2010. augusztus 30., hétfő

Rütihof - a mi falunk

Rütihof egy kis falu, ami Badenhez tartozik. Tehát, ha levelet akarsz nekünk írni, a címzésben akár Baden is szerepelhet. A tősgyökeresek Rütihof-ot írnak a borítékra, a "feltörekvők" már Baden-t. :) 1962 óta tartozik Badenhez, annak ellenére egyébként, hogy nem is határos vele. Akkoriban összesen 330 lakosa volt a falunak, mára már több mint 2000. Jól látható ez a falu építészetén is. Vannak egészen régi házak, ezek a régi falu magjában, ill. a modern építészetet képviselő "típus"-kockaházak a régiek között megmaradt vagy kialakult foghíjtelkeken, ill. a falu peremén.



Annyira kicsi helyről van szó, hogy a nálam lévő Svájc, de még a Baden térképen sem található meg külön megnevezve. Anyagot találni róla az interneten meg még kevésbé lehet. De busz az ide is jár, sőt, itt van a végállomása. Amit viszont találtam, az arról tanúskodik, hogy több száz éves településről van szó. Az első iskolát 1778-ban építették itt. Pontosabban a Meier család házában kapott helyet az iskola. Akkoriban még külön tanították a katolikus és a református gyerekeket. Rütihof arról nevezetes (ha egyáltalán nevezetes valamiről), hogy Svájcban itt épült 1798-ban az első "szimultán" iskola, ahol vallási felekezettől függetlenül együtt tanult minden gyerek. Ma egy 8 osztályos általános iskola és 4 óvoda található a faluban.

Viszont Rütihof tőlünk távolabbi, Badenhez közelebbi szélén van egy buszpályaudvar (buszterminál), ahonnan kirándulóbuszok indulnak (nem tudom mikor, mert embereket, túristákat sosem látni, csak csili-vili buszokat - talán hajnalban). Ennek kinézete - egy kicsi, de tényleg csak egy kicsi túlzással - vetekszik mondjuk a Népligeti buszpályaudvaréval.

A falut mezőgazdasági művelésbe vont területek övezik az egyik oldalról, amik a házak mellett rögtön elkezdődnek (és minden szabad helyet kihasználva az úttól sem hagynak nagy távolságot, kb. 1 méternyire tőle már haszonnövények nőnek). Errefelé sok a kukorica (a boltokban viszont meglehetősen drága) és az üvegház is. Tőlünk egy kicsit távolabb hegyek láthatóak, no meg legelők, és rajtuk legelő tehenek - ők egészen közel. A hegyek és a házunk közötti völgyben egy folyó folyik, a folyómeder nagyon jól követhető párásabb időben, mert végig felhőpamacsok lebegnek fölötte. Az alábbi képen a mi kis lakóparkunk egy részlete, még 1-2 évvel ezelőttről, amikor még nem nőttek meg rendesen a kerítést képező és a belátást megakadályozó sövényt formázó bokrok. Az interneten találtam. 

További (saját) képek itt találhatók.


A faluban már kitáblázták, hogy szombaton papírgyűjtés lesz és legkésőbb reggel 7-ig ki kell tenni az újságpapírt. A postával pedig jött két nejlonzsák, az egyik a kinőtt ruháknak, a másik a már nem használt cipőknek. Ezeket 2 hét múlva gyűjtik be.

Még egy érdekesség: ahol baba születik, ott kitesznek egy erre utaló mesefigurát, vagy gólyát a gyerek nevével és születési dátumával az erkélyre vagy a kertbe. Nem tudom, meddig marad kint, szerintem kb. 1 évig (még csak 2010-es születési dátumúakat láttam).

Amerre lakunk, mindig építkezést vonzunk magunkhoz, nincs ez másképp itt sem. A főúton (ahol a busz jár), már ittlétünk 2. hetében elkezdték a munkát, majd 1 héttel később egy másik helyen is, ahol egy ház építésének elő-munkálatait végzik az úttesten, ill. alatta. Az építkezések nagyon rendezetten zajlanak. Semmi sincs szétszórva, széthagyva, minden szép rendben van. Ha esetleg törmelék, kis kavicsok kerülnének a járdára, vagy az útra, azt azonnal felsöprik a munkások. Arra is figyelnek, hogy ne tartsák fel - az egyébként gyér - forgalmat, ha látják, hogy jön egy autó, arrébb állnak a munkagéppel, hogy el lehessen férni tőlük.

Amerre jártunk eddig Svájcban, mindenfelé dolgoznak. Új irodaházak, lakóházak épülnek, utakat újítanak fel, csővezetékeket cserélnek. Tart a fellendülés... (?)

2010. augusztus 27., péntek

Búcsú Piroskától

Ugyan már jó ideje beteg volt, ugyan folyamatosan romlott az állapota, egyre jobban gyengült és egyre kevesebb dolog kötötte már ide, de mi folyamatosan reménykedtünk. Hittünk abban, hogy ha mi szeretnénk, hogy maradjon, ha találunk olyan dolgokat, amik elviselhetőbbé és élhetővé teszik számára az ittlétet, akkor ő is hinni kezd. Reményünket tovább táplálta, hogy mindannyian álmodtunk vele a közelmúltban. Azt álmodtuk, hogy meggyógyult és együtt van velünk. Noha szívünk mélyén tudtuk, hogy jelenlegi állapotában ez már - valószínűleg - lehetetlen, talán még egy csoda folytán sem valósulhatna meg, mégis bíztunk benne, kapaszkodtunk belé.

A remény tegnap reggelre foszlott szét. Sajnos nem lehettünk mellette az utolsó időben, csak gondolatban.
Nem készül már többé napokkal előre a fogadásunkra, vagy bármilyen vendég fogadására. Nem készít többé hetedhétországra szóló lakomákat, ránézésre több kilóval hízlaló süteményeket. Nem szólíthatják már meg bárhol a világban, hogy segítséget, eligazítást kérjenek tőle, a nem odavalósitól. Mert segítőkészségét, kedvességét, nyitottságát mindenhol meglátták rajta. Bármilyen korosztállyal megtalálta a hangot, mindenhol szerzett új ismerősöket, barátokat, még külföldi levelezőpartnert is. A család, a társaság lelke volt, minden mókára rá lehetett venni. Minden érdekelte a szeretteivel kapcsolatban, naprakészen nyomon követte nemcsak a közvetlen, de a tágabb család, a barátok életét is. Nagyon sokan szeretik, én fele ennyivel is boldogan beérném.

Szerencsére nagyon sok szép emléket őrzünk róla, ezek pedig örökké élnek! Jó utat, Piroska!


Találkozások



Mi tagadás, az elmúlt 10-13 évben igencsak elszoktam a tömegközlekedéstől, annak minden járulékos vonzatával együtt. Itt jócskán bepótolhatom! A tömegközlekedés körülményeiről, minőségéről, szervezettségéről már írtam, az utazóközönségről azonban még nem. Ez következik most.

Azt tudtam, hogy Magyarországon az utcán csak egy igen "szűrt" szelete jelenik meg a társadalomnak. Sokan vagy önként vagy a társadalom "normális" tagjainak jóvoltából nem kerülnek ki lakásuk vagy egy őket befogadó-kezelő intézmény falai közül. Itt azonban sokkal változatosabb az utazóközönség, részben azért is, mert őket is emberszámba veszik, meg azért is, mert fel tudnak szállni a buszra.

Az utolsó mondat már előrevetíti, hogy kerekesszékes útitársunk is szokott lenni. Álljon alább egy bővebb lista, a sokféleség jegyében:

  • Drogos - Az első találkozásunk a buszon egy - feltételezhetően - drogos fiúval volt. Már mielőtt felszállt, akkor láttam, hogy valami nem stimmel vele, dobozos sör volt a kezében, amit a bizonytalan mozgása miatt kilöttyintett. Biztos távolságban helyezkedtünk el tőle a buszon. Elég antiszociálisan viselkedett, feltette a lábát a szemközi ülésre, rágyújtott, lecsúszott, szinte már feküdt. Senki nem szólt rá, nem szólt a sofőrnek (hátul ült a fiú), viszont a busz elejébe húzódott mindenki. Bogi nagyon megijedt és félt, le kellett szállnunk.
  • Kerekesszékes mozgássérült - Ő egy olyan hölgy, akivel reggelente időnként együtt utazunk. Mindig ugyanazzal (a 8.11-es) busszal megyünk, így van néhány olyan ember, akit nap-mint-nap látunk. Hogy a kerekesszékes hölgy is közéjük tartozik, arra utal, hogy rendszeresen jár valahová ugyanabban az időben - talán dolgozni. Ő egyébként úgy tud felszállni a buszra, hogy a sofőr ilyenkor kiszáll, kihajt az egyébként is alacsony padlójú busz padlójából egy rámpát a középső ajtónál, ezen feltolja a kerekesszéket, visszahajtja a rámpát, majd folytatjuk utunkat.
  • Down kóros - Szintén mindennapi útitársunk. Mindig ugyanoda ül, ha foglalt már az a hely, akkor nem ül le. Kedves, figyelmes arca van, nem tűnik betegnek, de az arca jellegzetes vonásai árulkodnak betegségéről. Valószínűleg ő is dolgozni, vagy egy csoportba jár, minden reggel.
  • Értelmi fogyatékos - Egyik nap egy olyan férfi szállt fel a végállomáson (ahol még állt a busz és kiszállt a sofőr), aki folyamatosan hangosan beszélt magában, aztán felállt és a sofőr szatyrát kezdte nézegetni (belülről), a sofőr kedvesen leültette, ő szót fogadott, még egy kicsit beszélt magában, majd megnyugodott. Bogi tőle is félt, de ezúttal nem voltam hajlandó leszállni, teljesen ártalmatlannak tűnt és az is volt.
  • Jan, a másik szellemi fogyatékos - Vele tegnapelőtt utaztam együtt, Bogi nem volt velem. 14-15 év körüli fiú volt, kb. 180 cm magas, 100 kg (tehát elég testes, talán a mérete alapján egy kicsit félelmetes is), de a viselkedése egy 4-5 évesének volt megfelelő. Hihetetlenül kedves volt. Pont szembe ült le velem, az anyukája babakocsival egy kicsit hátrébb talált helyet. Folyamatosan kapcsolatban voltak, mint ahogy a kisgyerekek is az anyukájukkal (Mami, miért nem figyel rám a kislány?). Amint leült, azonnal kezet nyújtott nekem, aztán a folyosó túloldalán ülő gyerekeknek. Anyuka rögtön instruálta, hogy a nevét is mondja, mutatkozzon szépen be. Na ez már sok volt a kicsiknek, legalábbis az 5 év körüli kislánynak, nagyon legörbült a szája. Percekig magába fordult, mire a távolabb ülő anyukája konstatálta a helyzetet és magához rendelte. Jan persze közben szomorúan és értetlenül nézett, hogy miért sír a kislány, hiszen ő csak barátkozni akart vele (emlékezzünk rá, hogy termetében elég nagy volt). Őszintén nem értette. De az ott maradt bátor kisfiú (aki a kislány mellett ült, kb. 4 éves), bírta őt és egy idő után elkezdtek egymásra nyelvet öltögetni. Mindketten nagyon élvezték. Hihetetlen tisztaság és őszinteség sugárzott a fiúból, fogyatékossága ellenére (vagy attól függetlenül).
  • Testi fogyatékos - Legutolsó szokatlan útitársam egy apró férfi volt, kb. akkorka, mint Bogi, de a testalkata normális (tehát nem törpe volt) és az arca is furcsa volt egy kicsit. Az egyik oldalon az arca egy picit eltorzult, de mivel én többnyire oldalról láttam, onnan az látszott, hogy a füle még a méretéhez képest is picike és lejjebb csúszott. Ezért a szemüvege, mert az is volt neki, egy kicsit mókásan, ferdén állt rajta. Érdekes jelenség volt.
Hát, röpke 4 hét alatt ennyi. Otthon 10 év alatt nem látnék ennyi szokatlan embert és nem csak azért, mert nem járok tömegközlekedési eszközzel.


2010. augusztus 25., szerda

Az iskoláról - közkívánatra :)

ZIS Baden - Zürich International School Baden a pontos neve az iskolának, melynek falai között Bogi immáron több, mint 1 hete "tanul", pontosabban oda jár... (http://www.zis.ch/)

Az intézmény különböző iskoláinak, épületeinek falai közt 2-18 éves korig folyik a gyermekfelügyelet és az oktatás. A badeni tagozat magyar fogalmak szerint az általános iskolán kívül bölcsiből és óvodából áll - egy épületen belül. A legalsó szinten a felsősök (ezt idén nyáron alakították ki, tavaly még csak alsó tagozaton folyt az oktatás), középen az alsósok, legfelül pedig a kicsik vannak. Külön kihangsúlyozták a bemutatkozáskor, hogy az épület-együttes eredetileg is iskolának épült, a várostól bérli az iskola. Külön épületben van az uszoda és a tornaterem, ezeket a szomszédban lévő másik iskola is használja. Mivel kerítés sehol sincs, a határok nem is látszanak, hogy mi mihez tartozik.

Az iskolában mindent kódokkal jelölnek, az amerikaiak ezt szeretik. A testnelés óra például a PE kódot (rövidítést) kapta, ami a physical excercise megfelelője. A ZIS (vagyis az intézmény, a bölcsitől kezdve) az alsó tagozat végéig, ami itt az 5. osztállyal zárul, egy nemzetközileg elismert és a világ számos országában - állami intézményekben is - használt képzési programja szerint oktat. Amennyire látom, ez többnyire - az alapvető dolgok, úgymind írás, olvasás, számolás megtanításán kívül, amit már az 1. osztályt megelőző iskolai előkészítőben elkezdenek - a tanulásmódszertanról, a személyiségfejlesztésről, a csoportépítésről és a tudás prezentálásáról szól. Van egy pár alapelv is, ami mindenhol megtalálható az iskolában (lépcsőház, osztálytermek, kiadványok), ami a következő értékek fejlesztéséről, előtérbe helyezéséről szól: gondoskodó, felelősségteljes, nyitott, tanulni vágyó stb. Magáról az oktatási programról külön prezentáció lesz majd szeptember végén.

Az órarend ennek megfelelően csupán a készségtárgyakat jelöli, úgymint zene (tegnap első zene órán pl. doboltak), művészet (ez a rajz és a technika ötvözete), testnevelés, úszás és könyvtár. Könyvtár óra 2x van egy héten. Úgy tűnik, hogy ekkor az órákon tanultakhoz kapnak kutató feladatot. Első alkalommal azt nézték meg, hogy hogy kell egy könyvtárban keresni, hogy lehet a megfelelő könyvet megtalálni, ill. eligazodni a számok rengetegében, a katalógus rendszerben. Egyébként az osztályteremben is vannak könyvek, gyerekeknek való képes szótárból több is, nekik való tini-irodalom van még, valamint gyerekeknek szóló tudományos könyvek és National Geographic magazinok.

Joggal merülhet fel a kérdés, hogy akkor mit is tanulnak ők tulajdonképpen?! Az év során 6 témakört vesznek, ezeket járják körül. Ezek a következők:
  1. Saját magunk elhelyezése térben és időben (where we are in place and time). A héten pl. olyanok voltak, hogy a falon lévő nagy térképen mindenkinek be kellett jelölnie a szülőhazáját, vagy egy másik nap a saját országából származó, feliratot is tartalmazó tárgyat kellett bevinni. Bogi a Mondák és legendák c. könyvet, egy Budapest képes albumot és egy csomag pirospaprikát vitt be. Ezek kapcsán beszélgetnek a különböző országokról, ezek elhelyezkedéséről, a nyelvekről.
  2. Hogyan fejezzük ki magunkat (how we express ourselves). Erre október-november folyamán kerül sor.
  3. Kik vagyunk (who we are). Ez a decemberi téma magában fogja foglalni a serdülőkori testi és lelki váltzásokat is. Itt külön kérték, hogy ezt a témát egy kicsit készítsük majd elő otthon, mert jobb, ha előbb otthon hall ezekről a témákról a gyerek, mint az iskolában.
  4. Hogyan rendszerezzük magunkat vagy hogyan rendeződünk csoportokba? (how we organise ourselves - magyarra fordítva egy kicsit furán hangzik, sőt lehet, hogy nem is helyes a fordítás!). Január-februári témakör.
  5. Földünk (sharing the planet) - ehhez fog kapcsolódni egy kiállítás is, amit a gyerekek készítenek március-április folyamán.
  6. Hogyan működik a világ/Földünk (how the world works) - erdeink védelmére külön hangsúlyt fognak fektetni.
Tegnap volt egy szülői értekezlet (meet the teacher evening :), ahol a közelgő, kötelező tanulmányi táborról is tájékoztattak. Egy teljes iskola-hétre elmennek az ország franciául beszélő részébe, egész pontosan Anzére-be (http://www.anzere.ch/en/Place/), egy úgynevezett "village camp"-be. Itt szakképzett, állítólag rendkívül lelkes csapatvezetők fognak egész nap a gyerekekkel foglalkozni, akik szinte pótszüleivé válnak a gyerekeknek. A 4. és az 5. osztály megy együtt, ami jó, mert Bogin kívül 2 magyar is ott lesz: Vili, aki az osztálytársa és az ő huga, Niki. Bogi osztályába 11-en járnak, a 4. osztály meg olyan kicsi, hogy a 3.-kal összevonva vannak, de a 3. a kirándulásra nem megy. Ez a 2 osztály még tovább lesz bontva kis csoportokra. Régebben év vége felé volt ez a tábor, de úgy gondolták, hogy sokkal hasznosabb, ha a tanév elején van, mert rendkívül jó csapatformáló. Sok csapatjáték lesz, meg team-munkát igénylő feladatok is. Fognak túrázni, sziklát mászni, erdei kunyhót építeni, térképet olvasni és esti program is lesz. Állítólag annyira jól szokták érezni magukat, hogy a szülők a legritkább esetben jutnak a gyerekek eszébe. Esténként meg szó nélkül kidőlnek a fáradtságtól és a sok élménytől. A csoportvezetőkön kívül minden feladatnál külön szakértő is velük lesz (tehát pl. sziklamászásnál egy sziklamászó) és a tanáraik is elkísérik őket. Szóval lesz jó pár felnőtt, alig lesz több gyerek, mint felnőtt, ahogy számoltam. Ismét sajnálom, hogy nem én járok a suliba.
A másik, ami miatt sajnálom, az a sok szuper szakkör, amiből választani lehetett. Sajnos csak kettőt. Azt is csak a gyerekeknek. :) Néhány példa: festés (különböző festési technikákkal és stílusokkal ismerkednek meg), varrás, kerámia, afrikai dobolás, kertészkedés, túrázás, ékszerkészítés, digitális scrapbook készítés, számítógépen képregény készítése saját szöveggel ellátva, balett, kooperatív játékok (http://www.toobeez.com/)... ez nem a teljes lista!
Jövő héttől Bogival külön angol tanár fog foglalkozni, ill. minden olyan új gyerekkel, aki nem tud angolul. Nem tudom, hogy van-e még ilyen Bogin kívül, az ő osztályában biztos nincs, pedig 5-en, vagy 6-an vannak újak. Pedig azt mondta, már egész megszerette a német órát (ahol szintén angolul beszélnek) - addig oda jár, amíg nem kezdődik meg a külön angol.
Itt Svájcban egyébként nagyon-nagy önállóságra nevelik a gyerekeket. Már az egész kicsik is egyedül mennek suliba. Nagyon édesek, ahogy a nagy táskával és nagy öntudattal vonulnak kettesével, hármasával az iskola felé!
A nemzetközi iskolába nem kell vinni semmit, csak uzsit. Mindent megkapnak az iskolában, még ceruzát, vonalzót, dossziét, füzeteket is. Bogi azért megszokásból hordja a tolltartóját... :) A svájci iskola 8.10-kor kezdődik, a nemzetköziben csak 9-kor kezdődik a tanítás, viszont már 8.40-ig be kell érni. Boginak a késői kezdés tetszik a legjobban. Igaz, hogy nem sokkal tovább alhat, mint otthon, mert itt kb. fél óra, amíg beérünl. 5 perc séta a buszig, 20 perc buszozás és újabb 5 perc séta az iskoláig. Így összességében fél órát nyer. Az is valami, különösen reggeli alvásban! :) Du. fél 4-ig tart a tanítás, vagyis egész nap tanítás van! Délutánra minden gyerek igencsak elfárad. Szerda rövid nap, ekkor 1 órával rövidebb a tanítás.

