2011. december 28., szerda

Svájci sípályák

Közszolgálati hírek a svájci sípályákkal áraival kapcsolatban a síelés szerelmeseinek. Svájc alapvetően drága, de ezen belül is vannak fokozatok. A legdrágább heti síbérlet pl. 198 frankkal drágább a legolcsóbbnál.

Ezen a linken a sípályák 30-as listája, pályakilométer, heti síbérlet ár feltüntetésével.

2011. december 22., csütörtök

Közösségi kertek


Egy nagyon klassz kedvezményezésről olvastam - ezúttal Magyarországon.

A közösségi kertek új színfoltot hozhatnak a városok életébe. Az ötlet nem magyar, de itt is, mint bárhol máshol, nagyszerűen alkalmazható. Sok városban vannak ugyanis átmenetileg, hosszabb-rövidebb ideig üres, esetleg építési telkek. Budapesten meglepően nagy terület áll így parlagon. De a belvárosi házak belső udvarában is létesíthető, föld híján kisebb földkonténerekben is nevelhetők növények.

A közösségi kertek civil kezdeményezésre alakulnak, és számos előnyük van. Magyarországon egyenlőre gyerekcipőben jár az ügy, de remélhetőleg el fog terjedni. Így városi környezetben is lehet a városlakóknak kicsi, bérelt kertjük - akár csak egy szezonra, vagy évre. Itt lehet gyümölcsöt, zöldséget, virágot nevelni - elsősorban saját célra. Emellett közösségépítő szerepe is van. Az eszközök közösek és a szabályokat be kell tartani. A feltételekről és a részletekről a fenti linken lehet olvasni. Itt pedig egy kis film látható.

Az előnyök közül néhány:

• Visszanyerhetőek az elhagyatott terek
• Közösséget épít, barátságokat szül
• Örömforrás a közösségen kívülieknek is (esztétikum)
• Öngondoskodásra tanít
• Csökkenti az élelmiszerek beszerzésének a költségeit
• Csökkenti a vállalati élelmiszerrendszertől való függőséget
• Elhagyott tereket tesz újra organikussá
• Megköti a szén-dioxidot
• Általában nem, vagy alig használ kémiai növényvédő szereket
• Rövidíti a távolságot a fogyasztó és az előállítás között, így csökkenti a logisztika negatív következményeit

2011. december 20., kedd

Túl sok hó...


"Télen nagyon hideg van, nyáron nagyon meleg van, sohasincs jóidő ..." - jut eszembe a régi dalocska.

Eddig azon siránkozott az egész ország, hogy hol marad már a várva várt hó? Aztán amikor hullott némi, rögtön beszámoltak róla, hogy a világ számos pontján örülnek, hogy Svájcban végre van hó a sípályákon. A CNN külön stábot küldött és még egy afrikai híradást is megneveztek, ahol fontos hírnek tartották, hogy Svájcban esett a hó.

Most viszont tényleg megérkezett a fehér égi áldás! Mondanom sem kell, ezt meg már sokallják. Ugyanis a hegyekben vég nélkül szakad a hó, hirtelenjében 3x annyi is esett, mint az ebben a hónapban mért sokéves átlag.

A Wallis kantonbeli Crans-Montana-ban 1,5 új hó esett, ezért van, aki arról panaszkodik, hogy reggel alig találta meg a hóhegyek alatt az autóját és 4-üknek 1,5 órájába telt, amíg kiásták a hó alól. Fogalmam sincs, hogy ekkora hóban hová készült az autójával, mert nálunk reggel a kb. 8 cm-es hótól megbénult a közlekedés. Délutánra már 20 cm-re duzzadt a hó, rengeteg a baleset.

Úgy tűnik, hogy errefelé fehér Karácsony lesz, hacsak a közeledő melegfront mindent el nem mos.

2011. december 18., vasárnap

Problematikus a zebra

A svájci gyalogosok abban a biztos tudatban lépnek a zebrára, hogy ott elsőbbségük van. Ebben olyannyira mélyen hisznek, hogy még arra sem veszik a fáradságot, hogy körülnézzenek. Ebből kifolyólag az utóbbi napokban újabb és újabb híradások jelennek meg arról, hogy gyalogosokat gázolnak el a zebrán.

Érdekes módon - alapvetően - nem azon gondolkodnak, hogy a gyalogosokat szólítsák fel nagyobb odafigyelésre, hanem mindenféle technikát próbálnak kiötölni, aminek segítségével az autósok hamarabb észrevehetik a zebrához közeledő gyalogost. Bár az is feltűnt az illetékeseknek, hogy a zebrán történt balesetek közül minden 7.-ben legalább részben a gyalogosok a hibásak (ez vajon mit jelenthet?), ezért a közeljövőben egy 6 millió frankos figyelemfelkeltő kampányt indítanak, amely ezúttal nem csak az autósokhoz, hanem a gyalogosokhoz is szólni fog.

A felmérések szerint Svájcban a zebrák több mint fele nem biztonságos. A legjobb a helyzet Frauenfeldben, a legrosszabb Freibourgban, Oltenben és Genfben. A többnyire biztonságos gyalogosátkelőhelyekkel rendelkezik még Biel és Chur is.

Amennyire veszélyes egy magyar autós számára Svájcban autózni (egyszer kishíján elgázoltam egy gyalogost, bár igen lassan haladtam, de nem feltételeztem, hogy le fog lépni elém), ugyanannyira veszélyes egy svájci túristának mondjuk Magyarországon, vagy más országban gyalogosan megközelíteni egy zebrát.

Bürokrácia

8 héttel ezelőtt látta meg a napvilágot Maria. Szülei úgy gondolták, hogy még mielőtt megszületik a baba, nyaralnak egyet Toscanaban. Maria azonban úgy gondolta, hogy Toscanat ő is szeretné látni, ezért hát fogta magát és a vártnál egy kicsit hamarabb megszületett, nem is sejtvén, hogy ezzel micsoda kálváriát okoz szüleinek.

A toscanai kórház ugyan adott egy születést igazoló dokumentumot a svájci szülőknek, ők azonban nem tudták, hogy ez nem elegendő ahhoz, hogy Svájcba hazatérvén hivatalos papírokat szerezzenek számára. 8 hete hivatalról hivatalra járnak, Maria hivatalosan azonban még mindig nem létezik. Mindenhol különféle jogszabályokra hivatkozva elutasítják kérelmüket. Az alap mulasztás az volt, hogy még Toscanaban a gyerek születését követő 10 napon belül a szülőknek személyesen el kellett volna menniük a helyi anyakönyvi hivatalba, ezt ők azonban - információ hiányában és a váratlan szülés miatti izgalomban - elmulasztották. Így hát tulajdonképpen kicsempészték újszülött gyermeküket Olaszországból, hiszen hivatalos papírok híján azt sem tudják bizonyítani, hogy Maria az ő lányuk.

A megoldás egyelőre várat magára. Az persze megint más kérdés, hogy a várható szülés előtt nem sokkal miért utaztak külföldre a szülők...

2011. december 16., péntek

Finn design


A finn "barátnőmtől" születésnapomra kaptam egy kis tálkát, ami az egyik legismertebb finn építész/designer, Alvar Aalto kreációja. Még az 1937-os Párizsi Világkiállításra készítette és nevezte be - névtelenül -, ahol hatalmas sikert aratott vele. Azóta számos méretben és színben készül, ugyanaz a forma. A gyártás az Iittala gyárban zajlik és változatlanul egyedi, fújt üveg minden egyes darab. Nekem is nagyon tetszik ez a forma és Ullának hála, újabb darabbal gyarapodott a most már 2 db-osra duzzadt gyűjteményem. Karácsonyra egy tésztaszaggató formához hasonló fém formát kaptam tőle, ami magasabb, mint a kiszúró formák, szerintem mini adagokat (pl. rizs, puding) lehet vele formázni.

Érdekesség, hogy építészeti munkásságára nagy hatással volt a Bauhaus iskola, különösen Moholy-Nagy László, akivel 1930-ban találkozott először.

Joachim



És megint az időjárás. :)

Tegnap indult útjára északról Joachim, útját mindenhol pusztulás kísérte. Ma délutánra Svájcba is megérkezett. A laposabb vidékeken 100 km/órás sebességgel, az Alpokban akár 170 km/órával is száguldott. Leszakított tetők, gyökerestől kicsavart fák, sínről lefújt erdei vasút, útról felemelt utánfutó, kézből kicsavart esernyők, eláradt pincék... és még hosszan sorolhatnám. Volt, ahol elővigyázatosan lefújták a mára tervezett karácsonyi vásárt. A zürichi reptéren pedig már több, mint 100 járatot töröltek.

Nálunk pont akkor kezdett tombolni, amikor már majdnem hazaértünk a busszal. Az esernyővel nem is próbálkoztam, még nekünk is nehéz volt megbírkóznunk az orkán erejű széllel. Ma esti erdei grillezés lefújva...

Joachim már Ausztriát is elérte, de a magyar hírportálokon csupán annyit írnak, hogy viharos szél várható.

2011. december 14., szerda

Időjárásjelentés


Természetesen vannak ennél érdekesebb témák is, de mivel most már nem csak én blogolok a családban, ezért azokat átengedem Varginak. :)

A mai nap olyan változékony időjárást produkált, mintha tavasz lenne. Borús, esős időszakok váltogatták egymást a felhők közül elő-elő bukkanó nap következtében szikrázó napsütéses rövid időszakokkal. Két alkalommal is volt szivárvány, de amilyen erős, tökéletes volt, olyan hamar el is illant. Mire a fényképezőgépet elővettem, addigra már csak halvány mása volt ereje teljében lévő önmagának. Szerencsére Zürichből még jobban látszott a szivárvány, sőt, ők egyenesen dupla szivárványt láttak (a mi - értsd Aargau kanton - esőnk következtében). A meteorológus szerint igazi kuriózum a december közepi szivárvány.

2011. december 13., kedd

Sűrűsödnek a programok

A hónap első vasárnapján került sor a "lakóparkunk" saját karácsonyi apero-jára. Csak a végére tudtam menni, de semmiképpen nem akartam kihagyni. Igaz, hogy idén egy kicsit kevésbé volt nagy a felhajtás (nem volt pl. "gulyás"), viszont már hetek óta áll a feldíszített karácsonyfa és volt forraltbor is.

Múlt szombaton finn karácsonyban lehetett részünk. Állítólag a finneknél hagyomány, hogy karácsony előtt a barátaikkal is buliznak. Itt most 7 családot hívtak meg, gyerekek nélkül. Már jó előre szóltak, hogy melyik napra gondoskodjanak a meghívott szülők babysitterről. Az Ikea praktikus forrása sok hozzávaló beszerzésének, így pl. Glögg-öt szürcsölgettünk.

