig - a verebek távoltartására.


Szinte hihetetlen! Fantasztikus érzés az ébresztőóra csörgésére ébredni! :)



Pedig már olyan ötleteket gyűjtöttünk az internetről! Hátha valakinek ezek közül valamelyik megnyeri a tetszését:


- sas matrica az ablakra - ez reggel nem működik, mert a redőnytől nem látszik


- műanyag sas - ezt valahogy a (lapos)tetőre kellene rögzíteni, hogy ne repüljön el (le) onnan

- madárriasztó tüske - ezt méterben árulják otthon és arra szolgál, hogy a madár ne tudjon leszállni oda, ahová szeretne (ablakpárkány, tető, eresz)

- ultrahangos madárriasztó, hangszórókkal...

2011. május 24., kedd

Hol marad több a zsebben?

Svájcról tudjuk, hogy kantonokból álló szövetségi köztársaság. Sok tekintetben hasonlít az USA-hoz. Az 1999. évi alkotmány szerint a kantonokat mindazok a hatáskörök megilletik, amelyeket nem utaltak tételesen a szövetség hatáskörébe. A kétkamarás svájci parlament - a Szövetségi Gyűlés - a legfőbb államhatalmi szerv. A parlament mindkét házának, a Svájci Államtanácsnak és a Svájci Nemzeti Tanácsnak azonos jogköre van minden tekintetben, beleértve a jogalkotást.


Népszavazás útján a szövetségi parlament által hozott bármilyen törvényt meg lehet támadni, és népszavazási kezdeményezés által a szövetségi alkotmányt is lehet módosítani.

Svájc
26 kantonja (melyből 4 félkanton) a svájci szövetségi állam tagállamai. Történelmileg valamennyi kanton önálló állam volt, saját határokkal, hadsereggel, pénzzel, míg 1848-ban létre nem jött a jelenlegi szövetségi struktúra.

A kis történelmi bevezető azt a célt szolgálja, hogy megértsük, miért is van olyan nagy különbség az egyes kantonok adózásában. Ezt ugyanis az adott kantonok határozzák meg, saját hatáskörben. Így fordulhat elő, hogy attól függően, hogy mely kantonban él az ember, lehet számára kedvezőbb, vagy igencsak drága az élet - eltekintve attól, hogy az élet persze itt mindenhol drága, most csupán az adózás után megmaradó, szabadon felhasználható összegről van szó. Ez azonban nem az egyetlen meghatározó tényező. A lakásköltségek és az egészségbiztosítási díjak is nagyon eltérőek, valamint az utazás költségét is be kell számítani. Ezek együttese határozza meg egy régió pénzügyi vonzerejét. A Credit Suisse idei felmérésében először számította be a legközelebbi nagyvárosba való utazás költségét az összköltségbe. Az erre fordított időt nem váltotta pénzre.


Egy átlagkeresetű családot figyelembevéve a legtöbb pénz az Uri kantonban élők zsebében marad a fenti - mindenképpen fizetendő, tehát nem választható kiadások - kifizetése után. Itt 2009-ben erősen csökkentették az adókat és a lakbér változatlanul nagyon alacsony. Glarus a 2., Appenzell Innerrhoden pedig a 3. legvonzóbb kanton pénzügyi szempontból. A legnagyobb adóterheket Genf kanton rója az ottélőkre, őt követi Basel-Stadt és Waadt kanton.


A kutatásból kiderül, hogy a városokból való kiköltözéssel sok pézt lehet megspórolni, még akkor is, ha az ingázás idő és pénz. Különösen vonzó a Schaffhausen, Solothurn és Schwyz kantonok agglomerációja, itt ugyanis még a közelben van a város és a munkalehetőségek.


Egy kantonváltás pedig akár még többet is hozhat. A felmérés szerint ha egy 75.000 frankos éves jövedelemmel rendelkező egyedülálló férfi Genfből Lausanne-ba költözik, de változatlanul Genfben dolgozik, napi 1 órát utazva ezért, akkor 14%-kal csökkentheti kötelező kiadásait. Lausanne-ban 29.300, míg Genfben 25.700 frank marad a zsebében a lakbér, adók, kötelező biztosítások és az utazási költségek kifizetése után.

2011. május 23., hétfő

Bogi

Bogi angol nyelvtudása eljutott arra a szintre, hogy most már egyszerűbb párbeszédeket tud folytatni. Ez lehetővé teszi az osztálytársakkal és a helyi svájci gyerekekkel való kommunikációt is. A helyiek pedig kitartóan próbálkoznak.


Ma pl. izgatottan jött be Bogi a játszótérről, ami közvetlenül a házunk mellett van, hogy a játszótér alját borító fekete gumin krétával az a felirat áll, hogy "Bogy you are cool! Seraina and Chiara". :)


Bogi nem habozott sokáig, fogta a krétakészletét és megírta a válaszát: " Thanks, you too!"

