2010. december 21., kedd

"Mégis mi történik Magyarországon?!"

Az egyik svájci napilap online változatának főhíre Magyarországgal kapcsolatos. Ez sosem jelent jót, általában akkor kerülünk a "világ" látókörébe, ha valami gond vagy katasztrófa van.

Ezúttal az éppen Budapesten tartózkodó Paul Lendvait sikerült mikrofonvégre kapni. Megdöbbentőek a neki feltett kérdések, amik sokkal sokkolóbbak, mint maguk a válaszok, ill. a magyarországi helyzet.

A nyitókérdés ("Milyen a hangulat az utcákon?") után rögtön az következett, hogy a napokban elhangzó tévéinterjújában adott válaszait cenzúrázni fogják-e? Néhány kérdéssel később pedig felidézi a Fidesz demokratikus választásokon elért győzelméhez vezető választási ígéreteit, és megemlíti, hogy ezt követően elkezdték a demokráciát felszámolni és tisztogatást végezni a tisztviselők körében - ezt a nácik hatalomátvételéhez hasonlítja (legalábbis arra emlékezteti az újságírót). Ezt a hasonlatot Lendvai túl erősnek tartja. Véleménye szerint a demokráciát ugyan már aláásták, de diktatúráról még nem beszélhetünk. Azt is megtudhatjuk, hogy Lendvai szerint a politikai hatalomátvétel sokkal jobban meg volt tervezve, mint a gazdaságpolitika.

A riporter következő prekoncepciót feltételező kérdése arra vonatkozik, hogy honnan jön vajon az, hogy a magyarok nem értékelik a demokráciát (na ezt honnan veszi?!). De legalább alkalma nyílt Lendvainak megemlíteni a Trianoni Békeszerződést (persze nem név szerint említi, csak a következményeit), aminek következtében az ország területének 2/3-át elveszítette, valamint 1956-ot, amikor az oroszok által megtámadott "reform-barát" Magyarországot a demokratikus Nyugat cserben hagyta. Ehhez jön még az, hogy a rendszerváltás óta korrupciós botrányoktól hangos az ország. Véleménye szerint ezek vezetnek ahhoz, hogy a magyaroknak nincs jó tapasztalatuk a demokrácával. Ezek után még a fasiszta múlt feldolgozatlanságát is idebiggyeszti egy félmondat erejéig.

További kérdés, hogy Orbán Viktor határon túl élő magyarokkal kapcsolatos politikája nem veszélyeztetheti-e a térség stabilitását, mire az a válasz érkezett, hogy egyelőre nem, mivel Magyarország lesz az EU soros elnöke, de utána - az állampolgárság megadásával - elképzelhető.

Végezetül pedig azt szeretné megtudni a riporter, hogy mit fog hozni az új Alkotmány. Lendvai szerint semmi újat. Csupán kozmetikázni fogják, a hatalmi kérdés már úgyis eldőlt...

2010. december 19., vasárnap

Karácsonyi ünnepség

A Zürichi Magyar Iskola és Óvoda, valamint a Cserkészek ma rendeztek a magyar közösség számára karácsonyi ünnepséget. Ennek apropóján bevonatoztunk Zürichbe, ami még mindig, ill. egyre inkább vásárlási lázban ég. Hihetetlen tömeg van az utcákon és az áruházakban. Nem értünk oda rögtön a műsor elejére, de ahonnan láttuk, onnan is nagyon színvonalas volt a műsor. Többnyire a gyerekek szerepeltek, karácsonyi versekkel, énekekkel, történetekkel. Kb. 150-200-an lehettek, szépen fehér terítővel leterített, gyertyával díszített asztalok mellé lehetett leülni. Úgy tűnt, hogy összeszokott kisebb társaságok vannak közöttük.

Úgy tűnik, hogy a nagyobb rendezvényeknél itt sem maradhat el a tombola. Azonban sokkal nagyobb sikerélményt nyújtott az itteni, mint az otthoniak, ugyanis én még az életben nem nyertem semmit, akárhány tombolát is vettem. Itt azonban 10 CHF-ért egy kis zacskóban 10 db tombolajegy volt, ezek közül 1 garantáltan nyerő. Az is tetszett, hogy nem kellett a rendezvény végéig várni és a fél órás húzási ceremóniát végigvárni, hanem a nyerő szelvény sorszámával szépen odasétáltunk az asztalhoz, ahová a szintén megszámozott nyereményeket kitették és egyszerűen elvettük a sajátunkat (volt egy segítő is, de mi kiszolgáltuk magunkat). Fagyikanalat, ill. 2 fagyikanalat nyertünk, egy kisebbet és egy nagyobbat.

Hazafelé Bogi iskolája előtt láttunk egy rókát, ott sétált Baden legforgalmasabb utcáján. Gyalogos nem volt a közelben. Nem tudom, ki lepődött volna meg jobban.


December 19. - Advent akkor van, ha minden egyes darabnál, amit vásárolok, átgondolom, hogy honnan és milyen gyártási körülmények közül származik. (Ez nagyon svájci. Nagy hangsúlyt fektetnek a fair-trade-re, azaz arra, hogy a gyártás emberi körülmények között és ne gyerekmunkával történjen.)

Last Christmas

Úgy tűnik, hogy a Wham örökre és nemzetközi szinten elfoglalta a karácsony előtti időszak leggyakrabban játszott dalának a szerepét. Itt Svájcban is ugyanazokat a dalokat játszák évről évre az áruházakban, ezek közül is a leggyakrabban a Last Christmas címűt. Már a címe hallatán kiráz a hideg! De nem csak engem! A Berni Egyetem Zenetudományi Intézetének egyik professzora megállpította, hogy ugyan mindenki számára egyértelművé válik ezen dal hallatán, hogy karácsony van, vagy legalábbis lesz hamarosan, azonban jóból is megárt a sok. Ha ugyanazt a dalt túl sokszor halljuk, az már inkább idegesítő (ehhez nem kell professzornak lenni, de legalább tudományosan is megállapították). Ez pedig ahhoz vezet (vagyis az, hogy az ember idegeire megy a dal), hogy idő előtt, vásárlás nélkül távozunk az üzletből.

Természetesen van megoldás. Létrejött a ChristmasRadio.fm , melynek csapata már 5 éve állít össze listát karácsonyi dalokból. Mivel a karácsonyi dalok kínálata hatalmas, és ennek csak töredékét ismerjük, a cég minden megrendelő számára saját, az arculatának, hangulatának megfelelő összeállítást készít.

Íme egy kis ízelítő:


Ex Libris - könyvesbolt hálózat

Wham! - Last Christmas
Bo Katzman - White Christmas
Fabienne Louves - WiehnachtsGschänk
Chris Rea - Driving Home for Christmas

Orange - mobilszolgáltató

Sting - I Saw Three Ships
Oleta Adams - Let is snow
Paul McCartney - Wonderful Christmas
Corbin Bleu - This Christmastime


Athleticum - sportszer- és sportruházat

Hurts - All I Want for Christmas
Element of Crime - Leise rieselt der Schnee
Train - Shake Up christmas
Mariah Carey - Oh Santa

PKZ - nemzetközi divatmárkák áruháza

Pink Martini - Santa Baby
Norah Jones - Baby it's Cold Outside
Frank Sinatra - Do You Hear What I Hear
Al Di Meola - Scarborough Fair

Az újságcikk szerint a svájciak karácsonyi zenei ízlése érdekesnek mondható. Német dalokat, mint pl. a "Stille Nacht" senki nem hallgat. Inkább az amerikai klasszikusokat részesítik előnyben (a főcím is úgy hangzik, hogy a svájciak a giccses karácsonyi dalokat szeretik).

December 18. - Advent akkor van, amikor a kollégáimmal tartott megbeszélésre saját készítésű sütit viszek és ezzel lepem meg őket.

2010. december 17., péntek

Karácsony a lakóparkunkban

Lakóparkunk közössége (néhány lelkes ittlakó szervezésében) ma tartotta karácsonyi partiját. A karácsonyfa már hónap eleje óta áll, ennek közelében állították fel a szervezők a pavilonokat és a tüzet. Jó időben, 3-4 hete dobták be a postaládába a meghívót, visszajelzést kérve, hogy hány fő megy és milyen korbeli megosztásban, eszünk-e, csípős vagy enyhe levest, ill. hogy viszünk-e sütit magunkkal. A lakópark 4 éve épült, azóta minden évben tartanak egy ilyen összejövetelt. Tulajdonképpen ez az egyetlen alkalom, amikor lehetőség van az összes lakóval találkozni - legalábbis azokkal, akik résztvesznek. Egyébként alig látunk valakit. A svájciak korán járnak dolgozni, a házukból közvetlenül lemennek a mélygarázsba, így aztán még az utcán sem igazán lehet látni őket.




A kb. 40 házból max. a harmada vett részt, de így is hangulatos volt. Gulyást főztek, forró italokat tettek ki (puncsot, meg valamilyen rumos forró italt) és a sütiket, amiket vittünk. A gyerekek együtt szaladgáltak, hógolyóztak (ma kb. 15 cm hó esett), a felnőttek pedig kisebb-nagyobb csoportokban beszélgettek. Többen is hozzám odajöttek, hogy nem ismernek még és igazán jót beszélgettünk. Érdeklődőek, nyitottak voltak. Még arra is figyeltek, hogy a jelenlétemben - lehetőleg - angolul beszéljenek, mert a svájci németet nem értem. Ha mégis németül (svájciul) beszéltek, elnézést kértek. Meghívást is kaptunk Bogival az egyik családhoz, ahol a középső gyerek Bogival egyidős és van 3 nyuszijuk is.