  • A finnek ezt a puncsot úgy isszák, hogy mazsolát és vékony mandulaszeleteket kanalaznak bele, majd a végén belőle ki, amikor már jól megszívta magát. (Legutóbb, amikor kb. 2 hete az Ikeában jártunk, éppen kóstoltatták, az alkoholmentes és az alkoholos változatot is)
  • Ha alkoholosan szeretnék inni, akkor vodkát öntenek bele.
  • Vodkát úgy is isznak, hogy liquorice-t, vagyis magyarul azt a bizonyos fekete medvecukrot (ennek rengeteg változata létezik) teszik bele. Ettől édeskés íze lesz és az ember bátrabban kezdi inni a vodkát, és szép észrevétlenül berúg tőle.

Ulla, a háziasszony többféle finn finomsággal készült, sőt, még étlapot is készített. Voltak halas szendvicsek, leveles tésztában sült valamik (mince-rice-pies és karelian pasties with egg butter - az étlapról lesek), no és az elmaradhatatlan finn húsgolyó (nem tudom, mitől finn, mindenesetre pont olyan, mint az ikeás svéd húsgolyó). Süteményből is volt kínálat (Christmas stars with plum jam, lingonberry mousse, lingonberry cake) és az elmaradhatatlan gyömbéres keksz (ez szerintem szintén az Ikeából). Finnországban állítólag kevés gyümölcs terem meg, viszont bogyósokból sokféle van. Ez a lingonberry is ezek egyike, nevezetesen a vörösáfonya. Most már legalább ezt is tudom.

Csütörtökön céges fondüzés. A meghívó szerint kocsival nem lehet feljutni a hegyre, ahol az étterem van, úgyhogy senki ne késsen, mert a felvonó különjárat 17.30-kor indul. Arra is felhívták a figyelmet a meghívóban, hogy öltözzünk melegen (meleg cipő, meleg kabát), mert a vacsora előtt a szabadban lesz egy kis apero és kb. 0 fokra lehet számítani. Készülni kell valami kis ajándékkal is, kb. 8-10 frank értékben, ami lehetőség szerint legyen vicces és persze általános érvényű, mert bárki kaphatja, nem személyre szóló. Még van egy napom, hogy kitaláljam, mi legyen. Mi legyen?!

Péntek estére egy szabadtéri családi grillezést tervez a női túrázó csapat (akikhez sajnos már 3 hónapja nem tudok csatlakozni, a munka miatt). Remélem, nem fog esni az eső, meg a hó sem, mert izgalmasnak ígérkezik.

Egy karácsonyi meghívást pedig már le is mondtunk. A karácsonyra Svájcban ragadó szerencsétleneket hívta meg az egyik angol család az iskolából (szintén a túrázó csapat tagja), közös ünneplésre.

2011. december 12., hétfő

Ez itt a reklám helye

A példa ragadós. Most már nem csak én töltöm az estéket blogon való posztolással, hanem Vargi is.

Aki szereti a szórakoztató stílust (amíg nem volt mobil, meg internet, addig imádtam a hosszú és persze vicces leveleit és egyéb, fecnin hagyott üzeneteit), nosza, ugorjon a www.vargabetu.blogspot.com-ra, nem fog csalódni! :)


2011. december 11., vasárnap

Szilveszteri Futás - ma


Zürich Silvesterlauf - ez a program fogadott ma minket Zürichben, akik azzal a szándékkal mentünk be Zürichbe, hogy bevessük magunkat a vasárnapi vásárlási forgatagba. Nem feltételeztük, hogy karácsony előtt sem minden vasárnap vannak nyitva az üzletek. Előző 2 vasárnap nyitva voltak, most nincsenek és jövő vasárnap újra kinyitnak.

Ezen a vasárnapon sem kongtak azonban üresen Zürich utcái, ugyanis ma került megrendezésre a 35. Zürichi Szilvesteri Futóverseny (Zürcher Silvesterlauf). Hogy mi köze van Szilveszterhez, azt legalább annyira nem értem, mint ahogy azt sem, hogy a maciknak mi közük van karácsonyhoz, de láthatóan ez senkit nem érdekel (rajtam kívül). Közel 19 ezren neveztek a versenyre, amihez az időjárás különösen kegyes volt. Az előző napok szélviharai és esői után ma enyhe, szélmentes idő, kb. 9 fok fogadta a versenyzőket és a lelkes - és hangos - szurkolótábort (a szurkolók kereplőket kaptak, így az egész város idegesítően kattogott).

28 különböző kategóriában lehetett indulni, a családostól az egyénin keresztül az anya-gyerek, apa-gyerek kategóriáig minden megtalálható (pl. Run for Fun, mókás ruhákban). A versenyre egyéb programokat is rászerveztek, a főszponzor ingyen forró teát osztott és szerencsekereket állított fel (itt 5 frankos ajndékutalványt nyertünk), a többi szponzor pedig ajándékokat biztosított egy másik szerencsekerékhez (itt ragtapasztartót tele ragtapasszal és szőlőcukrot fémdobozban).

Ha most elkezdenék edzeni, a jövő évi anya-gyerek távon (1,4 km) el is tudnék indulni... :)

Hogy kerül a maci a fa alá?







A Lindt csokigyár marketingvezetője már egy április végi sajtótájékoztatón bejelentette, hogy a nagy sikernek örvendő Lindt húsvéti arany-nyulak után a karácsony sem fog arany Lindt csokifigura nélkül eltelni - a karácsonyt arany macik fogják megédesíteni.

Hogy miért éppen maci? Erről nem szól a fáma. Mindenesetre az biztos, hogy az aranyfigurákért hajlandóak többet is fizetni a vásárlók és miért ne adják meg a lehetőséget a vevőknek arra, hogy karácsonykor is drágább csokit vásároljanak? A cég marketingvezetője szerint a macikat is másolni (hamisítani) fogja a konkurencia, ugyanúgy, mint ahogy az arany-nyulakat.

Mi sem vetjük meg a csokoládét és az amúgy is jelentős csokifogyasztásunkat a híresen jó minőségű és finom svájci csoki hazájában nem sikerült visszaszorítanunk. Ellenben - vesztünkre - elérhető közelségben van a Lindt csokigyár, ahol időnként nagybevásárlást tartunk. Húsvét és karácsony előtt plusz üzletet is megnyitnak a gyár mellett, a szezonális csokik árusítására. Nem bízzák a véletlenre azt sem, hogy becsalogassák a vevőket. A gyár olyan nagy és feltűnő, ráadásul az út mellett található, hogy nem lehet nem észrevenni, de az út mellett, a gyár parkjában szolídnak és visszafogottnak nem nevezhető óriás arany macicsalád és húsvéti tojásfa utóérzetet keltő karácsonyi díszekkel felékesített fa csalogatja a bizonytalankodókat.

Roger Federer és a Lindt közös kapcsolódási pontjáról itt lehet olvasni:

Képek itt.

2011. december 9., péntek

Winter Art Festival


Mindjárt itt a szünet, ezért itt az ideje az iskolában a szezonzáró műsornak, ami Téli Művészeti Fesztivál néven fut. A gyerekek (a felsősök) év elején több választható tantárgy közül mazsolázhattak, ezek mind fél évesek. Bogi a rajzot (2D Art) választotta, de volt színjátszás és énekkar is (meg még sok más is).

A fenti 3 csapat készült műsorral a tegnap estére. Az énnekkarosok kezdtek. Meglepően sok volt közülük a fiú, ami ebben az életkorban (6-8. osztályosok) nem annyira jellemző. Az egyik oka az lehet, hogy az ének tanárt nagyon szeretik, a másik az, hogy nem karácsonyi vagy népdalokat énekelnek, hanem mai, esetleg régebbi slágereket, a harmadik pedig - ahogy azt egy anyukától megkérdezve megtudtam - az, hogy énekkarra nem kell tanulni, a többire viszont igen, tehát ez a megúszós vonal. Az egyik dalt 2 fiú kísérte gitáron, Bogi osztálytársa akusztikuson, egy 8.-os fiú pedig basszus gitáron.

A színjátszósok egy nagyon vicces darabot adtak elő, aminek az a címe, hogy 15 érv, hogy miért ne szerepelj színdarabban (15 reasons not to be in a play). Hosszú volt az előadás, még szünet is volt közben, de senki nem sült bele a szerepébe és meglepően jól játszottak. Látszott, hogy élvezik.

A végén pedig még néhány dalt énekeltek az énekkarosok.

A színházterem előtt állították ki a rajzokat, festményeket. Nagyon tetszik, hogy különböző technikákat, stílusokat próbálnak ki, ami egyébként nem biztos, hogy eszébe jutna az embernek.

Ilyenkor mindig azt érzem, hogy az iskola sokat ad hozzá a gyerekek önbizalmának és személyiségének fejlődéséhez.

2011. december 7., szerda

Ítéletidő

Kb. 6 hete egy csepp eső nem sok, annyi nem esett az országban. A síparadicsomokban már a vészharangokat kongatták, ugyanis a leghóbiztosabb helyeken sem volt nyoma hónak, még november végén sem. A szezonnyitót hétről hétre későbbre halasztgatták (van, ahol most épp Szentestére tolták ki) és nem győznek különböző akciókat kitalálni, hogy mégiscsak odacsábítsák a látogatókat.

De most végre megjött a csapadék és a hóhatár is 1200 méter körülire zuhant. Itt nálunk pedig 2 napja megállás nélkül szakad az eső, mintha dézsából öntenék, mindez orkán erejű széllel kísérve. A buszmegállóhoz gyakorlatilag egy lefelé zúduló folyón keresztül tudunk felcaplatni, miközben hajunkat, ernyőnket tépázza a szélvihar.

Szerintem esőből ennyi már elég is, a mezőgazdaság kapott éppen eleget...

2011. december 6., kedd

4 frank fölött a kávé ára!

Címoldalon a mai újságban: a legtöbb helyen 4 frank fölé emelkedett idén a krémkávé ára. A legdrágábban az amúgy is drágaságáról híres Zürichben lehet kávézni, itt akár 5,30-at is elkérnek egy kávéért. A cikkből számomra érdekes adat az volt, hogy sok helyen minimálbéren foglalkoztatják a kávéházi alkalmazottakat (felszolgálókat), akiknek a bérét jövőre meg fogják emelni a jelenlegi 3.850-ről 4.100 frankra.

A kávé áráról szóló hír az interneten rövid idő alatt 145 kommentet szült. A 143. meg is jegyezte: "úgy tűnik, hogy ez ma a legégetőbb problémája Svájcnak...". :)

Apropó internet és kávé: Badenben (egész pontosan az állomás épületében, ami Svájc egyik legrégebbi állomásépülete) november 17. nyílt meg Aargau kanton 2. Starbucks kávézója, így a rajongóknak (mert a Starbucks-nak hívei vannak) nem kell többé Aarau-ig vagy Zürichig utazniuk, ha kedvenc kávékreációjukat szeretnék fogyasztani.

