2011. április 27., szerda

Solothurn - Svájc legszebb barokk városa




Legalábbis ők így nevezik magukat. A mai városközpont 1520-1790 között épült, ennek megfelelően különböző építészeti stílusok képviseltetik itt magukat.


Solothurn város az ugyanilyen nevű kanton székhelye (ez pedig egy angol nyelvű oldal a városról), összesen csupán 16 ezer lakossal. A Jura hegység déli lábainál fekszik, az Aare folyó szeli ketté. Az óváros jelentősebb része a folyó északi partján található. Legjelentősebb épülete a St. Ursen katedrális, ami 1762-73 között épült, solothurni világos márványból, korai klasszicista stílusban. Tornyát természetesen megmásztuk, hogy föntről is megszemlélhessük a várost. A belépőjegyet - szokatlan módon - nem a bejáratnál, hanem fönt a toronyba érve kell megvenni. Ahogy elnéztem, a látogatók többsége alig bírta kiszuszogni magából, hogy hány db és milyen fajta jegyet szeretne. A katedrális mellett a Bázeli kapu erődítménye a város keleti bejárata, mely 1535-ben készült, míg a nyugati a Bieli kapu. A kettő között található az óváros, számos gyönyörű épületével. Magára valamit is adó város nem létezik óratorony nélkül, így Solothurn sem nélkülözheti eme épületet. Sőt, a város legrégebbi épületéről van szó (legalábbis a ma is álló épületek közül). A 12. század első felében épült, az óratorony 1467-ben, az asztronómiai óra pedig 1545-ben készült el.


Feltűnő még a sok - egész pontosan 11 - történelmi kút. Hasonló stílusúak találhatók még más városokban is (az általunk meglátogatottak közül pl. Bázelben, Schaffhausenben). A középkorban ezekben mosták az asszonyok a ruhákat.


Említésre méltó még a jezsuita templom, ami az ország legjobb állapotú barokk temploma. Az 1600-as évek 2. felében épült, pompás stukkódíszítéssel. Egész más stílust és kategóriát képvisel a város korabeli fegyverraktára (ami ugyanazon század legelején épült). Akkoriban egy város hatalmának egyik jelképe a fegyverraktár gazdagsága volt. Az épület ma fegyvertörténeti kiállításként üzemel.


Egyszóval számos látnivaló van, nekem mégis hiányérzetem volt. A város szinte teljesen kihalt volt, hiányzott belőle az élet - igaz, húsvétkor látogattuk meg.

2011. április 18., hétfő

Szaporulat a szomszédban

Egy ideje irigykedve nézem mindenfelé a tehén csordákat, ugyanis sokfelé láthatók kis borjak (a szarvasmarha évente csak egyszer borjazik, egy, ritkább esetben két borjat). A mi szomszédságunkban lévő tehenekből már ősszel is kinéztünk bocikat, de azóta sem lett semmi. Egészen a mai napig. Ma ugyanis Bogi izgatottan szólt az erkélyről - miközben a kertésszel konzultáltam az öntözőrendszerről -, hogy nézzem meg, itt is van egy boci! És tényleg. A kertész szerint 2-3 órás lehetett, mert már felállt, de elég bizonytalanul mozgott. Folyamatosan szopizni akart. A többi tehén is odajárult hozzá és megcsodálta. A gazda hamarosan beterelte az összes tehenet, csak 2 felnőtt maradt kint - az egyik természetesen a büszke mama. A picit pedig betette a gazda és asszonya egy talicskába (talán azért, mert nem nagyon tudott még járni), a 2 tehén pedig izgatottan szaladgált körülöttük.


Miután a picit biztonságosan bevitték, a többi tehenet még kiengedték egy kicsit legelészni.

