2011. március 31., csütörtök

Orvosnál - először és utoljára


Csodával határos módon eddig nem volt szükségünk orvosra, pedig Bogi tavaly (az előző tanévben) otthon annyit hiányzott az iskolából, hogy már attól tartottam, évet kell ismételnie. Most azonban itt is beütött a krach. Na nem nagyon, de azért már néhány napja tart a köhögés és a sípoló légzés, ami minden esetben macskával való találkozás után szokott jelentkezni, és tegnap délután hőemelkedése is volt. Úgy gondoltam, itt az ideje, hogy megmutassam egy orvosnak, mert láz nem szokta kísérni az allergiát és a tünetek lefutása is pont fordítva szokott zajlani, mint most.

Reggel szépen telefonon bejelentkeztem a helyi orvoshoz, kaptam is időpontot. A recepciós pultnál 2 lány, ill. asszisztens fogadott. Ki kellett töltenem egy adatlapot (gyerek neve, szül. ideje, gondviselő neve, betegbiztosító neve és kódja) és a várószobába bemenni. Ez tele volt könyvekkel, színezőkkel, színesceruzákkal. Bogi rögtön ki is nézett magának egy mandala-színezőt, de amint kiválasztotta, máris szólítottak.

Az orvosi rendelő is úgy nézett ki, mint egy olvasósarok. Az íróasztal előtt 2 szék, mögötte könyvespolc, tele szakkönyvekkel, szakirodalommal, szemléltető-eszközökkel (szív, vese stb.). Az orvosnak (akin nem volt köpeny) szépen elmondtam a tüneteket, ill. azt, hogy ilyet Bogi macskaszőr-allergiája szokott kiváltani (bár nincs tudomásunk róla, hogy az iskolában macska járt volna). Egyetértett velem, de megkérdezte, vehet-e vért Bogitól. Kint az egyik asszisztensnő megszúrta Bogi ujját, aztán kipréselt egy kis vért, amit apró ampullába terelgetett. Néhány perc múlva meg is jött az eredmény: nincs gyulladás a szervezetében. Ennek örültünk, ugyanis alátámasztotta a diagnózisomat és azt is jelentette, hogy nincs szükség antibiotikumra. A torkába nem nézett bele, viszont a hátát legalább meghallgatta. A nehéz légzés miatt azonnal egy inhalátort javasolt, ill. kérdezte, hogy van-e már ilyen Boginak. Azt mondta, hogy erre mindenképpen szükség van, ha nem is most, de jó, ha van otthon tartalékba. Aztán úgy gondolta, hogy lehet, hogy most inkább köptetőre van szükség. Kérdeztem, hogy itt kapható-e Svájcban Prospan. Nem ismerte, de kikereste a szakkönyvből, ahol meg is találta. Kicsit fitymálóan mondta, hogy ez növényi alapú, ő ilyet nem használ és gyengébb annál, mint amit ő felírt. És ráadásul nem vényköteles, tehát nem is fizeti a betegbiztosító (Krankenkasse). A Coryzalia-t (homeopátiás készítményt) sem ismerte. Nem mentünk sokra egymásra. Nem igazán győzött meg, és olyan bizonytalan arckifijezést vágott folyamatosan. Én hozzá vagyok szokva a határozott magyar orvosokhoz. Még akkor is, ha nem feltétlenül jó a diagnózisuk és a javasolt terápia, de legalább el tudom fogadni, amit mondanak (már ha egyszer eljutok odáig, hogy orvoshoz menjek, ill. leginkább Bogit orvoshoz vigyem). Persze, mindettől függetlenül, lehet, hogy nagyszerű szakember.

Azóta végig olvastam mindent az interneten ezekről a szerekről, és úgy döntöttem, egyiket sem adom be Boginak. A kettő együtt 81 frankba került... (a receptet és a blokkot beküldöm a betegbiztosítónak és kifizetik - állítólag). Folytatom a homeopátiás és gyógynövényes (Forever-es) kezelést.

A gyógyszertárban újra be kellett mutatni a biztosítási kártyát. A gyógyszerekre nem olvashatatlanul, tollal firkálták rá a tájékoztatót, a fogyasztásra vonatkozóan, hanem egy kis etikettre nyomtatták rá: név, dátum, gyógyszer neve, utasítás és persze a gyógyszertár adatai. Ez a rész igazán profi.

2011. március 26., szombat

Testi és lelki táplálék


Tegnap estig még fogalmunk sem volt róla, hogy milyen nagyszerű program vár ránk a mai napon. Ekkor kaptam ugyanis egy magyar ismerősömtől (örök hála, Éva!) egy e-mail-t, hogy a Magyarház Alapítvány szervezésében szombaton délelőtt Berecz András Kossuth díjas mesemondó tesz látogatást a zürichi magyar közösségnél. A magyar iskolába járó gyerekek számára ingyenes volt az előadás (az iskolának van minimális tandíja), a külsősöknek pedig fejenként 10 frank volt a hozzájárulás díja.

A magyar közösség plébániáján kb. 60-70-en lehettünk (bár az is lehet, hogy többen, csak az első sorban ülő gyerekeket nem láttam). Berecz András stílusa, ami zseniális, egyedi és utánozhatatlan, kicsiket-nagyokat lenyűgözött, mindenki hangosan nevetett a mesemondón. De sokszor elég volt csak ránézni, már attól is mosolyra derült az arcunk. Ő is élvezte a közönséget, különösen a kicsiket, menet közben többször kérte, hogy valaki fényképezze le őket neki, mert olyan ennivalóan helyesek. Teljesen otthonosan, közvetlenül viselkedett, néhány perc elteltével - a történet közben - az ingét is levette. Felvettük az előadást, de azt kérte, hogy a Youtube-ra lehetőleg ne töltsük fel, úgyhogy ezt tiszteletben tartjuk. A vele készült fényképet azonban publikálhatjuk. :) Néhány szót váltottunk is az előadás végén, ugyanis mindenképpen el akartam neki mondani, hogy mekkora élmény volt őt hallgatni. Azt mondta, gyerekeknek nem szokott előadni, ezért egy kicsit tartott ettől a naptól, hiszen itt sok kisgyerek volt, de abban maradtunk, hogy a gyerekek mindent értenek, ill. a lényeget értik. És fantasztikus közönség. Puszival és kézfogással köszöntünk el és ez annyira természetes volt. Mindannyian feltöltődve, jó hangulatban távoztunk, egy fontos utolsó bölcsességgel gazdagodva: "Szíved, ha szűk, a Föld tágasságának mi haszna?" Ízelítőként ez a mondás élőben tőle itt.

