2010. december 21., kedd

"Mégis mi történik Magyarországon?!"

Az egyik svájci napilap online változatának főhíre Magyarországgal kapcsolatos. Ez sosem jelent jót, általában akkor kerülünk a "világ" látókörébe, ha valami gond vagy katasztrófa van.

Ezúttal az éppen Budapesten tartózkodó Paul Lendvait sikerült mikrofonvégre kapni. Megdöbbentőek a neki feltett kérdések, amik sokkal sokkolóbbak, mint maguk a válaszok, ill. a magyarországi helyzet.

A nyitókérdés ("Milyen a hangulat az utcákon?") után rögtön az következett, hogy a napokban elhangzó tévéinterjújában adott válaszait cenzúrázni fogják-e? Néhány kérdéssel később pedig felidézi a Fidesz demokratikus választásokon elért győzelméhez vezető választási ígéreteit, és megemlíti, hogy ezt követően elkezdték a demokráciát felszámolni és tisztogatást végezni a tisztviselők körében - ezt a nácik hatalomátvételéhez hasonlítja (legalábbis arra emlékezteti az újságírót). Ezt a hasonlatot Lendvai túl erősnek tartja. Véleménye szerint a demokráciát ugyan már aláásták, de diktatúráról még nem beszélhetünk. Azt is megtudhatjuk, hogy Lendvai szerint a politikai hatalomátvétel sokkal jobban meg volt tervezve, mint a gazdaságpolitika.

A riporter következő prekoncepciót feltételező kérdése arra vonatkozik, hogy honnan jön vajon az, hogy a magyarok nem értékelik a demokráciát (na ezt honnan veszi?!). De legalább alkalma nyílt Lendvainak megemlíteni a Trianoni Békeszerződést (persze nem név szerint említi, csak a következményeit), aminek következtében az ország területének 2/3-át elveszítette, valamint 1956-ot, amikor az oroszok által megtámadott "reform-barát" Magyarországot a demokratikus Nyugat cserben hagyta. Ehhez jön még az, hogy a rendszerváltás óta korrupciós botrányoktól hangos az ország. Véleménye szerint ezek vezetnek ahhoz, hogy a magyaroknak nincs jó tapasztalatuk a demokrácával. Ezek után még a fasiszta múlt feldolgozatlanságát is idebiggyeszti egy félmondat erejéig.

További kérdés, hogy Orbán Viktor határon túl élő magyarokkal kapcsolatos politikája nem veszélyeztetheti-e a térség stabilitását, mire az a válasz érkezett, hogy egyelőre nem, mivel Magyarország lesz az EU soros elnöke, de utána - az állampolgárság megadásával - elképzelhető.

Végezetül pedig azt szeretné megtudni a riporter, hogy mit fog hozni az új Alkotmány. Lendvai szerint semmi újat. Csupán kozmetikázni fogják, a hatalmi kérdés már úgyis eldőlt...

2010. december 19., vasárnap

Karácsonyi ünnepség

A Zürichi Magyar Iskola és Óvoda, valamint a Cserkészek ma rendeztek a magyar közösség számára karácsonyi ünnepséget. Ennek apropóján bevonatoztunk Zürichbe, ami még mindig, ill. egyre inkább vásárlási lázban ég. Hihetetlen tömeg van az utcákon és az áruházakban. Nem értünk oda rögtön a műsor elejére, de ahonnan láttuk, onnan is nagyon színvonalas volt a műsor. Többnyire a gyerekek szerepeltek, karácsonyi versekkel, énekekkel, történetekkel. Kb. 150-200-an lehettek, szépen fehér terítővel leterített, gyertyával díszített asztalok mellé lehetett leülni. Úgy tűnt, hogy összeszokott kisebb társaságok vannak közöttük.

Úgy tűnik, hogy a nagyobb rendezvényeknél itt sem maradhat el a tombola. Azonban sokkal nagyobb sikerélményt nyújtott az itteni, mint az otthoniak, ugyanis én még az életben nem nyertem semmit, akárhány tombolát is vettem. Itt azonban 10 CHF-ért egy kis zacskóban 10 db tombolajegy volt, ezek közül 1 garantáltan nyerő. Az is tetszett, hogy nem kellett a rendezvény végéig várni és a fél órás húzási ceremóniát végigvárni, hanem a nyerő szelvény sorszámával szépen odasétáltunk az asztalhoz, ahová a szintén megszámozott nyereményeket kitették és egyszerűen elvettük a sajátunkat (volt egy segítő is, de mi kiszolgáltuk magunkat). Fagyikanalat, ill. 2 fagyikanalat nyertünk, egy kisebbet és egy nagyobbat.

Hazafelé Bogi iskolája előtt láttunk egy rókát, ott sétált Baden legforgalmasabb utcáján. Gyalogos nem volt a közelben. Nem tudom, ki lepődött volna meg jobban.


December 19. - Advent akkor van, ha minden egyes darabnál, amit vásárolok, átgondolom, hogy honnan és milyen gyártási körülmények közül származik. (Ez nagyon svájci. Nagy hangsúlyt fektetnek a fair-trade-re, azaz arra, hogy a gyártás emberi körülmények között és ne gyerekmunkával történjen.)

Last Christmas

Úgy tűnik, hogy a Wham örökre és nemzetközi szinten elfoglalta a karácsony előtti időszak leggyakrabban játszott dalának a szerepét. Itt Svájcban is ugyanazokat a dalokat játszák évről évre az áruházakban, ezek közül is a leggyakrabban a Last Christmas címűt. Már a címe hallatán kiráz a hideg! De nem csak engem! A Berni Egyetem Zenetudományi Intézetének egyik professzora megállpította, hogy ugyan mindenki számára egyértelművé válik ezen dal hallatán, hogy karácsony van, vagy legalábbis lesz hamarosan, azonban jóból is megárt a sok. Ha ugyanazt a dalt túl sokszor halljuk, az már inkább idegesítő (ehhez nem kell professzornak lenni, de legalább tudományosan is megállapították). Ez pedig ahhoz vezet (vagyis az, hogy az ember idegeire megy a dal), hogy idő előtt, vásárlás nélkül távozunk az üzletből.

