2010. november 30., kedd

Advent


Ennek a bejegyzésnek alapvetően nem sok svájci vonatkozása van, de azért mégis. Advent múlt vasárnap elkezdődött, viszont az adventi kalendáriumok szezonja holnap indul. Most kivételesen megállom, hogy "kiselőadást" tartsak magáról az adventről és az azt övező szokásokról (magamtól bevallom nem is tudnám elmondani), itt és itt utána lehet nézni.

Ma kaptam ajándékba egy adventi tea-kalendáriumot. Nagyon mutatós, ötletes, egy kis füzetkével, mely napról napra új gondolatokkal ajándékoz meg. Az advent idejének minden napjára más gyógynövény- vagy gyümölcstea van benne, fantázianevekkel. Az első nap a "Dankeschön Tee" (köszönöm tea).

Idézet a kis füzetből - A Karácsony bennünk kezdődik: amikor felidézzük magunkban, hogy mik azok a dolgok, amik igazán fontosak nekünk, amikor ezen időszak csöndjét, békességét és lassúságát újra felfedezzük magunk számára.

December 1. - Advent az, amikor átgondolom, hogy hogyan tudok hosszútávú és nem csak Karácsony alkalmából felbuzdulva társadalmi, szociális (jótékonysági) tevékenységekben részt venni.

Hegyoldal, sípályával eladó

Gondolkodtál már azon, milyen jó lenne, ha nem kéne többet azzal bajlódnod, hogy időben lefoglald a síutadat, hogy legyen pályaszállásod és remélhetőleg akkor pont legyen hó, de ne legyen hóvihar, amikor azt a bizonyos 1 hetet síeléssel akarod tölteni?

Ha van 2 millió svájci frankod, akkor ez a gondod megoldódhat. Sőt, ezért a pénzért rögtön egy 290 hektáros, bejáratott síparadicsomot vásárolhatsz magadnak - 13 km kiépített sípályával, 4 sílifttel, 2 alpesi házzal (ezek összesen 300 ágyasak). Svájc azon kevés síterepeinek egyikéről van szó, melyek önerőből, állami támogatás nélkül jöttek létre és működnek.

De ez még nem minden, ugyanis ennek ellenére egy nagyon jól jövedelmező vállalkozásról van szó. Egy téli szezon haszna 500 ezer svájci frank.

Az eladás indoka pedig az, hogy a tulajdonosok hamarosan elérik a nyugdíjas kort, a fiuk pedig még tanulni szeretne. Ezért megfelelő jelöltet (vevőt keresnek) az üzlet továbbvitelére. Ha valaki mégis megfontolná ezt az ajánlatot, sietnie kell, mert már több, mint 20 érdeklődő van!

2010. november 29., hétfő

Sűrített buszjáratok


Ezt az írást csak azoknak ajánlom, akik nincsenek halálra frusztrálva a magyar tömegközeledéstől, a járatritkításoktól és úgy egyébként. A helyi közlekedési társaság ugyanis fennállásának eddigi legnagyobb bővítését eszközli december 12-től. Itt tényleg komolyan gondolják, hogy az embereknek alternatívát kell kínálni, ha le akarják szoktatni őket arról, hogy mindenhová kocsival menjenek (ami egyébként itt sem annyira könnyű, mert még így is gyakoriak a dugók és az autópályák is rendkívül forgalmasak).


Az új menetrend nagyon egyszerű: minden busz 15 percenként jár. De mivel több vonalon vannak szakaszonként átfedések más-más járatok között, ezért a legtöbb helyen 7,5 percenként jön busz. A cél az, hogy megoldott legyen az agglomerációból be (majd haza) közlekedés a városba (Badenbe), ill. a vonathoz (Badeni vasútállomás). A buszmenetrend össze van hangolva a vasúti menetrenddel. Eddig is tudtuk, hogyha beér a vonatunk, akkor jó lesz kilépni, mert pár perc múlva indulni fog a buszunk.


A mostani menetrend-sűrítés 7 új csuklós busz üzembeállítását és 20 új sofőr felvételét is jelenti. A hír apropóján megnéztem a jelenlegi menetrendet. Korábban már írtam, hogy csúcsidőben (azaz reggel és este) közlekedik a Rütihof Express is (Baden után már nem áll meg több helyen és rövidebb útvonalon jut el Rütihofig). Ezen kívül van egy "iskola-járat" is. Amikor vége a tanításnak, dél körül, akkor csuklós buszt indítanak el, hogy a sok gyerek felférjen, ne kelljen a társaság felének a következő buszig várnia (még így is tele van a busz). Szóval tényleg át van ez gondolva.


Azért vannak persze itt is kicsit morcosabb sofőrök, meg olyan is, aki nem nyitja ki a busz után rohanónak az ajtót, hiába, itt is csak emberek dolgoznak (bár arra is foghatjuk, hogy tartani kell a menetrendet...). Az automatából jegyet venni pedig egyszerűen lehetetlen, annyira bonyolult. Én hiába néztem percekig, nem jöttem rá, hogy milyen irány, milyen zóna, milyen díjszabás vonatkozik rám.

2010. november 28., vasárnap

Lucy - Zürich új fényei


Zürichben csütörtökön este debütált az új karácsonyi díszkivilágítás, Lucy. A zürichiek ugyanis nem szerették az 5 éve beüzemelt előzőt, ami - kicsit leegyszerűsítve - függőlegesen lelógatott, több méter hosszú neoncsövekből állt, amiken futófény futott föl-le. A fénye is hideg volt. Szerintem a karácsonyhoz semmi köze nem volt. Most próbálnak megszabadulni tőle, akár részletekben is eladnák.

Az újnak azonban nagy feneket kerítettek. Itt sem csak úgy egyszerűen felkapcsolták, hanem megadott, meghirdetett időben, egy kis program keretében. A tévé is felvonult, kis asztalkához kiállították a tervezőt, a kivitelezőt, meg még valakit (akiről nem értettem, hogy pontosan kicsoda, de véleménye volt). Elmondták, hogy ez egy igen modern díszkivilágítás, energiatakarékos, led-es lámpákkal, kristályokkal, amik visszaverik a fényt, ezáltal megsokszorozva az égők fényét. Olyan, mintha a csillagos ég ereszkedett volna le, közvetlenül a fejünk fölé. Igazán varázslatos. A fényképek nem adják vissza a hangulatát, a hivatalosak is csak egy kicsit jobban. Érdekes, hogy itt nem annyira figurális, mint otthon. Nem csillagokat, hópelyheket vagy egyéb téli formákat képeznek a fények, hanem kábeleken lelógatott égők, néhol sárgásak, néhol színesek lógnak a sétálóutcák fölött.


Zürich honlapján meg lehet nézni, hogy a város mely pontján milyen típusú karácsonyi programok, vásárok vannak. Olvastam, hogy van egy úgynevezett "Éneklő karácsonyfa" is. Erre nagyon kíváncsi voltam, ki is írtam a címét, amit a szokásos rohanás miatt itthon is hagytam. De a szerencse folytán belebotlottunk, így megcsodálhattuk.

A Hauptbahnhof épületében Európa legangyobb fedett karácsonyi vására található, 160 szépen dekorált pavilonnal. Középen pedig egy hatalmas Swarovski-karácsonyfa áll, ami már messziről ragyog. 5.000 Swarovski kristály tündököl rajta. Az aljában pedig nem ajándékcsomagok, hanem gyönyörű Swarovski szobrocskák láthatók - az egész természetesen be van kerítve, plexivel.

Waldshut - Németország


A hozzánk legközelebb lévő határmenti német város Waldshut. Kocsival 25 perc, vonattal Badenből 28. Svájcban minden vasúti vonal villamosított, felsővezetékkel, bizonyos vonalakon pedig az otthoni "Piroskáknak" megfelelő, ámde azoknál jóval modernebb és gyorsabb "villamosok" járnak. Baden és Waldshut között is. Ezt a kis kitérőt azért tettem most meg, hogy elmondhassam a következőt.


Koblenz (Svájc) és Waldshut (Németország) között folyik a Rajna. A folyó egyik oldalán van a svájci, a másikon a német határállomás. Természetesen ma már észre sem veszi az ember, hogy határon halad át, noha van kis épület és tessék-lássék néha látni ott egy-egy ácsorgó határőrt (aki jó esetben épp nem fordít hátat a forgalomnak és csodálkozik, ha az ehhez nem szokott magyar autós lelassít, netalán megáll). A vonat pedig észrevétlenül átgurul a határon. Érdekesség, hogy a svájci - villamosított - vonat átmegy a határon, és Waldshutban van a végállomása. Külön vágánya van Waldshutban, ugyanis az ottani vonatok nem villanyvonatok (onnantól nincs már villamos-felsővezeték).