Fényképek Berecz Andrásról itt.

A lelki feltöltődés után a közeli Lindt gyár boltját kerestük fel. Már régóta motoszkált a gondolat a fejemben, mert - mint már korábban írtam - nagy csokifogyasztók vagyunk. A Lindt&Sprüngli gyár a Zürisee partján, Kilchbergben található (a ZIS egyik campus-ától pár 100 méterre). Zürich Hauptbahnhof-ról 11 perc vonattal (S8-assal, vagy S24-essel). Viszonylag csöndes kis város, csupán az áthaladó forgalomnak köszönhetően van mozgás benne. A balatoni települések lehetnek ilyenek egy szezonon kívüli hétvégi napon. Az állomáson - reményeimet beteljesítve - volt útbaigazító tábla, ami az irányon kívül azt is mutatta, hogy 10 perc gyalogútra kell készülnünk. És valóban, hamarosan rábukkantunk a cég központjára, vagyis a modern irodaépületre és a gyárra. Az irodaépület utcafrontjának földszintjén van a gyár boltja. A bejárat előtt egy magyar hölgy szólított meg minket - hallotat, hogy magyarul beszélünk. Örömét fejezte ki, hogy magyarokkal találkozik.


Talán mondanom sem kell, hogy ez itt a csokiimádók Mekkája. Csoki minden színben, formában, ízben és mennyiségben! Itt csupán az ember pénztárcája és teherbíróképessége szab határt a vásárlási kedvnek. De ha azt gondolnánk, hogy ez a csúcs, akkor tévedünk. Ugyanis van még egy bolt, a húsvéti vásár jegyében, a gyár háta mögött, pár száz méterre az elsőtől. Itt viszont nyulak tömkelege (jó, tudom, hogy a nyúl egy szapora állat és ez itt bizony meg is látszott). Pici, kicsi, közepes, nagy, óriási. Aranynyuszi-mintás bögre, tojástartó, tálka, húsvéti csokival töltve. Nyuszigyerkek, nyuszicsalád fészekben. Fehér-, tej- és keserűcsoki nyuszi. És még folytathatnám. Nem jöttünk el üres kézzel... :) A pénztáraknál kis kosárkákban kóstoló bonbonok (Lindor golyócskák pl.) voltak kitéve, amiből szabadon lehetett venni, sőt fel is hívták rá a figyelmünket.

Fényképek a csokihegyekről itt.

2011. március 25., péntek

Csúcsforgalom a magasban





Tegnap szokatlanul nagy volt a légiforgalom a nappalinkból látható légtérben. Ilyen sok kondenzcsíkot én még sosem láttam egyszerre, egy helyen. Mintha egy kisgyerek festett volna az égen hatalmas ecsetekkel. A naplemente előtti időszakban pedig különleges megvilágításba kerültek a kondenzcsíkok (ez egy nagyon jó, összefoglaló anyag a különféle kondenzcsíkokról). Nem győztük fényképezni.

Most olvasom, hogy másoknak is feltűnt ez a jelenség, a 20Minuten online szerkesztőségébe sok kép is érkezett az olvasóktól. Svájc németül beszélő része felett mindenhol hasonló látvány fogadta az égre pillantókat. A kondenzcsík valójában apró, megfagyott vízcseppek halmaza, melyek a szénhidrogén (üzemanyag) elégéséből származnak. A hírportál sok olvasója feltette a kérdést, hogy vajon a líbiai légi támadásra igyekvő vadászgépek nyoma látható-e az égen? Ugyan szerdán áment mondott a szövetségi parlament az átrepülő gépeknek, egyenlőre azonban még nem éltek vele. Az utasforgalom sem növekedett meg - továbbra is kb. napi 3.000 gép halad át Svájc légterén.

Akkor mégis mi okozhatta azt, hogy az ég telis tele volt kondenzcsíkokkal? Az időjárásban kell keresnünk a magyarázatot. Tegnap ugyanis a szokottnál jóval telítettebb, nagyobb páratartalmú volt a levegő, ezért a kondenzcsíkok csak igen lassan tudtak feloszlani. Ehhez még hozzájött az, hogy a szél sem fújt, így akár órákon és kilométereken át láthatók maradtak a kondenzcsíkok. Feljegyeztek egy olyan esetet is, amikor 18 órán keresztül állt fenn ez a jelenség.

Hamarosan csinálok egy külön webalbumot a felhőknek, mert már legalább 100 kép van a felhőkről és a naplementéről. :)

2011. március 24., csütörtök

Újrahasznosítás


Az iskolában a nagycsoportosok az újrahasznosításról tanulnak. Azon belül is külön arról, hogy a már meglévő tárgyakból lehet újakat készíteni (pl. sílécekből széket, üres üvegekből házat építeni), ill. a szelektív hulladékgyűjtés során begyűjtött anyagokból újra-anyagot (újra-papírt, üveget) csinálni.

A csúcspontot a mai iskolagyűlésen a kicsik divatbemutatója jelentette. Kartonból, papírból, nejlonból készítettek ruhát, sapkát, álarcot maguknak és nagyon izgatottan, ám profin mutatták be kreációikat.