2010. augusztus 24., kedd

Ami az araboknak a teve, az ausztráloknak a kenguru, az Svájcnak a tehén ...


Tegnap a buszhíradóban olvastam, hogy Svájcban 708.000 tehén (szarvasmarha) él, 40.000-rel több, mint kellene - németesek figyelem: "Eine Kuh macht Muuuh, viele Kühe machen Mühe"! :)

Utánanéztem a tehénkérdésnek, lássuk, mit ír a szakirodalom! Én máris zavarban vagyok - és azt, hiszem, ez a továbbiakban is így marad -, mert egy kis fogalomzavarom van ebben a témakörben a fejemben. (Hiába, városi lány vagyok...) Mindjárt meglátod, miért. A statisztika szerint egy svájci gazdának átlagosan 35 marhája van, ebből 16 tehén, a maradék borjú, szarvasmarha, bika, ökör. Hm, maradjunk annyiban, h 35 marhája van. Egy tehén átlagosan évi 5.500 liter tejet ad, ami napi 18 liternek felel meg. A tejhozam természetesen nagyban függ a tehén fajtájától. A legmenőbbek ennél évi szinten több ezerrel több tejet produkálnak. (Közvetlenül előttünk is legelnek tehenek - a fenti képek őket ábrázolják -, így alkalmunk van közelről is megfigyelni őket. Némelyeknek akkora a tőgye, hogy délután már lépni nem tudnak tőle, terpeszállásban baktatnak az istálló felé.)

Egy tehén évente általában egy borjat hoz a világra. A vemhesség utolsó 8 hetében már nem feji őket a gazda. Így tulajdonképpen az évnek csak 8 hónapjában ad tejet a tehén. Namármost, a nagyobb tejhozam érdekében a hazai teheneket külföldiekkel keresztezik - úgy látszik, a teheneknél is játszik a beházasodás... De amelyik tehén sok tejet ad, azt a teje miatt tartják, mert amelyiknek meg a húsa jó (vágómarha), az nem kifejezetten tejüzem.

Most ne olvass tovább, előbb tippelj! Szerinted hány kilót legel egy tehén egy nap?



Megvan a tipp? Itt a válasz: kb. 70 kg friss füvet! Télen napi 15 kg szénával is beérik. Ehhez jön még a napi 50-100 l víz, némi só és kb. 2 kg-nyi plusz táplálék, többnyire valamilyen gabona-féleség. Ahhoz, hogy egy tehén jól tejeljen, jó minőségű táplálékot és több gabonát kell fogyasztania. Minél jobb az eledel, annál több tejet ad. Addig, amíg kint legel a legelőn, ez általában nem is gond. Késő ősszel azonban már behúzódnak az istállóba és nincs több friss kaja, ezért a tejhozam is lecsökken. Ráadásul, ha nem érzik jól magukat, még tovább apad a tejük. Ezért az istállóban kellemes körülményeket kell biztosítani számukra. Az istálló (vagy inkább pajta?) legyen tágas és világos, legyen kellemes meleg és friss levegő (de igényesek ezek a tehenek!).

Ha te is szereted a statisztikákat, akkor folytasd az olvasást, további adatok következnek. Svájcban igen drága az építkezés. Egy istállóhely (nem egy komplett istálló, hanem egy beállóhely) felépítése akár 20.000 CHF-be is kerülhet. Összehasonlításképpen Franciaországban már kb. 6.000 CHF-ből is kijön ugyanez. A gazdáknak nem könnyű a dolga, ha mindezeken felül még a szigorú svájci környezet- és állatvédelmi előírásoknak is meg akarnak felelni és gazdaságosan akarják üzemeltetni gazdaságukat (bocs a szóismétlésért, ill. hasonlóságért). Ezért a gazdák száma folyamatosan csökken. Míg 1965-ben még 450.000-en dolgoztak a mezőgazdaságban, addig 2002-re ez a szám 197.000-re csökkent (ami a lakosság 2,7%-a). Az életben maradt gazdaságok azonban egyre nagyobbak (a gazdaságosság érdekében). Egy főfoglalkozású svájci gazda 19,4 hektár földet művel, ami nagyjából 19 focipálya nagyságának felel meg.

És akkor jöjjön a színkód! Máris megtudhatod, hogy melyik színű tehén miben jó. Merthogy - mint már korábban is említettem - vannak nagy tejhozamú és jó húsú tehenek, ill. olyanok, akik mindkettőt tudják. Ilyen kétfunkciósak az egyszínű barna és a foltos tehenek. Svájc szarvasmarháinak nagy része ezek közül kerül ki. Nagy tejhozamú tehén a fekete és a barna foltos Holstein. A mi szomszédságunkban két fajta él. A hozzánk közelebb levők foltosak, ők sokan vannak és délelőtt kijönnek legelészni, aztán 4-5 óra felé behajtja őket a gazda. Egy-kettő közülünk vidáman szökdécselve megy be - nem túlzok! :) Időnként maguktól is besétálnak páran, a cikk alapján azt gondolom, inni. A picit távolabb lévők az általam hegyi teheneknek nevezett barna tehenek (róluk egy korábbi írásomban láthattál képet). Kb. 5-en vannak és kolomp van a nyakukban. Éjjel-nappal kint vannak és - az egyébként elég meredek -domboldalon sétálgatnak, kolompolnak - olyan, mintha szélcsengő csilingelne folyton (ez kifejezetten kellemes hang). A szagról most nem ejtek szót, a trágyázás szagát meg meg sem említem...

A svájci tej 40%-ából sajt készül, 11%-ából vaj, 8%-ból tejszín és csak 20% végzi tejként pályafutását. A maradékot az élelmiszeripar veszi kezelésbe és tejport, sajtkrémet, joghurtot készít belőle (kefírt nem!). A sajtok közül a legnagyobb mennyiségben előállított fajta az ementáli (felőlem aztán gyárthatják, azt én pont nem szeretem). A sajt készítéséhez igen sok tejre van szükség. Egy 85 kg-os nagy guriga ementáli sajthoz 1.000 l tejre van szükség. Újabb érdekes adat! :) Ez 55 tehén egynapi tejhozamának felel meg. 10 ementáliból 8 exportra megy.

Hát ezért támogatja az állam igen erősen a gazdákat, mivel a magas költségek miatt megfizethetetlenül drága lenne a tej és a tejtermékek. Ráadásul a tehenek, ill. a szarvasmarhák másrészről a környezetnek is jót tesznek azzal, hogy legelnek, trágyáznak, szóval szükség van rájuk a tejükön és a húsukon túl is.

Összefoglalva: ha svájci állampolgárrá válnál a közeljövőben, ne tüntess a gazdák és a magas szubvenció ellen, különben nem lesznek szép legelők, finom husi és sajt, no meg tej sem a kávédba! :)





2010. augusztus 22., vasárnap

Ahogy a sors akarta - avagy strandolásunk története


Újra itt a nyár (bár az előrejelzés szerint holnap már újra itt hagy minket)! Ennek ellenére úgy gondoltuk, hogy a tegnap megkezdett kastély-túrát a mai napon folytatjuk és utána délután még elugrunk a strandra (egy egész napot kár lenne strandra pazarolni). De már a kastélyba vezető út sem indult jól, nem jól adtam meg a címet a GPS-nek, ezért nem teljesen oda vitt (de az irány jó volt!). Még mezőgazdasági kis útra is letértünk, ahová csak traktorok hajthatnak be, személyautóknak tilos a bemenet - így tudtuk meg, hogy Svájcban a mezőgazdasági művelés alatt álló földekre vezető és a földek közötti utak is aszfaltosak... Gyanús volt, hogy sehol nincs kitáblázva a kastély, pedig Svájcban mindent jó előre mutatnak, tényleg nem lehet eltévedni, ha az ember jó irányba megy és követi a jelzéseket. Utána, amikor már a jó úton mentünk, elég nagy forgalommal találtuk szembe magunkat (ez bizonyos szempontból jó volt, hiszen tudhattuk, hogy nem a kukoricaföldre vezet az út) és a kastély parkolójában pedig egyáltalán nem volt hely, sőt - amolyan magyarosan - már a kijelölt parkolóhelyeken kívül, a füvön is parkoltak autók. Azzal a lendülettel, ahogy jöttünk, visszafordultunk (pedig ez a kastély még a tegnapinál is izgalmasabb, legalábbis kívülről) és indultunk a strandra - Bogi legnagyobb örömére.

