2011. február 28., hétfő

Itália 1 - Milánó, Verona



Távolba (USA) szakadt kedves barátunk (Árpád) viszontlátása mindig nagy öröm. Erre ez alkalommal Milánóban nyílt lehetőségünk. Nem is haboztunk sokáig, szombat hajnalban vonatra pattantunk és röpke 4 óra alatt (egy zürichi átszállással) már Milánóban is voltunk. Olasz földre lépésünk azonnal egy kis "kalanddal" kezdődött: leállt a motor, leállt a vonat, kialudtak a lámpák, megszűnt a légkondicionálás. Húsz percnyi telefonálás, intézkedés, fontoskodva jövés-menés után a vonat újra elindult.


Milánóban gyönyörű napsütés, virágzó fák és bokrok és a belvárosban hatalmas tömeg fogadott minket. Nem, ők nem miattunk gyűltek össze. Mint utóbb kiderült, a nagyfokú rendőri jelenlét és a sok fotós a Milano Fashion Week alkalmából tolongott a városban. Néhány helyen - az utcán - üvegpavilonokat állítottak fel, amiben profi fodrászok készítettek frizurát a vállalkozó szelleműeknek (az ajtóban toborzó lányok álltak). Egyenesen a dómot vettük célba, hiszen a város geometriai középpontjában álló - és 500 év alatt elkészített - épület a város egyik legfontosabb attrakciója. Itt találkoztunk Árpádékkal is és a - minden képzeletet felülmúló - tetőn már közösen sétáltunk. Itt nem csupán a toronyban lehet körbesétálni (hiszen a dóm egyik különlegessége, hogy hiányzik a harangtornya), hanem az egész tető egy "sétatér".

A nagy tömeg azonban nem volt olyan vonzó, ezért hamarosan elhagytuk a várost és elindultunk Velence felé. Úgy döntöttünk, hogy útközben megállunk Veronában. Még szürkület előtt odaértünk, így még világosban láthattuk ezt a hihetetlenül szép, nagyon jó állapotban megmaradt, hangulatos városkát. Egyik fő látványossága a Római Birodalomkorában épült egyik legnagyobb és legjobb állapotban megmaradt amfiteátruma, az Aréna, ami manapság nyaranta operaelőadásoknak ad otthont. 22.000 fő befogadására alkalmas... Rövid sétával a Piazza delle Erbe térre érkeztünk. A város egyik legszebb terének tartják, nem véletlenül. A tér egyik sarkán van egy kis bolt, aminek nincs kirakata, ill. üvegfala. Az utcafronton ül két idős férfi, egy-egy varrógép mögött. A gyerekeket leszólítják, így Bogit is: "Come, I have a present for you" (honnan látta, hogy nem olasz?). Megkérdezte a nevét, majd egy kartonlapra - amin a cég honlapjának neve is szerepel - ráhímezte egy szívecske kíséretében Bogi nevét. Ügyes eladási technika. Mindezt kb. 1 perc alatt. Az idő rövidsége miatt nem tudtunk mindent megnézni, még kívülről sem, így a híres Júlia erkélyt sem (a Rómeó és Júlia ugyanis itt játszódott, mint tudjuk), viszont megéhezvén egy kis mellékutcában betértünk egy templomba - vacsorázni. Nem hittünk a szemünknek, hogy valóban étterem, ill. pizzéria van benne. Döntésünk nagyon jónak bizonyult: az étel fantasztikusan finom volt, a hangulat egyedi, hiszen egy - már nem templomként működő - templomban ettünk. Külön érdekesség volt, hogy közvetlenül az asztalunk mellett üvegpadló volt, hogy a templom alatt található kripta látható legyen. Hát igen, egy kicsit azért bizarr.



Már jócskán este volt, mire újra autóba szálltunk és Velence elővárosáig meg sem álltunk. Itt derült ki - számunkra -, hogy Árpádék más szállodában lesznek, így az esti beszélgetés ugrott. De mivel korán keltünk és már 11 óra lemúlt, végülis úgyis fáradtak voltunk és másnap újabb hosszú nap várt ránk.
Fényképek itt.

2011. február 25., péntek

Berni fára mászó macik

Legutóbbi berni konzulátusi utam alkalmával a Medveárkot (Bärengraben) is meglátogattam. Könnyű odajutni, a pályaudvar mellől indul az óváros központjába, a sétálóutcába vezető út (Marktgasse), azon kell végigmenni, egész a túlsó végéig, a hídig. A híd túloldalán, a híd alatt található. Azonban csak egyetlen egy medvét sikerült megpillantanom. Ő viszont közel volt, rögtön a híd lábánál (ezért eléggé ki kellett hajolni a hídról) és nagyon szép.




Voltak nálam szerencsésebb látogatók is. Az egyik újság olvasója beküldött egy képet, amin a kis medvebocsok a fán, egész magasan láthatók.

Nincs pénz orvosra


Meglepő hír látott napvilágot 2 nappal ezelőtt. A világ egyik leggazdagabb országában (egész pontosan Genf kantonban, ahol a felmérés készült) minden 7. ember nem engedheti meg magának, hogy orvoshoz menjen betegség esetén. Leggyakrabban a fogorvosról mondanak le.

Közel 1600 - nagyjából egyforma arányban nőt és férfit -, 35 és 74 év közöttieket kérdeztek meg.

15%-uk állította, hogy az elmúlt 12 hónapban anyagi okokból nem ment el orvoshoz, noha szüksége lett volna rá. Ha a fogakról van szó, az arány 37%-ra növekszik. 13% a felírt gyógyszert nem tudta megvenni, 5% pedig a szükséges operációról is lemondott, pénz híján. 26% a szemüveget, vagy a hallókészüléket nem engedhette meg magának.

Különösen aggasztó, hogy a fogorvosról mondanak le a leggyakrabban az emberek, ugyanis az egészséges fog nem csupán esztétikai kérdés. A fogak állapota ugyanis szorosan összefügg a szív-érrendszeri betegségekkel. A fogínysorvadásban szenvedők 20%-kal nagyobb esélyük van rá.