Természetesen van megoldás. Létrejött a ChristmasRadio.fm , melynek csapata már 5 éve állít össze listát karácsonyi dalokból. Mivel a karácsonyi dalok kínálata hatalmas, és ennek csak töredékét ismerjük, a cég minden megrendelő számára saját, az arculatának, hangulatának megfelelő összeállítást készít.

Íme egy kis ízelítő:


Ex Libris - könyvesbolt hálózat

Wham! - Last Christmas
Bo Katzman - White Christmas
Fabienne Louves - WiehnachtsGschänk
Chris Rea - Driving Home for Christmas

Orange - mobilszolgáltató

Sting - I Saw Three Ships
Oleta Adams - Let is snow
Paul McCartney - Wonderful Christmas
Corbin Bleu - This Christmastime


Athleticum - sportszer- és sportruházat

Hurts - All I Want for Christmas
Element of Crime - Leise rieselt der Schnee
Train - Shake Up christmas
Mariah Carey - Oh Santa

PKZ - nemzetközi divatmárkák áruháza

Pink Martini - Santa Baby
Norah Jones - Baby it's Cold Outside
Frank Sinatra - Do You Hear What I Hear
Al Di Meola - Scarborough Fair

Az újságcikk szerint a svájciak karácsonyi zenei ízlése érdekesnek mondható. Német dalokat, mint pl. a "Stille Nacht" senki nem hallgat. Inkább az amerikai klasszikusokat részesítik előnyben (a főcím is úgy hangzik, hogy a svájciak a giccses karácsonyi dalokat szeretik).

December 18. - Advent akkor van, amikor a kollégáimmal tartott megbeszélésre saját készítésű sütit viszek és ezzel lepem meg őket.

2010. december 17., péntek

Karácsony a lakóparkunkban

Lakóparkunk közössége (néhány lelkes ittlakó szervezésében) ma tartotta karácsonyi partiját. A karácsonyfa már hónap eleje óta áll, ennek közelében állították fel a szervezők a pavilonokat és a tüzet. Jó időben, 3-4 hete dobták be a postaládába a meghívót, visszajelzést kérve, hogy hány fő megy és milyen korbeli megosztásban, eszünk-e, csípős vagy enyhe levest, ill. hogy viszünk-e sütit magunkkal. A lakópark 4 éve épült, azóta minden évben tartanak egy ilyen összejövetelt. Tulajdonképpen ez az egyetlen alkalom, amikor lehetőség van az összes lakóval találkozni - legalábbis azokkal, akik résztvesznek. Egyébként alig látunk valakit. A svájciak korán járnak dolgozni, a házukból közvetlenül lemennek a mélygarázsba, így aztán még az utcán sem igazán lehet látni őket.




A kb. 40 házból max. a harmada vett részt, de így is hangulatos volt. Gulyást főztek, forró italokat tettek ki (puncsot, meg valamilyen rumos forró italt) és a sütiket, amiket vittünk. A gyerekek együtt szaladgáltak, hógolyóztak (ma kb. 15 cm hó esett), a felnőttek pedig kisebb-nagyobb csoportokban beszélgettek. Többen is hozzám odajöttek, hogy nem ismernek még és igazán jót beszélgettünk. Érdeklődőek, nyitottak voltak. Még arra is figyeltek, hogy a jelenlétemben - lehetőleg - angolul beszéljenek, mert a svájci németet nem értem. Ha mégis németül (svájciul) beszéltek, elnézést kértek. Meghívást is kaptunk Bogival az egyik családhoz, ahol a középső gyerek Bogival egyidős és van 3 nyuszijuk is.



Elmondtam nekik, hogy mi magyarok úgy tudjuk, hogy a svájciak kevésbé barátságosak, nyitottak. Erre azt a választ kaptam, hogy barátságosak (valóban azok), csak épp diszkrétek, nem latinos a temperamentumuk. Valóban így van. A szomszédaink mindig úgy jönnek haza, hogy még véletlenül se nézzenek be hozzánk, mert azt nem illendő.


Jó, hogy ilyen jó kis közösségben lakunk és hogy megismerhettem néhányat közülük.




December 17. - Advent akkor van, amikor minden velem találkozó embert egy mosollyal ajándékozok meg.

2010. december 16., csütörtök

Olasz maffia Svájcban is


Ma este adják majd Svájc egyik olasz nyelvű adóján azt az interjút, amit a kalabriai maffia svájci szálakat kiépítő és itt is élő vezetőjével készítettek.

Az 'ndrangehta nevű hírhedt calabriai maffia elleni különösen nagy csapásról otthon is lehetett olvasni nyáron. Egész pontosan július 13-án csaptak le rájuk, amikor is több mint 300 embert, valamint többmillió Eurót foglaltak le náluk. Világszerte több mint 10 ezren tartoznak hozzájuk. Az FBI szerint emberrablással, politikai korrupcióval, drogkereskedelemmel, gyilkosságokkal, robbantásokkal, pénz- és okirathamisításokkal, szerencsejátékkal, lopással, csalással, zsarolással és embercsempészettel foglalkoznak. Az olasz hatóságok szerint monopolhelyzetük van az európai drogkereskedelemben.