2011. május 21., szombat

Bellinzona



Már egy ideje tervezünk egy kis "olasz" kiruccanást, persze csak Svájcon belül. Bellinzona volt a kiválasztott hely, oda ugyanis egy zürichi átszállással el tudtunk jutni. Vannak további célpontok is (Locarno, Val Verzasca), de azokat további átszállással lehet csak elérni, azaz több idő szükséges hozzájuk.


Mintha valóban Olaszországban jártunk volna! Az ajánló szerint Bellinzona a legolaszabb svájci város. Tessin kanton székhelye, 17.111 lakossal a kanton 2. legnépesebb városa. Stratégiailag rendkívül fontos helyet foglal el, ugyanis északról Olaszország bejárata, délről pedig átjáró az Alpokhoz (a Gotthard, Lukmanier és a Szent Bernát hágókon keresztül). Ezért már igen korán erődítményt építettek. Mára 3, renkívül jó állapotban álló erődítmény magasodik Bellinzonában (Svájc legjobb állapotú várai), mindhárom az UNESCO világörökség része.


A vasútállomásról, mely átépítés nélkül ma is régi pompájában tündököl, rövid sétával a belváros nyüzsgő forgatagában találtuk magunkat. Igazi olasz építészet, igazi olaszos hangulat fogadott. Kisebb-nagyobb csoportosulásokban beszélgettek, volt, ahol zenéltek, énekeltek is. Szombatonként itt tartják Tessin legnagyobb piacát. Már a középkorban is voltak vásári napok Bellinzonában, a mercato (a szombati vásár) azonban csak 1975-ben került bevezetésre. Itt gyűlnek össze a helyi termelők és kézművesek. A város vezetése úgy gondolta, hogy legalább heti egy alkalommal biztosítani kell az ittenieknek, hogy ne a szupermarketben vásároljanak, hanem a vásárban (milyen jó dolgunk van nekünk, magyaroknak az állandó piacokkal, vásárcsarnokokkal!). Az itt árult gyümölcsök, zöldégek és egyéb élelmiszerek kizárólag helyi termelőktől származhatnak (ezt azért még érdemes lenne eltanulnunk), a kézműves termékek azonban jöhetnek távolabbról is. Több standon árulnak pékárut, kolbászokat és sajtokat is. Úgy gondoltuk, hogy beruházunk egy kis helyi specialitásba, azonban nem voltunk nagyon bevállalósak. A standnál, ahol végül megálltunk, a szamár-, ló- és szarvaskolbász kínálatból a szarvast választottuk. Na jó, volt sertéskolbász is, de olyat bármikor ehetünk. A szamár és a ló meg nagyon bizarrnak tűnt. Sikerült egy olyan juhsajtot is vásárolnunk, ami a lezárt nejlon ellenére kb. 7 méteres körzetben bűzlött körülöttünk, ezért kénytelenek voltunk egy tárolódobozt is vásárolni a közeli Manor áruházban, amibe hermetikusan el tudtuk zárni a következő néhány órára (és nem utolsósorban a vonaton, ahol nem akartuk megkockáztatni a kiközösítést). Nagy örömömre bodzavirág lekvárt is árultak, természetesen azt sem hagyhattuk ott.


A piacozás után felmentünk a Castelgrande-ba, ami a belvárosban található és több irányból is megközelíthető. A jó kondiban lévők mehetnek meredek sikátoron, a kevésbé jó erőben lévők a nagyobb ívben felvezető sétányon, az olyan szerencsések, mint mi pedig lifttel jutnak fel. A szerencse pedig azért került a képbe, mert nem láttuk sehol sem kitáblázva, hogy hol lehet a szinte mindenhonnan látható, a fejünk fölé magasodó várba feljutni, pont egy olyan helyen kértünk útbaigazítást, ahonnan a lift karnyújtásnyira volt - jól eldugva. Később arra gondoltam, hogy talán azért is nyüzsgőbb, élettelibb az olasz (nyelvű) városka, mint a német nyelvűek, mert itt nem nyújtják készen a válaszokat az embereknek, hanem kontaktusba kell egymással kerülni. Igaz, hogy az idegen nyelv tudásuk nem volt tökéletes (de még mindig jobb, mint a magyar átlagé), a lelkesedésük azonban kompenzálta.


A Castelgrande-ban egy múzeum is helyet kapott, 3 különböző kiállítóteremmel. Az egyikben a város régmúltba visszanyúló emlékeit mutatják be - pattintott kőszerszámokkal, pénzérmékkel, egyéb használati eszközökkel. Itt egy 12 perces diaporáma előadást is elindítottak számunkra (mi voltunk az egyetlen látogató épp akkor), ami a város, ill. erődítményei kialakulásának történetével ismertetett meg minket. A 2. kiállítóteremben több, mint 500 éves festmények voltak, a 3.-ban pedig a város uszodájának tervrajzait és fényképeit láthattuk (az önmarketingen kívül más értelmét nem nagyon láttuk ennek).