A strand (http://www.baden.ch/xml_1/internet/de/application/d78/d2196/f230.cfm) Baden óvárosától kocsival 3 percre található, ebből kifolyólag pompás kilátás nyílik onnan a város néhány nevezetességére, pl. a várromra. Mivel Baden dombvidéken terül el, a strand is ehhez alkalmazkodott - teraszos kiképzésű, egy domb oldalán helyezkedik el. Nevezhetjük fittness-wellness parknak is, mert a különböző szintek között rengeteget kell lépcsőzni. :) Itt sem volt egyszerű parkolóhelyet találni, mert bicikliknek rengeteg hely volt kiképezve, autóknak viszont alig, de szerencsére épp elment egy autó egy árnyékos helyről és így nem kellett innen is parkolóhely hiányában, dolgavégezetlenül távoznunk. A bejárat a domb tetején van. Itt vannak az öltözők is, zárható kis szekrénykékkel, amikből kb. 1.200 db lehetett. Öltözők külön a fiúknak, férfiaknak, nőknek, lányoknak és családoknak! A fényképalbumban az utolsó képek egyike mutatja majd.
A legfelső szinten rögtön hatalmas füves sportpálya kerül az ember szeme elé, ill. itt van a kicsik medencéje, a pancsoló is - árnyékolóval fölötte (ilyet otthon még nem láttam, bár az utóbbi időben nem nagyon jártam strandra). Eggyel lejjebb a multifunkcionális, mélyülős hullámmedence és innen indul a 100 méteres csúszda is, még lejjebb az úszómedence és a műugró torony (1, 3 és 10 méter magasságú leugró lehetőségekkel). Bogi előző alkalommal a 3 méteresről is leugrott. Igazán bátor, ha én ott lettem volna, valószínűleg nem is engedem neki...
A fő attrakció számunkra a csúszda, arra sokszor sorban álltunk (másoknak is nagyon tetszett).
Ami még ötletes volt, az - a fantasztikusan dús és puha füvön kívül - az elvihető hamutál, amikből jó sok egy központi szemetes köré van felakasztva, onnan lehet elvinni. Úgy kell elképzelni, hogy ez egy fém rúd, felül hajlított véggel (ezzel van felakasztva), az alsó feléhez közel pedig egy kis pohár féleség, amibe bele lehet hamuzni. Ezt a türölközője mellé tudja szúrni a dohányos - és ezt a szokását a jó levegőjű strandon is művelő - ember. A képek között ez is megtalálható.
A városi könyvtár is kitelepül a strandra néhány állvánnyi könyvvel. Ez sem költséges, de nagyon hasznos, praktikus ötlet.
Mielőtt eljöttünk, még összefutottunk Bogi egyik osztálytársával (pont Bogi mögé állt az 1 méteres műugró sáncon, aztán Bogi még 2 másik osztálytársát is látni vélte.
Ami furcsa volt számunkra, hogy egész nap körözött a strand egész területén 2 - rendőrnek kinéző - biztonsági ember. Igaz, fiatalok és barátságosak voltak, de azért mégis furcsa volt, hogy nem a járdán közlekedtek, hanem lementek a fűre és egész a kerítés mellett mentek, időnként rá is köszöntek az ott napozókra. Hogy konkrétan mit figyeltek, arról fogalmunk sincs.
Képek itt (az utolsón az öltözők előtt pont a női biztonsági őr látható, ő véletlenül került a képre, az öltözők sorát akartam megörökíteni): http://picasaweb.google.com/ozsvathszilvi/WettingeniStrand?authkey=Gv1sRgCIKixLmbzbqUqwE&feat=directlink

2010. augusztus 21., szombat

Schloss Lenzburg

 


Nemcsak az ország, de a közvetlen környezetünk is tele van látnivalókkal. Ilyen pl. a Lenzburg-i Kastély (tulajdonképpen lovagvár) is, ami 15 perc autóútnyira található tőlünk és svájci viszonylagban is jelentősnek számít: http://www.schloss-lenzburg.ch/index3.asp. Nagyjából ezer éves és nagyon jó állapotban van (ezt talán nem egy mondatba kéne írni, mert a kettőnek nem feltétlenül van köze egymáshoz). Ma az időjárás is kegyes volt hozzánk, végre nyári idővel szolgált. Az első kellemes meglepetés a pénztárnál ért, a belépőjegy kapcsán. Ha 3 Aargau kantonbeli kastélyba veszünk kombi-jegyet, akkor jóval kedvezőbb az ár. A pénztáros hölgy (errefelé nem nénik, hanem hölgyek vannak) azért még kiszámolta, hogy nem éri-e meg jobban nekünk az egyéni jegyek helyett családit venni, akkor is, hogyha csak ilyen mini-család vagyunk. Családként hármunknak 2 CHF-fel olcsóbb. A pénztáros hölgy elégedett mosollyal konstatálta, hogy azért ez mégiscsak egy fél kávé ára, megérte utánanéznie! :)

A következő meglepetés a kastély belsejébe lépve ért. Nemcsak néhány szoba, vagy egy szárny van felújítva, mint Magyarországon a legtöbb helyen, hanem az egész kastély. A luzerni közlekedési múzeum után azon már meg sem lepődtem (de azért a színvonalon igen), hogy mennyire figyeltek arra, hogy ez ne egy száraz múzeum legyen, hanem egy olyan hely, ahová gyereknek is élmény menni. Akik megtervezték a kiállítást, azok vagy tanultak gyermeklélektant, vagy maguknak is van gyerekük. A bejárat után rögtön az első szobában a kastély legendájával ismerkedhettünk meg- a gyerkeket is lekötő (ill. inkább nekik szóló) árnyjáték-vetítés formájában. A főszereplők: 1 sárkány és 2 lovag, akik végül legyőzték a sárkányt. A sárkány barlangjának helyén épült a kastély. Ebben a szobában található még "sárkánytojás", sárkányos könyvek és rajzolási lehetőség sárkányrajzolási útmutatóval. Kicsit távolabb egy barlang-imitáció, magával a sárkánnyal, aki hörög és tűzhányás hangot ad ki, előtte piros villogó fény és füstfelhő. Ettől jól meg is ijedtem, mert pont akkor indult be, amikor elhaladtam előtte. El tudom képzelni, hogy a gyerekekre milyen hatással van! :)

 

 

 


 

Ezt követően a kiállítás tematikusan és időrendi sorrendben épül fel, oly módon, hogy néhány - inkább - felnőtteknek szóló szoba után mindig olyan jön, ami kifejezetten gyerekeknek szól. A késő középkorből, az 1600-as évekből származnak az első berendezett szobák. Annyira életszerűek, hogy úgy néz ki, bármelyik pillanatban betoppanhatnak az ott élők! A kemencébe szerintem be is szoktak gyújtani, mert jellegzetes füst/korom szag volt és gyújtós is volt odakészítve. Aztán barokk és reneszánsz stílusú szobákon/termeken haladtunk át. Itt jött egy gyerek-szekció, egy kis mesevilág. Korabeli (kinézetű) várúr, lovag és várúrnő ruhák, fejdíszek, sapkák, kendők, ékszerek, koronák - szabadon felvehetők, hordhatók a "gyerekmúzeum" területén. Kézműves asztalok, ahol koronát, sisakot lehetett készíteni. Mini konyha, beszélgetős kuckó. Mindez elég nagy területen. Imádták a gyerekek - és valljuk be, nekünk felnőtteknek is tetszett. Az olvasósarokban a témához (korhoz) kapcsolódó könyvek, hogy utána tudj nézni, ha bármi kérdésed van. Természetesen mindenhol 4 nyelvű tájékoztató feliratok - a Svájcban használatos német, francia, olaszon kívül még angol is. A következő gyereknek szóló hely egy másfajta játszószoba, ahol társasjátékok és asztalok voltak.

 

 

 

 

A kiállítás befejező részében pedig börtönmúzeum, korabeli fegyverek, a kastély kilátásáról készült művészi fotók kiállítása - itt meg kell állnom egy pillanatra: ennek a közepén madzagokat lógattak le csörlőkön. Ezekre kis csipesszel képeket csiptettek, ill. néhány írótáblát tollal. Erre azt lehetett felírni, hogy mit kívánsz a kastélynak a jövőre nézve. A kívánságot az égbe lehet felküldeni - képletesen a csörlők segítségével. A mennyezeten tükör, hogy teljesebb legyen az illúzió. A legutolsó lakók az 1900-as évek elején éltek a kastélyban, róluk már fényképek láthatóak a múzeumban.

 

 

Legvégül Svájc "háborús" történelmét, legfontosabb csatáit ismerhettük meg. Kis viasz-szobor kompozíciókban mutattak be jellegzetes csata-jeleneteket - ágyú melletti embereket, fegyveres katonákat, lovas katonát (igazi, kitömött, nagyon élethű lóval), hóban fagyoskodó katonai dobost, békeharcost, évszámmal és a csata megnevezésével. Rögzített hangfelvételről túravezetés is folyt - egyfajta történelem óra, mindig azt a jelenetet kivilágítva, amelyikről épp szó volt. Egy kellemes női hang elmondta, hogy miért és mikor folyt az adott csata, hányan vesztek oda és mi lett a harc kimenetele.