2011. április 15., péntek

Sina - ez is svájci zene


Hogy jót is mondjak a svájci zenéről, álljon itt egy szép dal Sina-tól, tegnap hallottam a rádióban. Ezzel a feldolgozással lépett fel a Swiss Music Awards-on, ahol a Zürichi Filharmonikusok kísérték. A videó alatt olvasható a dal eredeti szövege, a klip alján pedig német felirattal (hogy a szomszédok is megszerethessék a dalt - írják a kommentben). :)

2011. április 14., csütörtök

A nap - gazdasági - hírei


Két nagy hírtől hangos ma az itteni média (az otthoni híradásokban egyelőre nem foglalkoznak egyikkel sem). Az egyik a Julius Bär-rel, a másik a Glencore-ral kapcsolatos, mindkettő hatalmas összegekről szól.

A Julius Bär egy zürichi privátbank (egy csoport tagja), az egyik legnagyobb svájci vagyonkezelő. Ősszel kirobbant egy ügyfél-adatkiszivárogtatási botrány a házuk táján, most pedig azzal lepték meg a világot (az elemzőket is), hogy német ügyfélkörük (teljes üzletük 10%-a innen származik) - bizalmának - megtartása és a nyugalom érdekében 50 millió Eurót fizettek a német hatóságoknak. Ugyanis kiderült, hogy sok tehetős német polgár a Julius Bär-nél helyezte el vagyonát, majd megfeledkezett róla, hogy a német adóhatóságokat erről értesítse, vagyis adót csalt. A bank állítja, hogy nem ő adta ki az ügyfelek adatait a német adóhatóságnak, hanem az ügyfelek utaltak a nyomozóknak titkos számlákra, de a jövőbeli kellemetlenségeket elkerülendő megállapodott a németekkel és kifizeti ezt a nagy összeget. Ezzel azonban a maga részéről lezártnak tekinti az ügyet, ezzel az egyszeri kifizetéssel elkerüli a pereskedést.

A Glencore a világ egyik legnagyobb magántulajdonban lévő cége, és a maga kategóriájában is az egyik legnagyobb (bányák, nyersanyag kitermelés, energiahordozók, mezőgazdasági alapanyagok - a kitermeléstől a szállításon át az értékesítésig minden). Svájc legnagyobb forgalmú cége (145 milliárd USD), Magyarországon is van érdekeltsége. Ők most a további fejlődés érdekében úgy döntöttek, hogy tőzsdére viszik a céget és 1/5 részét eladják. Ebből 12 milliárd USD bevételt várnak. Jelenleg az 500 fős management a tulajdonos, a tőzsdei bevezetés után mindannyian milliomosokká válnak (bár a cég méretét és forgalmát elnézve szerintem már most is azok).

2011. április 12., kedd

PYP Kiállítás




... avagy az alsósok oktatási programjának (PYP - Primary Years' Programme) eredménye, egy kiállítás keretében. Ez a legnagyobb lélegzetvételű projekt az egész tanítási év alatt. A 4.-esek a hitrendszereket (Our believes), az 5.-esek, azaz Bogiék a bolygóért való felelősségünket (Sharing the planet) dolgozták fel, önálló munkában.



Három fő témakörből választhattak:


1. veszélyeztetett állatok


2. erdőirtás


3. alternatív energiahordozók


Miután eldöntötték, hogy melyik témakörbe szeretnék beásni magukat, írtak a témában egy megállapítást, a kutatási témakör pontosítását és a kérdéseiket, amikre választ szeretnének kapni. A könyvtáros és a tanár által előre kiválogatott könyvekből és internetes oldalakból olvashattak utána az osztályteremben az adott témának. Kifejezetten megkérték a szülőket, hogy otthon ne segítsenek és ne végezzenek kutatómunkát, mert ezt a gyerekeknek önállóan, ill. tanári segítséggel kell megtenniük. Mindegyikükhöz rendeltek egy mentort (egy másik tanárt) is, aki pluszban foglalkozott velük. A felkészülés során elmentek a bázeli állatkertbe is, ahol egy állatgondozó kísérte őket és mindenféle belsős információt elmondott nekik. Bogi pont ekkor volt beteg, ebből sajnos kimaradt.