Waldshut egy több száz éves múltra visszatekintő kellemes kisváros (kb. 22.000 lakossal). Az 1200-as években a Habsburgok alapították. Az évszázadok és a háborúskodások alatt többször lerombolták. Az óváros főtere azonban nagyon hangulatos, 16-18. századi polgárházakkal. A tér két végén egy-egy torony áll (az egyik sokáig fogdaként működött), és az oldalt épült házak által egy igen hosszú, de kellemes, tágas téglalap alakú tér jött létre.


Ottlétünkkor éppen a szombati piacnak adott otthont, gyakorlatilag eredeti funkcióját betöltve. Fenyőfákat, fagyöngyöt, sült kolbászt, könyvet, kézműves termékeket árultak. A helyi keresztény gyülekezet gyermek-tagozata is képviseltette magát több sátorban, ők is saját készítésű tárgyakat, süteményeket árultak.


Még szerencse, hogy amint megérkeztünk, azonnal elkezdtem fényképezni, mert nem sokkal később igen erős havazás kezdődött. Az egyik ablakban gyönyörűen pompázó muskátlikat fedeztem fel. Sajnos a 2-3. emeleten és épp szakadt a hó, így nem tudtam alaposabban megfigyelni, hogy vajon valóban eredetiek-e (annak tűntek). A fénykép alapján hátha valakinek sikerül megfejtenie.


A határmenti forgalom egyébként nem csekély (vonatok félóránként járnak át), ugyanis Németország jóval olcsóbb Svájcnál. Ráadásul a svájci és a liechtensteini lakosok visszaigényelhetik a Németországban vásárolt áruk ÁFÁ-ját. A procedúrát még nem sikerült teljesen felderítenem, mindenesetre az biztos, hogy a boltban ezt előre jelezni kell, mert spéci számlát állítanak ki erre a célra. Aztán ezt a határon (a vasútállomáson is van kihelyezett tagozatuk) le kell pecsételtetni. Ha jól értettem, akkor innentől két lehetőség van. Az egyik az, hogy 6-12 hónapon belül az ember visszamegy ugyanabba a boltba vásárolni, akkor ott kapja vissza a pénzt (nem minden bolt kifizetőhely) vagy elküldi egy bizonyos cégnek (Global Refund Schweiz AG, Tax Free Shopping Programme), kap egy vásárlói kártyát és a számlájára utalják az ÁFS 85%-át. 15 CHF alatt nem azonnal, csupán negyedévenként.


Posted by Picasa

2010. november 27., szombat

Vacsorameghívás - Baden városától

Baden város önkormányzata külön figyel azokra, akik nemrégiben költöztek a városba. Ennek keretében voltunk orientációs esten, amiről már korábban beszámoltam (városnézés, koccintás, kis ajándék). Ezen a csütörtökön pedig egy komplett estét szántak az újakra - abból a célból, hogy minél előbb otthon érezzék magukat.


A kulturális és üzleti életet kívánják közelebb hozni hozzánk, de egyúttal a mi személyes igényeinket és véleményünket is megismerni. Este fél 7-kor kezdődött a program egy koccintással (Apero), ezt követően egy újabb séta és idegenvezetés a városban, az előző nap ünnepélyes keretek között meggyújtott karácsonyi díszkivilágítás megcsodálásával egybekötve, majd vacsora következett. Végezetül pedig - fél 11-től - az érdeklődők "pubtour-ra" indulhattak a városba.

A program minden egyes elemére külön is lehetett jelentkezni, érdeklődéstől és a rendelkezésre álló szabadidőtől függően. A levélben egyúttal megköszönik, hogy lakóhelyünkül Badent választottuk. Rögtön az első mondat egy kis önreklám: Baden nyitott a világra, dinamikus és vonzó - csakúgy, mint azok az emberek, akik itt élnek és dolgoznak.

A meghívólevelet 13 nyelven írták, csatoltak hozzá térképet is, mert az egyes programpontok különböző helyszíneken voltak. Ezen a rendezvényen sajnos nem tudtunk részt venni.

2010. november 26., péntek

Társkeresés - svájciul

Az újságot olvasva majdnem átlapoztam a társkereső rovatot, amikor megakadt a szemem a kategóriákon. Otthon nem nézegetek ilyesmit, ezért nem tudom, hogy ott van-e ilyen, mindenesetre meglepődtem. Ugyanis összesen 4 kategória volt. Nemcsak férfi keres nőt, nő férfit, hanem nő nőt, férfi férfit. Igaz, hogy sokkal kevesebben hirdettek az utolsó kettőben, de azért mégiscsak létező kategória. Teljesen normális dolog, csak épp még nem láttam ilyet.
Mivel az újságokat Hochdeutsch-ben írják, ezért nagyon ritkán látni leírva svájci németet. Itt a társkeresésekben viszont igen. Németesek élvezni fogják (én legalábbis nagyon élvezem, magát a nyelvet, nem a tartalmat):

"Hallo, bi 180 cm gross u schlank u wet mi inen liebe Maa, ohni Kind, verliebe. Manne ab 38gi, los geits! Fröi mi."

"Es wär schön, weni wieder emal en nette Ma kennenlerne würd, wo mer e Beziehing ufbouce cha. Wenn das au wötsch, meld di! I bin gspanne uf di."

"Gids kenni guete CH-Manne im AG oder Umgäbig? Besch zwösche 3040-jöhrig und mind. 175 cm gross? Bitte ohni Kinderwunsch, aber deför dörfsch Raucher si. E suech en musikliebendä, lockere, luschtige, beziehigstähige und höbsche Maa, wo gern in Natur esch unds Läbe gnüsst. Wo besch?"

"He, i bi 23gi, bi 180 cm gross u ha dunkelblondi Haar u blaui Auge. I chume von Kt. Züri. I sueche e ufgestellti, unternehmigslustigi Frau zwüschet 18-23gi. Evtl. ja dich, Freui mi über e Antwort."

"Hallo, zämä. Jungs, ufgstellts Mami, blondi, längi Haar, bleui Ouge u mollig, suecht öbis Ernschthafts. Bisch du gross, chinderliäb u gepflegt. Mäld di doch bi mir!"

Bábok - Paul Klee után szabadon

A művészeti tanulmányok során nemcsak festőkről tanultak, ill. nem csak festettek, hanem bábot is készítettek, mégpedig Paul Klee - svájci festő, grafikus - nyomdokaiba lépve (ő a XX. század elején több, mint 50 bábot készített fia számára, amik közül kb. 30 még ma is megvan, megtekinthető).
Kb. 3 órájukba telt, amíg a fönt látható bábokkal elkészültek a gyerekek. Először megformázták a fejét, majd kifestették és végül ruhát készítettek számukra.
Bogié a bal alsó sarokban lévő, sárga kockás ruhás.
Posted by Picasa

Picasso kollázs

Bogiék ezen a héten fejezik be a művészeti tanulási egységet, melynek Picasso volt az egyik központi eleme. Megnézték Zürichben a Picasso kiállítást, rajzoltak Picasso stílusában és készíteniük kellett egy kollázst is, Picasso Olasz nő című alkotása alapján. Az instrukció az volt, hogy saját magukat kell ábrázolni olymódon, hogy a fényképüket használhatják (vagyis csupán az arcképüket), és a kollázsban meg kell jeleníteniük azt, hogy mit szeretnek, mi jellemzi őket, illetve mi jellemző szülőhazájukra. Nem is olyan könnyű ez a feladat. Utána mindenki leírta, hogy mit miért rakott a kollázsra. Nagyon érdekesek és tanulságosak ezek a leírások. Az egyik fiú pl. azt írta, hogy azért rakott kulcsot a kezébe, mert sok titka van. Azért annyi mégsincs, hogy ezt ne mondaná el. :)
Bogi az országot a színekkel (piros, fehér, zöld) és a pirospaprikával, önmagát pedig a könyvekkel és a festőszerszámokkal szimbolizálta.
Fenti kollázs a kollázsban képemben Bogi a bal alsó sarokban, Picasso eredetije pedig fölötte egy kicsit jobbra látható.

Az első hó

Ma reggel hókotrás hangjára ébredtünk, ami egyúttal azt is jelenti, hogy leesett az első igazi hó. És valóban, a redőnyöket felhúzva gyönyörű, hófehér táj fogadott minket. A hó valahogy mindig olyan békességet sugároz.
Bogi ilyen gyorsan még soha nem kelt fel és készült el. Még iskolába indulás előtt akart csinálni egy hóembert. Ez nem is volt olyan egyszerű, mert az utat már 7 óra előtt letisztították, a házunk előtti járdát pedig nem sokkal 7 után kotorták le egy fűnyíróhoz hasonló, elektromos hókotróval. Így maradt a kert, ami külön jó, mert a hóember itt kukucskál be a nappali ablakán -most is figyel. :)
Éjszakára már -8 fokot mondanak. Az időjárásjelentés szerint 3.000 méter magasságban pedig -19 fok van...