Történt pedig, hogy egy helyi lakos 2008-ban a Facebook-on létrehozott egy csoportot: "Starbucks-ot akarunk Badenben". A csoporthoz rövid idő alatt 2000-en csatlakoztak, többen, mint a svájci Starbucks csoporthoz. Ezzel a hírrel a csoport és ezzel a mozgalom alapítója megkereste a cég marketing osztályát, ahol nyitott fülekre talált.

Természetesen nem mindenki örült a hírnek. A Facebook-on nem sokkal később megjelent az ellentábor is, "Nem akarunk Starbucks-ot Baden-ben" névvel.

Kicsi Supertalent Svájcból

A német RTL Supertalent című műsorában bukkant fel ez a svájci kisfiú, aki fantasztikusan édes és tehetséges - zongorista. Ricky Kam még csak 5 éves. 2,5 éves kora óta zongorázik (akkor még csak egy ujjal kezdett pötyögni, de amikor a papája mondta neki, hogy próbálja meg 3 ujjal, azonnal ment neki), napi 2 órát gyakorol. Az édesapja tanította, de most már profi zongoratanárt fogad mellé.

2011. december 4., vasárnap

Karácsonyi pompa

Ma du. bementünk Zürichbe, mivel Karácsony közeledtére való tekintettel beindult a hétvégi nyitvatartás is. A város utcái és áruházai teljes pompával várják az ünnepet és a vásárlókat. Díszkivilágítás mindenfelé, az áruházak kirakataiban, teljes homlokzatán, ill. a bevásárló utcák fölött (lásd Lucy). Igazán gyönyörű, nekem nagyon tetszik és látható, hogy Lucy fényerejét megnövelték, tényleg jobban érvényesül. Ráadásul most fújt a szél és Lucy-nek jót tett, hogy megmozgatta a szél, így még izgalmasabb.

A város igazán kitett magáért. Rövid látogatásunk alkalmával elsuhant mellettünk kisebb motorizált Mikulás-hadtest (hatalmas motorokon), eldöcögött egy díszkivilágításban pompázó, Mikulás vezette oldtimer villamos és egyéb Mikulásokat is láttunk.

A Globus áruház osztrák Karácsony tematikával várja az idei Karácsonyt. A főbejárat előtt Sissy és Ferenc József - gólyalábas - imitátorok köszöntötték az odalátogatókat. Kicsit beljebb hasonló korabeli ruhás, fehér parókás hegedűművészek szolgáltatták a kedélyes muzsikát. A "Karácsony" szinten (itt hihetetlen mennyiségű és fajta karácsonyi dekorációt árulnak, pazar dekoráció kíséretében) a tavalyinál is jobban leesett az állam. A karácsonyfa (ami 2 szint magas) barackvirágszínű, fehér és zöld, esetenként virág formájú díszekkel van feldíszítve, amolyan tavaszfa benyomását kelti. Hihetetlen gazdag a kínálat (magasak az árak) és igényes a dekoráció. Mi leginkább fényképeztünk. :) A konyhafelszerelés részlegen pl. a mennyezetről kb. 100 db konyhai eszköz van lelógatva (a fényképek között ez is látható).

Már tavaly is elgondolkodtam azon, hogy szezon után mit csinálnak a dekorációval. Tavaly ugyanis minden Manor áruházban valódi méretú, ámde nem igazi szarvasok képezték a dekoráció részét. Ezeket vajon értékesítik? Vagy 1-2 év múlva újra előveszik és felhasználják? Van egy óriás raktáruk, ahol tartják őket?

A Globus után átsétáltunk a hasonló méretű és hasonlóan drága Jelmoli áruházba. Itt épp elcsíptük egy ismert svájci zongorista, Phil Danker (ezen a linken DJ BoBo-val látható, hallható, aki saját bevallása szerint sem tud énekelni) karácsonyi előadását (karácsonyi dalokat elő zongorán és énekelt is hozzá). Nagyon hangulatos volt.

A városban és persze az áruházakban hatalmas tömeg hömpölygött, hasonló méretű vásárlási láztól fűtve. Hazatértünkkor már megkezdődött a lakóparkunk karácsonyi összejövetele. Még megvacsoráztunk, aztán csatlakoztam az addigra igencsak megfogyatkozott társasághoz. A "rendezvény" érdekessége, hogy 2 hete lemondott a szervezőbizottság (bizony, még az is volt), de felajálották, hogy az esetleges önkénteseknek örömmel átadják a listát, hogy milyen teendők vannak és miket szoktak beszerezni. Végül az lett a megoldás, hogy egy egyszerűsített összejövetelt szerveztek (kinyomtatott meghívók, sátor és meleg étel nélkül), viszont ugyanúgy van kivilágított karácsonyfa, forralt bor és a lakók által sütött sütemények, valamint tábortűz, a hangulat és a melegedés kedvéért. Ismét megállapítottam, hogy jó fej emberek laknak itt és újabb meghívással tértem haza.

Fényképek itt.

2011. december 3., szombat

Karácsonyi party

Tegnap este került sor a céges karácsonyi party-ra. A mottó: Traumschiff (Álomhajó). Mivel több hasonló rendezvényt szerveztem magam is, nem tudtam nem olyan szemmel nézni a dolgokat. Én - vagy egy magyar szervező - sokkal kreatívabban megoldotta volna.

Az Álomhajó abban merült ki, hogy a cégvezető hajóskapitányi öltözetben fogadta a vendégeket, a ruhatár után, de még a rendezvényterem előtt felállítottak egy hajókormányt, ami előtt mindenkit kisebb-nagyobb csoportokban (érkezési sorrendben) lefényképeztek. Ezen kívül volt még egy csónak is dekorációként és néhány mentőmellény a ruhatárban, valamint egy matrózruhásokból álló tánccsoport, program gyanánt. Így leírva nem tűnik kevésnek, de nekem mégsem volt olyan benyomásom, mintha egy álomhajón lennék. Viszont büszkén mutatták be az 5-fős szervezőgárdát. 5 fő! Ezt otthon jó esetben 2 fő tökéletesen megszervezné.

Nem volt nagy flanc, ültetett vacsora, csak állófogadás hideg-meleg büfével (de nem tengeri herkenytyűkkel, mint ahogy azt egy álomhajón várná az ember), meg zene és tánc, iszonyú hangos zenével. Ha beszélgetni akartunk, akkor ki kellett mennünk az előtérbe.

Meglepő volt számomra, hogy a táncot - a magyar gyakorlattól eltérően, ahol kisebb lánycsoport szokta jellemzően felavatni a táncparkettet - itt egy - egyébként állítólag szégyenlősebb, félénkebb - férfi vette először birtokába és egy teljes számon keresztül extrémen exhibicionista táncot adott elő. A későbbiek során is több férfi, mint nő táncolt, de még az 50 éven felüli korosztály is. És itt ne a szalontánc kategóriára gondoljunk! A legvadabb zenékre indultak be a leginkább az öltönyös, nyakkendős urak (nekem óhatatlanul a Hivatali patkányok c. film faxgép-romboló jelenete jutott eszembe, meg a Trópusi viharban Tom Cruise zárótánca - ezt a fojtott agressziót érzem sok emberben). A táncoló nőkről egy idő után lekerültek a cipők, mezítláb ropták tovább. Eközben a hotel előtt a dohányosok hada gondoskodott arról, hogy a füst tömbként üljön meg a teljes utcafronton.

Egy idő után úgy gondoltam, hogy most már jól esne hazamenni, de a gyújtőtaxi csak 2-kor indult. Emlékeztem az egyik - bemutatott - szervezőre, megkerestem és mondtam, hogy a taxi ügyében lenne kérdésem. Mire azt mondta, hogy azért nem ő a felelős, keressem Serge-et, majd faképnél hagyott. Mondanom sem kell, hogy fogalmam sem volt, ki az a Serge, de odamentem ahhoz a táblához, ahol a logisztikai adatok voltak feltüntetve. Ott beszélgetett 2 férfi, majd elmentek. Így újból megkerestem a piros ruhás szervezőt, és mondtam neki, hogy nem tudom, ki az a Serge. Mire ő: ott álltál az előbb mellette! Így hát elmentem a recepcióra, hogy kiderítsem, hogy tudok tömegközelekdéssel hazajutni. Kiderült, hogy most ment el a vonat, 1 óra múlva jön a következő és azzal sem érnék hamarabb haza, mint ha taxival mennék. Saját taxit pedig nem akartam hívni, mert a fél fizetésem ráment volna. Az utastársak 1/4 3-kor végre előkerültek, de legalább nagyon helyesek voltak (az egyikük - eredetileg olasz - egy kutyás egyesület tagja és nyári szünetekben különböző országokba járnak és segítenek az ottani kutyamenhelyeken - így már 3x járt Magyarországon, nagyon szereti) és végül hazáig jutottam a taxival (az eredeti terv szerint csak Baden-ig vitt volna, ott már magamnak kellett volna taxit fognom).

1/2 4-kor kerültem ágyba. Így Bogit szombat reggel nem én vittem iskolába...

A 300 leggazdagabb

Míg a világ nagyobbik fele a csekkek kifizetésének gondjaival - vagy ne adj Isten - a betevő falatért küzd, számos ország az adósságválság csapdájában vergődik, a svájci cégek az erős frank addig mások hatalmas vagyonokon csücsülnek. Svájcban nagyon erős az ingatlanpiac, a luxuscikkek iránti kereslet is nagy, ill. a műkincsek piaca is jelentős. Így - a válságos állapotok ellenére - a Svájcban élő 300 leggazdagabb ember vagyona 11 milliárddal nőtt az elmúlt egy évben. Most jelent meg a Bilanz nevű lapnak a 300 leggazdagabb svájcit bemutató kiadványa, amiből név szerint megismerhetjük, hogy kikről is van tulajdonképpen szó.

A világ összes gazdag embere közül minden 10. Svájcban él. A 300 leggazdagabb ember Svájcban összesen 481.250.000.000 (481,25 milliárd) svájci frank vagyonnal rendelkezik. Ennek az összegnek csupán a kamataiból az összes svájci nyugdíjas nyugdíját meg lehetne duplázni. Vagy a világ 500 millió legszegényebb emberének az életét elviselhető szintre lehetne emelni. Az összes Svájcban élő összeg ember 0,0002 %-a rendelkezik a teljes vagyon 16%-ával. Ez az összeg egyébként megegyezik Svájc teljes GDP-jével.

23 éve minden évben elkészítik ezt a rangsort. A kezdetekkor még csak 100-as listát készítettek, ekkor még "csupán" 66 milliárd svájci frank vagyona volt a leggazdagabb 100-nak. Ma ez a szám 385 milliárd, ami 5,8-szoros növekedést jelent 23 év alatt.