A kutatómunka végén ötleteltek, hogy milyen módon tudnák a megszerzett ismereteket és javaslataikat a publikum (vagyis a többi gyerek, tanár és a szülők) elé tárni. Ebből a listából mindenkinek legalább hármat kellett választania, amit meg is valósított. Bogi sajnos 4 napig hiányzott, pont a megvalósító szakaszból, így nem készült el mindennel, amivel szeretett volna. De így is csinált agyagból egy nagyon klassz orvvadász jelenetet, amint az orvvadászok elkapnak egy orrszarvút (veszélyeztett állat, a szarváért gyilkolják). Van egy Wikispaces nevű hely az interneten, itt mindannyiuknak van egy saját oldala, és itt vezették tulajdonképpen a kutatási jegyzőkönyvet. Ide írták be a kezdeti célokat, kérdéseket, ide gyűjtötték a linkeket, fotókat és a jegyzeteiket is. Ezen kívül mindenkinek kellett csinálnia egy képes, hangos bemutatót is (Voice-thread - talán a Power Point utódja, mindenképpen érdemes megnézni, én korábban nem ismertem), amin a hangfelvételt korábban rögzítették. Bogi szeretett volna még egy plakátot csináni Lonesome George-ról, akinek azért van neve, mégpedig pont ez, mert ő az utolsó példány ebből a bizonyos óriás teknősfajból a Földön (és még kb. 80 évig fog előreláthatóan élni), ill. egy füzetkét is érdekes, megdöbbentő adatokkal a veszélyeztetett állatokról, de mivel itthon nem dolgozhatott rajta, a betegség miatt lemaradt.


Ma jött el a nagy nap, a kiállítás ideje. Minden gyerek kapott egy nagy asztalt, vagy amennyire szüksége volt, ahová szépen kirakta a kiállítási tárgyait, a laptopját, amin a képes-hangos VoiceThread prezentációt lehetett meghallgatni és a lefűzött írásos anyagait.


Eljöttek a tanárok, a szülők, az iskolaigazgató, az összes ZIS campus főigazgatója és szépen sorban minden osztály 2.-tól 6.-ig. A nagyok pedig büszkén mutatták az általuk készített anyagokat, és lelkesen válaszoltak a feltett kérdésekre. Nagyon érdekes dolgok voltak.


Az alternatív energiaforrásokkal foglalkozók hidrogénüzemű autó modellt rajzoltak, a hulladék-újrahasznosításnál megtudhattuk, hogy miből mi készül és mennyi hulladékot termelünk naponta, az egyik fiú már 1 hónapja speciális gilisztákat tart egy földdel teli ládában, ahol azt figyeli, hogy hogyan készül a segítségükkel komposzt a berakott konyhai hulladékból (zöldség-héjakból). A másik azt számolta ki, hogy a saját háztartásukban melyik helyiségben fogyasztják a legtöbb energiát (a konyhában, míg a wc-ben a legkevesebbet) és mindezt kördiagrammon ábrázolta. Egy harmadik pedig csinált egy képregényt, ami arról szólt, hogyha a kihalás szélén álló szibériai tigris beszélni tudna, mennyivel jobban respektálnánk őt és mit mondana el a bíróságon (azért menne oda, mert a mamáját megölték az orvvadászok).


A kiállításról készült film (Vargi műve) itt látható.


Nagyon tetszik ez a megközelítésmód. Nem egy előre feldolgozott tananyagot kellett megtanulniuk, hanem saját maguknak az érdeklődési körül alapján kutatni és feldolgozni a témát, valamint olymódon bemutatni, hogy az másoknak is érdekes és érthető legyen. Ez többek között kiváltja a hagyományos felelést és dolgozat írást is... és mennyivel élvezhetőbb!

Sztrájkolnak a zürichi rendőrök


Szokatlan formáját választotta a zürichi rendőrség a költségcsökkentések elleni tiltakozásnak. Legalábbis a rendőrségtől szokatlant. Úgy döntöttek, hogy az üzenet erős lesz: április 15-től 90 napon keresztül nem foglalkoznak büntetésekkel (közigazgatási bírságokkal). Legyen szó szabálytalan parkolásról, gyorshajtásról, biztonsági öv nélküli autózásról vagy vezetés közbeni mobilozásról, mindez 90 napig büntetlen marad. Az erről szóló riport itt látható.