Posted by Picasa

2010. november 25., csütörtök

Pepparkakor - Svéd Anna keksz

Az IKEA-ból mindannyiunk által ismert Anna - virág formájú - keksz eredetijének a receptjét (és egy nagy kóstoló adagot) kaptam a finn anyukától, akivel a barátsághoz vezető úton indultunk el. Ez a keksz a finnek karácsonyi sütije (mint nálunk a mézes puszedli), de ebben nincs méz, viszont van gyömbér, vékony és ropogós. A díszítése hasonlít a mi mézesünk díszítéséhez. Íme a recept, kísérletező kedvűeknek:

1,5 dl cukorszirup (melasz?)
2 dl cukor
250 g vaj
2,5 teáskanál pepparkakor fűszerkeverék (gyömbér, fahéj)
2 tojás
2 teáskanál szódabikarbóna
8 dl liszt


A cukorszirupot, a cukrot, a vajat és a fűszerkeveréket tegyük bele egy edénybe és forraljuk fel, majd hagyjuk kihűlni. Adjuk hozzá a tojásokat, a lisztet és a szódabikarbóna és alaposan keverjük össze. Egy napig hagyjuk a hűtőben pihenni. Másnap kis darabokat veszünk a tésztából, vékonyra nyújtjuk (kis lisztet szórjunk alá) és szaggassuk ki a kívánt formákra. 175 fokon süttük 10-15 percig. Ha kihűlt, díszíthetjük.
Nagyon finom!

Basel karácsony előtt

Egyszer már jártunk Baselben és akkor tettem egy olyan meggondolatlan kijelentést, hogy Basel nem annyira tetszik nekem. Pál Krisztának köszönhetően azonban újra felkerekedtem, hogy a középiskola óta újra együtt ebédeljünk... Ki gondolta volna, hogy erre pont Svájcban lesz lehetőség! És milyen jó volt, köszi Kriszta! :)

Basel is, mint minden más város karácsonyi lázban ég. A hivatalos karácsonyi vásár ugyan még csak hétvégén kezdődik, de már a legtöbb helyen állnak a bódék, a fenyőfák és fent vannak a
karácsonyi fények. Igaza volt Krisztának, Basel tényleg varázslatos karácsonyi (fél)pompában.


A városháza is teljes pompában, az 1-2 hónapja még felállványozott gyönyörű épület most már teljes egészében megcsodálható. Az előtte elterülő Marktplatz (piactér) pedig valódi funkciója szerint piacnak ad otthont. Zöldségek, virágok őstermelőktől. Sok-sok adventi koszorú alap (feldíszítetlen zöld koszorú), fagyöngy-ágak, egyéb téli, dekoratív növények. A szemközti édességboltban valódi mézeskalács-házikó. A házakon feltűnő, látványos díszek, akár az egész házfalat beborító. De inkább beszéljenek helyettem a képek! :)


Posted by Picasa

2010. november 24., szerda

Ez szolgáltatás!

Mi tagadás, nálunk nem áll kihasználatlanul az internet... Sőt, az esti órákban, amikor mindhárman gép elé ülünk, egyikünk levelezik, másikunk online tévét néz, a harmadik pedig a hírportálokat böngészi, bizony túlterheljük a rendszert. Így hát egy ideje nyomás alatt vagyok, hogy fizessek elő nagyobb sávszélességre.
Hétfőn fel is mentem a szolgáltató honlapjára (CableCom), ahol meg is rendeltem az eggyel nagyobb (azaz 10x gyorsabb és 10x-es sávszélességű) internetet. Ma, azaz 2 nappal később már meg is hozta a postás a csomagot. Hát igen, egy kis hibát elkövettem. A megrendelésnél ez alkalommal a saját nevemet írtam, így a szolgáltató nem tudta beazonosítani, hogy ugyanaz vagyok, mint aki 3 hónappal ezelőtt ugyanerről a címről - de más néven - rendelt internetet, ezért új szerződőnek tekintettek és a komplett installációs cuccot (routerrel együtt) újra kiküldték. Gyorsan felhívtam őket, hogy biztosan meg kellett-e kapnom mindent újra. Persze, hogy nem. Ezért az új szerződésszámot azonnal törölték a rendszerből (a régire tették fel a módosítási kérelmet), és azt mondták, hogy küldenek egy cédulát, amivel ingyenesen vissza tudom küldeni nekik a dobozt, amit tévesen kaptam meg.
A telefonos ügyfélszolgálaton az első lépés egyébként az, hogy nyelvet kell választani (svájci német, német német, angol, francia, olasz).
Nos, hát ezt nevezem én szolgáltatásnak. Gyors, segítőkész, egyszerű. Igaz, hogy a gyorsabb internet aktiválásáért egy egyszeri 30 CHF-et felszámolnak...

Karácsonyi fények

Beköszöntött a tél, megérkezett a hó. Nem is akárhogy. Sűrűn, nagy pelyhekben hullik. Mi mindent felvonultat nekünk a természet, igazán fantasztikus! A napokban láttam néhány virágzó bokrot. Még gondoltam is, hogy utánanézek, hogy milyen bokor az, ami télen virágzik, mert ilyet én is szeretnék. Egészen addig, amíg tegnap nem bukkantam rá két virágzó aranyesőre. Hm, attól tartok, hogy nem így volt kitalálva eredetileg, a másik virágzó bokroknál sem.


Szóval, havazik. Olyannyira, hogy amíg a busztól hazabandukoltam, teljesen belepett a hó. Igazán jó az időzítés, mert Badenben ma gyújtják meg - ünnepélyes keretek között - a karácsonyi fényeket, ezzel veszi kezdetét a ünnepi készülődés időszaka. Állítólag a legszebbek közé tartozik Svájcban. 2006-ban Willi Walter tervezte (ahogy elnézem a honlapján, több városban is az ő nevéhez fűződik a karácsonyi díszkivilágítás, de egy világkiállítás svájci pavilonjának díszkivilágítása is az ő alkotása). Szórólapon, újságban, a város honlapján és rádióban meghirdették, hogy a gyerekek a város mely terein tudnak gyülekezni, itt mindannyian kapnak egy kis harangot. Ezzel csilingelve elsétálnak a kis utcácskákon keresztül a hivatalos rendezvénynek otthont adó térre. Délután fél 6-kor egy ismert svájci mesemondó, Jürg Steigmeier üdvözli az összegyűlteket és különösen a gyerekeket, akiknek ezen a napon különleges feladatuk van. Azt is megtudják a mesemondótól, hogy mi is az, és hogy miért kapták a kis harangot. Az időközben elsötétített téren ugyanis a csilingelés ébreszti fel a karácsonyi fényeket, melyek hamarosan ki is fognak gyúlni. Ezzel új hagyományt kívánnak teremteni Badenben. A résztvevőknek forralt bort, forró teát és Spanisch Brödli-t (badeni sütispecialitás) kínálnak, ingyen.
Kiegészítés: Nem tudtam elmenni, de ma láttam a híradóban az összefoglalót. Tényleg nagyon hangulatos volt és olyan sokan vettek részt ezen az eseményen, hogy kevésnek bizonyult a megrendelt csengettyű és a 900 db Spanisch Brödli is.

2010. november 23., kedd

Grittibänz

Svájc-szerte megjelennek Mikulás környékén a pékségekben a Grittibänz névre hallgató kis péksütemény-figurák. Dundi embert formáznak és különböző ízesítéssel készülnek, immáron 150 éve, bár olvastam olyan írást is, ahol egészen a XVI. századig vezetik vissza történetét. Arról is megoszlanak a vélemények, hogy tulajdonképpen kit is formáz ez a péksütemény. Egyes vélemények szerint magát a Mikulást, mások szerint viszont inkább az ő kísérőjét (szolgáját).


A Grittibänz név maga egy szóösszetétel, a gritti szó a lábára utal (még mindig nincs svájci-német szótáram), a bänz pedig a Benedikt rövidítése.


Tésztája enyhén cukrozott briós tészta, díszítése változó. A mi környékünkön 3-félét árulnak. Van sima, cukorszórásos és csokirudas (a reklámszöveg szerint tízórai és desszert egyben...). Gombjait többnyire mazsola szimbolizálja, de kandírozott gyümölcs is előfordulhat rajta. Egész nagy méretű, kb. 15-20 cm-es. Még nem kóstoltam, de Mikulásra ilyet fogok venni.