A kutatás szerint különösen a havi 3.000 CHF alatti jövedelműeknél, vagyis a szegényeknél jellemző az orvosi kezelésről való lemondás. Mindez egy olyan országban, ahol kötelező a betegbiztosítás, az orvosi vizitért azonban ezen felül kell fizetni.

Amióta itt vagyunk, szerencsére még gyógyszertárba se kellett mennünk, kivéve múlt hét szombaton, amikor is az ügyeletes gyógyszertárba voltam kénytelen menni. A 8,60-ba kerülő termékért végül 27,60-at kellett fizetnem - ilyen magas volt az ügyeleti díj!

2011. február 24., csütörtök

Környezetbarát autók


Úgy belejöttem a toplisták közzétételébe, hogy ezt a mostani alkalmat sem hagyom ki. Már csak azért sem, mert a környezet védelme amúgy is közel áll a szívemhez (bár attól tartok, hogy a környezetbarát autók használatát nem fogom tudni úgy elterjeszteni, mint a mosódióét, tekintve az árkategóriát...).

A hír nagyon okosan kitér arra is, hogy - mivel az elektromos áramot széntüzelésű erőművek, vagy atomerőművek állítják elő- az elektromos autó valójában nem is olyan környezetkímélő, mint ahogy gondolnánk. Vagy legalábbis nem minden szempontból. A használat során természetesen nem bocsát ki káros anyagokat, de az általa felhasznált elektromos áram előállítása során bizony nem kevés káros anyag kerül a levegőbe. Ezért nem is kapnak külön szubvenciót. A ranglistán nem is találhatók meg elektromos autók, hanem helyettük a hibridek a nyerők.

Svájcban a környezetbarát autók listája a következőképpen néz ki:
  1. Lexus hibrid CT200h
  2. Fiat 500 TwinAir
  3. Toyota Prius 1,8 hibrid
  4. Ford Ka 1,2 Greenpower
  5. Toyota IQ 1,0 ECO
  6. Toyota Auris 1,8 hibrid
  7. Honda Insight hibrid
  8. Toyota IQ 1,0
  9. Volkswagen Passat 1,4 TSI DSG Eco Fuel
  10. Volkswagen Touran 1,4 TSI DSG Eco Fuel
  11. Fiat Punto EVO 1,4 NP

Ha esetleg a neveket (vagyis a márkához tartozó egyéb vonzatokat) nem a megfelelő sorrendben írtam, az könnyen előfordulhat, mert az autókhoz egyáltalán nem értek.

2011. február 21., hétfő

Ezt látni kell



Ha már itt vagyunk Svájcban, egyiket sem hagyhatjuk ki!

Márciusban kerül megrendezésre két olyan kiállítás, ahonnan nem maradhatunk távol. Ilyen a minden férfi álmának minősülő Genfi Autószalon. Idén március 3-13. között kerül 81. alkalommal megrendezésre, ami igencsak figyelemreméltó számnak mondható. A kiállítás honlapján az összes plakát megtalálható, a kezdetektől fogva. Itt a legelső és a legutolsó, azaz a mostani.
A vasúttársaság most is kombinált jegyeket kínál (az SBB utasainak kedvezőbb árú a belépőjegy), ill. különjáratokat indít a kiállításra. Ezek kora reggel indulnak (tőlünk 3 óra az út) és helyjegykötelesek, de a helyjegy bónként használható az SBB éttermében és bisztrójában, azaz levásárolható.

A másik pedig március 24-31. között a Baselworld nevű óra- és ékszerkiállítás (kisfilmek itt). Ez nem midnen férfi álma, de Vargié egész biztosan. Nálunk a városnézések - kis túlzással - órabolttól óraboltig tartanak. Itt remélem, kellő töménységben magába tudja szívni a világ legexkluzívabb óráinak látványát. 100 ország közel 2 ezer kiállítójának termékei tekinthetők itt meg, amit évről-évre több mint 100 ezren (45 országból) meg is tesznek.
Olyan szerencsénk van, hogy Baselben 1 óra alatt ott vagyunk, úgyhogy még csak nem is kell hajnalban kelnünk, hogy kényelmesen odaérjünk.

2011. február 19., szombat

Stein am Rhein


Csak szuperlatívuszokban tudnék beszélni erről a kis városkáról, Stein am Rhein-ról. Kicsi, emberléptékű, hihetetlenül nyugodt, gyönyörű ékszerdoboz.

Valaha - még ennél is - szebb napokat élt városka, ami évezredes történelmet tudhat maga mögött. Schaffhausen kantonhoz tartozik. A Rajna partján áll, ott, ahol a Rajna kilép a Bodeni tóból, a német határhoz nagyon közel. Összesen csupán 3.308 lakosa van.

Történelmét kezdetektől fogva földrajzi helyzete határozta meg. I.e. 5. században már földművesek telepedtek meg a folyó bal partján. Később, időszámításunk kezdetén a rómaiak is megfordultak itt, 300 évvel később várat is építettek.

II. Henrik német-római császár 1007 körül Hohenwielből ide helyezte át a Szent György bencés rendi kolostort birtokaival és jogaival, köztük a vásártartási és pénzverési joggal együtt. A következő években az egykor egszerű halászfalu fontos kereskedelmi településsé alakult. A 11-14. században Stein am Rhein virágzó kereskedővárossá fejlődött. A 17. században kezdődött az első válságos időszak (Schaffhausen és Konstanz javára).

A város határába érve azonnal egy óriási parkolóba érkezik az ember. Az autót letéve két irányba lehet elindulni. Vagy a Rajna-partján tesz az ember egy sétát, vagy az előtte álló városkapun sétál be a gyönyörű városközpontba. Itt szebbnél szebb, festett homlokzatú házak sorakoznak. Valószínűleg nyáron többen voltak, de szombat délután nagyon kicsi volt a forgalom. Nem tolongtak tömegek sem itt, sem a parton. Sőt, a part egy bizonyos szakaszán, a hajókikötőtől följebb olyan hihetetlen csönd volt, amilyet már régen hallottam. Órákig bírtam volna "hallgatni". Csak a kacsák és a sirályok hápogása, rikoltozása hallatszott.