2011. április 11., hétfő

Böögg szerint szép nyarunk lesz



A tegnapi kosztümös gyerekfelvonulás után ma Zürichben sor került a Böögg nevű műhóelmber felgyújtására. Rövidnek számító 10 perc 58 mp-be telt, amíg felrobbant - ami azt jelenti, hogy szép nyarunk lesz. Tavaly közel 13, előző évben pedig 26 percbe telt ugyanez a mutatvány. Hát, egy kicsit fura szokás és bizarr látvány...

A meteorológiai statisztikákat nézve nem túl megbízható időjós ez a Böögg, általában mellétrafál, vagyis nem helyes következtetést vonnak le abból, hogy mikor adja meg magát a tűznek.

2011. április 10., vasárnap

Bogi felvonult - Sechseläuten gyerekfelvonulás


Szinte nem múlthat el úgy hétvége, hogy ne történjen valahol valami. Ezúttal ismét Zürich volt soros (a néhány héttel ezelőtti farsangi felvonulásról nem is írtam, de nagyon hasonló volt a badenihez). Most gyerekek vonultak fel, különböző korok kosztümeiben. Az újság szerint még soha nem volt ilyen sok résztvevő. Közel 3000 gyerek és 850 muzsikus - plusz 3 teve és 2 láma - vonult végig a belváros utcáin, ide-oda kanyarogva, egyik hídon át, másik hídon vissza. A sort 16 nemzet 630 gyermeke zárta, akik saját népviseletükbe öltöztek. A számokkal azért tudnak ilyen pontosak lenni, mert volt egy 10 frankos nevezési díj a résztvevők számára.

Azonban nem csak a felvonulók voltak sokan, hanem az utcák, partok mentén felsorakozó érdeklődők is igencsak szép számmal jelentek meg. A magyar gyerekek kb. 25-30-an lehettek, a nagyobbak gyalogszerrel, a kisebbek a nagyobbakat követő virágokkal dísztített lovaskocsin tették meg a több km-es utat, nagyjából 1 óra alatt. Az időjárás igazán kegyes volt, igazi nyári meleggel járult hozzá a rendezvény sikeréhez.

A felvonulást sajnos nem láttuk, mert mi is a magyar csapat mellett mentünk, a nézők tömegén átvágva. A biztonsági emberek nagyon figyeltek arra, hogy csak a felvonuló gyerekek legyenek az úttesten. Azonban itt egy kis filmes összefoglaló a tavalyiról, ebből mi is képet kaptunk, hogy miről is maradtunk le. :)

Az itteni magyar gyerekek többsége már itt született, ez nagyon érződik a magyar kiejtésükön. Úgy tűnt, hogy nagy gonddal készültek, az öltözéknél minden kis részletre figyeltek. Elmesélték, hogy amikor tavaly először részt vettek ezen a hagyományos felvonuláson, megpróbáltak otthon eredeti népviseletet beszerezni. Nem is volt olyan könnyű dolguk. Volt olyan, hogy az ő kérésükre kerültek elő régi ruhák, hímzésminták a tulipános ládákból, hogy azok alapján tudjanak újat varrni. Igazán megható ez az igyekezet.

A felvonulás végén az összes gyerek szépen bevonult a kongresszusi központba, itt kaptak enni, inni, miközben a stresszes szülők hatalmas tömege kordon mögött várta, hogy csemetéje mikor lép ki az épületből és igyekezett minél hangosabban kiabálni és feltűnőbben integetni, hogy felhívja magára a figyelmet. A szervezők azt találták ki, hogy a kijárat fölötti ablakon azon csoportoknak a számát lógatták ki, akik hamarosan (ez a magyaroknál kb. 8 percet jelentett)kilépnek az ajtón.