Ma először fog tehát nyilatkozni ez a maffiavezér, aki elmondja, hogy a 90-es években hogyan építette ki a szervezetet Luganotól Zürichig. Elmondja, hogy hogyan vásároltak fegyvereket Zürichben és Tessinben, azokat hogy csempészték át Kalabriába, ahol a kokain-, fegyver- és pénzkereskedelemért folyó véres háborúban használták őket. Az egykori keresztapa a tessini és zürichi bankokat használta fel pénzmosásra. Mottója: "egyszerűen és brutálisan". A szóban forgó férfi fiatalon költözött Svájcba, majd elkapták és le is ültették drogkereskedelemért. Ma ő a maffiaellenes harc egyik koronatanúja.
A svájci tévé egyelőre még nem tudja, hogy lefordítják-e németre is ezt az interjút.

Na, erre a cikkre egyelőre egyetlen egy komment sem érkezett, pedig már tegnap este óta fönt van... Pedig nagyon kíváncsi vagyok a helyiek véleményére.


December 16. - Advent akkor van, amikor amikor a szerencsémet a szívem és nem a pénztárcám vastagsága határozza meg.

2010. december 15., szerda

Mi mindent lehet szabályozni?!


Svájc egyik legnagyobb bankja, az UBS új dress-code-dal (öltözködési kódex-szel) rukkolt elő. Ez eddig még nem is lenne különös, hiszen nagyon sok olyan cégnél létezik ilyen, ahol meghatározóak az ügyfélkapcsolatok (ezek elsősorban a pénzügyi szolgáltatók, bankok), azonban az UBS olyan mértékben szabályozná munkatársai öltözködését és egyéb viselkedését, ami már a személyiségi jogokba való durva beavatkozás - jogászok szerint is.

A dokumentum maga 44 oldalas és - a bank szóvivője szerint - teszt jellegű, és csupán a most nyíló 5 bankfiók alkalmazottaira vonatkozik, ajánlás jelleggel.

Ízelítőül néhány csemege az ebben foglaltakból: a zakóban, nadrágzsebben nem lehet vastag pénztárcát tartani, délután már nem szabad újraparfümözni, a hölgyeknek testszínű és nem ráncolódó fehérneműt kell viselniük, ajánlott az arckrém használata és a fodrász havonkénti felkeresése, azonban nem megengedett hétközben fokhagymát vagy hagymát tartalmazó étel fogyasztása.

A kommentek is tanulságosak. Egyesek a nemrég a bank megmentésére fordított milliók ilyeténvaló elherdálásáért neheztelnek, mások azon morfondíroznak, hogy vajon hogyan fogják a helyes fehérnemű-viselést ellenőrizni, megint mások úgy gondolják, hogy ezek olyan alap normák, amiket mindenkinek tudnia és betartania kéne, nem pedig felháborodni azon, hogy ezek most írásba lettek foglalva.

Friedrich Dürrenmatt

20 éve ezen a napon halt meg a világhírű sváci író, drámaíró, képzőművész Dürrenmatt. Halálának 20 évfordulójáról az egyik napilap online változata is megemlékezik, egy 10 kérdéses kvíz formájában. Kíváncsi voltam a kérdésekre, amiket egyenként tettek fel és csak a válasz után jött fel a következő kérdés, ezért végigcsináltam (az eredményt inkább nem árulom el). Viszont érdekes volt, hogy a kvíz kiértékelése után javasolták, hogy olvassak Dürrenmattot, bizonyára jól fogok szórakozni. :)

Dürrenmattól otthon a legismertebb a Fizikusok c. tragikomédiája és Az öreg hölgy látogatása (tragikus komédia). Műveit már életében számos nyelvre lefordították és a színházakban ma is több darabját játszák. Munkásságában gyakran reflektál a világháború történéseire és a háborúk által felvetett morális kérdésekre.

1921. január 5-én született, a Bern kantonbeli Konolfingenben. Már fiatalon jelentkezett grafikusi és festői tehetsége, iskolai teljesítménye azonban igen gyenge volt. Ezért magángimnáziumba iratták, de itt is nehezen ment neki a tanulás. Apja tanácsára a zürichi egyetem filozófia és német-irodalom szakára jelentkezett, majd átment a berni egyetemre, amit annak elvégzése előtt otthagyott (életének legrosszabb szakaszának tartja iskolai éveit). Ekkor azonban már egyre jobban foglalkoztatta az írói tevékenység - Kafka, Schopenhauer, Nietsche és Arisztotelész voltak a kedvenc olvasmányai.

Érdekes - és mint megtudtam, a posztmodern írói magatartás jellemzője -, hogy műveit időről időre átdolgozta, aktualizálta. Azaz nemcsak szerkezetileg változtatta őket, hanem az idejétmúlt utalásokat aktuálisokkal helyettesítette és a tartalmat "az őt körülvevő világ általa érzékelt változásaihoz igazította".

December 15. - Advent akkor van, amikor átgondolom, hogy az ünnepet hogy tudnám nyugodtan, stressz és rohanás nélkül élvezni.

2010. december 13., hétfő

Menetrend ünnep :)


Vasárnaptól érvényes az új busz-menetrend - aminek keretében most már minden vonalon 15 percenként járnak buszok. Már írtam róla, hogy ehhez plusz 7 csuklós busz és plusz 20 új sofőr is szükségeltetett. Ezt a nagy változás, na és az új menetrendet ünneplete a város szombat-vasárnap, amikor is a helyi közlekedési vállalat felállított egy információs standot (itt akár ki is nyomtathattatta magának a személyre szóló menetrendjét az ember) a városközpontban, egy óriás kivetítőt a vonalhálózatról és egy büfé-buszt. Közvetlenül lehetett tájékozódni arról, hogy a változás milyen mértékben érinti az adott embert, hiszen bizonyos járatok úticéljai is megváltoztak. Mi pl. eddig a 3-as busszal jártunk, tegnaptól a 6-os busz egyik végállomása vagyunk. A másik végállomás azonban már nem Brunnenwiese, hanem Untersiggentahl. Nálunk is csuklós busz jár most már - a nap bizonyos szakaiban fölöslegesen, mert reggel az iskolából hazafelé jövet félúttól úgyis egyedül én ülök a buszon. Viszont csúcsidőben valóban nagyon zsúfolt szokott lenni a buszunk, délután Bogival sokszor bemegyünk a végállomásig, hogy le tudjunk ülni, különben hazáig állhatunk és nyomoroghatunk a buszon.