Az 5.-esek is készítettek hasonló anyagokból ruhákat, de ők most nem szerepeltek.

Ma hallottam, hogy már a kávékapszulákat is lehet szelektíven gyűjteni.

2011. március 22., kedd

Megnövekedett kereslet a megújuló energiák iránt


A Japán atomkatasztrófa hatására errefelé azonnal felrepült a hír, ill. a kérdés, hogy Svájc képes lenne-e elegendő áramot termelni atomerőmű nélkül. Ma pedig arról számoltak be, hogy Kelet-Svájcban a múlt hét óta robbanásszerűen megemelkedett a napelemek/napkollektorok iránti igény, azaz az árajánlatkérések mennyisége.

Amúgy sem ritka látvány, hogy a tetők napelemekkel fedettek (bevallom, állandóan keverem az elemet a kollektorral, de talán nem is ez most a lényeg). A szakemberek szerint már 20 m2-nyi fotovoltaikus rendszer elegendő egy háztartás árammal való ellátásához. A fotovoltaikus rendszer közvetlenül alakítja át a Nap sugarait elektromossággá, egy fizikai reakció során. Ilymódon - mondhatni - közvetlen elektromos kábelünk a Naphoz. Sőt, a felesleges energia a hálózatba is visszatáplálható.

Miért kellenek tragédiák ahhoz, hogy megtegyük azt, amit meg kell tenni és ami már technikailag is lehetséges?

2011. március 21., hétfő

Goldau - Tierpark


A Rigi-n már egyszer kirándultunk, most más irányból közelítettük meg. Goldau városkában, a Rigi lábánál van egy park. Nem is tudom, hogy fordítsam: Natur- und Tierpark. Természetvédelmi terület? Állatkert a természetben? Itt csupa őshonos állatot mutatnak be, többé-kevésbé a természetes élőhelyén, egy hatalmas bekerített területen. A szelídebbek, mint pl. az őzek és a muflonok, szabadon sétálgatnak, bár mintha tudnák, hogy hol a helyük, mindig visszatérnek a finom falatok után oda. Itt szeretném megjegyezni, hogy a sűrűn elhelyezett automatákból állatfajonként lehetett állateledelt vásárolni 2 CHF-ért. Mert nem ugyanazt eszi az őz, mint a muflon, vagy a vaddisznó. Meghatározott időpontokban hivatalos, publikus állatetetés is van - mi mindegyikről lemaradtunk, a nagy távolságok miatt. Pedig volt róka-, medve- és vaddisznó-etetés is. A honlapjukon azt is megtudhatjuk, hogy mit és mennyit esznek az ott élő állatok.

A parkot 1925-ben hozták létre, azon a területen, amit 1806-ban hatalmas természeti katasztrófa, mégpedig egy óriási hegyomlás sújtott. Goldauer Bergsturz (goldaui hegyomlás) néven vonult be a történelembe és a maga idejében egész Európa felfigyelt rá. 3 falut törölt el a föld színéről, 457 ember lelte ekkor halálát. 40 millió köbméter szikla zúdult le a völgybe és rendkívül érdekes tájat hozott ezáltal létre. Mintha hatalmas sziklákkal játszott volna egy óriás, olymódon, hogy helyenként szétgurítgatta, máshol egymásra helyezte volna őket. A sziklákat mindenhol moha borítja. 2005-ben újabb hegyomlás következett be egy hatalmas vihar eredményeképp, de ezúttal szerencsére lakatlan területen és jóval kevesebb - 100-100 ezer köbméter - mennyiséget megmozgatva.

A gyerekeknek természetesen játszótér (amit akár kalandparknak is nevezhetünk), a park területén éttermek, grillezőhelyek (odakészített tüzifával), oktató célzatú feladványok. A parknak van egy "társkereső" részlege is. Üzenőfal a magányosok számára, szerencsekerék, amiből megtudhatjuk, hogy mi vár ránk a jövőben randizás terén (lesz-e egyáltalán randi, ha igen, akkor farkas vagy medve módra randizunk).

Itt tudtuk meg, hogy a medve az állatvilág magányos farkasa (elnézést a képzavarért)! :) A farkas ugyanis egy életre választ párt és nagy családban él, a medve azonban inkább az egyéjszakás kalandokat preferálja.

A belépő felnőtteknek 18, gyerekeknek (6-16 éves korig) 10 CHF, azonban ez az összeg a park fenntartására, az állatok megóvására megy el. Lehetőség van állatok örökbefogadására is, ennek díja a park szórólapján állatfajonként tételesen fel van sorolva. A támogatók és örökbefogadók pedig egy külön táblát kaptak a bejárat mellett - mindannyian név szerint fel vannak tüntetve.

A park bejárásával igencsak eltelt az idő, de érdemes lesz még visszajönni erre a környékre (is). Arth-Goldau vasútállomás mellől indul a Rigi-re felmenő fogaskerekű, ill. a közelben található egy látvány sajtüzem, ahol akár saját sajtot is készíthet az ember. Ehhez mindössze sok pénzre (160 liter tejből 16 kg-nyi sajt készül, ami 720 CHF-be kerül), ill. 3 órára van szükség. Ennyi idő alatt készíti el az ember a sajtját. Természetesen ezt követi még a 12-14 hetes érlelési időszak. Aztán át lehet venni a készterméket személyesen, egy kis diplomaátadás keretében, de akár el is postázzák.

2011. március 18., péntek

1000 origami daru Japánért


Egy ősi japán legenda szerint, aki 1000 darut hajtogat papírból, annak teljesül a kívánsága, mégpedig a darumadár - aki állítólag maga is 1000 évig él - teljesíti azt. Ezért az origami daru igen elterjedt ajándék Japánban - barátnak, családtagnak, esküvőre, gyerek születésekor, vagy akár betegség, tragédia esetén.