Elmondtam nekik, hogy mi magyarok úgy tudjuk, hogy a svájciak kevésbé barátságosak, nyitottak. Erre azt a választ kaptam, hogy barátságosak (valóban azok), csak épp diszkrétek, nem latinos a temperamentumuk. Valóban így van. A szomszédaink mindig úgy jönnek haza, hogy még véletlenül se nézzenek be hozzánk, mert azt nem illendő.


Jó, hogy ilyen jó kis közösségben lakunk és hogy megismerhettem néhányat közülük.




December 17. - Advent akkor van, amikor minden velem találkozó embert egy mosollyal ajándékozok meg.

2010. december 16., csütörtök

Olasz maffia Svájcban is


Ma este adják majd Svájc egyik olasz nyelvű adóján azt az interjút, amit a kalabriai maffia svájci szálakat kiépítő és itt is élő vezetőjével készítettek.

Az 'ndrangehta nevű hírhedt calabriai maffia elleni különösen nagy csapásról otthon is lehetett olvasni nyáron. Egész pontosan július 13-án csaptak le rájuk, amikor is több mint 300 embert, valamint többmillió Eurót foglaltak le náluk. Világszerte több mint 10 ezren tartoznak hozzájuk. Az FBI szerint emberrablással, politikai korrupcióval, drogkereskedelemmel, gyilkosságokkal, robbantásokkal, pénz- és okirathamisításokkal, szerencsejátékkal, lopással, csalással, zsarolással és embercsempészettel foglalkoznak. Az olasz hatóságok szerint monopolhelyzetük van az európai drogkereskedelemben.

Ma először fog tehát nyilatkozni ez a maffiavezér, aki elmondja, hogy a 90-es években hogyan építette ki a szervezetet Luganotól Zürichig. Elmondja, hogy hogyan vásároltak fegyvereket Zürichben és Tessinben, azokat hogy csempészték át Kalabriába, ahol a kokain-, fegyver- és pénzkereskedelemért folyó véres háborúban használták őket. Az egykori keresztapa a tessini és zürichi bankokat használta fel pénzmosásra. Mottója: "egyszerűen és brutálisan". A szóban forgó férfi fiatalon költözött Svájcba, majd elkapták és le is ültették drogkereskedelemért. Ma ő a maffiaellenes harc egyik koronatanúja.
A svájci tévé egyelőre még nem tudja, hogy lefordítják-e németre is ezt az interjút.

Na, erre a cikkre egyelőre egyetlen egy komment sem érkezett, pedig már tegnap este óta fönt van... Pedig nagyon kíváncsi vagyok a helyiek véleményére.


December 16. - Advent akkor van, amikor amikor a szerencsémet a szívem és nem a pénztárcám vastagsága határozza meg.

2010. december 15., szerda

Mi mindent lehet szabályozni?!


Svájc egyik legnagyobb bankja, az UBS új dress-code-dal (öltözködési kódex-szel) rukkolt elő. Ez eddig még nem is lenne különös, hiszen nagyon sok olyan cégnél létezik ilyen, ahol meghatározóak az ügyfélkapcsolatok (ezek elsősorban a pénzügyi szolgáltatók, bankok), azonban az UBS olyan mértékben szabályozná munkatársai öltözködését és egyéb viselkedését, ami már a személyiségi jogokba való durva beavatkozás - jogászok szerint is.

A dokumentum maga 44 oldalas és - a bank szóvivője szerint - teszt jellegű, és csupán a most nyíló 5 bankfiók alkalmazottaira vonatkozik, ajánlás jelleggel.

Ízelítőül néhány csemege az ebben foglaltakból: a zakóban, nadrágzsebben nem lehet vastag pénztárcát tartani, délután már nem szabad újraparfümözni, a hölgyeknek testszínű és nem ráncolódó fehérneműt kell viselniük, ajánlott az arckrém használata és a fodrász havonkénti felkeresése, azonban nem megengedett hétközben fokhagymát vagy hagymát tartalmazó étel fogyasztása.

A kommentek is tanulságosak. Egyesek a nemrég a bank megmentésére fordított milliók ilyeténvaló elherdálásáért neheztelnek, mások azon morfondíroznak, hogy vajon hogyan fogják a helyes fehérnemű-viselést ellenőrizni, megint mások úgy gondolják, hogy ezek olyan alap normák, amiket mindenkinek tudnia és betartania kéne, nem pedig felháborodni azon, hogy ezek most írásba lettek foglalva.

Friedrich Dürrenmatt

20 éve ezen a napon halt meg a világhírű sváci író, drámaíró, képzőművész Dürrenmatt. Halálának 20 évfordulójáról az egyik napilap online változata is megemlékezik, egy 10 kérdéses kvíz formájában. Kíváncsi voltam a kérdésekre, amiket egyenként tettek fel és csak a válasz után jött fel a következő kérdés, ezért végigcsináltam (az eredményt inkább nem árulom el). Viszont érdekes volt, hogy a kvíz kiértékelése után javasolták, hogy olvassak Dürrenmattot, bizonyára jól fogok szórakozni. :)

Dürrenmattól otthon a legismertebb a Fizikusok c. tragikomédiája és Az öreg hölgy látogatása (tragikus komédia). Műveit már életében számos nyelvre lefordították és a színházakban ma is több darabját játszák. Munkásságában gyakran reflektál a világháború történéseire és a háborúk által felvetett morális kérdésekre.

1921. január 5-én született, a Bern kantonbeli Konolfingenben. Már fiatalon jelentkezett grafikusi és festői tehetsége, iskolai teljesítménye azonban igen gyenge volt. Ezért magángimnáziumba iratták, de itt is nehezen ment neki a tanulás. Apja tanácsára a zürichi egyetem filozófia és német-irodalom szakára jelentkezett, majd átment a berni egyetemre, amit annak elvégzése előtt otthagyott (életének legrosszabb szakaszának tartja iskolai éveit). Ekkor azonban már egyre jobban foglalkoztatta az írói tevékenység - Kafka, Schopenhauer, Nietsche és Arisztotelész voltak a kedvenc olvasmányai.

Érdekes - és mint megtudtam, a posztmodern írói magatartás jellemzője -, hogy műveit időről időre átdolgozta, aktualizálta. Azaz nemcsak szerkezetileg változtatta őket, hanem az idejétmúlt utalásokat aktuálisokkal helyettesítette és a tartalmat "az őt körülvevő világ általa érzékelt változásaihoz igazította".

December 15. - Advent akkor van, amikor átgondolom, hogy az ünnepet hogy tudnám nyugodtan, stressz és rohanás nélkül élvezni.

2010. december 13., hétfő

Menetrend ünnep :)


Vasárnaptól érvényes az új busz-menetrend - aminek keretében most már minden vonalon 15 percenként járnak buszok. Már írtam róla, hogy ehhez plusz 7 csuklós busz és plusz 20 új sofőr is szükségeltetett. Ezt a nagy változás, na és az új menetrendet ünneplete a város szombat-vasárnap, amikor is a helyi közlekedési vállalat felállított egy információs standot (itt akár ki is nyomtathattatta magának a személyre szóló menetrendjét az ember) a városközpontban, egy óriás kivetítőt a vonalhálózatról és egy büfé-buszt. Közvetlenül lehetett tájékozódni arról, hogy a változás milyen mértékben érinti az adott embert, hiszen bizonyos járatok úticéljai is megváltoztak. Mi pl. eddig a 3-as busszal jártunk, tegnaptól a 6-os busz egyik végállomása vagyunk. A másik végállomás azonban már nem Brunnenwiese, hanem Untersiggentahl. Nálunk is csuklós busz jár most már - a nap bizonyos szakaiban fölöslegesen, mert reggel az iskolából hazafelé jövet félúttól úgyis egyedül én ülök a buszon. Viszont csúcsidőben valóban nagyon zsúfolt szokott lenni a buszunk, délután Bogival sokszor bemegyünk a végállomásig, hogy le tudjunk ülni, különben hazáig állhatunk és nyomoroghatunk a buszon.

A buszjáratok egyébként színkódosak, a megállókon és a menetrendeken is mindig ugyanazzal a a színnel jelölik a bizonyos buszjáratokat. A mi új színünk a fekete lett (korábban a 3-as buszé sárga volt).

A menetrend-változást nagyon jól kommunikálták. A busz-híradóban már 2-3 hete ment infó a változásokról, a végállomásokon 1 hete kerültek ki táblák és a postaládákba is 1 hete érkezett tájékoztatás, ill. meghívó a menetrend ünnepre. Az új, minden helyi buszra vonatkozó menetrendet is meghozta a postás.

December 13. - Advent akkor van, amikor arra gondolok, hogy a biztonság és a béke, amiben élünk, ebben a világban egyáltalán nem magától értetődő dolog.