Kórus-próba

December 9-én tartják a gyerekek karácsonyi koncertjét az iskolában. Hogy ez pontosan milyen, arról majd csak utólag tudok beszámolni. Csupán annyit tudok róla, hogy - mivel sok gyerek és szülő van, egyszerre nem férünk el egy teremben - 2 részletben lesz megtartva: először az ovisok, iskolaelőkészítősök és az elsősök énekelnek, zenélnek, ezt követi egy kis fogadás, majd a nagyobbak következnek, szintén fogadással utána. Bogiék osztálya 3 dallal készül, plusz lesznek önálló előadások is.

Az egyik szülő kitalálta, hogy lépjenek fel a szülők is. El is kezdett egy kis kórust verbuválni. Természetesen jelentkeztem, hiszen szeretek énekelni és persze jó buli - a próbák és a fellépés is. Ma volt az első próba. Igen érdekesen mennek itt a dolgok, ugyanis nem mindenki ér rá egyszerre. A nem dolgozó anyukák próbálnak délelőtt, a dolgozó apukák pedig este. 2-2 próba lesz mindkét csapatnak és a felllépés előtti nap összepróbáljuk, amit külön-külön próbáltunk.

Az első próba nagy része azzal telt, hogy kiválasztottuk a dalt. Csak érdekességképpen, hogy a szervező anyuka mit javasolt és gondolt komolyan: James Taylor "Baby, it's cold outside". Gyönyörű dal, amit egy nővel énekel párban, egymásnak felelgetve. De hogy ezt kórusban hogy képzelte, arról fogalmam sincs. 3x kellett elpróbálnunk ahhoz, hogy le tudjuk beszélni róla, hogy ez nehéz és otthon egyedül nem is lehet próbálni. Összesen 5-en voltunk jelen, ebből 2-en nem nyilatkoztak, egy volt a javaslattevő és 2-en mondtuk nagyon finoman, udvariasan, hogy ez nem fog jól elsülni. Szerencsére belátta és maradtunk egy klasszikus karácsonyi dalnál, amit még én is ismerek és el is énekelhető, de azért nem annyira uncsi, mint a Jingle Bells... Ezt választottuk: Walking in a winter wonderland, acapella változata. Van 1-2 profi énekes is köztünk, nagyon kíváncsi vagyok, mit fognak improvizálni alá. :)


Közben elkezdett havazni is, igaz, csak fönt a hegyen, ahol a próbát tartottuk, lent a városban csupán esett. De péntekre már mínusz fokokat jósolnak, igazi hó várható. Nem mondhatnám, hogy nagyon várom.

2010. november 20., szombat

Mézeskalács-sütés


A Zürichi Magyar Egyesület rendezvényén ma voltunk először. A magyar iskola (szombatonként van, lehet, hogy a 2. félévre beíratom Bogit) és a cserkészek gyűltek össze közös mézeskalács-sütésre és adventi dísz készítésére, melyeket a holnapi adventi vásáron fognak a magyar templomba járó közösségnek eladni (a bevétel a cserkészet támogatására megy).


A tésztát nagy mennyiségben előre elkészítették és a nagy számban összegyűlt gyereksereg minden egyes tagjának jutott belőle annyi, hogy egy egész tepsinyit készítsen magának. Igaz, hogy ez nem kevés, de annyira finom, hogy szerintem nálunk a jövő hetet sem éri meg... Meghívtak a szervezők egy profi mézeskalácssütőt is, Paksi Mariannt, aki megmutatta, hogy hogy kell szépen díszíteni. Addigra ugyan már elkészültünk a sajátunkkal, de az eladásra szánt mézeskalácsok díszítésénél már fel tudtuk használni a tanultakat. A fenti képen láthatóak még a saját fejünk után készült díszítéssel készültek.


Tudom, hogy még messze a karácsony (tulajdonképpen nincs is annyira messze), de most átmegyek gasztro-bloggerbe és a receptet közkinccsé teszem, igazán finom.


Puha mézes


25 dgk méz

5 dgk margarin

3 db tojás

10 dgk porcukor

Fűszerek: Kotányi mézeskalács fűszerkeverék, vagy 1-1 ek. fahéj, szegfűszeg

pici só

2 dgk szalakáli

60 dgk liszt


A mézet a margarinnal meglangyosítjuk. A többi hozzávalót - a liszt kivételével - egy másik edényben összekeverjük, majd beleöntjük a mézes-margarinos keveréket. A legvégén adjuk hozzá a lisztet. Kissé ragacsos állagú lesz, de nem kell hozzá több liszt, mert 1 napi pihentetés alatt a liszt beszívja a nedvességet és megdagad a tészta. Másnap kell sütni. 4-5 mm vastagságúra kell nyújtani és 3-4 perc alatt (ha mégis vastagabb a tészta, akkor 5-6 perc alatt) kb. 180 C fokon megsütjük.


Úgy gondolom, hogy fogunk még ilyen rendezvényre menni. Néhány fotó is készült.

Posted by Picasa

2010. november 19., péntek

"A nagy kötés" - az idősekért


Így Karácsony közeledtével mások is "meglovagolják" az ilyenkor szinte mindenkiben feléledő segítő szándékot. Az egyik nagy bevásárlólánc és az egyik gyümölcslé-gyártó idén 2. alkalommal hirdette meg "A nagy kötés" nevű akciót - az idősek megsegítésére. Nem svájci találmányról van szó, a "szabadalom" Angliából származik, ahol már évek óta nagy hagyománya van és jó előre beírják a naptárukba az emberek, hogy nehogy megfeledkezzenek róla.


A történet lényege - és menete - a következő: Felhívás kimegy, hogy aki segíteni szeretne a pénzügyi nehézségekkel küzdő időseken és tud kötni, nosza, kapjon kötőtűt a kezébe és kössön csinos kis sapkákat, melyeket az üdítősüvegekre helyeznek. Minden ilyen sapkás üveg után 50 rappent (fél frankot) kap a Pro Senectute Alapítvány az Idősekért. Az alapítvány honlapján segítséget adnak azok számára, akik már régen nem kötöttek. Sőt, kötődélutánokat is szerveznek. :)

November 1-ig lehetett beküldeni a sapikat: összesen több, mint 45 ezer egyedi darab érkezett.

Szegénység - Svájcban

Erről nemigen hallunk - legalábbis külföldről. Kifelé megy a statisztika. Ki gondolná, hogy emellett kb. 850 ezren élnek Svájcban a létminimum alatt. Ez hatalmas szám (szinte el sem tudom hinni), hiszen ez az ország lakosságának több, mint 10%-a). Talán köze van a bevándorlók nagy számához, nem tudom. A cikk sem ezt hozza érvként, hanem az állás vagy a partner elvesztését, hogy veszélyeztetettek ilyen szempontból pl. a különköltözők, a nagycsaládosok, a rosszul fizető ágazatban dolgozók. Nagyon sokan vannak, akiknek nincs is hova hazamenniük, vagy esetleg egy kis odúban húzódnak meg, ahol se fűtés, se villany. Másoknak a vajaskenyér is már luxusnak számít.


Mindeközben tonnaszámra megy a szemétbe az étel...


Ennek a kettősségnek a leküzdésére, vagyis a szegények megsegítésére több szervezet és mozgalom is alakult. Az egyik ilyen a Schweizer Tafel (svájci tál). A nagy élelmiszerláncok által adományozott - napi 11 tonna (feltételezésem szerint lejárat-közeli) - élelmiszert 12 régióban terítik szét, önkéntes munkával.


A adományok azonban nem jutnak el maguktól a megfelelő helyre, a terítéshez (szervezéshez, szállításhoz, elosztáshoz) pénzre van szükség. Ehhez gyűjtöttek pénzt november 18-án, tegnap. Az idei a 7. Levesnap, 26 helyszínen, hírességek részvételével. Ilyenkor forró levest osztanak, amiért mindenki szándéka és pénztárcája szerinti összeget fizet. A leves elfogyasztása közben pedig elbeszélgethez a jó ügy mellé felsorakozott hírességekkel, akik saját kezűleg mérik ki a levest.

Mikulás vs. "Mikulás"

Hogy mik foglalkoztatják a svájciakat?! A napokban olvastam egy cikket a Mikulás-előkészületekről, ill. arról, hogy milyen népszerű a "Mikulás házhoz jön" szolgáltatás. Gyakorlatilag egész decemberre előjegyezhető, hiszen a gyerekeknek majdhogynem mindegy, hogy mikor jön és megértik, hogy a Mikulás nem lehet egyszerre mindenhol (ez volt a reklámszöveg).