A listát már 10 éve az IKEA alapítója és vezetője vezeti. Az ő vagyonát 35-36 milliárdra becsülik. Igaz, ő volt az elmúlt év legnagyobb vesztese is (a sokból bukni is sokat lehet), 3 milliárddal csökkent a vagyona. A 2. helyet Hoffmann és Oeri foglalják el, a Hoffmann gyógyszergyári tulajdonrészesedésének köszönhetően. A 3. helyen pedig a C&A tulajdonosai állnak.

2011. december 1., csütörtök

Art at ZIS Baden



Bogi alsós művészettanára készített egy kis filmet a tanítványai szereplésével, abból az apropóból, hogy távozik az iskolából (a nemzetközi iskolákban a tanárok kb. ugyanolyan gyakran cserélődnek, mint a diákok). Eleve profi munka, de nagyon klassz, ahogy a gyerekek beszélnek arról, hogy mit szeretnek a rajz (art) órákon. Melyik anyagokkal dolgoznak szívesen, melyik művész alkotásai állnak hozzájuk közel stb. Ez a tanár tényleg közel hozza a gyerekekhez a művészetet, bár nem tudom, hogy van-e olyan gyerek, aki ne szeretne rajzolni.

A film ezen a linken nézhető meg (remélhetőleg működik), szerintem érdemes.

Bogi tavaly a tanév 2 utolsó hónapjában ehhez a tanárnőhöz járt délutáni foglalkozásra. Óriás (kb. 1,7 m magas) festményeket készítettek, 4-5 fős csoportokban. Ezek most az iskola különböző közösségi helyiségeit díszítik, itt pedig fönt látható (egész kicsiben, mert megtelt a fénykép kvótám a blogon...).

2011. november 27., vasárnap

Otthon - itthon


Néhány nappal ezelőtt néhány napot otthon töltöttem. Az itteni - novemberre jellemző - állandó köd (magaslati köd) után nagyon vártam már, hogy egy kis napsütést lássak. Otthon azonban hideg és szmog fogadott. Ilyen szürkeséget én még sosem láttam, vagy legalábbis nem emlékszem rá. Hozzájárult ehhez a hosszú, száraz nyár, ami mindent kiégetett, ebből kifolyólag egy szál zöld fűszál nem volt fellelhető széles e határban. A fák már rég lehullatták összes elsárgult levelüket. A világvégét valahogy így tudom elképzelni - látványban, hangulatban.

Itt Svájcban azonban minden zöld. Zöldellnek a legelők, a takarmányrépa méregzöld levele, a fákon még vannak helyenként sárga levelek, sőt még rózsát is látni. Néhol még kint vannak a dísztökök, kicsik és hatalmasak, egyaránt. Üdítő volt visszajönni, ez a szomorú igazság. És még a nap is kisütött, így elhalasztottuk a hegyi túrát, amit arra az esetre terveztünk, ha köd borulna ránk - fölé akartunk emelkedni, kibukkanva a ködtengerből, a ragyogó napsütésbe.

Ebben az albumban a legfrisebb (ma délutáni) képek is megtalálhatók.

2011. november 26., szombat

Lucy 2 éves


Irigylem a zürichiek problémáit. Tavaly már írtam Lucyről, az új karácsonyi díszkivilágításról. Sokan nem voltak elégedettek vele, bár az azt megelőzőnél - amin azóta sem tudtak túladni sem egyben, sem szeletben - még mindig sokkal jobbnak tartják.

Az eredeti koncepció az lehetett, hogy hóesést szimuláljon és ezáltal keltsen kellemes téli, karácsonyi hangulatot. De a tervező nem számolt azzal, hogy a diszkrét led-fény nem érvényesül a világhírű Bahnhofstrasse világhírű üzleteinek mértéktelen díszkivilágítása mellett. Ezért idén egy kicsit följebb csavarták a világítás fokozatát (mind a 11.550 led lámpán), ill. tárgyalnak az üzletházakkal, hogy vegyenek vissza egy kicsit a fényerőből. Nem mindenhol járnak sikerrel.

2011. november 25., péntek

Munkahelyi vegyes

A munkáról még nem írtam, mit is írhatnék? Nem az életem értelme, de jó, hogy van.

Elég nemzetközi a csapat, folyamatosan változik, hogy a környezetemben éppen milyen nyelven beszélnek (német, svájci német, angol, olasz). Sőt, az itteni olasz gyökerekkel rendelkező svájciak vegyes olasz-német (svájci természetesen) beszélnek. Néhány szó, ill. mondatrész olaszul, néhány németül. Érdekes kombináció.

A közvetlen kollégáim: német, svájci (olasz és spanyol szülők itt született gyermeke), luxemburgi, angol, indiai.

  • A két oldalamon ülő kollégák neve: Rosa és Palm (Andy és Anja). Anja Palm mindig úgy mutatkozik be a telefonban, hogy Palm, mint a pálma, "a" nélkül.
  • Rosaval szemben Pirosa ül (Andy és Enzo).
  • Vivian mindig Lilianaval megy ebédelni.

A közvetlen kollégáim gyorsan befogadtak, szerencsére közlékenyek is. Így pl. megtudtam, hogy az egyik elődömet (eredeti svájci - zsidó) gyors úton kirúgták, miután le büdös németezte, majd egy náci kiképzőtiszthez hasonlította a német kolléganőt. Megdöbbentem, hogy ilyen - ma még - létezik. Egy bankban, ahol elvileg nem szakmunkásképzőt végzett emberek dolgoznak.

Közeledik a karácsonyi időszak. Hivatalos vagyok egy egész céges vacsorára és egy kisebb csoportos fondüzésre is. Anja (Palm, mint a pálma) is meg akar hívni magához egy csajos beszélgetésre. Az indiai kolléganővel hétfőn ebédelek. Alakulnak a kapcsolatok.

Nemrég olvastam, hogy a 2009-es válság után a legtöbb cég nem költött céges karácsonyra. Mostanra azonban minden visszaállt a régi mederbe. A megkérdezett cégvezetők (kisebb és nagyobb cégek is szerepeltek a felmérésben) mind természetesnek tartották, hogy a munkatársakat meghívják egy vacsorára. Pedig a svájci gazdaság növekedési kilátásait is drámaian csökkenteni kellett...

2011. november 24., csütörtök

Egy másik Egerszegi


Mostanában Christine Egerszegi néz szembe velem - egy választási plakátról - reggelente a vonatra várva. Egy kis otthon-feeling, még akkor is, ha ez egy másik Egerszegi. :)

2011. november 14., hétfő

Energiatakarékosság

Svájc hegyvölgyeit összesen 223 alagút szeli át, 225 km hosszúságban. Ezeknek a világítása (ami ugyebár éjjel-nappal szükséges) rendkívül sok energiát és pénzt emészt fel. Egész pontosan évi 145.000 megawatt, vagyis 24 millió frank - nem kevés.

Ami sok, abból mindig lehet lefaragni. A nagy tételek mindig hálás alanyai a takarékossági intézkedéseknek, hiszen már kis megtakarítás is nagy összeg lehet. Az alagutak világításának LED-esre való lecserélése pedig nem is kis költségcsökkentést jelenthet, hanem 50%-osat. Ráadásul nem csupán takarékosabb, hanem világosabb is a LED lámpa. Az autógyártók és a közlekedési lámpák gyártói is elkezdték már használni.

Az első LED-es alagút tesztprojekt már lement, sikerrel. További megtakarításokon is gondolkodnak, mint pl. a mozgásérzékelős lámpák vagy az éjszakai alacsonyabb fényességű üzemmód. Arról nem írnak, hogy az égők (és foglalatok? szóval a rendszer) cseréje mennyibe kerülne...

2011. november 13., vasárnap

A magyar nyelv napja

Ezekben a - gazdaságilag és pénzügyileg - nehéz időkben az Országgyűlésnek arra is volt gondja és ideje, hogy nemesebb célokkal is foglalkozzanak. Így került sor arra, hogy szeptember 26-án egyhangúlag megszavazzák, hogy november 13-a (mellesleg a névnapom, tehát biztos nem fogom elfelejteni) a magyar nyelv napja legyen. Azért pont november 13-ára esett a választás, mert 1844-ben ezena napon írták alá azt a törvényt, mellyel a magyar nyelvet hivatalos nyelvvé tették.

Ez a nap - idézem - lehetőséget teremt arra, hogy évente egyszer a közfigyelem hivatalosan is ráirányuljon a szellemi-kulturális örökségünk és nemzeti identitásunk alapját jelentő magyar nyelvre.

Nem minden nyelvnek van napja - ám vannak olyanok, amelyeknek viszont 2 is. A magyar nyelv napját 2009. óta "ünnepeljük", az Anyanyelvápolók Szövetsége találta ki 2008-ban és napját április 23-ra tette, mert ezen a napon nyílt meg 2008-ban a Magyar Nyelv Múzeuma (nem is gondoltam, hogy ilyen is létezik). Egyébként ezen a napon van az angol nyelv - egyik - napja is, Shakespeare halálának napján.

A különböző nyelvek napjairól és a magyar nyelv hivatalossá tételéről itt lehet egy nagyon érdekes írást olvasni, mindenképpen ajánlom. Ezen írás szerint a magyar nyelv hivatalossá tétele idején az országnak csupán 50%-a volt magyar anyanyelvű és részben ez is hozzájárult ahhoz, hog az ilymódon diszkriminált más anyanyelvű területek később Trianon során elcsatolásra kerültek.

Iskolai értékelés

Az iskoláról már régen írtam, de az értékelésről mindenképpen szeretnék. Nagymértékben eltér az otthonitól és az alsó tagozatétól is.

Egy tantárgyhoz 8 (igen, nyolc) értékelési kritérium tartozik, amik különböző %-ban járulnak hozzá a végső érdemjegyhez. A 8-ból 4 a mi fogalmaink szerinti magatartás és szorgalom (self management fedőnéven effort, organisation, ....). A tantárgyi tudás is több kategóriában jelenik meg, amik tantárgyanként kicsit eltérőek - írás, megértés, kombinációs készség stb.

A self management értékelést a negyedév zárása előtt publikálják az interneten (az egész azon keresztül fut, nincs papírozás). Azt mondják, hogy ha az effort, vagyis a tanulásba fektetett energia alacsony, akkor nagy valószínűséggel nem lesz jó a tantárgyi eredmény sem, ezért erre érdemes még a negyedéves értékelés előtt külön odafigyelni. Véleményük szerint a részletes értékelés lehetőséget ad arra, hogy megtervezzük a gyerekkel, hogy miből és milyen módon tud fejlődni (még ahhoz is küldtek segítséget, hogy a gyerekekkel hogyan, milyen segítő kérdésekkel beszéljük meg a bizonyítványt). Minden tanárnak van lehetősége, hogy szövegesen is magyarázza a bizonyítványt, de ez nem kötelező.