Jó érzés volt, ahogy a magyar csapat elhaladtakor a nézők konstatálták, hogy "Ungarn", és tapsoltak, integettek, néhányan bekiabáltak ("szeretlek magyarok", "hajrá"). Bogi is büszkén vonult, hiszen Magyarországot képviselte. Eddig a nézők sorában állt, aztán hirtelen a másik oldalra került és őt nézték, fényképezték és ő dobált cukorkát a gyereknek. A ruhát egyébként a Zürichi Magyarok Egyesületétől kaptuk kölcsön.

A program holnap folytatódik, amikor is egy mű-hóembert (az ő neve Böögg) fognak felgyújtani, ill. alágyújtani. A legenda szerint minél hamarabb robban fel a feje, annál szebb lesz a nyár.

2011. április 9., szombat

Ellenőrök - buszon és vonaton


Az ellenőrök errefelé egész más kategóriába tartoznak, mint otthon, Magyarországon. Először is, renkívül elegáns egyenruhájuk van. Másodszor pedig, valószínűleg showman-i ambíciókkal ellátott embereket választanak ki a jelentkezők közül, ugyanis nagyon határozottan és hangos üdvözléssel szállnak fel a járművekre (ez érvényes a vonatra és a buszra is).

A mi buszjáratunkon 9 hónap alatt 3x találkoztam kalauzzal. Határozottan, de nagyon udvariasan kérik a jegyet ellenőrzésre. Leszálláskor pedig szintén hangosan elköszön és a busz népe szintén hangos "viszontlátásra" köszönéssel búcsúzik tőle. Szinte, mintha egy régi ismerőstől köszönnének el.

Nemrég a regionális lapban olvastam egy cikket, amiben a környéken dolgozó ellenőröket is meginterjúvolták. Elmondták, hogy többnyire mindig akadnak bliccelők (nem csoda, hiszen nagyon drága a jegy, és igen ritkán jön ellenőr) és olyanok is, akik nem megfelelő jeggyel utaznak (ez sem csoda, 2 hónapon belül a második jegykiadó-automata képzés zajlott le). Az is kiderült (ez viszont meglepő volt számomra, hiszen rendkívül szabálykövető társadalomról van szó), hogy az egyik ellenőr pl. néha elengedi a büntetést - saját hatáskörben -, amikor pl. látszik, hogy jóravaló kismama utazik kisbabával és van jegye, de nem teljesen megfelelő (ne az egységes vonaljegyben gondolkodjunk és jóval bonyolultabb a rendszer). Ilyenkor eltekint a büntetéstől. Ugyanis nem az a fontos, hogy megszégyenítse az embereket, ők az utasokért vannak (!), nem ellenük. :)

A napokban kikerült a buszra egy matrica, amelyen feltüntették, hogy a jegy nélkül utazók büntetése 80 CHF. 2. alkalommal már 120, a következőkben pedig 150 CHF a büntetés. 2 évig a rendszerben marad a bliccelő. Ez érvényes a vonatokra is, a nem távolsági közlekedésben.

Egy másik város buszállomásán pedig egy plakáton azt olvastam, hogy megkérik a fiatalokat, hogy a buszt ne váróteremnek használják, vagyis ne utazgassanak rajta puszta időtöltésként addig, amíg várnak valakire, vagy valamire.

Nemrégiben pedig arról cikkeztek, hogy az SBB (vasúttársaság) meg akarja szüntetni a vonaton történő (feláras) jegyárusítást, mert nem kifizetődő (csupán napi - ha jól emlékszem - 800 utas él ezzel a lehetőséggel).

2011. április 4., hétfő

Ingyenes grafológiai elemzés - csali

A Migros áruházlánc hetilapjában jelent meg kb. 3 hete egy egész oldalas hirdetés (én mindent elolvasok, ami a kezem ügyébe kerül), amelyben ingyenes grafológiai elemzést ajánlanak fel. Ezt az ajánlatot nem lehet visszautasítani, grafológusként pedig különösen nem. Szakmailag nagyon kíváncsi voltam arra, hogy milyen elemzést készítenek.