A buszjáratok egyébként színkódosak, a megállókon és a menetrendeken is mindig ugyanazzal a a színnel jelölik a bizonyos buszjáratokat. A mi új színünk a fekete lett (korábban a 3-as buszé sárga volt).

A menetrend-változást nagyon jól kommunikálták. A busz-híradóban már 2-3 hete ment infó a változásokról, a végállomásokon 1 hete kerültek ki táblák és a postaládákba is 1 hete érkezett tájékoztatás, ill. meghívó a menetrend ünnepre. Az új, minden helyi buszra vonatkozó menetrendet is meghozta a postás.

December 13. - Advent akkor van, amikor arra gondolok, hogy a biztonság és a béke, amiben élünk, ebben a világban egyáltalán nem magától értetődő dolog.

2010. december 12., vasárnap

Titlis - Az első síelés

Noha felénk már elolvadt minden hó, sőt, napok óta inkább az eső esik, hirtelen döntés eredményeképpen ma a Titlis-en kötöttünk ki. Valójában már szombaton tudtuk, hogy vasárnap megyünk, ezért a szombat egy része azzal telt, hogy Boginak sífelszerelést nézzünk. Meleg kesztyűre mindenképpen szükség van, sisak meg kelleni fog, amikor menni fog az osztállyal az 5 napos síelésre, ezért ezekre koncentráltunk. Kabátja és nadrágja már volt, mivel a hideg télben azokra síelés nélkül is szükség van.

A Titlis (még egy összefoglaló infó róla) az Urner Alpen (magyarul csak Wallisi Alpok megnevezést találtam, de az Urner - uri kantonból való - Wallis kantonhoz is tartozik, Wallis és Bern kantonok határán fekszik) 58 db 3.000 méter magas csúcsai közül a 19. legmagasabb, a maga 3.238 méteres magasságával. Közép-Svájc egyik legnépszerűbb síterülete. Tőlünk csupán 1 és 1/4 óra autóúra található. 1.000 méteres magasságban van a parkoló, Engelbergben, innen indul az első, 6 személyes kabin. A 3 felvonóval, átszállásokkal összesen 45 perc alatt lehet a csúcsra felérni, ahol minden évszakban hó és jég található. Minden sípálya a legelső felvonó indulásához, Engelbergbe érkezik. A 2. felvonó, ami 1.800 méterről indul, már jóval nagyobb, kb. 30 személyes. Legvégül a világ első forgó felvonója, a Titlis Rotair, ami a csúcsig visz fel. A felvonó a két végpont között összesen 360 fokot fordul (de nem maga a kabin, hanem a belsejében a padló), azaz - ha szerencsénk van az időjárással - a teljes panorámában gyönyörködhetünk. Nekünk nem volt szerencsénk, hiába mentünk fel, ugyanis az égvilágon semmit nem láttunk, mert sűrű felhőbe burkolózott a teljes táj, ráadásul az ablakok is el voltak fagyva (ebből következik, hogy az itt látható képet nem én csináltam). Viszont volt szerencsénk a -13 fokhoz, ami odafönt fogadott. Meg jónéhány japán túristához is, akik utcai ruházatban és fényképezőgépekkel felszerelkezve érkeztek meg ezen körülmények közé.


Megnéztük a jégbarlangot is a gleccser besejében. Ez a gleccser csúcsától számítva 20 méter mélységben van és 150 méter hosszú. Elvileg sok-sok színes, hangulatos lámpával van kivilágítva és hangokat is kellett volna hallanunk, de csak néhány halvány lámpa segített minket eligazodni a teljes sötétségben (vagyis ezt a képet sem én csináltam).

A mostoha időjárás miatt nem volt nyitva a 3.000 méter magasságban található gleccser-park sem, ahol mindenféle csúszó-eszközt igénybe lehet venni, ára a felvonó árában foglaltatik. Boginak 15 CHF-ért béreltünk lécet, bakancsot, botot és azon nyomban ki is próbálta egy gyalogösvényen. Egyszerre 3-an próbáltuk mondani neki, hogy mit csináljon. A vicces a dologban az, hogy egyikünk sem síel! Na jó, síleckén már részt vettünk. Bogi már a 2. lecsúszásnál (amikor már csak én mentem vele) nagyon ügyes volt, a többinél meg már nem győztem szaladni utána. Végezetül pedig nem felvonóval mentünk le a parkolóba, hanem a szánkópályán, ami 263 méter szintkülönbséget jelent és kb. fél óra alatt értünk le. Bogi ezt az utat is sílécen tette meg. Először még futottam utána, de reménytelen volt, nem győztem az iramot, már rögtön az elején lemaradtam. Nagyon ügyes és bátor volt, és persze azonnal megszerette a síelést. Mindannyian kellemesen elfáradtunk, Bogi a kocsiban hazafelé el is aludt.

2010. december 9., csütörtök

Iskolai koncert

A gyerekek már hetek óta a mai koncertre készülnek zene órákon és otthon. Bogi is nagy izgalommal várta a mai napot. Minden osztály, beleértve az ovisokat is, betanult 2-3 dalt, ezen kívül a gyerekek önként is jelentkezhettek önálló vagy csoportos produkcióval. Néhányan énekeltek, mások zenéltek (gitár, fuvola és zongora voltak a hangszerek). Igazán csodáltam a bátorságukat, hogy ki mertek állni a szülők elé, hogy megmutassák, mit is tudnak - természetesen nem kell minden esetben profi produkcióra gondolni.