Múlt héten pedig 1,5 nap tanítási szünet volt - ekkor került sor a fogadó órákra. Az otthonitól eltérően itt a gyerekeknek kötelező volt részt venniük, mert úgy tartják fair-nek, ha a gyerek tudja, hogy mit mond róla a tanár, ill. a szülő, hiszen róla van szó. Egy-egy tanárnál sajnos csak 15 percnyi idő állt rendelkezésre, ennek legalább a felét a gyerekkel beszélgetve töltötték a tanárok. Arról, hogy mit gondol a teljesítményéről, mit tart az erősségének, hogy tudná ezeket erősíteni és ha nem tud valamit, kitől kérhet segítséget. Mindenki dicsért és biztatta Bogit. Az eredményei a nyelv hiányos ismerete miatt még nem közelítik meg a magyar 5-ös szintet, de fantasztikusnak tartom, hogy már bármelyik tantárgyból tud folyamatosan angolul írni.

2011. november 12., szombat

Slow Food


Ezen a hétvégén rendezték meg Zürichben az 1. Slow Food Market-et, vagyis vásárt. Az ötlet az, hogy a mai globalizált, rohanó világban álljunk meg egy kicsit, adjuk meg a módját az élelmiszervásárlásnak, kerüljenek előtérbe a helyi, regionális termelők, gyártók. Itt, az óriási piacon, ahol összesen 150 kiállító mutatja be portékáit, különlegességeit és mindent meg lehet nézni, fogni, szagolni, kóstolni, beszélni a termelővel. Nagyon jó ötletnek tartom, bár a belépőjegyet egy kicsit sokallom - talán az élelmiszerekhez méltóan ... borsos (20 frank, gyerekeknek 10).

Szerettem volna elmenni, de végül más program mellett döntöttünk. A vásárhoz közeli bevásárlóközpontban kötöttünk ki (oké, nem ugyanaz), de itt is volt egy kóstolási lehetőség.

A Glattcenter nevű bevásárlóközpontban van ugyanis Svájc első bemutató boltja (Try Store). Sokáig egyébként azt hittem, hogy Svájcban nincs is pláza. A hozzánk legközelebbi Baden és Zürich között, Spreitenbach-ban található (Shoppi Tivoli). Nagykövete nem más, mint a világhírű DJ Bobo, aki a környék szülötte. Tavaly karácsonykor majdnem láttuk is, de már épp bontották a színpadot, amikor arra jártunk. Hatalmas méretű mindkét pláza, kb. WestEnd méretűek, a Shoppi Tivoli mégis messziről szinte nem is látszik, mert lapos, viszont hosszú. A Glattcenter viszont olyan díszkivilágításban pompázik, hogy szerintem az űrből is látszik. Mindkét helyen nagyon tetszik az a praktikus megoldás, hogy tömegközelekedéssel nagyon jól megközelíthető (mint Svájcban minden), és az áruházban van az SBB-nek infó pultja, valamint óriási információs tábla, ahol az induló járatok láthatók (melyik járat hány perc múlva indul az áruház mellől).

Visszatérve a Try Store-ra: az ötlet az, hogy legyen egy olyan hely, ahol a termékújdonságokat bemutatják. 3 nagy asztalon összesen kb. 15 termék nézhető, szagolható meg. Mindegyik asztalnál van 2 iPad. Erre be kell jelentkezni és ezután minden termékről láthatóak a termékleírások, ill. hogy hol kaphatóak. Vannak játékok is a gépen. 2 terméket ki lehet választani és a nézelődés után az információs pultnál át is vehetjük őket - ingyenesen. Nem dárga termékekre kell gondolni, csupán üdítőre, joghurtra, tusfürdőre, Lush szappanra (naná, hogy azt választottam, istenien illatozik most tőle a fürdőszobánk). Persze ennek is csak a fogyasztás ösztönzése a célja, mint szinte mindené itt Svájcban - ezt igazán magas szinten űzik.

2011. november 11., péntek

11.11.11.


Akárhonnan is nézzük, különleges ez a mai dátum.

Számmisztikailag, ezoterikus nézőpontból és önmagában is, mivel rendkívül ritkán előforduló, különleges számkombinációról van szó. Rengeteg írás található erről az interneten (magyarul ez, angolul pl. ez, vagy ez németül: 11 dolog, amit a 11-esről tudni kell).

Itt Svájcban szinte mindent felhasználnak az üzlet előmozdítására. Így pl. a Migrosban ma mindenre 11%-os kedvezményt adtak. A The Body Shop pedig 11+11+11, azaz 33% engedménnyel vonzotta magához a természetes kozmetikumok kevelőit.

A házasulandók számára különösen vonzó volt a mai nap. Rekordmennyiségű ifjú pár mondta a ki - a dátum különlegessége miatt még boldogítótt - boldogító igent. Egy házasulandó férfi szerint azért nagyszerű ez a dátum, mert ezt egyszerűen nem lehet elfelejteni (feltételezem, hogy a házassági évfordulókra gondolt). :) Schwyz (ős)kanton az egyetlen, ahol 11-e ünnepnap és ehhez tartották magukat idén is, hiába szerettek volna ott is sokan ezen a napon házasodni.

A gyermekek születését sem akarják sokan a véletlenre bízni. Miért szülessen 12-én, ha - megindított szüléssel - akár 11-én is születhet? ... no comment


2011. november 9., szerda

Fegyvertartás

Korábban már írtam róla, hogy Svájcban kötelező sorkatonai szolgálat van és a leszerelő katonák megtarthatják a fegyverüket.

A reggeli hírekben jelent meg, hogy az SVP azt szeretné, ha a fegyvereket - a jelenlegi gyakorlattal ellentétben, amikor is a fegyverek átalakítási költségét ki kell fizetni - ingyen kapnák meg azok, akik a katonai szolgálat után szeretnék megtartani azt. Ez egyébként nem sok, csupán 170 frank (egy pisztoly esetében pedig csak 30).

Hazafelé a délutáni hírekben pedig egy olyan hír, ami szerint egy nemrég leszerelt katona egy veszekedést követően főbelőtte a kedvesét (már amennyiben ez a szó egyáltalán értelmezhető ebben a szövegkörnyezetben). Az apja szerint egy pszichopata a fia és soha többet nem is akar szóba állni vele. Állítólag már korábban is volt gond vele, megfenyegette a családját és bűnügyi eljrás is folyt (folyik) ellene. Kérdés: hogy lehet, hogy egy ilyen ember megtarthatja a katonai fegyverét? A katonaság vezetője szerint nincs hozzáférésük a folyamatban lévő rendőrségi ügyekhez, így lehetséges. Hm.

2011. november 5., szombat

Halloween


Megettem az összes cukrodat! Egy amerikai showman felhívására amerikai szülők tömkelege fogadta ezzel a hírrel gyermekét, majd a reakciót lefilmezték és feltették a világhálóra. Hogy reagálnak erre az amerikai gyerekek? Így.

Errefelé is vannak próbálkozások a cukorkagyűjtésre, és töklámpásokat is kitesznek a házak elé, de ennél sokkal jellemzőbb a tojásdobálás. Kevésbé kedves és barátságos szokás, ami inkább bosszúsággal jár.

Egyedül Zürich kantonban 110 alkalommal kellett a rendőségnek kivonulnia, mert gyerekek és fiatalok házakat, ablakokat, autókat dobáltak tojással. Wintherturban fiatalokat fogtak el a rendőrök, akik 80 tojással felfegyverkezve indultak útnak. A tojások jelenleg a rendőrség hűtőjében hűsölnek. Több helyen voltak gyújtogatások is. A mi falunk buszmegállójában is voltak nyomai az estének, másnap reggel tojásnyomok a földön és a busz oldalán is. Az egyik vonatot szép Halloween mintával dekorálta ki egy (vagy több) graffity "művész", persze nem a vasúttársaság megbízásából. A cikket olvasók azt kérik, hogy hadd maradjon így a vonat, olyan szép lett. A híreket olvasva úgy látom, hogy Németországban is ez a tojásdobálós módi dívik.

Számomra meglepő, hogy mennyi agresszió van itt Svájcban. Rendszeresen lehet ilyen híreket olvasni. Hol egy focimeccs fullad botrányba és kell emiatt félbeszakítani, hol az éjszakai illegális party után viselkednek vandál módon, máskor az aluljáróban történt késelésről olvasom a híradást, most meg Halloween éjszakáját használják ki randalírozásra. Gyakori és igen nagy probléma a mozdonyvezetők és repülőgéppilóták lézerpointerrel való elvakítása. Erről nem ír a világsajtó. Ha Magyarországon lenne ilyen (mondjuk autó felgyújtása a városban), rögtön címlapon lennénk.

2011. november 4., péntek

Fondü


Beköszöntött a fondü-szezon. Ezt onnan tudom, hogy a boltok polcai roskaroznak a fondü-készletektől és a fondü-sajtoktól. Be is ruháztunk egy kétszemélyes kis fondü-edénybe. Amikor elővettem, hogy vacsorára fondüt együnk, akkor derült ki, hogy a dobozban nincs benne, amivel alá lehet gyújtani (Brennpaste). Ezért gyorsan elszaladtam a boltba, vettem is két dobozzal. Otthon, kibontás után derült ki, hogy nem jó méretet.

Nem estünk - nagyon - kétségbe, alátettünk egy mécsest.
Olyan méretű "pasztát" azóta sem találunk sehol, viszont beszereztünk egy családi fondüt is, amivel már vendégeket is tudunk fogadni. Na, ez alá legalább jó a nagyobb méretű "paszta" is.

A sajtokkal is érdemes kísérletezni, mivel elég nagy különbségek vannak. Van kész, amit csak melegíteni kell és olyan is, ami reszelt sajt és még pálinkát kell hozzá önteni. Nemrég olvastam, hogy olyat is árulnak, ami reszelt sajt, és ízléstől függően lehet hozzáönteni bármiféle alkoholt (pezsgőt, pálinkát, sört, bort).


Egy sajtfondüs könyv pedig sokféle recepttel szolgál, mindenféle sajtból. Meglepődtem, hogy a hozzávalók listája minden esetben hosszú, legalább 10 összetevős. Maradok a kész föndü-sajtnál. No meg a raclette-nél (
receptek itt, itt meg raclette és fondü-receptek, tippek), az nagy kedvencünk, már otthon is az volt, csak itt árulnak hozzávaló sajtokat is.

2011. november 2., szerda

"Gyorshajtás"

Kb. 3 hete - valamilyen okból kifolyólag - Zürichen keresztül autóztunk - talán a GPS irányított arra, mert úgy vélte, még Zürichen keresztül is gyorsabban érünk haza, mint ha a - mindig zsúfolt, 3300 méter hosszú - Gubristtunel (Gubrist alagút) előtt álló dugóba sorolunk be. Zürichbe bemenni kb. olyan, mint ha Budapesten keresztül mennénk, leszámítva azt, hogy Zürich jóval kisebb, ámde ugyancsak forgalmas.