Igenám, de az itteni Mikulások normális testalkatúak. Az angolszász kultúrkörből ismert és a Coca-Cola téli-karácsonyi reklámjai által a világ minden pontjára eljutó, szintén piros ruhás, piros sipkás, nagy fehér szakállas, pirospozsgás "Mikulás" (Weihnachtsmann, ottani nevén Santa Claus - Japánban Santa szan :) ) azonban nagy pocakú, testes ember, aki gyakran mondogatja, hogy "Ho-ho-ho-hó!". A gyerekek ezért egyre többször mondják a krampuszával bekopogtató - egészséges, már-már sportos testalkatú - svájci Mikulásnak, hogy "Te nem is az igazi vagy!". Arról nem is beszélve, hogy mennyire bezavar az, hogy az angolszász "Mikulás" (dec. 6-hoz és Szent Miklóshoz talán már nincs is köze) karácsonykor jön (előtte pedig tömegesen sétálgatnak az utcákon), akkor is 26-én reggelre virradóra, a kéményen leereszkedve (akkor meg miért olyan kövér?). A globalizáció átka...

2010. november 18., csütörtök

Assembly - Ghána házhoz jött

A mai iskola gyűlés új témát hozott. Az iskola egy másik campus-ának testnevelés tanára Ghánából származik. Javasolt egy ghánai iskolát testvériskolának. 7 évvel ezelőtt a kapcsolat még szorosabbá vált azáltal, hogy a mi iskolánk segítségével elkezdtek közös erővel építeni az ottani gyerekek számára egy éttermet. De ne ugorjunk rögtön a dolgok közepébe, haladjunk csak szépen sorjában!

Amíg vártuk, hogy minden osztály megérkezzen, addíg szájharmonikázott és dobolt, a gyerekek legnagyobb örömére. Majd elmesélte, hogy milyen a ghánai gyerekek viszonya az iskolához. Legtöbbjük reggel 6-kor indul és 6-7 km-t gyalogol az iskoláig. Mielőtt elkezdődik a tanítás, az iskolaudvaron gyülekeznek és együtt elénekelnek egy dalt, melyben hálát adnak azért, hogy egészségesek és hogy itt lehetnek. Örömmel járnak iskolába. A tanár rávezette az itteni gyerekeket arra - a fényképek segítségével -, hogy noha az ottaniaknak sok mindenük nincs, ami az itteni iskolában, az itteni gyekeknek a rendelkezésére áll és teljesen természetes nekik, mégis nagyon boldogok és elégedettek. Sokat játszanak, nevetnek, énekelnek együtt.

A 7 éve elkezdett étterem pedig lassan elkészül. Az épület már áll, már csak be kell rendezni. Februárban a 9. osztályosokkal (gimisekkel) elutazik Ghánába (ez a 9.-esek osztálykirándulása) és elvégzik a végső simításokat. De felhívta most a hallgatóság figyelmét, hogy nehogy elkezdjenek otthon pénzt kérni az ottani gyerekek, ill. az étterem berendezése számára! Inkább írjanak nekik levelet, vagy rajzoljanak nekik, esetleg gondolkodjanak más dolgokon, amivel megörvendeztethetik őket.

A fényképek és kisfilmek után lehetőségük volt a gyerekeknek kérdezni, kommentálni a látottakat. Jó volt látni, hogy a 7-9 éves gyerekeket mennyi minden érdekli. Folyamatosan a magasban voltak a kezek, hogy szót kaphassanak.

Végezetül még egy kis dobszóló következett, amire táncolhattak a gyerekek.

Közben - mivel közeledik az iskolai karácsonyi koncert - sok gyerek készül saját kis produkcióval (az énektanár is felkészíti őket néhány közös énekkel). Közülük néhányan lehetőséget kaptak arra, hogy egy kicsit szélesebb körben tegyék próbára magukat. Mert egész más néhány ember előtt fellépni, mint nagyobb közönség előtt. A produkciók közel sem voltak tökéletesek (ének, zongora), de a korosztályukhoz képest nagyon lelkesek és magabiztosak voltak a vállalkozók. Érdeklődéssel várom a karácsonyi koncertet.
Posted by Picasa

2010. november 17., szerda

Zürich

Több, mint 3 hónapja vagyunk kint, csupán 15 perc választ el minket Zürichtől, mégis ma először voltam ott nem turistaként. Olvastam, hogy Zürich "főutcája", a főpályaudvarról induló Bahnhofstrasse híres bevásárló utca. Turistaként nem értettem, hogy miért olyan híres, hiszen nem is különösen szép, nem is különösen díszes. Nem is igazi sétáló utca, mert villamos jár a járdák között az úttesten, bár az autókat az utca egy viszonylag hosszú szakaszáról kitiltották.


Ma azonban betértem az egyik hatalmas áruházba (majd még egybe) és kb. 1 óra múlva támolyogtam csak ki. Valóban óriási áruházakról van szó, ahol az összes nagy világmárka megtalálható. Fantasztikus a kínálat, gyönyörű a dekoráció, csinosak (szinte modell-szerűek) az eladók. Hogy nevesítsem az áruházakat: a Globus-ról és a Jelmoli-ról van szó. A Jelmoli magazin volt olyan kedves statisztikai adatokat is közölni (öröm ez nekem, hiszen imádom az ilyen érdekességeket) - abból az apropóból, hogy október végén nyílt meg újra felújítás után az áruház. Több, mint 1.000 eladó (bocsánat, tanácsadó) dolgozik benne, több, mint 1.000 márka termékeit árulják, 100 körüli márkának van saját butikja az épületben és sok olyan is van, ami kizárólag a Jelmoli-ban van jelen Svájcban. Női divat 4.500, férfi divat 1.300 m2-en. Karácsonyi dekoráció szinte egy teljes emeleten. Szerintem több száz féle karácsonyi dísz kapható, mindenféle stílusban, hangulatban, méretben.

És természetesen vevők is voltak. Délelőtt is sokan voltak az áruházban és bizony vásároltak. Az árak nem igazán magyar pénztárcának valük, ezt talán mondanom sem kell.

Az utcán egyelőre még csak épülnek a karácsonyi vásár fabódéi, amik annyiban különböznek az otthoniaktól, hogy a tetejüket fenyőágakkal fedik be. A főpályaudvaron pedig a heti Spezialitäten Markt (vagyis különlegességek piaca) nyújtott idén utoljára vásárlási lehetőséget. A főpályaudvar összességében is hatalmas (50 fölötti vágányszámmal), és van egy óriási csarnoka, ami nem a főközlekedési útvonalon van, ezért nem teljes mértékben kihasznált (egyébként rengeteg ember van folyamatosan a főpályaudvaron, hiszen szinte percenként érkezik be vonat - itt min. 10 kocsis egy szerelvény és vannak emeletes vonatok is, szóval iszonyatos embertömeg utazik 1-1 vonaton). Ebben a csarnokrészben állítanak fel minden szerdán egy valódi piacot, ahol zöldséget, gyümölcsöt, fűszereket, házi készítésű sajtot, pékárut és szalámikat árulnak az ország különböző régióiból. Ezen kívül még néhány külföldi specialitás is megtalálható (francia sajt, görög olívabogyó, olasz száraztészták). Több mint 50 árus kínálja itt portékáját.

Räbelichtli

Múlt héten ígértem, hogy ezen a héten egy svájci őszbúcsúztató szokásról fogok beszámolni. Ennek a neve Räbelichtli. A Räbe egy karalábéhoz hasonló illatú, ámde kívül halványrózsaszínű zöldség (turnip, tartlórépa). A Lichtli pedig a Licht, azaz fény svájci megnevezése. Ez már előrevetíti, hogy valamiféle lámpás készül ebből a termésből - és valóban.


A Räbelichtli ünnep során az ősz végét és a tél kezdetét ünneplik - stílusosan a legkésőbb termő zöldséggel. A hagyományt követve kivájják a belsejét, kívülről pedig állat- vagy egyéb mintákat karcolnak bele. A belsejébe mécsest tesznek, madzagot fűznek bele, majd visszateszik rá a - kivájás előtt - megskalpolt kupakot és kész is a lámpás. A lámpás készítése minden településen egy látványos esti - lámpásos - felvonulásba torkollik, miközben a gyerekek őszi dalokat énekelnek (pl. az idősek otthona előtt).

