2017. november 18., szombat

Digital Event 2017



Az idei Digital Event keynote előadóiban sem kellett csalódnom, sőt! Mindkettő nagy showman, fantasztikus fotókkal és sztorikkal.

Brendan de Clercq - francia/ír származású, de régóta Hollandiában élő fotós a portréfotózásról tartott előadást. Számára a legfontosabb, hogy a fotói érzelmeket közvetítsenek és váltsanak ki. Leginkább fekete fehérben fotózik, gyakran analóg géppel. A programfüzet szerint angolul tartotta volna előadásását, de nagy lelkesen próbálkozott a német nyelvvel. Bevallottan viharos életet élt, több felesége volt, 8 gyereke van. Életszeretete teljes mértékben átjött az előadáson. Alanyaival az első 2 órában csak beszélget, utána kerül elő a kamera. Ahhoz, hogy megállapítsa, milyen közel merészkedhet a kamerájával, a modell segítségét kéri. Csak addig megy, ameddig a modellnek még nem terhes. Olyan is van, hogy a fotóalany éppen nyűgös, nem pózolni akar, nem mutatja az igazi arcát. Az sem baj, egy természetes védekező mozdulat, aminek a során félig eltakarja az arcát a kezével vagy az arcával, többet mond egy hagyományos portrénál. Az alábbi fotó alanya pl. nagyon nem volt fotózkodós kedvében, de a mögötte lévő festménnyel együtt fantasztikus párost alkot.





Stefan Forster - svájci természetfotós, túravezető. Túravezetőségéből (utazási irodája is van, fotós túrákat szervez) újra meg újra visszamegy kedvenc helyeire, így lehetősége nyílik arra, hogy ugyanazt a helyet különböző körülmények, időjárási és fényviszonyok között fényképezze. Az hajtja, hogy a következő alkalommal még jobban fog sikerülni. Ha már megszületett a kép, amivel elégedett, akkor egy újabb, jobb kamera tudja motiválni. A megfelelő helyszínért hegyen-völgyön át túrázik, a vadonban éjszakázik. Az elkészült képek tanúsága szerint megéri! Elképesztően színesek, sokszor nem is tűnnek természetesnek, pedig nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a képek a valóságot tükrözzék. Ebben a megfelelő hely és időzítés (fényviszonyok) segítik. Mutatott kevésbé jól sikerült képeket is, ami a lelkes amatőr számára persze szép, de a profi tudja, hogy nem az. És hát persze iszonyú kitartás és rengeteg ellőtt fotó (1000-ből 5 igazán jó) kell a tökéletes megtalálásához. Mindig meglep, hogy egy kép mögött mennyi szervezési munka, utazás, túrázás, várakozás, kísérletezés van. Nem ritka, hogy a fotós (természetfotós) veszélyes helyzetbe kerül munkája során.


Fotó innen

Az előadásokon kívül rengeteg (kb. 30) workshop is volt, ill. fotókiállítás, többek között a svájci madárfigyelő társaság (Schweizer Vogelwarte) fotópályázatának nyertesei. 2012 óta évente meghirdetik a fotópályázatot, amire idén 15 országból 7000 fotó érkezett. Az "akció" kategória 3. helyezettje Máté Bence egyik fotója lett.


További kedvenceim a photo.vogelwarte.ch oldalról az idei díjazottak közül.





2017. november 5., vasárnap

Hol a határ?

Ez a kép illusztráció innen


Amikor azt hiszed, hogy a 2-ajtós városi buszon rosszabb, extrémebb utastársak már nem jöhetnek az eddig tapasztaltaknál:

  • gépfegyveres katona
  • komplett sífelszereléssel (lécek, bakancsok) utazók  
  • biciklivel felszállók
  • 3 babakocsi egyszerre (ebből egy iker)
  • kb. 20 fős óvodás csoport

... akkor megpillantasz a megállóban egy kajakost, kajakkal, evezővel, nagy hátizsákkal.