A kolostormúzeum sajnos csak áprilistól októberig van nyitva, így csupán az udvarát tudtuk megnézni.

Fényképek itt.

2011. február 18., péntek

Repülőterek ranglistája


Úgy látszik, eljött a ranglisták készítésének és publikálásának ideje. Ma a repterek rangsora jelent meg. És ismét nem lepődünk meg, hogy Európában Svájc, vagyis a zürichi reptér a lista elején, bár már nem a legelején található. Azonban az előző évben még első helyen állt, most pedig lecsúszott a 3. helyre, Málta és Porto csúsztak be elé. Viszont maga mögé utasított olyan neves reptereket, mint pl. a londoni, frankfurti, párizsi és még folytathatnám a sort.

A zürichi reptér szóvivője szerint nem lehet visszaesésről beszélni, hiszen az olyan kis repterekkel való összehasonlítás, mint a máltai vagy a portói, ahol 2-5 millió utas fordul meg évente, nem releváns. Az igazi megmérettetés a hasonlóan nagy repterekkel szembeni, ott pedig egyértelműen a zürichi vezet.

A díj igen rangosnak számít. Minden évben megkérdezik az utazóközönséget, hogy melyik reptereket tartják a legjobbnak. Tavaly 140 reptéren összesen 300 ezer utas töltötte ki az erre vonatkozó kérdőívet. Különböző kategóriákban kell osztályozniuk a reptereket, természetesen minden reptéren ugyanazokat:

  • hangulat
  • tisztaság
  • hatékonyság
  • személyzet kedvessége
  • érthető útmutató táblák
A lista legelején ázsiai repterek találhatók:

  1. Szüul
  2. Szingapúr
  3. Honkong
  4. Peking
  5. Shanghai

Az angol nyelvű, részletes anyag itt olvasható.

Én nem vagyok egy nagy világutazó, tehát összehasonlítást nem tudok végezni (max. Feriheggyel), de az biztos, hogy a zürichi reptér, hatalmas, ennek ellenére minden könnyen megtalálható (na jó, mégsem, mert a Malév check-in a világ végén van), mindenhová ki van írva, hogy mennyi idő eljutni odáig (mert tényleg hatalmas, szinte külön város minden egyes épület), tiszta, szép. Rengeteg bolt található benne, mindenféle. Csoki, óra, ruházat, kávéház, cipő, újság, ajándék. Mint egy óriási bevásárlóközpont. A beszállás előtt még magazinokból lehet válogatni (női, férfi, számtech, lakberendezés, autó).

És még egy érdekesség. Valaki nem volt rest és lefényképezte azon reptereknek a kövezetét (burkolatát), amerre éppen járt és ezt közkinccsé is tette egy weblapon.

2011. február 17., csütörtök

Sípályák rangsora


Síelőknek (akik nem mi vagyunk) bizonyára jól jön egy effajta lista. A teljes európai síüdülés-kínálatot felmérték, a pályák hossza szerint kategorizálva. A legolcsóbb és a legdrágább 3 szerepel az összefoglalóban. Talán nem meglepő, hogy Svájc mindenhol a csúcson szerepel...

A teljes anyag itt olvasható.

A magam pénztárosa vagyok

... egy kis túlzással. :) Ma - iskolai síszünet lévén - Bogival mentem el bevásárolni és úgy gondoltam, hogy egy nagyobb méretű Coop-ba megyünk, ott nagyobb a kínálat. Ami még vonzerőt gyakorolt, az a Passebene nevű szolgáltatása a Coop-nak. Ehhez szükség van egy Coop kártyára, az van nekem. Ez egy pontgyűjtő kártya, ami hasonlít mondjuk a Sparban használt kártyához, annyi különbséggel, hogy negyedévente új katalógus jelenik meg, amiben rengeteg, pontokért megvásárolható termék található.

Ez a Passebene egy mini vonalkódleolvasó. Első alkalommal ki kell tölteni egy regisztrációs lapot, névvel címmel, kártyaszámmal. Ezt követően szépen odasétál az ember a falhoz, ahol kb. 100 ilyen vonalkódleolvasó készülék van. A monitorhoz odailleszti a Coop-kártyájának a vonalkódját, ez alapján a rendszer kijelöl számára egy készüléket.

Ezzel a készülékkel minden egyes megvásárolni szándékozott áru vonalkódját magunknak olvassuk le (lehet törölni és sokszorozni is, ha valamiből többet akarunk venni) és máris mehet minden a kosárba. Folyamatosan mutatja a kijelző, hogy miket tettünk a kosárba, mi mennyibe kerül, mennyit spóroltunk (ha esetleg akciós árut is vettünk) és hogy pillanatnyilag mennyi a végösszeg. Erre most azért volt szükségünk, mert 100 CHF fölötti vásárlásnál 1000 pontot adnak ezen a héten ajándékba. Az nagyon sok - nekünk jelenleg 5500 pontunk van, ill. volt, mert ma kaptunk 1000-et ajándékba.
Amikor befejeztük a vásárlást, külön pénztárhoz mentünk, ami csak azoknak a vevőknek van fenntartva, akik ezzel a vonalkódleolvasóval vásárolnak. Nincs más teendőnk, mint odaadni a vonalkódleolvasót a pénztárosnak és fizetni. Nem kell semmit kipakolni a szalagra, kivéve, ha szúrópróbaszerű ellenőrzés van. Ezt - állítólag - a rendszer és nem a pénztáros dönti el. Ennyi belefér, még így is sokkal gyorsabb a vásárlás, mint egyébként lenne, sorbanállással, kipakolással, bepakolással. A bevásárlókocsin van tartó, ahová be lehet tenni és van nagyító is, az olyan vaksiknak, akik nem tudják elolvasni a csupa természetes, egészséges termék alkotóelemeit. :)

Bogi nagyon élvezte a vonalkódok beolvasását, ajánlom - Svájcban élő - gyerekes szülőknek is, gyerekük vásárlás közbeni lefoglalására, ill. a vásárlást kevésbé, ám a technikai vívmányokat kevelő férfiaknak is.