Bogi iskolája erre a legendára és szokásra alapozva egy kezdeményezést indított el, hiszen az iskola nemzetközi közösségében is vannak japánok (de ha nem lennének, szerintem akkor is ugyanez lenne a helyzet), akiknek a hozzátartozóit vagy barátait a kivételes erősségű földrengés és a cunami súlytotta.


A cél ezer - ill. ennek többszöröse - origami daru készítése, amibe a gyerekeken kívül a tanárok és az iskola egyéb alkalmazottai is be fognak szállni. Ezeket a darvakat, valamint azt az összeget, amivel a szülők hozzájárulnak (1 daru=5 CHF) a Miyagi prefektúra egyik iskolájának fogják elküldeni.


Ennek az anyagi segítségen kívül eszmei jelentősége van, hiszen - mint már írtam - 1000 daru = 1 kívánság. Kívánom, hogy teljesüljön az ottaniak kívánsága, akármi legyen is az (fedél a fejük fölé, élelem, víz, áram, vagy leginkább a körülmények normalizálódása)!

2011. március 17., csütörtök

Giardina - Kertkiállítás


Úgy látszik, máricus a kiállítások hónapja (is). Ezúttal csupán a szomszédos Zürichig kellett elutazni, hogy a már bomladozó bimbókon, virágzó aranyesőn és a fűben szerteszét nyíló primulákon kívül más növényeket, virágokat is lássak a Giardina Zürich - Garden and Lifestyle kiállításon.

A Genfi Autószalonhoz képest kívülről kicsinek tűnt a kiállító csarnok, de csak kívülről! Ugyanis belül 5 szinten lehetett bolyongani. Legalul voltak a kertek, ill. kertrészletek, legfelül a kisebb kerti gépek és a virághagymák. Alapvetően nem a virágok, hanem a kertépítés volt előtérben. Pihenősarkok, árnyékolástechnika, érdekes fák, facsoportok. Természetesen megtalálható volt itt minden más is, ami a kerthez kapcsolódik, úgymint grillsütők, kerti medencék, kerti bútorok, egyéb kerti dekorációk (madáritatók, madáretetők, apró díszek, szélforgók).

A kijárat/bejárat közelében pedig volt egy könyvespolcokkal berendezett sarok, ahol különböző magazinokból lehetett válogatni. Volt itt életmód, kert, ház, lakásfelújítás, kb. 40 fajta. Táskát is tettek ki, hogy a kiválasztott magazinokat legyen miben elvinni...

Fényképek itt.

2011. március 16., szerda

Nosztalgiázom

A Rote Grütze egyet jelent Gabi barátnőmmel és a finom falatokkal. Főiskolás éveink alatt gyakran csinált ilyet, amikor náluk jöttünk össze. Ennek már 20 éve... (leírni is szörnyű!). Már akkor sejteni lehetett, hogy Gabika szuper szakács lesz és tényleg!

Legutóbbi németországi vásárlásom alkalmával egyszercsak szembenézett velem a polcról néhány Rote Grütze feliratú termék. Azonnal megrohantak a kellemes emlékek és nem gondolkodtam sokáig, beraktam egyet a kosárba. Nem rossz, de azért Gabi készítménye finomabb volt. Köszönjük Gabika a finomságot és a szép emlékeket! :)

A kétéltűek is útra keltek


És ezt úgy tudtam meg, hogy a buszunk február 26-tól április 6-ig, este 6-tól reggel 6-ig terelőútvonalon közlekedik. Mégpedig azért, mert azt az útszakaszt, ami egy tó és egy erdő között fut a buszunk útvonalán, a kétéltűek tavaszi ívási vándorlása miatt lezárták. Erről a buszhíradóban tájékoztatják az utasokat.

Természetesen utánanéztem a kérdésnek. :) A békák nem tanulnak könnyen: ami egyszer a fejükbe rögzült, azt onnan nem lehet kitörölni. Még akkor is visszatérnek születési, ill. petéző helyükre, ugyanahhoz a vízhez, ha az már régen nem is létezik, pl. betemetődött vagy kiszáradt. Vándorlásuknak még a hatalmas akadályok sem szabhatnak gátat. Az újonnan épített utak és a növekvő autóforgalom pedig halálos veszélyt jelent számukra. Minden kétéltű faj megteszi ezt a vándorutat a szaporodási idő alatt, a békák azonban különösen veszélyeztetettek, mert csapatokban közlekednek és meglehetősen lassúak. Több mint negyedórára van szükségünk, hogy átkeljenek egy kétsávos úton. Ráadásul nem fényes nappal, hanem sötétedéskor vagy éjszaka teszik meg ezt az utat, így még a legelővigyázatosabb autós sem veszi észre őket.

2011. március 9., szerda

Genfi Autószalon

Bogi ma hajnalban indult sítáborba (3/4 6-kor volt a gyülekező), ezért úgy döntöttünk, ha már úgyis hajnalban kell kelni, akkor azon frissiben indulunk Genfbe, az Autószalonra, ugyanis több mint 3 órás vonatozással jutunk el Svájcnak a dél-nyugati csücskébe. A szervezés ismét csillagos 5-ös. A vasúttársaság különvonatokat (összesen napi 15-öt) indít a szalon ideje alatt a kora reggeli (hajnali) órákban, hogy a 9 órás nyitásra már ott lehessenek az autócsodák iránt érdeklődő tömegek (és visszafelé is). És bizony tömegek azok vannak! A szokás szerint rengeteg kocsiból álló szerelvény dugig megtelt - többnyire férfiakkal. Kisfiúk apukákkal, nagyobbacskák barátokkal, nagypapa korúak hasonszőrűekkel, ill. elvétve nagymamával.