A kajak hossza 3 méter, ennek a buszba való berakása nem egy egyszerű művelet, de hősünk valószínűleg nem először szállította buszon, mert rutinosan tolta át a már ülő utasok feje fölött, hogy a folyosóra hosszába beügyeskedje. Majd még leszállt az evezőért és az óriási hátizsákjáért is. 

Mentségére legyen mondva, hogy kivételesen nem voltak sokan a buszon, az előbbi felsorolásból pl. senki, így a megdöbbenésen kívül nagyobb fennakadást nem okozott.

2017. október 25., szerda

"Ízbomba" sütőtökkrémleves



Ha azok közé tartozol, akik nem ragaszkodnak a magyar konyha ízvilágához és nyitott vagy az újra, próbáld ki ezt a levest. Egy kanálnyi adagban olyan ízkavalkád árad szét a szádban, hogy nem győzöl ámulni és eldönteni, hogy mit is szeretsz benne a legjobban.

Az elkészítése is egyszerű, akár egy nagyobbacska gyerek is hozzáfoghat, csak a tök felszeletelése igényel segítséget. A képen látható tököt, amiből a leves készül, nem kell meghámozni, ami külön előny.

A recept szerint kell bele póréhagyma is, amit én legutóbb kihagytam belőle, mert nem volt itthon. Így is tökéletesen finom volt a leves. A chili is kihagyható, ha nem szereted a csípőset, a gyömbér amúgy is ad neki egy kis csípősséget.

Kókuszos sütőtökkrémleves recept

800 g hokkaido tök (én a fenti képen látható tökfajtából készítettem)
1 fej közepes méretű vöröshagyma
1 kicsi chili paprika
10 g gyömbér
1 ek vaj
1 ek olívaolaj
1 tk curry
600 ml zöldség alaplé
2 db narancs
250 ml kókusztej
só, frissen őrölt bors

Dekoráció, plusz ízek 
1 db póréhagyma
2 ek apróra vágott korianderzöld, esetleg szárított
2 ek pirított tökmag
2 ek pirított kókuszreszelék

A tököt mossuk meg, vágjuk félbe, szedjük ki a magját és kockázzuk fel. A hagymát vékonyan szeljük fel. A chili paprikát is vágjuk félbe, szedjük ki a magjait és vágjuk vékony csíkokra. A gyömbér hámozás után aprítsuk fel.

A vajat és az olajat forrósítsuk fel egy nagy edényben és a hagymát üvegedésig dinszteljük benne. Ezt követően adjuk hozzá a felkockázott tököt, gyömbért és chilit és 2 percig pirítsuk őket együtt. Curryvel ízesítsük és öntsük fel 600 ml zöldség alaplével. 

Az egyik narancs héját reszeljük le és mindkét narancs kifacsart levét adjuk a leveshez. Forraljuk fel a levest és 12 percig főzzük közepes lángon addíg, amíg a tök meg nem puhul.

A póréhagymát közben pucoljuk meg és karikázzuk fel. Miután megpuhult a tök, turmixoljuk össze a levest, öntsük hozzá a kókusztejet és újból forraljuk fel. Ízlés szerint sózzuk, borsozzuk.

Tálaláskor póréhagymakrikákkal, korianderrel, tökmaggal és kókuszreszelékkel díszítsük.

Kb. 35 perc alatt kész. Tadaaam!





2017. október 22., vasárnap

A zene mindenkié



Az olteni vasútállomáson hangos - élő - zongoraszóra lettem figyelmes, miközben egyik vonatról a másikra átszállva az aluljáró felé közelítettem. A hangot követve egy pianínóhoz érkeztem, ami a vasútállomás egyik lejárójánál, fedett helyen volt elhelyezve.