2010. december 12., vasárnap

Titlis - Az első síelés

Noha felénk már elolvadt minden hó, sőt, napok óta inkább az eső esik, hirtelen döntés eredményeképpen ma a Titlis-en kötöttünk ki. Valójában már szombaton tudtuk, hogy vasárnap megyünk, ezért a szombat egy része azzal telt, hogy Boginak sífelszerelést nézzünk. Meleg kesztyűre mindenképpen szükség van, sisak meg kelleni fog, amikor menni fog az osztállyal az 5 napos síelésre, ezért ezekre koncentráltunk. Kabátja és nadrágja már volt, mivel a hideg télben azokra síelés nélkül is szükség van.

A Titlis (még egy összefoglaló infó róla) az Urner Alpen (magyarul csak Wallisi Alpok megnevezést találtam, de az Urner - uri kantonból való - Wallis kantonhoz is tartozik, Wallis és Bern kantonok határán fekszik) 58 db 3.000 méter magas csúcsai közül a 19. legmagasabb, a maga 3.238 méteres magasságával. Közép-Svájc egyik legnépszerűbb síterülete. Tőlünk csupán 1 és 1/4 óra autóúra található. 1.000 méteres magasságban van a parkoló, Engelbergben, innen indul az első, 6 személyes kabin. A 3 felvonóval, átszállásokkal összesen 45 perc alatt lehet a csúcsra felérni, ahol minden évszakban hó és jég található. Minden sípálya a legelső felvonó indulásához, Engelbergbe érkezik. A 2. felvonó, ami 1.800 méterről indul, már jóval nagyobb, kb. 30 személyes. Legvégül a világ első forgó felvonója, a Titlis Rotair, ami a csúcsig visz fel. A felvonó a két végpont között összesen 360 fokot fordul (de nem maga a kabin, hanem a belsejében a padló), azaz - ha szerencsénk van az időjárással - a teljes panorámában gyönyörködhetünk. Nekünk nem volt szerencsénk, hiába mentünk fel, ugyanis az égvilágon semmit nem láttunk, mert sűrű felhőbe burkolózott a teljes táj, ráadásul az ablakok is el voltak fagyva (ebből következik, hogy az itt látható képet nem én csináltam). Viszont volt szerencsénk a -13 fokhoz, ami odafönt fogadott. Meg jónéhány japán túristához is, akik utcai ruházatban és fényképezőgépekkel felszerelkezve érkeztek meg ezen körülmények közé.


Megnéztük a jégbarlangot is a gleccser besejében. Ez a gleccser csúcsától számítva 20 méter mélységben van és 150 méter hosszú. Elvileg sok-sok színes, hangulatos lámpával van kivilágítva és hangokat is kellett volna hallanunk, de csak néhány halvány lámpa segített minket eligazodni a teljes sötétségben (vagyis ezt a képet sem én csináltam).

A mostoha időjárás miatt nem volt nyitva a 3.000 méter magasságban található gleccser-park sem, ahol mindenféle csúszó-eszközt igénybe lehet venni, ára a felvonó árában foglaltatik. Boginak 15 CHF-ért béreltünk lécet, bakancsot, botot és azon nyomban ki is próbálta egy gyalogösvényen. Egyszerre 3-an próbáltuk mondani neki, hogy mit csináljon. A vicces a dologban az, hogy egyikünk sem síel! Na jó, síleckén már részt vettünk. Bogi már a 2. lecsúszásnál (amikor már csak én mentem vele) nagyon ügyes volt, a többinél meg már nem győztem szaladni utána. Végezetül pedig nem felvonóval mentünk le a parkolóba, hanem a szánkópályán, ami 263 méter szintkülönbséget jelent és kb. fél óra alatt értünk le. Bogi ezt az utat is sílécen tette meg. Először még futottam utána, de reménytelen volt, nem győztem az iramot, már rögtön az elején lemaradtam. Nagyon ügyes és bátor volt, és persze azonnal megszerette a síelést. Mindannyian kellemesen elfáradtunk, Bogi a kocsiban hazafelé el is aludt.

2010. december 9., csütörtök

Iskolai koncert

A gyerekek már hetek óta a mai koncertre készülnek zene órákon és otthon. Bogi is nagy izgalommal várta a mai napot. Minden osztály, beleértve az ovisokat is, betanult 2-3 dalt, ezen kívül a gyerekek önként is jelentkezhettek önálló vagy csoportos produkcióval. Néhányan énekeltek, mások zenéltek (gitár, fuvola és zongora voltak a hangszerek). Igazán csodáltam a bátorságukat, hogy ki mertek állni a szülők elé, hogy megmutassák, mit is tudnak - természetesen nem kell minden esetben profi produkcióra gondolni.


A koncert két részletben zajlott, mivel túl hosszú lett volna, ha egyben tartják. Először a kicsik, majd 2. osztálytól fölfelé következtek. A kettő között volt fél óra szünet, kis étel-ital asztalkával (aperónak hívják errefelé).

A gyerekek már mind hallották egymást, mert volt 2-3 közös próbájuk, hogy szokják a nagyobb közönséget, meg hogy lássák az egésznek a menetét. A színházteremben csak a szülők foglaltak helyet. A gyerekek kint ültek a terem előtt, várva sorukat. Egy pisszenés nélkül kellett végigülniük a 45-70 percet, amíg egy-egy felvonás tartott. A zenetanár kísérte őket zongorán, vagy gitáron és ő konferálta fel az összes számot az előadó és a a darab megnevezésével. Volt két olyan dal is, amit ő szerzett.

Mivel sok különböző kultúrából érkező gyerek jár az iskolába, nem klasszikus karácsonyi dalokat énekeltek, hanem inkább inkább olyanokat, amik a barátságról és a szeretetről szólnak. A dekorációt a gyerekek csinálták. Mindenki készített befőttesüvegből egy mécsestartót, kívülről papírt ragasztottak rá, amire mintát vágtak, belülre pedig mécses került. Ez volt a hangulatvilágítás a teremben körben, az ablakpárkányokon. A kicsiknek saját készítésű fejdíszük is volt.

Bogiék osztálya még november elején elkezdett furulyázni tanulni, a Hull a pelyhes fehér hó kezdetű dalt furulyázták el együtt a koncerten (a Sharidon reklám jutott róla eszünkbe...). Nagyon gyenge világítás volt, ezért fényképezni szinte lehetetlen volt. Azért sokan próbálkoztak. A képeket fel szokták tenni az iskola honlapjára, ahonnan le lehet tölteni. Majd figyelem, hogy mikor jelennek meg. Az igazat megvallva a 2.-osok énekeltek a legszebben. Bogiék osztályában már nagyon nagy hangbeli különbségek vannak, a fiúk egy része mély hangú, másoknak magas a hangja. De nagyon szeretnek énekelni, Bogi mondta is, hogy a fiúk állandóan énekelnek. 5-en vagy 6-an külön produkcióval is felléptek.

A szülők kórusa pedig az utolsó nagy búcsúdal előtt került sorra. A nyitó- és a búcsúdalt a 4 osztály (kb. 40 gyerek) együtt énekelte. Ez volt az egyik közös daluk, talán épp a nyitódal, zongorakísérettel.

December 9. - Advent akkor van, amikor - életemben talán először - én jutalmazom meg magam, és büszke vagyok mindarra, amit idáig elértem.

2010. december 8., szerda

Raclette és fondü


Két étel(készítési mód), amiről a svájciak híresek és amire büszkék. Legalábbis ők úgy gondolják, hogy erről mindenképpen ismertek. Mindenesetre amint beáll a téli időszak, nagy erőkkel gyakorolják. A hűtőpultokon nagyobb részt kapnak a kifejezetten raclettezéshez készült sajtok. Az áruházak konyhafelszerelési osztályán is kb. 20 féle, különböző méretű, alakú és anyagból készült racletet-sütők és fondue edények sorakoznak.

Néhány nap különbésggel mindkét specialitásban volt részem. Vasárnap a szomszédaink hívtak meg raclettezni - már augusztusban, amikor mi hívtuk meg őket, beharangozták, hogy ők meg majd novemberben (ebből december lett) hívnak meg mindket raclettezni. Mert az téli és tipikusan svájci dolog. Ahogy utánaolvastam, valóban tradícionálisan csinálták. Kérdésünkre, hogy milyen fajta sajt alkalmas ehhez, azt mondták, hogy nem tudják, mert mindig raclette sajtot vásárolnak. Tényleg sokfélét árulnak, kifejezetten erre a célra. Több gyártó is készíti, és különböző ízesítések vannak (natúr, fokhagymás, borsos). Kínálnak hozzá héjában főtt és héjában fogyasztandó krumplit, erre lehet ráfolyatni a megolvadt sajtot, gyöngyhagymát, savanyú uborkát, koktélparadicsomot. És sokféle fűszert, többnyire borsféleségeket. A gyerekeknek külön pizza tészátát is készített a szomszédasszony, mert ők nem szeretik az olvadt sajtot (közben kiderült, hogy az egyikük mégis). Pici kis tésztagombócokat készített elő, ezeket a raclette sütő lapátkáira lehetett helyezni és a gyerekek maguknak készítették el rajta a tetszés szerinti feltétű pizzákat.