Visszatérve a szervezéshez: a különvonatra vásárolt helyjegy a vonaton közlekedő árusnál levásárolható (kávé, üdítő, szendvics), amennyiben a szalon-belépőt is a vasútnál vásároljuk, az is kedvezményes (16 helyett 11 CHF). Kb. 3 hete minden vasútállomáson megtalálható az autószalon kiadványa, a nyitvatartási időkkel, az oda közlekedő vonatok menetrendjével és a vonatjegyek árával.



Az autószalon a reptér óriási csarnokaiban található. A vonat itt is közvetlenül a reptéren áll meg, akárcsak Zürichben (a félreértés elkerülése végett, nem a kifutópályán). Rögtön feltűnő sárga mellényes emberekbe botlik az érkező, akik azért vannak ott, hogy szükség esetén eligazítást adjanak. Visszafelé szintúgy.

A lényegre térve: hihetetlen mennyiségű ember (és ez egy hétvégi napon a sokszorosa, amit el sem tudok képzelni), amerre a szem ellát, autók. A szalon 10 napja alatt összesen 700.000 látogató (leellenőriztem, nem írtam több nullát) fordul meg itt. Én nem vagyok egy autórajongó, sőt, max. a színét tudom megjegyezni egy autónak, azonban az itt látottak engem is felvillanyoztak. Mit érezhetnak azok, akik odavannak az autókért!? A luxusautók (Aston Martin Virage, Ferrari, Lexus, Porsche) érthető módon vonzottak (egyszerűen csodaszépek), a Renault változatlanul a legkreatívabb (2 új koncepció-autójába is beleszerettem: R-Space, Captur) és van még 1-2 koncepció-autó (Alfa Romeo 4C, Mila Light), amit bármikor szívesen elfogadnék... :) Az igazán drága autókat nem lehet testközelből megtekinteni, legalábbis nem tömegesen, alacsony plexi kerítéssel van bekerítve a kiállítási területük. Egyszerre csak néhány embert engednek be, akik akár be is ülhetnek a kocsiba. Az autókat folyamatosan takarítják, hiszen a sok reflektornak köszönhetően minden ujjlenyomat azonnal meglátszik és nem mutat túl jól rajtuk.

4 órán át bolyongtunk az autók között. Néhány katalógust begyűjtöttünk (itt is divat a szatyor-gyűjtés) és cipeltem őket egész nap, és nagy meleg is volt, úgyhogy elhagytuk a terepet. Bevonatoztunk Genfbe (Svájc 2. legnagyobb városa 182 ezer lakossal, melynek 44%-a külföldi) és ott is körülnéztünk. Színes (mindenféle színesbőrűvel), nyüzsgő, franciás, kicsit Riviéra-hangulatú, kevésbé "tökéletes", mint a német rész. Több, mint 200 kormányügyi és nonprofit nemzetközi szervezt központja található a városban. A tóban óriási szökőkút (Jet d'eaut), 130-140 méter magas, márciustól októberig működik. A biciklitárolóban láttunk néhány kerekétől megfosztott biciklit is, az egyik áruházban pedig állig felfegyverzett biztonsági őröket. A tóban sok hattyú, sirály, vadkacsa, az utakon nagy forgalom, sőt dugó és dudálás. A pályaudvarról a tó felé vezető úton végig óraboltok (most olvasom, hogy itt van számos világhírű óragyár központja). Nagyon hangulatos, talán egyszer nyáron is érdemes lenne elmenni megnézni.

Fényképek itt. Ez pedig a kisfilm az Autószalonról, mert már ilyet is tudunk! :)

2011. március 6., vasárnap

Farsangi karnevál - Baden


Svájcban a farsangi időszak igencsak fontos és hangos. A szokások és hagyományok területenként igen eltérőek, egy dolog azonban közös: hangos, zenés, álarcos felvonulással űzik el a telet.

A legnagyobb és egyben leghíresebb svájci farsangi felvonulás a Bázeli. 18 ezer jelmezes, álarcos felvonuló vesz rajta részt és kereken 72 órán keresztül tart. Idén március 14-én kezdődik, hajnali 4 órakor. A szervezőbizottságnál 482 csoport jelentkezett. 142 egyesült vagy egyéb csoport, fiatalok, idősebbek, hiszen korosztálytól függetlenül bárki részt vehet és részt is vesz rajta. 76 fúvós és dobos csoport, 142 kocsi vagy hintó, 63 "Guggenmusik" együttes. Nem tudom, hogy ennek van-e magyar elnevezése. Ezek olyan együttesek, amik erős ritmus-szekcióval rendelkeznek, a rézfúvósok pedig szándékosan egy picit, éppenhogy hamisan játszanak. Minden esetben be vannak öltözve és maszkot viselnek. Közép Svájcban a farsangi karneválokról elmaradhatatlanok.

Badenben ma rendezték meg a farsangi felvonulást (Fasnachtsumzug). Már a városba menet mindenfelé jelmezeseket lehetett látni. A beöltözést nem lehet elég korán kezdeni - már a babakocsis babákat is beöltöztették, kifestették. 14 órakor indult a menet. A csoportokat bizonyos időközönként indították, hogy ne keveredjenek fizikailag és hangzavar se keletkezzen. Mindenkinek volt egy nevezési száma, ez alapján lehetett rájuk szavazni (az eredményhirdetést nem vártuk meg). A legkisebb csoportot egy kétszemélyes család, anyuka és kislánya alkotta, a legnagyobb csoport kb. 30 fős lehetett. A legamatőrebb az otthoni jelmezt viselte (de kreatív volt), a legprofibbak pedig talán épp erre a célra jöttek valamikor össze és gyakorolnak sokat, mint a riói szamba-iskolákban. A jelmezek is nagyon profik, az álarcok pedig jellegzetesek, amennyiben nem csupán az arcot takarják, hanem az egész arcot, fejet és jellemzően aránytalanul nagyok.