Utánaolvasva kiderült, hogy egy nyugdíjas állatorvos vásárolta az 56 éves pianínót és először az aaraui, majd 2 hónap elteltével az olteni vasútállomáson helyezte el egy mindenki által jól látható helyre, szabad használatra. Tervei szerint 1-2 havonta újabb város vasútállomásán folytatódna a szokatlan turné. Azóta, hogy ottjártam, már megjárta a bieli és a thuni vasútállomást is. Ha minden igaz, jelenleg Solothurnban állomásozik.

Elmondása szerint a legnagyobb örömöt számára az okozza, hogy sok fiatal ül le játszani, de menekültek is, akik saját hazájuk dalaival örvendeztetik meg nem csak saját magukat, hanem az arra járókat is. Az ötlete nem eredeti, sok-sok évvel ezelőtt a nápolyi és az anrheimi pályaudvar hatalmas csarnokaiban látott ilyet. 



Ottjártamkor egy fiatalember zongorázott, visszafelé egy kétgyerekes apuka. A kisfia büszkén nézett minket, akik elhaladtunk mellettük, hogy lám, az én apukám milyen szépen tud zongorázni! 

Üdítő színfoltja ez a vasútállomások rohanó, személytelen világának. Megvalósításában az SBB-ben partnerre talált, akik nemcsak engedélyezik állomásaik területén a pianínó felállítását, de állomásról állomásra szállításában is segédkeznek.

Cikk németül itt, itt és itt.

2017. augusztus 13., vasárnap

Zero waste üzletek




Mondtam már, hogy szeretek Badenben élni? 19 ezer lakosú kisváros, mégis minden megtalálható benne. 

Tegnap újabb szívemhez közel álló dologgal bővült a város kínálata - egy csomagolás nélküli termékeket árusító bolttal (www.ohne.ch). Amúgy is igyekszem csökkenteni a szemetet, szatyrot mindig hordok magamnál és szeretem a természetes dolgokat. Itt pedig a csomagolás nélkül, hozott dobozba/üvegbe, vagy helyben vásárolt tárolóedénybe töltött dolgok mellett házi szappanok és tisztítószerek is találhatók. Mindez nagyon igényes, ízléses környezetben, kedves kiszolgálás mellett.

Néhány városban (Zürich, Luzern, Biel, Olten, Sion) már nyíltak ilyen üzletek és a mostanában (közelmúltban és közeljövőben) további városokban lehet rá számítani (Aarau, Basel, Bern, Bülach, Zug). Az alapkínálathoz a száraz élelmiszerek tartoznak, úgymint tésztafélék, liszt, hüvelyesek, müzli, fűszerek, tea és kávé. A zöldségek is ebbe a kategóriába tartoznak. Badenben ezen kívül vannak még olajok, mézek is, meg a fent említett tisztító- és tisztálkodószerek. Fából készült gyerekjátékok és néhány fa használati eszköz is kapható (tálka, bambusz fogkefe, wc-kefe). Friss kenyér, kalács, Gipfeli is kapható, ill. házi jeges tea, kávé különböző laktózmentes tejekkel. 

 Érdemes benézni! Addig is néhány kép kedvcsinálónak.

Fotó a bolt honlapjáról: ohne.ch



Bevásárlókocsi








Cikk itt a többi városban tervezett boltok nyitásáról, egy-két esetben címmel együtt.

2017. augusztus 9., szerda

Betekintés a top svájci egyetemek életébe

Fotó innen


Svájcban nemcsak a gyönyörű táj, a magas életszínvonal és a szervezettség vonzó. 12 egyetem és 8 főiskola várja a továbbtanulni vágyókat (korábbi bejegyzés a témában itt), amik közül 3 is a világ top 100-as listáján található, részben kifejezetten előkelő helyen. Ezeken az oktatás az adott régió nyelvén zajlik (német, francia vagy olasz), angolul a Master fokozattól van esély előadást hallgatni. Ezért a külföldi diákoknak jól kell tudniuk az oktatás nyelvén. Évente kétszer van lehetőségük bizonyítani nyelvtudásukat - a júniusban és augusztus/szeptemberben megrendezett teszteken. Bővebb információ a továbbtanulásról itt (összesen 10 nyelven, köztük németül, angolul, franciául és olaszul, spanyolul is).