Mire itt végeztünk, lent a városban már nyoma sem volt a nyüzsgő piacnak (13 óráig tart, de többen már egy kicsivel korábban elkezdenek pakolni), az árusok eltűnésével az ínycsiklandó illatok is elillantak. Mi azonban kopogó szemekkel indultunk élelmiszer után. Étterembe nem akartunk beülni, viszont a közelben lévő Migros élelmiszerbolt snack-bárjában gusztának tűnt a pizza. Azt kell, hogy mondjam, nem csak annak tűnt, hanem igazi, isteni, olasz pizzát ehettünk. Erre igazán nem számítottunk egy szupermarket snack-bárjában. Mire itt végeztünk, óriási, sötét esőfelhők tolultak felénk az Alpok felé, ezért kihagytuk a másik két várat és lábunkat szedve gyors ütemben elindultunk a vasútállomás felé.

Érdekesség, hogy a kiírás szerint 1 perc különbséggel két vonat is jött Lugano felől Zürich irányába. Megkérdeztem a pénztárnál, hogy mi a különbség, mire azt a választ kaptam, hogy menjünk az elsővel, mert az jobb. Ennyi, több magyarázat nem volt. Valóban jó volt, különösen hosszú szerelvény, aminek az első kocsijában szinte alig voltak rajtunk kívül. Bellinzona felé délelőtt kevésbé volt szerencsénk, ugyanis dugig volt, ráadásul nem írták ki az ülések fölé, ha valaki vásárolt helyjegyet, így körülöttünk szinte mindenkit felállítottak a helyjegyesek. Nekünk isteni szerencsénk volt, végig a helyünkön maradhattunk, ami nem elhanyagolható szempont egy 2,5 órás úton.


Még egy hasznos dolog, amit sajnos nem volt alkalmunk kihasználni. Az idegenforgalmi irodában (Tourismusamt, Palazzo Civico) 7 frankért lehet bérelni Audioguide-ot, ami a város 22 nevezetessgén vezeti át a látogatókat. A készüléket 2 személy használhatja egyszerre. Az iroda sajnos 12-kor bezárt, mi pedig később találtunk rá, azt pedig szintén később olvastam, hogy a várakban is lehet kölcsönözni, ill. leadni is őket, mégpedig 17.30-ig.


A fényképek itt láthatók Bellinzonáról.

2011. május 20., péntek

Planking - Az új őrület



Gyanútlanul olvasom az újságot (pardon, az internetes hírportált), amikor fura képekkel szembesülök: különböző tárgyakon egyensúlyozó emberek képével. Neve is van a gyereknek: planking. A lényeg az, hogy hason feküdjön az illető megeszített, merev testtel, a lehető legkisebb felületen érintkezve a támasztékkal, és se a láb-, se a kézujjai ne érintkezzenek semmivel. Ha minden igaz, Ausztráliából indult és nagy sebességgel terjedt, megőrjítve a svájciakat is.


Az egyszerű, hétköznapi felvételeken túl már meghirdettek egy olyan vetélkedőt is az interneten, hogy ki tudja a főnökét "kifektetni"? A hajlandóság növelésének kedvéért egy kicsit reklámszagúra vették a dolgot, ugyanis minden "kifeküdt" cégvezető neve alatt szerepel cégének neve, esetleg címe is.


A sajtóban arra is figyelmeztetnek, hogy a planking veszélyes dolog, ugyanis olyan izmokat vesz igénybe, amiket az ember egyébként nem használ, és nagyon jó egyensőly-érzéket igényel. Mindenképpen szükséges a bemelegítés is - tetőtől (nyaktól) talpig. Sok-sok őrült kép itt.

2011. május 19., csütörtök

Verebek

"Háziállataink" lettek. Az egész úgy kezdődött, hogy kb. 2 hete csiripelésre ébredtünk reggel (ami nekünk még hajnalnak minősül, úgy fél 6 tájban). És ez azóta is így van, minden reggel. Megnéztük kívülről, hogy mi a csuda történik. Egész pontosan a hálószobánk ablakának az én fejemhez közel lévő sarkát pécézték ki. Kezdetben afölött ücsörögtek és csiripeltek, ismerkedtek a tereppel, berepülték a legközelebbi fához vezető távolságot - és alkalmasnak találták.