A nemzetközi iskolában nemcsak az oda járó - népesebb - nemzetek ünnepeit tartják meg, hanem a nekünk otthont adó Svájc ünnepeit is. Így már egy hete zöldségillat lengi be a folyosókat és osztálytermeket, mert minden osztályban más napra időzítették a Räbelichtli elkészítését. Bogiék zárták a sort, vagyis az 5. osztály, ők ma gyártottak kis lámpásokat - szülői segítséggel, akik előre kivájták nekik az egyébként igencsak kemény (gondoljunk a karalábéra) "fehér répát", nekik már csak dekorálni kellett. A felvonulás náluk elmaradt.

2010. november 14., vasárnap

Rigi - a hegyek királynője

Mivel a - Svájcra, ill. az Alpokhoz hasonló magas hegységek oldalain jellemző - főnnek köszönhetően ma is szikrázó napsütés és tavaszias időjárás volt, egy újabb hegyet kerestünk fel, ahonnan lehetőleg jó messzire el lehet látni. A Rigi lett mai uticélunk, amire a hegy lábának különböző pontjairól különféle közlekedési eszközökkel lehet feljutni. Mi a zárt fülkés - 10 személyes - felvonót választottuk. Tegnap vonatoztunk, ma libegőztünk. A felvonó sajnos nem vitt fel a legmagasabb csúcsra, az 1.800 méteres Rigi Kulm-ra, csak 1.030 méteres magasságig. Vágyakozva néztem még följebb, ahonnan a hegy túloldalán lévő alpesi csúcsokat is látni lehet (a Rigi is az Alpok része).

Apropó főn: a pénteki szélviharnak neve is van - mint azt a sajtóból megtudtam -, Carmen névre hallgat és 100 km/órás sebességgel süvített át az országon. A legmagasabb hegycsúcsoknál a 150 km/órás, orkán-erősséget is elérte. Szerencsénkre mi az Alpok száraz oldalán vagyunk, ugyanis a főn jellemzője, hogy a felszálló oldalon adja ki magából a csapadékot, a leszálló oldalon pedig száraz, meleg levegővel örvendezteti meg az ottlakókat. Egyes országrészekben (Genf környékén) ma 21 fokig is felmelegedett a levegő. Nálunk "csupán" 17 fok volt - de nem szomorkodtunk.


A Rigi is kedvelt kiránduló-hely - télen-nyáron egyaránt. A parkoló tele volt, de szerencsére olyan sok túraútvonal volt, hogy szinte elvesztek az emberek. Ráadásul - a felvonóból kiszállva - mi egy olyan útvonalat választottunk (hm, hát, a legrövidebbet...), amit rajtunk kívül szinte senki. Ez volt valójában a legvadregényesebb és a legmeredekebb. Erre csak néhány elszánt biciklista fordult meg rajtunk kívül. Mi is elszántak voltunk - feltett szándékunk volt, hogy az előre jelzett 30 perces utat végig megtesszük, nem fordulunk vissza idő előtt. :) Persze folyton megálltunk fényképezni, nézelődni, így igazából nem tudom, hogy mennyi idő alatt tettük volna meg végig - ha kivágott farönkök - az úton gondosan elrendezett - halma nem állja utunkat. Nem tudom, milyen apropóból halmozták őket oda és miért nem jelölték előre, hogy nem fogunk tudni tovább menni. A 3 biciklis, akik eltekertek mellettünk, azonban átjutottak rajta, a nyomok alapján egy kb. 25 cm-es szűk, sáros kis sávban, a farönkök és a meredek lejtő között leszállás nélkül áthajtva.


Aztán annyira belejöttünk a túrázásba, hogy visszatérve a bázisra egy másik irányba is elindultunk - erre már jóval többen voltak, sőt, kifejezetten sokan. Ami a legmeglepőbb volt, hogy sétánk során összesen 4-en köszöntek ránk. Az egyik egy biciklis. És mind rámnézve köszönt. Gondoltam, kipróbálom, hogy nem nézek az emberekre, hátha amiatt köszönnek, hogy rájuk nézek, és mikor pont elkaptam a tekintetem valakiről, az is biccentett a fejével. Úgy látszik, olyan ismerős fejem van. :)


Egyébként - természetesen - gyönyörű volt a táj, most már végérvényesen megállapítottuk, hogy "Terepasztal-országba" költöztünk. Annyira valószerűtlenül szép és tökéletes minden. A hegyek-völgyek mindenhol zöldek, most is, de valami hihetetlen színárnyalatban és el-el pötyögtetve rajta láthatók házak.


Elkezdtem törölni a korábban feltöltött képeket (itt vannak az újak), mert megtelt a webalbumom - így jutottam el a nagytarcsai képekhez is. Hát, nem mondom, hogy nem hiányzik a hazai környezet, a kertünk, akármilyen szép is itt minden...

2010. november 13., szombat

Uetliberg


A tegnapi ítéletidő után (kb. 24 órán keresztül szélvihar volt és vízszintesen esett az eső), mára gyönyörű kirándulóidő lett. Ennek örömére mindenki útnak indult, köztük mi is. Ritka, hogy ennyire tiszta a levegő, ezért hegyre mentünk, ahonnan élvezhetjük a kilátást. Zürich mellett emelkedik Uetliberg. Zürich főpályaudvarról közvetlenül megy fel oda vonat, olyasmi, mint a fogaskerekű, csak nem fogas a kereke (és belül a fala plüss-kárpitozott...). 20 percenként indul és egész a csúcsig megy, 841 méter magasra. Innen már csak rövid séta és azonnal a kilátónál találja magát az ember. Az igazi városi emberek, mint mi, csupán ezt a pár száz métert tettük meg (tudom, szégyen-gyalázat), az igazi kirándulók a hegy aljáról, de legalábbis egy lejjebbi állomásról túráztak vagy bicikliztek fel. Még elszánt - felfelé - kocogókat is láttunk. A vonat végállomásánál ki van írva az összes túraútvonal (ez még nem különleges, ilyen otthon is van), de mindegyiknél ott van a távolságon és az út megtételéhez szükséges időn kívül az is, hogy milyen nehézségű, vagyis hogy enyhe emelkedő, vagy meredek, vannak-e lépcsők is útközben.


Gyakorlatilag a fél város a hegyen volt. Sokan - a nem sportolók - fölmennek ebédelni (fönt vannak éttermek, meg piknikező és tűzrakó helyek), gyönyörködnek a kilátásban, aztán szépen lesétálnak vagy levonatoznak. Nagyon messzire el lehetett látni, többek között Zürichre, a Zürisee-re és ennek hátterében az Alpokra. A leírások alapján novemberben igen népszerű a hely, mivel november - általában - jellemzően ködös, de a hegy tetején már tiszta a levegő, vagyis a köd fölé tud kerülni az idelátogató és egy kicsit napozhat. A házunk tulajdonosa mondta, hogy a hegycsúcsok az ő szigeteik a ködtengerben. :)

Mi a kajálás részt kihagytuk (de csak azért, mert nem vittünk pénzt magunkkal, kártyával meg nem lehetett fizetni a kinti árusnál), viszont Bogi oda-vissza játszóterezett. Még sötétedés előtt lementünk Zürichbe, ahol szintén hatalmas tömeg hömpölygött az utcákon. Rohamrendőröket (vagy kommandósokat?) is láttunk - olyan volt, mintha egy sci-fi filmbe csöppentünk volna. Nagyon zord arcuk, nagyon szigorú egyenruhájuk volt. Az autó hátuljában pedig olyan rács volt (mögötte egy férfi), ami mögött nyilván a legveszélyesebb bűnöző volt, mert kb. 10x10 cm-esek voltak a rácsok. Az nem derült ki - a valójában békés, statikus jelenetből, amit tulajdonképpen láttunk -, hogy tulajdonképpen mi történt.

Egy kicsit még sétáltunk, hogy lássuk a karácsonyi fényeket, de elfelejtették felkapcsolni, hiába vártuk meg a sötétedést. Viszont névnapi ajándékba kaptam kézzel készült, kimért csokoládét. Az utolsó képeken ez is látható.


Posted by Picasa

2010. november 12., péntek

Idősebbek is elkezdhetik

Ez a hirdetés a mai nap csúcsa! A regionális újságot lapozgattam gyanútlanul, amikor rábukkantam erre a gyöngyszemre.

Kezdő mobiltelefon kurzus - 60 éven felülieknek! Nokia a kiválasztott márka. Aztán van még itt számítógépes tanfolyam is, szintén ennek a korcsoportnak. Kedvcsinálónak a következő témákat adták meg: fotóalbum készítése, videófilm vágása és Excel táblázatkezelés.