Múlt héten végre leültem és megírtam a kért szöveget (a hirdetésben megjelntetett, egyenszöveget kellett lemásolni). Szerdán vagy csütörtökön adtam postára és ma, hétfőn már meg is kaptam az elemzést. Kb. a negyede reklám, amiben azt ajánlják, hogy keressem fel őket és egy átfogó elemzést készítenek rólam, ill. személyesen is konzultálhatunk, hogy segítsenek nekem. Nagyon ügyesen felajánlják az általuk problémásnak ítélt megállapításoknál, hogy ezen lehet segíteni és tudnak is.

Elmondják, hogy az írásomban 10 kiugró jellegzetességet vettek figyelembe az elemzés elkészítéséhez és azt is, hogy a grafológia összesen 250 írásjegyet ismer és vizsgál. Ennél a gyorselemzésnél természetesen nem tudtak az összefüggésekre kitérni, de bizonyára így is meglepődtem, hogy az íráselemzés mi mindenre rámutathat. Természetesen nem lepődtem meg. :)

Aztán következik még 2 oldal önreklám, 10 napig érvényes kedvezményes ajánlat és asztrológiai elemzés felajánlása is. Az önmarketingből feltétlenül tanulni fogok! :)

Svájcban jók az életkilátások

Most publikálták az adatokat, hogy Svájc mely kantonjában milyen hosszú élettel számolhatnak az ott lakók.

Az országos átlag - a születéskor várható élettartam tekintetében - igen magasnak mondható. A nők 84,3, a férfiak 79,7 évre számíthatnak, átlagosan. A legtovább a tessini (85,8 év) és a genfi (85,2 év) nők, ill. a zugi (84,4 év) férfiak élnek, de hosszú élet elé néznek - többek között - a zürichi és az aargaui (itt élünk mi) férifak is, mind 80 év fölötti várható élettartammal. Az utolsó helyen szerepel - mind a nők, mind a férfiak esetében - Glarus kanton (K-Svájc). Ezek a helyezések nem állandóak. Az elmúlt 28 év során a nőknél 6, a férfiaknál 8 különböző kanton foglalta el az 1. helyezést.

A születéskor várható élettartam kiszámítása nem egyszerű feladat. Sokféle tényezőt vesznek számításba: a lakosság társadalmi és foglalkoztatási struktúráit, a regionális táplálkozási szokásokat, a dohányosok arányát, a vallást és a kórházi infrastruktúrát is. Az azonban nem igazán mutatható ki, hogy mely faktor(ok) okozzák az elmozdulást egyik vagy másik irányba.

A főbb halálozási okok azonban publikusak. A férfiaknál pl. az agyi- és szívvérrendszeri betegségek (Jura kantonban azonban a rák és a közlekedési balesetek), a nőknél szintén a szív- és érrendszeri megbetegedések (de Bázelben pl. a daganatos és légzőszervi megbetegedések), végződnek halállal.

Magyarországon a születéskor várható élettartam a nőknél 77, a férfiaknál 69 év. Ez jócskán elmarad a svájci életkilátásoktól. Európában egyébként Andorrában élnek legtovább az emberek, a férfiak és a nők egyarán 86,6 éves korra számíthatnak. Afrikában ezzel szemben sokkal rövidebb életűek az emberek, ahol a legrosszabb Mozambikban (a legjobb pedig Líbiában)a helyzet. Itt a nők csupán 34,6, a férfiak pedig 36,6 évet élnek.

2011. április 2., szombat

Mainau - A virág-sziget



Konstanz mellett, a Bodensee-ben, vagyis a Bodeni tavon található a Mainau sziget, amit virág-szigetnek is hívnak. A sziget megközelíthatő Konstanzból hajóval (fél órás út) vagy busszal (4-es busz, félóránként jár a vasút- és hajóállomás mellől), vagy autóval. Mi az autó mellett döntöttünk, hogy a lehető legtovább maradhassunk ott, noha Konstanzból a családi jegy csupán 6,6 Euróba került volna (a buszsofőrnél lehet megvásárolni).