Egyre lejjebb merészkedtek, aztán már a redőny billenthető lamelláin ücsörögtek. Utolsó lépésként péntek reggel megjelent egy kis gally az ablakunk felső sarkában - megkezdték a fészek építését! Azonnal konzultáltam a szomszédunkkal, aki átvonult kis szerelőládájával (speciális csavarhúzók kellenek az ablak kinyitásához, ugyanis ott pont egy nagy méretű ablaktábla van, ami nem nyitható kilinccsel, csavarokkal van rögzítve). Megmutatta, hogy hová szeretnek a verebek fészkelni: pontosan a beépített redőny tokja melletti üregbe. Hát, nem nyugtatott meg. De legalább gyorsan megpucoltam az ablakot, mert nekünk nem volt olyan spéci csavarhúzónk, amivel ki lehetett volna nyitni az ablakot (most már van és naponta nyitjuk is, hogy ellenőrizzük és fészekmentesítsük a helyet).


Ha valakinek van ötlete, hogy hogyan tartsuk távol a verebeket - akár az ablakunktól, hogy ne csiripeljenek és kakiljanak folyton oda, akár a fészeképítéstől, ugyanis az a házban is kárt tesz -, ne habozzon! Minden ötlet játszik! A veréb ugyanis évente háromszor költ...

2011. május 15., vasárnap

Eurovíziós Dalfesztivál

Nem a zenei élmény miatt, hanem 3 ettől eltérő okból néztük. Az első, hogy magyar résztvevője is volt, Wolf Kati személyében. A másik, hogy Bogi nagyon nézni akarta. A 3. pedig, hogy svájci résztvevő is volt, Anna Rossinelli. A zenék - az én ízlésem szerint - többnyire hallgathatatlanok, vagy inkább egyszer hallgathatók, de nem is erről szól a verseny.


Én, helyzetemből fakadóan, a magyar és a svájci visszahangot figyeltem. Mindkét ország potenicális nyertesnek tekintette jelöltjét az elődöntő után. Svájci versenyző évek óta nem jutott be a döntőbe, úgyhogy már ez is nagy szenzáció volt. Innentől azonban már elszabadult a svájciak fantáziája. Már azt számolgatták, hogyha ők nyernék a versenyt, akkor a következő Eurovíziós Dalfesztivált is nekik kéne rendezni...


Számomra a legérdekesebb a szavazás, ill. az eredmények voltak. Többnyire szomszédaikra szavaztak az egyes országok, volt, aki nyíltan vállalva (kedves szomszédainknak 10 pontot adunk), mások kevésbé. Nem tudom, hogy minden országnál így volt-e, mindenesetre Magyaroszág szomszédai kevésbé voltak adakozók velünk szemben, Svájcnál pedig különösen feltűnő volt, hogy nem kapott pontot még a szomszédaitól sem. A svájci versenyző lett a legutolsó. Minden szomszéd országnál reménykedtek, hogy hátha, legalább ők, de minden egyes alkalommal csalódtak.


Az internetes kommentelők rekordmennyiségű bejegyzést írtak (kb. olyan mennyiségben, mint a fegyverekkel kapcsolatos népszavazásnál). Többen arra a következtetésre jutottak, hogy itt bizony jól látszik, hogy Svájc mennyire (nem) népszerű Európában. Nem csodálkozhat, hogy kihagyják a szavazásból, ha ő maga sem akar Európa része lenni. Más egyenesen Svájc-szigetnek titulálta az országot - egy sziget Európa tengerében (ezt már én mondom). Ha ők nem akarnak másokhoz tartozni és fontosnak tartják függetlenségüket, akkor ne csodálkozzanak rajta, ha más sem akar velük szimpatizálni.


A dal egyébként nem volt olyan rossz, kifejezetten hallgatható, de nem ez számít. Állítólag Wolf Kati előadása alatt is halamas ováció volt a helyszínen, sőt, az ő dalát felállva ünnepelték a nézők, mégis csupán a 22. helyet sikerült elérnie a 25-ből.

2011. május 14., szombat

Bern - újra




... és újra esőben. Ma korlátos volt az időnk (szokásos késői indulás, plusz esti program), de szerettünk volna valahová elmenni, ezért a tőlünk vonattal 1 órányira (plusz a 20 perces busz a vonatig) lévő Bern-t választottuk. Amikor elindultunk, még sütött a nap, de tudtuk, hogy délutánra már esőt jósolnak.