Az idősebb korosztály komolyan vételéhez persze hozzátartozik az is, hogy ugyanebben az újságban meghirdetnek olyan lehetőséget, ahol az időskori demenciáról lehet szakember vezetésével beszélgetni. És van Alzheimer klub is, az Alzheimer kórosok családtagjai számára - akinek van ilyen vagy tulajdonképpen bármilyen ápolásra, extra figyelemre szoruló családtagja, az tudja, hogy milyen nagy segítség lehet egy ilyen klub. Sokszor ugyanis azt sem tudjuk, hogy hová forduljunk kérdéseinkkel...
Nem tartozik - szorosan - a témához, de azért leírom, mert ma történt velem, hogy a parkolóházban a Berni Torony belépőjegyét (kártyáját) próbáltam érvényesíteni a parkolóautomatában, persze sikertelenül... Segítséget kértem egy arra járótól. Csak egy kicsit nézett hülyének. :) És hol van még az időskori demencia...

Művészeti tanulmányok - 3

Ezen a héten a modern művészeteket vették Bogiék górcső alá az iskolában. Ez - a korábbiakhoz hasonlóan - most is azt jelenti, hogy nekem kell egy kis kutatómunkát végeznem, hogy Bogi számára magyar nyelvű anyagot állítsak össze a szóban forgó festőkről. Változatlanul nem bánom.


Az eheti adag: David Hockney, Andy Warhol (nem is tudtam, hogy a szülei az akkori Magyarország területéről vándoroltak ki az USA-ba) és Roy Liechtenstein.

Órai munka egy olyan kollázs összeállítása, ami Picasso stílusában készül, tartalmazza az alkotó (ez esetben Bogi) arcképét, valami jellegzetességet a hazájáról (Bogi esetében Magyarországról - a pirospaprikát találta erre alkalmasnak) és egy olyan dolgot, amit nagyon szeret, értékel, ami őt jellemzi (Bogi a néptáncos ruháját választotta). Nem könnyű feladat, kíváncsi vagyok az eredményre!

Diwali - hindu ünnep

Tegnap volt az első alkalom, amikor nem mentem el az iskola-gyűlésre, mert nagyon felhalmozódtak az intéznivalók. Pedig - Bogi elmondása szerint - nagyon érdekes volt. Ugyanis Diwali-t ünnepeltek, ami a hinduk egyik legnagyobb ünnepe, egy 5 napos fesztivál. A fények ünnepének is nevezik, mert kis olajjal működő agyagmécseseket gyújtanak, amivel a jó győzelmét szimbolizálják a gonosz felett. Mindenhol fények, petárdák, tüzijátékok. A fény azonban szimbolikus jelentőségű is, nemcsak kívül, hanem a szívünkben, bennünk is kigyúl és ég.

A jó bennünk is győz, a hit, a remény bennünk is él. Ilyenkor mindenki új ruhát vesz fel, édességeket és rágcsálnivalókat oszt meg családtagjaival, barátaival. Tartozéka a cukornád is, ami szintén "édességet" hoz az élet minden területére. A üzleti életben ekkortól számítják az új évet.

Az iskolába több indiai család gyermeke is jár (csak Bogi osztályába rögtön kettő), ők készültek programmal. Volt zene, tánc, szép ruhák, pecsét a kézre (Bogi nem kért, mert nem jön le...) és indiai étel.

Jövő héten egy svájci ünnepet ünnepelnek az iskolában, aminek szintén a fényekhez van köze és "gyönyörű" svájci neve van : Räbelichtli - keep tuned... tudósítás jön a jövő héten.

2010. november 10., szerda

Legalizálnák a vérfertőzést...


Érdekes, ill. valójában inkább megdöbbentő hírre bukkantam. A svájci parlament vitára bocsátotta a vérfertőzés legalizálását. Ki akarják ugyanis venni a büntetőkönyvből azt a paragrafust, ami megtiltja és 3 évig terjedő szabadságvesztéssel vagy pénzbüntetéssel sújtja a szoros rokoni kapcsolatban lévők közötti szexuális kapcsolatot. A képviselők egy része is döbbenten áll a témafelvetés előtt..

Itt természetesen nem csak etikai kérdésről van szó, hanem arról, hogy egy ilyen kapcsolatból esetlegesen születendő gyermek genetikailag sérülékenyebb.

A hírről szóló rövid tv-riport itt látható.

2010. november 8., hétfő

Pontosság

Svájc a csokin, a sajtokon kívül óráiról és pontosságáról nevezetes. Tekintve, hogy tömegközlekedése igen fejlett (Svájcban képviseli a legnagyobb arányt), igencsak sok jármű mozgását kell összehangolni, ráadásul úgy, hogy mindig minden járműnek legyen rövid időn belül csatlakozása, ha átszállásra van szükség. Ez már önmagában is megköveteli a pontosságot, hiszen egy kis csúszás egy vonatnál több más vonatot, buszt is érint (a pályaudvaron, a síneken, a csatlakozásnál).

Ehhez jön még a pontosságra való igényük. Amit úgy tűnik, már túlzásba is visznek. Nemrég olvastam, hogy nyáron egy férfi igencsak helybenhagyott egy mozdonyvezetőt, amiért a vonat 5 perc késéssel érkezett egy állomásra. A mozdonyvezetőt az incidens után súlyos sérülésekkel kórházba kellett szállítani. A mai újságban pedig azt olvastam, hogy nem ritka, sőt, nagyon is gyakori, hogy a vonatok egy picivel, 1 perccel korábban indulnak el a menetrendben megadott időnél. Egy illetékes becslése szerint havi 1.000 körül lehet azon esetek száma, amikor is a mozdonyvezető túlságosan pontosan indul (ahogy ők németül fogalmazták: "überpünktlich"). Ez napi 30 esetet jelent és természetesen a panaszkönyvekben is nyoma van.


Korábban már írtam, hogy a svájciak - hozzánk, magyarokhoz képest - meglehetősen sportosak. De a "sport" egy kevésbé hivatalos formáját is űzik, ami a csatlakozáshoz való rohanás elnevezést viselhetné. Mivel Luganoba mi is több átszállással jutottunk el, ezért volt alkalmunk többször is megfigyelni, sőt, magunk is beszálltunk ebbe a tömegsportba. Mert bizony tömegesen rohannak az emberek, hogy elérjék a csatlakozást, amire esetenként csupán 4 percük van (komolyabb vonatokon az állomás előtt be is mondják, hogy hová, hány órakor, hányas vágányról van csatlakozás). Ez egy nagy pályaudvaron, állomáson nem is olyan könnyű - figyelembe véve azt a nagyszámú más embert is, akik szintén helyezkedni próbálnak, hogy elsők között szállhassak le és rajtolhassanak a gyakran nagyon hosszú vonatokról. A még futni képes idősebbek is részt vesznek a versenyben - talán ezért edzenek rendszeres gyaloglással, nordic walking-gal, kocogással, rollerezéssel szabadidejükben...

2010. november 6., szombat

Lugano - mint egy álom



Ezúttal összeszedtük magunkat, és a cél érdekében korán elindultunk. Bebuszoztunk Badenbe, onnan pedig 3 órás vonatút várt ránk. A zürichi átszálláskor rengeteg katonát láttunk, szombat reggel és vasárnap este nagy tömegben utaznak. Mivel a vonatunk az olasz terület előtt már nem állt meg sehol, többnyire olaszul beszélők voltak a vonaton, olaszos temperamentummal. Olyan volt, mintha máris Olaszországban lennénk. A hosszú utat egyébként nem bántuk, mivel a vonatozás is felér egy kirándulással - már ami a látnivalókat illleti. Tulajdonképpen bárhol leszállhatnánk, nem csalódnánk abban, amit ott találunk. A vonat átkelt az Alpokon, sőt a nevezetes Gotthard bázisalagút építkezését is láttuk. Amikor épp nem a hosszú alagutak egyikén haladtunk át, akkor havas csúcsokban és valószerűtlenül zöld völgyekben gyönyörködhettünk. Errefelé nem rita a 3.000 méteres magasság. Az Alpok déli oldalán fekvő völgyekben azonban szőlőültetvények, pálmafák és mediterrán stílusban épült házak fogadtak minket, jellegzetes kopottas, meleg színükkel.

Lugano egyszerűen varázslatos! A fekvése is különleges. A Luganoi tó partján, magas hegyek ölelésében, a domboldalon terül el. Már az állomásról kilépve lélegzetelállító látvány fogadott, mivel az állomás fent a domboldalon van - így rá lehet látni a szemközti hegyekre, a városra és a tóra. Rögtön innen indul a sikló (1,1 CHF - otthon szerintem többe kerül egy út), le az óvárosba, de gyalogosan is le lehet menni, rendkívül meredek utcákon - érdemes. Mi így is, úgy is kipróbáltuk. A városban nagy nyüzsgés, csodás árkádos épületek, pálmafák, szökőkutak, boltok fogadtak. Drága autók húztak el mellettünk a Riviéra-szerű tóparton - Porsche, Ferrari több is volt. Szép és elegáns emberek. Közel van Milánó, a divat fővárosa... Az óvárosban egyszercsak a szokásos szombati vásárban találtuk magunkat. Annak is a régiség piacán. Állítólag van egy másik is, egy zöldség-gyömölcsös.