A kastély parkja sem elhanyagolható (és persze nem is elhanyagolt), szép nagy fákkal, gyönyörű zöld fűvel (gyeppel) és ízlésesen összeválogatott színű virágokkal, no meg fantasztikus kilátással - hiszen a kastély hegyre épült, lovagvár-féleség. Az egyik szárnyban lovagterem is látható, ami kibérelhető rendezvények számára. Eljövetelünk előtt készültek is egyre, bordó bársony-terítővel letakart könyöklőasztalokat helyeztek el az udvaron, felállították már a zenekar installációját is. Néhány elegáns vendég is megérkezett már. A kastély du. 5-ig van nyitva, mi 4 óra tájban jöttünk el. Gondolom, h a rendezvény a hivatalos záróra után kezdődött.





Ezek után nem csoda, hogy folyamatosan kattogtattuk a fényképezőgépeket. Rengeteg képet készítettük, itt láthatóak.

Tegnap kaptunk az ikerszomszédunktól egy könyvet, ami arról szól, hogy hová menjünk, mit csináljuk Svájcban, ha gyerekünk van (1001 kirándulás gyerekeknek és felnőtteknek). Lesz mit tanulmányoznom! :) Még határmenti (határon túli) látnivalókat is felsorolnak benne, amik közül rögtön találtam is olyat Németországban, amit tuti meg fogunk nézni: Rolls-Royce Múzeum, 50 felújított régi autóval és kapcsolódó érdekességekkel - 3.000 nm-en.

2010. augusztus 20., péntek

Augusztus 20. (és augusztus 1.) - Nemzeti ünnepek



Szívesen mondanám, hogy az én ötletem, de nem (köszi Rita, azonosultam vele!). Az ünnepre való tekintettel reggelre sütöttem egy kenyeret, átkötöttem magyar szalaggal, betekertem egy fehér damaszt-szalvétába és bevittem az iskolába. Mi mindenre jó egy külföldi kintlét és egy nemzetközi iskola! Otthon azzal "elintéztük" az ünnepet, hogy - jó esetben - elmentünk valamilyen programra, ha épp nem volt tömegiszonyunk és megnéztük a tüzijátékot. Most viszont - biztos ami biztos - utánaolvastunk az interneten, hogy egész pontosan mit is ünneplünk (alapvetően tudjuk, de azért mégis). Mert azért nem csak egy dolgot és nem is mindig ugyanazt ünnepeltük/ünnepeljük. A Múlt-Kor történelmi portál szerint pl. augusztus 20-án István király szentté avatását ünnepeljük: http://www.mult-kor.hu/20100819_szent_istvantol_az_uj_kenyerig.

Azt is innen tudtam meg, hogy a néphit korábban is ehhez a naphoz kötötte a gólyák útrakelését, a málnaszedés idejét, és az aznapi időjárásból következtettek az őszi gyümölcstermésre. Na ezek pl. nem ünneplendőek. De már Nagy Lajos uralkodásától kezdve szerepel egyházi ünnepként. Később Mária Terézia rendeletben vetette fel a naptárba ezt a napot nemzeti ünnepként, vagyis ekkortól lett állami és egyházi ünnep is, hivatalosan. A későbbiekben viharos események köthetők e naphoz, majd a 2 világháború után irredenta mozgalmak központi emlékezési napjává vált. Törölték, felvették, törölték, felvették az ünnepek sorából, de végül csak megmaradt nekünk - egy össznépi önfeledt tömegünnepként, anélkül, hogy tudnánk, mennyi múltbéli teher húzza ennek a napnak a "vállát". A történet végét ismerjük: a kommunizmusban az ünnep egyházi voltát nem lehetett vállalni, ezért tartalmát és szellemiségét teljesen átalakították. Így lett Szent István ünnepéből az "Új kenyér ünnepe", majd az alkotmányt és ezáltal az államalapítást ünnepeltük ekkor. Hivatalosan 1991-től állami ünnep.

És hogy hogy jön augusztus 1. ide? Hát úgy, hogy idehoztam. :) Az apropó augusztus 20. A svájciak számára az augusztus 1., ami nekünk augusztus 20. Nekünk (mármint a családunknak) meg plusz ünnep, mert Bogi névnapja - a svájciak szép keretet biztosítottak hozzá, ezer köszönet érte (Eszter, most már nem te vagy az egyetlen, akit egy egész ország ünnepel)! Visszatérve Svájchoz: 1291-ben, Habsburg Rudolf halála után 3 őskanton (Schwyz, Uri, Unterwalden) szövetségével (Ewige Bund - Örök Szövetség) jött létre Svájc. Bár nemzetközileg csak 1648-ban ismerték el az országot, a svájciak ezen a napon tartják nemzeti ünnepüket. Az ország minden, még a legkisebb pontján is tüzijátékok vannak (a magánházaknál is). Az egyik szokásról pedig azt hittük, hogy nem messze tőlünk, az erdőn túl kigyulladt valami, mert hatalmas tüzet láttunk. Aztán másnap megtudtuk, hogy a néphagyomány szerint ilyenkor már napokkal előtte hatalmas máglyákat raknak. Azon vetélkednek a települések, hogy ki tud nagyobbat rakni. Az utolsó nap már felügyelik, hogy nehogy véletlenül (vagy szándékosan, de ezt csak én teszem hozzá) kigyulladjon. Természetesen a meggyújtásánál is erős felügyelet van, hiszen ezek óriási máglyák.

20-án este Bogi hihetetlenül kreatív tüzijátékot készített számunkra, hogy teljes legyen az ünnep:

2010. augusztus 17., kedd

Orientálódtunk




Ma volt az orientációk napja - 2 is 1 napra esett. Először az iskolában, aztán a városháza szervezésében. Az iskola, ahová Bogi jár, minden évben szervez egy orientációs előadást az újak számára - külön a gyerekeknek és a felnőtteknek. A színházteremben kezdődött az esemény, ahol az igazgatónő bemutatta a tanárokat, majd minden gyerek elment az osztálytermébe a saját tanárával, a szülők pedig az igazgatónő általános bemutatóját hallgatták meg.


Bogit eddig azzal nyugtattuk, hogy az új gyerekek általában nem tudnak angolul. Hát, az ő osztálya pont kivétel. 5 új közül egyedül ő nem tud angolul. Ez eléggé frusztrálja. 11-en lesznek az osztályban, ebből csak 3 lány, viszont az egyik fiú magyar, úgyhogy ők párban lesznek, hogy tudjon Boginak segíteni. Minden osztályt külön-külön körbevezettek az iskolában, még az ovisokat is (mert az is van az épületen belül, a nemzetközi iskoláknak ez a jellegzetessége).

Az igazgatónő egy kínai kinézetű és nevű hölgy (Ji Han), aki 16 éve költözött ide Californiából. Nagyon szimpatikus, különösen néhány elve: külön elmondta, hogy megkéri a szülőket, egészséges ételeket csomagoljanak a gyerekeknek, és számítsunk rá, hogyha egy gyereknél többször látnak sütit, csokit, akkor fel fogja hívni a szülőt, hogy emlékeztesse az egészséges ételre. Gyümölcs, zöldség, esetleg kekszek. Mert az édesség nem egészséges és az agyat is eltunyítja. Ennek nagyon örülök!

Kaptunk egy kis túlélő csomagot mindenféle információval (pl. angol-német-svájci német alapszavakkal, ebből később írok majd), meg egy naptárt, amibe minden iskolai esemény előre be van írva (kirándulások, szünetek, rendezvények).

Bogi tanára Új Zélandról érkezett. Nemcsak a tanulók, hanem a tanári gárda is igencsak vegyes. Csináltam egy pár képet az iskolában, ezek itt láthatóak:

A másik orientációs programunk a badeni városházának köszönhető. Időnként (nem tudom, milyen gyakorisággal) városnézést tartanak az ideköltöző külföldieknek. Ez pont mára esett. A lakcímbejelentkezéskor kaptuk a jelentkezési lapot hozzá. Majdnem lemaradtunk egyébként róla, mert Bogival rossz helyen várakoztunk és már elindultunk lógó orral, hogy ezt bizony elbénáztunk, amikoris belebotlottunk az árkádok alatt álldogáló csoportba. A városnézés nem hivatalos idegenvezetővel, hanem a városháza egyik munkatársával történt, gyalogosan, ill. tömegközelekedés rövid távú igénybevételével. Elmondott néhány érdekességet a várossal kapcsolatban, valamint azt is, hogy milyen fejlesztési tervek vannak (útszélesítés, kereszteződés felújítása, alagútépítés stb.). A túra után a városházán helyi - badeni - bor, sör és (nem badeni) narancslé közül lehetett választani, az ital elfogyasztása közben kötetlenül beszélgetni. Búcsúzóul mindenki kapott egy kis információs csomagot és egy rúd helyi felvágottat. Azt is megtudtuk, hogy évente 2x tartanak az itt élő külföldieknek evős-ivós-zenés-beszélgetős találkozót, ami idén nov. 15-én lesz legközelebb (és idén egyben utoljára).