Látogatottsági statisztika

Amikor elkezdtem ezt a blogot, csupán az volt a célom vele, hogy megörökítsem a velünk történteket és ezáltal nemcsak magunknak őrizzem meg emlékként, hanem az életünk iránt érdeklődő családtagok és barátok is folyamatosan képben legyenek.
Nem is sejtettem, hogy vadidegen emberek is olvasni fogják, sőt, a keresőbe bizonyos szavakat beütve pont a blogomra találnak. Ma bukkantam rá a blog látogatottsági statisztikái között arra, hogy milyen keresőszavakkal jutottak el emberek, vadidegenek hozzám.
Úgy tűnik, hogy a Duna forrása, eredete az, ami az általam írtak közül a legtöbbet keresett. Nem is gondoltam, hogy ennyi magyar embert foglalkoztat ez a kérdés. A látogatók közül kereken 102-en jutottak el a blogomra ezeket a keresőszavakat beírva. Örülök, hogy ha csak ilyen kis mértékben is, de hozzájárulhatok a "tömegtájékoztatáshoz". :)

2011. február 16., szerda

Lehet, hogy svájciak vagyunk?


Megnyugodtam. Svájci viszonylatban egyáltalán nem számít soknak az a csokimennyiség, amit mi elfogyasztunk. És hozzá kell tennem, Bogi javítja a család átlagát, neki nem engedünk annyi csokit enni, hiszen egészségtelen!!! :)

"A csokoládé finom, tápláló, fokozza a boldogságérzetet, antioxidánsokban gazdag - vagyis még egészséges is. Nem csoda, hogy egy átlagos európai évi 6,5 kg-ot fogyaszt belőle."- írja egy magyar oldal. Bár gyanítom, hogy ez a keserű-csokira vonatkozik. Egy átlagos magyar azonban csupán 3,95 kg-ot majszol el. Tehát a mi családunk koránt sem mondható átlagosnak, legalábbis magyar viszonylatban semmiképp.

Egy ma megjelent cikk szerint a legtöbb csokoládé, évi 12 kg/fő, azaz heti 2,3 tábla vagy napi 30 gramm az átlagosan elfogyasztott mennyiség Svájcban. Ebben ugyan a húsvéti nyuszitól kezdve a kávé mellé adott csokin át az elegáns party-n csordogáló csokiszökőkútból elfogyasztott mennyiségig minden benne van. Most az egyik internetes hírportál közvélemény-kutatást rendez, hogy mi a kedvenc táblás csokija a nemzetnek.

Érdekességként megemlítették, hogy a legrégebbi, mai is működő csokoládégyár a Cailler. Ha ezt tudtam volna, már rég megkóstoltam volna valamelyiket számos termékük közül. A honlapjukon angolul is olvasható minden és finom csokis receptek is találhatók (pl. csokitorta, csoki mousse). Ínyenceknek és édesszájúaknak ajánlom megtekintésre!

2011. február 13., vasárnap

Csúfos vereség - Maradnak a fegyverek




Ma zajlott le a fegyvertartás szigorításával kapcsolatos népszavazás. Egyedül Zürichben, Basel Stadtban (azaz Bázelben, mert Basel Land külön kanton) és négy francia nyelvű nyugati kantonban gondolták úgy a polgárok, hogy mégsem olyan biztonságos a fegyver otthoni tartása. Az elutasító kantonok száma 20.

Egyre nagyobbnak gondolják a cikkírók a város és a "vidék" közötti különbséget. Ez általában az olyan népszavazásoknál szokott kiütközni, ahol a tradícionális svájci értékeke és a korral való haladás között kell választani. Ilyen most pl. a fegyvertartás, ill. ilyen volt nemrég a bevándorlókkal kapcsolatos kérdés. A nagyvárosokban természetes, sőt a cégeknek létszükséglet, hogy legyen külföldi munkaerő. Vidéken a parasztoknak ez egy távoli valóság, az ő életük elzárt területen zajlik.

Csupán érdekességként, abban a kantonban utasították el legnagyobb arányban a szigorításokat (Appenzell Innerrhoden), ahol a nők szavazati jogát is a legkésőbb vezették be, alig 20 éve. Itt 72% gondolta úgy, hogy maradjon szépen minden a régi kerékvágásban. A "legnegatívabb" település Alpthal, ahol 92% szavazott nemmel. Ők arra hivatkoznak, hogy szeretik megőrizni a tradíciókat, viszont nem szeretik, ha holmi városi emberek (vagy leginkább akárki) megmondja nekik, hogy mit szabad és mit nem...

Az eredmény persze megosztja a közvéleményt. Az interneten rekordszámú komment jelenik meg minden ezzel kapcsolatos hír után. Az igazságügyminiszter(nő) pl. úgy gondolja, hogy a nép akarata ellenére azért mégiscsak kellene szigorítani a fegyvertartással kapcsolatos törvényen...

2011. február 10., csütörtök

Költözés előtti selejtezés/búcsú party







Az egyik család néhány hét múlva elköltözik Londonba, ezért egy csomó mindent kiselejteztek, amiket már nem akarnak magukkal vinni. Ezek elsősorban gyerekholmik. Az óvodás kisfiúnak azt mondták, hogy amitől hajlandó megválni (kinőtt játékok), ahelyett Londonban kap majd újakat.