Szóval szépen haladtunk az úton, figyeltük, hogy jé, milyen lassan megy mindenki, majd egyszercsak elvakított egy villanás - igen, a trafipax. Nekem még sosem volt ilyenben részem, ill. lehet, hogy Magyarországon nem ilyen módszerrel fényképeznek. Ez tényleg vakító volt.

Hazaérve az volt az első, hogy Vargi egész este az internetet bújta, hogy mennyi volt azon az útszakaszon a megengedett sebesség, ugyanis itt könnyen elveszítheti az ember a jogosítványát, ha gyorshajtáson kapják. No meg arra sem emlékeztünk, hogy pontosan mennyivel mentünk. Ezért hát az elmúlt hetek izgalommal teltek, minden nap vártuk a büntetést tartalmazó levelet, ami "végre" megérkezett.

A trafipax szerint 57 km/h volt a sebességünk, a mérési hibahatár ennél a sebességnél 4 km/h, ezt levonták, így jött ki, hogy a megengedett 50 helyett 54 km/h sebességgel száguldottunk. A büntetés 40 CHF. Ha 6 km/h-val haladtuk volna meg a megengedettet, akkor már 120 CHF-et kellene fizetnünk.

Ezen a linken utána lehet nézni, hogy milyen közlekedési vétség milyen bírságot von maga után, itt pedig konkrétan a gyorshajtási tételek láthatók.

2011. október 28., péntek

Dancing Matt

Ezúton én is hozzájárulok, hogy még nagyobb nézettsége legyen Dancing Mattnek, aki egyszercsak úgy döntött, hogy elkezd utazgatni a világban és minden nevezetes helyen megáll, táncol egy furát (mondjuk örömtáncot lejt), lefilmezteti magát, majd összevág egy filmet a 14 hónap leforgása alatt 42 országban készült felvételekből.

Mára 72 millióan nézték meg a filmjét (filmjeit?) a YouTube-on és ahol megjelenik, ott kisebb-nagyobb tömegek várják őt. Tegnap Zürichben járt, itt is beszámolt a sajtó róla.

Ha még valaki nem látta volna, mert mondjuk Budapesten még nem járt, akkor íme a link (hadd nőjön a nézettsége)! :) A helyszínek igazán szépek, azért legalább érdemes megnézni.

2011. október 27., csütörtök

Kis színes

Mindenféle érdekes hírt olvastam mostanában.

Elkészült a Zürich Legbefolyásosabb Emberei Top 100. Nagy a fluktuáció, 80%-a lecserélődött az előző évhez képest. Így Tina Turner (igen, ő!) is lecsúszott a listáról. Így tudtam meg, hogy a Zürichi tó (Küstnacht bei Zürich) partján - is - él német élettársával. Nemrégiben készített egy CD-t 30 svájci gyerekkel közösen, akik különböző vallású családokból származnak. A cél az, hogy megmutassák, milyen fontos a hit és hogy a különböző vallások békésen megférnek egymás mellett. Tina Turner baptista családban nőtt fel, de ő maga buddhista lett.

Már 2 kantonban (Basel, St. Gallen) is megelégelték, hogy randalírozó fiatalok azzal szórakoznak, hogy a - makulátlanul tiszta - mélygarázsok padlóján szándékosan guminyomot hagynak. Ezt mindenképpen el kell takarítani, mert csúnya, viszont rendkívül makacs szennyeződésről van szó, hiszen a gumi beleég a betonba, ezért speciális takarítóbrigádot kell hívni. Ebben a két kantonban a mélygarázsok biztonsági kamerával követik a tetteseket, leolvassák a rendszámukat, lenyomozzák őket és kiszámlázzák számukra a takarítás költségeit.

Ugyan mindenhol a fejlődés jelei láthatók, hatalmas építkezések, alagútfúrások láthatók, a gazdasági és pénzügyi szakértők folyamatosan aggódnak. Ma olvastam, hogy 0%-os kamat mellett is inkább a számlákon tartják a pénzüket a cégek, nem kezdenek újabb beruházásokba. A Novartis tegnap jelentette be, hogy itt Svájcban 1100 főt bocsájt el - ez az itteni dolgozóinak közel 10%-a.

A zürichi főpályaudvar alatt újabb alagutat fúrnak. A munkások sztrájkba kezdtek, mert a régebbi vonatokból az alagútba szivárog és csöpög a szennyvíz és a fekália. Nem csupán beszüntették a munkát, hanem szórólapot is osztottak az arrajáró utazóknak, amiben az elfogadhatatlan munkakörülményeikről írtak. Már szeptember közepe óta ismertek a körülmények, akkor a sínek közé plexit fektettek, ezzel a problémát 95%-ban meg tudták szüntetni. A fennmaradó 5% azonban továbbra is szivárog, csöpög és bűzlik, jó esetben nem a munkások fejére, kezére... No de azóta aztán olyan komplex megoldások vannak, hogy csak na! Hogy csak néhányat említsek: a 300 méternél hosszabb szerelvények első 4 kocsijának wc-ajtajait a kalauzok a pályaudvar előtt bezárják és csak az indulás után nyitják ki újra. Bizonyos járatokon teljesen, vagyis az utazás teljes idejére lezárják a wc-t, viszont a főpályaudvaron az érintett peronok mellett mobil wc-ket állítanak fel. Akinek ez nem szimpi, az információs pultnál kérhet zsetont, amivel a főpályaudvar területén ingyen használhatja az egyébként fizetős wc-t. Az SBB vagonparkjának 42%-a nyitott wc-s. A munkásokat is kárpótolják visszamenőleg.

Németország egyik legnagyobb kiadója, a Weltverlag a német katolikus egyház tulajdonában van. 182 millió euróért vették (az egyházi adófizetők pénzéből). A bibi ott van, hogy ez a kiadó nem kis számú pornó, sátánista és ezoterikus könyv kiadója. A püspük elnézést kért és arra hivatkozott, hogy egy szűrő valahogy rosszul működött... Bort iszik és vizet prédikál..., de már nagyon részeg.

Boris Becker pénteken bíróság elé áll Zug-ban, ugyanis 2009-ben Svájcban (St. Moritz-ban) tartotta az esküvőjét. A pap az előzetes megbeszélésekkor azt mondta, hogy általában 2000 frankot kér egy ceremóniáért. Ehhez képest 9600 frankos számlát állított ki a végén, arra hivatkozva, hogy nagyon sokat kellett készülnie erre a különleges esküvőre, amit a tv élőben közvetített. 175 órabérrel dolgozik...

2011. október 25., kedd

Rapperswil - A rózsák városa


Ide már tavaly el akartunk menni, mert az ország leghosszab fahídja is itt található, de akkor még nagyon nem volt helyismeretünk és térképünk sem, csak egy GPS.

Rapperswil a Zürisee keleti irányában, a déli parton található. Mi a nyugati végén, tehát Zürichben forgolódtunk és a GPS valahogy mindig más irányba térített. Egy idő után megelégeltük, hogy egyszer erre, egyszer arra akar elvinni és hagytuk az egészet, hazamentünk dolgunk végezetlenül. Most már, hogy van térképünk is, tudjuk, hogy a déli parton fekvő Rapperswilt és az északi parton található Hurdent csupán pár száz méter választja el, pont az a fahíd (meg egy rendes, nagy forgalmú híd is, autókkal, vonattal), amit kerestünk. Ezért attól függően, hogy épp merre tévedtünk, irányított (volna) a GPS az északi vagy a déli partra.

Rapperswil területén már 5000 évvel ezelőtt is éltek, de a város csak 1200 körül kezdett kiépülni, amikor a terület ura, a Rapperswiler család kastélyt épített és mellette megalapították a várost. Ez a család alapította meg a - közelünkben lévő - wettingeni kolostort is 1227-ben.

A város címerében két rózsa található - innen kapta a város a rózsák városa nevet. Ehhez kívánnak ma is hű lenni, ugyanis valóban sok rózsa és külön rózsakert is díszíti Rapperswilt. A rózsakert országos hírű, kizárólag illatos rózsákat ültettek, 58 fajtából, 1664 tövet, 1984-ben, 75 önkéntes segítségével. A vakok számára Braille írású, a látók számára hagyományos feliratok nyújtanak tájékoztatást a rózsafajtákról. A kikötőnél már jóval korábban, 1913-ban telepítettek rózsákat. Ezek többsége ottjártunkkor már elnyílt, de még így is láthattuk, szagolhattunk néhányat. A belvárosban és környékén ma kereken 15 ezer tő rózsa díszíti a várost és teszi a várost méltóvá a rózsák városa címre.

A város fekvése fantasztikusan szép - a Zürisee partján, közel az Alpokhoz. Egy kicsit körbesétáltunk, felmentünk a várba, onnan ráláttunk a városra, a tóra, az Alpokra. Ilyen nyüzsgő élettel még szinte sehol nem találkoztunk. Emberek sétáltak, kávéztak, ücsörögtek. Tele volt a város. A vár oldalában, pontosabban a vár alatt, a hegyoldalon őzek legelésztek békésen.

Rendkívül jó a város tömegközlekedése. Napi 400 busz- és vasútjárattal lehet eljutni Rapperswilbe, ahol már 1859-ben volt vonatközlekés, az első gőzmozdony ekkor indult itt el. A legendás Arlberg-Orient-Expressz Bukarest-Budapest-Bécs után Rapperswilen keresztül ment tovább Bázel-Párizs-Calais irányába.

A városnak van egy főiskolája és egy kis állatkertje is. Na és itt található Svájc leghosszabb fahídja (leírás itt is) is. Már a középkorban ismert volt az utazók előtt a város és ismert zarándokút is volt (itt egyesült két út), Santiago de Compostela felé. Az eredeti fahíd 1358 és 60 között épült IV. (Habsburg) Rudolf mebízására és egészen 1878-ig állt. 2001. áprilisában adták át a 841 méteres híd rekonstrukcióját. Nem messze tőle, vele párhuzamosan fut egy rendes híd is, ami sajnos megzavarja a fahídon sétálók nyugalmát. Engem legalábbis zavart, hogy ahelyett, hogy a tó közepén csönd fogadna, az autók zúgását és a vonat suhanását hallom.

Mindannyian élveztük ezt a kirándulást. Fényképek itt.

2011. október 23., vasárnap

Választások


Míg otthon az október 23-i ünnepségek ('56-os cikk az itteni sajtóban), rendszerellenes tüntetések zajlottak, addig Svájc polgárai parlamenti képviselőikre szavazhattak. Itt is 4 évente kerül sor választásokra.