A koncert két részletben zajlott, mivel túl hosszú lett volna, ha egyben tartják. Először a kicsik, majd 2. osztálytól fölfelé következtek. A kettő között volt fél óra szünet, kis étel-ital asztalkával (aperónak hívják errefelé).

A gyerekek már mind hallották egymást, mert volt 2-3 közös próbájuk, hogy szokják a nagyobb közönséget, meg hogy lássák az egésznek a menetét. A színházteremben csak a szülők foglaltak helyet. A gyerekek kint ültek a terem előtt, várva sorukat. Egy pisszenés nélkül kellett végigülniük a 45-70 percet, amíg egy-egy felvonás tartott. A zenetanár kísérte őket zongorán, vagy gitáron és ő konferálta fel az összes számot az előadó és a a darab megnevezésével. Volt két olyan dal is, amit ő szerzett.

Mivel sok különböző kultúrából érkező gyerek jár az iskolába, nem klasszikus karácsonyi dalokat énekeltek, hanem inkább inkább olyanokat, amik a barátságról és a szeretetről szólnak. A dekorációt a gyerekek csinálták. Mindenki készített befőttesüvegből egy mécsestartót, kívülről papírt ragasztottak rá, amire mintát vágtak, belülre pedig mécses került. Ez volt a hangulatvilágítás a teremben körben, az ablakpárkányokon. A kicsiknek saját készítésű fejdíszük is volt.

Bogiék osztálya még november elején elkezdett furulyázni tanulni, a Hull a pelyhes fehér hó kezdetű dalt furulyázták el együtt a koncerten (a Sharidon reklám jutott róla eszünkbe...). Nagyon gyenge világítás volt, ezért fényképezni szinte lehetetlen volt. Azért sokan próbálkoztak. A képeket fel szokták tenni az iskola honlapjára, ahonnan le lehet tölteni. Majd figyelem, hogy mikor jelennek meg. Az igazat megvallva a 2.-osok énekeltek a legszebben. Bogiék osztályában már nagyon nagy hangbeli különbségek vannak, a fiúk egy része mély hangú, másoknak magas a hangja. De nagyon szeretnek énekelni, Bogi mondta is, hogy a fiúk állandóan énekelnek. 5-en vagy 6-an külön produkcióval is felléptek.

A szülők kórusa pedig az utolsó nagy búcsúdal előtt került sorra. A nyitó- és a búcsúdalt a 4 osztály (kb. 40 gyerek) együtt énekelte. Ez volt az egyik közös daluk, talán épp a nyitódal, zongorakísérettel.

December 9. - Advent akkor van, amikor - életemben talán először - én jutalmazom meg magam, és büszke vagyok mindarra, amit idáig elértem.

2010. december 8., szerda

Raclette és fondü


Két étel(készítési mód), amiről a svájciak híresek és amire büszkék. Legalábbis ők úgy gondolják, hogy erről mindenképpen ismertek. Mindenesetre amint beáll a téli időszak, nagy erőkkel gyakorolják. A hűtőpultokon nagyobb részt kapnak a kifejezetten raclettezéshez készült sajtok. Az áruházak konyhafelszerelési osztályán is kb. 20 féle, különböző méretű, alakú és anyagból készült racletet-sütők és fondue edények sorakoznak.

Néhány nap különbésggel mindkét specialitásban volt részem. Vasárnap a szomszédaink hívtak meg raclettezni - már augusztusban, amikor mi hívtuk meg őket, beharangozták, hogy ők meg majd novemberben (ebből december lett) hívnak meg mindket raclettezni. Mert az téli és tipikusan svájci dolog. Ahogy utánaolvastam, valóban tradícionálisan csinálták. Kérdésünkre, hogy milyen fajta sajt alkalmas ehhez, azt mondták, hogy nem tudják, mert mindig raclette sajtot vásárolnak. Tényleg sokfélét árulnak, kifejezetten erre a célra. Több gyártó is készíti, és különböző ízesítések vannak (natúr, fokhagymás, borsos). Kínálnak hozzá héjában főtt és héjában fogyasztandó krumplit, erre lehet ráfolyatni a megolvadt sajtot, gyöngyhagymát, savanyú uborkát, koktélparadicsomot. És sokféle fűszert, többnyire borsféleségeket. A gyerekeknek külön pizza tészátát is készített a szomszédasszony, mert ők nem szeretik az olvadt sajtot (közben kiderült, hogy az egyikük mégis). Pici kis tésztagombócokat készített elő, ezeket a raclette sütő lapátkáira lehetett helyezni és a gyerekek maguknak készítették el rajta a tetszés szerinti feltétű pizzákat.

Ma Bogi osztályának anyukái voltak hivatalosak az egyik anyukához karácsonyi fondue-ebédre. Nevezhetjük fondünek is, úgy magyarosabb. :) Ő biztosította a helyet, a fondüt, vagyis a sajtot, és mindenki vitt még valamit hozzá (kenyeret, salátát, sonkát). Kész fondü-sajtot vásárolt, de utánanéztem az interneten eredeti receptnek (ez itt magyar nyelvű), ez is egy művészet, ha az ember maga akarja készíteni. Többféle - nem mindegy, hogy milyen - sajtot kell összekeverni és kerül még bele - többek között - fehérbor, cseresznyepálinka és fokhagyma. A leírás szerint célszerűbb házi készítésű, száraz kenyeret mártogatni bele, mert az jobban megtartja a sajtot. Eredetileg száraz kenyér és száraz sajt újrahasznosítása volt a célja a svájci hegyi pásztoroknak.