A menet bejárta az egész óvárost, ami egyébként is autómentes övezet (ill. csupán buszok járnak ott, őket most elterelték). Majd a legvégén egy nagy közös koncertet tartottak (ezt sem vártuk meg), a tavalyi győztes csapat vezetőjének vezényletével.

A nézők közül is sok gyerek beöltözött és nagy zacskó konfettivel felszerelkezve várták a felvonulkat. A szétszórt konfettiket pedig időnként összeszedték és újrahasznosították. Bogi az első sorban állt, közvetlenül előtte vonult a menet. Gyakran őt is megszórták, ill. megszólították a felvonulók. A felvonuló családok gyakran cukorkát osztogattak, így próbálván megnyerni a nézők szimpátiáját.

Holnap lesz a szintén nagyon látványos, a badeninél nagyobb luzerni karnevál.
Badeni fényképek itt. Ez pedig egy kis filmes összefoglaló, hogy jobban átérezhető legyen a hangulat. :)

2011. március 5., szombat

Tüntetésbe futottunk


Ezen a hétvégén egy kicsit nyugisabb programra vágytunk, ezért csupán Zürichig utaztunk. Alig néhány perce sétáltunk, amikor a rendőrség rohamosztagjába botlottunk (legutóbb is ugyanígy jártunk, ugyanazon a helyen). Most azonban hangokat is hallottunk. Hamarosan fel is tűnt a tömeg. Elég félelmetes volt a zúgásuk. A Limmat folyó túloldalán vonultak, mi pont arra akartunk menni. Még előttük gyorsan átmentünk a hídon és egy biztonságos mellékutcában húztuk meg magunkat. A rendőri biztosításból láttuk, hogy merre tartanak, így nyugodtan figyelhettük őket. Kiderült, hogy focirajongókról van szó, akik a Hardturm Stadionért tüntettek.

A Hardturm Stadion a 27-szeres svájci bajnok Grasshoppers ("szöcskék") otthona volt. 80 év és 2 tűzvész után 2008 végén, 2009 elején lebontották. A csapat így stadion nélkül maradt és a rivális Zürich FC-vel osztozik egy stadionon. Ugyan már jó ideje tervben van egy új stadion építése, de a jogi viták miatt folyamatosan csúszik. Már 2003-ban tartottak egy helyi népszavazást az ügyben, ugyanis a 2008-as foci EB-re új stadiont akartak építeni, új helyszínen, de a környékbeli lakosok megtámadták az eredményt. Időközben a Credit Suisse is visszalépett a projekttől, ami egy kombinált stadion lett volna (bevásárló központ, éttermek, stb.). Most egy kisebb, 16 ezer férőhelyes, nem kombinált funkciójú stadion terve fut, amit 2016-ra adnának át. De még erről is lesz egy népszavazás 2012 végén. Na ezt a helyzetet elégelték meg a rajongók - szerintem. Felvétel itt (rákattintva látható a film).

Elhaladtunk a feltételezett gyülekezőhelyük mellett is. Onnan feltételezzük, hogy iszonyatos szemét borította a környéket: sörösdobozok, chips-es zacsik, ilyesmik...

A bejegyzést befejezve cikket is találtam a tüntetésről. Ebből kiderült, hogy pénteken született meg a döntés, hogy továbbra is a Zürich FC stadionját kell bérelnie a Grasshoppersnek. Az aktivisták ma több, mint 9 ezer aláírást gyűjtöttek az új stadion megépítéséért.

2011. március 4., péntek

Nestlé kontra Denner - Kávékapszulák

Nagy harc folyik mostanában a kapszulás kávék piacán. A Nestlé kapszulás Nespresso-ját több, mint 1.700 szabadalmi jog védi. Ennek ellenére többen is prőbálkoznak betörni erre a piacra, részeredményekkel.

Így történt ez karácsony előtt, december közepén is. A Denner a Nestlé árának feléért kezdett el saját márkás kapszulás kávét árulni (igaz, ez csak bevezető ár, de a végleges is jóval a Nespresso-é alatt marad), ami a Nespresso kávéautomatákba illeszkedik. Vakteszteket is végeztek, melyek eredményeit büszkén publikálták.

Nem sokáig örülhettek a sikernek (a polcok gyorsan kiürültek), ugyanis a Nestlé azonnal beperelte őket és január 10-én az összes, még meglévő Denner kapszulát ki kellett vonni a forgalomból. Nem volt sok dolguk, mert szinte mind felvásárolták a kávékedvelők.

Jópofa érv volt a Denner részéről, hogy ez nem fair azon vásárlókkal szemben, akik csupán azért vásároltak Nespresso kávéautomatát, mert a Denner kapszulás kávét végre megengedhetik maguknak. A Nestlé azzal érvel, hogy a technológia kifejlesztése nagyon sokba került, ez az ő szellemi tulajdonuk, legalábbis egyelőre nem megengedhető a konkurencia megjelenése. Csupán 2012-ben jár le a szabadalmi védelem. 2010-ben 3 milliárd CHF-et keresett a Nestlé a Nespresso-val. Persze, hogy senkit nem akarnak a mézesbödön közelébe engedni.

A bíróság ma azonban azt az ítéletet hozta, hogy a Denner újra gyárthatja a saját kávékapszuláit, sőt, a hirdetésekben azt is feltüntetheti, hogy ezek kompatibilisek a Nespresso automatákkal, csak éppen szolidabb betűmérettel.

Swiss Music Awards


Február elején írtam érdekességként Bligg-ről, az egyik legmenőbbnek kikiáltott svájci rapperről. Most zajlott le a Swiss Music Awards, amin ő lett az egyik kategória (a svájci - Best Hit National) nyertese. A nyertes dal: íme! No comment...