Nagyon érdekesen oldották meg a dolgot. Kb. 8-10 családot hívtak meg egy búcsúbuli-féleségre. Mindenki kapott egy tombolajegyet. Ezekkel igazán nagy dolgokat lehetett nyerni: 3 belépőt az itteni legnépszerűbb, hatalmas játszóházba; egy 2 főre szóló 14 napos fitnessbérletet és egy felfújható, rendes méretű kenut. Ez talán a kellemes emlékek megőrzése miatt, búcsúajándékként a nyerteseknek.

Ezen kívül minden elvitt játék után kap a kisfiú a szüleitől 5 Frankot és az így összegyűlt pénzből veszik meg kint az új játékokat.

A család egy kúriában lakik, gyönyörű parkkal. A bejáratnál felállítottak egy asztalt, ide ki voltak rakva ruhák, meg egyéb holmik. Még szatyrok is voltak kitéve, hogy legyen miben elvinni. A lakásban is meg voltak jelölve dolgok, pl. magazinok (olvasnivalók anyukáknak jelöléssel), bébiholmik, gyerekjátékok. Én pl. elhoztam egy mágneses síléctartót, amit a kocsi tetejére lehet felrakni. De volt pl. egy nagy kocsi is, olyan, amilyennel a bp-i állatkertben a gyerekeket lehet húzni.

Volt rengeteg pizza, rengeteg gyerek (itt sok családnak van 3 gyereke) és Valentín napi sütidíszítés is. Szív alakú sütiket sütött a vendéglátó, ehhez készített rózsaszín krémet, amit rá lehetett kenni, és rakott ki mindenféle színes cukorkát, színes szívdrazsékat, amikkel díszíteni lehetett. Nagy sikere volt.

Így hát csaknem üres kézzel mentünk (ez volt a kérés, hiszen megszabadulni akartak dolgoktól, nem újakat kapni) és jó pár dolgot elhoztunk, a vendéglátók legnagyobb örömére.

Student led Conferences

Na ezt hogy fordítsam le? Inkább elmondom, hogy mit is takar, egy kis előzménnyel. Bogi iskolájában nincsenek tankönyvek. Leginkább beszélgetések során tanulnak, néha kapnak fénymásolt lapokat, feladatokat (Bogi nem igazán, mivel úgysem értené - ezzel mondjuk nem értek egyet) és kapcsolódó videókat is néznek. Aztán úgy dolgozzák fel az anyagot, hogy írnak, rajzolnak, kézműveskednek a témában. Haza nem igazán hoznak semmit ezekből. Karácsonyi szünetre ugyan hazahozhatták a "portfóliójukat", ami egy kis szeletkéjét mutatja be annak, amit egy-egy tárgyból tanultak.

Nos, a mai nap jött el annak az ideje, hogy a gyerekek bemutassák a szüleiknek azt, hogy mit tanultak idáig. Már kb. 1,5 hete készülnek rá. Maguk választhatják ki, hogy melyik tárgyból miket mutatnak meg és be, ezeket bejelölték a füzeteikben.

Vagyis azon túl, hogy a szülők láthatják, hogy mi folyik az iskolában tanítás címén, a gyerekek megtanulják prezentálni a saját munkájukat. Ezt is gyakorolták, párban.

Ha belegondolunk, 10-11 éves gyerekek számára ez nem is olyan könnyű. Átfogó képet adni, de részletekbe is belemenni, talán még sok felnőttnek is nehezére esne.

Mi egy kicsit más helyzetben voltunk, mert Bogi az iskolában az angolon kívül nem sokat tanul. Az itthon vett matekhoz csinálja a "házi feladatot" (vagyis pont fordítva, mint egyébként lenne). Ami pedig olyan, hogy a fő témakörhöz kapcsolódik és van leírás hozzá, azt mind én fordítom le, tehát mindennek képben vagyok, amit tanul, csinál. Így igazán újdonságot nem tudott mutatni, mondani. Egy kicsit (nagyon) frusztráló is ez a helyzet, de 2 előnye mindenképpen van az iskolának: előbb-utóbb megtanul angolul (ez egy elég lassú folyamat, különösen így, hogy az órai munkákban ritkán vesz részt), másrészt látja azt, hogy másfajta tanulási módszer is van, nemcsak a poroszos. Az is igaz, hogy sok szülő, aki csak 1-2 évet tölt az országban a családjával, hasonlóan frusztrált és elvesztegetett időnek tartja az ebben az iskolában töltött rövid időt, ugyanis az otthoni tananyaghoz képest itt szinte semmit nem tanulnak. Azoknak azonban, akik hosszabb időt itt töltenek, mindenképpen hasznos az iskola, mert felső tagozatban már kemény követelmények vannak.

Bogival megbeszéltük, hogy az angolra jobban rá fogunk állni, hogy legalább az az előnye meglegyen, hogy angolul megtanul.

2011. február 9., szerda

Vidéki idill


Teljes tavaszi zsongásban él az ország. Egyérszt pánikban vannak az emberek, mert pont az iskolai síszünet idején van ez a gyönyörű tavaszias idő, ami a síelőknek kevésbé kedvez. Amúgy is kevesebb hó esett idén, de ha az a kevéske is elolvad, hol fognak síelni?! Persze a magasabb csúcsokon (szerintem ez úgy 2.500-3.000 m körül lehet) nem olyan vészes a helyzet, de nem minden sípálya található olyan magasan.

Az ország többi részén pedig metszegetik a fákat, bokrokat, söprögetnek a ház előtt, a mielőttünk lévő réten épp ma trágyáztak... Átható "illat".

Nemrég pedig egy hőlégballon szállt le nem messze tőlünk. Bogi és Niki fejvesztve rohantak ki, hogy közelről is szemügyre vegyék. Bele is kukkantottak. Nagyon izgatottak voltak az élménytől. :)

Nők választójoga Svájcban

Svájc most ünnepli 40. évfordulóját annak, hogy a nők a férfiakéval egyenlő választójogokkal bírnak. Gyanúsan kevés ez a 40 év! Nézzük csak, hogy is állunk ezzel mi, magyarok!