December 8. - Advent akkor van, amikor lemondok a "csapból is folyó" Jingle bells-ről és inkább a természet hangjait hallgatom.

2010. december 7., kedd

Még mindig december 6.

Ezúttal Finnország szemszögéből. December 6. náluk is ünnep, azonban igazi, piros betűs. Ez a nap az ország függetlenségének napja. 1917. december 6.-án kiáltották ki függetlenségüket - az orosz megszállás alól. Náluk amúgy sincs Mikulás, ill. a Mikulás karácsonykor jön.

A függetlenség napja munkaszüneti nap, hivatalos állami ünnepségen emlékeznek meg a függetlenségi harcokban elesettekről. A hivatalos ünnep az állami zászló ünnepélyes felvonásával kezdődik Helsinkiben, ezután ünnepélyes istentiszteletre kerül sor a székesegyházban, melyen a köztársasági elnök is részt vesz. A honvédség díszszemlét rendez valamelyik helyőrségi városban és több ezer tartalékost és hivatásos állományút előléptetnek. Este az ablakokban mindenhol kék-fehér gyertya ég. A köztársasági elnök ünnepi fogadást rendez ezen a napon, melyet a tv élőben közvetít és kb. 2 millióan nézik is (ki mit visel, ki kivel van...). A fogadásra a politikai élet képviselői, diplomaták, egyházi vezetők, élsportolók kapnak meghívást, de díszvendégként jelen vannak háborús veteránok is.

Kis háttérinfó, hogy Finnország 1809-ig Svédország része volt. Ekkor a svéd-orosz háborúban Oroszország elfoglalta a finn területeket. A finnek ma is beszélnek svédül. (azóta sem felejtették el... :) Itteni finn barátunk mesélte, hogy Kaposvár a testvérvárosuk, és évekkel ezelőtt aktív kapcsolat volt a két város között és sokan tőlük elkezdtek magyarul tanulni. Előszeretettel szokta ő is magyarul mondani köszönetképpen, hogy "köszönöm kérem". :)

December 7. - Advent akkor van, amikor veszem a fáradságot, és mindazoknak, akiket ismerek és kedvelek, kézzel írok képeslapot Karácsonyra.

2010. december 6., hétfő

Assembly - Mikulás jegyében

A múlt heti iskola-gyűlést Bogiék osztálya, vagyis az 5. osztály "sajátította" ki, szinte teljes egészében. Bemutatták Picasso-stílusú kollázsaikat (Picasso-hoz adtak egy kis háttérinformációt a többieknek), ill. a Badenről készülített térképeiket is.

Néhányan az osztályból elmondták, hogy az ő országukban hogy ünneplik a Mikulást, ill. hogy ünneplik-e egyáltalán. Az olaszok nem ünneplik, viszont január 6-án van egy ehhez hasonló ünnepük, amikor Vízkereszt napján Befana, a ronda, de jóságos boszorkány megjutalmazza a jókat, de akik rosszul viselkedtek az év folyamán, azok csak széndarabkát, vagy hamut kapnak (ma már nem, de helyette állítólag létezik "széncukorka"). Vízkereszttel záródik a karácsonyi ünnepkör. A történet szerint a pásztorok meglátogatták a boszkorkát, hogy menjen ő is fogadni a kis Jézust, de ő nem ment. Azóta is bánja és bolyong, az útjába akadó gyerekeknek ajándékot ad. (Vízkeresztről és a kapcsolódó történetekről még több infó itt.)

Hollandiában Sinterklaas-nak hívják a Mikulást, segítője pedig Zwarte Piet (Fekete Péter). Az ő történetük szerint Sinterklaas Spanyolországból indul (ez azért terjedt el róla, mert narancsot is hoz a zsákjában) útnak gőzöshajón, már november közepén. Itt állítja össze könyvét, melyben minden gyerek jó- és rossz cselekedetei megtalálhatók. Zwarte Piet (nevéhez hűen) fekete (mór), és abban különbözik a mumustól, hogy mindig csoportosan jár. Ők is mindent tudnak a gyerekekről és ők azok, akik a kéményen át leeresztik az ajándékokat nekik.

Volt még 2 német nyelvű felvétel is, amit az 5.-es fiúk énekeltek (karácsonyi rap!), ill. a 2.-osok énekeltek élőben egy klasszikus karácsonyi dalt.

Végezetül minden osztályból néhányan - felvételről - elmondták, hogy mit csinálnak karácsonykor. Bogi is ("hazautazuk Magyaroszágra és a családdal töltjük a karácsonyt")!
December 6. - Advent akkor van, amikor lemondok az elektromos fényfüzérekről és otthon gyertyát gyújtok, mely az összes érzékszervemet kényezteti.

2010. december 5., vasárnap

Samichlaus & Schmutzli (100., jubileumi bejegyzés)

... avagy Mikulás és a krampusz - svájci megfelelői. Bár a krampusz nálunk mára inkább a jóságos Mikulás pajkossá szelidült ördög-kísérője, addig itt inkább a Mikulás fekete alteregója, a szó minden értelmében. A Mikulás jutalmaz, a Schmutzli (és a krampusz is) ijesztget, büntet.

A Schmutzlinak is szakálla és kapucnija van, csak mindene fekete, még az arca is (viszont nincs patája, farka és szarva, mint a krampusznak).

Az iskolába már pénteken ellátogatott Samichlaus és Schmutzli, természetesen önkéntes szülők jóvoltából, vagyis személyében. Schmutzli ki is osztotta a rendetlenkedő gyekeket, kiállított néhányat a táblához, büntibe. Végül persze mindenki kapott egy kis mikulás-csomagot. Itt is a mogyoró, csoki, mandarin szentháromság uralja az ünnepet.