Ma Bogi osztályának anyukái voltak hivatalosak az egyik anyukához karácsonyi fondue-ebédre. Nevezhetjük fondünek is, úgy magyarosabb. :) Ő biztosította a helyet, a fondüt, vagyis a sajtot, és mindenki vitt még valamit hozzá (kenyeret, salátát, sonkát). Kész fondü-sajtot vásárolt, de utánanéztem az interneten eredeti receptnek (ez itt magyar nyelvű), ez is egy művészet, ha az ember maga akarja készíteni. Többféle - nem mindegy, hogy milyen - sajtot kell összekeverni és kerül még bele - többek között - fehérbor, cseresznyepálinka és fokhagyma. A leírás szerint célszerűbb házi készítésű, száraz kenyeret mártogatni bele, mert az jobban megtartja a sajtot. Eredetileg száraz kenyér és száraz sajt újrahasznosítása volt a célja a svájci hegyi pásztoroknak.

December 8. - Advent akkor van, amikor lemondok a "csapból is folyó" Jingle bells-ről és inkább a természet hangjait hallgatom.

2010. december 7., kedd

Még mindig december 6.

Ezúttal Finnország szemszögéből. December 6. náluk is ünnep, azonban igazi, piros betűs. Ez a nap az ország függetlenségének napja. 1917. december 6.-án kiáltották ki függetlenségüket - az orosz megszállás alól. Náluk amúgy sincs Mikulás, ill. a Mikulás karácsonykor jön.

A függetlenség napja munkaszüneti nap, hivatalos állami ünnepségen emlékeznek meg a függetlenségi harcokban elesettekről. A hivatalos ünnep az állami zászló ünnepélyes felvonásával kezdődik Helsinkiben, ezután ünnepélyes istentiszteletre kerül sor a székesegyházban, melyen a köztársasági elnök is részt vesz. A honvédség díszszemlét rendez valamelyik helyőrségi városban és több ezer tartalékost és hivatásos állományút előléptetnek. Este az ablakokban mindenhol kék-fehér gyertya ég. A köztársasági elnök ünnepi fogadást rendez ezen a napon, melyet a tv élőben közvetít és kb. 2 millióan nézik is (ki mit visel, ki kivel van...). A fogadásra a politikai élet képviselői, diplomaták, egyházi vezetők, élsportolók kapnak meghívást, de díszvendégként jelen vannak háborús veteránok is.

Kis háttérinfó, hogy Finnország 1809-ig Svédország része volt. Ekkor a svéd-orosz háborúban Oroszország elfoglalta a finn területeket. A finnek ma is beszélnek svédül. (azóta sem felejtették el... :) Itteni finn barátunk mesélte, hogy Kaposvár a testvérvárosuk, és évekkel ezelőtt aktív kapcsolat volt a két város között és sokan tőlük elkezdtek magyarul tanulni. Előszeretettel szokta ő is magyarul mondani köszönetképpen, hogy "köszönöm kérem". :)

December 7. - Advent akkor van, amikor veszem a fáradságot, és mindazoknak, akiket ismerek és kedvelek, kézzel írok képeslapot Karácsonyra.

2010. december 6., hétfő

Assembly - Mikulás jegyében

A múlt heti iskola-gyűlést Bogiék osztálya, vagyis az 5. osztály "sajátította" ki, szinte teljes egészében. Bemutatták Picasso-stílusú kollázsaikat (Picasso-hoz adtak egy kis háttérinformációt a többieknek), ill. a Badenről készülített térképeiket is.

Néhányan az osztályból elmondták, hogy az ő országukban hogy ünneplik a Mikulást, ill. hogy ünneplik-e egyáltalán. Az olaszok nem ünneplik, viszont január 6-án van egy ehhez hasonló ünnepük, amikor Vízkereszt napján Befana, a ronda, de jóságos boszorkány megjutalmazza a jókat, de akik rosszul viselkedtek az év folyamán, azok csak széndarabkát, vagy hamut kapnak (ma már nem, de helyette állítólag létezik "széncukorka"). Vízkereszttel záródik a karácsonyi ünnepkör. A történet szerint a pásztorok meglátogatták a boszkorkát, hogy menjen ő is fogadni a kis Jézust, de ő nem ment. Azóta is bánja és bolyong, az útjába akadó gyerekeknek ajándékot ad. (Vízkeresztről és a kapcsolódó történetekről még több infó itt.)

Hollandiában Sinterklaas-nak hívják a Mikulást, segítője pedig Zwarte Piet (Fekete Péter). Az ő történetük szerint Sinterklaas Spanyolországból indul (ez azért terjedt el róla, mert narancsot is hoz a zsákjában) útnak gőzöshajón, már november közepén. Itt állítja össze könyvét, melyben minden gyerek jó- és rossz cselekedetei megtalálhatók. Zwarte Piet (nevéhez hűen) fekete (mór), és abban különbözik a mumustól, hogy mindig csoportosan jár. Ők is mindent tudnak a gyerekekről és ők azok, akik a kéményen át leeresztik az ajándékokat nekik.

Volt még 2 német nyelvű felvétel is, amit az 5.-es fiúk énekeltek (karácsonyi rap!), ill. a 2.-osok énekeltek élőben egy klasszikus karácsonyi dalt.

Végezetül minden osztályból néhányan - felvételről - elmondták, hogy mit csinálnak karácsonykor. Bogi is ("hazautazuk Magyaroszágra és a családdal töltjük a karácsonyt")!
December 6. - Advent akkor van, amikor lemondok az elektromos fényfüzérekről és otthon gyertyát gyújtok, mely az összes érzékszervemet kényezteti.

2010. december 5., vasárnap

Samichlaus & Schmutzli (100., jubileumi bejegyzés)

... avagy Mikulás és a krampusz - svájci megfelelői. Bár a krampusz nálunk mára inkább a jóságos Mikulás pajkossá szelidült ördög-kísérője, addig itt inkább a Mikulás fekete alteregója, a szó minden értelmében. A Mikulás jutalmaz, a Schmutzli (és a krampusz is) ijesztget, büntet.

A Schmutzlinak is szakálla és kapucnija van, csak mindene fekete, még az arca is (viszont nincs patája, farka és szarva, mint a krampusznak).

Az iskolába már pénteken ellátogatott Samichlaus és Schmutzli, természetesen önkéntes szülők jóvoltából, vagyis személyében. Schmutzli ki is osztotta a rendetlenkedő gyekeket, kiállított néhányat a táblához, büntibe. Végül persze mindenki kapott egy kis mikulás-csomagot. Itt is a mogyoró, csoki, mandarin szentháromság uralja az ünnepet.

Bogi nagyon várja - itthon - a Mikulást, sőt ő is készült, bár mondtuk neki, hogy Mikulásra a gyerekek nem lepik meg a szüleiket ajándékkal...


December 5. - Adventkor nem gyorséttermi ételt falok be gyorsan, hanem megengedem magamnak azt a luxust, hogy a saját magam által, szeretettel készített ételt élvezzem.

2010. december 4., szombat

Karácsonyi vásár - Bremgarten

Bremgartenben már egyszer jártunk, akkor is egy vásár (kézműves vásár) apropóján. Most Ulla-val (finn) és Quirine-nel (holland) mentünk el, csak nők - férfiak és gyerekek nélkül.

Bremgarten már legutóbb is nagy erőkkel biztosította, hogy minden a legnagyobb rendben menjen a vásár körül. Ez alkalommal úgy tűnik, még több látogatóra számítottak, mert még több szervezőt vonultattak fel. A városkán kívül, egy erdő melletti tisztáson alakítottak ki átmeneti, P+R parkolót. Már jó messziről szervezők irányították az autósokat, hogy nehogy véletlenül máshová keveredjenek el. Az alkalmi parkolóban még a sorokat is bejelölték, rózsaszín vonalak jelezték a hóban, hogy hová lehet állni. De azt sem ám csak úgy tessék-lássék, mert minden egyes autósnak konkrétan megmutatta egy irányító ember, hogy pontosan hová álljon és még hány centivel guruljon előrébb, hogy egészen precízen a helyén álljon.

Innen 5-10 percenként indult busz a belvárosba, a vásár helyszínére. A busznál 8 fős személyzet gondoskodott arról, hogy mindenkinek legyen jegye és információja. De a buszban is elmondták mégegyszer, hogy mit kell tudnunk, melyik jelzésű parkolóban szálltunk most fel és hogy mikor indul az utolsó busz vissza. A sofőrön mikulás-sapka volt (nyuszifüllel!).

Itt is nagyon hideg van, ezért az első árusoknál rögtön vettem jó meleg sapkát és sálat.

Számomra a legérdekesebb egy olyan árus volt, aki saját termesztésű gyümölcsökből saját készítésű termékeket árult, no meg isteni forró almalevest, aminek a receptjét is megkapta minden érdeklődő (egy speciális, tradicionális, piros belsejű krumpli is kerül bele). Árult naspolya pürét (lekvárt) és bodzavirág zselét it, mindkettőt meg lehetett kóstolni. Természetesen vettem is a bodzavirág zseléből, olyan hihetetlenül finom volt. Megkérdeztem, hogy hogy készül, hogy legközelebb én is csinálhassak. Ez ráadásul tovább eláll, mint a szörp, amit csinálni szoktam (igaz, hogy néhány hét alatt mindig elfogy, tehát nem éri meg, hogy megromolhasson). Almalébe áztatja a virágokat, ezért nem igényel már cukrozást és utána zselésítőanyagot tesz hozzá. Szép, víztiszta, áttetsző zselé keletkezik belőle.