Részletekbe nem mennék bele (még nem is olvastam igazán utána, de az Index-en is írnak róla), csupán annyit akarok mondani, hogy ismét az SVP, a jobbos Svájci Néppárt nyert. Nem igazán külföldi-barátok. Szerintük a külföldieknek köszönhetően nőnek a lakbérek (a svájciak többsége bérli az otthonát), zsúfoltak a tömegközlekedési eszközök és nő a munkanélküliek száma.

Igaz, hogy a sok külföldi nélkül rengeteg betöltetlen munkahely lenne és még így is csupán 2 % körüli a munkanélküliség, de erre azt mondják, hogy ok, jöjjön a munkavállaló, de család nélkül.... A menekültek meg ...

Persze dolgozunk, adózunk, fogyasztunk (vagyis vásárolunk), biztosítjuk magunkat minden ellen (mert kötelező), de érezzük rosszul magunkat, hogy ilyen szívesen látnak (legalábbis hivatalos szinten), és nem is szavazhatunk. Személyesen szerencsére még nem volt ilyen tapasztalatunk.

Más oldalról nézve viszont csökkent az SVP szavazóinak aránya és már "csak" 26%-os a részarányuk a parlamentben. Vagyis a lakosság 3/4-e nem őket támogatja.

Egyébként az idei év választási kampányát minden idők legunalmasabbikának tartják. Nem voltak igazi választási programok és vitatémák. A pártok különböző - egyéb - módokon próbáltak szimpatizánsokat szerezni: sütiosztás, rózsaosztás, ilyesmik.


2011. október 22., szombat

Ami sok, az sok



Én alapvetően toleráns ember vagyok - bár lehet, hogy a családom másképp jellemezne -, de ez már nekem is sok.

Több berni település általános iskolásai a közeli St. Johannsen börtön uszodájába járnak az iskolai oktatás keretében. Egy olyan börtön uszodájában, ahol gyilkosok, erőszakos bűncselekményeket elkövetők és gyermekeket molesztáló rabok töltik büntetésüket. Ráadásul nemrég, ezév nyarán meg is szökött egy gyilkosság miatt bebörtönzött rab innen. A gyerekek elmondása szerint a rabok gyakran figyelik őket az ablakokon keresztül.

Ennek ellenére Gals polgármestere úgy véli, hog a pályaudvaron nagyobb veszély fenyegeti a gyerekeket, mint a börtön uszodájában, hiszen az ajtók be vannak zárva és egy szökésben lévő rab amúgy sem az uszodába próbálna bemenni. Igaz, hogy a szomszédos településen is van egy uszoda, de nem látja indokoltnak, hogy a gyerekek úszásoktatását oda helyezzék át.

Most elolvastam az interneten a kommenteket is. Sok olyan ember is írt, aki gyerekként vagy felnőttként járt abban az uszodában. Szerintük a börtön uszodája valójában eredetileg is közös használatú, nyilvános uszodának épült és a börtön kerítésén kívül található (hogy mennek akkor oda a rabok?). A odajárt kommentelők mind szerették és véleményük szerint nem is lehet benézni az ablakokon. Ebben az esetben viszont - úgy gondolom -, hogy a gyerekeknek pszichésen rossz a tudat, hogy a börtön uszodájában úsznak és a képzeletük vetíti oda a rabokat az ablakokba.

2011. október 21., péntek

Moziest

Tegnap este a fodrászat meghívására - ahol már 2x jártam, de a meghívó az első alkalom után jött - moziban voltam. Most látom csak, hogy honlapja is van a fodrászatnak, itt a program (ő pedig a fodrászom, Nancy, nagyon helyes lány).

A meghívót már jó előre elküldték. Ez afféle ügyfélmegtartó program, ez volt a 8. alkalom, szóval egész szép hagyománya van. A fodrászat nem nagy, csupán 3 fodrász dolgozik benne, de jó sok vendégük van. Egy kis mozit béreltek ki, ami teljesen megtelt és sok jelentkezőt el kellett utasítaniuk (mert a részvételi szándékot előre jelezni kellett).

A moziban egy catering cég biztosította a finomságokat: paradicsomos tengeri herkentyű leves volt, meg valamivel töltött palacsintakarikák, muffinköltemények és bárpult is volt, borral, pezsgővel, üdítővel.

A fodrászok köszöntötték saját vendégeiket, röviden mindenkivel elbeszégettek. 1 órán keresztül tartott az állófogadás (finger food), aztán a fodrászat tulajdonosa is üdvözölt mindenkit és megkezdődött a vetítés: a Julie és Julia c. film, angolul, német és francia felirattal. Jó választás volt, hiszen női fodrászatról van szó, bár mindenki hozhatott magával egy kísérőt is (így néhány férfi is bekerült a társaságba).

Végül kifelé menet mégegyszer megköszöntük a fodrászunknak a meghívást, és a kijáratnál a tulajdonos mindenki kezébe nyomott egy ajándék fakanalat, szív alakú lyukkal.

Tisztára olyan volt, mint egy esküvő, amikor az ember sorbanáll, hogy köszönthesse az ifjú párt. Végre tudtam egyet beszélgetni az itteni barátaimmal is - amióta dolgozom, minden programból kimaradok, a hétfői túrákon sem tudok részt venni. Egyszóval kellemes este volt.

2011. október 19., szerda

Már megint az energia - a zöld

A mai hírek szerint az Európai Bizottság számára készített és megszellőztetett inforáció alapján a következő 20 évben jelentősen drágulhat az energia, mégpedig a megújuló energiaforrások rohamos elterjedése következtében.

Az 5 felvázolt szcenárió mindegyike a szélenergia nagyarányú térfoglalásával számol - 2050-re az első számú áramtermelő lehet. A tisztán zöld energiával kalkuláló forgatókönyv szerint az áram ára duplájára, míg ha a meglévő atom- és egyéb hagyományos erőműveknek nagyobb teret engednek, akkor a becslések szerint "csupán" 43%-kal fog emelkedni az áram ára.

Az árnövekedés egyrészt az új beruházások költségéből, másrészt a már meglévők várható kihasználatlansága miatti gyorsabb megtérülés érdekében fog bekövetkezni.

Éljen a zöld energia...! De miért ilyen áron?

ZIS

Az iskoláról már régen írtam, de hamarosan újra fogok, mert napokon belül megkapja Bogi a negyedéves értékelését és ennek módja mindenképpen szót érdemel.

Most azonban az iskoláról készült két filmre szeretném felhívni a figyelmet. Ezeken látszik, hogy ez az iskola tényleg a gyerekekért van és örömmel járnak ide a gyerekek.

Az egyik film az iskola összes campus-ában készült, tulajdonképpen az iskola reklám- vagy image filmje. Az elején az iskolaigazgató beszél, akit mindig szívesen hallgatok, mert - annak ellenére, hogy svájci - tökéletes és választékos angolsággal beszél, mindig az alkalomnak és a hallgatóságnak megfelelően, élvezhetően. Film itt (jobb fölső sarok, Watch Film) a másik pedig a gimnazisták (Upper School) alkotása. Ez itt nézhető meg.

2011. október 15., szombat

Biel/Bienne

Ma a berni magyar konzulátuson jártunk, mivel otthoni ügyintézésre meghatalmazásokat kellett csinálnunk és a konzulátuson hitelesíttetnünk (aláírásonként 39 CHF). Ilyesmit csak szabadsággal lehet intézni, mert a konzulátuson csak 10 és 12 óra között van ügyfélfogadás és az oda-vissza út is időt vesz igénybe. A konzulátus dolgozói üvegfal mögött dolgoznak, mint a postai alkalmazottak és kihangosítással tudnak kommunikálni az ügyfelekkel. Ennek köszönhetően, no meg a helyiség kicsi méretének, minden - a várakozásba már beleunt vagy egyszerűen csak ott ücsörgő - ügyfél tökéletesen hallja, hogy ki mit intéz. A diszkréciót nem nagyon sikerült megoldani.

No, de a lényeg az, hogy ha már elmentünk Bernig, akkor tovább mentünk Biel-be (franciául Bienne), ahol még nem jártunk, de a város honlapja alapján nagyon is érdemesnek tűnt a látogatásra.

Biel/Bienne Svájc legnagyobb kétnyelvű városának a neve, ill. nevei németül és franciául. A két nyelv törvényileg egyenrangú (ez Svájcban egyedülálló), az iskolai oktatásban, a hivatalokban, a közéletben és a tájékoztató táblákon is. A lakosság 60%-a német anyanyelvű, 40%-a francia anyanyelvű. 37% egynyelvű, 33% kétnyelvű, 20% pedig 3 vagy többnyelvű. Valamivel több, mint 52 ezer lakosa van (az agglomerációval együtt közel 100 ezer), az ország 10. legnagyobb városa.

A város honlapja igazán meggyőző, szépen strukturáltan felsorol minden tudnivalót, látnivalót. Ehhez képest nagyon csalódott voltam (én, mint "utazásszervező"), amikor megérkeztünk a pályaudvarra. Először is rossz irányba mentünk ki, ott abszolút ipari övezet volt. De a másik oldal látványa sem nyújtott többet bármelyik magyar szocreál város látványánál. A leírás szerint a XIX. század elején épült ez a városrész, Bauhaus stílusban. Azért is csalódott voltam, mert Rita is velünk volt és nem szerettem volna, ha a Svájcban töltött néhány napját lepukkant városok látogatásával töltené. Végigsétáltunk néhány utcán, kanyarodtunk jobbra-balra, aztán egyszercsak megpillantottunk egy templomtornyot (egész pontosan a XV. századból származó gótikus templomtornyot). Az mindig jó jel, mutatja az irányt. És igen, ott volt a város gyönyörű gyöngyszeme, a középkori óváros! Megnyugodtam, hogy mégsem jöttünk hiába. Nem találtunk meg mindent, amit a honlap felsorolt, de így is csodaszép és nagyon hangulatos volt. Érdekes módon itt nem az óváros az élet központja, nem ide koncentrálódnak az üzletek és a vendéglátóhelyek, noha egy-kettő azért megtalálható.

A leírásból tudom, hogy Biel egyben órametropolisz is. Számos világhírű svájci órát (Swatch, Omega, Rolex, Tissot, Movado) itt készítenek. Egyben kommunikációs város is, többek között a Sunrise mobiltelefontársaság székhelye. Tetszik, hogy városok, régiók így specializálódnak.

Ottjártunkkor nagyon hideg volt (3 nappal előtte Luganoban még rövidujjúban sétáltunk, kb. 24 fok volt árnyékban), Bielben pedig 10 fok körül. Így mivel eleve dél után érkeztünk, nem jártuk be az egész várost és a tópartra sem sétáltunk el. A Bielersee partján található a legmodernebb városrész.