A sziget bejáratánál hatalmas parkoló fogadja az autóval, busszal, lakóautóval, motorral érkezőket. Mindenki számára külön szekció van, sőt, a motorosoknak még öltöző is készült. A parkolás 4 Euró. A bejárat és a parkoló a szárazföldön van, a kis hídra már csak azok mehetnek fel, akik megvették a belépőjegyet (felnőtteknek 15,9 Euró, gyerekeknek 12 éves korig ingyenes). A tó vize szinte kristálytiszta, és gyönyörű zöldeskék.

A legenda szerint a Szentföldről hazatérő kereszteslovagok a szigeten pihentek meg és köszönetképpen virágmagokat adtak ajándékba. Jó sokat hozhattak, mert a sziget elképesztő virágpompában tündököl. Kicsit tartottam tőle, hogy most nem lesz még mit nézni, de nagyon tévedtem! A sziget maga egy hatalmas arborétum, óriás fákkal. Alattuk a fűben apró kis kék, sárga virágok, máshol törpe-tulipánok, és nárcisz-tenger. A rengeteg - 100.000 db, 400 féle - tulipán még csak bimbós volt, 1-2 héten belül azok nyílnak, no meg a nárciszok most bimbós kb. 60%-a. A magnólia is most nyílik, abból is van jó pár a szigeten. Az egyiknek olyan hatalmas a virága, hogy csaknem akkora, mint egy gyerek feje. Elképesztően szép minden és persze a virágok illata is bódító.


És ez még nem minden. A kastély pálmaházában most orchídeakiállítás van. Több mint 3.000 orchideát mutatnak itt be, ezzel Európa egyik legjelentősebb kiállításának számít. A pillangóházban pedig, ami Németország 2. legnagyobbja, kb. 80 féle pillangót lehet megcsodálni. Itt 25-30 C fok és 90%-os páratartalom fogadott minket. Mivel kint is nagyon kellemes meleg volt, nem volt szükség külön vetkőzésre, eleve rövidujjúban érkeztünk. A trópusi növények között a szemünk előtt rebbentek el a kecses és nem ritkán igencsak nagy és gyönyörűséges, kecses pillangók. A pillangók 70%-a báb formájában érkezik a szigetre, hetente van szállítás. A maradék 30% a pillangóházban szaporodik. Az egyik falon láthatók is a bábok, különböző méretűek és színűek. Nagyon érdekes. Az egyik kedvenc pillangóm az áttetsző szárnyú (ennek a fotója látható itt). Csak erezete van a szárnyának és a végén egy kis szín. A másik nagyon nagy, a szárnya alja barna és mintás, igazából semmi különös, de ha kinyitja, akkor gyönyörű türkizkék.

Mainau szigetén van még egy kastély (ez már bezárt, mire odaértünk), de a mellette lévő templomban még meg tudtuk csodálni a virágkötészeti kiállítást, ami színenkénti csoportosításban mutatta be a virágkölteményeket. A farmra sem volt már időnk, ahol háziállatok vannak. A szuper játszótérre is kevéske időnk maradt, Bogi legnagyobb bánatára. Jól megéheztünk, de szerencsére több büfé és étterem gondoskodik arról, hogy ne haljanak éhen a látogatók. A kijárathoz legközelebb eső önkiszolgáló étterembe tértünk be a zárás előtti fél órában. Szinte már semmi nem volt, de külön kérésünkre még sütöttek egy pár rántott húst a kedvünkért, amiknek létezését előtte letagadták. A parthoz eső legközelebbi asztalnál ütünk le, ahonnan a nádason keresztül a szigetet a szárazfölddel összekötő hídra volt kilátásunk, pontosan a naplementével szemben. Tökéletes lezárása volt egy tökéletes napnak - legalábbis számomra, ugyanis Bogit semmiféle kirándulással nem lehet feldobni, hacsak nem találunk egy játszóteret. De az orchideák és a pillangók neki is tetszettek, csak ne kellett volna annyit sétálni a kettő között... :)

A szigeten készült tengernyi képet 3 albumba töltöttem, témájuk szerint (sziget, orchideák, pillangók). Ezek a szigetről és virágairól készültek, itt az orchideák, itt pedig a pillangók láthatók.