A hölgy egyébként egy olyan alapítványnak a tagja, amely a tradícionális svájci kultúrnövények és haszonállatok sokféleségének megőrzésén munkálkodik. Otthon is létezik ilyen szervezet, ugyanis a vetőmagok kereskedelmének 80%-a néhány multi kezében van, akik a legfontosabb haszonnövények (rizs, búza) tömegtermelésre kifejlesztett magjaival kereskednek - ezek mind szabadalmi védelem alatt állnak. Mindeközben kiszorítják az őshonos, kiskerti termesztésre alkalmas növényeket.


Dec. 4. Advent akkor van, amikor nem vetem bele magam a karácsonyi vásárlási őrületbe, hanem szép nyugodtan meghallgatom a gyermekkórus énekét.

2010. december 2., csütörtök

Zürich - Másfajta csillagok

Természetesen nem csak a karácsonyi fények foglalkoztatják Zürich lakosságát. A mai napon annál sokkal fényesebb csillagok fordultak meg a városban - a 2018-as (Oroszország) és 2022-es (Katar) Foci VB szervezőinek megszavazása és bejelentése okán.

A magyar híradásban érdekes módon az orosz hírességeket említik, az itteniben (itt is) viszont nem. Lássuk csak a listát: Prince Charles, David Beckham (Anglia nagy esélyes volt), Bill Clinton, Morgan Freeman, Nicole Kidman, Iker Casillas, Christiano Ronaldo...

Ha ezt tudtam volna, elmegyek Zürichbe, hátha szembejön velem valamelyikük! :)

A napokban volt a tévében egy műsor (svájci dokumentumfilm), ami a FIFA elnökének, Blatternek az összetett személyiségét (nem tűr ellentmondást, de céljai elérése érdekében akár legfőbb ellenségét is nyilvánosan magasztalja) és a korrupciókat (lefizetett FIFA küldöttek) tárgyalta, 1 órában.
December 3. - Adventkor szép nyugodtan összeszedem a sültalma hozzávalóit, melynek az illata gyerekkorom egy darabját hozza vissza nekem.

"Lucy" sem elég jó


Hihetetlenek ezek a svájciak! És mi még azt hittük, hogy mi magyarok vagyunk azok, akiknek soha semmi nem elég jó és mindenben találunk kritizálnivalót.

Alig 1 hete, hogy Zürich - egyébként szintén nem túl régi, csupán néhány éves - új karácsonyi díszkivilágítását felavatták, máris megjelentek a kritikák vele kapcsolatban, sőt, a Blick am Abend (ingyenes, a nap végén megjelenő bulvárlap) még gyűjtést is elindított ma annak érdekében, hogy egy kicsit felturbózzák, több LED-lámpácskát szereljenek fel, a meglévő 12 ezer mellé.

Kiderült, hogy a tervező maga is elégedetlen egy kicsit (bár ma már elnézést kért tegnapi nyilatkozatáért), mert a 2,5 millió svájci frankos költségvetés (melynek nagy részét 12 szponzor, köztük a legnagyobb svájci bankok adták össze) nem tette lehetővé, hogy olyan fényben ragyogjon Zürich, mint ahogy azt ő eredetileg megálmodta, s mint ahogy arról kezdetben szó volt. Egy közvéleménykutatás szerint a zürichiek Lucy-t vacaknak és hidegnek minősítették, ráadásul a St. Gallen-i és a Basel-i fényeket sokkal szebbnek találják.

Azért nekem változatlanul tetszik, pontosan egy kicsit sejtelmes, kevésbé agresszív fénye miatt. A korábban belinkelt fényképeken nemcsak Lucy látható, mivel Lucy a Bahnhofstrasse, vagyis a főpályaudvartól induló bevásárlóutca díszkivilágítása. Ez nem is a város költségvetéséből készül, hanem az utcában található nagy üzletek egyesülete (Vereinigung Zürcher Bahnhofstrasse) indítványára és szervezésében (lásd szponzorok).

2010. december 1., szerda

Svájc egésze sípályává vált


Ugyan már kb. 1 hete leesett az első hó erre felénk (az ország más részeiben és a magas hegyekben már jóval korábban) és meg is maradt (Zürich viszont hétvégén már teljesen száraz volt), a mai havazás leállította az életet. Ma rövid nap volt (14.20-ig tartott az iskola), ezért megígértem Boginak, ha nem fog havazni, elmegyünk korizni. Ugyan ígértek mára havat, de akkor még nem esett. Nem álltam eléggé a sarkamra és engedtem a nyomásnak - elvittem korizni. Persze amint odaértünk, elkezdett havazni. Fél órát engedélyeztem neki, mivel akkor még csak apró szemekben (kis golyócskákban) havazott. De mire elindultunk, már hatalmas pelyhekben hullott a hó és le is lassult a közlekedés. Két kocsival előttünk volt egy kis autós-motoros incidens, mindkettő félreállt (csak a kacskaringózó motornyomot láttuk), az egyik úton pedig egy utánfutós autó állt keresztbe. Meg kellett várnunk, hogy kiszabadítsa magát, mert a hegyen keresztül nem mertem elindulni. Ugyanis iszonyúan félek hóban vezetni...

Hókotróval nem találkoztunk, sőt, később sem jártak és szinte megállt az élet, pedig max. 10 cm hó esett. Itt a környékünkön senki nem lapátolt rajtunk kívül (a tavalyi és az előző teleknek köszönhetően mi meg hozzá vagyunk szokva, szinte hiányzott már). :)

A havazásnak köszönhetően Svájc összes repterét lezárták. A nyugati országrészben a legrosszabb a helyzet. De - mint minden - ez is nézőpont kérdése. Lausanne ugyanis átváltozott sípályává, a főpályaudvarnál lehetett befutni a célba.

Itt is dívik egyébként a házak karácsonyi díszkivilágítása. Van olyan kert, ahová rögtön 6 felfújható Mikulás is igyekszik bemászni. Máshol meg 3 világító rénszarvas legelész. De legalább nem villóznak a fények.



A serdülőkor

Bogiék az iskolában a karácsonyi szünet előtt egy rövidebb, ám annál fontosabb témakörbe kezdtek, ami nem más, mint a serdülőkor. Nem egy felvilágosító órát kell elképzelni, mert egyrészt nem is 1 óra, hanem 3 héten keresztül foglalkoznak ezzel a témával, másrészt a serdülőkor fizikai és lelki változásairól beszélnek, ennek kapcsán a helyes tisztálkodás, táplálkozás és életmód fontosságáról is.

Nagyon tudományosan csinálják, egy csomó anyagot hoz Bogi haza, meg könyvet is, ami kifejezetten kislányoknak íródott (ennek ellenére azért szótáraznom kell, mert ez kimaradt angol tanulmányaimból). Megtanulják a megfelelő - szakszerű - szavakat, hogy mi miért van, mi váltja ki, mi hol van a testünkben és milyen változásokra számíthatnak az elkövetkező években. A szexuális felvilágosítás majd csak 7. osztályban kerül sorra.

Bizonyos részeket csoportosan dolgoznak fel, másokat nemek szerinti csoportban, van doboz kérdéseknek, ahová mindenki bedobhatja, hogy mi érdekli, foglalkoztatja a témával kapcsolatban és majd közösen megbeszélik ezeket.

Az első két nap után azt látom, hogy a fókusz azon van, hogy tudják és megértsék, hogy mi történik most velük, mire készüljenek és hogy akármikor és akármilyen sorrendben is jönnek ezek a változások, mindenképp természetes. Nem vagyunk egyformák, a fejlődés ütemében, ritmusában sem. És ez így van rendjén. Ez nem verseny és nem is érdem. És ami még fontos: a felnőtt test még nem jelent felnőtt embert.


Persze a 10-11 éveseket egészen felbolygatta ez a téma. A fiúk nagy vihogásokba fogtak, igaz, ők vannak többségben az osztályban. És elkezdték bámulni a lányokat. Majd megint vihogni. Még egy jó dolog: a szülőket előre értesítették, hogy mikor kezdődik ez a téma, hogy aki úgy érzi, hogy még valamit ebben a témakörben el szeretne mondani a gyermekének, még mielőtt az iskolában beszélnek róla, az megtehesse.

Karácsonyra már nagyon profi leszek ebben a témában. Ha valaki kér angol nyelvű anyagokat a témában, örömmel beszkennelem (a könyvet azért nem) és megosztom vele. :)

December 2: Advent az, amikor nem csak egy jó üzletnek, hanem a szeretteid körében eltöltött egy órának is örülni tudsz.

2010. november 30., kedd

Advent


Ennek a bejegyzésnek alapvetően nem sok svájci vonatkozása van, de azért mégis. Advent múlt vasárnap elkezdődött, viszont az adventi kalendáriumok szezonja holnap indul. Most kivételesen megállom, hogy "kiselőadást" tartsak magáról az adventről és az azt övező szokásokról (magamtól bevallom nem is tudnám elmondani), itt és itt utána lehet nézni.

Ma kaptam ajándékba egy adventi tea-kalendáriumot. Nagyon mutatós, ötletes, egy kis füzetkével, mely napról napra új gondolatokkal ajándékoz meg. Az advent idejének minden napjára más gyógynövény- vagy gyümölcstea van benne, fantázianevekkel. Az első nap a "Dankeschön Tee" (köszönöm tea).