Aki a szürke tényeken kívül másra is kíváncsi, örömmel fogja hallani, hogy a svájci egyetemek is elkezdtek az amerikai és angol elit-egyetemekéhez hasonló image- és magyarázó filmeket készíteni. Ezektől aztán igazán kedvet kap az ember a továbbtanuláshoz!

ETH Zürich (Eidgenössische Technische Hochschule) - 8. a QS World University Ranking, egyetemi világranglistán (a World University Ranking-en 9.), közel 20 ezer diákja és 500 professzora van. 20 Nobel díjas is a főiskola egykori diákjai közé tartozott (köztük Einstein és Röntgen is), a legutolsó 2002-ben kapott kémiai Nobel díjat. 1855 óta működik. Az ARTE német adó nemrég készített dokumentumfilmet a főiskoláról, itt nézhető meg. Az ETH saját honlapján virtuális körutat is tehetünk az épületben.





University of Zürich (UZH) - 80. az egytemek ranglistáján, több mint 26 ezer diákjával a legnagyobb Svájcban (Volluniversität, azaz minden szakirányban van képzés több campusban). 1833-ban alapították. 12 Nobel díjas került ki innen (többek között Einstein, Röntgen és Schrödinger is)





University of St. Gallen (HSG) - 288. a ranglistán. 1899-ben alapították, több mint 8 ezer diákja van (ezzel az egyik legkisebb Svájcban), akik közgazdaságtant, pénzügyet és jogot tanulnak. Több videó is található a honlapjukon.



Eredeti cikk itt.

2017. július 2., vasárnap

Mire jó egy irodai gurulós szék

Fotó innen


A svájci "sportélet" újabb gyöngyszemére bukkantam tegnap, ami mindent visz. Úgy gondoltam, hogy a cseresznyemagköpő verseny és a létrás futóverseny a csúcs, de nem (korábbi beszámolók ezekről itt és itt)! 

A legújabb felfedezésem ötlete a kétezres évek legelején pattant ki egy olteni banki alkalmazott fejéből. A céges megbeszélések egy, az irodáiktól távolabb eső teremben zajlottak, ahová mindenkinek vinnie kellett magával a széket. A komoly munkaerők előbb-utóbb rájöttek, hogy színesíteni tudják azzal a kevésbé színes munkanapokat, ha a szék bosszankodva tologatása helyett felpattannak a gurulós irodai székükre és azon versenyeznek, hogy ki ér így előbb oda a megbeszélésre.


Fotók innen

A mókából nem akarták kihagyni a hasonló érdeklődéssel rendelkező nagyközönséget sem. Első alkalommal 2002-ben rendezték meg Oltenben a gurulós irodai szék versenyt, majd ezt követően még néhány alkalommal. A rendezvényre Ausztriából és Németországból is jöttek versenyzők. Aztán következett 10 év szünet és idén július 1-én, mindenki legnagyobb örömére, ismét rajthoz álltak a versenyzők, köztük a korábbi bajnok is.

Két kategóriában lehetett indulni:
  1. hagyományos gurulós irodai szék - standard kategória
  2. buherált irodai szék - kamikáze kategória

Egyszerre 4 versenyző állt a rajthoz, aztán hajrá! A kezdetben lejtős úton először a széken maradás volt a kihívás, aztán következett az akadály átugratás, végül pedig az erősebb lábtempójú versenyzők voltak előnyben. Bukósisak mindenkink, térdvédő a legtöbb versenyzőn volt - mi tagadás, szükség is volt rá, mert voltak bukások is. De komolyabb sérülés egy alkalommal sem történt. Egy korábbi verseny filmfelvételét itt lehet megtekinteni.




Azért az a gondolat nem hagy nyugodni, hogy hol gyakorolnak a versenyzők?!