Az útikönyvben olvastam, hogy a látnivalók között számos kastély és park is található, de ezekre most nem volt időnk (fél nap nagyon-nagyon kevés) - tavasszal vagy nyáron amúgy is alkalmasabb ehhez az időjárás és érdemesebb is a virágok miatt.

Viszont - kisebb nehézségek után - eljutottunk a Luganotól csupán néhány km-re fekvő Melidebe, ahol Svájc több mint 130 nevezetessége van kiállítva a Swiss Miniatur nevű parkban, 25-szörös kicsinyítésben. Kastélyok, várak, városházák, utcarészletek, templomok, egyes tájegységek jellegzetes épületei, libegők, havas hegycsúcsok, reptér, hajók, modellvasút... felsorolni is hosszú - mint egy óriási terepasztal. Mindez gyönyörű környezetben, bonsai-okkal övezve - a helyes méretarány miatt. Miután ilymódon bejártuk Svájcot, még besétáltunk Melidebe, ami szintén nagyon helyes, vonzó kisváros, majd visszavonatoztunk Luganoba és még egy kicsit sétáltunk, mielőtt hazaindultunk volna.

A rengeteg fotó itt látható.

2010. november 5., péntek

Szezonális


Megkezdődött az ősz végi-tél eleji szorgoskodás. A kertekben még utoljára lenyírják a füvet, levágják az elszáradt virágokat és faágakat. A közterületeken, a lakóparkokban (nálunk is), egyes erdei utakon (!) fölszippantják az elszáradt faleveleket. Téliesítik a kerti bútorokat, elteszik a pincébe/garázsba, vagy egyszerűen bevonják nejlonnal, hogy ne ártson nekik a hó, a fagy.

A helységtáblák, ablakok, porták sütőtök- és télálló-növény dekorációt kapnak. A köztéri virágágyásokban is kicserélik a virágokat téliekre. Az utak mentén pedig elkezdték leszúrni az út szélét jelző narancssárga vagy piros, kb. 1,5-2 méter magas rudakat, amik feltételezésünk szerint az út szélét jelzik abban az esetben, ha ez a hótól nem látszana.

Gyönyörű az ősz itt az erdőkkel, hegyekkel körülvett környéken. Igazán festői a látvány. A zöld, sárga és piros számtalan árnyalatában lehet gyönyörködni. Változatlanul sok túrázót, kutyasétáltatót, lovaglót lehet látni - ügyelnek az egészségükre (talán a költséges orvosi ellátás miatt?). Ezzel párhuzamosan azonban megjelentek a bottal, mankóval sántikálók is. Állítólag a síszezon beálltával egyre többen lesznek...

Művészeti tanulmányok - 2


Az iskolában tovább gyűrűzik a művészetekkel való ismerkedés. A héten Hundertwasser munkásságával ismerkedtek meg, ezt követően pedig Picasso került górcső alá. Még én is bekerültem a tananyagot illusztráló képek közé, mivel Bogi bevitte a Hundertwasser házban készült fényképeinket, amiken én is pózolok (20 évvel ezelőtti képek, akkor még hajlandó voltam a kamera elé állni :). A tanárnak több se kellett, szépen lemásolta őket és a gyerekek ugyanúgy vehettek belőlük, mint a többi, rendes fényképből, amik Hundertwasser épületeit ábrázolják. Ezeket a képeket aztán beragasztják a füzetükbe, ami tulajdonképpen a tankönyvet helyettesíti, mert az nincs nekik. Vagyis olyan, mintha ők írnák és illusztrálnák maguknak a tankönyvet. Ebbe ragasztják be a fogalmazásaikat, véleményeiket és a fényképeket, amiket széles kínálatból választhatnak. A mostani tanítási egységből (Our Life, Our Art) már itt sorakoznak az üveggyárról (inkább manufaktúrának kéne neveznem - Glasi Hergiswil) szóló írások és fényképek is.


Én is élvezem ezt a művészet témakört, mivel ugyan ismerem ezeket a művészeket, de ennyire alaposan nem néztem utánuk, hogy pl. mik Hundertwasser művészetének jellegzetességei (élénk és irreális színek, nyalóka fák, hagymakupolák, lehetőleg arany színűek, esőcseppek, különböző színű és méretű ablakok az általa tervezett épületeken stb.). Picassonak is általában a késői képeit ismerjük. De hányan tudjuk pl. azt, hogy lilán és élettelenül jött világra, a bába nem foglalkozott vele, csak az anya ellátásával? Agykárosodása miatt szellemileg visszamaradott volt, nagyon későn és nehezen tanult meg írni, olvasni. Viszont már 10 évesen olyan szinten festett, hogy szintén festőművész apja szerint már ekkor mindent tudott, amit a festészetről tudnia kellett. Az itt látható képet 13 évesen készítette. Az is újdonság volt számomra, hogy Picasso - tökéletes festői technikai tudása birtokában - 4 évet töltött azzal, hogy úgy tudjon festeni (és közben a világot látni), mint a gyerekek - kreatívan, nyíltan, tele kíváncsisággal, előítéletek nélkül.



Visszatérve Bogira: tegnap a Kunsthaus Zürich időszaki Picasso kiállítását nézték meg, ill. a többi festőt is, csak Picasso volt a fő apropó és látványosság. Választhattak néhány Picasso festmény közül, amit nekik is le kellett rajzolniuk - ott helyben (a rajz itt látható).

Megvolt az utolsó rajzszakköri foglalkozás is, jövő héttel ékszerkészítésre fog járni Bogi. Művészet (art) órán pedig agyagból készítettek báb fejet. Sosem gondolkodtam azon, hogy hogy készülnek ezek, ezért meglepődtem, amikor Bogi azt mesélte, hogy nem egy gombócot gyúrtak és azt formázták, hanem két üreges félgömbbel dolgoztak.

2010. november 4., csütörtök

Magas a svájci életszínvonal

... de azért mégsem annyira! Az ENSZ egyik szakosztályának felmérését mutatták be ma Genfben - majd a sajtóban, amiből kiderült, hogy Svájc a világranglistán a 9. helyről lecsúszott a 13. helyre. Mindeközben Norvégiának sikerült megőriznie 1. helyét a legmagasabb életszínvonalat biztosító országok között. Most először tekintettek vissza az elmúlt 40 évre és elemezték az ezidő alatt elért fejlődést.


Az emberi fejlődéshez szükséges összetevőket vizsgálták (HDI - Human Development Index), úgymint - többek között - a bruttó nemzeti termék, a születéskor várható élettartam, az iskolában átlagosan eltöltött évek száma, esélyegyenlőség, az egészségügyi infrastruktúra és a politikai jogok gyakorlására való lehetőség.

Azért ha alaposabban megnézzük a részleteket, kiderül, hogy Svájc pl. az iskolában átlagosan eltöltött évek száma miatt esett vissza egy kicsit. Itt 10,3 év, míg Norvégiában 2,3 évvel több.

Az esélyegyenlőség terén Svájc összességében a 7. helyen áll, a nemek közötti esélyegyenlőség tekintetében pedig a 4.-en - csupán Hollandia, Dánia és Németország előzi meg. Emlékezzünk csak a női szobafestőre, aki nálunk járt, ill. a rengeteg női buszsofőrre (a buszsofőrök közel fele nő erre felénk).

Az érdekesség kedvéért a lista első 10 helyezettje:


1. Norvégia
2. Ausztrália
3. Új-Zéland
4. USA
5. Írország
6. Lichtenstein
7. Hollandia
8. Kanada
9. Svédország
10. Németország


Ezen kívül még néhány országot említ a svájci sajtó:


14. Franciaország
15. Izrael
23. Olaszország
25. Ausztria
26. Nagy-Britannia
65. Oroszország
83. Törökország
89. Kína


Mi vajon hol lehetünk? Az utolsó 10 helyet mindenesetre afrikai országok foglalják el. Az ENSZ felmérése szerint 104 országban 1,7 milliárdan élnek a szegénység különböző formájában, ami azt jelenti, hogy a túléléshez szükséges néhány dolognak bizony szűkében vannak (milyen eufemisztikus megfogalmazás).