Bern változatlanul különleges - mint az összes város, amit eddig láttunk. Ma azonban egy rendezvénybe is belefutottunk, mégpedig a Grand Prix Bern-be, ami egy 4,6 km-es futóverseny a belvároson keresztül. A futás 14.20-kor kezdődött, pontosan ekkor kezdett el szakadni az eső. Az időjárás ellenére rengetegen futottak. Ez ugyanis Svájc legnagyobb futóversenye. Tavaly 25 ezren vettek részt rajta. A profik számára verseny, de számos koca-kocogó is futott. Túlzás nélkül állíthatom, hogy minden korosztály, mindenféle felkészültségű tagja képviseltette magát. Olyan 7 éves körüli lehetett a legfiatalabb, a legidősebb meg biztos 70 fölötti. Kb. 50 percig csak hömpölygött a futók tömege, utána jöttek a nordic walking-ososok, a sort pedig néhány fogyatékos zárta. Meglepő, de szívet melengető látvány volt, ahogy bicegve, döcögve futottak, vagy haladtak a kijelölt útvonalon - testi vagy szellemi fogyatékkal élők, Down-kórosok.




Az eső miatt most nem volt igazi városnézés, az árkádok alatt nézegettük a kirakatokat, amiből Bern óvárosában rengeteg van. Minden kapualjban és a pincékben üzletek találhatók. Speicális elrendezésűek, ugyanis a házak viszonylag keskenyek. Emiatt az üzletek is keskenyek, viszont hosszúak, esetleg több emeletesek. Mindenféle különleges bolt van, antikváriumok, konyhafelszerelés szaküzletek, órások, second hand üzletek, minden, mi szem-szájnak ingere.




A medvék kedvéért rövid időre kimerészkedtünk az árkádok alól. 3 bocsot is láttunk, akik lelkesen szaladgáltak a meredek hegyoldalon, sőt, az egyik hosszasan két lábon állt, minthacsak produkálni szerete volna magát a közönségnek.




Aztán már siettünk volna vissza, mert az iskolában a felsősök színielőadására vissza akartunk érni.

2011. május 9., hétfő

Cablecom - internet

Internetelőfizetésünk a Cablecom-nál van, ami néhány hete UPC-Cablecom lett. Ebből az apropóból egyébként gyorsabb internettel ajándékozták meg előfizetőiket, így minket is.


Eddig nagyjából minden zökkenőmentesen ment, de szombaton megszűnt az internetkapcsolatunk. Felhívtam a szolgáltatót (ahol egyébként 4 nyelv közül lehet ügyintézési nyelvet választani). Az ügyintéző is látta, hogy nincs kapcsolatunk, de hétvége lévén annyit tudott csak ígérni, hogy fel fog hívni valaki időpontegyeztetés miatt és hétfőn, vagy legalábbis hamarosan jön egy szerelő, aki megnézi, hogy mi lehet a probléma. Azt mondta, hogy természetesen 10 frankot jóváírnak a számlánkon a kellemetlenségért (a havi előfizetési díj 50 frank). Otthon ez úgy szokott kinézni, hogy ha valamilyen okból kifolyólag szolgáltatás-kimaradás volt és felhívtam a szolgáltatót (és ez bizony elég gyakran bekövetkezett), akkor a hírközlési törvényre (vagy valami effélére) hivatkozva az volt a válasz, hogy x napig (talán 1 hétig?) belefér a szolgáltatáskimaradás, mindenféle retorzió ill. az előfizető kompenzálása nélkül...


Viszont az itteni ügyintéző ügyesen kihasználta az alkalmat és gyorsan lecsapott rám - ha már úgyis vonalban voltam -, hogy látja, nincs náluk se vezetékes telefon, se digitális tévé előfizetésünk. Nem szeretnénk? Mert ha most rajta keresztül bármelyiket megkötjük, eltekintenek az egyszeri átállási díjtól (bármit módosít az ember az előfizetésén, 35 frank kezelési díjat kell fizetni). Ráadásul van 3 hónap tesztperiódus, amin belül minden további nélkül fel lehet mondani. Mivel már amúgy is gondolkodtam egy vezetékes telefon-előfizetésen, belementem az üzletbe. Így havi 9 frankkal fizetünk csak többet (mennyi is otthon egy telefon-előfizetés?...). Országon belüli vezetékes hívás díja 6 rappen/perc.


Az internetkapcsolatunk 1-2 órán belül helyreállt. Lehet, hogy csak szerettek volna beszélni velünk, ezért egy kicsit lekapcsolták az internetet? :)

2011. május 6., péntek

Szokatlan szárazság





Állítólag régen volt ilyen, ha egyáltalán, hogy ilyen régóta nem esik eső. Hetek, sőt hónapok óta szinte semmi. Meg is látszik, pl. a szomszédunkban lévő egyik domboldalon, ahol az éjjel-nappali tehenek élnek és legelnek. Ahol lelegelték a füvet, ott már nem nő új, teljesen száraz.