Ezen a linken részletesen is el lehet olvasni, de a lényeg az, hogy Magyarországon bizonyos kitételekkel már 1918-tól (az őszirózsás forradalom ideiglenes törvényhozásának első néptörvénye keretében), korlátozások nélkül pedig 1949-ben vezették be az általános, egyenlő és titkos választójogot.


1893-ban Új-Zéland volt az első ország, amely választási joggal ruházta fel a nőket. Európában elsőként a finn nők járulhattak a szavazóurnákhoz, ők 1906 óta élhetnek szavazói jogukkal.

Svájcban, ebben a demokratikus "mintaállamban" csaknem 100 év és 82 szavazás (amin természetesen kizárólag férfiak vettek részt) kellett ahhoz, hogy a nők politikailag végre egyenjogúak legyenek. Ez csupán 1971-ben következett be. A Wikipedia szerint ezzel Svájc Európában az utolsók között volt, azonban első abban, hogy a női választójogról népszavazást tartottak - és (a férfiak) megszavazták. Lehet szépíteni a helyzetet, de minek (ez az én magánvéleményem, nem a Wikipedia-é). És ez még mindig nem a vége a történetnek, ugyanis a népszavazást követően még 20 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az egyes kantonok be is vezessék. Appenzell Innerrhoden kantonban (az ország észak-keleti határvidékén) 1990 óta szavazhatnak a nők, ezzel ez a kanton volt az utolsó. Az ezt bíróságig menő harcban kivívó nőt és családját a bíróság döntése után névtelen telefonokkal és levelekkel fenyegették.

A nők azonban még mindig nem elégedettek, hiszen az élet más területein még távolról sem egyenjogúak (elsősorban álláskeresésnél, fizetésben). A férfiak azonban azon keseregnek, hogy egyre leterheltebbek, már nem csak a munkában kell helytállniuk, hanem otthon is elvárják tőlük, hogy a háztartásban kivegyék részüket a munkából. Visszasírják a régi szép időket... (ráadásul az alanyi jogon járó fegyvertartartást is el akarják venni tőlük a most hétvégi népszavazást kezdeményezők....noha a népszavazás előtti közvéleménykutatások szerint többségben vannak az ellenzők).

Úgy látom, a kívülről oly tökéletesnek, hibátlannak tűnő országban is igencsak sok tennivaló van még, gondolkodásmódban mindenképpen.

2011. február 8., kedd

Book and Bake Sales


Az iskolában megint egy klassz dolog van. Kb. 2 hete meghirdették, hogy Book and Bake Sales lesz, magyarul könyv- és sütivásár. Nem az iskola, hanem a szülői közösség (Parents' Assosiation) szervezte.

A cél kettős: egyrészt ilyenkor mindenki meg tud szabadulni azoktól a könyvektől, amikre már otthon nincs szüksége (az igazat megvallva nálunk ilyen sosincs, és azt hiszem, nem is lesz - nagyon is ragaszkodom a könyvekhez), másrészt pedig ezek és a szülők által sütött és bevitt sütemények eladásából befolyt összeggel gyarapítani a kasszát, amiből a gyerekeknek lehet ajándékokat venni, rendezvényeket csinálni (Mikulás ünnepség, év végi bál stb.). Erre az alkalomra Bogi is és én is sütöttünk egy sütit. Én a mindig nagy sikert arató répatortát készítettem, ezúttal muffin-formában, glazúrral és mini marcipánrépával, ami nagymértékben feldobta az egyébként semmitmondó, ámde annál ízletesebb répatortát. Bogi pedig egy csokis keksz receptjét nézte ki magának és teljes mértékben egyedül készítette el (ezúttal is csak a mosogatás maradt rám) és nagyon fincsi lett. Árusítás közben persze mindenkinek elbüszkélkedtem vele, hogy ezt a sütit Bogi készítette. :) A végeredmény a fenti képen látható.

5 nagy asztal megtelt könyvekkel, ebből sajnos csak 2 volt gyerekeknek való, a többi felnőtt könyv. Jó párat vettem, angol nyelvű könyvből amúgy is kevés van, otthon ráadásul igencsak drágák (igaz, ma már a magyar könyvek ugyanolyan drágák). Itt viszont minden könyv egységesen 2 CHF-be került. A sütikért 1 CHF-et kértünk. Én is segítettem, tegnap a beérkezett könyvek szortírozásában, ma pedig a sütieladásban.

A gyerekeket osztályonként hozták le a tanárok, hogy szétnézhessenek, vásárolhassanak. Először természetesen a sütis asztalt rohamozták meg, kezükben szorongatva a kis pénzüket. Miután gondoskodtak a desszertről, már nyugodtan válogattak a könyvek között. A mai napon ilymódon közel 400 CHF jött össze.

Ezt én nagyon jó ötletnek tartom, bárhol megvalósítható lenne. Lehet, hogy van is ilyen, nem tudom. Bogi otthoni iskolájában karácsonyi vásár volt, kisebb értékű dolgokat vihettek be a gyerekek, amiket maguk árultak, mint egy piacon, asztaloknál. A bevétel ott is hasonló célra lett elkülönítve.

2011. február 5., szombat

Korai tavasz, Waldshut

Ma napsütésre ébredtünk. A nap a hálószoba felől kel fel - aluredőnyök vannak, sötétítőfüggöny nincs. Ez nem teljesen tökéletes kombináció a napsütés teljes kizárására. De legalább már ébredéskor tudtuk, hogy szép idő van. Gondolkodtunk, hogy elmenjünk-e újra Bernbe, de amire elkészültünk, már túl késő lett volna oda elindulni. Így maradtunk Waldshut (Németország) mellett.
Az óvárosban belefutottunk egy kisebb tüntetésbe. Egy kb. 30-40 fős csoport egy traktorral és rendőri kísérettel vonult a Stuttgart 21 projekt ellen. Meglepő módon még a magyar nyelvű Wikipédián is van róla infó. Egy tervezett vasút- és közlekedésfejlesztési projekt, ami a kezdetek óta heves ellenállásba ütközik. Legalább ezt is megtudtuk.
A jó időre való tekintettel mindenki kirajzott az utcára, volt, aki rögtön rövidnadrágban és rövidujjúban, de sokan csak egy kardigánban. Olvastam, h a déli Tessin kantonban közel 20 fok volt ma, a főnnek köszönhetően. Itt 12 fok volt.