2011. március 3., csütörtök

Egy igazi művész

És még egy kis kultúra. Bogi nagyon szereti az iskolában a rajzórát (art class). A tanárnő, Paula Henihan, egy igazi művész, kiállításai is voltak már. Ma rábukkantam a honlapjára és a blogjára. Ezt a gyerekeknek szóló művészeti honlapot is nála találtam.

Az órákon mindig más technikát próbálnak ki. Most éppen papírból és műanyag flakonokból készítenek ruhát, kalapot, cipőt. Újrahasznosítanak. Bogi nagyon fel volt dobva óra után. Itthon is elkezdett nejlonszatyrokból szoknyát, mellényt készíteni...

Bogi első fellépése

Bogiéknak néhány hete az volt zeneórán a feladatuk, hogy írjanak egy kis saját darabot. Nem tudom, hogy volt-e valamilyen speciális feltétel, de szerintem nem. Hangszert is szabadon választhattak. Le is kellett kottázniuk. Az osztály fele tanul zenét, nekik ez nem okozott gondot, de a kottázás része Boginak igen. Különösen azért, mert zongorán játszott, két kézzel. Több órán át kihúzta, hogy ne kelljen eljátszania, végül kedden eljátszotta és amikor a zenetanár megkérdezte, hogy ki szeretné előadni az iskolagyűlésen, akkor jelentkezett. Legalábbis úgy gondolta, hogy arra jelentkezett. :) Kérdeztem, hogy elhangzott-e a "volunteer" szó? "Ja, az az? Én úgy értettem, hogy Valentín!" Szóval jelentkezett és ma elő is adta a kis darabját 4 másik osztálytársával együtt, vagyis egymás után, az iskolagyűlésen.

Nagyon büszke voltam rá! Jól megtapsolták, sőt még egy-két fütty is elhangzott, pedig olyan sosem szokott. Nagy a szigor, szinte pisszenni sem szabad a hallgatóságnak.

2011. március 2., szerda

Önsegítő körök Németországban


Nem is gondoltam volna, hogy németórán ennyi érdekes dolgot fogunk tanulni! Nem nyelvileg, vagy nyelvtanilag, hanem témában. Legutóbb az idő (mik az időrabló tevékenységek és szokások, mit tehetünk ellenük) és az időmérés volt a téma (a napórát a vízóra követte, aminek a továbbfejlesztett változata volt a homokóra), most pedig a munka témakörön belül vannak igen hasznos ismeretek.

Németországban már jó ideje léteznek önsegítő körök (Tauschringe), ahol a tagok a munkájukat, szolgáltatásukat (vagyis azt, amihez értenek) közvetlenül cserélik egymás között. A fizetési eszköz a munkához szükséges időegység. Minden munka egyenértékű. Vagyis ha egy sütemény elkészítéséhez 1 órára volt szükséged és ezt ajánlod fel, akkor ezért cserébe kaphatsz 1 órányi internet-tanfolyamot. A cserealapot a felajánlott termékek, szolgáltatások képezik.

A tagok a szociális segélyből élő munkanélküliektől az önmegvalósításra törekvőkön át az orvosokig terjed. Vannak, akik - jobb híján - így próbálnak megélni, túlélni, mások egyszerűen szabadidejüket használják arra, hogy másoknak segítsenek, vagy egyszerűen hobbijuknak hódoljanak és közben valami mást kapjanak cserébe. Pl. én szívesen kötök, de 50 db sállal nem tudok mit kezdeni, ezeket el tudom cserélni mondjuk takarításra, vagy nyelvtanításra, kertgondozásra. Vagy épp nincs kertem, de szívesen kertészkedem, másnak meg pont kertészre van szüksége.

Gondolom, hogy barátok között a hasonló csere-bere működik, de jó lenne ezt egy kicsit tudatosabban csinálni, hiszen mindenki csak nyerhet vele.


2011. március 1., kedd

Első látogatásom a Forever raktárba

Nem sikerült túl jól... Igaz, egy kicsit felkészületlenül, hirtelen elhatározásból indultam el reggel. A címet már korábban kiírtam magamnak, azt magamhoz vettem és már indultam is. Az odajutást nem részletezem, nem volt egyszerű tömegközlekedéssel.

A frauenfeldi Forever raktár egy ipari és logisztika park közepén, az autópálya mellett, gyakorlatilag a pusztában található. Több km-t gyalogoltam és szétfagytam, mire végre megtaláltam, néhány perccel az ebédszünet beállta előtt. Persze kocsival feleannyi idő alatt odaértem volna, de úgy gondoltam, hogy az utazással töltött időt hasznosan, olvasással fogom eltölteni (ezzel nem is volt baj, csak a gyaloglással). No meg a GPS is jól jött volna...

Svájcban fele annyi termék sem kapható, mint Magyarországon. A vitaminok közül csupán 5 féle, de még a Sonya kozmetikumok közül is csupán a két krém, a készlet többi tagja (arctej, tonik, bőrradír) már nem. Ne keressünk logikát benne. Reggel még felelőtlenül megígértem valakinek, hogy viszek Probioticum-ot, mivel épp egy antibiotikumos kúra közepén jár, de az sincs itt.

Rögtön a bejáratnál, egy recepciós fülke jellegű, de annál nagyobb iroda ablakánál lehet leadni a rendelést. Mellette a falon vannak a kiadványok (a magazinok), ezekből szabadon el lehet venni (vagyis nem az árukiadóban adják, mint Magyarországon). A raktár külön épületben kapott helyet, viszont a parkoló közvetelnül előtte van.

Regisztrációs lap 10-es tömbben kapható, a felső lapja egy kitöltött minta - ez nagyon hasznos.

A jutalékhoz úgy juthat hozzá az ember, hogy májusban utalják át az ember számlájára az 5 CHF fölötti összeget. A vételi és eladási ár közötti különbözet után adózni kell, de az ember saját maga gondoskodik erről az adóbevallásában. A helyi kanton adóhivatalában kell megkérdezni, hogy mekkora összeg után van erre szükség, ez kantononként változó. A limit alatti vásárlást saját fogyasztásnak tudják be.