Már hetek óta tűzrakási tilalom van az országban, sőt, erdőtüzek is vannak. A Wallis kanton-beli Vispnél pl. több mint 100 hektárnyi védett erdő égett és vált a lángok martalékává. A vegetáció teljes mértékben elpusztult. 2003-ban volt minden idők legnagyobb erdőtüze Svájcban, kb. 3x ekkora terület égett akkor el. A természet azonban rendkívül gyorsan regenerálódik. A fák természetesen nem nőttek vissza, de számos olyan állat- és növényfaj van, ami kifejezetten ilyen körülményekre specializálódott. Bizonyos virágok és fűfélék, valamint egy mohafajta 1-2 év múlva már szépen nő a leégett erdő romjain és van olyan rovarféle, ami csak és kizárólag ilyenkor fordul elő. Az újra megjelenő aljövényzet pedig egyre több állatot vonz a kipusztult területre.




A folyók is megsínylik a szárazságot. A Rajnán pl. már hetekkel ezelőtt korlátozottan közlekednek csak a hajók. A Zürich kanton-beli Töss folyó bizonyos szakaszokon már teljesen kiszáradt, úgy néz ki, mint egy köves út. Az állatvédők már néhány hete kimentették az itt élő pisztrángokat.


A szakemberek szerint tartós esőzés lenne szükséges ahhoz, hogy a természet (flóra és fauna) ne szenvedjen kárt.

Saláta- és spárgaszezon




A korai és rendkívüli jó időnek köszönhetően a megszokottnál hamarabb és gyorsabban nő ill. terem a fejes saláta és a spárga. A környékünkön az összes föld salátától zöldellik (amelyik meg nem attól, az lucernától és búzától, amelyik meg nem zöldellik, hanem sárgállik, az repce). A fenti kép tőlünk pár száz méterre készült.

Számtalan fajta salátát termesztenek és árulnak. Otthon nem nagyon láttam pl. zsenge (azaz nem fejes) salátát. Ezek a korai apró levelei a salátának, itteni neve Pfücksalat. A madársaláta (németül Feldsalat, svájciul Nüsslisalat) és a ruccola egész évben kapható. De van többféle sötétbordó saláta is, az endíviáról és a radicchioról nem is beszélve. Egyszóval dúskálunk a salátákban.


A spárga viszont csak az évnek ebben a szakában kapható, legalábbis a nem konzerv változat. A helyi újságban a szomszéd település őstermelőiről készült egy riport. Innen megtudtam, hogy Svájcban nem árulnak spárgagumókat, azt Németországból, Franciaországból vagy Hollandiából lehet beszerezni. Ezeket 20 cm mélyre kell elültetni. Egy gumóból akár 8 hajtás is nőhet. A spárga évelő, az első években azonban nem lehet termésre számítani. A legjobb termést az 5. és a 8. év között hozza, bár 15-20 évig él. Ideális esetben akár napi 10 cm-t is nőhetnek a hajtások, ami a növény fogyasztható része.


Errefelé igen elterjedt a földek fóliával való letakarása. Ez az üvegház helyettesítője, ill. egyszerűsített formája lehet a nagy területen vetett magok védelmére és melegen tartására. További előnye, hogy a gyomnövényeket is távol tartja. Amikor kellően nagyra nőnek a palánták és az időjárás is elég meleg, a fóliát leszedik. Elsősorban salátákon láttam ilyen fóliát, de krumplin és spárgán is. Bár a meginterjúvolt gazda szerint nem vált be teljes mértékben, mert nem minden sprágahajtás tud áttörni rajta.

2011. május 5., csütörtök

"Importált" autó kálváriája



Az ember nem is gondolná, mennyi intéznivaló van egy autóval, amennyiben más országból érkezik és Svájcban van használatban. Én legalábbis semmiképpen nem gondoltam.

Először is, ha kellően sok időt tölt az ember Svájctól távol az autóval, akkor kérvényezheti a vámmentességet - no persze kizárólag átmeneti időre. 2 év Svájcban tartózkodás után már mindenképpen meg kell fizetni a vámot. Még nem is mertem utánanézni, hogy az mennyi lesz. Elvileg az első beutazáskor a határon kell egy nyomtatványt kérni (a 15.30-ast) és aztán azt állandóan a kocsiban kell tartani, ha esetleg igazolnának.

Egy éven belül további teendői vannak az embernek, ha el akarja kerülni azt, hogy megbüntessék. Le kell pl. cserélni a jogosítványt svájcira. Ehhez előbb el kell végeztetni egy szemvizsgálatot, a közlekedési hatóság által elfogadott helyek valamelyikén. Emlékeim szerint ez kb. 30 frankba került. A jogosítvány kiállítása pedig további 85 frank. Ezt az adott kanton közlekedési hatóságánál lehet, ill. kell intézni (Strassenverkehrsamt). A magyart bevonják, majd ha hazamegyünk, sok pénzért újra hozzájuthatunk.