2011. február 4., péntek

Zoo Zürich

Ilyen jópofa plakátokat lehet látni városszerte, ugyanis a zürichi állatkert úgy döntött, hogy elefántjainak tágasabb, méltóbb lakhelyet szeretne kialakítani (egész pontosan 6x akkorát, mint a jelenlegi), amihez adományokat várnak.

Ennek apropóján gyorsan megnéztem az interneten, hogy mit is lehet tudni az állatkertről. A döntés gyors volt: amint jó idő lesz, megyünk, megnézzük személyesen is. Az állatkert honlapja maga egy fél napos programot biztosít. Érdemes megnézni a rövid ill. a hosszú bemutató filmet is. Aztán található még film az oroszlánokról, és webkamera, amivel szintén az oroszlánok életét lehet nyomonkövetni. A budapesti állatkertben hosszas, célirányos kutatás után volt szerencsém egyszer egy oroszlán néhány cm2-nyi részét megpillantani. Ehhez képest a webkamerán keresztül épp 5 oroszlánt láttunk, amint felszabadultan játszottak.

Egyik kedvencem a Foto-Tipps, vagyis hasznos tanácsok arra vonatkozóan, hogy melyik állatot hogyan tudod sikeresen megörökíteni (pl. üvegfal mögül a gorillát, akváriumban a halakat milyen objektívvel, blendenyílással, vaku nélkül stb.).

Elektronikus képeslapok (e-cards) is szép számmal találhatók itt. Németül, ill. a svájci németet bíróknak pedig ajánlható a National Geographic helyett nézhető, az állatkertben felvett és kommentált, interjúkkal tarkított filmek tömkelege az ott élő állatokról. Az egyik legújabb ezek közül a fókákról szól. Nagyon helyesek!


Az állatkert nem csupán az állatok bemutatására szolgál, igazi élménypark. Csupán egyet emelnék ki a számos lehetőség közül. Éjszakai túrát is szerveznek a parkon belül (ami után az állatkert területén belül jurtában, hálózsákban alva lehet éjszakázni és másnap további kulisszák mögötti programokon részt venni) áprilistól októberig. Az októberi időpontokon kívül minden időpont foglalt már, június-júliusban van még 2-2 szabad hely.

Még sokáig áradozhatnék, de majd inkább azután folytatom, ha nem csak a honlapot, hanem magát az állatkertet is láttuk! :)

2011. február 3., csütörtök

Rapper Bligg

Állítólag ő Svájc legmenőbb rappere... Svájci népzenét, tradícionális hangszereket és a hip-hop zenét ötvözi - az újság szerint. Csak érdekességként. :) Azt hiszem, én a továbbiakban sem fogom hallgatni.

Bogi sajtos kígyói

Bogi már napok óta készül arra (gondolatban), hogy süssön. Tegnap végre adottak voltak a körülmények, idő is volt, no meg hozzávalókat is találtunk az általa kinézett süteményhez.


Bevallom, én nehezebben álltam rá (belülről) erre a dologra, ugyanis nagyon nem szeretek mosogatni, meg a konyhát helyreállítani egy-egy nagyobb munka után, de nem állhatok útjába a fejlődésnek és az alkotókedvnek. :)


Így hát tegnap Bogi teljesen egyedül sütött. Rám csak a mosogatás hárult. Kevert, kavart, gyúrt, nyújtott, szaggatott, sajtot reszelt, tepsibe helyezett - ez az iciri-piciri, vagyis a család pedig mind megette...


Nagyon ügyes volt és sikere is volt a sajtos kígyóknak.

2011. február 2., szerda

Nemzeti Szirénateszt Napja

Svájcban minden év februárjának első szerdáján, du. 13.30 és 15.00 óra között letesztelik az ország összes, szám szerint 7.500 légvédelmi szirénáját, melyek Svájc területének 99%-án hallhatóak. Ezeknek az a funkciójuk, hogyha bármilyen veszély fenyegeti a lakosságot (pl. természeti vagy kémiai katasztrófa, megnövekedett radioaktivitási szint), akkor riasztani lehessen őket.

Kétféle sziréna létezik, a hagyományos és az árvízi. A hagyományos sziréna 1 percen keresztül szól, emelkedő és csökkenő hangon. Az árvízi szirénák a gátak közelében vannak elhelyezve és egy esetleges áradásról, árvízről értesítenek. Ezekből 750 db van és 20 mp-enként 12 azonos, egyenként 10 mp-ig tartó hangot adnak ki.

A teszt során természetesen nincs semmi tennivalója a lakosságnak, csak az, hogy szépen eltűri és megnyugszik, hogy még mindig rendben működnek. Előző nap az elektronikus és a nyomtatott sajtó is tájékoztatást ad a tesztről, hogy aki esetleg elfelejtette volna, hogy ezen a napon van a hivatalos teszt, az se lepődjön meg másnap. Én a szomszédunktól kaptam sms-t délelőtt, hogy nehogy pánikban törjek ki a szirénák hallatán.

Amennyiben azonban nem ezen a napon hallatszanak szirénák, akkor azonnal be kell kapcsolni a rádiót, mert onnan lehet megtudni, hogy pontosan mi is a probléma és mi a további teendő. A szomszédokat is értesíteni kell, biztos ami biztos, hátha nem hallották meg a szirénát, vagy elromlott a rádiójuk.

Az árvízi sziréna minden esetben az általános sziréna után szólal meg, viszont ha már ezt is halljuk, akkor azonnal menekülőre kell fogni.