Míg Svájcban átlagosan 20% a külföldiek aránya, addig Badenben 26%. Baden büszke sokszínűségére (állítólag) - valóban sokszínű, az utcán lépten-nyomon külföldieket, különféle színesbőrűeket látunk. Sokan németül beszélnek, de túravezetőnk elmondása szerint sok olyan is van, aki már 20-30 éve itt él és tolmácsot kér, ha hivatalos ügyet kell intéznie, mert nem tanult meg németül. Az ilyen külföldieket a városházáról időnként felkeresik, hogy felajánljanak nekik kedvező nyelvtanfolyamokat. A külföldiek kérdése egyébként is nagyon időszerű. Ideérkezésünkkor óriásplakátok fogadtak: "Auslander?" (külföldiek?) felirattal, ugyanis ebben a témakörben van éppen közvéleménykutatás. Elég megosztott a társadalom e témában. Ha pénzt (sokat) hozol az országba és tudsz németül, akkor oké. Egyébként kevésbé. Az itteni "MIÉP"-nek olyan javaslata is van, hogy az itt munkát vállaló külföldi csak akkor hozhassa magával a családját, ha a családtagok is tudnak németül.

2010. augusztus 15., vasárnap

Újabb vendégek, újabb érdekességek

  • Svájcban a minimálbér 3.800,- CHF. Vagyis viszonylag magasan kezdődnek a fizetések és állítólag a különbség sem olyan nagy a fizetések között, mint Magyarországon.

  • Az itt élő külföldiek aránya 20-30% között van (vannak olyanok is, akik itt dolgoznak, de hazajárnak saját hazájukba este és olyanok is, akik ugyan már megkapták a svájci állampolgárságot, de saját nyelvükön beszélnek, saját kultúrájuk szerint élnek - kérdés, hogy ők minek számítanak).

  • Ha kutyád van, 2008 óta el kell végezned egy kutyatartási tanfolyamot, aminek a gyakorlati része a kutyával együtt zajlik. Ősztől már csak akkor vehetsz kutyát, ha előtte elvégezted ezt a tanfolyamot (a gyakorlati részt majd a jövendőbeli kutyáddal). Vagyis a bizonyítvánnyal a kezedben mész kutyát venni.

  • Annyira szabálykövetők a svájciak, hogy az is felkelti a gyanújukat és a figyelmüket, ha az úton a megengedettnél lassabban haladsz.

  • Ma hallottunk egy történetet, hogy a család beült egy cukrászdába kávézni, a gyereknek tölcséres fagyit vettek, de ő nem ülhetett az asztalhoz, mert az nem asztalnál fogyasztandó étel. Azt megengedték, hogy álljon az asztal mellett... (hely egyébként volt bőven, tehát nem foglalta volna el senkitől az ülőhelyet).

  • Internet-előfizetést interneten lehet rendelni (nincs iroda, ahová be lehetne menni a szolgáltatást megrendelni).

2010. augusztus 14., szombat

Szomszédolás ("képtelen" történet)

Ma vendégül láttuk egy kávéra/sütire az ikerszomszédainkat. A feleség svájci (olasz tanár), a férj angol, 2 gyerekük van. Velük nem túl szerencsés körülmények között ismerkedtünk meg, ugyanis tévedésből az ő parkolóhelyükön álltunk a mélygarázsban. Ők angliai nyaralásukból - este 10-kor - megérkezvén szembesültek ezzel és habozás nélkül becsöngettek hozzánk, hogy szeretnének a helyükre állni, most. Persze nagyon kedvesen és másnap sütit (répatorta muffint, marcipán répácskákkal) kaptunk bocsánatkérés gyanánt, de azért mégis. Szerintem ráért volna másnap is a helycsere. Apropó, süti. Kefíres sütit szerettem volna sütni (a répatorta mellett), de olyat, hogy kefír nem találtam. Tejföl-féleség van, de az sem pont olyan. Nem teljesen értem, hogy melyik tejtermék neve mit jelent magyarul, így fordulhatott elő, hogy a kefír-keresési próbálkozásom eredményeképp mascarpone jellegű krémsajt került a hűtőnkbe (de nagyon rafináltam "tejfölös"-pohárba csomagolták). A kefíres sütit végül joghurttal készítettem el, egy részét - Bogi kívánságára - muffin formában (ribizlivel), ez nagyon jól sikerült, a másik része viszont nem sült meg teljesen, csak a széle, mert túl magas lett, szóval kuka. De a répatorta tuti, mint mindig. :)

A beszélgetés közben néhány érdekességet tudtunk meg.
  • A svájci vasút tökéletesen működik, nagyon jól szervezett, de nem igazán gyors. Ez egyrészt azért van, mert a sínek korántsem annyira modernek, mint a vonatok, másrészt pedig azért, hogy ha esetleg késésben van egy vonat, akkor fel tudjon gyorsítani annyira, hogy behozza a lemaradást és a következő állomásra időben érjen. Hihetetlen, de tényleg másodperc pontossággal közlekednek, ezt magunk is tapasztaltuk.
  • Angliában más kézben vannak a sínek és a vasúttársaság. Ott gyakran előfordultak késések, ezért a vonatokat elkezdték ellenőrizni az állomásokon. A késés büntetést vonna maga után, ezért elfordul (és állítólag nem egyedi eset), hogyha késik a vonat, akkor nem áll meg egy állomáson, hogy ne veszítsen további időt és a következő állomásra már pontosan érkezhessen!
  • Szomszédunk az idelátogató angol barátoknak, rokonoknak azt tanácsolja, hogy ne béreljenek autót, vonattal közlekedjenek - furcsán néznek rá. Az Angliába menő svájci ismerősöknek pedig pont az ellenkezőjét javasolja - az eredmény azonban ugyanaz: nem értik.
  • Itt Svájcban a vasúttársaságnak saját áramfejlesztője (erőműve) van. Ritkán van probléma a vasúti közlekedésben, de ha mégis, akkor az nagy káoszt okoz. Nem is csoda, hiszen a pl. a zürichi főpályaudvaron 54 vágány van (és 2 szintes). Folyamatosan indulnak és érkeznek vonatok, hatalmas tömegek mozognak. Bogi azt mondta ottjártunkkor, hogy neki ez már sok (nem csoda, ő Nagytarcsához szokott...). A buszoknak egyébként meg kell várniuk a vonat-csatlakozást, fordítva már nem. Egy link a svájci vasúttársasághoz: http://hu.wikipedia.org/wiki/SBB-CFF-FFS
  • Télen a hótakarításnál elsőbbséget élveznek azok az útvonalak, ahol busz jár. Itt a mi környékünkön a helyi gazdák végzik ezt a munkát, a traktoraikkal (nagyon jól gépesítettek).
  • A baseli repülőtér már francia területen (vagyis Franciaország területén) található.
  • Az időjárás nem túl jól előrejelezhető, sőt, ma néztem egy időjárási honlapot, ahol még azt is megadják, hogy milyen biztonsággal jó az előrejelzés. A holnapi napra pl. csak 30%-os.
  • A svájciak nem annyira szeretik a németeket, mert a németek túl direktek az ő stílusukhoz képest (biztos van más okuk is).

Itt egyébként nagyon kemény a víz, ezért van a pincében egy vízkőtelenítő berendezés. 2 évente kell karbantartani és pont most volt esedékes. Aznapra beszéltem meg időpontot a szerelővel, amikor a tulajdonos visszautazott Szingapúrba. A szerelő szépen meg is érkezett, elkezdte a munkát, majd kisvártatva felszólt, hogy van egy kis probléma... A fél helyiséget elöntötte a víz. Rögtön elmondta, hogy nem ő a hibás, a vízvezetékszerelő végzett rossz munkát... Levette a lefolyóról a bűzzáró sapkát, állítólag így most biztonságban vagyunk (és még büdös sincs, egyelőre). A számla mellett egy kis levelet is küldött erről az incidensről a tulajdonosnak. Remélem nem önt el ismét a víz, mielőtt szerelő jön hozzánk!


2010. augusztus 12., csütörtök

Luzern - és a Közlekedési Múzeum

Fotó innen

Ma Luzern-t, Közép-Svájc gazdasági, társadalmi és kulturális központját látogattuk meg. Már az odavezető vonatút is lélegzetelállító látvánnyal örvendeztetett meg minket, mivel az út első felében a Zürichi tó mellett haladtunk el. Elég esős nap volt, a felhők egészen leereszkedtek a hegyek közé. Minden harsogóan zöld, gyönyörűek a lankák, a hegyek domborulatai. A pályaudvar Luzernben közvetlenül a Luzern-i tó partján áll, innen néhány lépéssel a hajóállomáson voltunk. Olyan jegyet váltottunk, ami magában foglalja a vonatjegyet Badentől Zürichen át Luzernig, onnan transzfert (vonat, busz vagy hajó) a Közlekedési Múzeumig és a belépőjegyet a múzeumba. Így - csomagban - 30%-kal volt olcsóbb és persze sokkal egyszerűbb, hiszen csak 1 jegyet kellett váltanunk, azt mutattuk fel mindenhol. Oda és visszafelé is a hajótranszfert választottuk (azt találtuk meg legkönnyebben és azért mégiscsak a hajó a legvonzóbb dolog, mivel vonatozni és buszozni bármikor tudunk).

Igazi, klasszikus hajóskapitányunk volt, amolyan vén tengeri medve kinézetű (ősz szakállú). 10 percnyi hajóúttal értük el a múzeumot (Verkehrshaus), ami Svájc legnagyobb és legtöbbet látogatott múzeuma. Nem rossz az otthoni sem, de azért nem összehasonlítható az ittenivel. Tematikus épületekben mutatják be a mozdonyokat, a hajókat, az autókat és a repülőket (ill. az adott közlekedési móddal kapcsolatos dogokat). Még az űrrepülés és az ejtőernyőzés is bemutatásra kerül a repülős pavilonban. Van planetárium és I-Max mozi is. Sok minden kipróbálható, és teljesen gyerekbarát. Ha valaki errefelé jár, ezt a múzeumot feltétlen ajánlom, bár inkább fiúk és férfiak Mekkája... :) Hemzsegett a hely a gyerekektől, de idősek is szép számmal megfordultak a területen.