Bogi nagyon várja - itthon - a Mikulást, sőt ő is készült, bár mondtuk neki, hogy Mikulásra a gyerekek nem lepik meg a szüleiket ajándékkal...


December 5. - Adventkor nem gyorséttermi ételt falok be gyorsan, hanem megengedem magamnak azt a luxust, hogy a saját magam által, szeretettel készített ételt élvezzem.

2010. december 4., szombat

Karácsonyi vásár - Bremgarten

Bremgartenben már egyszer jártunk, akkor is egy vásár (kézműves vásár) apropóján. Most Ulla-val (finn) és Quirine-nel (holland) mentünk el, csak nők - férfiak és gyerekek nélkül.

Bremgarten már legutóbb is nagy erőkkel biztosította, hogy minden a legnagyobb rendben menjen a vásár körül. Ez alkalommal úgy tűnik, még több látogatóra számítottak, mert még több szervezőt vonultattak fel. A városkán kívül, egy erdő melletti tisztáson alakítottak ki átmeneti, P+R parkolót. Már jó messziről szervezők irányították az autósokat, hogy nehogy véletlenül máshová keveredjenek el. Az alkalmi parkolóban még a sorokat is bejelölték, rózsaszín vonalak jelezték a hóban, hogy hová lehet állni. De azt sem ám csak úgy tessék-lássék, mert minden egyes autósnak konkrétan megmutatta egy irányító ember, hogy pontosan hová álljon és még hány centivel guruljon előrébb, hogy egészen precízen a helyén álljon.

Innen 5-10 percenként indult busz a belvárosba, a vásár helyszínére. A busznál 8 fős személyzet gondoskodott arról, hogy mindenkinek legyen jegye és információja. De a buszban is elmondták mégegyszer, hogy mit kell tudnunk, melyik jelzésű parkolóban szálltunk most fel és hogy mikor indul az utolsó busz vissza. A sofőrön mikulás-sapka volt (nyuszifüllel!).

Itt is nagyon hideg van, ezért az első árusoknál rögtön vettem jó meleg sapkát és sálat.

Számomra a legérdekesebb egy olyan árus volt, aki saját termesztésű gyümölcsökből saját készítésű termékeket árult, no meg isteni forró almalevest, aminek a receptjét is megkapta minden érdeklődő (egy speciális, tradicionális, piros belsejű krumpli is kerül bele). Árult naspolya pürét (lekvárt) és bodzavirág zselét it, mindkettőt meg lehetett kóstolni. Természetesen vettem is a bodzavirág zseléből, olyan hihetetlenül finom volt. Megkérdeztem, hogy hogy készül, hogy legközelebb én is csinálhassak. Ez ráadásul tovább eláll, mint a szörp, amit csinálni szoktam (igaz, hogy néhány hét alatt mindig elfogy, tehát nem éri meg, hogy megromolhasson). Almalébe áztatja a virágokat, ezért nem igényel már cukrozást és utána zselésítőanyagot tesz hozzá. Szép, víztiszta, áttetsző zselé keletkezik belőle.

A hölgy egyébként egy olyan alapítványnak a tagja, amely a tradícionális svájci kultúrnövények és haszonállatok sokféleségének megőrzésén munkálkodik. Otthon is létezik ilyen szervezet, ugyanis a vetőmagok kereskedelmének 80%-a néhány multi kezében van, akik a legfontosabb haszonnövények (rizs, búza) tömegtermelésre kifejlesztett magjaival kereskednek - ezek mind szabadalmi védelem alatt állnak. Mindeközben kiszorítják az őshonos, kiskerti termesztésre alkalmas növényeket.


Dec. 4. Advent akkor van, amikor nem vetem bele magam a karácsonyi vásárlási őrületbe, hanem szép nyugodtan meghallgatom a gyermekkórus énekét.

2010. december 2., csütörtök

Zürich - Másfajta csillagok

Természetesen nem csak a karácsonyi fények foglalkoztatják Zürich lakosságát. A mai napon annál sokkal fényesebb csillagok fordultak meg a városban - a 2018-as (Oroszország) és 2022-es (Katar) Foci VB szervezőinek megszavazása és bejelentése okán.

A magyar híradásban érdekes módon az orosz hírességeket említik, az itteniben (itt is) viszont nem. Lássuk csak a listát: Prince Charles, David Beckham (Anglia nagy esélyes volt), Bill Clinton, Morgan Freeman, Nicole Kidman, Iker Casillas, Christiano Ronaldo...

Ha ezt tudtam volna, elmegyek Zürichbe, hátha szembejön velem valamelyikük! :)

A napokban volt a tévében egy műsor (svájci dokumentumfilm), ami a FIFA elnökének, Blatternek az összetett személyiségét (nem tűr ellentmondást, de céljai elérése érdekében akár legfőbb ellenségét is nyilvánosan magasztalja) és a korrupciókat (lefizetett FIFA küldöttek) tárgyalta, 1 órában.
December 3. - Adventkor szép nyugodtan összeszedem a sültalma hozzávalóit, melynek az illata gyerekkorom egy darabját hozza vissza nekem.

"Lucy" sem elég jó


Hihetetlenek ezek a svájciak! És mi még azt hittük, hogy mi magyarok vagyunk azok, akiknek soha semmi nem elég jó és mindenben találunk kritizálnivalót.

Alig 1 hete, hogy Zürich - egyébként szintén nem túl régi, csupán néhány éves - új karácsonyi díszkivilágítását felavatták, máris megjelentek a kritikák vele kapcsolatban, sőt, a Blick am Abend (ingyenes, a nap végén megjelenő bulvárlap) még gyűjtést is elindított ma annak érdekében, hogy egy kicsit felturbózzák, több LED-lámpácskát szereljenek fel, a meglévő 12 ezer mellé.