Idézet a kis füzetből - A Karácsony bennünk kezdődik: amikor felidézzük magunkban, hogy mik azok a dolgok, amik igazán fontosak nekünk, amikor ezen időszak csöndjét, békességét és lassúságát újra felfedezzük magunk számára.

December 1. - Advent az, amikor átgondolom, hogy hogyan tudok hosszútávú és nem csak Karácsony alkalmából felbuzdulva társadalmi, szociális (jótékonysági) tevékenységekben részt venni.

Hegyoldal, sípályával eladó

Gondolkodtál már azon, milyen jó lenne, ha nem kéne többet azzal bajlódnod, hogy időben lefoglald a síutadat, hogy legyen pályaszállásod és remélhetőleg akkor pont legyen hó, de ne legyen hóvihar, amikor azt a bizonyos 1 hetet síeléssel akarod tölteni?

Ha van 2 millió svájci frankod, akkor ez a gondod megoldódhat. Sőt, ezért a pénzért rögtön egy 290 hektáros, bejáratott síparadicsomot vásárolhatsz magadnak - 13 km kiépített sípályával, 4 sílifttel, 2 alpesi házzal (ezek összesen 300 ágyasak). Svájc azon kevés síterepeinek egyikéről van szó, melyek önerőből, állami támogatás nélkül jöttek létre és működnek.

De ez még nem minden, ugyanis ennek ellenére egy nagyon jól jövedelmező vállalkozásról van szó. Egy téli szezon haszna 500 ezer svájci frank.

Az eladás indoka pedig az, hogy a tulajdonosok hamarosan elérik a nyugdíjas kort, a fiuk pedig még tanulni szeretne. Ezért megfelelő jelöltet (vevőt keresnek) az üzlet továbbvitelére. Ha valaki mégis megfontolná ezt az ajánlatot, sietnie kell, mert már több, mint 20 érdeklődő van!

2010. november 29., hétfő

Sűrített buszjáratok


Ezt az írást csak azoknak ajánlom, akik nincsenek halálra frusztrálva a magyar tömegközeledéstől, a járatritkításoktól és úgy egyébként. A helyi közlekedési társaság ugyanis fennállásának eddigi legnagyobb bővítését eszközli december 12-től. Itt tényleg komolyan gondolják, hogy az embereknek alternatívát kell kínálni, ha le akarják szoktatni őket arról, hogy mindenhová kocsival menjenek (ami egyébként itt sem annyira könnyű, mert még így is gyakoriak a dugók és az autópályák is rendkívül forgalmasak).


Az új menetrend nagyon egyszerű: minden busz 15 percenként jár. De mivel több vonalon vannak szakaszonként átfedések más-más járatok között, ezért a legtöbb helyen 7,5 percenként jön busz. A cél az, hogy megoldott legyen az agglomerációból be (majd haza) közlekedés a városba (Badenbe), ill. a vonathoz (Badeni vasútállomás). A buszmenetrend össze van hangolva a vasúti menetrenddel. Eddig is tudtuk, hogyha beér a vonatunk, akkor jó lesz kilépni, mert pár perc múlva indulni fog a buszunk.


A mostani menetrend-sűrítés 7 új csuklós busz üzembeállítását és 20 új sofőr felvételét is jelenti. A hír apropóján megnéztem a jelenlegi menetrendet. Korábban már írtam, hogy csúcsidőben (azaz reggel és este) közlekedik a Rütihof Express is (Baden után már nem áll meg több helyen és rövidebb útvonalon jut el Rütihofig). Ezen kívül van egy "iskola-járat" is. Amikor vége a tanításnak, dél körül, akkor csuklós buszt indítanak el, hogy a sok gyerek felférjen, ne kelljen a társaság felének a következő buszig várnia (még így is tele van a busz). Szóval tényleg át van ez gondolva.


Azért vannak persze itt is kicsit morcosabb sofőrök, meg olyan is, aki nem nyitja ki a busz után rohanónak az ajtót, hiába, itt is csak emberek dolgoznak (bár arra is foghatjuk, hogy tartani kell a menetrendet...). Az automatából jegyet venni pedig egyszerűen lehetetlen, annyira bonyolult. Én hiába néztem percekig, nem jöttem rá, hogy milyen irány, milyen zóna, milyen díjszabás vonatkozik rám.

2010. november 28., vasárnap

Lucy - Zürich új fényei


Zürichben csütörtökön este debütált az új karácsonyi díszkivilágítás, Lucy. A zürichiek ugyanis nem szerették az 5 éve beüzemelt előzőt, ami - kicsit leegyszerűsítve - függőlegesen lelógatott, több méter hosszú neoncsövekből állt, amiken futófény futott föl-le. A fénye is hideg volt. Szerintem a karácsonyhoz semmi köze nem volt. Most próbálnak megszabadulni tőle, akár részletekben is eladnák.

Az újnak azonban nagy feneket kerítettek. Itt sem csak úgy egyszerűen felkapcsolták, hanem megadott, meghirdetett időben, egy kis program keretében. A tévé is felvonult, kis asztalkához kiállították a tervezőt, a kivitelezőt, meg még valakit (akiről nem értettem, hogy pontosan kicsoda, de véleménye volt). Elmondták, hogy ez egy igen modern díszkivilágítás, energiatakarékos, led-es lámpákkal, kristályokkal, amik visszaverik a fényt, ezáltal megsokszorozva az égők fényét. Olyan, mintha a csillagos ég ereszkedett volna le, közvetlenül a fejünk fölé. Igazán varázslatos. A fényképek nem adják vissza a hangulatát, a hivatalosak is csak egy kicsit jobban. Érdekes, hogy itt nem annyira figurális, mint otthon. Nem csillagokat, hópelyheket vagy egyéb téli formákat képeznek a fények, hanem kábeleken lelógatott égők, néhol sárgásak, néhol színesek lógnak a sétálóutcák fölött.


Zürich honlapján meg lehet nézni, hogy a város mely pontján milyen típusú karácsonyi programok, vásárok vannak. Olvastam, hogy van egy úgynevezett "Éneklő karácsonyfa" is. Erre nagyon kíváncsi voltam, ki is írtam a címét, amit a szokásos rohanás miatt itthon is hagytam. De a szerencse folytán belebotlottunk, így megcsodálhattuk.

A Hauptbahnhof épületében Európa legangyobb fedett karácsonyi vására található, 160 szépen dekorált pavilonnal. Középen pedig egy hatalmas Swarovski-karácsonyfa áll, ami már messziről ragyog. 5.000 Swarovski kristály tündököl rajta. Az aljában pedig nem ajándékcsomagok, hanem gyönyörű Swarovski szobrocskák láthatók - az egész természetesen be van kerítve, plexivel.

Waldshut - Németország


A hozzánk legközelebb lévő határmenti német város Waldshut. Kocsival 25 perc, vonattal Badenből 28. Svájcban minden vasúti vonal villamosított, felsővezetékkel, bizonyos vonalakon pedig az otthoni "Piroskáknak" megfelelő, ámde azoknál jóval modernebb és gyorsabb "villamosok" járnak. Baden és Waldshut között is. Ezt a kis kitérőt azért tettem most meg, hogy elmondhassam a következőt.


Koblenz (Svájc) és Waldshut (Németország) között folyik a Rajna. A folyó egyik oldalán van a svájci, a másikon a német határállomás. Természetesen ma már észre sem veszi az ember, hogy határon halad át, noha van kis épület és tessék-lássék néha látni ott egy-egy ácsorgó határőrt (aki jó esetben épp nem fordít hátat a forgalomnak és csodálkozik, ha az ehhez nem szokott magyar autós lelassít, netalán megáll). A vonat pedig észrevétlenül átgurul a határon. Érdekesség, hogy a svájci - villamosított - vonat átmegy a határon, és Waldshutban van a végállomása. Külön vágánya van Waldshutban, ugyanis az ottani vonatok nem villanyvonatok (onnantól nincs már villamos-felsővezeték).


Waldshut egy több száz éves múltra visszatekintő kellemes kisváros (kb. 22.000 lakossal). Az 1200-as években a Habsburgok alapították. Az évszázadok és a háborúskodások alatt többször lerombolták. Az óváros főtere azonban nagyon hangulatos, 16-18. századi polgárházakkal. A tér két végén egy-egy torony áll (az egyik sokáig fogdaként működött), és az oldalt épült házak által egy igen hosszú, de kellemes, tágas téglalap alakú tér jött létre.


Ottlétünkkor éppen a szombati piacnak adott otthont, gyakorlatilag eredeti funkcióját betöltve. Fenyőfákat, fagyöngyöt, sült kolbászt, könyvet, kézműves termékeket árultak. A helyi keresztény gyülekezet gyermek-tagozata is képviseltette magát több sátorban, ők is saját készítésű tárgyakat, süteményeket árultak.


Még szerencse, hogy amint megérkeztünk, azonnal elkezdtem fényképezni, mert nem sokkal később igen erős havazás kezdődött. Az egyik ablakban gyönyörűen pompázó muskátlikat fedeztem fel. Sajnos a 2-3. emeleten és épp szakadt a hó, így nem tudtam alaposabban megfigyelni, hogy vajon valóban eredetiek-e (annak tűntek). A fénykép alapján hátha valakinek sikerül megfejtenie.