Itália 2. - Velence, Murano



Vasárnap reggel a hotel mögötti vasútállomáson felszálltunk a vonatra és kb. 25 perc múlva már Velence Santa Lucia pályaudvarán, a szigeten voltunk. Szerencsére a szobában a vasút közvetlen közelségéből semmi sem hallatszott. A szálloda recepcióján megvettük a jegyet - a recepciós szerint ugyanis az automata a legritkább esetben működik az állomáson. A várakozó tömegből már látszott, hogy nem mi vagyunk az egyetlenek, akik a karneválra jöttek. :) Gyorsan letettük a bőröndünket a csomagmegőrzőbe és már indultunk is a vaporetto állomásra, ahonnan a Szent Mark térig hajóztunk. Nem volt igazán kellemes a hajóút, ugyanis a vaporettók igencsak hangosak és a fedett részbe nem fértünk be, kint fagyoskodtunk. Itt kevésbé volt szerencsénk az időjárással, mint előző nap - délutánra már az eső is elkezdett szemerkélni.

A karneváli hangulat tulajdonképpen már a vonaton elkezdődött. Nem egy utas beöltözve utazott. Az állomás előtt zenészek szórakoztatták az érkezőket-indulókat.

A találkozás Árpádékkal ismét nem volt könnyű. A Dózse Palota bejáratában állapodtunk meg, de a helyzetet nehezítetta az iszonyú tömeg, ill. az, hogy nem mindenki volt tisztában azzal, hogy melyik is a Dózse Palota... Így hát, egy kis körséta, egy kicsit nagyobb várakozás után úgy döntöttünk, hogy nélkülök ülünk be valahová reggelizni. Ja, a mobil telefon valami miatt nem igazán akart működni, így nem tudtunk kapcsolatba lépni. Mikor már a reggelink felénél jártunk, sikerült kapcsolatba kerülni és elmondtuk, hogy nagyjából hol vagyunk. Kész csoda, hogy ez alapján megtaláltak, mert nem pontosan ott voltunk, ahol mondtuk. :) Isteni szendvicseket és sütiket ettünk, jó forró teákat és kávékat öntöttünk magunkba, megspórolva a vészesen közeledő ebédidő miatt esedékes ebédet. Itt is szerencsénk volt, mint előző nap Veronában, ugyanis a tömeg utánunk érkezett, így mi nyugodtan ücsörögtünk, míg mások kint tolongtak, várakoztak.

Az utcákon egyre több igazi jelmezes jelent meg, akik valóban pompás ruhákban, kalapokban sétáltak, pózoltak. Sok túrista is beöltözött, néhányan egész profin, de azért még így is nagy különbség volt a túristák és a profik között. A tömeg elviselhetetlenné duzzadt, 5 embernek már nehéz volt együtt maradnia, így vaporettóra pattantunk (egy út 6 euró, egy napos jegy 16 euró) és Murano felé vettük az irányt. Itt azon nyomban megadtuk magunkat az hajóállomáson álló, "üveggyárba" invitáló embernek. Valójában egy kis manufaktúráról volt szó, hiszen ilyenekkel van tele Murano. Az üveggyártásra utaló leletek a 7. századig nyúlnak vissza és a 16. században volt fénykora, amikor is 37 üveggyár működött a szigeten. Az üveggyártási fortélyok, amiket a mesterek kikísérleteztek, finomítgattak, szigorúan titkosak voltak, ezért nem is hagyhatták el a mesterek a Velencei Köztársaságot (aki továbbadta a titkot, halálbüntetéssel bűnhődött). Mivel a muranoi üveg népszerű export cikk lett, a mesterek különböző kiváltságokat élveztek, például nemeskisasszonyokat választhattak feleségül.

A gyárban, ahová betértünk, egy üvegfúvó mester megmutatta (rákattintva látható a videó), hogy hogy készít egy kis tálkát, ill. lovat. Olasz és angol nyelven ismertette a mondanivalókat egy fiatalember. Napi 20-30 ilyen bemutatót tartanak. A bemutató végeztével be lehet menni a kiállítóterembe, ahol több száz féle üvegáru tekinthető meg, kb. 6 alkalmazott árgus tekintetétől övezve. A legtöbben nem mennek el üres kézzel (mi is vettünk néhány apróságot). Utána betértünk még vagy 8-10 boltba, különböző manufaktúrák termékeit megcsodálni. Boginak nagyon tetszettek, meg persze nekünk is. Sétálgattunk még egy kicsit a rendkívül hangulatos szigeten, ahol jóval kevesebben voltak, mint Velencén, aztán visszaindultunk.


A tömegjelenetek végképp elszabadultak, lévén a karnevál 2. napja volt és hétvége és nem volt ez másképp a pályaudvaron sem. Szerencsére 2 héttel korábban lefoglaltam a jegyeket a vonatra, így volt helyünk, de voltak olyanok, akik bizony álltak. A hazafelé úton nem volt szerencsénk, ill. épp hogy az volt, mert mindkét vonatunk késett 10-12 percet és rohannunk kellett a csatlakozáshoz (3 percünk volt rá). Az első alkalommal valóban rohantunk és alighogy felszálltunk a vonatra, azonnal elindult (pedig nem is a saját kocsinkba szálltunk fel, hanem a legelsőbe, amit elértünk). A másik átszállásnál ugyanígy jártunk. Most már véglegesen bizonyosságot nyert számomra, hogy azért sportolonak, futnak, nordic-walkingolnak, síelnek annyit a svájciak, mert ez valójában az erőnléti edzés számukra a vonatcsatlakozások eléréséhez.
Fényképek itt. Nem a bőröndfutásról. :)