Az interneten egész gyűjtemény található ezekről a tesztekről készült felvételekkel. Egy itt meghallgatható. Egy 2009-es tévériportot is találtam a témáról (szép svájci nyelven - már csak ezért érdemes megnézni).

2011. február 1., kedd

"Lefegyverzési" népszavazás

Svájcban, ha valaki elégedetlen valamivel, ami tömegeket érinthet, ír egy beadványt, amihez 100.000 aláírást kell gyűjteni 18 hónapon belül ahhoz, hogy az beadható legyen és ellenőrzés ill. elbírálás alá essen, vagyishogy érdemben foglalkozzanak vele. Svájc hivatalos honlapján meg is tekinthetőek ezek a beadványok minden hozzájuk kapcsolódó információval együtt (mikor kezdődött az aláírás gyűjtés, meddig tart, mi a beadvány maga).

A következő népszavazás - ami már túl van a sikeres aláírásgyűjtésen - február 13-án lesz, mégpedig a fegyvertartásról. Alapvetően a katonai szolgálati fegyverekről van szó. A Parlament és a szövetségi kormány a balos népszavazási kérdés elutasítását javasolják. Január elején kezdődött a hozzá tartozó kampány. A kérdés rendkívül összetett.


A népszavazás arra megy ki, hogy
  • legyen központi nyilvántartás azokról, akik fegyvertartásra jogosultak
  • ne lehessen otthon katonai fegyvert tartani, hanem lőszertárakban tárolják őket
  • aki fegyvert szeretne tartani, az alapos alkalmassági (és szükségességi) vizsgán essen át


Egy kis háttérinfó, döbbenetes adatokkal:

  • Svájcban évente kb. 300 ember lesz szolgálati fegyverével öngyilkos, 3x annyian, mint az európai átlag. Kommentelők válasza: aki öngyilkos akar lenni, az az lesz, ha nem lőfegyverrel, hát mással.
  • Nagyjából 2 millió (!) lőfegyver található a svájci háztartásokban! Ebből nagyságrendileg 900 ezer már működésképtelen, 260 ezer aktuális katonai puska. A kantonoknál 600 ezer van regisztrálva. A maradék 240 ezerről senkinek nincs információja.
  • Az elmúlt 40 évben a katonaságnál 4.300 elveszett lőfegyvert jelentettek. Ezek közül 351 bukkant elő újra. Különösen magas volt ez a szám az 1995 és 2004 között véghezvitt hadügyi reform ideje alatt, amikor sok katonát bocsátottak el. Az utóbbi években viszont nagymértékben visszaesett az eltűnt fegyverek száma.
  • Az elmúlt években rendezett gyűjtések során 30 ezer lőfegyvert és több tonna lőszert gyűjtöttek be a háztartásoktól. Ennek és a szigorított szabályoknak köszönhetően ma már az évi 200 emberölésből 75-ről 50-re esett vissza a lőfegyverrel elkövetett gyilkosságok száma.
  • Itt is van sorköteles katonai szolgálat 19 éves kortól 5 hónapon át és még hosszú évekig minden évben vissza kell menni a seregbe több hetes ismétlő oktatásra, amíg az ember fia tartalékos. A hírekből úgy tűnik, hogy a katonai fegyverüket nem kötelesek leadni! Amióta lehetőségük nyílik rá, azóta csupán 625-en tárolják fegyverüket szolgálati idejükön kívül a lőszertárakban. "Hiszen jogunk van megvédeni magunkat és különben is, ez egy szép svájci tradíció. És mit szólna ehhez Tell Vilmos?" - írja egy kommentelő. Igaz, lőszert nem tarthatnak maguknál.
  • A pártok szerint a népszavazás nem a megfelelő célcsoportot akarja "lefegyverezni". A katonáktól, vadászoktól, gyűjtőktől és az örökségként fegyvert tartóktól akarják elvenni a fegyverüket, becsületes, törvénytisztelő svájci állampolgároktól, nem pedig a bűnözőktől. Őket pedig amúgy sem érdekli a törvény, fegyverüket nem fogják regisztráltatni.
  • Az éjszakai szórakozóhelyekre járó fiatalok 25%-a "felfegyverkezve" (kés, boxer stb.) megy el otthonról. És itt nem egyszerű bicskáról van szó.
  • Az emberölések 40%-a szúrófegyverrek történik.
    A BBC górcső alá vette a sváci hadsereget. Az első kérdés: mi a csudának van egy semleges országnak, ahol 100 éve nem volt háború, hadserege? Ráadásul sorköteles katonákkal? Évi 4,5 milliárdért dollárért? Csapatépítésnek egy kicsit drága.


A kampány már január elején megkezdődött. Az egyik óriásplakát egy szíven lőtt plüssmacit ábrázol, vagyis a védtelen gyereket szimbolizálja, aki esetleg otthon hozzáférhet a fegyverhez. Ők a népszavazást támogatók. A másik egy fegyveres rablót, aki ellen az ember védtelen marad, ha le kell adnia fegyverét. Ez az ellenzők táboráé.


Kíváncsi vagyok a végeredményre.

Virágzik az autópiac

Amikor először láttam tegnap a hírt a buszhíradóban, nem hittem a szememnek. Ma megnéztem az újságban is. Igen, jól láttam. Svájcban 2010-ben több mint 1 millió autót adtak el. Csak összehasonlításképpen: Magyarországon ezidő alatt 43.823 autó talált (új) gazdára (27,86%-kal kevesebb, mint 1 évvel ezelőtt).


A svájci 1 milliónak a nagy részét használt autók teszik ki, új autót azonban még így is 290 ezren vásároltak, 10%-kal többen, mint 2009-ben. A növekedés okát szakértők a pénzügyi krízis enyhe lefolyásának, a kedvező gazdasági kilátásoknak és a rendkívül alacsony kamatrátának tudják be. A képen látható Golf vezeti az eladási listát (11.773 eladott db-bal).