A határmenti forgalom egyébként nem csekély (vonatok félóránként járnak át), ugyanis Németország jóval olcsóbb Svájcnál. Ráadásul a svájci és a liechtensteini lakosok visszaigényelhetik a Németországban vásárolt áruk ÁFÁ-ját. A procedúrát még nem sikerült teljesen felderítenem, mindenesetre az biztos, hogy a boltban ezt előre jelezni kell, mert spéci számlát állítanak ki erre a célra. Aztán ezt a határon (a vasútállomáson is van kihelyezett tagozatuk) le kell pecsételtetni. Ha jól értettem, akkor innentől két lehetőség van. Az egyik az, hogy 6-12 hónapon belül az ember visszamegy ugyanabba a boltba vásárolni, akkor ott kapja vissza a pénzt (nem minden bolt kifizetőhely) vagy elküldi egy bizonyos cégnek (Global Refund Schweiz AG, Tax Free Shopping Programme), kap egy vásárlói kártyát és a számlájára utalják az ÁFS 85%-át. 15 CHF alatt nem azonnal, csupán negyedévenként.


Posted by Picasa

2010. november 27., szombat

Vacsorameghívás - Baden városától

Baden város önkormányzata külön figyel azokra, akik nemrégiben költöztek a városba. Ennek keretében voltunk orientációs esten, amiről már korábban beszámoltam (városnézés, koccintás, kis ajándék). Ezen a csütörtökön pedig egy komplett estét szántak az újakra - abból a célból, hogy minél előbb otthon érezzék magukat.


A kulturális és üzleti életet kívánják közelebb hozni hozzánk, de egyúttal a mi személyes igényeinket és véleményünket is megismerni. Este fél 7-kor kezdődött a program egy koccintással (Apero), ezt követően egy újabb séta és idegenvezetés a városban, az előző nap ünnepélyes keretek között meggyújtott karácsonyi díszkivilágítás megcsodálásával egybekötve, majd vacsora következett. Végezetül pedig - fél 11-től - az érdeklődők "pubtour-ra" indulhattak a városba.

A program minden egyes elemére külön is lehetett jelentkezni, érdeklődéstől és a rendelkezésre álló szabadidőtől függően. A levélben egyúttal megköszönik, hogy lakóhelyünkül Badent választottuk. Rögtön az első mondat egy kis önreklám: Baden nyitott a világra, dinamikus és vonzó - csakúgy, mint azok az emberek, akik itt élnek és dolgoznak.

A meghívólevelet 13 nyelven írták, csatoltak hozzá térképet is, mert az egyes programpontok különböző helyszíneken voltak. Ezen a rendezvényen sajnos nem tudtunk részt venni.

2010. november 26., péntek

Társkeresés - svájciul

Az újságot olvasva majdnem átlapoztam a társkereső rovatot, amikor megakadt a szemem a kategóriákon. Otthon nem nézegetek ilyesmit, ezért nem tudom, hogy ott van-e ilyen, mindenesetre meglepődtem. Ugyanis összesen 4 kategória volt. Nemcsak férfi keres nőt, nő férfit, hanem nő nőt, férfi férfit. Igaz, hogy sokkal kevesebben hirdettek az utolsó kettőben, de azért mégiscsak létező kategória. Teljesen normális dolog, csak épp még nem láttam ilyet.
Mivel az újságokat Hochdeutsch-ben írják, ezért nagyon ritkán látni leírva svájci németet. Itt a társkeresésekben viszont igen. Németesek élvezni fogják (én legalábbis nagyon élvezem, magát a nyelvet, nem a tartalmat):

"Hallo, bi 180 cm gross u schlank u wet mi inen liebe Maa, ohni Kind, verliebe. Manne ab 38gi, los geits! Fröi mi."

"Es wär schön, weni wieder emal en nette Ma kennenlerne würd, wo mer e Beziehing ufbouce cha. Wenn das au wötsch, meld di! I bin gspanne uf di."

"Gids kenni guete CH-Manne im AG oder Umgäbig? Besch zwösche 3040-jöhrig und mind. 175 cm gross? Bitte ohni Kinderwunsch, aber deför dörfsch Raucher si. E suech en musikliebendä, lockere, luschtige, beziehigstähige und höbsche Maa, wo gern in Natur esch unds Läbe gnüsst. Wo besch?"

"He, i bi 23gi, bi 180 cm gross u ha dunkelblondi Haar u blaui Auge. I chume von Kt. Züri. I sueche e ufgestellti, unternehmigslustigi Frau zwüschet 18-23gi. Evtl. ja dich, Freui mi über e Antwort."

"Hallo, zämä. Jungs, ufgstellts Mami, blondi, längi Haar, bleui Ouge u mollig, suecht öbis Ernschthafts. Bisch du gross, chinderliäb u gepflegt. Mäld di doch bi mir!"

Bábok - Paul Klee után szabadon

A művészeti tanulmányok során nemcsak festőkről tanultak, ill. nem csak festettek, hanem bábot is készítettek, mégpedig Paul Klee - svájci festő, grafikus - nyomdokaiba lépve (ő a XX. század elején több, mint 50 bábot készített fia számára, amik közül kb. 30 még ma is megvan, megtekinthető).
Kb. 3 órájukba telt, amíg a fönt látható bábokkal elkészültek a gyerekek. Először megformázták a fejét, majd kifestették és végül ruhát készítettek számukra.
Bogié a bal alsó sarokban lévő, sárga kockás ruhás.
Posted by Picasa

Picasso kollázs

Bogiék ezen a héten fejezik be a művészeti tanulási egységet, melynek Picasso volt az egyik központi eleme. Megnézték Zürichben a Picasso kiállítást, rajzoltak Picasso stílusában és készíteniük kellett egy kollázst is, Picasso Olasz nő című alkotása alapján. Az instrukció az volt, hogy saját magukat kell ábrázolni olymódon, hogy a fényképüket használhatják (vagyis csupán az arcképüket), és a kollázsban meg kell jeleníteniük azt, hogy mit szeretnek, mi jellemzi őket, illetve mi jellemző szülőhazájukra. Nem is olyan könnyű ez a feladat. Utána mindenki leírta, hogy mit miért rakott a kollázsra. Nagyon érdekesek és tanulságosak ezek a leírások. Az egyik fiú pl. azt írta, hogy azért rakott kulcsot a kezébe, mert sok titka van. Azért annyi mégsincs, hogy ezt ne mondaná el. :)
Bogi az országot a színekkel (piros, fehér, zöld) és a pirospaprikával, önmagát pedig a könyvekkel és a festőszerszámokkal szimbolizálta.
Fenti kollázs a kollázsban képemben Bogi a bal alsó sarokban, Picasso eredetije pedig fölötte egy kicsit jobbra látható.

Az első hó

Ma reggel hókotrás hangjára ébredtünk, ami egyúttal azt is jelenti, hogy leesett az első igazi hó. És valóban, a redőnyöket felhúzva gyönyörű, hófehér táj fogadott minket. A hó valahogy mindig olyan békességet sugároz.
Bogi ilyen gyorsan még soha nem kelt fel és készült el. Még iskolába indulás előtt akart csinálni egy hóembert. Ez nem is volt olyan egyszerű, mert az utat már 7 óra előtt letisztították, a házunk előtti járdát pedig nem sokkal 7 után kotorták le egy fűnyíróhoz hasonló, elektromos hókotróval. Így maradt a kert, ami külön jó, mert a hóember itt kukucskál be a nappali ablakán -most is figyel. :)
Éjszakára már -8 fokot mondanak. Az időjárásjelentés szerint 3.000 méter magasságban pedig -19 fok van...

Posted by Picasa

2010. november 25., csütörtök

Pepparkakor - Svéd Anna keksz

Az IKEA-ból mindannyiunk által ismert Anna - virág formájú - keksz eredetijének a receptjét (és egy nagy kóstoló adagot) kaptam a finn anyukától, akivel a barátsághoz vezető úton indultunk el. Ez a keksz a finnek karácsonyi sütije (mint nálunk a mézes puszedli), de ebben nincs méz, viszont van gyömbér, vékony és ropogós. A díszítése hasonlít a mi mézesünk díszítéséhez. Íme a recept, kísérletező kedvűeknek:

1,5 dl cukorszirup (melasz?)
2 dl cukor
250 g vaj
2,5 teáskanál pepparkakor fűszerkeverék (gyömbér, fahéj)
2 tojás
2 teáskanál szódabikarbóna
8 dl liszt


A cukorszirupot, a cukrot, a vajat és a fűszerkeveréket tegyük bele egy edénybe és forraljuk fel, majd hagyjuk kihűlni. Adjuk hozzá a tojásokat, a lisztet és a szódabikarbóna és alaposan keverjük össze. Egy napig hagyjuk a hűtőben pihenni. Másnap kis darabokat veszünk a tésztából, vékonyra nyújtjuk (kis lisztet szórjunk alá) és szaggassuk ki a kívánt formákra. 175 fokon süttük 10-15 percig. Ha kihűlt, díszíthetjük.
Nagyon finom!