Az autós pavilonban van ütközés teszt is, 13 km/órával ütközik a tesztautó egy gumifalnak. Be lehet ülni, kipróbálni. Közben monitorokon mutatják, hogy 40-50-60 km/órás sebességgel való ütközésnél mi történik. Itt is - mint mindenhol máshol az országban - abszolút jól kitaláltak mindent. A szabadtéren vannak tárolók, amikben a múzeum területén szabadon használható biciklik és rollerek vannak (és bukósisakok is), a pavilonok bejáratánál esernyőtartók szintén használatra szánt esernyőkkel - erre azért van szükség, mert az épületek között nagy szabadtéri rész van. Ezeket utána bármelyik pavilonnál vagy tárolónál le lehet tenni. A kedvencem a kicsiknek kialakított építési terület, imitált feltúrt aszfalttal, betonkeverővel, munkagépekkel, kis markolókkal, bukósisakokkal, narancssárga fényvisszaverő munkásmellényekkel. Ha bármilyen építkezésen olyan nyüzsgés lenne, mint ezen, akkor villámgyorsasággal készülnének el a munkával!

Az autós pavilon külső fala közlekedési táblákkal van kirakva, olyan nagyokkal, amik a települések nevét mutatja az utakon, autópályákon. Az egyik oldalon fehérek, a másikon zöldek, a harmadikon kékek (a 4.-et nem láttam). Bent az egyik falon 3 emelet magasságban mindenféle autó, ill. ami keréken gurul (bicikli, babakocsi is), minden korból. Mindegyik alatt évszám. Fél óránként indul autóbemutató műsor. Ennek során 2 autót lehet kiválasztani bemutatásra. Egy teljesen automatizált hidraulikus szerkezet leveszi a kiválasztott autót, a pódiumra teszi és az autóról minden érdekességet elmondanak (ki tervezte, ki volt a tulajdonosa, milyen legenda kapcsolódik hozzá stb.). Matchbox-okból is több ezer van (legalábbis becslésem szerint) hengerekben, hengerenként kb. 80 db. Ezek egy több emeletnyi sínrendszeren mozognak (hasonlóan ahhoz, mint a Szörny Rt.-ben az ajtók). Egy monitoron kiválasztható, hogy hányas számú hengert szeretnéd közelről megnézni (a hengerek tartalma számítógép monitoron megnézhető), ez lejön hozzád (a monitorhoz) és ott forog egy kicsit, hogy jól megnézhesd a benne lévő összes autót.
 
A múzeum után még sétáltunk egyet a városban. Átmentünk a világ legrégebbi fedett fahídján is, ez a Kapellbrücke
. 1365-ben épült és noha teljesen leégett, tökéletesen rekonstruálták a korábbi felújítás során regisztrált darabok alapján. 204 m hosszú. Az oromzatán (belül a tető alatt) 111 háromszög alakú festmény volt található, melyekből ma már csak néhány darab látható. Ezek a svájci történelem fontos eseményeit ábrázolják. Az óváros tele van festett homlokzatú régi épületekkel, szűk utcácskákkal, melyek helyenként kisebb-nagyobb terekbe torkollnak. Nekem ez sokkal nagyobb élmény volt, mint a múzeum. Estig sétáltunk az időről-időre szemerkélő esőben. Ha rajtam múlik, ide még biztos vissza fogunk menni!

2010. augusztus 9., hétfő

Hesch gwüsst? (érdekességek a tudomány és technika világából)










  • A pályaudvar a belvárosban van, minden busz megáll itt (a környező településekre menők is, bár azt hiszem, csak helyi járat nincs is, hiszen kisvárosról van szó). A buszok mérete az utazóközönség létszámától függ. Van, ahová csak mikrobusz megy, máshová pedig csuklós. Csúcsidőben expressz járatok is indulnak. Egyébként 15 percenként járnak. A megállókban megdől a busz a járda felé, hogy a lehető legközelebb kerüljön a busz szintje a járdához és a legkisebbet kelljen lépni.


  • Minden buszban van buszjegy-automata és egy tartó, amiben minden buszjárat naptár méretű menetrendje megtalálható és elvihető. Van kis tv (vagy LCD monitor?) is, 2-féle. Az egyiken a megállókat mutatja, meg azt, hogy éppen hol járunk és hogy jelzett-e már valaki (vagyis hogy meg fog-e állni a következő megállónál) és egy másik, amin a híreket és időjárás-előrejelzést lehet olvasni.


  • Gyerekeknek kiváltható a Junior Karte (Junior Card), évi 20 CHF-ért. Ezzel a kártyával felnőtt kíséretében ingyen utazhatnak minden tömegközlekedési eszközön. Igaz, a gyerekek nagy része már elsős korától kezdve egyedül jár iskolába (erre már nem vonatkozik a Junior Karte kedvezménye), de bármilyen vonatos utazásnál/kirándulásnál ez nagy megtakarítást jelent.


  • A felnőtteknek 150 CHF/év az a bérlet, ami egy éven át féláron való utazásra jogosít fel a tömegközelekedési eszközökön, 1. osztályon is.


  • Az éves bérletért 9 hónapnyi árat kell fizetni.


  • Van olyan kombinált jegy, ami magában foglalja a vonatjegyet és bizonyos múzeumok belépőjegyét (akár a múzeumhoz vezető transzferrel). Ez kedvezményes mind a vonatra, mind a múzeumi belépőre (-30%).


  • Az iskolák sportpályája nyitott, bárki használhatja. Nem csak egy aszfaltos kézipályáról van szó, hanem mászófalakról, ping-pong asztalokról, hihetetlenül zöld füves focipályáról, kosárpalánkról.


  • Az iskola tegnap, azaz augusztus 9-én megkezdődött! Az iskolák közelében nagy molinók figyelmeztetik az autósokat erre és arra, hogy figyeljenek a gyerekekre (akik, mint már tudjuk, egyedül közlekednek).


  • Cicalétrával is több helyen találkoztunk, hogy a kis kedvenc fel tudjon menni a lakásba az emeleten is. :)


  • A mélygarázsunkból a lakásba vezető folyosó betonburkolatú (abszolút fapados), viszont automatikusan fel- és lekapcsolódik a lámpa.


  • Gyakoriak a kedvezmények, amikor néhány árucikk féláron kapható.


  • A kedvencem: az önkiszolgáló pajta-bolt. A gazda úgy döntött, hogy van neki jobb dolga is annál, minthogy naphosszat várja a vevőket, ezért a pajtájában szépen berendezett egy kis boltot (persze nagyon profin, hűtőpulttal, amiben a salátafélék találhatók) és kitett egy mérleget, papírt és számológépet, meg egy nagyméretű perselyt. Zöldséget, gyümölcsöt, tojást lehet így venni, kis kosárkát is hozzá. Ha legközelebb arra megyek, mindenképpen lefényképezem!

2010. augusztus 8., vasárnap

Bodensee - Konstanz






... avagy egy kis hétvégi kirándulás. Eljött az első olyan hétvége (ami tulajdonképpen még csak a 2. itt töltött hétvégénk), amikor nem a házzal kell foglalkoznunk. Ezt jó késői keléssel (na jó, tulajdonképpen már fél 9-kor fönt voltunk), komótos készülődéssel ünnepeltük, és du. 2-kor már útnak is indultunk egy hirtelenjében kitalált úticél felé. Mivel - kivételesen - jó volt az idő, a Bodensee-t céloztuk meg. Az már csak a kocsiban ülve derült ki, hogy ugyan a határon van (német-svájci) a tó és annak is a déli, azaz a Svájc felőli oldalán Konstanz, mégis Németországhoz tartozik, ezért még gyorsan magunkhoz vettük az útlevelünket és némi eurót is. Eddig azt gondoltuk, hogy az M7-es felújítása nyáron a legilletlenebb és ésszerűtlenebb dolog a világon, sőt egy 3 km-es autópályaszűkítésen is fel szoktunk háborodni. Ha te is ilyen vagy, gondolj arra, hogy a Bodensee-hez vezető autópálya pl. kb. 25 km-es szakaszon csak az egyik irányba használható (a másik irányba menők a leállósávot használhatják). És szinte akármerre megyünk, útlezárások, javítások vannak. Igaz, a nem lezárt utak minősége tökéletes. Ja, és nem csak a felső réteget kaparják le, hanem 15-20 cm mélyen felszedik.


A tavat megpillantani olyasmi érzés, mint ha a Balaton tárulna elénk (http://hu.wikipedia.org/wiki/Bodeni-t%C3%B3 ). Telis tele fehér kis vitorlákkal. Konstanzban mindenhol ki vannak táblázva a parkolók és azt is jelzik, hogy hány szabad parkolóhely van. Mindenhol "0" volt - este, amikor hazaindultunk már százával voltak üres helyek...



Konstanz gyönyörű város (http://www.utazgato.hu/nemetorszag/konstanz/3384), mind a régi városrész, mind maga a tópart. Számos látnivalója van, nyüzsgő az élet. Több száz éves épületek (az 1400-1500-as évekből), templomok, üzletek sorakoznak egymás mellett. Az óváros számos pontján utcazenészek változatos muzsikája csendült fel - a jazz-től a lantmuzsikán át a tangóharmónikáig mindenféle.