Kiderült, hogy a tervező maga is elégedetlen egy kicsit (bár ma már elnézést kért tegnapi nyilatkozatáért), mert a 2,5 millió svájci frankos költségvetés (melynek nagy részét 12 szponzor, köztük a legnagyobb svájci bankok adták össze) nem tette lehetővé, hogy olyan fényben ragyogjon Zürich, mint ahogy azt ő eredetileg megálmodta, s mint ahogy arról kezdetben szó volt. Egy közvéleménykutatás szerint a zürichiek Lucy-t vacaknak és hidegnek minősítették, ráadásul a St. Gallen-i és a Basel-i fényeket sokkal szebbnek találják.

Azért nekem változatlanul tetszik, pontosan egy kicsit sejtelmes, kevésbé agresszív fénye miatt. A korábban belinkelt fényképeken nemcsak Lucy látható, mivel Lucy a Bahnhofstrasse, vagyis a főpályaudvartól induló bevásárlóutca díszkivilágítása. Ez nem is a város költségvetéséből készül, hanem az utcában található nagy üzletek egyesülete (Vereinigung Zürcher Bahnhofstrasse) indítványára és szervezésében (lásd szponzorok).

2010. december 1., szerda

Svájc egésze sípályává vált


Ugyan már kb. 1 hete leesett az első hó erre felénk (az ország más részeiben és a magas hegyekben már jóval korábban) és meg is maradt (Zürich viszont hétvégén már teljesen száraz volt), a mai havazás leállította az életet. Ma rövid nap volt (14.20-ig tartott az iskola), ezért megígértem Boginak, ha nem fog havazni, elmegyünk korizni. Ugyan ígértek mára havat, de akkor még nem esett. Nem álltam eléggé a sarkamra és engedtem a nyomásnak - elvittem korizni. Persze amint odaértünk, elkezdett havazni. Fél órát engedélyeztem neki, mivel akkor még csak apró szemekben (kis golyócskákban) havazott. De mire elindultunk, már hatalmas pelyhekben hullott a hó és le is lassult a közlekedés. Két kocsival előttünk volt egy kis autós-motoros incidens, mindkettő félreállt (csak a kacskaringózó motornyomot láttuk), az egyik úton pedig egy utánfutós autó állt keresztbe. Meg kellett várnunk, hogy kiszabadítsa magát, mert a hegyen keresztül nem mertem elindulni. Ugyanis iszonyúan félek hóban vezetni...

Hókotróval nem találkoztunk, sőt, később sem jártak és szinte megállt az élet, pedig max. 10 cm hó esett. Itt a környékünkön senki nem lapátolt rajtunk kívül (a tavalyi és az előző teleknek köszönhetően mi meg hozzá vagyunk szokva, szinte hiányzott már). :)

A havazásnak köszönhetően Svájc összes repterét lezárták. A nyugati országrészben a legrosszabb a helyzet. De - mint minden - ez is nézőpont kérdése. Lausanne ugyanis átváltozott sípályává, a főpályaudvarnál lehetett befutni a célba.

Itt is dívik egyébként a házak karácsonyi díszkivilágítása. Van olyan kert, ahová rögtön 6 felfújható Mikulás is igyekszik bemászni. Máshol meg 3 világító rénszarvas legelész. De legalább nem villóznak a fények.



A serdülőkor

Bogiék az iskolában a karácsonyi szünet előtt egy rövidebb, ám annál fontosabb témakörbe kezdtek, ami nem más, mint a serdülőkor. Nem egy felvilágosító órát kell elképzelni, mert egyrészt nem is 1 óra, hanem 3 héten keresztül foglalkoznak ezzel a témával, másrészt a serdülőkor fizikai és lelki változásairól beszélnek, ennek kapcsán a helyes tisztálkodás, táplálkozás és életmód fontosságáról is.

Nagyon tudományosan csinálják, egy csomó anyagot hoz Bogi haza, meg könyvet is, ami kifejezetten kislányoknak íródott (ennek ellenére azért szótáraznom kell, mert ez kimaradt angol tanulmányaimból). Megtanulják a megfelelő - szakszerű - szavakat, hogy mi miért van, mi váltja ki, mi hol van a testünkben és milyen változásokra számíthatnak az elkövetkező években. A szexuális felvilágosítás majd csak 7. osztályban kerül sorra.

Bizonyos részeket csoportosan dolgoznak fel, másokat nemek szerinti csoportban, van doboz kérdéseknek, ahová mindenki bedobhatja, hogy mi érdekli, foglalkoztatja a témával kapcsolatban és majd közösen megbeszélik ezeket.

Az első két nap után azt látom, hogy a fókusz azon van, hogy tudják és megértsék, hogy mi történik most velük, mire készüljenek és hogy akármikor és akármilyen sorrendben is jönnek ezek a változások, mindenképp természetes. Nem vagyunk egyformák, a fejlődés ütemében, ritmusában sem. És ez így van rendjén. Ez nem verseny és nem is érdem. És ami még fontos: a felnőtt test még nem jelent felnőtt embert.


Persze a 10-11 éveseket egészen felbolygatta ez a téma. A fiúk nagy vihogásokba fogtak, igaz, ők vannak többségben az osztályban. És elkezdték bámulni a lányokat. Majd megint vihogni. Még egy jó dolog: a szülőket előre értesítették, hogy mikor kezdődik ez a téma, hogy aki úgy érzi, hogy még valamit ebben a témakörben el szeretne mondani a gyermekének, még mielőtt az iskolában beszélnek róla, az megtehesse.

Karácsonyra már nagyon profi leszek ebben a témában. Ha valaki kér angol nyelvű anyagokat a témában, örömmel beszkennelem (a könyvet azért nem) és megosztom vele. :)

December 2: Advent az, amikor nem csak egy jó üzletnek, hanem a szeretteid körében eltöltött egy órának is örülni tudsz.