Basel karácsony előtt

Egyszer már jártunk Baselben és akkor tettem egy olyan meggondolatlan kijelentést, hogy Basel nem annyira tetszik nekem. Pál Krisztának köszönhetően azonban újra felkerekedtem, hogy a középiskola óta újra együtt ebédeljünk... Ki gondolta volna, hogy erre pont Svájcban lesz lehetőség! És milyen jó volt, köszi Kriszta! :)

Basel is, mint minden más város karácsonyi lázban ég. A hivatalos karácsonyi vásár ugyan még csak hétvégén kezdődik, de már a legtöbb helyen állnak a bódék, a fenyőfák és fent vannak a
karácsonyi fények. Igaza volt Krisztának, Basel tényleg varázslatos karácsonyi (fél)pompában.


A városháza is teljes pompában, az 1-2 hónapja még felállványozott gyönyörű épület most már teljes egészében megcsodálható. Az előtte elterülő Marktplatz (piactér) pedig valódi funkciója szerint piacnak ad otthont. Zöldségek, virágok őstermelőktől. Sok-sok adventi koszorú alap (feldíszítetlen zöld koszorú), fagyöngy-ágak, egyéb téli, dekoratív növények. A szemközti édességboltban valódi mézeskalács-házikó. A házakon feltűnő, látványos díszek, akár az egész házfalat beborító. De inkább beszéljenek helyettem a képek! :)


Posted by Picasa

2010. november 24., szerda

Ez szolgáltatás!

Mi tagadás, nálunk nem áll kihasználatlanul az internet... Sőt, az esti órákban, amikor mindhárman gép elé ülünk, egyikünk levelezik, másikunk online tévét néz, a harmadik pedig a hírportálokat böngészi, bizony túlterheljük a rendszert. Így hát egy ideje nyomás alatt vagyok, hogy fizessek elő nagyobb sávszélességre.
Hétfőn fel is mentem a szolgáltató honlapjára (CableCom), ahol meg is rendeltem az eggyel nagyobb (azaz 10x gyorsabb és 10x-es sávszélességű) internetet. Ma, azaz 2 nappal később már meg is hozta a postás a csomagot. Hát igen, egy kis hibát elkövettem. A megrendelésnél ez alkalommal a saját nevemet írtam, így a szolgáltató nem tudta beazonosítani, hogy ugyanaz vagyok, mint aki 3 hónappal ezelőtt ugyanerről a címről - de más néven - rendelt internetet, ezért új szerződőnek tekintettek és a komplett installációs cuccot (routerrel együtt) újra kiküldték. Gyorsan felhívtam őket, hogy biztosan meg kellett-e kapnom mindent újra. Persze, hogy nem. Ezért az új szerződésszámot azonnal törölték a rendszerből (a régire tették fel a módosítási kérelmet), és azt mondták, hogy küldenek egy cédulát, amivel ingyenesen vissza tudom küldeni nekik a dobozt, amit tévesen kaptam meg.
A telefonos ügyfélszolgálaton az első lépés egyébként az, hogy nyelvet kell választani (svájci német, német német, angol, francia, olasz).
Nos, hát ezt nevezem én szolgáltatásnak. Gyors, segítőkész, egyszerű. Igaz, hogy a gyorsabb internet aktiválásáért egy egyszeri 30 CHF-et felszámolnak...

Karácsonyi fények

Beköszöntött a tél, megérkezett a hó. Nem is akárhogy. Sűrűn, nagy pelyhekben hullik. Mi mindent felvonultat nekünk a természet, igazán fantasztikus! A napokban láttam néhány virágzó bokrot. Még gondoltam is, hogy utánanézek, hogy milyen bokor az, ami télen virágzik, mert ilyet én is szeretnék. Egészen addig, amíg tegnap nem bukkantam rá két virágzó aranyesőre. Hm, attól tartok, hogy nem így volt kitalálva eredetileg, a másik virágzó bokroknál sem.


Szóval, havazik. Olyannyira, hogy amíg a busztól hazabandukoltam, teljesen belepett a hó. Igazán jó az időzítés, mert Badenben ma gyújtják meg - ünnepélyes keretek között - a karácsonyi fényeket, ezzel veszi kezdetét a ünnepi készülődés időszaka. Állítólag a legszebbek közé tartozik Svájcban. 2006-ban Willi Walter tervezte (ahogy elnézem a honlapján, több városban is az ő nevéhez fűződik a karácsonyi díszkivilágítás, de egy világkiállítás svájci pavilonjának díszkivilágítása is az ő alkotása). Szórólapon, újságban, a város honlapján és rádióban meghirdették, hogy a gyerekek a város mely terein tudnak gyülekezni, itt mindannyian kapnak egy kis harangot. Ezzel csilingelve elsétálnak a kis utcácskákon keresztül a hivatalos rendezvénynek otthont adó térre. Délután fél 6-kor egy ismert svájci mesemondó, Jürg Steigmeier üdvözli az összegyűlteket és különösen a gyerekeket, akiknek ezen a napon különleges feladatuk van. Azt is megtudják a mesemondótól, hogy mi is az, és hogy miért kapták a kis harangot. Az időközben elsötétített téren ugyanis a csilingelés ébreszti fel a karácsonyi fényeket, melyek hamarosan ki is fognak gyúlni. Ezzel új hagyományt kívánnak teremteni Badenben. A résztvevőknek forralt bort, forró teát és Spanisch Brödli-t (badeni sütispecialitás) kínálnak, ingyen.
Kiegészítés: Nem tudtam elmenni, de ma láttam a híradóban az összefoglalót. Tényleg nagyon hangulatos volt és olyan sokan vettek részt ezen az eseményen, hogy kevésnek bizonyult a megrendelt csengettyű és a 900 db Spanisch Brödli is.

2010. november 23., kedd

Grittibänz

Svájc-szerte megjelennek Mikulás környékén a pékségekben a Grittibänz névre hallgató kis péksütemény-figurák. Dundi embert formáznak és különböző ízesítéssel készülnek, immáron 150 éve, bár olvastam olyan írást is, ahol egészen a XVI. századig vezetik vissza történetét. Arról is megoszlanak a vélemények, hogy tulajdonképpen kit is formáz ez a péksütemény. Egyes vélemények szerint magát a Mikulást, mások szerint viszont inkább az ő kísérőjét (szolgáját).


A Grittibänz név maga egy szóösszetétel, a gritti szó a lábára utal (még mindig nincs svájci-német szótáram), a bänz pedig a Benedikt rövidítése.


Tésztája enyhén cukrozott briós tészta, díszítése változó. A mi környékünkön 3-félét árulnak. Van sima, cukorszórásos és csokirudas (a reklámszöveg szerint tízórai és desszert egyben...). Gombjait többnyire mazsola szimbolizálja, de kandírozott gyümölcs is előfordulhat rajta. Egész nagy méretű, kb. 15-20 cm-es. Még nem kóstoltam, de Mikulásra ilyet fogok venni.

Kórus-próba

December 9-én tartják a gyerekek karácsonyi koncertjét az iskolában. Hogy ez pontosan milyen, arról majd csak utólag tudok beszámolni. Csupán annyit tudok róla, hogy - mivel sok gyerek és szülő van, egyszerre nem férünk el egy teremben - 2 részletben lesz megtartva: először az ovisok, iskolaelőkészítősök és az elsősök énekelnek, zenélnek, ezt követi egy kis fogadás, majd a nagyobbak következnek, szintén fogadással utána. Bogiék osztálya 3 dallal készül, plusz lesznek önálló előadások is.

Az egyik szülő kitalálta, hogy lépjenek fel a szülők is. El is kezdett egy kis kórust verbuválni. Természetesen jelentkeztem, hiszen szeretek énekelni és persze jó buli - a próbák és a fellépés is. Ma volt az első próba. Igen érdekesen mennek itt a dolgok, ugyanis nem mindenki ér rá egyszerre. A nem dolgozó anyukák próbálnak délelőtt, a dolgozó apukák pedig este. 2-2 próba lesz mindkét csapatnak és a felllépés előtti nap összepróbáljuk, amit külön-külön próbáltunk.

Az első próba nagy része azzal telt, hogy kiválasztottuk a dalt. Csak érdekességképpen, hogy a szervező anyuka mit javasolt és gondolt komolyan: James Taylor "Baby, it's cold outside". Gyönyörű dal, amit egy nővel énekel párban, egymásnak felelgetve. De hogy ezt kórusban hogy képzelte, arról fogalmam sincs. 3x kellett elpróbálnunk ahhoz, hogy le tudjuk beszélni róla, hogy ez nehéz és otthon egyedül nem is lehet próbálni. Összesen 5-en voltunk jelen, ebből 2-en nem nyilatkoztak, egy volt a javaslattevő és 2-en mondtuk nagyon finoman, udvariasan, hogy ez nem fog jól elsülni. Szerencsére belátta és maradtunk egy klasszikus karácsonyi dalnál, amit még én is ismerek és el is énekelhető, de azért nem annyira uncsi, mint a Jingle Bells... Ezt választottuk: Walking in a winter wonderland, acapella változata. Van 1-2 profi énekes is köztünk, nagyon kíváncsi vagyok, mit fognak improvizálni alá. :)


Közben elkezdett havazni is, igaz, csak fönt a hegyen, ahol a próbát tartottuk, lent a városban csupán esett. De péntekre már mínusz fokokat jósolnak, igazi hó várható. Nem mondhatnám, hogy nagyon várom.