Ezt követi az autó belföldiesítése, honosítása. Ennek is meg kell történnie egy éven belül. Először is szükséges hozzá egy kipufogó teszt (Abgastest). Ez egyszerűnek tűnt, de kiderült, hogy annyira azért mégsem. Ugyanis kell hozzá egy dokumentum (Wartungsdokument), azt hiszem a magyar szervizkönyvnek megfelelő, amit csak az adott márkakereskedő/szerviz adhat ki. Annak birtokában már bárhol elvégzik a tesztet, abba kell beírni az eredményt. Ma - ennek hiányában - eredménytelenül jöttem el a szervizből, pedig már nekiláttak a tesztnek, csak aztán elkezdték keresni ezt a dokumentumot és kiderült, hogy nincs.

Ha ez megvan, ki kell tölteni néhány formanyomtatványt, amiket a közlekedési hatóságtól kaptunk, az egyik a műszaki vizsgára való jelentkezés, a másik a belföldiesítésre való kérelem. Ehhez csatolni kell egy svájci biztosító igazolását is, hogy van svájci kötelező biztosításunk. Természetesen egyelőre még nincs, csak magyar, ezért körülnéztem kötelező és casco-ügyben is. Egy érdekesség, hogy Svájcban nem bonus-malus fokozattal dolgoznak, hanem biztosítónként eltérően vagy az életkor, vagy a jogosítvány megszerzésének dátuma határozza meg (egyéb tényezőkön kívül természetesen) a fizetendő díjat. Mi az életkorunkból fakadóan és amiatt, hogy a személyes-felelősségbiztosításunk is annál a biztosítónál van, a teljes összeg 35%-át fogjuk fizetni (a kötelező és teljeskörű casco így kb. 1.200 frank). Felárral a meglévő bónuszt is be lehet biztosítani.

Visszatérve a műszaki vizsgára: még azt is előírják, hogy a műszaki viszgára milyen állapotban kell az autót elővezetni (pl. telepakolva, hogy a fékek hatékonyságát ellenőrizni tudják és szépen tisztán, hogy - a hivatalos leírás szerint - akadálytalanul hozzáférhessenek a megvizsgálandó alkatrészekhez, vagyis magyarul ne legyenek túlságosan koszosak).
Ezen az oldalon van néhány információ.

További hasznos információ, hogy érdemes a Svájci Autóklubtagságot kiváltani (Touring Club Schweiz - TCS), évi 59 frankért, mert számos helyen nyújtanak kedvezményt ennek birtokában és természetesen bárhol robban le az ember, a tagdíjért cserébe elvontatják. A TCS oldalán van egy európai benzinár-összehasonlítás is.

Egyenlőre itt tartok, most már felmértem a terepet és majdnem van kipufogóteszt és majdnem van megkötött biztosítás is, már csak napok kérdése - és azután végre benyújthatom a közlekedési hatóságnak a papírokat, ami alapján kapok a műszaki vizsgára időpontot (4-5 héten belül). Ezt követően belföldiesítik az autót, elveszik a magyar rendszámot, hazaküldik és svájci vámrendszámot kapunk 1 évre. Ez az egész kb. 600 frankba fog kerülni. Aztán 1 év után folytatódik a kanossza, akkor el kell vámoltatni, ha tovább is itt akarunk maradni. Ha nem, akkor meg a vámrendszám leadása, a magyar rendszám és jogosítvány visszaszerzése, ill. ki tudja még minek a megfizetése és intézése lesz soros...

2011. május 2., hétfő

Fodrásznál

Ellenállhatatlan erővel tört rám a vágy, hogy végre megszabaduljak "hajzuhatagom" nagyobb részétől, ezért azon nyomban megkérdeztem itteni ismerőseimet, hogy ki tud jó fodrászt ajánlani és a legmeggyőzőbben fodrásza mellett érvelőét még aznap fel is hívtam időpontegyztetés céljából.


A svájci nemzetköziség itt is megnyilvánult. A fodrász egy ghánai anyuka és svájci apuka leánya, nagyon helyes volt. Sokat beszélgettünk. Azonnal leszögezte, hogy ő pont ilyen struktúrájú hajra vágyik, mint az enyém, és nem nagyon vágna belőle. Puff neki, ugrott a rövidebb haj lehetősége. Viszont azt mondta, hogy megritkítja, így kevésbé lesz nehéz és elöl is egy kicsit rövidebbre vágja, hogy jobban lássak, de megmarad a szépsége és továbbra is fel lehet tűzni.


Mindez persze az otthoni ár többszöröséért, de extraként (bár azt hiszem, ez Svájcban nem is számít annak) választhattam, hogy milyen itallal szeretném szomjamat oltani, amit kis csinos tálcán nyomban fel is szolgált nekem Nancy, a fodrász.