Hazafelé ismét Bernen keresztül utaztunk, úgyis át kellett volna valahol szállni. Jó okunk volt rá, ugyanis este 7-től a parlament épületére kb. 20 perces fényjátékot vetítettek. Egy kis - közel 10 perces - csúszással kezdtek (hol a híres svájci pontosság?!), de megérte a várakozást. Igaz, így lekéstük a vonatunkat, csak egy későbbivel tudtunk elmenni, de még Boginak is tetszett, ami igazán nagy szó. Mi a vetítés első napján jártunk ott, de november 26-ig minden este megtekinthető az előadás. A fényjáték (itt egy videófelvétel róla) először is a kantonok csatlakozásának sorrendjét és idejét mutatja be, majd a parlament építését helyes kis manócskák segítségével, akik húzzák-vonják, leeresztik-feltolják a téglákat. A többi már csak látványelem, stílusos zenei aláfestéssel (az operaáriától a Yello-ig mindenféle stílusban).

2011. október 12., szerda

Zöld energia

Németországban évi 8,5 milliárd euróval támogatják a nap- és szélenergia előállítására alkalmas beruházásokat. Már írtam róla, hogy Németországon áthaladva a falvakban is a lakóházak 60-70%-ának tetején napelemek (-kollektorok) láthatók. Ez a nagymértékű szubvenció, valamint az a szabályozás, hogy új lakóház már nem épülhet megújuló energia előállítására alkalmas berendezés nélkül, ahhoz vezetett, hogy Németországban jelenleg túlkínálat van zöld energiából.

A problémát az okozza, hogy az így termelt energia "rossz" időben és "rossz" helyen keletkezik, vagyis ott és olyankor, amikor nem tudják felhasználni, a tárolása pedig egyelőre nem megoldott. A fölös energia pedig káoszt és összeomlást eredményezhet a rendszerben. Ennek a fura helyzetnek a szomszédos országok, Svájc és Ausztria a nyertesei, akik ingyen megkapják Németországtól azt a zöld energiát, amit nem tudnak sem felhasználni, sem tárolni, ők pedig arra használják ezt (felebaráti szeretetből, nagy szívességet téve ezáltal német szomszédaiknak), hogy a vízerőműveikben felpumpálják a vizet a magasba, ami másnap a mélybe lezuhanva további energiát állít elő - amit a németeknek extrém esetben pénzért adnak el. Mert nem arról van szó, hogy összességében van sok zöld energiája Németországnak, hanem arról, hogy nem jó helyen, vagy nem jó időpontban. Egy szép nyári napon, amikor a napelemek és napkollektorok rengeteg energiát nyernek a napsütésből, az emberek általában strandolnak, nyaralnak, vagyis kevés energiát fogyasztanak (pl. nem sütnek-főznek, mosnak, takarítanak).

Mivel a nap- és szélenergia kiszámíthatatlan, ill. az kiszámíthatatlan, hogy mikor süt a nap és mikor fúj a szél, a hagyományos erőműveket nem tudják kikapcsolni/leállítani, mert az hosszadalmas és költségigényes művelet. A folyamatos áramellátás érdekében állandóan működnek. Egyetlen megoldás az, hogy tárolókat kell létesíteni, olyan vízerőműveket, mint a svájci és osztrák erőművek (amik jelenleg ingyen részesülnek a németek zöld energiájából). Ezek csupán arra jók, hogy a fölös energiát valahol le lehessen vezetni, ugyanis 75 kw előállításához 100 kw-ot használnak fel a víz felpumpálásához.

Közben ma olvastam, hogy Magyarországon újra meghirdettek egy kisebb összeget fűtéskorszerűsítésre - ezúttal 3 milliárd Ft-ot. A gond az, hogy ezek a keretek pillanatok alatt ki szoktak merülni. Lehet, hogy Magyarországon előbb a tárolókapacitást teremtik meg és utána jön majd a zöld energia előállításának valódi támogatása?

2011. október 10., hétfő

Áradás


Tegnap ismét "elkirándultunk" (ez nem túl szép kifejezés) az Aareschlucht-hoz, ahol már egy éve jártunk, de most Ritának is megmutattuk. Ismét megcsodáltuk az utunkba eső gyönyörű tájat és a természetellenesen, hihetetlen szép színű Lungern-i tavat (Lungernsee).

Az Aareschlucht, ahogy a neve is mutatja, az Aare folyó által képzett szoros. Tegnap délután még minden nagyon békés volt, még a szoros legszorosabb részén is viszonylag nyugodtan zubogott át a víz. Igaz, hogy nem győztünk elugrálni a mindenfelől csöpögő víz elöl és fölfelé nézve olyan volt a látvány, mintha vízpermet hullott volna az égből. Konstatáltuk is, hogy a magasabb részeken elkezdett olvadni a néhány napja lehullott hó és az teszi ennyire vizessé a túránkat.

Mindezt azért írtam le, mert most olvasom a hírekben, hogy a tegnap éjszakai nagy esőzés, plusz a hóolvadás hatására azon a környéken, sőt egész pontosan Meiringen településen is, ahol a szoros bejárata van, kilépett az Aare folyó (és több más folyó is) a medréből. 3 vasútvonalat, ill. szakaszt is le kellett zárni, a tűzoltók pedig szorgosan pumpálják a vizet az elárasztott pincékből. Olyan hihetetlen, hogy délután 5-kor még minden békés, este meg már mindent elárasztott a víz és ma már talán meg sem közelíthető a szoros. Az áradás utáni takarításról itt írnak.

2011. október 6., csütörtök

Rendőri ellenőrzés

Az ősz - nagy valószínűséggel - utolsó szép, nyárias napján a szabadban (a Zürich Altstetten vasútállomás előtti téren) fogyasztottam az ebédemet. A nap ragyogóan sütött, sokan hozzám hasonlóan kint ültek a padokon, a szökőkút peremén, az éttermek teraszán, mások szaporázták léptüket a vonattól a buszhoz, vagy épp fordítva. Egyszóval teljesen idilli volt a kép.

Egy kis részletet leszámítva. A rendőrség 3 autóval vonult ki a vasútállomás és a buszmegálló közötti térre. Kb. 8-10 rendőr lehetett kint. Épp egy színesbőrű fiatalt bilincseltek meg szép komótosan, szó szerint kesztyűs kézzel, amikor észrevettem őket. A nála lévő papírokat többen is alaposan átnézték, majd egy nejlonba gyűjtötték, végül a fiút az egyik transzporterrel elvitték. A figyelmemet ismét másfelé tudtam fordítani, mert persze folyamatosan rajtuk tartottam a szemem, mert kíváncsi voltam, hogy mi történik (közben élveztem a napsütést és az ebédet).

A buszmegállóba beérkező buszt minden ajtónál két ember (ellenőr, civil ruhás rendőr?) fogadta. Addig senki nem szállhatott le, amíg - az ajtóba álló - embereknek nem mutatta be az iratait (vagy a jegyét?). Pechére egy ázsiai középkorú nő épp a vonathoz akart rohanni a buszról leszállva, de rögtön belefutott a rendőrökbe. Nem nagyon zavarta, hogy meg akarják állítani, erősebb volt a vonat elérésének vágya. Rögtön 3 rendőr lendült utána, az egyik a lendülettől el is esett. Végül sikerült elkapni, ő gyorsan előszedte a papírjait, és rohant tovább a vasútállomásra.

Tovább már nem szemlélhettem az eseményeket, vissza kellett térnem a munkába.

2011. október 5., szerda

Integráció...

... vagy inkább diszkrimináció? Az iskola honlapján egyszercsak megjelent egy írás arra vonatkozóan, hogy az iskolába a következő tanévtől jelentkezők csak akkor nyerhetnek felvételt, ha írásos nyilatkozatot tesznek arról, hogy nem kívánnak Svájcban letelepedni.

Itt hagyok egy kis hatásszünetet...

Ez minden nemzetközi, vagyis nem svájci (állami vagy magán) iskolára vonatkozik, de csupán Zürich kantonban. Ill. Zürich kantonban élőkre. Svájcban ugyanis a kantonok önálló joggal rendelkező miniállamok. Így előfordulhat, hogy valaki Zürichben él és nem járathatja a nemzetközi iskolába a gyerekét, míg más, aki más kantonban lakik, nyugodtan beírathatja a zürichi nemzetközi iskolába csemetéjét.

Ugyanez volt a helyzet 1998-ig. Addig csak azok jogosultak a nemzetközi iskolában taníttatni a gyereküket (egyébként nem kevés pénz a tandíj), akik hitelt érdemlően bizonyítani tudták, hogy "nemzetközileg mobilok". De 2005-ben életbelépett egy új törvény, ami a következő tanévtől az iskolákra is érvényes. Hosszas egyeztetés folyt - állítólag - az oktatási hatóság és a nemzetközi iskolák között, és az iskolák több javaslatát is figyelembe vették, de így is csak finomítani tudtak a dolgon, néhány kiskaput nyitva hagyva. Pl. nem pontosítják azt, hogy mennyi is az átmeneti idő, amíg a család Svájcban él, nem vonatkozik ez a rendelet (törvény, szabály, mittudoménmi) azokra, akik már az iskolába járnak és a 10. osztály fölöttiekre sem. Akkor is járhat nemzetközi iskolába a gyerek, ha folytatni szeretné a nem német nyelvű kantonban vagy országban megkezdett idegen nyelvű oktatást. Viszont nem tesz különbséget a szabályozás aközött, hogy milyen útlevele van a gyereknek, ill. milyen nyelvet beszélnek otthon (sok a vegyes házasság, a svájciak körében is).

Bogi iskolájába elég sok olyan gyerek jár, ahol a család már bizony jó sok ideje Svájcban él (persze mindenki csak 2-3 évre jött, eredetileg), és a nagyobb gyerekek már a suliba járnak, a legkisebbek pedig még csak most kerülnének oda. Na ők pl. bajban lesznek. Hacsak nem költöznek át más kantonba, vagy a 8 év Svájcban eltöltött idő átmenetinek minősül...

Nem tudom, mi lehet Zürich kanton vezetőségének a célja ezzel a változtatással. Az itt élő külföldiek integrációját próbálják ezzel - erővel - ösztönözni? Egyébként a nemzetközi iskolában minden angolul jól beszélőnek kötelező a német nyelv tanulása, 6. osztálytól pedig mindenkinek. Ha pl. mi idén érkeztünk volna, Bogi párhuzamosan 2 idegen nyelvet kellene, hogy elkezdjen tanulni. Izgalmas lenne, ahogy az angol-német szótárból próbálna tájékozódni, hogy mégis miről van szó! :)

2011. október 4., kedd

Gergely naptár

A Gergely naptár, mely a legelterjedtebb naptár-típus a Földön, 1582. október 4-én került bevezetésre, olymódon, hogy az azt követő nap október 15-e lett.

XIII. Gergely pápának köszönhetjük azt a változtatást (a szökőévek számának csökkentését), amit a Julius Caesar által i.e. 45-ben bevezetett Julianus naptáron eszközölt, így hozva létre az általunk használt naptár mai formáját. Bővebben erről itt lehet olvasni.