A Szent István templom talán a legnagyobb a város templomai közül, a tornyába fel is lehet menni. 193 lépcső vezet fel, igen meredeken. A kilátás azonban megéri, az egész környéket, a tavat be lehet látni föntről. http://de.wikipedia.org/wiki/St._Stephan_(Konstanz)


Egy kis városnézés, mólón sétálás, török kebap és fagyizás után elindultunk hazafelé. El akartuk kerülni azt az autópálya-szakaszt, ami le van zárva az egyik irányba, így azonban egy kicsit nagy kitérőt tettünk, tovább Németország felé. Végül elértük a határt és Schaffhausenben kötöttünk ki. Ennek nagyon megörültem, mert az útikönyvben olvastam, hogy itt található a híres rajnai vízesés (Rheinfall). Igaz, hogy már szürkület volt, este fél 9, de ha már a városon át vezetett az út és mindenhol ki volt táblázva a vízesés, nem hagyhattuk ki. A parkolóból a partra levezető meredek hegyi út ugyan már szinte teljesen sötét volt, de ez sem tántorított el minket. Nem bántuk meg ezt a kis kitérőt! http://www.rheinfall.ch/ A rajnai vízesés egész Közép-Európa leglátványosabb vízesése, 150 m széles és 20 m mélyre zubog le. Ide még biztos visszamegyünk, valamikor napközben és közelebbről is megnézzük. No meg magát a várost is, ami óragyártásáról híres. Csontváry is megfestette a vízesést, ráadásul emlékeim szerint ez a kép (no nem az eredeti ki volt téve a lakásunkban még gyerekkoromban):





Az út során készült fényképek megtekintéséhez katt ide:


Gruezi








Azt tudtam, hogy Svájcban svájci dialektust, azaz "sschwitzerdütsch"-öt beszélnek, de azt nem, hogy az valójában milyen. Érteni nem nagyon lehet (megnyugtat, hogy a németek sem értik), de nekem tetszik. Kicsit hasonlít a hollandhoz, mivel elég kemény "h"-val beszélnek és nagyon dallamosan. Nem mindenki beszéli a Hochdeutsch-ot, pl. a közelünkben lévő gazdaság tulajdonosa sem. Valamelyik nap átsétáltunk friss zöldségért, egész pontosan paradicsomért. Kérdezte, hogy milyet szeretnék? Mondtam, hogy normálisat. Hát olyan nincs, csak .... - és itt felsorolt svájci dialektusban többfélét is. Végül abban maradtunk, hogy nekem bármilyen ehető paradicsom jó lesz. :) A zacskón, amibe a paradicsomot tette, rajta van, hogy melyik napokon található meg a badeni piacon (németesek figyelem!): Badener Maart (umlautos a-val mindkettő) bim Stadtturm Zyschtig und Samschtig. Hogy az első vajon melyik napja lehet a hétnek, arról halvány sejtelmem sincs... talán Dienstag? :)


Svájc egyébként is nagyon végletes. Mindenki nagyon kedves, de abban a pillanatban, ha valami nem a szabályok, vagy az elképzelésük szerint megy, rögtön előbújik belőlük az ember (legalábbis ahogy mi magyarok egy - az érzelmek széles skáláját megmutatni képes - embert elképzelünk). Az építészetben is a legnagyobb természetességgel állnak egymás mellett több száz éves és hipermodern kockaházak. A csillogó luxusautók mellett az utakon - szintén csillogó - traktorok is közlekednek. Az ablakunk alatt (tőlünk néhány méterre) tehenek legelnek (a hozzájuk tartozó szagot nap mint nap érezzük, de nem zavaró), kicsit távolabb a gazdaság, egy-két nagyobbacska farm, még arrébb az autópálya, azon is túl pedig egy repülőtér, kisgépek számára (Georgie, te ezt imádnád!). Vitorlázó repülőket is gyakran látunk. A svájciak tudnak élni (na persze, van nekik miből)! Most már viszont tudom, hogy mitől olyan gyönyörű zöld minden! Állandóan esik az eső! Igaz, otthon is elég szélsőséges a mostani nyár. Már akkor is esett az eső, amikor költözködtünk, de azóta is minden reggel borús, esős, ködös a reggel, az otthoni októberi időjáráshoz hasonló. Kb. 500 méter magasan vagyunk, így időnként a közeli hegyre vagy elé felhők ereszkednek (ezt a látványt viszont nagyon szeretem). Ez a kép a teraszunkról készült.

Ami az árakat illeti: igazából a legtöbb dolog nem sokkal drágább az otthoninál, néha még olcsóbb is. A hús viszont nagyon (meg az éttermek). Viszont mindig vannak akciók, sokszor 50%-osak. Egyszóval nem olyan vészes a dolog.

2010. augusztus 5., csütörtök

Minden kezdet nehéz...







... na de ennyire?! A ház (beltartalma) becsomagolva, az utazást megelőző 1 hétre való cucc bőröndökben. A nyárra és a kánikulára való tekintettel nyári ruhák, ujjatlanok és - vésztartalékként - egy-egy vékony pulcsi. Ehhez képest már a 3. napon beköszöntött a hideg idő, úgyhogy azonnal beruháztunk meleg ruházatba (pulóver, esőkabát, félcipő). Mint később - már Svájcban - kiderült, ezekre mind nagy szükség van a svájci nyárban (de ez egy másik történet). Az indulás előtti napok őrült rohanással és ügyintézéssel teltek, pedig igazán törekedtünk arra, hogy amit lehet, ne halogassuk az utolsó napokra. Az utolsó este még szerettünk volna egy jót, amolyan finom magyarosat enni. Ebből - az időszűke miatt - csak egy magyaros ételeket áruló gyorsétterem sikeredett, no meg egy jó kis gyomorrontás. A család egyik fele emiatt nem aludt, a másik fele (ami tulajdonképpen engem takar) a pakolás miatt nem. Valószínűleg a pakolási technikámmal lehet a gond, mert hajnalig bajlódtam azzal, hogy a nálunk lévő 5 bőröndbe és 2 hátizsákba beleszuszakoljak mindent, ami eredetileg is benne volt, na meg az újonnan vásárolt ruhákat és némi elemózsiát a túléléshez. Aztán végül én is lefeküdtem és eljött az indulás reggele. Az eredetileg tervezett reggel 6 óra helyett ugyan csak de. 10 lett belőle, így a városon való áthaladást a remélt suhanás helyett inkább a csigalassúsággal való döcögés jellemezte.

Aztán szépen fogytak a km-ek, egyik országhatárt a másik követte és végül, végtelennek tűnő12 órányi út után megérkeztünk. Gyönyörű tájakon haladtunk keresztül és a du.-i müncheni csúcsforgalomtól eltekintve mindenhol nagyon jól haladtunk.

Másnap reggel kellett átvennünk a házat, még mielőtt a költöztető cég megérkezik, ám ez sem ment teljesen zökkenőmentesen. A célegyenesben voltunk már, amikor egy útépítés miatti teljes útzár állta utunkat. Itt egy kicsit megzavarodtunk és elkezdtünk keringeni a környéken, mígnem az autópályán találtuk magunkat, útban Bázel (vagy Bern?) felé. Végül a "relocation agent" segítségével sikerült eljutnunk a házig. A közelbe jutva már nem is tudtunk volna eltévedni, mivel a kamion már messziről látszott. Hamarosan a költöztetők is megérkeztek, echte vendégmunkásokkal. Ha láttad a Waczak Szálló c. sorozatot, akkor most gondolj a benne szereplő Manuel-re - pont olyan volt Mustafa. Egy szót sem értett, de nagyon értelmesen nézett és próbálta a mozdulataimból kitalálni, hogy melyik dobozt merrefelé vigye. Én a bejáratnál álltam és onnan irányítottam az embereket. Az otthoni költöztetők - helyenként - rejtélyes feliratozásának és az itteniek munkájának hála a dobozok egy része a ház egész más részében landolt, mint ahol kellett volna. Legközelebb már én is sokkal okosabb és tapasztaltabb leszek, sok mindent másképp csinálok majd. Az első nap végére álltak a bútorok, megvoltak az ágyneműk (többnyire, csak Bogi paplana hiányzott) és a ruhák is kikerültek a szekrényekbe. Igaz, hogy inkább csak kirakták, bedobálták, mint elrendezték, de legalább látható volt, hogy mi hol van. A 2. napra maradt az összes többi doboz kipakolása. Így leírva nem tűnik sok munkának, de összesen 225 dobozunk volt a lista tanúsága szerint, melyek egy része természetesen a bútorokat tartalmazta, de azért így is nagyon sok, szinte hihetetlenül sok. Erre a napra már csak 3 ember jött az előző napi 5-höz képest (otthon mindkét nap 5-en pakoltak rajtunk kívül), és ők is később érkeztek (hol a híres svájci pontosság?!) és 4-kor már le akartak lépni. Az egyik meg is tette, angolosan távozott, de a másik kettő belehúzott a munkába és végül 5-ig dolgoztak. Persze közben én is megállás nélkül csomagoltam, pakoltam (időnként a család többi tagjának segítségével, akik közben elmentek ügyintézni és visszatértükkör leginkább a kicsomagolásban jeleskedtek). A munka folytatódott még éjjel is, de még így is 25 doboz maradt bontatlanul távozásukig. Ma, 7 nappal később örömmel jelentem, hogy mindennel végeztünk, nincs már egy doboz sem (ill. csak sok üres doboz és csomagolópapír, ami az elszállítást várja)! :)