Megtudtam tőle, hogy az igazi afro-haj nem tud hosszúra megnőni. Illetve viszonylag hosszú (magyar viszonylatokban mondjuk középhosszú, vállig érő), de csigásan összeugrik, ezért nem látszik hosszúnak. Tudjuk, hogy a göndör haj jóval szárazabb az egyenesénél, ez fokozottan érvényes a feketék csigás hajára, így egy idő, ill. hossz után törik is. Ez a másik oka annak, hogy nem nő meg a hajuk (a hosszú hajú fekete nők vagy nem ghánaiak és más a hajszerkezetük, vagy nem eredeti a hajuk - gondolom én). Ez Afrikában igen praktikus.


Ami az én új frizurámat illeti: tulajdonképpen senki az égvilágon nem vette észre, hogy fodrásznál voltam... :)

A hercegi esküvő és Orbán Viktor


Meglepő összeállítás, nem is tudom, hogy jutott eszébe a képszerkesztőnek (vagyis tudom, csak épp Svájcban vagyunk, ezért meglepő).


A történet pedig a következő: az "évszázad esküvőjén" (legalábbis ahogy a sajtó nevezi, bár én egyáltalán nem kísértem figyelemmel) sikerült világhírre szert tennie Grace-nek is, aki Vilmos herceg keresztlánya és egyben nyoszolyólánya is volt a nagy napon. Az első nyilvános csók (puszi) alkalmával ő is ott volt ugyanis az erkélyen, de a többi nyoszolyólánnyal ellentétben, 3 évének teljes őszinteségével mindkét kezével betapasztotta a fülét és rendkívül morcos arcot vágott a történelmi pillanathoz/ban (valamint előtte és utána).


A jelenetet megörökítő fotó gyorsan körbejárat a világot (úgy láttam, Magyarországra még nem ért el) és máris számos fotóba beillesztették. Természetesen csupa olyan téma aláfestéseként, amiről jobb is lenne nem tudni, jobb lenne nem látni, nem hallani, vagy netalán a legjobb az lenne, ha meg sem történtek volna.

Hát így esett, hogy Orbán Viktor is képbe került (vagyis Grace került egy Orbán Viktorról készült fényképre). A montázs készítője azonban nincs teljesen képben a magyar viszonyokkal, mert egy kicsit összemosta (vagy talán továbbgondolta) a gyurcsányi mondatot, mely a hazugságról szól...

2011. május 1., vasárnap

Anyák napja




Egy kicsit zavarba jöttem, hogy pontosan mikor is van Anyák napja. Mert ugye úgy "tanultuk", hogy május első vasárnapján, vagyis mozgó ünnepről van szó. Időnként - mint például most is, majd legközelebb 2016-ban és 2022-ben is - ezért előfordul, hogy Anyák napja egybeesik a munka ünnepével. Ez azonban minket, magyarokat egyáltalán nem zavar, jól megfér egymás mellett a két ünnep (?).

Zavarom oka pedig az, hogy Svájcban viszont úgy döntöttek, hogy a kettőt nem keverik, hogy mindkettőnek meg lehessen adni a módját. Ezért mindenhol azt látom kiírva, hogy Anyák napja május 8.



Tudjuk egyáltalán, honnan származik ennek a napnak, ill. édesanyánknak a megünneplése? 1872-ig vezethető vissza, ekkor ünnepelték először Bostonban. 1907-ben próbálta egy hölgy nemzeti ünneppé nyilváníttatni, édesanyja halálának emlékére május 2. vasárnapjára. Rengeteg időt és energiát szánt arra, hogy az ünnepet előtt állami, majd nemzetközi ismertésgűvé tegye. Közben lecsaptak a lehetőségre a virágárusok és a képeslap- és ajándékgyártók is, és a segítségükkel hamar elterjedt az ünnep Európában is. Sajnos már az elüzletiesedett változatban. Ezellen Anna Jarvis, az elindító eltökélten harcolt, még a törvénnyel is összeütközésbe került egy tüntetésen való fellépése kapcsán. Élete végére már nem is akarta, hogy nevét összefüggésbe hozzák az Anyák napjával.


Magyarországon a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt tartotta az első Anyák napját 1925-ben, 1928-ban pedig már miniszteri rendelet sorolta a hivatalos iskolai ünnepélyek közé.


Én csupán azt kívánom, hogy minden anya (és apa) átérezze a szülővé válás szépségét, hatalmas felelősségét és semmivel össze nem hasonlítható voltát - és ezt az érzést örökké őrizze is meg. Mindannyian gyermekek maradunk - szüleink szemében mindenképpen és ez így is van rendjén. Gyermekként előbb-utóbb (legkésőbb akkor, amikor magunk is szülővé válunk) megtudjuk, mennyi mindenért tartozunk köszönettel szüleinknek és mindezt szülőként próbáljuk továbbadni saját gyermekünknek.